Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-28 / 255. szám

;A7. MSZMP PEST MEGY fi BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCSIAPJA ,

Be fejesé döfi

_____ rr ^ 9® M jr M

m o

s» ülésszak

PEST

MEGYEI

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

XXII. ÉVFOLYAM, 355. SZÄM AHA 80 FfiLLÉSt 1978. OKTÓBER 38., SZOMBAT

Az országgyűlés elfogadta a miniszteri beszámolókat

Folytatódott a vita ai oktatásról — Expozé a közlekedéspolitika eredményeiről és feladatairól — Két Pest megyei felszólaló — Interpellációk

Pénteken délelőtt 10 órakor a Parlamentben folytatta munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka. Részt vettek a tanácskozáson: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Ott voltak a Központi Bizottság titkárai, s a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

Az elfogadott napirendnek megfelelően a képviselők folytatták a közoktatás helyzetéről szóló miniszteri beszámoló vitáját. Elsőként Klenovics Imre (Somogy megye,, 7. vk.), az MSZMP Somogy megyei Bizottságának titkára szólalt fel, majd Réger Antal (Pest megyei, 25. vk.), a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára, Hütter Csaba (Nógrád megye, 5. vk.), a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnökhelyettese, Szúr- gyi Istvánná (Szolnok megye, 3. vk.), a rákóczifalvi általános iskola igazgatója, Szemerits Ferencné (Győr- Sopron megye, 13. vk.), a fertőmenti Április 4. Tsz növénytermesztője.

Miután a beszámolóhoz több hozzászóló nem jelentkezett, az elnöklő Apró Antal a vitát lezárta, s megadta a szót az oktatási miniszternek. Polinszky Károly köszönettel és jóleső érzéssel nyugtázta azt a nagy érdeklődést, amely a közoktatás helyzete iránt megnyilvánult. A 21 felszólalás — mondotta — arról tanúskodott, hogy az alapvető kérdésekben teljes az egyetértés, közös a felelősség és a tenniakarás. Bejelentette, hogy a minisztérium a vitában elhangzott észrevételeket, javaslatokat tanulmányozza, és hasznosítja.

Ezután határozathozatal következett: az országgyűlés az oktatási miniszter beszámolóját a közoktatás helyzetéről egyhangúlag, jóváhagyólag tudomásul vette.

Ezt követően — az elfogadott napirendnek megfelelően — Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter tartotta meg beszámolóját a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtáséról és továbbfejlesztésének főbb irányairól.

A beszámolót követő vitában Gyarmati János (Budapest, 62. vk.), az Építőipari Gépesítő Vállalat igazgatója, az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága elnökéREGER ANTAL:

nek felszólalása következett, majd szót kért Lukács

János (Zala megye, 2. vk.), a pacsai Haladás Tsz állatorvosa, Daradics Ferenc (Tolna megye, 4. vk.), az MSZMP bonyhádi járási bizottságának első titkára, dr. Faragó Margit (Szolnok megye, 4. vk.), a Szolnok megyei Tanács Hetényi Géza kórházának szemészorvosa, Kangyal- ka Antal (Csongrád megye, 15. vk.), a HÖDGÉP makói gyárának igazgatója.

Délután tovább folytatódott a vita, melyben részt vett Tóth István (Budapest, 26. vk.), a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Cserna Sándor (Baranya megye, 5. vk.), a Mecseki Ércbányászati Vállalat vájárja, Kalló István (Borsod megye, 3. vk.), a Lenin Kohászati Művek középhengerművének hengerésze, Riss Jenő (Budapest, 52. vk.), a Budapesti Közlekedési Vállalat vezérigazgató-helyettese, Klabuzai Miklós (Somogy megye, 6. vk.), a siófoki Egyetértés Tsz elnöke, dr. Marton János (Győr-Sopron megye, 3.. vk.), nyugdíjas igazgató, Kaszai Imre (Budapest 45. vk.), a MÁV Hámán Kató Vontatási Főnökségének mozdony- vezetője, Peták Tibor (Pest megye, 26. vk.), a MÁV dunakeszi járműjavító főkonstruktőre, Grácsin András (Szabolcs-Szatmár megye, 17. vk.), a beregdaróci Barátság Tsz esztergályosa.

A vita után Pullai Árpád válasza következett. Elmondotta, hogy a vita bebizonyította: erényeinket és fogyatékosságainkat együtt látjuk és közösen teszünk erőfeszítéseket a jobb megoldásokra. A véleménycserék sokszor nagyon szenvedélyesek, de nagyon elvsze- rűek voltak. Jellemezze a jövőben is ez az elvi magatartás a területi szervek és az ágazat együtttműködé- sét — hangsúlyozta.

