Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
jHfr.itr 1978. OKTOBER 8., VASÄRNAP Törvényszerű Záruba halála ? Pártfogó-felügyeief Pest megyében Zárubát, az életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt bűnözőt — Capek egyik novellájában — tizenkét évi fegy- ház után szabadlábra helyezték, feltételesen. A férfi, amikor becsukódott mögötte a börtön kapuja, bizonytalanul indult el a prágai utcákon. Órákon át bolyongott, nem találva a pályaudvart, ahonnan hazautazhatna. Záruba egy idő I után kérdezősködni is próbál: Kérem, merre kell menni az Északnyugati pályaudvarra? de nem ment a dolog, ott bent valósággal beleszáradt a hang. Aztán hirtelen hatalmas tömegbe sodródott, s csak akkor eszmélt fel, hogy mi történt, amikor kicsavart kézzel két rendőr becipelte az őrszobára. Záruba tüntetésbe keveredett. A törvény házában ilyesmi tilos, de Záruba tárgyalása előtt mégis megtörtént : a bíró, az ügyész és a kirendelt védő leült tanácskozni, hogyan lehetne a szerencsétlen flótást kihúzni a csávából. Már-már megvolt a tervük, amikor megérkezett a hír, Záruba felakasztotta magát ... Céltalanul, idegenként Szimbólum lehet ma Záruba ßorsa? Beszélgetőpartnerem, Győri Magdolna ötödéves joghallgató, aki a napokban védte meg A konok bűnözők Pest megyei utógondozásáról írt diploma- dolgozatát. ■ Anyaggyűjtés közben számos tapasztalatra tett szert, melyek közül érdemes néhányról szót ejteni. — Különös történet ez, de élet-halál végletességével is meglehetősen jellegzetes. A valóság azért nem ilyen sűrítetten drámai, de időnként akár hasonlóan tragikus is lehet A 'börtönviseltek egy része valóban ilyen Záruba- féle. aki céltalanul és der- medten tér vissza a szabad életbe. Ezeknek az embereknek a többsége már korábban sem tanult meg békés polgár módjára élni, s életidegensé- güket a börtön zártsága még fokozta. Közülük néhányan örömmel és szinte mohón kapnak a mankóért, a többiek viszont beletörődtek sorsukba, s életük pillanatnyi vágyakhoz igazodik, így könnyen bűncselekménybe sodródnak. Persze nemcsak akaratgyenge, ingatag jellemű emberek vannak a szabadulok között. Néhányan nagy elánnal térnek vissza — s bár ez talán regényesen hangzik —, elhatározzák, hogy most megcsinálják a tökéletes bűntényt. Mások pedig azt nem tudják elviselni, hogy a börtönhierarchiában elfoglalt magas polcukhoz képest a civil életben a sokadik senkiinek érzik magukat, s az elvesztett nimbusz viszi ismét vissza őket a régi társaságba. Nem tudnak élni ?... Ez furcsán hangzott. Kísért a múltjuk '■— Lehet, hogy obszcén kissé a példa, de a pártfogók irodájában gyaikran mondják indulatosan, vagy keserűen: nincs nőm. Ez már önmagában is feszültségforrás, ami időnként újabb bűncselekményekhez vezet, de emögött mélyebb probléma is rejlik: ezek az emberek nem tudnak kapcsolatot teremteni. A pártfogoltak közül talán nekik, a tehetetleneknek legfontosabb az utógondozás, hiszen ők várják a támogatást, s nemegyszer még azt is kérik, hogy a munkahelyükön keresse fel őket a pártfogó. Minimális biztonságot és valamirevaló hátországot jelent ez ... Mert sok üzem és szövetkezet vonakodik még mindig büntetett előéletűeket alkalmazni. Rossz emlékekre hivatkoznak, sokszor nem is alaptalanul. A társadalom azonban nem taszíthat ki magából embereket, akiket, ha külön-külön megvizsgálnánk, rájönnénk, hogy részben éppen a társadalmi ellentmondások tettek bűnözővé. A Csepel Autógyár, az Érdi Víz- és Csatornaépítő Társulat és a Ceglédi Építőipari Vállalat már kezdetben vállalta ezt a beilleszkedést segítő funkciót.' A -börtőnbSií "szabadultak magukra találása azonban talán leginkább a munkahelyi mikroközösségeken áll vagy bukik, előfordult már, hogy kimarták a börtön- viselt embert, kizárólag múltja miatt. Két