Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
Szolgáltathatunk Furcsa cipő ez: mind többet fizetünk érte, tetemes összeggel dotálja az állam, mégis szorít. Sőt, úgy tűnik, egyre keservesebb, kínosabb e szorítás, már nemcsak sziszegünk miatta, hanem föl-följaj- dulunk. Akkor például, amikor harmadízben veszünk ki egynapos szabadságot — amiért munkahelyi főnökünk leplezetlen utálkozással néz ránk —, s mégsem jön a ... ilyen, olyan, amolyan szerelő, karbantartó, kisiparos, azaz nem teszi tiszteletét nálunk a szolgáltatóipar. S ha szerencsénk van, ha teszi, megtörténhet, néhány nap múlva kedvünket vesztve ismét hajkurászhatjuk a... mert nem csinálta meg rendesen, továbbra is, sőt, jobban, mint korábban. Hazánkban tavaly, a szocialista szektor teljesítményét alapul véve — azaz a magánkisipartól most eltekintve — 640 forint értékű szolgáltatás jutott egy lakosra. Pest megyében 251 forint. Ez az országos átlagnak mindössze 39,2 százaléka. A parkettás csirkepaprikása Szemtelenség csak úgy, mindenfajta előzetes bejelentkezés nélkül hétköznap délutánján rányitni az ajtót valakire, mint tettem azt Ko- cséron, a Tetétteni úton Dombaiék- nál, ám amikor első szavaimmal azt tudakoltam, televízió, mosógép, hűtőszekrény van-e, az asszony földerült arccal csapta össze a kezét, jaj, csak nem szerelő felkiáltással. Azt vár? Várja őket a rosseb — mondta, már tudva, ki s mi járatban vagyok, mire megérkeznek, addigra egy asszony kihordja a terhét. A házaspár termelőszövetkezeti tag, két gyermeket nevelnek, s mert nagy igyekezettel dolgoznak, amióta kimondták egymásnak az igent, háztartásukban esztendők alatt — tizenharmadik éve házasok —, ösz- szegyűlt mindaz, amire manapság azt mondják, gépesített. Igenám, de a gépek azért vannak, hogy használják azokat, kopnak tehát, némelykor szakavatott kezek után áhítoznak. S.iU kezdődnek ül bajok. A község ugyani?,, —' a hivatalos..gzó-, használat finomságával élvé — a kevésbé ellátott területek közé tartozik, már ami a szocialista szektort illeti. A magánkisiparosok száma fölötte van a negyvennek, ami tekintélyes tábornak látszik, náluk viszont az okoz főfájást, hogy szakma szerint nem mindenkor találkozik, jut egyensúlyba a kínálat és a kereslet. Dombai Istvánné: Itt volt például a parketta, még most is ráz a hideg, ha rágondolok. Padlás volt a ház, öreg épület ez, akkor az is nagy dolognak számított, hogy hajópalló került a szobákba. Parkettáztatunk. határoztuk el az urammal, mert azzal a padlóval semmit sem lehetett kezdeni, csúf volt, kezelhetetlen, hiába raktuk rá a szőnyegeket. Ahogy mondom magának, úg^i igaz, öt hónapba telt, mire mindent összeszerveztünk, itt nálunk senki sincsen, aki ilyesmit vállalna, benn Körösön, csak egyetlen maszek, futottunk Ceglédre ... Na, nem húzom a dolgot. Pestről jött végül a mester, két segítőjével, annyit kértek, hogy amikor először meghallottam, elállt a lélegzetem. Arról nem beszélve, hogy anyámnál laktak, úgy kellett tartani őket, mint a hercegeket, mást sem ettek, mint csirkét. Szövetkezetnél nem próbálkoztak? Ugyan, int az asszony, azt mondták, ha még öszeszerve- zünk tíz hasonló házat — nálunk hetven négyzetmétert parkettáztak le —, akkor érdemes nekik kivonulni. S ez csak egy a sok dolog közül. Mert jöttömnek, afféle vándorszerelőt gyanítva bennem — járnak erre ilyenek —, azért örült Dombai- né, mivel hónapok óta kínlódnak a rádiójuk hálózati adapterével. Négyszer