Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-23 / 276. szám
w -é/Ps TJ xMmajp 1978. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK Téli könyvvásár—gazdag kínálattal HAZÁNK ELSŐ KÖNYVESHÁZA ÜLLŐN ’ Háromszázötven tonna. Ahogy Bernát György, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke tegnap délelőtt Budapesten a Vörösmarty téri kultúrpalotában rendezett saj - tótájékoztatón elmondta, r a téli könyvvásárra megjelenő 179 új kiadvány négy és fél millió példányának ennyi a súlya. Ez a hatalmas szám némi magyarázatot ad arra a kérdésre is, melyet Máriássy Judit kritikus, az Élet és Irodalom rovatvezetője tett fel a könyvszakma képviselőinek. A vásárlók ugyanis gyakran tapasztalják, hogy a könyvvásárra megjelenő újdonságok egy része már most, november utolsó harmadában sem kapható, illetve majd csak karácsony előtt egy-két nappal fog megjelenni. A válasz a fentiekből következik: ekkora mennyiségű könyvet egyszerre forgalomba hozni technikailag képtelenség. A 179 kötet közül mindenki talál érdeklődésének megfelelőt. Amikor most néhány új könyvre felhívjuk olvasóink figyelmét, válogatásunk természetesen szubjektív. Említsük meg Arany János Kapcsoskönyvének újra megjelenő facsimile — hasonmás — kiadását, Petőfi Sándor összes verseinek kétkötetes gyűjteményét. A Fiatalok rivaldája című kötet hat mai magyar drámát tartalmaz, a tavasszal indult Rakéta Regénytár több új kötettel gyarapodik, köztük Hernádi Gyula: Az elnökasz- szony, Diggelmann: Én és a falu, Trifonov: A másik élet című regényével. Egy kötetben jelenik meg Kardos G. György regénytrilógiája, és Jókai Anna három regénye. Értékes és tartalmas ritkaság a Nyugat című folyóirat első, 1908-ban megjelent évfolyamának hasonmás-kiadása. Hosszú idő után először teljes terjedelemben megjelenik A tőke. Vörös Károlyné, a Móra Ferenc Könyvkiadó munkatársa elmondta, hogy idén először december 4. és 9. között megrendezik a gyermekkönyvhetet. Ez alkalomra csaknem negyven új gyermek- és ifjúsági könyvet adnak ki, köztük az Ifjúsági kislexikont, a mai magyar költők alkotásaiból összeállított Versek a zsebben című kötetet és sok-sok mesekönyvet, ismeretterjesztő munkát kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Munkatársunk kérdésére válaszolva a sajtótájékoztatón elmondták, hogy a téli könyvvásár egyik országosan is kiemelkedő rendezvényét Pest megyében tartják. December 1-én Üllőn adják át rendeltetésének hazánk első könyvesházát. Mit takar ez a fogalom? A tanács által rendelkezésre bocsátott épület felújításával egy fedél alatt kapott helyet az új községi könyvtár és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 70 négyzetméteres alapterületű könyv- és hang- lemezboltja. Az épületet Ga- rai Gábor. Kossuth-díjas költő, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az írószövetség főtitkára adja át. December 1-e könyvesnap lesz Üllőn: egyebek között a Neo- ton-família dedikálja hanglemezét, Tamási Eszter ajánlja kedvenc könyveit, Garai Gábor dedikál az új könyvtárban, a gyermekkönyvhét alkalmából Bálint Ágnes író szerepel és Vitay Ildikó előadó- művész lép föl, az iskola aulájában este Krúdy-emlékműsort rendeznek, neves fővárosi művészek közreműködésével. A. Gy. Nyolc alkotás a lipcsei fesztiválon Eredeti döntését megváltoztatva az információs programból a versenyfilmek mezőnyébe „léptette elő” Kovács István Változó idők című alkotását a lipcsei rövidfilm fesztivál szervező bizottsága. (Bizonyára közrejátszott, hogy a film az idén már két trófeát nyert. Zágrábban különdíjat, Barcelonában