Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
Mir Hr.ciKT 6 1978. OKTÓBER 15.. VASÁRNAP Aranybánya a zavarosban Hulladékgyűjtő milliomosok; Divatszabóság — ószeres papírokkal; — ilyen és ehhez hasonló bulvárcímek egész sorát kínálja a monon rongyosbáró története. Csakhogy a nagyszabású bűnügy beharangozása így kissé egyoldalú lenine. Az olvasó oedig aligha mulasztaná el kajánul maga elé mormolni valami újabb harácsoló disznóságát sejtve: „na ja kérem, miért ne csinálnák, ha lehet?” Az olvasó ugyanis többnyire tudja vagy sejti, hogy a fekete üzletek virágzásukat csak ritkán köszönhetik kizárólag a vállalkozók leleményességének. S valóban a monori ószeres- per hátterében vaskos ellenőrzési hiányosság található, akár a Kék fényben bemutatott nógrádi eset mögött. A vállalkozás kulcsfigurája mindkét helyen egy-egy büntetett előéletű férfi volt, s noha manipulációik különböztek — az egyik társaság csalt, a másik üzérkedett. — mégsem látszik puszta véletlennek, hogy ezek az emberek ugyanabban a szakmában tűntek fel. A bírósági eljárás során pedig valóban kiderült, hogy a régi ószerességgel rokon új, textilhulladékos foglalkozás jogi szabályai még a hivatalnokaik előtt, sem túlzottan világosa}:, ^'nyilván ezzel is magyarázhatók a revíziós hiányosságok. A menedzser szerepében A monori Nagy házaspár magánvállalkozásának alapító dokumentuma egy a kívülállóknak meglehetősen semmitmondó okmány volt: egy textilfeldolgozásra jogosító ipar- igazolvány. Az 1971-ben Nagy- né névre kiadott, s alkalmazottak nélküli iparűzésre jogosító engedély azonban csak jámbor álca volt a grandiózus üzlethez. Nagy János és neje ugyanis a Csalogány utca 9- ből az okmány megszerzése után nem minden tehetség nélkül egy szerteágazó fekete hálózatot épített ki, magukra a menedzser szerepét osztva. Az illegális magáncég hamarosan olajozottan működött: a napi divatról kereskedők adtak folyamatosan hírt, a szabásmintákat kisiparosok készítették el, a varró-, ösz- szeállító és más gépeket bedolgozó gárda működtette, míg a készterméket vásározók terítették szét az ország legkülönbözőbb piacain Győrtől Budapesten át Debrecenig. A Nagy-féle divatszabóságban — a bírósági tárgyalás adatai szerint — legalább nyolcán foglalkoztak száda. és gézingek, bőrszoknyák, jersey nadrágok, selyem garbók és persze mindenekelőtt farmer holmik készítésével. Hatmilliós kassza Amikor 1977 júliusában több évi prosperálás és mindössze két hatósági ellenőrzés után a „kisüzem” organizátorát, a 48 éves családfőt letartóztatták, a Nagy família vagyona epv Volkswagen mikrobuszból, egy Polski Fiatból, egy lakókocsiból, valamint a monori házból, annak 230 ezer forintot érő berendezéséből, továbbá egy telekből állt. Ezenkívül a család bizományi eladásból származó követelése minimálisan 600 ezer forintot tett ki. Az ingó és ingatlanok meny- nyisége ahhoz viszonyítva, hogy Nagy Jánost élete során a felhalmozásban visz- szatérő szabadságvesztések akadályozták, jelentősnek mondható. A férfi ugyanis 1948-tól kezdve különböző manipulációkért (sikkasztásért, lopásért, árdrágításért, jogtalan elsajátításért) rövidebb, hosszabb időket töltött börtönökben, s a legutóbbi 1967-es szabadulást is 32 rendbeli csalásért kirótt 3 és fél évi elzárás előzte meg. A végekkel való spekuláció azonban Nagynak alighanem minden korábbi vállalkozását felülmúlta. hiszen az ügyészség szerint a házaspár legalább 6 millió 917 ezer forint értékű jogtalan kereskedelmet bonyolított le. A tárgyaláson Nagyék nem érezték magukat