Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-27 / 254. szám

1978. OKTÓBER 27., PÉNTEK %/Údan 3 Megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka Az Elnöki Tanács ülése Az új nemzedék nevelésé­ben nélkülözhetetlen az ifjú­sági és gyermekszervezetek szerepe. A gyermekek, a fia­talok itt kezdik megtanulni a közösségért végzett mun­kát, a felelősséget társaikért, saját tetteikért. Eredményes nevelőmunka csiak olyan iskolai közös­ségben folyhat, amelyben a pedagógusok és a gyerekek egyaránt jól érzik magukat. Az iskolai demokrácia fejlő­désével nem vagyunk elége­dettek. A demokráciáról csak az, a pedagógus tud hittel és hitelesen szólni diákjainak, aki maga is részese a demok­ratikus élményeknek, aki olyan közösségben él és dol­gozik, ahol véleményére szá­mítanak, szavára adnak. Az iskolai élet demokratikus vo­násainak a továbbfejlesztése azért is szükséges, mert nem lehet szocialista demokrá­ciára nevelni olyan helyen, olyan iskolában, ahol pusz­tán hatalmi tekintélyen, uta- sítgatáson, parancsolgatáson alapul a vezetés. A szocialista demokrácia fej­lődése csakis a jogok és a kötelezettségek egységén ala­pulhat. A diákok már ser­dülőkorukban ismerjék meg jogaikat és kötelességeidet társadalmunkban. Ezért át­gondoltabb, az életkori saiá- tosságokat jobban figyelembe vevő állampolgári oktatás és nevelés szükséges. A diákok munkája, alap­vető kötelezettsége, a tanu­lás. Az iskolában kell megta­nítanunk dolgozni a leendő felnőtteket, mert, akit az is­kola nem nevel munkára, nem tanít meg becsülettel, ereje megfeszítésével napról napra tanulni, dolgozni, az felnőtt korában önmagával is, a tár­sadalommal is ellentétbe ke­rülhet. Az iskola ma már nem ön­magába zárkózó közösség. Az oktatás, a nevelés átfogó és mindennapi kérdései a tár­sadalmi érdeklődés előteré­ben állnak. Ez az érdeklődés egybeesik az iskola érdeké­vel. A mind igényesebb, kri­tikusabb közvélemény pedig jogot formál az iskolai mun­kába való betekintésre, a vé­leménynyilvánításra. Győri Imre ugyanekkor fel­hívta a figyelmet arra is, hoty az iskolát meg kell védeni a felelőtlen bírálgatástól, a kö­rülmények pontos ismeretét nélkülöző, az egyedi esetek­ből általánosító felszínes beleszólástól. Ez zavarja, ne­hezíti az iskola munkáját. Az iskola dolgaihoz felelősség­gel, csak segítő szándékkal szabad hozzászólni. Azt is tudomásul kell ven­ni, hogy az iskolai munká­nak vannak olyan területei — például a tananyag kiválasz­tása —, ahol a döntés és a velejáró felelősség is a pe­dagógusok, valamint a reális társadalmi igényeket ismerő tudósok, mérnökök, közgaz­dászok és más szakemberek dolga. Az alkotó viták eredményessége • Nem kell félni az oktatás­ügyi kérdések nyílt vitáitól. A tartalmas munkán alapuló tekintélyt nem kezdheti ki a meg nem értés, s ehhez a te­kintélyhez hozzátartozik az al­kotó vitakészség, o javasla­tok, bírálatok komoly meg­fontolása és figyelembevéte­le is. A viták alapjában job­bító szándékúak, hasznosak, előre visznek, részei a de­mokrácia kiszélesítésének egy nagy horderejű, .mindannyiun- kat érintő kérdésben.