pedig harmadik díjat kapott.) A november 24-én kezdődő fesztiválon öt versenyfilm képviseli a magyar rövidfilmgyártást, míg három produkciót az információs programban mutatnak be. Történelem — írók szemével Az, hogy a múlt az embernek állandó tanulságul szolgál, mondhatni, közhely. Az ember, amióta ember, ezt a múltat értelmezi, adja tovább, kicsiben és nagyban, családban és nagyobb közösségekben, szóban és írásban. Persze, ha írók elevenítik fel a történelmet, mindig fontos mozzanat az értelmezés, annak is sajátos formája, amelyik sorsokba tudja szőni a többé-ke- vésbé hiányos tényeket, s az ismeretek fogódzóin kifeszítve a képzelet segítségével hálót sző: régiek gondolkodását, mentalitását, tudatát, cselekvéseik rugóit szerkeszti ki ekként. » Dioclefianus Tvan Tvanji kortársunk. A jugoszláv író irodalmunk tol- mácsolója, Diocletianus címmel (a Gondolat adta ki Predrag Stepanovic fordításában) diplomata földijéről írt regényt. Diocletianus római császár azt állította magáról, hogy Dalmatia provinciából származik. Ez magában foglalta a mai dalmát partvidéket s a még délebbi partokat is, a mai jugoszláv—albán határig. Ez egyfajta belső kapcsolat indítéka a szerző és Diocletianus, jobban mondva a szerző és hőse között. Elismerem azonban, hogy számomra, mint regényíró számára fontosabb volt, hogy az én kitalált Diocletianusom jelleme — írja Ivanji — önkéntelenül is ezt a sziklás vidéket idézi föl, hogy meghatározott asszociációkra késztet, nem utolsósorban pedig az is, hogy rendkívül tetszettek a doc- leai ásatások és leletek, s hogy ki akartam használni a tengerrel való találkozásnak azt a pillanatát, amelyet magam éltem át a mai Titográdtól a mai Petrovac na moru felé vezető úton a hegytetőről, s scodrai völgy és a montenegrói tengerpart közti vízválasztón. Nyilván személyes motívum, élmény nélkül nem születhetne irodalmi megközelítés. De Ivanji időről időre le is leplezi írói önmagát: krónikás tömörséggel összegezi a tényszerű történelmet az olvasó hiteles tájékoztatására. Élményes és izgalmas regénye, így mintegy a szemünk láttára emelkedik kr, elevenedik meg abból, amit feljegyeztek e mesz- szi időkről. Kegyetlenség és civilizáció Tegyünk egy kis kitérőt az irodalomtól, a római időknél maradva. A francia Roland FALUNAPOK BUGYIN Honismereti és helytörténeti kiállítás M M AZ ELSŐ KEPZOMUVESZETI TARLAT A KÖZSÉGBEN Bugyi lakóiról is leírhatta volna Móricz Zsigmond: Gyalogolni jó. Vasút távol, fqlyó sehol, a szegedi országút is elkerülte a falut. Sokszor naponta húsz, vagy még több kilométert is lépkedtek serényen, s főleg asszonyok; nagy tejeskannákkal igyekeztek Budapestre, a hajdani Teleki térre. Miért nem busszal? Pengőbe került Taksonyra. Miért nem vonattal? Másik pengőt igényelt csak oda Pestig, s nyolcvan fillér volt akkor a napszám. Takarékoskodni kellett még a cipővel is; a bugyi asszonyok mezitláb mentek a ványi akácosnál, a dunaha- raszti töltésnél, csak a város előtt vették fel a cipőt. Tárlatnyitás előtt ezt a hajdanvolt szegénységet sorolják az idősebbek; történelmet pergetnek, most már mosolyogva. Ez is honismeret a javából, mely csöndben hozzásorolódik az összegyűjtött iratokhoz, tárgyakhoz. Akik a gyűjtést elkezdték Almási Gyuláné igazgatónő tájékoztat arról, hogy az általános iskola tanulói Tóth Béláné szakkörvezető irányításával több év közös munkájával gyűjtötték ezt a tárgyakban fennmaradt falutörténetet. Köcsögöt, kancsókat, korsót, pengetős hangszereket, bölcsőt, népviseletet, konyha- és szobabelsőt. Ugyanilyen kollektív összefogás