bűnösnek, s valamennyi ellenbizonyíték sajátos interpretálására törekedtek. így a házkutatáskor lefoglalt varrodányi (9 ezer 116) készruhát és a fél tonna kiszabott anyagot például a vádlottak vallomása szerint nem bedolgozók készítettéit, hanem o feleség mérte-varrta-szabta éjt nappallá téve. A már önmagában is képtelenségnek látszó magyarázat után a bíróság bizonyítási kísérlet során győződött meg az asszony szakmai képességeiről. A trükk beválhatott A monori Járásbíróságon dr. Vlaj Lajos tanácsa jelentős mennyiségű és értékű árura elkövetett üzérkedésben mondta ki bűnösnek a vádlottakat, s Nagy Jánost két évi és hat hónapi, büntetlen előéletű feleségét egy évi börtönre ítélte. A büntetés kiszabásakor a bíróság figyelembe vette, hogy az ellenőrzésre hivatott hatóságok mulasztásai jelentős mértékben közrejátszottak a bűncselekmény elkövetésében. A trükk ugyanis, jelesül, hogy Nagyék a homályos tartalmú textilfeldolgozó iparengedély- lyel jogellenesen szabó munkát végezhettek, azért sikerült, mert a felettes szervek nem foglalkoztak az elnevezés mögött rejlő tényleges tevékenység feltárásával. A büntetőtanács továbbá értékelte azt is, hogy a vádlottak kizsákmányoló tevékenységük ellenére maguk ís nagymértékben részt vettek a termelés folyamatának fenntartásában. A bíróság a szabadságvesztéseken túl mellékbüntetésül elkobozta a házaspár vagyonának kétharmad részét Az ítélet nem jogerős. Babus Endre MUNKAÜGYI VITÁK A vezető óvónő bűne Egy asszony huszonöt éven át az egyik vidéki általános iskola óvodájának vezetője volt. A városi tanács vb pénzügyi osztálya taivaly az óvodában vizsgálatot tartott. Kiderült, hogy a késizletnyiilván- tartási lápokon kiadásként feltüntetett nyersanyagértékek, valamint a napi anyagfelhasználási lapokon főzésre kiadott és elszámolt anyagok értéke között két év alatt több mint 40 ezer forint eltérés mutatíco- zik. Fegyelmi eljárás indult, amely megállapította, hogy a vezető óvónő több napos késedelemmel könyvel és ezzel a gazdasági ellenőrzés akadályozásának vétségét követte el. A napi anyagfelhasználási lapokra — az átvétel igazolásául — a konyhavezető aláírását rendszeresen ráhamisította, ezenkívül fiktív adatokat tüntetett fel. Az iskola igazgatója aiz óvónőt fegyelmileg elbocsátotta. A döntés megváltoztatásáért az asszony a munkaügyi bírósághoz fordult, amely keresetének részben helyt adott, és ítéletében határozatlan időre beosztott óvónői munkakörbe helyezte. Ezt azzal indokolta, hogy a fegyelmi büniteA Mechanikai Művek FELVÉTELRE KERES több éves szakmai gyakorlattal rendelkező gépi forgácsoló (esztergályos, marós, köszörűs), szerszámkészítő, elektroműszerész, villanyszerelő (telepkezelői vizsgával vagy anélkül), kazánkezelő (olajkazánhoz), gép- és szerkezeti lakatos szakmunkásokat, minőségeilenőröket, férfi és női betanított munkásokat gépi és szerelői munkákra, valamint szakmai gyakorlattal rendelkező munkaügyi előadót. Érdeklődni lehet: személyesen o vállalat Munkaerőgazdálkodásán, vagy telefonon a 669-400/ 102-es vagy 269-es melléken. Megközelíthető: a sima 87-es autóbusszal, amely a Kosztolányi Dezső térről indul. tés túl súlyos, különös tekintettel az óvónői negyedszázados jó munkájára és arra, hogy korábban fegyelmi eljárás sohasem indult ellene. A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész jogszabálysértés és megalapozatlanság címén törvényességi óvást emelt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, a munkaügyi bíróság döntését hatályon kívül helyezte és az elbocsátásról szóló fegyelmi büntetést helyben' hagyta. — Az óvónő a fegyelmi határozatban terhére rótt vétségeket elkövette — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. Megállapítható, hogy korábbi vizsgálat alkalmával már feltártak hiányosságokat, de azokat nem javította ki. Ezt a fegyelmi tárgyaláson is elismerte. — Tény, hogy a büntetés kiszabásánál — a fegyelmi vétség súlya mellett — figyelembe kell venni a dolgozó korábbi magatartását, személyi és családi viszonyait is — mondta ki a határozat. A munkaügyi bíróság azonban túlzott jelentőséget tulajdonított az óvónő korábbi munkája elismerésének, kitüntetésének és társadalmi tevékenységének. Ezeknek akkor lehetne nyomatékos enyhítő hatásuk, ha egyszeri botlásról, gondatlanságról volna szó. Ezzel szemben az óvónő — fegyelmi úton történt felfüggesztéséig — szándékosan és rendszeresen bűncselekményt is megvalósító vétkes kötelezettségszegések halmazát követte el. A figyelem homlokterében álló tisztségviselőktől, a többszörös megbecsülésben részesült vezető beosztású pedagógusoktól a társadalom fokozott felelősséget vár el. — A büntetés neme és mértéke helyes megállapításánál azt is figyelembe kell venni, hogy kiszabása joghátrányt jelent. Az áthelyezés következtében az óvónőt anyagi kár nem érné. Alapbére ugyanis korábbi személyi jövedelmének felelne meg. A munkaügyi bíróság által kiszabott büntetés tehát törvénysértően enyhe. Sem az általános, sem az egyéni megelőzés és nevelés céljait nem szolgálja. A vétkes kötelességszegésekkel, az elkövetés körülményeivel a legsúlyosabb fegyelmi büntetés: az elbocsátás áll arányban. .., -• ;,v. n;. . 4- ; • , V.-tJv.'-'V -Ji.w !/. te-ZrA'" • •<% íctt-.-'-: -• ;Vv •' • ;‘Pinter István: .. » • : '- . ■ • . ■■ ■-'/ •• -M-: ' -■ • : - ' > _ _________ ___ • i-MI K-m 0 A bűnbánó Szavinkov Reillynek már akkor megtetszett Szavinkov, s sikerült összehoznia Churchill-lel. Churchill pedig elvitte a kiszemelt új oroszországi diktátort Lloyd George akkori miniszterelnökhöz, aki chequers-i birtokán egy vasárnapon fogadta őt. Hiába iparkodtak azonban Szavinkovék és támogatóik, nem sikerült érdemleges akcióba kezdeni. Amikor azonban Lenin 1924. január 21-én meghalt, az összeesküvő társaság új reményekre éledt. „Mr. Warner” látogatása után Reilly és Szavinkov úgy ítélték meg a helyzetet, hogy most már eljött az idő egy új, s eredményes ellen- forradalmi lázadás megindításához. Borisz Szavinkov 1924. augusztus 10-én, miután forró búcsút vett Reilly- tői, olasz útlevéllel a zsebében elindult Oroszországba. Néhány bizalmas embere is vele tartott. Ügy tervezték, hogy a szovjet határ átlépése után azonnal felveszik a kap - csolatot a fehér földalatti mozgalmaknak azokkal az embereivel, akik a határ menti városokban mint szovjet tisztviselők helyezkedtek el. Az ő segítségükkel aztán hamarosan kirobbantják a felkelést, amelytől biztos eredményt remélték. A házat körülvették Reilly azonban hiába várta, hogy a megállapodás szerint titkos futárral jelentést kapjon Szavinkov Szovjet-Orosz- országba érkezéséről. A kém Párizsban izgatottan leste az értesüléseket, dé hiába. 1924. augusztus 29-én azután az Izvesztyija egy hírt közölt, amely egyszeriben véget vetett Reilly reményeinek. A lap hírül adta: „Borisz Sza- vinkovot, a volt terroristát és ellenforradalmárt, ■ miközben megkísérelte, hogy titokban átlépje a szovjet határt, a szovjet hatóságok letartóztatták.” Szavinkovék Lengyelország felől lépték át a szovjet határt Szovjet területen találkoztak egy csoport emberrel, akikről azt hitték, hogy ösz- szeesküvő társaik. Egy minszki házban akartak éjszakázni. Mekkora volt Szavinkov meglepetése, amikor néhány perc múlva pisztollyal a kezében belépett egy szovjet tiszt, s azt mondta: — Ne mozduljanak! A ház körül van zárva. A szovjethatalom nevében önöket letartóztatom. A közben kirobbantott kaukázusi felkelés is napok alatt kudarcot vallott. Reilly és j Szavinkov úgy számolt, hogy a hegyi lakók majd az ellen- forradalmárokat támogatják. Tévedtek. A hegyi lakók a szovjethatalom mellett ragadtak fegyvert. Az olajmezők munkásaival együtt védelmezték a vasútvonalakat, az olajvezetékeket és az olaj mezőket, amíg megérkeztek a Vörös Hadsereg egységei. Sidney Reilly és barátai i számára Szavinkov letartóz- j tatásánál is súlyosabb csapást | jelentett az összeesküvők bírósági tárgyalása. Az ellenforradalmárok nagy csodálkozására és rémületére a bíróság előtt Szavinkov aprólékosan elmesélt minden részletet, s leleplezte Volt megbízóit is. A „kiszemelt férfi” a bíróság előtt azt állította, hogy már régebben kinyílt a szeme és tudta, hogy az angol kémszol- gálat csak ki akarja őt használni. Amikor útnak indították öt Oroszországba, csaknem biztos volt benne, hogy a letartóztatás sorsára jut. Mégis útnak indult, mert arra az elhatározásra jutott, hogy felhagy a szovjethatalom elleni küzdeleménél. Ügy tüntette fel magát vallomásában, mint aki fokozatosan csalódott társaiban: — Fokozott borzadállyal egyre jobban meggyőződtem arról, hogy nem a hazára, nem a népre, hanem saját osztályérdekeikre gondolnak! A szovjet bíróság Borisz Szavinkovot, mint hazaárulót halálra ítélte, de vallomásának teljessége és őszintesége miatt az ítéletet tízévi börtönbüntetésre változtatta át. Később az önmagával megha- sonlott Szavinkov a börtönben öngyilkos lett. Iroda a Broadway-en Reillyt Párizsban érte Szavinkov bűnbánatának híre. Az angol kém sietve visszatért Londonba, de ott sem tehetett mást, mint hogy néhány levelet írt az ügyben Winston Churchillhez és a nyilvánossághoz, az utóbbit a Morning Poston keresztül. Szavinkov vallomása viharokat kavart az angol közvéleményben. Leleplezte, hogy az angol kormány és az Intelligence Service az adófizetők pénzét arra költi, hogy összeesküvéseket szervezzen az Angliától távol fekvő országokban. Reil- lyt egy időre ki kellett vonni a közvélemény ellenőrzése alól. Az Intelligence Service utasítására elhagyta Angliát, „magánemberként” az Egyesült Államokba hajózott. Reiliy az USA-ban is hű maradt önmagához. És a nagytőkés körökben itt is akadt szövetségese, Henry Ford, a multimilliomos autógyáros személyében. Fordnak már akkor megvolt a maga szovjetellenes apparátusa, amely többek között „jegyzéket állított össze azokról, akik Amerikában titokban a bolsevik ügy érdekében dolgoznak”. Reillynek már 1925 tavaszára sikerült összekapcsolnia az Egyesült Államok reakciós társaságait és a nemzetközi antibolsevista liga európai és ázsiai fiókjait. Egy percre sem szakította meg kapcsolatát Európában lévő ügynökeivel. Naponta rendszeresen kapott leveleket Révaiból, Helsinkiből, Rómából, Berlinből és más szovjetellenes központokból. A Broad- wayn berendezett hivatalában sokszor hívtak elő ártalmatlannak látszó .üzleti levél sorai közé vegytintával irt kémüzeneteket. A rej feles üzenet 1925 kora tavaszán egy Révaiban (Észtország) feladott levelet kapott. A levél tartalma nagyon felizgatta. A rejtjeles írás egy régi barátjától, E. tengerészkapitánytól jött, aki a világháborúban együtt szolgált vele az Intelligence Service-ben és most az egyik balti állam konzulátusán teljesített szolgálatot. Az 1925. január 24-i keltezésű levél így kezdődött: „Kedves Sidney! Lehet, hogy felkeres majd a megbízásomból egy Krasznostanov nevű házaspár. Azt fogják mondani, hogy értesítést hoznak Kaliforniából és átnyújtanak egy Omar Khajjám-verset tartalmazó írást. A versre emlékezni fogsz. Ha ügyük mélyebben érdekel, arra kell kérned őket, hogy maradjanak. Ha az ügy nem érdekel, csak annyit kell mondanod nekik: „köszönöm szépen, jónapot”.” A Reilly és E. kapitány által használt titkos nyelv szerint „Krasznostanov” egy Schultz nevű ügynököt és a feleségét, „Kalifornia” a Szovjetuniót és „Omar Khajjám verse” a rejtjeles írásban rendkívüli üzenetet jelentett, Reilly az újabb lehetőség hírére azonnal visszatért Európába, Párizsban hagyta feleségét, maga pedig Finnországba utazott, hogy ott beszéljen egyik közeli barátjával, a finn hadsereg vezérkari főnökévé), az általa irányított antibolsevista liga tagjával. Reilly elhatározta, hogy újabb felderítő és szervező látogatást tesz Oroszországban, és személyesen méri fel a jelzett új lehetőségeket. A finn. vezérkari főnök vállalta, hogy Reillyt átjuttatja a szovjet határon. Több, mint kockázat A mesterkém tisztában volt azzal, hogy vállalkozása több mint kockázatos, azonban hiú ember volt, aki nem tudta elviselni, hogy kudarcot szenvedjen.Egészen addig, amíg 1918- ban betette a lábát SzoVjet- Oroszonszágba, az egyik sikert a másik után érte el. Remek kémteljesítmények fűződtek nevéhez. A szovjet földön azonban mindig vereséget szenvedett, s ez az egyik magyarázata annak, hogy valósággal megszállottja lett a szovjetellenes tevékenységnek. Ezért vállalkozott rá, hogy személyesen kísérelje meg ösz- szekötözni a szovjetellenes összeesküvések újra és újra elszakadt szálait. S jóllehet számított letartóztatására, fanatizmusában mégis csak megkockáztatta az utat, azzal bíztatta magát, hogyha rajtavesztene, majd csak kivágja magát. . Erről tanúskodik az a levél, amelyet Reilly 1925. szeptember 25-én a finnországi Vi- borgból írt féleségének: „Elengedhetetlenül szüksé. ges, hogy három napra Pé- tervárra és Moszkvába menjek. Ma este utazom és kedd reggel újra itt leszek. Tudatni kívánom veled, hogyha nem látnám abszolút szükségesnek és nem lennék arról meggyőződve, hogy voltaképpen semmi kockázattal nem jár, nem vállalkoztam volna erre az utazásra Csupán azért írom ezt a levelet, mert arra a legvalószínűtlenebb eshetőségre is felkészülök, hogy valami baj ér engem. Ha ez mégis bekövetkezne, semmiféle intézkedést ne tégy; aligha segítene és csak azt eredményezhetné, hogy fellármáznád a bolsikat és felfednék a személyazonosságomat. Ha véletlenül letartóztatnának Oroszországban, ez csak valamilyen kis jelentéktelen vádon alapulhat, s új barátaim elég befolyásosak ahhoz, hogy kiszabadulásomat kieszközöljék.” Több levelet Mrs. Reilly már nem kapott férjétől. Hetek teltek el, s még hír sem jött felőle. Az asszony megkereste Marie Schultzot, aki maga kísérte el az erre a célra kijelölt finn őrjárattal együtt a kémfejedelmet á szovjet Határra. Azon a napon, amikor Mrs. Reilly találkozott Schultznéval, közölte az Izvesztyija a finn határon lelőtt csempészekről és az elfogott finn határőrré szóló hírt. Néhány nap múlva a szovjet hatóságok pótlólag azt is nyilvánosságra hozták, hogy az egyik lelőtt csempész Sidney George Reillyvel, az angol titkosszolgálat kapitányával azonos. KÖVETKEZIK: KELEPCE A PÁLYAUDVARON
