Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-27 / 254. szám
2 1978. OKTÓBER 27., PÉNTEK Megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oláhból) A gimnáziumi képzés fő céljai nem változtak, s a tantervi munkálatok, melyeket az elmúlt években a tartalmi korszerűsítés érdekében folytattunk, e célok eredményesebb elérését hivatottak biztosítani. 1979 őszétől a gimnáziumok első osztályaiban szintén új taintervek szerint kezdődik a tanítás. A tanulmányok utolsó két évében belépő fakultatív oktatással erősíteni kívánjuk a felsőfokú továbbtanulásra való felkészítést. Módot nyújtunk arra is, hogy a tovább nem tanuló munkába állását jobban segítsük, anélkül, hogy a gimnázium átvállalná a sESfcmal iskolák feladatát. Minden iskolatípusban megkezdtük vagy előkészítettük az új oktatási-nevelési tervek bevezetését. Lényegében megtartva a társadalmi és természettudományi ismereteket adó tantárgyak arányát. Tudatosan törekedtünk arra, hogy a különböző tantárgyakhoz kötődő oktatás és nevelés minél jobban szolgálja a fiatalok szocialista állampolgárrá, közéleti emberré nevelését, erősítse az internacionalizmusba ágyazott hazaszeretetüket. Rámutatott a miniszter a továbbiakban, hogy minden iskolatípusban külön gondot fordítunk a magyar nyelv és irodalom, a történelem oktatására, hiszen ezeknek semmi mással nem pótolható szerepük, jelentőségük van a felnövekvő új nemzedék helyes történelmi tudatának, szocialista jellemének alakításában. A következő évek egyik legfontosabb feladata, hogy figyelemmel kísérjük elképzeléseink gyakorlati megvalósulását, ellenőrizzük tankönyveink használhatóságát, segítsük a pedagógusok megújulási készségét az új feladatok megoldásában. Megkülönböztetett érdeklődéssel és figyelmmel követjük a magyar oktatásügy tartalmi korszerűsítésének egyik legnagyobb szabású vállalkozását, az új matematika tanterv érvényesítését. Nyolcévi tapasztalat alapján, legjobb meggyőződésünk szerint vezettük be az új matematika tantervét. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tanulók többsége nagyobb kedvvel tanulja ezt a fontos tárgyat, gyorsaiéban fejlődik logikai gondolkodásúik, javult számolási készségük. — A közoktatás fejlesztése gyorsan változó korunkban, a társadalmi átalakulás és a tudományos-technikai haladás mai üteme mellett folyamatos feladat — mondotta Pollnszky Károly a továbbiakban. — Nincs egyszer s mindenkorra adott, örökérvényűen ideális iskolarendszer. Az az optimálisan korszerű iskola és iskolarendszer, amely értékeit megtartva, rugalmasan tud igazodni az élet változó körülményeihez, a fejlett szocialista társadalom növekvő igényeihez. Ezt tartva szem előtt, 1972-ben azt az utat választottuk, hogy köznevelésünket az adott szervezeti keretek között fejlesszük, korszerűsítve az iskolák belső életét, az oktatás- nevelés tartalmát és módszerét. Meggyőződésem, hogy társadalmi és gazdasági lehetőségeink, demográfiai helyzetünk közepette a helyes utat választottuk. Pártunk programnyilatkozatával összhangban általánossá, majd teljessé kell tennünk a középfokú oktatást, végzettséget. Az egész iskolarendszernek eredményesebben kell csökkentenie a műveltségi színvonalban mutatkozó különbségeket, növelni az esélyeket minden rétegnél a közép- s a felsőfokon való továbbtanuláshoz. A jövőben, a mindenkire nézve egységes általános képzés időtartama a maihoz képest minden bizonnyal emelkedni fog. Az alsó, a közép- és a ma napirenden nem szereplő felsőfokú oktatás együttes képzési Ideje azonban nem nőhet. A szakemberek képzésében az iskolának a továbbiakban mégin'kább a széles alapú szakmai képzést kell biztosítania; tartalmában, a képzési idő tekintetében differenciáltabbnak kell lennie. Az oktatás országos statisztikái számottevő fejlődést tükröznek. Ezek az átlagok azonban jelentős