Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-16 / 270. szám
%HMan 1978. NOVEMBER 15., SZERDA Bamedien elutazott a Szovjetunióból Kedden elutazott a Szovjetunióból Huari Bumedien, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnöke, a Forradalmi Tanács elnöke. Bumedien október 15—19 között tett baráti munkalátogatást Moszkvában, ahol tárgyalást folytatott Leonyid Brezsnyev- vel, Alekszej Kosziginnel és Borisz Ponomarjovval, majd a szovjet kormány meghívására meghosszabbította tartózkodását az országban. Az elutazás alkalmából kiadott közlemény megállapítja: az algériai elnök és a szovjet vezetők megbeszélései őszinte, baráti, szívélyes légkörűek voltak. Eszmecserét folytattak a kétoldalú kapcsolatokról és számos mindkét felet érdeklő fontos nemzetközi kérdésről, különleges figyelmet fordítottak a közel-keleti helyzetre. Egyöntetűen elítélték az egyiptomi vezetés különutas, kapitulációs politikáját, amely figyelmen kívül hagyja az arab érdekeket. Aláhúzták annak fontosságát, hogy tömö- rítsenek minden haladó arab erőt, hogy ezek tovább aktivizálódjanak, és elérjék a közel-keleti probléma valóban átfogó, igazságos és tartós rendezését. A közlemény leszögezi: a felek megelégedéssel állapították meg, hogy valamennyi megvitatott kérdésben azonosak a nézeteik. Bumedien őszinte háláját fejezte ki a szovjet vezetőknek azért a szívélyes fogadtatásért, amelyben őt és kíséretét részesítették a Szovjetunióban. Huari Bumedien. a Szovjetunióban tett baráti látogatása után kedden hazaérkezett Algírba. Űrbajósok a Csillagvárosban Nagy szeretettel köszöntötték kedden a Moszkva melletti Csillagvárosban a világűr-tartózkodás csúcstartóit: Vlagyimir Kovaljonokot és Alekszandr Ivancsenkovot. A Szovjetunió szövetségi köztársaságainak zászlóival díszített Moszkva környéki repülőtéren a szovjet űrhajózás elméleti és gyakorlati szakemberei, tudósok, tervezők, a Csillagváros vezetői és lakói, köztük a szocialista országok — így hazánk űrhajósjelöltjei is — köszöntötték a 140 napos űrutazás után visz- szatért űrveteránokat. Pjotr Klimukkal és Valeri j Bi- kovszkijjal együtt ott volt a Szaljut—6 állandó személyzeténél látogatást tett két nemzetközi űrpáros lengyel és NDK-beli tagjai: Miroslaw Hermaszewski és Sigmund Jähn is. Kovaljonok és Ivancsenkov meghatott szavakkal mondtak köszönetét a repülőtéren mindazoknak, akiknek áldozatos munkája lehetővé tette az űrhajózás történetében leghosszabb és legeredményesebb űrrepülést. Az űrhajósok a repülőtéri fogadtatás után a hagyományoknak megfelelően virágot helyeztek el a világűrt megjárt első ember, Jurij Gagarin csillagvárosi emlékművénél. Tűzharc Teherán bazárnegyedében A teheráni bazárnegyedben kedden ismét több, mint két órán át ropogtak a fegyverek. Meg nem erősített jelentések szerint a karhatalom a levegőbe lőtt, hogy szétoszlassa a tüntető tömeget. A szemtanúk szerint többen megsérültek. Kormányellenes és kormányhű erők között összecsapások robbantak ki kedden Északírén több pontján. A két hete sztrájkoló olajipari dolgozók kedden felvették a munkát. Még nem erősítették meg azokat a jelentéseket, amelyek szerint a sah részben teljesítette a sztrájkolok követeléseit. A múlt héten 22,5 százalékos béremelést hagyott jóvá az olajbányászok részére, de a politikai foglyok szabadon bocsátására és polgári kormány felállítására vonatkozó követelésekre még nem válaszolt. Visszarendelt ugandai csapatok Az ugandai rádió Nairobiban lehallgatott adása szerint Idi Amin ugandai elnök kedden visszarendelte csapatait Tanzánia területéről. Amin rendelkezését a rádió egy üzenet részeként idézte, az üzenetet az ugandai elnök Gaafar Nimeri szudáni államfőhöz, az Afrikai Egységszervezet jelenlegi elnökéhez intézte. Ni- merin kívül Amin — az idézett rádióadás szerint — tájékoztatta Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt és Mahmud Riadót, az Arab Liga főtitkárát is. Nem érkezett jelentés arról, hogy Tanzánia az ugandai kivonulás fejében ígéretet tett volna azoknak a feltételeknek a teljesítésére, amelyekhez Amin korábban a csapatok Visszavonását kötötte. Az 1850 négyzetkilométer nagyságú tanzániai területet Uganda október végén