Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-16 / 270. szám

%HMan 1978. NOVEMBER 15., SZERDA Bamedien elutazott a Szovjetunióból Kedden elutazott a Szovjet­unióból Huari Bumedien, az Algériai Demokratikus és Né­pi Köztársaság elnöke, a For­radalmi Tanács elnöke. Bume­dien október 15—19 között tett baráti munkalátogatást Moszkvában, ahol tárgyalást folytatott Leonyid Brezsnyev- vel, Alekszej Kosziginnel és Borisz Ponomarjovval, majd a szovjet kormány meghívá­sára meghosszabbította tartóz­kodását az országban. Az elutazás alkalmából ki­adott közlemény megállapítja: az algériai elnök és a szovjet vezetők megbeszélései őszinte, baráti, szívélyes légkörűek voltak. Eszmecserét folytattak a kétoldalú kapcsolatokról és számos mindkét felet érdeklő fontos nemzetközi kérdésről, különleges figyelmet fordítot­tak a közel-keleti helyzetre. Egyöntetűen elítélték az egyiptomi vezetés különutas, kapitulációs politikáját, amely figyelmen kívül hagyja az arab érdekeket. Aláhúzták annak fontosságát, hogy tömö- rítsenek minden haladó arab erőt, hogy ezek tovább aktivi­zálódjanak, és elérjék a kö­zel-keleti probléma valóban átfogó, igazságos és tartós ren­dezését. A közlemény leszögezi: a felek megelégedéssel állapí­tották meg, hogy valamennyi megvitatott kérdésben azono­sak a nézeteik. Bumedien őszinte háláját fejezte ki a szovjet vezetők­nek azért a szívélyes fogadta­tásért, amelyben őt és kísé­retét részesítették a Szovjet­unióban. Huari Bumedien. a Szovjet­unióban tett baráti látogatása után kedden hazaérkezett Al­gírba. Űrbajósok a Csillagvárosban Nagy szeretettel köszöntöt­ték kedden a Moszkva mel­letti Csillagvárosban a világ­űr-tartózkodás csúcstartóit: Vlagyimir Kovaljonokot és Alekszandr Ivancsenkovot. A Szovjetunió szövetségi köztársaságainak zászlóival díszített Moszkva környéki repülőtéren a szovjet űrhajó­zás elméleti és gyakorlati szakemberei, tudósok, terve­zők, a Csillagváros vezetői és lakói, köztük a szocialista or­szágok — így hazánk űrhajós­jelöltjei is — köszöntötték a 140 napos űrutazás után visz- szatért űrveteránokat. Pjotr Klimukkal és Valeri j Bi- kovszkijjal együtt ott volt a Szaljut—6 állandó személyze­ténél látogatást tett két nem­zetközi űrpáros lengyel és NDK-beli tagjai: Miroslaw Hermaszewski és Sigmund Jähn is. Kovaljonok és Ivancsenkov meghatott szavakkal mondtak köszönetét a repülőtéren mindazoknak, akiknek áldo­zatos munkája lehetővé tette az űrhajózás történetében leg­hosszabb és legeredménye­sebb űrrepülést. Az űrhajósok a repülőtéri fogadtatás után a hagyomá­nyoknak megfelelően virágot helyeztek el a világűrt meg­járt első ember, Jurij Gagarin csillagvárosi emlékművénél. Tűzharc Teherán bazárnegyedében A teheráni bazárnegyedben kedden ismét több, mint két órán át ropogtak a fegyverek. Meg nem erősített jelentések szerint a karhatalom a leve­gőbe lőtt, hogy szétoszlassa a tüntető tömeget. A szemtanúk szerint többen megsérültek. Kormányellenes és kormány­hű erők között összecsapások robbantak ki kedden Észak­írén több pontján. A két hete sztrájkoló olaj­ipari dolgozók kedden felvet­ték a munkát. Még nem erő­sítették meg azokat a jelenté­seket, amelyek szerint a sah részben teljesítette a sztráj­kolok követeléseit. A múlt héten 22,5 százalékos béreme­lést hagyott jóvá az olajbá­nyászok részére, de a politikai foglyok szabadon bocsátására és polgári kormány felállítá­sára