Az országgyűlés a közlekedés- és postaügyi miniszter beszámolóját jóváhagyólag tudomásul vette.

Ezután interpellációk következtek, majd az interpelláló képviselők — illetve az országgyűlés résztvevői — a válaszokat tudomásul vették.

Az országgyűlés őszi ülésszaka — melynek második napján az elnöki tisztet Apró Antal, Péter János és Raf- fai Sarolta felváltva töltötték be — Apró Antal zárszavával befejeződött.

(A továbbiakban Réger Antal felszólalását, Pullai Árpád expozéját, Peták Tibor hozzászólását, az interpellációkat és az azokra adott válaszokat ismertetjük.)

Az anyanyelvi oktatás

i nemzetiségi lét egyik feltétele

nyelvszociológiái, nyelvföldrajzi kutatásokra, elemzésekre van szükség ahhoz, hogy a nemzetiségi oktatást az objektív helyzetből kiindulva, a realitásokra építve lehessen továbbfejleszteni.

Végezetül két javaslatot terjesztett elő Ráger Antal:

— Miután a közoktatás nemcsak helyzetfelmérő, hanem feladatmegjelölő céllal került ülésszakunk napirendjére, javasolom és kérem, hogy o jövő tennivalói között a nemzetiségi oktatás minőségi fejlesztésének szükségessége is kapjon helyet. Másik javaslatom a nemzetiségi oktatás országos irányításává! kapcsolatos. Az Oktatási Minisztériumban — a volt Mű* velődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztálya oktatási feladatainak ellátására — nemzetiségi oktatási bizottság alakult az államtitkár vezetésével, azonban teljes létszámával a Kulturális Minisztériumba került, holott nemzetiségpolitikai munkánkban első helyen áll az oktatás, ez is adja a legtöbb tennivalót. Éppen ezért kérem az oktatási minisztert, hogy tárcáján belül teremtsen a nemzetiségi oktatás irányításához jobb feltételeket.

Társadalmunk mai viszonyai között az anyanyelv meglelő oktatása a nemzetiségi , lt egyik alapfeltétele. A nemzetiségek fejlődésének, a művelődési egyenlőségük mind naradéktalansób megvalósítá- ínak egyik legfőbb eszköze ; tartalmában és szervezetében is korszerű oktatás. A nemzetiségi oktató-nevelő munka célja természetesen azonos oktatáspolitikánk általános céljaival, a speciális nemzetiségi feladat pedig az, hogy a magyarországi németek, délszlávok, szlovákok és románok gyermekei minél magasabb szinten sajátítsák el anyanyelvűket, hogy megbecsüljék és ápoíják anyanyelvi kultúrájukat — mondotta

felszólalása elején Réger Antal, majd így folytatta:

— Hogyan felel meg nemzetiségi oktatásunk jelenlegi rendszere ezeknek a sajátos feladatoknak? Ez a kérdés különösen az utóbbi hetekben, hónapokban állt gyakran véleménycserék, viták középpontjában, ugyanis a közelmúltban — a nemzetiségi szövetségek küszöbönálló kongresszusainak előkészítése során — csaknem háromszáz tanácskozásra került sor, amelyeken megválasztották a kongresszusi küldötteket. A felszólalóknak több mint fele a nemzetiségi oktatás kérdéseivel foglalkozott. Általános vélemény, hogy az utóbbi éveket a nemzetiségi oktatásügyről való fokozott párt- és állami gondoskodás jellemezte.

— Nagy eredményekről adhatunk számot — mondotta a képviselő —, ám fel kell mérnünk nehézségeinket is. A problémák egy része azonos oktatási rendszerünk általános problémáival, nemzetiségi oktatásunknak azonban megvannak a sajátos gondjai is. Az elmúlt évtizedben megötszöröződött azon gyerekek száma, akik az óvodákban nemzetiségi anyanyelvi foglalkozásokban vesznek részt. Régóta folynak kísérletek az általános iskolai nemzetiségi oktatás megfelelő formájának, típusának kidolgozására. A képviselő kérte az oktatási tárcát, zárja le ezeket a kísérleteket, segítsen megteremteni a kétnyelvű általános iskolai oktatás személyi és tárgyi feltételeit. Említette, hogy kívánatos és szükséges a nemzetiségi gimnáziumi tagozatok önállóságának növelése, a legégetőbb probléma pedig — különösen a budapesti német nemzetiségi gimnáziumi tagozat esetében — a kollégium. A nemzetiségi oktatás minőségi fejlesztése megfelelő számú jól képzett óvónő, tanító és tanár nélkül elképzelhetetlen. A pedagógus- képző intézetek nemzetiségi tanszékei általában meglehetősen kedvezőtlen körülmények között végzik munkájukat. Elvétve hirdetnek meg állásokat nemzetiségi pedagógusok számára. Ellentmondásos helyzet alakulhat ki tehát: egyrészt bizonyos területeken éppen pedagógushiányra hivatkozva nem vezetik be a nemzetiségi oktatást, másrészt sok fiatal pedagógus nem tud olyan iskolákban elhelyezkedni, ahol a nemzetiségi nyelvet is oktathatná. Utalt arra a képviselő, hogy a nemzetiségi oktatási igények megnyilvánulásában fontos szerepe van