javította — a maszek — szolgáltatóipar, minden alkalommal tette is a dolgát néhány napig, azután kezdődött elölről a cirkusz, hogy pont akkor döglött be, amikor a legjobban akarták az adást hallgatni. S ez még mindig csak csipetnyi a sokféle bosszúságból, ehhez társíthatok olyasféle ügyek, mint televíziójuk feszültségstabili- zátora, amit éppen hét hétig javított — az állami — szolgáltatóipar, addig úgy nézték a műsort, hogy hol csíkokat láttak, hol alakokat, azután absztrakt festményekkel vetekedő ábrákat. Az asszony: Tudja, az a borzasztó, hogy fizetek, adom az ötveneseket meg a százasokat, s nem lehetek biztos a dolgomban, mindig ott motoszkál bennem a félsz, tényleg jól megcsinálták, vagy holnap újból kezdhetjük a szaladgálást. Igaz. vannak mi jaik. amikkel semmi gondjuk. A mosógép kilencéves múlt, szerelő még a közelébe sem jutott, ahogy a hat esztendeje működő hűtőszekrénynek sem. Dombainé: Én nem a pénzt sajnálom, ha az embernek holmija van, annak költsége is van, értem én ezt, csak azt nem, hogyha csinálnak valamit, akkor miért nem lehet azt tisztességesen? Miért jobb az, hogy ugyanazt a gépet háromszor, ötször veszik munka alá, ugyanazzal a hibával, hiszen ennyi fáradsággal másik három vagy öt gépet megcsinálhatnának, s akkor nem kellene heteket várni a javításra, Dombai Ist- vánékkal persze sokan cserélnének a kocsériak közül, mert hiszen gondjaik java — s nem kevésbé kényelmük haszna — annak következménye: ott a házban a villany. A tanyás, szétszórt települései^ ugyanis csak addig jutottak el, hogy a lakások hatvan százalékában gond az ilyesmi, igaz, mint mondják, sokan használnak palackos gázzal működő hűtőszekrényt, telepes rádiót, azaz a nem villamosított háztartásoknak is lehetnek — bizonyára vannak is — javíttatási, karbantartási gondjai. S persze, nehogy félreértés essék, a szolgáltatások köre nem korlátozódik a gépekre. Szolgáltatás az is, ha van vezetékes víz — a községben nincsen —, ha Dom- bainénak nem kellett volna a munkából hiányoznia szülés után. mivel bölcsőde híján nem tudott mit kezdeni a gyerekkel. S ez még mindig csak szelete annak a bonyolult valóságdarabnak, amit háttérágazatoknak nevezünk — vagy a korábbi, idegen szóval infrastruktúrának —, s aminek fejlesztése egyre inkább középponti kérdése lesz az életkörülmények javításának, az életszínvonal emelésének. A hálózat nő, de... Pest megye negyedik abban a rangsorban, amelyet a megyék között a szolgáltatóhelyek abszolút száma alapján állíthatunk fel. Tavaly a megyében a szocialista szektor 1148 szolgáltatóhelyet működtetett, s^hez.,j#i). még a „jnagánipa— rések 'nyújtotta’ lehetőség; <A ma*- gárikisiparosok szórna évek óta kilencezer körül van a megyében.) Felületes megítélésre tehát elég tekintélyes a hálózat, csakhogy... az előbb leírt abszolút szám akkor kapja meg igazi értékét, ha összevetjük a népesség alakulásával. Ha ezt tesszük, akkor némi összeadás, szorzás és osztás után kiderül, a megye a legeslegutolsó — e nyelvi lehetetlenséggel érzékeltetve a többiektől mérhető távolságot. — a megyék rangsorában a tízezer lakosra jutó szolgáltatóhelyek számát tekintve! Igaz, a távolság kisebb, mint a hetvenes évek elején volt — tehát- változás, fejlődés kimutatható —, ám az utolsó helyről, a sereghajtó szerepköréből nem sikerül elés kikerülnie. A gond forrása tehát részben arrafelé kereshető, hogy a szolgáltatóipar hálózata nem eléggé fejlett, nem