vonatkozó követelésekre még nem válaszolt. Visszarendelt ugandai csapatok Az ugandai rádió Nairobi­ban lehallgatott adása szerint Idi Amin ugandai elnök ked­den visszarendelte csapatait Tanzánia területéről. Amin rendelkezését a rádió egy üze­net részeként idézte, az üze­netet az ugandai elnök Gaafar Nimeri szudáni államfőhöz, az Afrikai Egységszervezet je­lenlegi elnökéhez intézte. Ni- merin kívül Amin — az idé­zett rádióadás szerint — tájé­koztatta Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt és Mahmud Riadót, az Arab Liga főtitká­rát is. Nem érkezett jelentés ar­ról, hogy Tanzánia az ugandai kivonulás fejében ígéretet tett volna azoknak a feltételeknek a teljesítésére, amelyekhez Amin korábban a csapatok Visszavonását kötötte. Az 1850 négyzetkilométer nagyságú tanzániai területet Uganda október végén szállta meg. Szenátorok az emlékhelyen A Szovjetunióban tartózko­dó amerikai szenátorok kül­döttsége kedden meglátogatta azt az emlékhelyet, amely egykori belorusz falu, Hatiny helyén áll, ahol egy hitleris­ta büntető különítmény 1943 márciusában összeterelte a falu lakosait, bezárta őket egy csűrbe, azt lelocsolta benzin­nel, majd felgyújtotta. A lán­gok között 149 ember lelte halálát. Az amerikai küldöttség tag­jai virágokat helyeztek el a hatinyi öröklángnál. John Glenn szenátor, kijelentette: „részt vettem a II. világháao- rúban. Megértem és osztom a háború szörnyűségeit átélő szovjet emberek fájdalmát. Nem akarom, hogy a háború valaha is megismétlődjön”. II. HASSZÁN kétnapos hi­vatalos látogatásra Washing­tonba érkezett. A marokkói király tárgyal Carter ameri­kai elnökkel és Cyrus Vance külügyminiszterrel. A balszárny sikerei az FDP kongresszusán Mainzban kedden véget ért a nyugatnémet szabaddemok­raták, „meglepetés-kongresz- szusa”. A Hans-Dietrich Gen­scher vezette pártelnökség a háromnapos fórumon szemé­lyi és tartalmi kérdésekben érzékeny vereségeket szenve­dett. Az FDP balszárnya koncep­ciónélküliséggel és azzal vá­dolta a párt vezetőit, hogy a napi politika kompromisszu­mai között megfeledkezik- a liberális eszmék és párthatá­rozatok következetes meg­valósításáról. A küldöttek el­utasították az elnökség hatá­rozattervezetét a foglalkozta­tási tilalom, valamint az atomenergia kérdésében, és kibuktatták az új elnökségből Otto Lambsdorff gazdaság­ügyi minisztert, a jobbszárny egyik vezető képviselőjét. Genschér pártelnök kong­resszusi zárszavában közvetve elismerte a bírálatok egy ré­szének jogosságát. Kijelentet­te, hogy az FDP számára a következő időszakban csak a szociáldemokraták lehetnek politikai szövetségesek, az el­lenzéki kereszténypártok, „el­játszották ezt a lehetőséget”. Szovjet—bolgár tengeri kompjárat Ünnepség lijicsovszkban és Váradban Másfél hónappal a tervezett határidő előtt ünnepélyesen adták át rendeltetésének a Szovjetuniót és Bulgáriát ösz- szekötő tengeri kompjáratot. Az Odessza közelében levő II- jicsovszk és a bulgáriai Várna között négy óriáskomp kezdi meg a szolgálatát, mindegyi­kük 108 vasúti vagon — két teljes vasúti szerelvény — szállítására alkalmas. A komp­hajók egy nap alatt teszik meg az utat a két kikötő között, je­lentősen lerövidítve a szállí­tási időt a két ország között. A kompjárat építőit és mű­ködtetőit táviratban köszöntöt­te Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Kedden Várnában is ünne­pélyes keretek között átadták rendeltetésének