PULLAI ÁRPÁD:

Ä koncepció helyességét az élet igazoSta

A közlekedés — kezdte beszámolóját a miniszter — szerves része a termelés, az elosztás, a fogyasztás folyamatának, fontos tényezője a nemzetközi együttműködésnek. Érinti hazánk csaknem minden lakosát és a hozzánk látogató sok millió külföldit. Naponta 5 milliónyi munkába és iskolába járó használja a tömegközlekedés járműveit, biztosítani kell 150 ezer tehergépkocsi, 30 ezer autóbusz, másfél millió személygépkocsi és motorkerékpár forgalmi feltételeit. Mindezek — túlzás nélkül szólva — közüggyé teszik a közlekedést.

A közlekedéspolitikai koncepció előrelátó, bátor célja volt a vasút rekonstrukciója, mert akkoriban a vasutak szerepének csökkentését vallották szerte a világon. Alapvető volt az az elhatározás, hogy nagy teljesítményű és hatékony közúti közlekedést kell létrehozni, kellő figyelmet fordítva az úthálózat építésére, bővítésére. Tíz év távlatából megállapíthatjuk, hogy szerkezetében, munkamegosztásának arányaiban, műszaki színvonalában korszerűbb, ütőképesebb közlekedés jött létre. Teljesítette a személy- és áruszállítás igényeit, előmozdítva ezzel a népgazdaság fejlődését. Ezt a tényt az sem homályosíthatja el, ha időszakonként szállítási feszültségek keletkeznek.

A közvélemény elismeri a szállítási munka eredményeit, de érzékenyen reagál a hibákra is, jogosan igényli a kulturáltabb utazást, a pontosságot, a tisztaságot és a

rendet, ideértve a megbízható helyfoglalást is, A ma fogyatékosságaiért elsősorban a közlekedésben dolgozók a felelősek, de kérnünk kell az utasokat is, jobban ügyeljenek velünk együtt a rendre, a kulturáltságra.

A vasúti hálózat szerkezetében a jövőben csak kisebb változásokat tervezünk. Az energiaellátási, környezetvédelmi és hatékonysági követelmények is indokolják, hogy további 1200—1500 kilométeres vonalat villamosítsunk. Évente 350—400 kilométeren kell a pályát felújítani, s a törzshálózati vonalakat, állomásokat korszerű biztosítóberendezéssel ellátni. Gazdaságunk állandó mozgásának, fejlődésének törvénye, hogy a korszerűtlent, a gazdaságtalant, a korszerűbbnek, a hatékonyabbnak kell felváltania. A közlekedésnek is meg kell szüntetnie a korszerűtlen, gazdaságtalan tevékenységet, így a kisforgalmú vasútvonalakat is.

Szerkezetében, színvonalában egyaránt korszerűbb

Jelentem az országgyűlésnek, hogy 1400 kilométer vasútvonalat megszüntettünk. A közútra átterelt forgalom feltételeit költségvetési támogatás nélkül, 1 milliárd forint megtakarításával teremtettük meg. Mindez kedvezően hatott a vasút gazdaságosságára, hozzájárult a hatékonyabb forgalommegosztáshoz. Azt a többletköltséget, amelyet helyenként az utasoknak, a fuvaroztatónak okozott, három évig visszatérítettük. Ez idő alatt felkészültek a magasabb szintű szolgáltatásért járó nagyobb kiadásokra és megszokták az új forgalmi rendet.

(Folytatás a 2. oldalon.)

annak, hogy maga a nemzetiség milyen mértékben ragaszkodik anyanyelvéhez, menynyire őrzi azt. Nyelvészeti,

Benépesült az Országházi folyosója. Előtérben Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke beszélget a kormány tagjaival.