­A kötelességüket átlagost nál jobban teljesítő, az új, összetett feladatokra felké­szülő,. önmagukat művelő és fejlesztő nevelőket jobban meg kell becsülnünk. Külön is elismerés illeti azokat, akik nehezebb feltételek között is tudásuk, képességük legja­vát adják. Mi, kommunisták külön fe­lelősséget érzünk azért is, hogy a kötelességét teljesítő pedagógus minden esetleges zaklatással, helyi kiskirály­kodással szemben védve le­gyen. Ennek biztosításában, ,s az, iskolai tantestületek jó szellemének, alkotó légköré­nek kialakításában nagy fe­lelőssége, szerepe van az igaz­gatónak, a tanácsoknak, a munkáltató szerveknek is. A pedagógusoknak is tud­niuk kell azonban, hogy ép­pen munkájuk fontosságát tartja szem előtt a társada­lom, amikor az eddiginél is eredményesebb munkát vár tőlük. Egyetlen területen sem viselhetjük el az elszürkülést, nem tűrhetjük meg az ide­genkedést az újtól. Az oktató­nevelő munkára különösen érvényes ez. A pedagógus csak akkor teljesítheti hiva­tását, ha napról napra ön­magát is megújítva küzd meg a sikerekért, az eredménye­kért. A pedagógusok munkájá­nak lételeme az új ismere­tek, értékek befogadása *és al­kotó továbbadása. Enélkül nem őrizhetnék meg hatásuk frisseségét. Mindez önműve­lést, szervezett továbbkép­zést igényel. Helyes, hogy az Oktatási Minisztérium ehhez a pedagógus-továbbképzés fej­lesztésével a jelenleginél jobb feltételeket kíván teremteni. Ez azonban összetett feladat, amelyet egyedül nem tud megoldani. Segítséget kell, hogy kapjon a tudományos intézetektől, a felsőoktatási és pártoktatási intézmények­től, a rádiótól, a televíziótól. Az oktatási miniszter je­lentésében felvázolt csaknem másfél évtizedes fejlődés megerősít bennünket abban, hogy az út, amelyen járunk, jó. Erőinket — mind az anya­giakat, mind a szellemieket — még jobban összehangol­va, ezen az úton kell a jövő­ben is haladnunk. A felnö­vekvő nemzedék nevelése kö­zös ügyünk. Felelős szolgá­latával jövőnket, gyermekeink szocialista szellemű nevelé­sét biztosítjuk, és azt, hogy a munka, amelyet most mi végzünk — a fejlett szocialis­ta társadalom építése —, mél­tó örökösökre találjon. Befejezésül nyomatékosan rámutatott a Központi Bizott­ság titkára, hogy amikor a parlament fórumán állást foglalunk közoktatásunk idő­szerű kérdéseiben, tudnunk kell: döntésünkkel társadal­munk holnapját alakítjuk. Az oktatási miniszter be­számolóját a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében elfogadom és elfogadásra ajánlom. A Pest megyei képviselők egy csoportja az ülésteremben BARÁT ENDRE: Óvodák, tantermek első helyen a településfejlesztésben — Az iskolapolitikában ma alapkérdés az alsó és közép­fokú oktatás fejlesztése és az ezzel szoros kapcsolatban lé­vő pedagógusképzés — kezd­te felszólalását Barát Endre. A továbbiakban a tartalmi munka elemzésére térve mél­tatta az oktató-nevelő mun­kában az utóbbi években be­következett változások jelen­tőségét. Rámutatott: az új és bonyolult feladatok megoldá­sában a pedagógusok nagy többsége lelkiismeretesen köz­reműködött, vállalva a kor­szakváltás nehézségeit és ma­gával tudta ragadni azokat is, akik az első pillanatban nem érezték, nem értették a vál­toztatások korszakos jelen­tőségét. — A változásokra a társa­dalom érzékenyen reagált — folytatta. — Ezt természetes­nek kell tekintenünk, hiszen a tanulók, a szülők, a mun­kahelyek és a pedagógusok valamennyien érintettek min­den változtatásban, közvet­lenül, vagy közvetetten. Fe­lelősséggel vette figyelembe ezt is a minisztérium, hiszen az előkészítő munkában a tár­sadalmi szervekkel együtt olyan széles körű konzultá­ciót kezdeményezett, amely egyrészt segítette a koncep­ciók kimunkálását, másrészt szövetségessé tette az érin­tetteket a megérett változtatá­sok