területi különbségeket takarnak. Vannak helyek, ahol a jelenlegi ötéves terv alatt alig épült tanterem, óvoda, s a'hol az ellátottság romlott, vagy romlik. Számolnunk kell azzal is, hogy a következő három évben több mint százezerrel növekszik az óvodás korú gyermekek száma. Folyamatosan nő, s több mint háromszáz- ezerrel lesz magasabb az általános iskolába járó gyerekek létszáma, mint 1973/74-ben volt. Az általános iskolai ta- nulólétszám 1975-ben egymil- lió-ötvenegyezer volt, 1980- ban várhatóan egymillió-százKulcsszerep a A pedagógusok száma hazánkban az utóbbi tizenhárom év alatt a korábbinak mintegy harmadával nőtt. Ezzel a pedagógus társadalom a mai magyar értelmiség legnagyobb foglalkozási csoportjává vált. Érmek ellenére ma is hiányoznak még óvónőik, tanítók és tanárok. Nagy öröm és megnyugvás gyermekszerető, jövőbe is tekintő társadalmunk számára, hogy « pedagógusok döntő többsége nagy odaadással, lelkiismeretesen, szakszerűen, eredményesen dolgozik. Nemegyszer ők pótolják a család hiányzó gondoskodását. Törődnek a gyermekek testi és lelki egészségével, figyelik életük sorsdöntő és apró-cseprő eseményeit. Ugyanakkor nem mind a százharmincezer pedagógus adja egyformán tudását, képességének legjavát. A szüntelenül növekvő követelmények, az új tantervek azonban valamennyi pedagógustól elvárják és parancsaiban követelik az elméötvenezer, 1985-ben egymillió- háromszázezer körül lesz. Ugyanebben az időben mintegy kétszázezer új napközi otthonos helyről is gondoskodnunk kell Pontosabban meg kell állapítanunk a helyi, a területi igényeket. A hatodik ötéves terv jóváhagyásakor figyelembe kell vennünk a tanulólétszám várható növekedését, és megfelelő mennyiségű és befogadóképességű tanterem építését kell megtervezni. Gyorsan és rugalmasabb megoldásokat kell alkalmaznunk az iskolaépítésben. Kérünk és támogatunk minden olyan megoldást, amely elősegíti a megnövekedett létszámú iskolás korosztályok megfelelő körülmények közötti elhelyezését. pedagógusoké lyülfebb, tartalmasabb munkát. Követelik ismereteik állandó frissítését, nemegyszer gyökeres megújítását. Segítenünk kell valameny- nyiünknek, hogy a pedagógusok megfeleljenek ezeknek az új, nagyszerű követelményeknek. Szeretnénk elérni, hogy miniden rátermett, hivatásszerető pedagógus jól érezze magát a pályán. Erre nagy befolyása van az iskolai, a nevelőtestületi demokrácia szocialista tartalmú fejlődésének, az iskolai alkotómunka lehetőségének, a nevelők és tanulók együttes sikerélményének. A pedagógusok életkörülményei az elmúlt tizenöt évben javultak. Anyagi helyzetükre természetesen továbbra is nagy gondot kell fordítanunk, de különösen meg kell becsülnünk, el kell ismernünk a jól dolgozókat, a többet vállalókat. Meg kell szabadítanunk a pedagógusokat a fölösleges, bürokratikus kötöttségektől, mindattól, ami indokolatlanul vonja el őket munkájuktól, iskolai feladataiktól. A minisztériumoknak, a tanácsi szerveknek sokat kell tenniük mindezért. Az oktatásban a pedagógusoké a kulcsszerep, de a gyermeket nem csak ők nevelik. A szülök természetes családi és társadalmi felelőssége senki másra, semmi másra át nem ruházható. Az iskola és a szülői ház kapcsolata hagyományosan jó, egyre elevenebb és hasznosabb, a legtöbb szülőt érdekli gyermekének előmenetele. A kapcsolat azonban még mélyebb és tartalmasabb lehetne. Jogosan várjuk egyrészt az iskolától a családdal való együttműködés szüntelen javítását, másrészt a szülőktől az együttműködési készséget, a cselekvő egyetakarást És ne feledjük: nevel az egész társadalom, a felnőttek teljes közösségének élete, munkája, közösségi gondolkodása, nem utolsósorban a család magatartása. Az iskolai nevelő munkában eddig is támaszkodtunk s a jövőben még inkább számítunk a társadalmi szervezetek, a gyermek- és ifjúsági szervezet, a