Várna—Ilji- csovszk kompösszeköttetést. Az ünnepi nagygyűlésen je­len volt Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bol- gái Államtanács elnöke. A szovjet küldöttséget Andref Kirilenko, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára ve­zette. A nagygyűlésen Todor Zsiv­kov és Andrej Kirilenko, mon­dott üdvözlő beszédet, majd az „Odessza hősei” nevet vi­selő bolgár komphajó elindult az iljicsovszki kikötő felé. Nemzetközi népfront- tanácskozás A békéért, a leszerelésért és a társadalmi haladásért ví­vott nemzetközi harc időszerű közös feladataival és a belpo­litikai munkában szerzett ta­pasztalatok cseréjével foglal­koznak Berlinben, háromna­pos tanácskozásukon, a szocia­lista országok népfrontmozgal­mainak képviselői. A tanácskozáson Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyel- ország, Magyarország, Mongó­lia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szov­jetunió és Vietnam nem­zeti hazafias népfrontmoz­galmainak, illetve társadalmi Zsenmin Zsipao: Baj van a fegyelemmel A Zsenmin Zsipao, a Kínai Kommunista Párt lapja rend­kívül éles hangú kommentár­ban sürgeti a párt vonalának és utasításainak fegyelmezett végrehajtását. Mint a kom­mentár rámutat, a párton be­lül tapasztalható súlyos mére­tű fegyelmezetlenség jelentős akadályává vált a „négy mo­dernizálás” gyorsított ütemű megvalósításának. Egyesek semmibe veszik a Központi Bizottság politikáját Irán Lesz-e csoda? AZ ALIG TÖBB, mint egy hete kinevezett iráni katonai kormány feje, Azhari tábor­nok első sajtóértekezletén meglepetésre kijelentette, hogy bármikor kész tárgyalni az ellenzék vezetőivel. Aztán vagy két napra rá őrizetbe vétette a legnagyobb ellen­zéki erő, a Nemzeti Front el­nökét, Szandzsabit. így hát nem csoda, hogy egyes nyu­gati lapok szarkasztikus meg­állapításokat tettek. Olyasmit, hogy persze a legegyszerűbb megoldása a „párbeszédnek”: letartóztatni a partnert. No természetesen nem valószínű, hogy a sah új kormánya azért dugta volna börtönbe az Irán­ban legálisan működő ellen­zék legtekintélyesebb képvise­lőjét, mert valóban egyezked­ni kívánna vele. A lépés in­dítéka inkább az, hogy vál­tozatlanul a már megszokott, erőszakos módon próbálják letörni az országban burjánzó tömeges elégedetlenséget, amely mindennapos tünteté­sekben és újólag véres össze­csapásokban jelentkezik. Tulajdonképpen már maga az a tény, hogy az uralkodása jcezdete óta a legsúlyosabb hatalmi válsággal küszködő $ah nyíltan a vezető katona- úsztekre bízta az országot, egyértelműen mutatja: a hó­napok óta tartó, milliókat megmozgató, számtalan áldo- tatot követelő tömegmegmoz- clulások láttán sem hajlandó Reza Pahlavi változtatni eddi­gi diktatórikus egyeduralmán. Sőt, mind nyíltabban támasz­kodik uralmának utolsó — de mindig is legerősebb — bázisára, a hadseregre. Azok­ra a fegyveres erőkre, ame­lyeket ő maga tett hatalmassá az olajdollárok milliárdjai se­gítségével. Részben azért, hogy a harmadik világban pá­ratlanul és meglepően mo­dernül felszerelt haderőre tá­maszkodva próbálja betöltetni Iránnal a regionális nagyha­talom szerepét; másrészt pe­rig éppen azért, hogy legyen mivel szembeszállnia a rend­szerét belülről feszegető erők­kel. AZ IRANI URALKODÓ egyszemélyi vezetése, főként balra, de olykor jobbra is súj­tó despotizmusa lassacskán teljesen szembefordította sze­mélyével az ország lakosságá­nak többségét. A reakciós