végrehajtásában. Ezzel a dolog azonban nem fejező­dött be. Még szorosabb társadalmi kapcsolatok Tapasztalataink szerint, igé­nyeink szerint folytatni kell tovább a szülők felké­szítését, tájeKoztatását, be­vonását. Érdemibbé kell ten­ni a részvételt a tartalmi cél­kitűzések megismerésében, ennek érdekében még töb­bet tehet a minisztérium is, a tanácsi szervek is és a hír­közlő szervek is. Miről van itt szó? Arról, hogy együtt tegyünk többet a gyermekek és szülők megnyeréséért, a szülői munkaközösségek mun­kájának, a szülői értekezle­tek tartalmának továbbfej­lesztéséért, összességében az iskola és a társadalom kap­csolatainak , bővítéséért, Erő­sítéséért. Ezután arról szólt Barát Endre, hogy amikor tartálmi változásokról beszélünk, .az egész társadalom részvételé­re is gondolunk, mert ez nem­csak iskolai ügy, nemcsak pe­dagógiai feladat. Jól kapcso­lódnak megoldásához az üze­mek, .hiszen az iskolák és az óvodák szinte testvéri segítő­társat kapnak közreműködé­sükkel. Mégis tudjuk, vall­juk azt, hogy a pedagógu­sok széles tömegei tehetik mindezért a legtöbbet. Ezért is fontos, hogy közöttük a ki­egyensúlyozottság, a nyugodt alkotó légkör tovább szilár­duljon. Ennek egyik fontos feltétele a tantestületek egy­séges munkája, a nevelőtes­tületi demokrácia kiteljese­dése, az iskolai vezetés szín­vonala. A vezetésben karmes­teri szerepet kell vállalniuk az igazgatóknak, akik az ese­tek többségében jól is végzik ezt a munkájukat. — Mégis megjegyzem — folytatta —, nem jó dolog az, hogy ennek a társadalmilag igen fontos vezetői munká­nak csökkent a pedagógiai értéke a pedagógusok köré­ben. Miben látom ennek okait? Az igazgatók túlterheltek ad­minisztratív, munkaügyi, gaz­dálkodási feladatokkal. Túl sok társadalmi, iskolán kí­vüli funkciót raknak — vagy rakunk — a vállukra. Még a nagy iskolák többségében sem általános a munkában segítséget nyújtó iskolatit­károk foglalkoztatása. így az igazgatók — illetve a vezető óvónők — a megengedhető­nél kevesebb energiát és időt fordíthatnak az intézmények pedagógiai vezetésére. Kezdeményezéssel, összefogással Hangsúlyozta a képviselő, hogy most elsősorban az ok­tatási-nevelési reform tartal­mi kérdéseiről van szó, ám ezekkel szorosan összefüpn- nek a tárgyi és személyi fel­tételek is. Valamennyien is­merjük országunk gazdasági helyzetét, de nem lehetünk olyan gazdasági helyzetben, hogy az oktatásügy fejlődé­sét szolgáló feltételeket ne te­remtsük elő. — Pest megyében is ennek szellemében dolgozunk a ki­tűzött célok eléréséért. A me­gye lakossága, az üzemek, szövetkezetek és társadalmi szervek sokat és sokféle mó­don segítenek abban, hogy a beruházások határidő előtt és az átlagosnál alacsonvabb költséggel valósuljanak meg. Nyugodtan állíthatom, hogv a tanterem- és óvodaépítés a megye legfontosabb telepü­lésfejlesztési feladata lett. Gyors munkánk lényege az a kezdeményezés, melynek alap­ján a toldaléképítkezések és új technológiák bevezetésé­vel az olcsóbb áthidaló meg­oldásokat alkalmazzuk széles körben. Felépült az első komp­lett 8 tantermes Forfa-iskola a megye északi részén, Püs­pökhatvanban. Összköltsége 7 és fél millió forint volt, eb­ből a lakosság társadalmi munkája és hozzájárulása 2 és fél milliót tett ki. Csak­nem száz iskolai tanterem és ötszáz óvodai hely épül így folyamatosan Pest megyében. Ma még vannak, akik vitat­ják e módszer jogosságát, ese­tenként lebecsülik ezt a meg­oldást, azt kérdezik, mi