Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

1978. NOVEMBER 13., VASÄRNAP ■'iJtiiian Településfejlesztés, kiegyenlítettebben 5 Településpolitikánk legfontosabb kérdéséit az elmúlt ldő- | szakuan rendszeresen napirendjére tűzte a Hazafias Népfront = Országos Tanácsa, s a területi eszmecseréket, fórumokat köve- I tóén országos tanácskozásokat rendeztek a tanyák és az apró- = falvak helyzetéről. Többször is megvitatták a városok szerep- = körének változásait, s e központok feladatait, felelősségét a = vonzáskörzetükhöz tartozó kisebb településekkel kapcsolatban. = Az összefüggéseket feltáró, elemző munka tanulságait S. Hege- Z düs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára r összegezte Mélykúti Attilának, az MTI munkatársának adott = nyilatkozatában: — Az elmúlt évtizedekben a gazdasági változások két nagy hulláma érte és „moz­gatta” meg az ország hagyo­mányos településszerkezetét. Az első változást mezőgazda­ságunk szocialista átszervezé­se jelentette, ami együttjárt a termelés korszerűsödésével, ipari jellegének erősödésével, valamint a kisebb gazdaságok egyesülésével. A nagyüzemi táblásítás a tanyák egy részét „eltörölte” a térképről, s a több ezer hektáros téeszek, állami gazdaságok kialakítása nyomán a falvak között meg­indult a lakosság áramlása. Főként a fiatalok igyekeztek a termelőszövetkezeti köz­pontnak helyet adó községek­be. A második nagy hullámot, a gyors, általános gazdasági, társadalmi fejlődés és az ipar- telepítés indította el. — A közös tanácsokhoz tar­tozó társközségekbe, az apró­falvakba a IV. és a mostani ötödik ötéves tervidőszakban nagyon kicsiny központi fej­lesztés jutott. Ennek ellenére, ezeknek a településeknek a zöme erőteljesen, látványosan fejlődött, amit az új családi- ház-sorok is bizonyítanak. Az életképességet példázza, hogy a kisebb települések fejleszté­séhez az ott lakók országos átlag többszörösére rúgó tár­sadalmi munkával járulnak hozzá. A lakosság azonban ön­maga nem oldhatja meg az ellátás valamennyi gondját. A kereskedelmi szolgáltatások, a közlekedés és az egészségügy fejlesztésében, az egészséges ivóvizet szállító vezetékek ki­építésében az eddiginél jóval nagyobb központi támogatásra van szükség. — A támogatás már meg­mutatkozik a falvakban ingá­zó autóbusz-élelmiszerárudák- ban és a szolgáltatások fej­lesztésében. Ilyképpen is ke­resendő a megoldás. A váro­soknak egyre nagyobb szere­pet kell vállalniuk a vonzás- körzetükbe tartozó települések ellátásából. — A vizsgálatok, elemzések tapasztalatai egyértelműek: Magyarország jelenlegi tele­pülésszerkezetével hosszú tá­von számolni kell. A távlati településpolitikai koncepció­nak a gazdasági és társadami fejlődésen alapuló felülvizs­gálata megkezdődött és jelen­leg is tart. Mi ehhez, az ille­tékes párt-, állami szerveknek a tapasztalatainkat, javasla­tainkat elküdtük. Annyi már most bizonyos, hogy nem tartható fenn a jelenlegi álla­pot, amely a nagyvárosoknak, a megyeközpontoknak arány­talan fejlesztési lehetőséget biztosít. A társadalmi igazsá­gosságnak és tényleges or­szágos érdekeinknek megfele­lően ajánlatos a VI. ötéves tervidőszakban a kiegyenlítet­tebb, a középfokú település- központoknak, a városoknak és vidéküknek, a községeknek és a falvaknak az eddiginél gyorsabb gyarapodást biztosí­tani — mondta befejezésül S. Hegedűs László. Testvét iség vezeték Egy hónap c.