szállta meg. Szenátorok az emlékhelyen A Szovjetunióban tartózkodó amerikai szenátorok küldöttsége kedden meglátogatta azt az emlékhelyet, amely egykori belorusz falu, Hatiny helyén áll, ahol egy hitlerista büntető különítmény 1943 márciusában összeterelte a falu lakosait, bezárta őket egy csűrbe, azt lelocsolta benzinnel, majd felgyújtotta. A lángok között 149 ember lelte halálát. Az amerikai küldöttség tagjai virágokat helyeztek el a hatinyi öröklángnál. John Glenn szenátor, kijelentette: „részt vettem a II. világháao- rúban. Megértem és osztom a háború szörnyűségeit átélő szovjet emberek fájdalmát. Nem akarom, hogy a háború valaha is megismétlődjön”. II. HASSZÁN kétnapos hivatalos látogatásra Washingtonba érkezett. A marokkói király tárgyal Carter amerikai elnökkel és Cyrus Vance külügyminiszterrel. A balszárny sikerei az FDP kongresszusán Mainzban kedden véget ért a nyugatnémet szabaddemokraták, „meglepetés-kongresz- szusa”. A Hans-Dietrich Genscher vezette pártelnökség a háromnapos fórumon személyi és tartalmi kérdésekben érzékeny vereségeket szenvedett. Az FDP balszárnya koncepciónélküliséggel és azzal vádolta a párt vezetőit, hogy a napi politika kompromisszumai között megfeledkezik- a liberális eszmék és párthatározatok következetes megvalósításáról. A küldöttek elutasították az elnökség határozattervezetét a foglalkoztatási tilalom, valamint az atomenergia kérdésében, és kibuktatták az új elnökségből Otto Lambsdorff gazdaságügyi minisztert, a jobbszárny egyik vezető képviselőjét. Genschér pártelnök kongresszusi zárszavában közvetve elismerte a bírálatok egy részének jogosságát. Kijelentette, hogy az FDP számára a következő időszakban csak a szociáldemokraták lehetnek politikai szövetségesek, az ellenzéki kereszténypártok, „eljátszották ezt a lehetőséget”. Szovjet—bolgár tengeri kompjárat Ünnepség lijicsovszkban és Váradban Másfél hónappal a tervezett határidő előtt ünnepélyesen adták át rendeltetésének a Szovjetuniót és Bulgáriát ösz- szekötő tengeri kompjáratot. Az Odessza közelében levő II- jicsovszk és a bulgáriai Várna között négy óriáskomp kezdi meg a szolgálatát, mindegyikük 108 vasúti vagon — két teljes vasúti szerelvény — szállítására alkalmas. A komphajók egy nap alatt teszik meg az utat a két kikötő között, jelentősen lerövidítve a szállítási időt a két ország között. A kompjárat építőit és működtetőit táviratban köszöntötte Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Kedden Várnában is ünnepélyes keretek között átadták rendeltetésének Várna—Ilji- csovszk kompösszeköttetést. Az ünnepi nagygyűlésen jelen volt Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bol- gái Államtanács elnöke. A szovjet küldöttséget Andref Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezette. A nagygyűlésen Todor Zsivkov és Andrej Kirilenko, mondott üdvözlő beszédet, majd az „Odessza hősei” nevet viselő bolgár komphajó elindult az iljicsovszki kikötő felé. Nemzetközi népfront- tanácskozás A békéért, a leszerelésért és a társadalmi haladásért vívott nemzetközi harc időszerű közös feladataival és a belpolitikai munkában szerzett tapasztalatok cseréjével foglalkoznak Berlinben, háromnapos tanácskozásukon, a szocialista országok népfrontmozgalmainak képviselői. A tanácskozáson Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyel- ország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szovjetunió és Vietnam nemzeti hazafias népfrontmozgalmainak, illetve társadalmi Zsenmin Zsipao: Baj van a fegyelemmel A Zsenmin Zsipao, a Kínai Kommunista Párt lapja rendkívül éles hangú kommentárban sürgeti a párt vonalának és utasításainak fegyelmezett végrehajtását. Mint a kommentár rámutat, a párton belül tapasztalható súlyos méretű fegyelmezetlenség jelentős akadályává vált a „négy modernizálás” gyorsított ütemű megvalósításának. Egyesek semmibe veszik a Központi Bizottság politikáját Irán Lesz-e csoda? AZ ALIG TÖBB, mint egy hete kinevezett iráni katonai kormány feje, Azhari tábornok első sajtóértekezletén meglepetésre kijelentette, hogy bármikor kész tárgyalni az ellenzék vezetőivel. Aztán vagy két napra rá őrizetbe vétette a legnagyobb ellenzéki erő, a