lépcső A mozikban időnként még vetítik Jean Gabin és Alain Ellenség a szájban Segít a mókusklub meg a fluor — Hazai felmérések szerint átlagban minden 100 húszéves fiatal közül 97—98-nál fordul elő fogszuvasodás. Szakemberek tapasztalataikból azt a következtetést szűrték le, hogy a fogszuvasodás üteme az iskolásoknál 10 évenként a kétszeresére nő, azaz 10 év múlva az iskolásoknál kétszer annyi szuvas fogat lehet majd találni, mint most. Joggal ^űzte tehát centenáris kongresszusa napirendjére a Magyar Fogorvosok Egyesülete a fog- és szájbetegségek megelőzésének témáját — mondotta Orsós Sándor professzor, a Központi Stomatológiai Intézet igazgatója. — Számos kutató elemezte a megelőzéssel kapcsolatban a helyes táplálkozás szerepét. Több fehérjében gazdag, rágást igénylő ételt kellene fogyasztani és a jelenleginél sokkal kevesebbet lisztből készített termékekből, süteményekből és főleg — cukorból. Tóth Károly professzor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem fogászati klinikájának igazgatója munkatársaival Szeged környékén folytat kísérletet: asztali sóba nátrium- fluoritot adagolnak; fogyasztása csökkenti a fogszuvasodást. A Német Demokratikus Köztársaságból érkezett szakemberek a fluorral dúsított ivóvízfogyasztás tapasztalatairól adtak számot. Lengyel szakemberek az iskolákban működő úgynevezett mókusklubok tevékenységét ismertették: ezek a kis közösségek kitűnő fórumai a helyes táplálkozásra, a rendszeres fogápolásra való nevelésnek — fejezte be nyilatkozatát Orsós professzor. Delon filmjét, a Két férfi a városban-1. A film arról szól, hogyan készít ki a rendőrség egy börtönviselt férfit (Delon), aki pártfogója (Gabin) segítségével tisztességesen akar élni. A két szervezet, a rendőrség és a pártfogók között nálunk milyen a viszony? — Korábban a rendőrség a visszaeső bűnözők jelentős részét rendőrségi felügyelet (REF) alá helyezte. Az új intézmény, a pártfogó felügyelet (PF) bevezetése kétlépcsős szisztémát teremtett. A visszaeső bűnözök szabadulásuk után most már előbb többnyire PF alá kerülnek, s ha ez kevés, akkor mód van a REF elrendelésére. A PF kevésbé adminisztratív, s inkább ne- velő jellegű utógondozás, amit társadalmi pártfogók is segí- nek, míg a REF jóval szigorúbb intézmény. Egyértelmű határ nincs a két jogi formu- la_ között, s előfordul, hogy késve, vagy éppen korán érkezik a rendőri beavatkozás. Többek között ezért is érdemes lenne a különböző megyékben működő hivatásos pártfogók tapasztalatcseréjét megszervezni. Mert jelenieg is csaknem három évvel a PF bevezetése után, még szinte minden pártfogó elszigetelten, magára utáltán dolgozik. Nem rossz arány A szakdolgozatban szerepel egy számpár, amely fontos adatot tartalmaz, mégis talán legjobb, ha nem kezdünk vele semmit. A 257 pártfogoltra gondolok, akik közül két és fél év alatt harmincegyen kerültek vissza a börtönbe. Ez a 12 százalék nem Játszik rossz aránynak, de a PF rövid múltja miatt félő, hogy e szám elemzése még csak fölösleges okoskodás volna. Viszont az . intézíjvény ■ jövőjével .„.kapcsö- latban határozott intelem található' a dolgozatban. — Pest megyében jelenleg három diplomás pártfogó működik, s mindegyikük 50—60 utógondozottal foglalkozik. Ez még reális, ahol az akták mögött emberek vannak. A PF- esek egyik nagy csoportja, s éppen a legnehezebb emberek: a szigorított őrizetesek azonban ezekben a hónapokban kezdenek szabadulni a fegyházakból. Az utógondozottak száma a következő időkben — úgy tűnik — rohamosan nőni fog, úgyhogy a jelenlegi létszámmal nem lesz könnyű a munka. Éppen ezért én nem tartom elképzelhetetlennek, hogy idővel a megyei bíróságokon kívül a járásbíróságok mellett is szükséges lesz megszervezni a pártfogó felügyeletet Babus Endre Munkaügyi