ónyhen A tervezettnél egy hónappal korábban adták ác a munica- terüíetet az építők a szerelő­vállalat koileittivájának L'e- regdarucon, a Testvériség gáz­vezeték új kompresszorállo­másának kivitelezésénél. A Szabolcs megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói az idén áprilisban kezdődött beruhá­záson 26 ezer köbméter föld megmozgatásával elkészítették a három kompresszor alapjait. A két- és féi méter melyen földbe ágyazott alapok mind­egyikéhez 200 köbméter be­tont és csaknem 60 mázsa va­sat használtak fel. Ezenkívül megépítették az állomáshoz vezető bekötő utat, s 45 ki- se’ob-nagyobb létesítményt — diszpécserközpontot, raktárhá­zakat, irodákat, étkezőhelyisé­get, öltözőket — is tető alá hoztak. A Gyár- és Gépszerelő Vál­lalat dolgozói már a helyszí­nen tartózkodnak, s minden előkészületet megtettek az egyenként 75—80 tonnás, gáz­zal működő kompresszorturbi­nák fogadására. Tájrendezés A Szentendrei-sziget terü­lethasznosítási és tájrendezési tanulmánytervében, amelyet Kemény Bertalan és Schuch- mann Péter készített, számos javaslat szerepel az üdülési- idegenforgalmi lehetőségek­nek a jelenleginél jobb ki­használására. így például a szerzőpáros javasolja a má­sodik kis-dunai híd megépíté­sét, libegő létesítését, a stran­dolási lehetőségek bővítését, a vendéglátás fejlesztését, s így tovább. A tervezésnél már eleve figyelembe vették a nagymarosi vízlépcső belépé­sekor bekövetkező változáso­kat. Konumamsfa szombat Bsásh tsSomkssSfán Lombos fákért, jé levegőért roksxáztsn a város ssépíiéséérü Idős házaspár sétál Százha- lomuuttán a Turbina úton a dús lombú nyárfák alatt. Megállnak, leülnek a padra. Csendben pihennek, nézelőd­nek. A néni párjára tekint, rnegsimogatja a kezét. — Emlékszel? Amikor eze­ket a fákat ültettük... A bácsi elmosolyodik. — Hát igen, akkor még megfordultak utánad a fiúk ... — Felnéz a fára. A napsugár mintha az ágakkal, levelekkel kergetőzne. írre mejd emlékeznek — Ugye ilyesmi még ma­gukkal is előfordulhat? — kérdeztem szombat délelőtt i^ovacs Lászlótól, a Dunai Kő­olajipari Vállalat üzemmérnö­kétől és feleségétől, aki szín­tan a DKV-nál dolgozik, a vízelőkészítő üzemben anali­tikus. — Ötven év múlva eset­leg eppen itt egy pádon ülve emlékeznek erre a mai napra. — Megtörténhet — mondja a férj. — Bár akkor már ugyancsak benne leszünk a korban, hiszen már mindket­ten elmúltunk harmincévesek. S hogy mire emlékezhetnek majd vissza? Arra egyebek között, hogy 1978. november U-én ők s még nyolcszázan társadalmi munkában szépí­tették a városukat. Gödröket, árkokat ástak, azokba cserjét, díszfákat ültettek, száraz ága­kat szedtek össze, a lehullott lombot égették. A százhalombattai városi pártbizottság munkatársaira a Damjanich utcában árokásás és cserjeültetés közben akad­tam rá. Közülük Jánki Zoltán gazdaságpolitikai osztályveze­tő vállalkozott, hogy elvezet a társadalmi munka különböző színhelyeire. A város tíz különböző pont­ján dolgoztak a társadalmi munkások. Jánki Zoltán gyors számvetést készített, s kide- rü't, hogy a nyolcszáz ember 6 ezer méter hosszú út szélét ülteti be szombat reggel 7 órá­tól 13 óráig fával, cserjével. Tavasszal és ősszel — Városunknak van egy 1976 decemberében jóváha­gyott hosszú távú zöldövezet­fejlesztési programja. Ebben 250 hektár erdősítés és Száz­halombatta valamennyi utcá­jának és terének fásítása sze­repel. A program nagyobbik részét társadalmi munkában szeretnék megvalósítani, s így évente kétszer, tavasszal és ősszel mozgósítjuk a százha- lombattaiakat — mondta el Jánki Zoltán. Most a DKV-tól, a Hőerő­műtől, a Nagynyomású Kísér­leti Intézettől, a