eredmé- | nyezte a helytörténeti anyag | bemutatását. Ebben Kovács j László, nyugalmazott tanár I és Kovács József helytörté- | nész serénykedett. A decem- , bér végéig nyitva tartó tárlaton Bugyi története és környezete sorakozik. A régészeti leletek közül kiemelkedik a kavicsbányában talált mam- mutcsont. Kovács József számtalan térképet talált Bécsben, Kovács László az irodalmi emlékeket állította össze. Ebből láthatja a tárlatlátogató, hogy többször járt a faluban Bessenyei György és Kazinczy Ferenc. Bessenyei itt keltezett levelében új Promethe- us-nak nevezi Ányos Pált, két századdal később, kicsit délebbre; Ráckevén Mesterházi Lajos most keltette életre az újabb Prometheus-mondát dráma formájában. A község jelentős alakja Etédi Sós Márton a XVIII. század végén, Magyar gyász című elbeszélő költeményében a mohácsi csatát írja le a Vácott elhunyt Brodarics István krónikája nyomán. Kovács József meggyőző adatokkal igazolta nemrég,. hogy Vörösmarty Peterdy Gábor elbeszélése nyomán írta a Szép Ilonkát. Peterdy Bugyi község jegyzője volt, akár előtte Etédi Sós Márton. Tárlókban a múlt és a jelen Tablókon, tárlókban látható a becses gyűjtemény. Tartalmazza a Beleznay-család hagyatékát, a falu 1728-ból fennmaradt címerét, s az 1944-ben odamaradt áldozatok névsorát. Szomorú és vidám eseményeket. A bugyi asszonyok helytállását, akik 1761-ben faklumpák fegyverzajra emlékeztető csörömpölésével védték meg a betolakodóktól az ócsai templomot. Hogyan jutottak oda? Akkor is gyalog. Értékes adat, hogy Csebotarev szovjet tábornok-író is részletesen beszámol könyvében a dabas— bugyi—Jacháza körüli harcokról 1944-ben, és megpillantjuk Bede Anna köteteit is, legtöbb verse itt íródott. A vendégkönyvben Esiás Istvánná, Józsa Apollónia festőművész bejegyzése is olvasható. Hajdan itt élt, itt alkotott. Arról ír, hogy hamarosan visszatér. Minden bizonnyal képekkel is, melyek e pompásan alakuló helytörténeti gyűjteményt tovább fejleszthetik, gyarapíthatják. Fegyó Béla festményei A Tessedik Sámuel Tsz klubházában, s utána a Telefongyárban mutatkozik be Bugyin Fegyó Béla festőművész Gyálon és Ráckevén alkotott műveivel. Munkások, tsz-dolgozók nézték figyelemmel a piros abrosszal élénkülő csendéleteket, sublótot, a ráckevei hajnalt és a szerb templom festői portréját, a nádast, a tudósok, színészek, betlehemesek csoportjait. Fegyó Bélának dicséretes az a közművelődési feladatvállalása is, hogy olyan helyekre viszi el műveit, ahol ez az első kiállítás. Közben maga is új inspirációkkal gazdagodik. Tervezi is, hogy Bugyi község jellegzetes fészereiről, rogy- gyant padlásfeljáróiról, sóderbányájáról, annyit gyalogolt idős asszonyairól új sorozatot fest. Ezzel és így növekszik művelődéstörténeti és művészi kategóriává a falu és a festő is. Losonci Miklós Auguet kultúrtörténeti munkája Kegyetlenség és civilizáció — a római játékok kettős címmel a Gondolatnál jelent meg Balkay Bálint fordításában és Tóth Istvántól a Magyarország területén talált római játékszínek, amfiteátrumok ismertetésével s az itt folyó egykori római játékok taglalásával. Abból az érdekes kérdésből indul ki a francia szerző, hogy vajon a római kegyetlenség valamiféle sajátos lelkialkatból eredt-e. A választ a történeti háttérből keresi, amelyek alapján kialakultak a különböző játékok. , Azután taglalja őket a szertartási szerepüktől a látványszerepükig. Olvashatunk a párviadalokról és más gladiátorjátékokról, az amfiteátrumokban rendezett vadászatokról, a kocsiversenyekről és a mindezzel járó jelenségekről. A