nagybirtokosok és a nagy be­folyású síita egyház konzerva­tív vezetői azért gyűlölik a császárt, mert erőteljesen megnyirbálta egykor szinte korlátlan hatalmukat, s kira­gadta kezükből földjeik egy részét. A demokratikus balol­dali erők nem felejthetik, hogy negyedszázada a föld alá vannak kényszerítve, so­kan közülük száműzetésbe, börtönbe kerültek, másokat meg fizikailag semmisítettek meg. Végül pedig a széles pa­raszti tömegeknek — de a városlakók millióinak is — a romló életviszonyok, a kilá­tástalanság, a korrupt és erő­szakos hatalom miatt csordult ki a pohár. Mit sem változta­tott ezen a sah néhány haladó tette, progresszív külpolitikai lépése. Az ország szempont­jából igen hasznos, hatalmas arányú iparosítás zátonyra fu­tott a tervszerűtlenségen, a kapkodáson, a realitások fi­gyelmen kívül hagyásán. Ugyanakkor párosult a mező- gazdasági termelés elhanyago­lásával, a földhöz juttatott kisbirtokosok cserbenhagyásá- val. A reakciós uralkodó osz­tályok ' háttérbe szorítása ugyancsak semmi változást nem hozott a lakosság milliói­nak, hiszen helyettük a sah adminisztrációjának gátlásta­lan uralmát kellett elvisel­niük. A síita egyház vezetői­vel szembeni hadjárat pedig egyenesen döntő hibának bi­zonyult, hiszen egy mélysége­sen vallásos országban a pap­ságnak óriási a befolyása 0 nép körében. így aztán, amikor mindezek az erők külön-külön és együtt lázadtak fel a rendszer ellen, annak végképp nem maradt már bástyája, mint a kivált­ságos helyzetbe került hadse­reg. Nem csoda, hogy sok más kísérlet után, legvégső meg­oldáskért, a sah közvetlenül is bevonta az irányításba a tá­bornokokat. Az eredmény pe­dig az, hogy a fegyveres erők az eddiginél léptek fel a poltikai ellenzékkel szemben. Ma már szinte nincs olyan nap, hogy ne lenne tucatnyi halálos áldozata az összecsa­pásoknak. A hadsereg próbál­ja letörni az, ország gazdasá­gát vészesen fenyegető sztráj­kokat is. Katonák vették őri­zetbe Szandzsabit és az előző kormányok sok magas rangú tisztségviselőjét is. DE MEDDIG MEHET ez így tovább? Meddig állhat el­len a sah és hűséges „preto- riánus gárdája” a mind széle­sebb népakaratnak? Ez ag­gasztja ma már mindinkább a rendszer külföldi támoga­tóit, elsősorban Washingtont is. Az amerikaiak számára a sah bukása beláthatatlan kö­vetkezményekkel fenyeget. Az Egyesült Államok Iránból szerzi be kőolajbehozatalának nagy részét. Emellett, már maga az a tény, hogy az olaj- munkások sztrájkja miatt a felére esett vissza az iráni olajexport, súlyosan fenyegeti a dollár nemzetközi pozícióit, hiszen óhatatlanul az olaj- áremelés irányában hat. Vé­gül pedig Irán, mint katonai hatalom, elengedhetetlenül hozzátartozik az amerikai stratégiai elképzelésekhez a közel- és közép-keleti térség­ben. Nem véletlenül tartóz­kodik ma is több mint negy­venezer amerikai tanácsadó — főleg katonai — a sah or­szágában. EGY MAGAS RANGÚ ame­rikai hivatalnok éppen ezért fogalmazta meg a washingto­ni kormányzat aggodalmait a minap: „A katonai kormány is erélyesebben volt az utolsó kártya, amelyet tüntetőkkel és a a sah kijátszhatott, ö sem tudja, mi lesz aztán, ahogy mi sem. Ügy tűnik, hogy cso­da lesz, ha a sah még a trón­ján ül jövőre, amikor a meg­ígért választásokat júniusban le kellene bonyolítani." A. K. és utasításait, saját szájízük szerint értelmezik azokat, s vagy továbbítják az alsóbb szervekhez, vagy nem. Mások egyszerűen