Temperáltvi- zű Halszaporító Társaságtól jelentkeztek a társadalmi munkások. Ott voltak az egészségügyiek, a párt- és a tanácsi apparátus dolgozói, s természetesen a lakosság. A Nógrádi Sándor téren rendőrökkel találkoztunk. Most természetesen civilben, melegítőben, munkaruhában voltiak, s lapáttal, csákánnyal fegyverkeztek fel. S hogy mi­lyen jó hangulatban dolgoztak, arra jellemző, hogy nagyot de­rültek a megjegyzésen: most nyugodtak lehetnek a tolva­jok és a betörők ... — A szolgálatot is ellátjuk — mondotta Házi István őrs­parancsnok. — Akik ma szol­gálatban vannak, majd egy másik alkalommal jönnek ide dől gozni. Lesz rá módjuk, mert fel­ajánlották, hogy a Nógrádi Sándor tér teljes fásítását el­végzik, s ráadásul építenek oda egv játszóteret is. Szombaton borús volt az ég, s ha az ember nem mozgott, néldául abbahagyta a lapáto­lást vagy a csákányozást, már érezte az idő csíoését. Talán fgy volt ezzel a Vaéda házas­pár is a Damjanich utcában (Vajda László és a felesége ugyancsak a DKV-nál dolgo­zik), addig sem álltak meg, amíg néhány szót váltottunk. Jánki Zoltántól megkérdez­tem még, hogy ennyi ember­nek milyen munkát adtak volna, ha netán esik az eső. — Mondtuk is egymás kö­zött, hogy nem eshet az eső, mert erre vb-határozat van — nevetett Jánki Zoltán. — Ha esett volna — tette hozzá már komolyan —, akkor el­halasztottuk volna más alka­lomra. Kevés az őslaká Százhalombattán, ifjú vá­rosról lévén szó, köztudottan kevés az őslakó. Az emberek többsége az ország különböző részeiből került ide. Vannak, akik az első kapavágáskor (Kovács Láázlóék például ti­zennégy éve, amikor még csak tizenöt épület állt a mos­tani impozáns városból), s vannak, akik nemrégiben köl­töztek. Szabó Ernő, a Halgazdaság agronómusa két éve, a gödöl­lői agrártudományi egyetem befejezése után került Száz­halombattára. Az idén május­ban nősült. Amíg nem kapnak lakást, munkásszálláson lak­nak. — Miért vállalkozott erre a városszépítő társadalmi mun­kára? — kérdeztem tőle.' — Kevés fa van a ' váro,- sunkban. Kell a zöldövezet; jobb lesz a levegő és szebb lesz a város. De ez önmagától nem megy, hanem valakinek, nekünk kell megcsinálni. Szíva Miklósáét a földlapá­tolásban állítottuk meg. — Nem törte fel a kezét a lapátnyél? — Kesztyűt húztam — mu­tatta. — Kissé szokatlan munka, nem is tudom, hogy mikor végeztem ilyet utoljára. Szente Pál Megkezdődött a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének VI. kongresszusa Az TASZTA? Központi Bizottságának üd vözle tóJ dr. Komi desz Mihály tolmácsolta Szombaton az MSZMP Pest megyei Bizottsága oktatási igazgatóságának épületében megkezdődött a Magyarorszá­gi Szlovákok Demokratikus Szövetségének VI. kongresz- szusa. Iínyihár János, a szö­vetség elnöke üdvözölt? a 198 küldöttet, és a meghívott ven­dégeket, köztük Kornidesz Mihályt, az MSZMP KB osz­tályvezetőjét, valamint a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa, az Oktatási és a Kultu­rális Minisztérium képviselőit. A szövetség országos vá­lasztmányának az V. kong­resszus óta végzett munkáról szóló beszámolójához Such János, a szövetség főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést. Beszámoló eredményekre!, gondokról A Magyarországon élő szlo­vákok büszkén vállalják nem­zetiségüket, hiszen a magyar lakossággal egyenjogúak, él­vezik hazánk társadalmi, gaz­dasági, kulturális fejlődésének eredményeit, akárcsak a töb­bi hazai nemzetiség — álla­pítja meg a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szö­vetségének