viták a fegyelmezetlen dolgozót Egy vállalat sofőrje a rakodási munkát is vállalta és ezért havi átalányösszeget kapott. Kötelezettségét azonban nem teljesítette és, mert ezzel az üzem kollektívájának szellemét rontotta, más beosztást kapott. Ennek az intézkedésnek sem tett eleget, noha, változó munkahelyre alkalmazták. Emiatt, valamint összeférhetetlen magaiartá- sáért fegyelmileg elbocsátották és évi nyereségrészesedését is megvonták. A határozat enyhítéséért a sofőr a munkaügyi bírósághoz fordult, amely kereseté^ nek helyt adott és egészségi állapotára tekintettel, méltányossápból, a büntetés végrehajtását egyévi próbaidőre felfüggesztette. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a döntést hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint a fegyelmi büntetés végrehajtását legfeljebb egy évre fel lehet függeszteni, ha attól megfelelő nevelő hatás várható. A fegyelmi úton történt elbocsátásról szóló határozat felfüggesztése azonban csak kivételes esetben járhat nevelő hatással. Különösen nem lehet erre számítani, ha a dolgozó, mint ebben az esetben is, fegyelmezetlen, összeférhetetlen és emiatt korábban többször kellett figyelmeztetni, sőt, fegyelmileg megbüntetni. Ilyenkor a büntetés felfüggesztése sem az egyéni érdeket, sem az általános megelőzést nem szolgálja. Az indokolatlanul enyhített fegyelmi büntetés éppen úgy, mint a viszonylag súlyos, a többi dolgozó igazságérzetét megrendíti, s munkafegyelmükre is kihat. Tévedett tehát és ezzel törvényt sértett a munkaügyi bíróság, amikor az elbocsátást kimondó fegyelmi büntetés végrehajtását méltányosságból felfüggesztette. V “ ' r : y g •, ■ || - . 0*$'* © A balett-táncosnő miliői Az angol kém elhatározta, hogy azonal visszautazik Moszkvába. Kabátujjába töltött browningot rejtett el, hogy szükség esetén kéznél legyen. Az út sokáig tartott. Az utazás másnapján Reilly a klini állomáson frisk újsághoz jutott. Részletes jelentést olvasott benne az egész ösz- szeesküvésről, beleértve azt a tervet, hogy Lenint és a többi szovjet vezetőt megölik, Moszkvát és Pétervárt elfoglalják, s Szavinkov és Ju- gyenyics vezetésével katonai diktatúrát állítanak fel. — A gazember! — kiáltott fel fojtott hangon Reilly, amikor azt olvasta, hogy René Marohand francia újságíró, aki jelen volt az amerikai fckonzulátuson tartott kémülésen, az ott elhangzottakról tájékoztatta a bolsevi- kokat. Berzin közbeszólt És amikor Reilly a szovjet sajtóban annak a levélnek a teljes szövegét is elolvashatta, amelyet Bruce Lockhart adott a második találkozó során Berzin ezredesnek, hogy azzal jelentkezzék a sikeres puccs után a brit csapatok parancsnokságán Arhangelszk- ben, már tudta, hogy mindent lelepleztek. Hiszen Pavel Berzin, az illegális bolsevik, a cári börtönök foglya, a Kreml őrségének parancsnoka. Lenin odaadó híve természetesen egy percig sem volt áruló, csupán a fiatal szovjet ' elhárítás megbízásából puhatolózott a már gyanús Lockhartnál, aki lépre ment. A Berzintől kapott adatok alapján megkezdődött az egész szervezkedés felgöngyölítése, magát Lockhartot is letartóztatták. S' mindezt Berzin'.“hőstette tette' lehetővé. Sajnos, ezt az odaadó forradalmárt és bátor harcost a személyi kultusz éveiben megrágalmazták, s á törvénytelenségek során kioltották életét. Reilly szerepe sem maradt homályban. Az angol kém személyleírását Moszkva utcáin falragaszok közölték a nyilvánossággal. Ismerték különböző álneveit is — Massi- no, Constantine, Relinszkij —, tehát papírjait már nem használhatta. Megindult a hajtó- vadászat az összeesküvés egyik mozgatója ellen. S jóllehet, Moszkvában száz- méterenként saját körözése nézett vele farkasszemet a házfalakról, Reilly nem tehetett mást, mint, hogy még jó néhány napot .töltött a