lesz, amikor elavulnak ezek az épületek. Válaszunk a kétke­désekre: a mostani gazdasági helyzetben, amely demográ­fiai csúccsal is párosul, nagy­szerűen átsegítenek bennün­ket ezek az épületek a gon­dokon. Központi fűtéses, min­denképpen kulturált körül­ményeket teremtenek, ma már esztétikailag is kifogás­talanok. Amikor eljön az idő, s ezek a helyiségek felsza­badulnak, akkor közművelő­dési és egyéb művelődésügyi célokra is fel lehet használ­ni őket. Gyártójuk, a Soproni Fafeldolgozó Vállalat, hosz- szú évtizedekre garantálja élettartamukat. Nagy erőfe­szítéseket teszünk, hogy kel­lő számú tanterem legyen a ' megyében, szeretnénk elke­rülni a hármas váltást az is­kolákban. Anyagi erőink ész­szerű átcsoportosításával, kon­centrálásával, a lakosság tár­sadalmi munkájának támo­gatásával mindent megte­szünk, ehhez kérjük az ösz- szes érdekelt szerv támoga­tását. Végezetül elmondotta Barát Endre, hogy Nagykőrös, Gö­döllő és Fót ma már megfe­lelő számú képzett óvónőt ad a megyének. A megye egyik büszkesége a zsámbéki tanító­képző, az Esztergomi Tanító­képző Főiskola itteni kihelye­zett tagozata. Itt már száz­ötven Pest megyei tanítóje­lölt készül a pedagógushiva­tásra, ezzel több évtizedes ta­nítógondunk, a későbbiekre vonatkozóan pedig a felsőta­gozatos tanárképzés megol­dásához kaptunk segítséget. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa csütörtökön ülést tartott. Az Elnöki Ta­nács — az 1970. évi IV. sz. törvényerejű rendeletet hatá­lyon kívül helyezve — tör­vényerejű rendeletet fogadott el a magyar állampolgárok külföldre utazásáról és az útlevelekről. A törvényerejű rendelet 1979. január 1-én lép hatályba, végrehajtásáról a Minisztertanács gondosko­dik. Az államigazgatási terü­letszervezési határozatokkal összhangban az Elnöki Ta­nács az igazságszolgáltatás szervezetét érintő határoza­tokat hozott: elrendelte egyes bíróságok és járási ügyész­ségek megszüntetését, illet­ve átszervezését. Az igazság­szolgáltatási szervezeti intéz­kedések 1978. december 3Í- ig lépnek hatályba, végrehaj­tásukról az igazságügyi mi­niszter és a legfőbb ügyész gondoskodik. Az Elnöki Tanács hatá­rozatot hozott a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából adományozandó kitüntetések­ről, bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéb, fo­lyamatban lévő ügyekben dön­tött. Lázár György Moszkvában házár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Alekszej Kcsziginnek, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Minisztertaná­csa elnökének meghívására csütörtökön Moszkvába uta­zott. Kíséretében van Huszár István, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára és Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a magyar—szovjet gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési kor­mányközi bizottság magyar tagozatának elnöke. A látogatás során megbeszé­léseket folytatnak a két or­szág közötti sokoldalú együtt­működés időszerű kérdéseiről, fejlesztésének feladatairól. A kormány elnökét a Feri­hegyi repülőtéren Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszter, Várkonyi Pé­ter államtitkár, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke és Varga József, a Minisztertanács Titkárságá­nak vezetője búcsúztatta. Je­len volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Lázár György és kíséreté­nek tagjai csütörtökön a kora esti órákban megérkeztek Moszkvába. Lázár György