nem ültetik át a gyakorlatba a pártközpont vonalát. Nyilvánosn helyeslik ugyan azt, valójában azonban ellene foglalnak állást. Az sem ritkaság, hogy egyesek nyíltan fellépnek a pártközpont vona­la ellen és azt csinálnak, ami nekik tetszik. A kommentár hangsúlyozza, késlekedés nélkül lépéseket kell tenni a párton belüli anarchia és fegyelmezetlenség felszámolására, meg kell kö­vetelni és szilárdítani a szer­vezeti fegyelmet és el kell ér­ni, hogy mindenki fegyelme­zetten hajtsa végre a pártköz­pont utasításait. A fegyelem rendszeres és súlyos megsér­tőivel szemben pedig szigorú büntető rendszabályokat he­lyez kilátásba a Zsenmin Zsi­pao. szerveinek és intézményeinek képviselői vesznek részt. De­legációval képviselteti magát a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság is. A magyar küldöttséget dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára veze­ti. Koszigin— Jaroszewicz eszmecsere Alekszej Koszigin, a Szov-' jetunió Minisztertanácsának el­nöke kedden a Kremlben ta­lálkozott Piotr Jaroszewicz- el, a Lengyel Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnö­kével, aki — útban Tokió fe­lé,.t— rövid időre megállt » szovjet fővárosban. Mozambik—Kuba Közös közlemény Közös közleményt adtak ki Maputóban, az Isidoro Mal- mierca Peoli külügyminiszter vezette kubai küldöttség Mo- zambikban tett látogatásáról. A közlemény hangsúlyozza: a Mozambiki Népi Köztársa­ság és a Kubai Köztársaság szolidáris az imperializmus el­len harcoló népekkel, egye­bek között Zimbabwe, Namí­bia, Dél-Afrika, Nyugat-Sza- hara, Palesztina, Chile, Nica­ragua és Puerto Rico népeivel. Mozambik és Kuba nagyra értékeli most befejeződött tár­gyalásaik eredményeit — álla­pítja meg a közlemény. jf*• • • Horog pártjubileum A Görög Kommunista Párt megalakulásának 60. év­fordulója alkalmából ünnepi ülést tartottak Athénban, ahol Harilaosz Florakisz, a párt fő­titkára mondott beszédet, s hangsúlyozta, hogy a párt a proletár internacionalizmus és a marxizmus—leninizmus szellemében mindent megtesz a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért. Eunes Londonban Antonio Romalho Eanes portugál köztársasági elnök háromnapos hivatalos látoga­tásra Londonba érkezett. Eanes elnök, aki az európai parlament székhelyéről érke­zett az ügyvezető kormány külügyminiszterével, Carlos Correia Gagóval Angliába, Portugália közös piaci csat- latkozásáról és a két ország gazdasági kapcsolatainak fej­lesztéséről tárgyal Callaghan miniszterelnökkel. Eanes elnök kedden udva­riassági látogatást tett az anyakirálynőnél, este pedig 11. Erzsébet királynő díszvacso­rán látta vendégül. A politi­kai tárgyalásokra szerdán ke­rül sor. Carter ismét közbelép Carter elnök, egyórás tv- | kokat követel, amelyek „túl- beszédben szólította fel íz- lépik azt, amiben Camp Da­ráéit és Egyiptomot, hogy vidben megállapodtak”. „béketárgyalásaik” folytatása érdekében találjanak komp­romisszumot, tegyenek enged­ményeket, mert „borzasztó lenne”, ha Tel Aviv és Kairó békekötési kísérlete kudarcot vallana. Hangoztatta, hogy Egyiptom és Izrael most olyan biztosíté­Az Al Ahram című kairói napilap azt írja, hogy az egyiptomi—izraeli „béketár­gyalások akut válságban van­nak”. — A válság okát a két ország különbékéje, valamint Ciszjordánia és a Gaza-övezet jövendő státusa közötti „kap­csolat” megteremtése körüli ellentétben jelölte meg.

Next

/
Thumbnails
Contents