gladiátorsztárokról, a játékok körüli hatalmi, gazdasági divgtról és .más társadalmi szerepű jelenségekről, Nem regény, a történelem valósága bontakozik ki előttünk a maga nyerseségében és társadalmi-gazdasági ösz- szefüggéseiben. Az Ég akarata Artur Lundkvist svéd költő. Nevét nemcsak íróként ismerhetjük, hanem mint a nemzetközi békemozgalom tevékeny harcosáét is. 1958-ban tüntették ki Lenin-bákedíjjal. Verseskötetei mellé esszék és útleírások sorakoztak. Ezúttal regényével ismerkedhetünk meg Csatlós János fordításában. Az Európa kiadásában megjelent könyv — Az Ég akarata — költői regény. Dzsingisz kánt így képzelem, írja könyve elé az író. S valóban — persze sok-sok ismeret alapján — egy képzelet festette hős áll elénk. De ahogy elénk áll, az is költői. Ez a próza szabadvers vagy zene. A szavak, gondolatok, fogalmak zenei kompozíciója lüktetve viszi a hőst, bontja ki Dzsingisz kán tudatából a világot, úgy, ahogy azt láthatta, érezhette és értelmezhette, s egyúttal a pályáját is fiatal korától hatalma csúcsán át a haláláig. Egészében lenyűgöző művészi építmény a könyv. Jens Munk, a hajós A dán író könyve a népszerű Századok — emberek sorozatban jelent meg az Európa Könyvkiadónál. Thorkild Hansen regényében vázolja föl XVII. századi nagy dán hajós izgalmas pályafutását. Jens Munk az északnyugati átjárót kereste, mint sokan, hogy lerövidítsék az Európából a távoli Indiába vezető utat Amerika északi részén át. A hajós bejárta a világot, küzdött szárazon és vizen. Élete és útjai hátterében kirajzolódik a század első felének gazdasága, mindennapi élete — elsősorban persze a hajósoké és főként Dániában, Mint a sorozat regényeire, erre is a cselekményesság, a gazdag eseménytörténet a jellemző. Jó olvasmány és jó kirándulás a történelembe. N. F. HETI FILMJEGYZET A maláji tigris Kabir BedJ, az A malájt tigris főszereplője Tigrisfejes lobogó leng a híres kalóz, Sandokan dzsun- káján. Olyan ez, mint egy névjegy: aki látja, rögtön tudja, hogy a lobogó a Maláji Tigris jelenlétét jelzi. Sando- kannak ez a beceneve, az állandó jelzője, s egyben — az állapothatározója is. Sandokan állapota —mondhatni: társadalmi állása — ugyanis az, hogy tigris. Kissé pontosabban: olyan félelmetes, vérszomjas, szívós és veszedelmes, mint egy tigris. Persze, milyen legyen egy kalóz a Bengál-öböl környékén, valamikor az 1800-as évek derekán? Az a minimum, hogy tigris. Nomár- most, ha ő az, akkor — miután származására nézve maláj — ellenfele csak egy fehér ember lehet, aki nem szereti a malájokat, s különösképpen nem szereti a- maláj kalózokat. De a legkevésbé a maláj kalózok közül is természetesen Sandokant szereti, mivelhogy Sandokan sem szereti a fehér embert. Általában persze nem utálja ezt a fajtát — különösen ha a fajta egy csinos, szőke, s mellesleg angol arisztokrata származású fiatal nőnemű tagjával hozza össze a sors. Ezért a fehér leányért akit történetesen Marianná- nafc hívnak, ez a máskülönben vérszomjas Tigris egészen bolond dolgokra is hajlandó, például arra, hogy kevés ideig ne vérszomjazzon. Na, rá is fizet, mert csak úgy menekülhet meg a Nagy Fehér Ember bosszújától, hogy egy csudálatos porral álomba ringatja magát. Ami nem lenne baj, de halottnak nézik és a tengerbe vetik, miután jó szorosan bevarrták egy erős vitorlavászonba. Nem fogják elhinni: a Maláji Tigris a tengerben magához tér, s a véletlenül nála maradt görbe maláji késével, szépen felhasítja a vitorlavásznat, kimászik a tengerből,, és az éppen arra kóborló kalóztárs, Yanez hajója kihalássza. És azt sem fogják elhinni, hogy