fogadására a vnukovói repülőtéren megje­lent Alekszej Koszigin, Nyiko- laj Bajbakov, a miniszterta­nács elnökhelyettese, az Álla­mi Tervbizottság elnöke, Konsztantyin Katusev, a mi­nisztertanács elnökhelyettese és több más hivatalos szemé­lyiség. Jelen volt a repülőté­ren dr. Szűrös Mátyás, Ma­gyarország rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete. Pártküldöttségek elutazása A szocialista országok test­vérpártjai pártszervezési kér­désekkel foglalkozó központi bizottsági titkárainak tanács­kozásán részt vett bolgár, csehszlovák, * laoszi,' lengyel, mongol, NSZEP, román és szovjet pártküldöttség eluta­zott Budapestről. A delegációkat a Ferihegyi repülőtéren Németh Károly, az MSZMP PB tagja, a KB titkára, Jakab Sándor, a KB osztályvezetője és Lakos Sán­dor, a KB Társadalomtudo­mányi-Intézetének igazgatója, a KB tagjai búcsúztatták, je­len voltak a tanácskozáson képviselt pártok országainak budapesti nagykövetei. Elutazott Budapestről a dán miniszterelnök Csütörtökön délelőtt eluta­zott Budapestről Anker Jor­gensen, a Dán Királyság mi­niszterelnöke, aki Lázár Györgynek, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására hiva­talos látogatást tett Magyar- országon. Elutaztak kíséreté­nek tagjai: Jörgen Gersing, a miniszterelnöki hivatal állam­titkára, Hans Christensen, a külügyminisztérium főosztály- vezetője, Henning Gottlieb, a miniszterelnök külpolitikai tanácsadója, William Friis- möller, a külügyminiszté­rium főosztályvezetője. A vendégeket a dán és magyar zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren ünnepé­lyesen búcsúztatták. A búcsúztatásra megjelent Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, Púja Frigyes külügyminiszter, Pozsgay Im­re kulturális miniszter, Ro­many Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Vár- konyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Varga József, a Minisztertanács Tit­kárságának vezetője, vala­mint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Je­len volt Oláh József, a Ma­gyar Népköztársaság dániai és Henrik Holger Haxthausen, a Dán Királyság magyaror­szági nagykövete. Magyar—NDK pártközi tárgyalások Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására ok­tóber 25-én és 26-án baráti lá­togatást tett hazánkban dr. Günter Mittag, az NSZEP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Dr. Günter Mittagot fogad­ta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Dr. Günter Mittaggal meg­beszéléseket folytatott Hava­si Ferenc, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára. Véle­mény- és tapasztalatcserét folytattak a szocialista építő­munka időszerű gazdasági fel­adatairól, áttekintették a két ország gazdasági együttműkö­désének kérdéseit. A szívé­lyes és elvtársi légkörben le­I zajlott megbeszéléseken részt vett Günter Ehrensperger, az NSZEP KB póttagja, a KB I terv- és pénzügyi osztályának vezetője, Helmut Koziolek, a KB póttagja, a KB szocialista gazdaságirányítási intézeté­nek igazgatója, Manfred Erm- lich, Klaus Krömke osztály­vezető-helyettesek, valamint Hoós János, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője és Szikszay Béla osz­tályvezető-helyettes. Dr. Günter Mittag és kísé­rete csütörtökön elutazott Bu­dapestről. A vendégeket a Fe­rihegyi repülőtéren Borbély Sándor, a Központi Bizottság titkára búcsúztatta. Jelen volt Gerhard Reinert, az NDK ma­gyarországi nagykövete.

Next

/
Thumbnails
Contents