beszámolója, ötévi munkájukat, nemzetiségi poli­tikánk eredményeit vizsgálva hangsúlyozza: a hazai szlová­kok a jogokkal együtt a köte­lezettségeket is vállalják. A Békés, Pest, Nógrád, Bács- Kiskun és Szabolcs-Szatmár megyei nagyüzemi gazdaságok tagjai csakúgy, mint az üzemi munkások vagy a Nógrád, Borsod megyei bányászok, a magyar lakossággal vállvetve dogoznak. Tudják, sorsuk, boldogulásuk az ország fejlő­désétől függ. Tevékenyen vesznek részt a politikai, a kulturális és a társadalmi életben is, közben élnek az al­kotmány biztosította lehetősé­gekkel. Az eredmények közt említi a beszámoló, hogy amíg 10 évvel ezelőtt 15 óvodában 633 gyermekkel foglalkoztak szlo­vák nyelven, ma már 44 óvo­dában 1912 gyermeket készí­tenek elő az iskolai oktatás­ra. Az iskolai szlovák nyelv- oktatásban részt vevő tanuló száma is gyarapodott. A leg­utóbbi kongresszus óta újabb községekben, így például Vóc- rátóton és Kiskőrösön is taní­tanak szlovák nyelven. A nyelvoktatást tantervek, tan­tervi útmutatók és tanköny­vek segítik, de változatlanul górni, hogy számos helyen még szakképzetlen pedagógu­sok tanítják a szlovák nyel­vet. r Kedvezően értékelte a be­számoló, hogy fokozódott a szlovák lakosság kulturális ér­deklődése, aktivitása, egyes községekben, mint például Tótkomlóson, Kesztölcön, Ta- tabánya-Bánhidán, Nagytar- csán, Maglódon, Püspökhat­vanban, Tardosbányán évtize­dek óta él a szlovák népdal, náptánc, népzene, míg más te­lepüléseken csak egy-egy mű­vészeti ágat művelnek magas szinten. A répáshutaiak, nagyhutaiak, legénöiek, pilis- szentkeresztiek pávakörükkel, a bánhidafiak, sárisápiak fúvós" zenekarukkal, a szarvasiak citerakettősükkel, a terényiek és jásdiak a gyermekegyüttes­sel szereztek elismerést. A legkiválóbb művészeti csopor­tok rendre ellátogatnak a szlovákok lakta településekre, évenként 25—30 községbe. Előadásaikat a lakosok töme­gei tekintik meg. A szlovák nemzetiségi együttesek rend­szeresen vendégszerepeinek Szlovákiában is, a legkiválóbb szlovákiai együttesek pedig a szlovákok lakta magyarorszá­gi településeken mutatkoznak be. A két ország kulturális együttműködése révén szlová­kiai szakemberek közremű­ködnek a pedagógusok anya­nyelvi továbbképzésében, a néprajzosok tanfolyamain. Hatékonyan segítik az anya­nyelv gyakorlását a nemzeti­ségi könyvtárak és klubok is. A vica A beszámolót követő vitá­ban felszólalt dr. Kornidesz Mihály, aki az MSZMP Köz­ponti Bizottsága nevében üd­vözölte a kongresszust. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az őszirózsás forradalom évfordulója kap­csán emlékeztetett arra, hogy a sok nemzetiségű Magyaror­szág századoson at felgyülem­lett történelmi adósságaira először éppen a századelő ma­gyar munkásmozgalma és a xjoigári törekvéseit naxauó esz- mearamlata hívta föl a figyel­met. Nemzetiségi politikánk ered­ményeiről szóivá elmondta: partunk rendszeresen elemzi a nemzetiségek helyzetét. Ha­tározataival, állásfoglalásaival — az élet új lehetőségeit fi­gyelembe veve — fejleszti nemzetiségi politikánk gya­korlati megvalósítását. Általá­nosan tudatosítani kell, hogy a nemzetiségi politika szocia­lista elveinek érvényesítése nem valamiféle kegy gyakor­lása, és azt is, hogy a nem­zetiségi kultúra föllendítése társadalmi szükséglet, nem taktikai elem, hanem pártunk számára fontos elvi, politikai kérdés. Beszéde további részében hangsúlyozta: a kongresszus is megerősítheti azt a törek­vésünket, igényünket, elvárá­sunkat, hogy hazánk