pedagógusok szak- szervezete segítségére, tevékeny közreműködésére. Az iskolai munka nehézsége és szépsége, hogy egyszerre cselekszünk a jelenért és a jövőért. A pedagógusok a tegnap szerzett és ma felfrissített tudással, a holnap, a jövő számára nevelnek embereket. Olyan embereket, akiknek tudásban, helytállásiban többnek kell lenniük, mint a ma felnőtt emberének. Elsősorban ezért kell a társadalom egészének felelősen vállalnia az oktatás általános fejlesztését — mondotta befejezésül Po- linsziky Károly, s kérte: az országgyűlés fogadja el beszámolóját. GYŐRI IMRE: A fejlett szocialista társadalom iskolájának létrehozásán munkálkodunk Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára beszéde bevezetőjeként hangsúlyozta: Közoktatásunk helyzete és fejlesztése közvetlenül érint milliókat, s közvetve érinti egész népünket. Az iskola az a műhely, ahol a jövőt kovácsoljuk. Az oktatás ügyével foglalkozni kettős felelősség; a ma gyermekei a holnap felnőttéi, a róluk való gondoskodás a jövőre is ható cselekvésre kötelez. Megalapításának hatvanadik évfordulójához közeledő pártunkat küzdelmes útján mindvégig, akkor is, amikor léte forgott kockán, a jelenért és a jövőért egyaránt érzett felelősség jellemezte. A napi tennivalók közepette is mindig szem előtt tartotta a jövőt, benne az ifjúság nevelésének ügyét. Ez a felelősség vezette akkor is, amikor a XI. kongresszuson program- nyilatkozatában megfogalmazta a fejlett szocialista társadalom távlatait, felépítésében a mai és a holnapi ifjúság helyét, szerepét; s hangsúlyozta a felnövekvő nemzedék oktatásának, nevelésének össztársadalmi feladatát, fontosságát. Az alapvető társadalmi átalakulás, amelyben élünk, formálja az iskola arculatát, az oktatás, a nevelés pedig társadalmunk gazdasági és tudati fejlődésének egyre meghatározóbb tényezője. A fejlett szocialista társadalmat csak művelt, elméletileg és gyakorlatilag képzett, a korszerű világnézet és a szocialista erkölcs alapján gondolkodó és cselekvő, népüket, hazájukat szerető, más népeket becsülő, a társadalmi haladás eszméje iránt fogékony emberek tudják építeni és felépíteni. Olyan felnőttekké kell nevelnünk gyermekeinket, akik eligazodnak a világ dolgaiban, hűek társadalmi igazságunkhoz és rendünkhöz, ismerik kötelességeiket és jogaikat, helytállnak a munkában, személyes boldogulásukat a közösséget szolgálva akarják elérni. Egyenlő esélyek megteremtése Azon munkálkodunk, hogy a fejlett szocialista társadalom iskoláját hozzuk létre. Társadalmunkat építő, fejlesztő munkánkkal a valaha csak álomképnek tűnő, igazi emberi egyenlőség elvének megvalósításán dolgozunk. E folyamatban lényeges szerepe van az iskolának. Éppen ezért szocialista oktatáspolitikánknak egyik fontos feladata az iskoláztatás feltételeiben lévő különbségek csökkentése, a sikeres iskolai pályafutással az egyenlőbb esélyek megteremtése. Pártunk programnyilatkozata megfogalmazta: hazánkban tegyük általánossá a középfokú oktatást. Ezt a crit mennyiségi szempontból lényegében elértük. Az általános iskolát végzetteknek 93 százaléka tovább tanul. A tartalmi cél megvalósításához elsősorban a szakmunkásképzés általános és szakmai színvonalát kell emelnünk. Társadalompolitikai céljainkat, így az oktató-nevelő munka fejlesztését is, természetesen mindig a konkrét körülmények mérlegelésével, a rendelkezésre álló feltételek között kell megvalósítani. Lehetnek időszakok — mint jelenleg is —, amikor bonyolultabbak gazdasági» viszonyaink és ugyanakkor növekvő létszámú korosztályok iskoláztatásáról kell gondoskodnunk. Ilyen körülmények között az iskolai anyagi-technikai feltételek megteremtésében csak mérsékeltebb ütemben tudunk előre haladni, mint ahogy szükséges lenne, mint ahogy szeretnénk. Elveink, céljaink azonban változatlanok, a mai feltételek