fővárosban. Elő kellett készítenie menekülését. Hiszen amikor Relinszkij irataival Pétervár- ra utazott, csak egy kisebb összeget vitt magával, arra gondolván, hogy bármikor kaphat pénzt Pétervárott Cromie-tól. Moszkvában Lockhart volt Reilly bankára, s most ez a pénzforrás sem létezett többé. A kémet azonban nem hagyta el hagyományos szerencséje. Amikor vállalva a kelepcébe kerülés veszélyét, felkereste Dagma- rát, a balett-táncos nőt, nem csak, hogy nem került a VCSK kezére, hanem pénzhez is futott. Dagmara — aki egyébként cinkostársa volt Fania Káplánnak, Lenin merénylőjének — azzal fogadta Reillyt, hogy jóllehet, a VCSK néhány nappal azelőtt házkutatást tartott a lakáján, sikerült elrejtenie előlük kétmillió rubelt ezerrubeles bankjegyekben. Mindezt visszaadja Reillynek. hiszen a nénzt tőle kapta, az összeesküvés céljaira. Sikeres szökés Reillynek nem kis fejtörést okozott, hogy vajon miért nem tartóztatták le Dagmarát. Talán úgy gondolták, hogy rajta keresztül eljutnak hozzá. S az angol ügynököt ezúttal sem hagyta el hagyományos szerencséje. A fiatal szovjet állambiztonsági szervek hibáztak, amikor nem vették őrizetbe Dagmarát, s nem is figyelték lakását. így történhetett, hogy Reilly elkerülte a leleplezést. Hiába vollt azonban már tele rubellel a kém zsebe, korántsem volt biztonságban. Hol görög kereskedőnek, hol volt cári tisztnek, hol hivatalos szovjet személynek álcázta magát, néha pedig egyszerűen munkásnak maszkírozva rótta Moszkva utcáit. Meg kellett szerveznie a menekülését. S erre egyedül nem volt kénes, kapcsolatokat kellett találnia. Nem kis örömet okozott Reillynek, hogy meglelte kollégáját; George Hillt. Hillnek is sikerült elkerülni a letartóztatást. A kémfejedelem nagy bosszúságára azonban Hill használhatatlan állapotban volt. Pánikhangulat vett rajta erőt, azt hajtogatta; minden elveszett, egyetlen, amit tehetnek, ha kihasználják a szovjet és angol kormány között a foglyok kicserélésére létrejött egyezményt, amelynek értelmében a szovjet hatóságok szabadon bocsátják Lockhartot és a többi angol foglyot, az angolok viszont szabad utat engedélyeznek az általuk letartóztatott szovjet megbízottaknak, többek között Litvinov- nak is. — Megyek és feladom magam! — jelentette ki Hill kapitány. — Akkor én is beleesem a fogolycserébe és veszély nélkül visszajuthatok Angliába. Reillynek azonban nem.tetszett ez a megoldás. Hetven- kedve kijelentette, hogy két hónap múlva Londonban, a Savoy Hotelban hajlandó találkozni Hill-lel. A fogadást megkötötték, s azt Reilly nyerte meg. Sikerült hamis útlevelet szereznie, amely- lyel Norvégiába jutott, onnan pedig Angliába hajózott. Amikor az Intelligence Service központjában beszámolt akciójának sikertelenségéről, ismét azt állította, hogy a szovjet állam nem leszhosz- szú életű. Most már nem a belső összeesküvéstől, hanem a. fehérgárdista hadseregek erejétől várta a fordulatot. Winsto.n Churchill, aki akkor brit hadügyminiszter volt, erre visszaküldte Reillyt Oroszországba, Gyenyikin hadseregéhez, hogy segítsen megszervezni a fehérgárdista tábornok kémszolgálatát. Reilly összekötőtisztként is működött Gyenyikin és a különböző európai szoivjetellenes csoportok . között. Párizsban, Varsóban és Prágában kémes szabotázsügynökséget szervezett meg. Esküvő Londonban Közben tekintélyes magán- vagyont gyűjtött, s igazgató- sági tagia lett egy egész sor olyan cégnek, amelyek azelőtt az orosz kapitalizmussal állottak kapcsolatban. Fontos nemzetközi összeköttetésekre tett szert, és személyes barátai közé számította Winston Churohillt. Max Hoffmann tábornokot és Wal- leniust, a finn vezérkar főnökét is. Az angol kém fanatikus gyűlölete Szovjet-Oroszor- szág ellen nem csökkent. Nem tudta elfelejteni, hogy élete e'ső kudarcát ott