ezen a hajón éppen Marianna várja a Maláji Tigrist, aki ezúttal is elfelejt vérszomjazni. Ilyen rossz hatással van rá a nő, lám. Mindezekből annyi talán világos: ez a hármas — olasz —francia—NSZK — koprodukcióban készült film, melyet az olasz Emilio Salgari régi, közismert kalózponyvájából az olasz Sergio Sollima rendezett — a legrosszabb fajta kalandfilmek közé tartozik. Minden sablonos benne; úgy hat, mintha a kalózfilmek valamennyi kötelező fordulatát egyetlen filmbe akarták volna zsúfolni, elrettentés, vagy legalábbis a műfaj parodi- zálásának céljából. Csakhogy itt a szerzők mindent komolyan gondolnak, minek következtében a néző a legandalítóbbnak, vagy a legizgalmasabbnak szánt fordulatokon is bár igen kényszeredetten — nevethet. Ami nem csekély dolog, egy nem vígjátéknak szánt filmnél. Az áttetsző folyam Mongol, film, körülbelül hatvan-hetven évvel ezelőtti eseményekről, azaz jószerivel történelminek is nevezhető. Arról az időszakról szól, amikor orosz földön már kibontakozóban volt a szovjet hatalom, de még javában folyt a polgárháború. Mongóliában ekkor még a legnyomasztóbb feudalizmus uralkodott, s akiben — mint a film főhősében, Erdenében — mozdulni kezdett az emberibb élet utáni vágy, annak először ezzel a feudalizmussal kellett szem- beszállnia. Nagyon keveset tudunk Mongólia ekkori történelméről, így a film információs tartalma különösen érdekes. Számunkra talán éppen ez Is benne a legérdekesebb, hiszen ami a film művészi oldalát illeti, nem különösebben eredeti alkotás. Láthatólag az olyan, ma már klasszikusnak számító szovjet alkotások hagytak nyomot a filmen, mint a Dzsingiz kán utóda, vagy a Vihar Ázsiában. Irodalmi elődök tekintetében még a nagy Solohov-eposz, a Csendes Don is eszünkbe juthat. Ami persze azt is jelenti, hogy azokat a konfliktusokat, melyeket R. Dorzspalam mongol rendező filmje ábrázol, más alkotók is magukénak érezték, s máshol is érvényesek voltak, nemcsak a tízes évek végi — húszas évek eleji Mongóliában. Harc hajnalban Nem emlékszem, hogy az utóbbi négy-öt évben albán filmet játszottak volna nálunk. Most itt egy ritka vendég: albán partizánfilm a német megszállás idejéből. Hősei gyerekek, akik mintegy játékból kezdenek borsot törni a nácik orra alá, de aztán a játék komolyra fordul: Guri, Toni és társaik segítenek a felnőtt partizánoknak, s ezzel ugyan hazafias cselekedetet művelnek, de egyúttal el is vész valami az életükből: a gondtalan, felhőtlen gyermekkor. Kristag Dhamo rendező filmje nem vág mellbe a té1 ma újdonságával, de azzal I sem, ahogyan a témát feldolgozza. Erősen jelen van ebben a filmben az a sematizmus, melyet mi az ötvenes évek elejének filmjeiből ismerünk. Az alakok fekete-fehér ábrázolása (a „hazaiak” jók, a nácik gonoszak, a „hazaiak” ‘okosak, a nácik ostobák, stb. stb.), a történet kisiskolás didakticizmusa, a párbeszédek — a gyerekeké is! — „átpolitizálása” egy számunkra már nagyon nehezen elfogadható filmdramaturgia és filmesztétika szabályait tükrözi. Ezért aztán aligha arat majd különösebb közönségsikert ez a film. Szenvedély Az Ingmar Bergman-tűmek felújításának sorában most erre az 1970-ben készült, s nálunk 1972-ben bemutatott alkotásra került sor. „Korunk kétségbeesett analízise” — mondotta róla annak idején Chaplin, s lényegét tekintve, körülbelül erről is van szó. Annyi kiegészítéssel persze, hogy a Szenvedély egy adott nyugati társadalom értelmiségijeinek súlyos válságát tükrözi, s mint ilyen, nemcsak kor-, hanem kórkép is, mint tulajdonképpen mindegyik Berg- man-film. Takács István