mellett, de a holnapi igényeket is figyelembe véve kell munkálkodnunk. Az előzetesen megküldött jelentés és az oktatási miniszter elvtárs expozéja összegzi azokat az eredményeket, amelyeket közoktatásunk elért — mondotta a továbbiakban a Központi Bizottság titkára. — Tárgyilagos képet ad arról, hogy iskoláink miként felelnek meg a mai és a holnapi követelményeknek. Az iskolák munkája, fejlesztése mindinkább társadalmi üggyé válik. Ez segíti az oktatási rendszer egészét átfogó korszerűsítési folyamat kibontakoztatását, megteremti a fejlődés feltételeit. Tanintézeteink társadalmi kapcsolatai erősödnek. Ennek mind az iskola, mind a társadalom szempontjából nagy jelentősége van. Az együttműködés az iskolának azért hasznos, mert a valóság kérdéseit segíti közvetíteni a nevelőmunka számára, mert közelebb viszi a képzést a gyakorlathoz. Iskoláink sokféle konkrét segítséget is kapnak az üzemektől, intézményektől. szocialista brigádoktól. Tudnunk kell, hogy ez a támogatás nem egyoldalú, aki az iskolát támogatja, az az egész társadalom, s benne a saját érdekeit is szolgálja, mert hozzájárul ahhoz, hogy jól képzett, előkészült, művelt fiatalok kerüljenek ki az iskola padjaiból. A Központi Bizottság 1972. évi határozata állást foglalt abban, hogyan igazodjék iskolarendszerünk a társadalmi, a tudományos-technikai fejlődés követelményeihez, a felgyorsult folyamatokhoz, hogyan teljesítse még jobban társadalmi feladatait. Még sok a tennivaló A régi iskola nem követett él különösebb hibát, amikor befejezett tudást nyújtott. Diákjait nem kellett fölkészítenie arra, hogy tudásukat életük, munkásságuk során rendszeresen megújítsák, hiszen a tudomány, a társadalom egy-egy emberöltő alatt nem, vagy csak alig változott. Korunkban le kell mondanunk a befejezett tudás ábrándjáról. Aki az életben, a munkában helyt akar állni, annak az iskolában elsajátított ismereteket folyamatosan tovább kell fejlesztenie és rendszeresen meg kell újítania. Egyetértünk az oktatási miniszter elvtárssal abban, hogy iskolarendszerünkben megvan a tartalmi munka fejlesztésének lehetősége. Az iskolarendszer továbbfejlesztésének vizsgálata, távlatának megtervezése fontos feladat. Most és a közeljövőben azonban nem szervezett változtatásokban kell előrehaladásunk feltételeit keresni, hanem a tartalmi megújulásban, a módszerek fejlesztésében, a legjobb pedagógiai tapasztalatok elterjesztésében — hangsúlyozta Győri Imre, majd elmondotta, hogy a tartalmi korszerűsítést széles körű, helyenként éles viták kísérték. Ezek során egyesek a természettudományos, mások pedig a humán ismeretek arányát szerették volna növelni a tananyagon belül, egymás rovására. Az oktatáspolitika azonban nem állíthatja egymással szembe a művelődési anyag e két nagy területét. A megfelelő arányokat tudatosan kell kialakítani. A tananyagnak egyszerre kell kielégítenie a humán és a természettudományos műveltség igényeit. Ez nem valamiféle arany középút, hanem a szocialista ember és szakember képzésének követelménye. A szakképzésben a széles alapok elsajátítására kell törekedni. Az iskolának az alapozás, a tovább építhető, tovább fejleszthető ismeretek nyújtása a feladata. A szakmunkásképzésben és a szakképzés más területén is az a cél, hogy a szakma általános alapjait sajátítsák el a tanulók, s ezek birtokában eredményesen kezdhessék el életpályájukat. Vannak ígéretes példák az iskolai és az üzemi képzés helyes tartalmi és szervezeti összehangolására, de még sok a tennivaló, csak az első lépéseknél tartunk. Az oktató, nevelő munka elhatározott tartalmi korszerűsítése hosszabb folyamat, az eddig elvégzett munka alapvetően eredményes, a jövőre nézve biztató. Helyes az Oktatási Minisztériumnak az a törekvése, hogy e feladat megoldását — a tapasztalatokat hasznosítva — oly módon kívánja