kiegyensúlyozott a területi megoszlása, s éppen ezért magának a szolgáltatásnak az igény- bevétele is — gyakran — nehézkes, utazgatással — s a javítandó holmi szállításával — jár, többletköltségekkel terheli a fogyasztót. S akkor még arról szót sem ejtettünk, hogy a visszafelé úton ugyanez érvényesül, illetve némely szolgáltató a bolondját járatja a megrendelővel, mert háromszor, négyszer is hiába megy, még nincs készen, azt kapja válaszként. levél a tanácsnak A városi tanács termelésfelügyeletén adták kezembe a levelet, így jutottam el azután a Sirály utcába. Galambos Gusztávékhoz Vácott. A levélben — mi más is lehetne? — panasz. A tetszetősen berendezett, néhány éve épült lakóházi otthonban a süldőlány fogad, s anélkül, hogy kérdené, ki fia-borja vagyok, leültet a konyhában, mondván, mindjárt jön valamelyik ősöm, s eltűnik a szobában, ahonnét — újra meg újra — harsány jókedv csap ki. Az „csők” egyike, Galambosné személyében néhány perc múlva megérkezik, s fejcsóválva veszi tudomásul a lánya adta bizalmat az idegennek, aki szerencsére nem élt vissza azzal. Szidja is a tettest, aki úgy intézi el a dolgot, hogy itt vannak a lányok, mire a mama lemondóan legyint, hja. a barátnők mindennél fontosabbak. A levélről tud, a férje írta, életében először, mert, bár hetente, havonta lenne rá oka. most megelégelte a dolgot, s tollat fogott. Vásároltak — hosszú váraHullámok .'y-V;,rVwi| V r^V T'.tí • '■ ■ ne* • % ivV Révész Napsugár rajza elsősorban a tanácsok a központi szolgáltatásfejlesztési alapból, valamint. saját erőforrásaikból — a helyzet jatvítására. A negyedik ötéves terv; időszakában . az összesen fejlesztésre kiadott forintok meny- nyisége meghaladta az egymilliár- dot. A summa nagy, a lakosság növekedése gyors; a hálózatfejlesztés nem kellő ritmusa mellett tehát a gondok további forrása az, hogy a fejlesztési összegek nincsenek arányban a népességszám gyarapodásával. Olyan, mint a körhinta Vár már Kunsch László, munkahelyén, a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyárában állapodtunk meg a találkozóban, így tehát a Beloiannisz úti lakásban rögtön a téma közepébe vághatunk, asszonyi segedelemmel, hiszen ebben Kunsch- né a szakértő. Szolgáltatási tapasztalataik vegyesek, vannak jók, rosz- szak, például zavartalannak tartják, rendszeresen igénybe veszik a mosatást; élnek a kölcsönzési lehetőségekkel, így használtak gyermek- kocsit, így bonyolították le zavartalanul Kunschné húgának esküvőjét — edények származtak a kölcsönzőből —, s az úgynevezett közüzemi szolgáltatásokra — víz, villany, gáz stb. — sincs különösebb panaszuk. Amit egybehangzóan állítanak: gyakran filléres dolgok miatt akadozik a gépezet, sok olyasmi van, amit maga a lakás gazdája is megcsinálna, ha kapna anyagot, alkatrészt hozzá. Például: nem követel különösebb szakértelmet a redőnyhúzó gurtni kicserélése. Csakhogy: a gurtni hiánycikk. Cegléden éppúgy, mint Nagykőrösön, Kecskeméten és Budapesten, ennyi helyen jártak utána, hátha kapnak. Nem volt szerencséjük. Ott álltak hetekig leszakadt redőnnyel, sötét szobában. Bosszantó? Több annál: az emberben a tehetetlenség mindennél keservesebb érzését táplálja, s azt tudatja vele, hogy kiszolgáltatott, valakik kénye, kedvének, akiknek ugyan bizonyára kellene gurt- nit gyártani és árusítani, de nem teszik, van fontosabb dolguk, mint holmi gurtniügyekkel bíbelődni. Igenám. de annak', aki ott Vakosko- dik a sötét szobában, aligha van fontosabb dolog, mint az a néhány tíz forintot követelő vacak, ami híján kívül reked a napsugár. S ha összeszámoltuk. mennyi idő, energia emésztődik fel ilyesfajta semmiségekkel. akkor beláthatjuk: a szolgáltatási mulasztások, hiányok nem egyszerűen áru- vasv kaparbáchiá- nvok, hanem megtöbbszöröződő hatások hordozói. Ha harmincforintos alkatrész miatt bedöglötten áll a televízió, ha kétforintos dugó híján -nem lehet a mosdót mosásra használni,, hg á nyolcvan- vagy sjá?