Nemzeti Front elnökét, Szandzsabit. így hát nem csoda, hogy egyes nyugati lapok szarkasztikus megállapításokat tettek. Olyasmit, hogy persze a legegyszerűbb megoldása a „párbeszédnek”: letartóztatni a partnert. No természetesen nem valószínű, hogy a sah új kormánya azért dugta volna börtönbe az Iránban legálisan működő ellenzék legtekintélyesebb képviselőjét, mert valóban egyezkedni kívánna vele. A lépés indítéka inkább az, hogy változatlanul a már megszokott, erőszakos módon próbálják letörni az országban burjánzó tömeges elégedetlenséget, amely mindennapos tüntetésekben és újólag véres összecsapásokban jelentkezik. Tulajdonképpen már maga az a tény, hogy az uralkodása jcezdete óta a legsúlyosabb hatalmi válsággal küszködő $ah nyíltan a vezető katona- úsztekre bízta az országot, egyértelműen mutatja: a hónapok óta tartó, milliókat megmozgató, számtalan áldo- tatot követelő tömegmegmoz- clulások láttán sem hajlandó Reza Pahlavi változtatni eddigi diktatórikus egyeduralmán. Sőt, mind nyíltabban támaszkodik uralmának utolsó — de mindig is legerősebb — bázisára, a hadseregre. Azokra a fegyveres erőkre, amelyeket ő maga tett hatalmassá az olajdollárok milliárdjai segítségével. Részben azért, hogy a harmadik világban páratlanul és meglepően modernül felszerelt haderőre támaszkodva próbálja betöltetni Iránnal a regionális nagyhatalom szerepét; másrészt perig éppen azért, hogy legyen mivel szembeszállnia a rendszerét belülről feszegető erőkkel. AZ IRANI URALKODÓ egyszemélyi vezetése, főként balra, de olykor jobbra is sújtó despotizmusa lassacskán teljesen szembefordította személyével az ország lakosságának többségét. A reakciós nagybirtokosok és a nagy befolyású síita egyház konzervatív vezetői azért gyűlölik a császárt, mert erőteljesen megnyirbálta egykor szinte korlátlan hatalmukat, s kiragadta kezükből földjeik egy részét. A demokratikus baloldali erők nem felejthetik, hogy negyedszázada a föld alá vannak kényszerítve, sokan közülük száműzetésbe, börtönbe kerültek, másokat meg fizikailag semmisítettek meg. Végül pedig a széles paraszti tömegeknek — de a városlakók millióinak is — a romló életviszonyok, a kilátástalanság, a korrupt és erőszakos hatalom miatt csordult ki a pohár. Mit sem változtatott ezen a sah néhány haladó tette, progresszív külpolitikai lépése. Az ország szempontjából igen hasznos, hatalmas arányú iparosítás zátonyra futott a tervszerűtlenségen, a kapkodáson, a realitások figyelmen kívül hagyásán. Ugyanakkor párosult a mező- gazdasági termelés elhanyagolásával, a földhöz juttatott kisbirtokosok cserbenhagyásá- val. A reakciós uralkodó osztályok ' háttérbe szorítása ugyancsak semmi változást nem hozott a lakosság millióinak, hiszen helyettük a sah adminisztrációjának gátlástalan uralmát kellett elviselniük. A síita egyház vezetőivel szembeni hadjárat pedig egyenesen döntő hibának bizonyult, hiszen egy mélységesen vallásos országban a papságnak óriási a befolyása 0 nép körében. így aztán, amikor mindezek az erők külön-külön és együtt lázadtak fel a rendszer ellen, annak végképp nem maradt már bástyája, mint a kiváltságos helyzetbe került hadsereg. Nem csoda, hogy sok más kísérlet után, legvégső megoldáskért, a sah közvetlenül is bevonta az irányításba a tábornokokat. Az eredmény pedig az, hogy a fegyveres erők az eddiginél léptek fel a poltikai ellenzékkel szemben. Ma már szinte nincs olyan nap, hogy ne lenne tucatnyi halálos áldozata az összecsapásoknak. A hadsereg próbálja letörni az, ország gazdaságát vészesen fenyegető sztrájkokat is. Katonák vették őrizetbe Szandzsabit és az előző kormányok sok magas rangú tisztségviselőjét is. DE MEDDIG MEHET ez így tovább? Meddig állhat ellen a sah és hűséges „preto- riánus gárdája” a mind szélesebb népakaratnak? Ez aggasztja ma már mindinkább a rendszer külföldi támogatóit, elsősorban Washingtont is. Az amerikaiak számára a sah bukása beláthatatlan következményekkel fenyeget. Az Egyesült Államok Iránból szerzi be kőolajbehozatalának nagy részét. Emellett, már maga az a tény, hogy az olaj- munkások sztrájkja miatt a felére esett vissza az iráni olajexport, súlyosan fenyegeti a dollár nemzetközi