folytatni, hogy jobban bevonja a munkába a szakembereket, a gyakorló pedagógusokat, szervezettebben figyelembe veszi véleményüket, tanácsaikat, gondoskodik a legjobb pedagógiai módszerek elterjesztéséről, a pedagógusképzés és továbbképzés fejlesztéséről. A nevelés és oktatás egysége Nem feledkezhetünk - meg arról, hogy miközben átfogó tartalmi korszerűsítést valósítunk meg, továbbra is alapkérdés az általános iskola nyolc osztályának eredményes elvégzése. Figyelemre méltó eredmény, hogy tizenhat éves koráig ma már az egyes korosztályok több, mint 90 százaléka elvégzi az általános iskolát. Bennünket mégis a lemaradók nyugtalanítanak, és az, hogy 14 éves korig a tanulóknak a 18 százaléka nem fejezi be a nyolcadik osztályt. A tankötelezettség teljesítésére, az eredményesség javítására a továbbiakban is nagy figyelmet kell fordítani. Ebben mindenkinek van teendője. Az iskoláknak az alapvető ismeretekre, jobb módszerekkel, meg kell tanítaniuk a gyengébben induló, hátrányos helyzetű tanulókat is, biztosítva azt, hogy sikeresen végezhessék el a tanulmányaikat. A tanácsok, a társadalmi szervek, a munkahelyi kollektívák ösztönözzék és segítsék az érintett családokat, hogy törődjenek jobban gyermekeik tanulásával, jövőjével. Az oktató és nevelő munka minőségi fejlesztése mellett a következő években — ahogyan arról a miniszteri expozé szólt — örvendetesen növekvő mennyiségi igényeket kell kielégítenünk. Politikai felelősségünk, hogy megfelelően gondoslzodjunk a megnövekedett korosztályok képzéséről. Központi Bizottságunk legutóbbi ülésén, amikor az •>!- tőipar helyzetével, valamint a lakásépítés és -gazdálkodás 1990-ig szóló tervével foglalkozott, állást foglalt abban is, hogy a kapcsolódó létesítmények, közöttük az iskolák, a lakásokkal egyidőben épüljenek fel. Az új otthon örömével rendszerint együttjáró óvodai, iskolai gondok megoldását ezzel jelentősen segíthetjük. Az új nemzedék nevelése, felkészítése az egész társadalom ügye. Ebből a fontos munkából a társadalom minden tagjának, minden intézményének, az iskolának, a családnak ki kell vennie a részét, el kell látnia a feladatát. A szocialista Iskola; nevelő iskola. Nevelési céljaink társadalmi eszményeinkben gyökereznek. Az iskola munkájának középpontjában a személyiség formálása, a szocialista ember nevelése áll. Szerepét akkor tölti be, ha az általa nevelt személyiségek, gazdagok, színesek, kiteljesült emberi életre képesek. Az oktató, nevelőmunka akkor eredményes, ha önnevelésre, aktív önművelésre, sokoldalú közművelődésre készít fel. Helytelen az a felfogás, amely elválasztja az oktatást és a nevelést, mintegy azt sugallva, hogy van külön oktató és külön nevelőmunka, vannak oktató tantárgyak és vannak nevelő tantárgyak. A nevelésben minden tantárgynak, minden pedagógusnak megvan a maga nélkülözhetetlen szerepe. A nevelés ugyanakkor személyes feladat is, amelynek megvalósításában tág tere és nagy lehetősége van a Pedagógus személyiségének. A jó pedagógus nemcsak jó oktató, hanem, mint nevelő, mint ember, egész életre szólő példakép. Ezután hangsúlyozottan szólt a Központi Bizottság titkára arról, hogy a család felelőssége a gyermeknevelésben nem változik. A család jelenti a legközvetlenebb gondoskodást, a biztonságérzetet, a védelmet, azt a meghitt közösséget, amelynek nevelőhatását nem nélkülözheti a rv'er- mek, s amely nélkül az iskola sem oldhatja meg eredményesen a feladatait. Társadalmunk sokat vállal a gyermeknevelés gondjaiból, de a sokrétű gondoskodás sem helyettesítheti a szülői házat. Megértjük, hogy a szülők rendszerint elfoglaltak, a családi együttlét ideje sz— re szabott. Nem értünk egyet azonban az olyan szülői törekvéssel, amely erre hiva'- kozva a család felelősségét megpróbálja áthárítani az iskolára, a társadalomra. Azt senki nem veheti át.