- ezar forip'í értékű gépkocsi a néhány száz forintba kerülő, de éppen — hetek, hónapok óta éppen — nem kapható alkatrész miatt nem hajlandó elindulni, akkor az már nem egyszerű hiány, hanem bizalmatlanságkeltés, mégpedig az állampolgárban a szolgáltatás intézményrendszerével szemben, s mindazokkal szemben, akiknek csak közük van ehhez a szektorhoz. Kunsch László: Az ember körhintában Ül, olyan ez tisztára. Csakhogy nem. tudja, éppen mikor emelkedik és süllyed ez a hinta, s azt sem, mikor, hol szállhat ki belőle. A gurt- nira visszatérve: adtam valakinek egy százast, rögtön lett gurtni is, redőnyös is, aki föltegye, persze, az szintén nyújtotta a markát... Most tudja, miért szaladgálok Hencidától Boncidáig? Nem hiszi el. Vettünk kilencezer forintért egy sztereórádiót. Antennacsatlakozó kellene hozzá, kábé egy huszas, ha van, egy vacak műanyag mütyür, fémnyelvekkel. Nélküle azonban szinte használhatatlan a rádió. Már voltam Pesten is, mindenütt, a rádióamatőrboltban, ahol alkatrészeket árusítanak, azt mondták, hónapok óta nem kaptak. És mikor érdeklődjek? Bármikor — felelték. Miért, várnak árut? Azt nem. csak másfél hónap múlva, de érdeklődni azért lehet.- Ng, szóval így megy ez, illetve így i s, mert persze nem mindenütt, mindenben ez a helyzet, csak tudja, az ember nem számíthatja ki, mikor, miben ilyen. Területenként eltérő A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozata kimondja: „A mindennapi létfeltételek formálásában fokozódik a szolgáltatások jelentősége. Szerepük egyre nagyobb a nők széles körű munkába állása és az emelkedő élet- színvonal révén kialakuló életforma megszilárdításában, az élet megkönnyítésében. Kívánatos, hogy hálózatuk kiépítése az eddiginél céltudatosabb legyen, figyelembe véve a területenként és rétegenként eltérő igényeket”. Pest megyében 1970. és 1977. között az egy lakosra számított szolgáltatások értéke a 2,6-szeresére növekedett. Nagy léptékű fejlődés, korábban soha nem volt példa ilyen iramra. Mégis, 1970-ben is. 1977- ben is a megye a tizenkilenc megye közül az utolsó helyen állt. Már-már úgy, mintha ez természetes járandóság lenne. MÉSZÁROS OTTÖ i kozás után jutottak hozzá — egy Skoda 105-ös gépkocsit. A családnak a kiadás nagy volt — a családfő anyagkönyvelő, felesége könyvesbolti eladó —, ám annál is nagyobb az öröm, hiszen elérhető közeibe jutottak az ország járási tervek. A kocsihoz természetesen garancia jár, s éppen ezért különösebb riadalmat nem okozott, amikor a porlasztó makrancoskodni kezdett; majd segít a garanciális javítás. A kálvária meglehetősen szomorú és nevetséges, attól függ, hogy éppen szemlélők vagyunk-e, vagy szenvedők. Galambos Gusztáv szenvedő volt; forma szerint kocsitulajdonos, a valóságban nem. A megbokrosodott porlasztó miatt ugyanis majdnem teljes két hónapig nem használhatták a vadonatúj, mindössze ezeregyszáz kilométert futott járművet. Kiderült ugyanis — de ameddig