szenvedte el. A bolsevizmus megsemmisítése életének fő célja lett. Szenvedélyes érdeklődés ébredt fel benne Napóleon iránt, aki’ Oroszországot majdnem meghódította, és ez az érdeklődés a világ leglelkesebb Napóleon-ereklye gyűjtőjévé tette. Gyűjte- mén'-’énék értéke 60k tízezer dollárra emelkedett. A korzikai diktátor személyisége elbűvölte. — Egy korzikai tüzérhadnagy kioltotta a francia forradalom égő narázsát —mondogatta. — Miért ne válhatna egy angol kém, aki annyi erőt vonultathat fel maga mellett. Moszkva U’-ává? Berlinben is járt Reilly. az ottani fehér emigránsokat próbálta megszervezni. Ott ismerkedett meg 1922 decemberében a híres Pepita Boba- dillával, más néven Mrs. Charmbersszel, egy sikeres angol drámaíró özvegyével. A hölgy, londoni operettcsillag, a berlini Adlon Szállóban szállt meg, ugyancsak ott vett ki lakosztályt Reilly is. Az operettprimadonna beleszeretett a kémbonvivánba, és az ismeretségnek házasság is lett a vége. 1923. május 18-án Londonban, a Co- vent Garden kerület Henriette Street-i anyakönyvvezetői hivatalában tartották az esküvőt. A házasságkötésnél George Bili . kapitány, a vőlegény moszkvai cinkosa volt az egyik tanú. Egy titokzatos iá'ogató A mézesbetek rövid ideig tartottak. Mrs. Reilly is hamarosan részt vett férje fantasztikus cselszövéséiben. 0 maga írta erről: „Fokozatosan beavattak azokba a titokzatos műveletekbe. amelyek az európai politika kulisszái mögött végbementek. Hamarosan megtudtam, mint készül minden európai főváros mélyén a száműzöttek összeesküvése országuk íe'en- legi zsarnokai ellen. Berlinben, Párizsban, Prágában, sőt. magában Londonban is a száműzöttek kis csoportjai tervezgették, konsoiráltak. Helsinki valóságos központjává lett az ellenforradalomnak, amelyet az európai kormányok pénzügyileg támogattak és amelyet tanácsokkal is ellá'tak. Ebben a mozgalomban Sidney erősen érdekelve volt és sok időt. valamint pénzt áldozott az ügyre.” Az egyik napon titokzatos látogató jelent meg Sidney Reilly londoni lakásán. Először Mr. Warner néven mutatkozott be. Megmutatta ajánlóleveleit, amelyek között szerepelt egy angol útlevél, egy garancialevél Borisz Szavinkovtól, a szociál- forradalmár pártvezértől, valamint egy előkelő brit államférfitól származó ajánlólevél Ezután „Mr. Warner” felfedte kilétét. Igazi neve Dreb- kov volt, és 1918-ban Reilly Oroszországban megszervezett összeesküvő apparátusának egyik ötös . csoportját vezette. Történetük idején egy moszkvai ellenforradalmi ' föld alatti szervezet élén állott. — Szükségünk volna egy igazi férfira — tért rá jövetele céljára —, egy férfira, aki tud parancsolni és utánanézni, hogy a dolgokat végrehajtsák, akinek parancsai felett nincs vita, egy férfira, aki irányító, egy diktátorra. ha úgy te szik, amilyen Mussolini Olaszországban; egy férfira, aki megszünteti az ellenségeskedéseket, amelyek a mi bará- tamkat ott, Oroszországban szétválasztják, aki vaskézzel nyúl hozzá a dolgokhoz és minket egyetlen fegyverré kovácsol össze! Az igazi férfit Reilly Borisz Szavinkov személyében vélte megtalálni. Ez a kis, vékony, sápadt, kopaszodó, csendes ember, aki rendszerint jellegzetes frakkban és lakkcipőben járt, talán valóban a legjelentősebb ember volt azok közül, akik a cári Oroszország pusztulása idején a fehér ellenforradalmá- rok oldalán felszínre kerültek. Sokkal inkább látszott ügyes bankárnak, mint híres terroristának és kíméletlen el- lenforradalmárnak. Amikor Szavinkov Jarosz- lavlban megbukott a szovjetellenes felkeléssel. amely 'összhangban állt Sidney Reií- ly Moszkvában megkísérelt államcsínyével, nagy szerencsével sikerült elmenekülnie. Nyugat-Európába utazott, ott a fehéroroszok egyik európai diplomáciai képviselője lett. KÖVETKEZIK: A BŰNBÁNÓ SZAVINKOV.