pozícióit, hiszen óhatatlanul az olaj- áremelés irányában hat. Végül pedig Irán, mint katonai hatalom, elengedhetetlenül hozzátartozik az amerikai stratégiai elképzelésekhez a közel- és közép-keleti térségben. Nem véletlenül tartózkodik ma is több mint negyvenezer amerikai tanácsadó — főleg katonai — a sah országában. EGY MAGAS RANGÚ amerikai hivatalnok éppen ezért fogalmazta meg a washingtoni kormányzat aggodalmait a minap: „A katonai kormány is erélyesebben volt az utolsó kártya, amelyet tüntetőkkel és a a sah kijátszhatott, ö sem tudja, mi lesz aztán, ahogy mi sem. Ügy tűnik, hogy csoda lesz, ha a sah még a trónján ül jövőre, amikor a megígért választásokat júniusban le kellene bonyolítani." A. K. és utasításait, saját szájízük szerint értelmezik azokat, s vagy továbbítják az alsóbb szervekhez, vagy nem. Mások egyszerűen nem ültetik át a gyakorlatba a pártközpont vonalát. Nyilvánosn helyeslik ugyan azt, valójában azonban ellene foglalnak állást. Az sem ritkaság, hogy egyesek nyíltan fellépnek a pártközpont vonala ellen és azt csinálnak, ami nekik tetszik. A kommentár hangsúlyozza, késlekedés nélkül lépéseket kell tenni a párton belüli anarchia és fegyelmezetlenség felszámolására, meg kell követelni és szilárdítani a szervezeti fegyelmet és el kell érni, hogy mindenki fegyelmezetten hajtsa végre a pártközpont utasításait. A fegyelem rendszeres és súlyos megsértőivel szemben pedig szigorú büntető rendszabályokat helyez kilátásba a Zsenmin Zsipao. szerveinek és intézményeinek képviselői vesznek részt. Delegációval képviselteti magát a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság is. A magyar küldöttséget dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára vezeti. Koszigin— Jaroszewicz eszmecsere Alekszej Koszigin, a Szov-' jetunió Minisztertanácsának elnöke kedden a Kremlben találkozott Piotr Jaroszewicz- el, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökével, aki — útban Tokió felé,.t— rövid időre megállt » szovjet fővárosban. Mozambik—Kuba Közös közlemény Közös közleményt adtak ki Maputóban, az Isidoro Mal- mierca Peoli külügyminiszter vezette kubai küldöttség Mo- zambikban tett látogatásáról. A közlemény hangsúlyozza: a Mozambiki Népi Köztársaság és a Kubai Köztársaság szolidáris az imperializmus ellen harcoló népekkel, egyebek között Zimbabwe, Namíbia, Dél-Afrika, Nyugat-Sza- hara, Palesztina, Chile, Nicaragua és Puerto Rico népeivel. Mozambik és Kuba nagyra értékeli most befejeződött tárgyalásaik eredményeit — állapítja meg a közlemény. jf*• • • Horog pártjubileum A Görög Kommunista Párt megalakulásának 60. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartottak Athénban, ahol Harilaosz Florakisz, a párt főtitkára mondott beszédet, s hangsúlyozta, hogy a párt a proletár internacionalizmus és a marxizmus—leninizmus szellemében mindent megtesz a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért. Eunes Londonban Antonio Romalho Eanes portugál köztársasági elnök háromnapos hivatalos látogatásra Londonba érkezett. Eanes elnök, aki az európai parlament székhelyéről érkezett az ügyvezető kormány külügyminiszterével, Carlos Correia Gagóval Angliába, Portugália közös piaci csat- latkozásáról és a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről tárgyal Callaghan miniszterelnökkel. Eanes elnök kedden udvariassági látogatást tett az anyakirálynőnél, este pedig 11. Erzsébet királynő díszvacsorán látta vendégül. A politikai tárgyalásokra szerdán kerül sor. Carter ismét közbelép Carter elnök, egyórás tv- | kokat követel, amelyek „túl- beszédben szólította fel íz- lépik azt, amiben Camp Daráéit és Egyiptomot, hogy vidben megállapodtak”. „béketárgyalásaik” folytatása érdekében találjanak kompromisszumot, tegyenek engedményeket, mert „borzasztó lenne”, ha Tel Aviv és Kairó békekötési kísérlete kudarcot vallana. Hangoztatta, hogy Egyiptom és Izrael most olyan biztosítéAz Al Ahram című kairói napilap azt írja, hogy az egyiptomi—izraeli „béketárgyalások akut válságban vannak”. — A válság okát a két ország különbékéje, valamint Ciszjordánia és a Gaza-övezet jövendő státusa közötti „kapcsolat” megteremtése körüli ellentétben jelölte meg.