szlovák nemzetiségű dolgozói még job­ban éljenek politikai-kulturá­lis lehetőségeikkel. Használ­ják ki még jobban történelmi gyökerű „kettős kötöttségük” pozitív adottságait. A többi nemzetiségi szövet­ség üdvözletét Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára tolmácsolta. Pest megyei felszólalások Mikusik Bé­la, a piiis- szentkereszti tanács elnöke elsősorban a nemzetiségi oktatás hely­zetét elemez­te, ismertette azokat az eredménye­ket, amelye­ket ezen a téren községé­ben elértek. A gyermekek életkori sajátosságaira ala­pozzák a járásban az óvodai nevelést, amelynek az általá­nos iskolai oktatás előkészíté­sében nagy a szerepe. A pilis- szentkereszti iskolában 1978- tól új módszert is bevezettek: a napközis foglalkozásokon na­ponta tartanak társalgási órá­kat, amelyeken a gyermekek csak szlovákul beszélnek. Az óvodai, iskolai munkát segíti, hogy a nevelők között sokan Pilisszentkereszt 22 pedagógusa közül tizen helyi születésűek, jól beszélik a szlovák nyelvet. Tudnak szlo­vákul a klubkönyvtár igazga­tója, a könyvtáros és a ta­nácsnál dolgozók is. A nyelvművelés nem áll meg az iskolai oktatásnál — hangsúlyozta Mikusik Béla — nagy a szerepe ebben a nyári nyelvművelő táboroknak. A szlovák nemzetiségi nyelv­művelő tábort 1974 óta minden évben megrendezik. Költségeinek nagy részét a já. rás dolgozói a komumnista szombatokon végzett munka A pilisszentkereszt.i Iskolások szlovák nyelven előadott dalait nagy tetszéssel fogadták a küldöttek Hozsán Péter felvételei keretéből fedezik. Az összefo­gás eredményességét az mu­tatja, hogy a gyerekek számos országos tanulmányi verse­nyen értek el szép sikert To­vábbi előrelépést jelentene, ha szlovákiai esereíáborozásra nyílna lehetőség. Movik László- né acsai tar nácsefnök azokról az eredmények­ről beszélt amelyeket a nemzetiségpo­litikai felada­tok megvaló­sításában a váci járásban elértek. 1977 januárja óta, amikor együttműködési meg­állapodás jött létre a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Váci Járási Bizotíi'á- ga és a' Szlovák Kommunista Párt Nővé Zámky Járási Bi­zottsága között — tovább bő­vülnek a politikai, gazdasági, kulturális és tömegszervezeti kapcsolatok, rendszeresen sor kerül határmenti találkozókra. A járás szlovákok lakta községeiben az intézményeken kétnyelvű feliratok tájékoztat­nak. Az V. kongresszus óta megélénkült a kulturális élet, ebben jelentős szerepe van a műkedvelő nemzetiségi cso­portoknak, pávaköröknek. A püspökhatvani együttes Cseh­szlovákiában is sikert ara­tott. Fejlődött az anyanyelvi oktatás. 9 óvodai csoportban 275, 41 iskolaiban 643 gyer­mek tanulja a nyelvet magas színvonalon. Az eredmények arról beszél­nek — mondta Movik László- né —, hogy a nemzetiségi po­litika megvalósítása eredmé­nyes, ez megmutatkozik a fel­nőtt szlovák nemzetiségű la­kosság közéleti, gazdasági, kulturális tevékenységében is. Kitüntetések A kongresszuson Kornidesz Mihály kitüntetéseket adott át a szövetség 13 társadalmi aktivistájának a nemzetiség érdekében kifejtett több évti­zedes munkájuk elismerése­ként. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával két, a Mun­ka Érdemrend bronz fokoza­tával egy társadalmi aktivis­tát tüntettek ki. A Szocialis­ta Kultúráért kitüntetést öten, — köztük Sass Erzsébet mag- lódi pedagógus —, a Kiváló Munkáért kitüntetést szintén öten kapták. Öt aktivistát mi­niszteri dicséretben részesítet­tek. A kongresszus vasárnap folytatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents