Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
1978. OKTÓBER 22., VASÁRNAP Rendőrmotorosok A budapesti rendőr-főkapitányság közűekedésrendészete íj, nagy teljesítményű, BMW 600-as típusú motorkerékpárokat kapott. Tűzoltó- helikopterek A második világháború befejezése óta Kanadában, az USA-ban, Franciaországban és más országokban erdőtüzek megfékezésénél eredményesen alkalmazzák a vízbombázó repülőgépeket Ezek a tűzfészkek fölé repülnek és ott hirtelen kiengedik vízkészletüket tar tályaikból. A víz igen sűrű permet formájában zúdul a tűzfészkekre. Az elmúlt években a bombázó parkot heli kopterekkel próbálják kiegé szíteni. A nyugatnémet VFW-Fok- ker konszern mérnökei most olyan tűzoltó berendezést fej lesz tettek ki, amelynek szerkezete egyszerű, teljesítménye pedig viszonylag nagy. A tűz- ottó-berendezés lényege egy tartály, amelyet a helikopter emelő horgára akasztanak. A tartályt szabályozható nyílással látták el, és így a víz szétterítése a tűz terjedésének követelményei szerint történhet. Vallomás hét bűncselekményről A parlagfelkek gazdát cseréltek Monori-erdőn Ügyész úr, azért kértem .magam kihallgatásra, mért szeretnék mindent elmondani. A korábbi kihallgatásom al_ kaiméval nem voltam teljesen őszinte. Meg. kell mondanom, hogy ebben az ügyben már annyi ismerősnek és olyan sokszor mondtam el az általam kitalált szöveget, hogy a részletek tekintetében már magam sem vagyok biztos. Azonkívül az-első napon az ügyész úrnak is olyan sokáig erő- sítgettem ezt a verziót, hogy utána már nagyon kínos volt visszatáncolnom. Vesszőparipa ' Mint említettem, 1973-ban kerültem a monori tanácshoz és mint műszaki előadó, én voltam a telekügyis. Akkori, ban az volt az elnök egyik vesszőparipája, hogy rengeteg telek van Monori-erdőn parlagon, mi meg nem tudjuk kielégíteni a telekvásárlási igényeket. Minden hónapban hetven.nyolcvan olcsó tanácsi telek vásárlása iránti kérelem érkezett, de ebből átlagosan csak tizenötöt lehetett teljesíteni, ingatlanok híjján. Az elnök szorgalmazására 1973 nyarán hirdetést jelentettünk meg, hogy a felsorolt ismeretlen lakóhelyű tulajdonosok jelentkezzenek. A 230 telek közül azonban csak tizenöt gazdája kerül elő. Aztán 1974 tavaszán személyi változás történt az apparátus élén, sok új probléma merült fel, ezért az elhagyott telkek lekerültek a napirendről. Így Monori-erdőn továbbra is teljes volt a zűrzavar és nekem nem volt lelkierőm abhoz, hogy a kínálkozó lehetőségnek ellenálljak. Bűnbeesés Egyszer felkeresett egy férfi a hivatalban és elmondta, hogy az utcájukban van egy üres telek, amit szeretnének megvásárolni. Ügy emlékszem, az ember megjegyezte, hogy ők már keresték a tulajdonost, de nem találták. Ezután a teleknyilvántartó alapján én is megpróbáltam előkeríteni a gazdát, de nem sikerült. Ezt követően, jól emlékszem rá egy reggel az a képtelen gondolat támadt fel bennem, hogy ezt a telket tulajdonkép. pen én is eladhatnám a tulajdonos nevében és a pénzt nyugodtan megtarthatnám. Aztán egy ideig nem foglalkoztam ezzel a gondolattal, de később rájöttem, hogy a dolog valóban megoldható. Ezek után a velőnek úgy állítottam be az egészet, hogy engem az eladó megbízott, hogy nevében intézzem el az adás-vételt, vegyem fel a neki járó pénzt és juttassam el hozzá. Elkészítettem hát a hivatalos papírokat. A vételár tizenötezer forint volt. Tulajdonos Aztán hetekig vívódtam, míg végre eldöntöttem, hogy a következő adás-vételt is lebonyolítom. Volt egy listám azokról az ingatlanokról, amelyeknek a tulajdonosai ismeretlenek, erről választottam ki a telkeket. Ügy gondoltam, hogy senkinek sem okozok kárt, hiszen az állam által megszabott árért juttattam telekhez azokat, akiknek nagy szükségük volt rá... Abban az ügyben, amelyből polgári per lett, szintén, én készítettem a szerződést, úgy hogy bal kézzel hamisítottam a papírra az eladó nevét. Pár év múlva azonban jelentkezett az igazi tulajdonos, egy NSZK- ba kivándorolt férfi és követelte vissza a földet. Ebből lett az első per, de azt a vételár visszafizetésével sikerült lezárni. Aztán nem sokkal később. megindult a vizsgálat és most már őszintén kijelentem ügyész úr, hogy csak az elmondott hét bűncselekményt követtem el. ösz- szesen 130 ezer forintot kap’.am ily módon, és a pénzt házam építésére fordítottam. Szégyen A hosszú évek óta tartó belső feszültség, ami a lebukástól való félelem miatt soha nem hagyott nyugton, lelkileg nagyon megviselt. Az idegeim tönkrementek, úgyhogy menekülés volt részemről, amikor 1976 őszén otthagytam a tanácsot. Pedig korábban nagyon jó közérzettel dolgoztam, de fokozatosan szorongás hatalmasodott el rajtam, főleg mert a telekügyeknek soha nem akart vé- geszalcadni. Végül ha csak ránéztem az íróasztalomra, szabályos iszony fogott el. Védelmemre, mentségemre nem tudok felhozni semmit, hiszen saját magamnak sem tudok felmentést adni. Mégis azt kérem, hogy cselekményeim elbírálásánál vegyék figyelembe beismerő vallomásomat és azt, hogy ezt a munkakört csak egy jogvégzett szakember tudná igazán ellátni, én a két gimnáziumommal nemigen boldogultam. Kérem továbbá, legyenek tekintettel arra, hogy kisfiámról nekem kell gondoskodnom. Nagyon megbántam amit tettem. A legrosszabb az, hogy húsz éve szinte egyfolytában tanácsi dolgozó vagyok és most szégyenemben alig merek végigmenni a Fő utcán. ítélet A Monori Járásbíróság Szabó Jánosné 38 éves büntetlen előéletű vádlottat közokirathamisítással elkövetett csalás bűntettéért 2 év és három hónapi börtönre, továbbá mellékbüntetésül 10 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. A vevők kárigényüket — a büntetőtanács döntése alapján — pol. j gá-ri perben érvényesíthetik. Az ítélet nem jogerős. Babus Endre Ö Kelepce a pályaudvaron A valóságban azonban Reillyt nem a határon érték a halálos lövedékek, hanem a moszkvai úgynevezett belső börtön udvarán kivégző osztag sortüze végzett vele. miután előbb felolvasták előtte a forradalmi törvényszék 1918- ban hozott ítéletét. Jól megérdemelt sorsa beteljesülését Reilly, akinek 1918-ban sikerült megszöknie, csak késleltethette, de nem kerülhette el. A GPU — a fiatal szervezetnek alig néhány esztendős múltja volt, de mint látni fogjuk, az ott dolgozó kommunisták máris nagyszerűen beletanultak a hírszerzés és elhárítás nehéz munkájába — páratlanul ügyes és nagyvonalú akcióval tette örökre ártalmatlanná a „mesterkémet”, aki minden óvatossága ellenére belesétált a szovjet elhárítás által felállított kelepcébe. A légypapír A GPU már esztendők óta jelentős befolyást gyakorolt a Tröszt nevű ellenforradalmi szervezetre. A szovjet elhárítás vezetői, akik oly sok ellenforradalmi csoportot Számoltak fel. megtehették volna ezt a kezdet kezdetén a Tröszttel is, de úgy vélekedtek, hogy az ellenforradalmi erők amúgy is igyekeznének csoportokat létrehozni, amelyek felfedezése és leleplezése újabb nehéz feladatokat jelentene, ha viszont a Trösztöt nem számolják fel, hanem légypapírként használják, az sokkal kedvezőbb számukra. A GPU bizalmi emberei és munkatársai a Trösztben jelentős befolyásra, vezető szerepre törekedtek és tettek is szert. így lett a Tröszt külügyminisztere Jakusev, egy egykori ellenforradalmár, aki azonban ez időben már őszintén szolgálta hazája új hatalmát. A „Krasznostanov” házaspár Jakusev kezdeményezésére, Jakusev pedig a GPU- nál kidolgozott tervek szerint cselekedett. Azon a napon, amikor az Intelligence Service ügynöke Helsinkibe érkezett, azonnal találkozott Jakusev- vel, s természetesen fogalma Munkaügyi viták Bosszúból mondta k-e fel? Egy vidéki kereskedelmi vállalat telepének vezetője a központtól egyik beosztottja munkaviszonyának megszüntetését kérte. Jelentésében a következőket írta: az illető a telep ellen felelőtlenül rendőrségi bejelentést tett, erre másokat is felbérelt. Szakmai felkészültsége gyenge, munkáját felületesen végzi. Ellenem is intrikál, engem is alaptalanul feljelentett. A vállalat központja az előterjesztésben foglaltaknak nem tett eleget. Ettől kezdve a telepvezető néhány hónap alatt ezt a beosztottját ötször figyelmeztetésben, egyszer szigorú megrovásban részesítette. Megállapította, hogy két vevőnek többet számlázott, és emiatt a károsultaknak 900. forintot vissza kellett fizetni. Végül is a dolgozót fegyelmi úton elbocsátották. A határozat hatályon kívül helyezéséért az illető a mun kaügyi döntőbizottsághoz fordult, s amikor elutasították, a munkaügyi bíróságon pert indított, de szintén eredménytelenül. A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, a döntést megsemmisítette és a munkaügyi bíróságot új eljárásról, valamint új határozat hozatalára utasította. A határozat indoklásából kitűnik, hogy az elbocsátott dolgozó arra hivatkozott: a telepvezető ellen bűnvádi eljárás indult, amelyben ő a valóságnak megfelelően, terhelő tanúvallomást tett. Amikor ezt a vezető megtudta, minden eszközt felhasznált, hogy eltávolítsa. Megemlítette azt is, hogy tizenhárom éve dolgozik a vállalatnál, soha kifogás nem merült fel ellene, sőt többször oklevelet és Kiváló dolgozó jelvényt kapott. Az árdrágítás vádjával szemben azzal védekezett, hogy az — mint a vállalat főosztály- vezetője is megállapította — nem volt szándékos, hanem abból adódott, hogy a kartotékokat nem tudta megkülönböztetni. Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor nem vette figyelembe, hogy a figyelmeztetésekkel lezárt kötelezettségszegések miatt nem lehetett volna fegyelmi eljárást indítani, mert a háromhavi elévülési idő eltelt — szögezte le a Legfelsőbb Bíróság. Nincs tisztázva, hogy a dolgozó a terhére rótt árdrágítást elkövette-e vagy sem, amennyiben pedig igen, az valóban olyan súlyos vétséget jelen- tett-e, amivel csak az elbocsátás áll arányban. A munkaügyi bíróság a telepvezető állítólagos bosszújára vonatkozó védekezést sem mérlegelte. A jogok gyakorlásában és a kötelezettségek teljesítésében a vállalatnak és a dolgozónak egyaránt kölcsönösen együtt kell működnie — hangzik tovább a határozat." A Munka Törvénykönyvében megállapított jogokat társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni. Mindezekből következik, hogy a fegyelmi jogkör alkalmazása megtorlás eszközéül nem szolgálhat. A bíróság kötelessége, hogy a törvény céljának megfelelően az igazság kiderítésére törekedjék, és a jogok helyes gyakorlásáról gondoskodjék. Tekintve, hogy ebben az esetben a per eldöntése szempontjából lényeges körülmények tisztázatlanok, o jogerős ítélet megalapozatlan, és ennek folytán törvénysértő. sem volt, hogy az összeesküvő csoport egyik hangadója tulajdonképpen a GPU embere. A találkozás A találkozóról Jakusev ezt a jelentést adta: „Reilly szürke kabátot és elegáns szürkekockás öltönyt viselt. Kellemetlen benyomást tesz az emberre. Szúrós tekintetű, alsó ajka élesen elő- reugrik. Nagyon elegáns. A beszélgetések során fölényesen viselkedik. Azzal kezdte, hogy most nem áll módjában Oroszországba utazni. Két- három hónap múlva azonban szívesen eljön, hogy megismerkedjék a Tröszttel. Erre én azt mondtam: — Hát érdemes volt Amerikából Helsinkibe utazni és aztán megtorpanni a küszöbön? Reilly enre azt válaszolta, hogy szerdán indul vissza a hajója, amit feltétlenül el kell érnie. Amikor Reilly kijelentette, hogy a jelen pillanatban nem utazhat, én nyugalmat erőltettem magamra, s kifejtettem, ha csak az időhiányon múlik, akkor ne aggódjék. Útját úgy szervezzük meg, hogy szombaton reggel Leningrád- ban lesz, ott tölti a napot, este Moszkvába utazunk, vasárnap egész nap tárgyalhat a Tröszt politikai tanácsának tagjaival, vasárnap este visz- szautazik Leningrádba, ott tölti a hétfőt, és még aznap éjszaka a „kapun” keresztül visszatér Helsinkibe, ahová kedden érkezik meg. A szerdai hajót, tehát simán eléri; Reilly rövid gondolkodás után kijelentette: Meggyőzött. Rendben van. Utazom önnel. Én akkor rátértem az utazás részleteire, és felhívtam Reilly figyelmét arra, hogy ruhát kell váltania, mert elegáns külföldi öltönye Moszkvában szemet szúrhat. Megállapodtunk, hogy szerzünk számára magas szárú csizmát és silöes sapkát.” Reilly még írt a feleségének, aztán indultak is. A kapu rendben volt — simán átjutott Reilly a határon, ahol egy határőr várta. Reilly úgy tudta róla, hogy ellenforradalmár, a valóságban azonban ő is a GPU segítőtársa volt. Ö tette Reillyt és Jakusevet vonatra, ahol észrevétlenül követték egészen Leningrádig, ahol ismét jó kezekbe került: Scsukin. aki a Tröszt megbízásából várta őt, a GPU munkatársa volt. A mesterkém egy megrendezett földalatti összejövetelen vett részt, aztán Jakusev társaságában folytatta útját Moszkvába. Mekkora volt boldogsága, hogy a pályaudvaron három lelkes ellenforradalmár várta őt — és mekkora volt későbbi megdöbbenése, amikor rá kellett jönnie, hogy mindhárman a GPU emberei voltak. Velük és másokkal itt ismét illegális összejövetelre került Az akció Reilly azt magyarázgatta a szovjet elhárítás embereinek, akiket megbízható ellenforradalmár összeesküvőknek hitt, hogy véleménye szerint honnan kellene pénzt szerezni az összeesküvéshez. — Oroszországban hatalmas művészeti értékek vannak. Rengeteg értékes kép, szobor van a múzeumok birtokában. Ezeket kellene megszerezni és eladni külföldön. Elsősorban azokra a műalkotásokra gondolok, amelyek most a raktárakban vannak, nincsenek kiállítva és így eltűnésüket nem veszik azonnal észre. Az értékesítést magamra vállalnám... Később Reilly még egy pénzforrást ajánlott: az Intelligence Service jő árat fizetne értesülésekért, elsősorban a Kominternre vonatkozó adatokért. A Tröszt embered épüljenek be a Komintern- be. Reilly annyira belemelegedett terveinek ismertetésébe, hogy figyelmeztetni kellett: eljárt az idő, indulnia kell, ha el akarja érni a leningrádi vonatot, amely visszaviszi őt a Néva-parti városba, onnan a határra, hogy még az éjjel visszatérjen Helsinkibe. Még annyi ideje volt, hogy autón elszaladjon az egyik összeesküvő lakására, valami irat átvételére. Mekkora a meglepetése, amikor ott pisztolyt nyomnak az oldalához és kijelentik : — Sidney George Reilly, a törvény hévében letartóztatjuk! Az utolsó levél Reilly már fogoly, de még hátra van egy feladat. Ha kiszivárog, hogy a mesterkém a Tröszt révén a szovjet hatóságok kezére kerül, vége a Trösztnek, pedig arra továbbra is szüksége van az elhárításnak. Gyorsan döntenek; a GPU néhány munkatársa a határra utazik, ott riadóztatnak egy szovjet határőr őrsöt, és lövöldöznek. Az Izvesztyijában közleményt jelentetnek meg a lelőtt csempészekről. A Tröszt Helsinkiben dolgozó része már sejti, hogy az eltűnt Reilly azonos az egyik lelőtt csempészszel, de ezt szovjet részről csak később jelentik be, amikor már Reilly valóban elnyerte .méltó büntetését. Mert Reilly egyelőre még él. Magánzáirkában van és naponta viszik kihallgatásra. Először hallgat, rutinos szakemberként csak olyasmiről tesz vallomást, amiről sejti, hogy a másik fél már amúgy is tudja. Amikor azonban közölték vele, hogy végrehajtják rajta a forradalmi törvényszék 1918-ban hozott halálos ítéletét, papírt és ceruzát kért, hogy papírra vesse életének utolsó levelét: „F. E. Dzserzsinszkijnek, a GPU elnökének! A legutóbb végbement beszélgetések után hajlandó vagyok teljesen őszinte vallomást tenni és adatokat szolgáltatni a GPU-t érdeklő valamennyi kérdésről az angol hírszerzés szervezetére és személyi állományára vonatkozólag, továbbá — minthogy azt is ismerem — az amerikai hírszerzést illetően is, és azoknak az orosz személyeknek a tárgyában is, akikkel találkoztam. Sidney Reilly.” Ez a beadvány 1925. október 30-án kelt Moszkvában, az úgynevezett belső börtönben, A halálos ítéletet 1925. november 5-én hajtották végre. A valóság Négy évtizedig úgy tudta a világ, hogy Reilly határátlépés közben, egy fatális véletlen folytán vesztette életét Reilly bukásának hét pecsét alatt őrzött okmányait csak kellő idő múltán, a hatvanas évek elején hozták nyilvánosságra a Szovjetunióban. Reilly, a „kémfejedelem” tehát, aki 1918-ban kétmillió rubelt ígért és félmillió előleget is adott, hogy tartóztassák le neki a bolsevik párt egész központi bizottságát, 1925-ben egy valóban mesterien végrehajtott akció révén nyerte el méltó büntetését. (VÉGE)