kiderült, addig sok stáció várit a tulajdonosra, s mondja is ezeket a közben szintén hazatért férfi —, hogy sem porlasztó, sem javítókészlet még nem érkezett a szervizekbe a már árusított, a naponta növekvő számban átadott gépkocsikhoz. Akadt, aki azt kívánta bebizonyítani a családfőnek, hogy rosszul vezet (!), azért fullad le hirtelen gázadáskor a motor, volt, aki ezermester maszekot ajánlott — de, ha belepiszkál a fődarabnak számító porlasztóba, odavész a garancia —, mások azt, hogy szedje szét ő, s tisztítsa meg valamivel, hátha csak apró szennyeződés az egész... Ekkor fogott tollat Galambos Gusztáv, s tette fel a tanácsnak a kérdést — ki másnak tegye fel, hiszen úgy gondolta, végül is a tanács a legilletékesebb abban, szolgáltatás címén mi történik a területén —, hogyan szabad olyasmit forgalomba hozni, olyasminek a garanciális javítását megígérni, amihez a legalapvetőbb. alkatrészek, szerszámok sem érkeztek be az országba? Kapott persze választ, udvariasat, korrektet, de attól még mindig nem akart menni az autó. Igaz, úgy véli, any- nyit elért a levelével — ami végül is az AFIT közönségszolgálatánál jutott el a végállomásra —, . hogy telefonon keresték á’münkaMelyén' az első bejelentéstől számított hetedik hét végén, menjen a szervizbe, megérkezett három (!) porlasztó, az egyik az övé. Mintha a kocsi is tudta volna, hová igyekeznek, minden baj nélkül elfutott a szerelőkig. Minden jó, ha jó a vége? Igenám, de valóban jó ennek a vége? Ezzel tényleg vége van? Vagy holnap, holnapután ugyanezt az utat járja végig Galambos helyett Kovács és Kiss, mindig elölről kezdve? Mert semmi biztosítéka a változásnak, ha Galambos Gusztáv ingerült kifaka- dására egy autójavítási nagyfőnök azzal felelt, nem kötelező gépkocsit vásárolni... Ez is egy válasz S egy szemlélet. Olyan szemlélet, ami tűrhetetlen. Távolság, forintokban Az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottsága és a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága 1969- ben együttes ülésen tárgyalta meg a lakossági szolgáltatások helyzetét, távlati fejlesztésének feladatait. Az akkor hozott határozatok végrehajtását most két éve. 1976 októberében összegezte — a téma fontosságát jelzi a testület — az MSZMP Pest megyei bizottsága. Az ott előterjesztett anyagban a többi között ezt olvashatjuk: „Több tapasztalat utal arra, hogy a szolgáltatás továbbfejlesztése nem csak anyagi feltételeken múlik, hanem akadály a helytelen szemlélet és a kényelmesség is. Mivel a lakossági szolgáltatás megszervezése bonyolultabb, sokszor gondosabb szervező, irányító munkát igényel, több vállalat, szövetkezet vezetése nem törekszik jelentősebb fejlesztésre, bővítésre”. Ennek a magatartásnak a rovására írható — de nemcsak ennek a magatartásnak a következménye —. hogy ma a megyében az egy lakosra jutó szolgáltatások értéke lobban elmarad a többi megye hasonló számadatától, mint a hetvenes évek középső harmadában. A tizenkilencedik helyen álló Pest megyét akkor 102 forint választotta el — 1975-ben — a tizennyolcadik helyen levő Nógrád megyétől. Tavaly ez a különbség már 113 forint volt. Amíg 1975-ben az első helyen álló megyét s a tizenkilencediken rostokoló Pest megyét 365 forint különítette el az egy lakosra vetített szolgáltatások értékében, addig 1977- re ez a forinttávolság 381-re növekedett. Annak ellenére következik ez be, hogy nagy összegeket fordítottak és fordítanak a megyében —
