Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-12 / 241. szám
1978. OKTÓBER 12., CSÜTÖRTÖK Elhunyt Friss István Friss István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, akadémikus, életének 70. évében, szívroham következtében szerdán váratlanul elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. Választékcsere a KGST keretében Az idén további 18 százalékkal növekszik a KGST- országok közötti belkereskedelmi forgalom, amelynek értéke várhatóan eléri a 600 millió rubelt — összegezték a tagországok sajátos együttműködési formájának tapasztalatait, eredményeit a KGST- országok belkereskedelmi minisztereinek jubileumi tanácskozásán, amely szerdán plenáris üléssel folytatódott Budapesten. A tagországok küldöttségei beszámoltak arról, hogy milyen intézkedéseket tettek a választékcsereforgalom bővítésére, zavartalan lebonyolítására. A tanácskozás egyetértett abban, hogy a választékcsere fejlesztésének egyik leghatékonyabb módszere továbbra is a nagy üzletek, áruházak közötti közvetlen forgalom. amely árusítással egybekötött kiállításokon, nemzeti árubemutatókon realizálódik. A norvég képviselők Kecskeméten A Magyarországon tartózkodó norvég parlamenti küldöttség, Guttorn Hansen elnök vezetésével szerdán Kecskemétre látogatott. A delegációval együtt érkezett a megyeszékhelyre Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke és Rolf Jerving, a Norvég Királyság budapesti nagykövete. A vendégeket a megyei tanácsházán Gajdács István, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke tájékoztatta az ország legnagyobb területű megyéjének életéről, gazdasági fejlődéséről, a tanácsok munkájáról. A gyakorlati forradalmár Nyolcvan éve született Révai József Mindenekelőtt a korunk társadalmi történéseit mozgató erők vizsgálatával akarunk foglalkozni, törvényeinek megállapításával, hogy irányításuk lehetőségének feltételeit kutassuk. Űjabb revízió alá vesszük mindazokat az elméleteket és tudományos rendszereket, amelyek alapjai lehetnének a szociális megváltás gyakorlati politikájának, és teret adunk minden olyan törekvésnek, amely új irányokat keres és akar kijelölni.” Így fogalmazta meg a tizenkilenc éves Révai József és néhány társa azokat a célokat, melyek jegyében 1917. decemberében új folyóiratot akartak indítani. Ez a tervük akkor meghiúsult, de egy évvel később életre hívták az Internacionálé c. folyóiratot, melynek első számát ez a program vezette be. Az irodalmi érdeklődésű, költői ambíciókkal rendelkező fiatalember, aki korábban Kassák Lajos Ma című avantgardista folyóiratában már új esztétikát hirdetett, ebben az időben a társadalmi kérdések felé fordult. A Galilei Kör tagjaként Szabó Ervin nézeteinek hatása alá került, részt vállalt a Korvin Ottó és Sallai Imre vezette forradalmi szocialisták akcióiból, majd 1918 novemberében az elsők között csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Révai József alakja és tevékenysége a kommunista párt harcainak és építőmunkájának, a magyar marxista—leninista gondolkodás fejlődésének — korántsem ellentmondásmentes — folytonosságát képviseli és szimbolizálja a mozgalom első négy évtizedében. Sokoldalú forradalmár-egyéniség volt. Gyakorlati forradalmár — a húszas évek közepétől a párt egyik legismertebb vezetője —, ragyogó te- hetségX publicista, aki írásaival kommunisták generációinak gondolkodására, fejlődésére hatott: teoretikus, aki úttörő munkát végzett a marxizmus—leninizmus magyar viszonyokra való alkalmazása terén. A nemzeti kérdés, a nemzeti múlt értékelése, mely elméleti-publicisztikai munkásságának központi témája volt, már fiatal korában foglalkoztatta Révait. A nemzeti kérdés megítélésében 1919-ben még Szabó Ervin nyomdokain haladt, de már ebben az időben megfogalmazta azt az igényt, hogy le kell számolni a marxizmusnak azzal az értelmezésével, mely egyenesen tagadja mindenféle nemzeti erőnek a lehetőségét. A harmincas évek közepén — ugyancsak Szabó Ervin felfogásával vitázva — még határozottabban szögezte le, hogy a nacionalizmus mérgének nem lehet ellenmérge a nemzeti kérdés figyelmen kívül hagyása. Révai a marxizmus és magyarság témakör középpontjába az 1848- as forradalmat állította. 1848 történetének vizsgálatában lehetőséget látott a magyar társadalmi fejlődés sajátosságainak elemzésére. E témakörben született tanulmányai valójában politikai vitairatok voltak, melyek a forradalmi munkásmozgalom számára aktuális tanulságokat kínáltak. „Nem mint utólagos szemlélők, hanem mint a jelen harcainak résztvevői nyúltunk hozzá a magyar történelem kérdéseihez” — írta Révai a „Marx és az 1848-as magyar forradalom” című tanulmányának előszavában. „Az 1848-as magyar forradalom kérdéseiben való elmélyedésnek így a magyar kommunisták szellemi fejlődésében az volt a szerepe, hogy tudatosította bennünk pártunk politikai célkitűzései és a magyar történelmi fejlődés közötti mély összefüggést, hogy a marxizmus—leninizmus általánosan érvényes, nemzetközi tanításán nevelt gondolkodásunkat a mi országunk, a mi népünk, a mi történelmünk különleges problémái felé fordította.” ... „Az 1848-as forradalom tanulmányozására sokunkat az is késztetett, hogy végére járjunk annak az elméletnek, amely az 1848-as forradalommal akarta bizonyítani, hogy Magyarországon egy forradalmi munkás- és parasztdemokrácia minden előfeltétele hiányzik.” A harmincas évek második felében a fasizmus elleni harcban fordulatot jelentő új irányvonal, a népfrontpolitika elméleti megalapozásában Révai kimagasló szerepet játszott. Marxizmus és népiesség című munkájában (1938) a népi írók marxista értékelésébe ágyazva történetileg alátámasztotta és felvázolta a népi demokrácia koncepcióját. E művében, mely átmenetet képez történelmi írásai és irodalmi esszéi között, tárulkoznak fel leginkább Révai különleges elméleti kvalitásai. Irodalmi tanulmányaiban — Kölcsey, Petőfi és Ady költészetében — ugyanazt kereste, amit 1848 történetében. Ady ugyanakkor Révai számára nem pusztán izgató, politikai súlyú irodalmi jelenség volt, hanem egyben személyes élmény is. Húszévesen látta, hallotta a költőt, amint verseit szavalta a Galilei Körben és a Nyugat matinéján. „Ady mellé állni, az Ady-versekért lelkesedni, Adyt szeretni, rajongani érte: ez az én ifjúságomban az akkori magyar fiatalság számára a közéleti harcokban való részvétel első lépéseit, a magyar haladás mozgalmának és táborának támogatását jelentette” — emlékezett évtizedek múltán. A harmincas évek végén és a negyvenes évek elején keletkezett történelmi-irodalmi tanulmányainak közvetlen hatása sem lebecsülendő — a Marxizmus és népiesség 1943-ban Kállai Gyula neve alatt itthon legálisan megjelent —, de még nagyobb jelentőségük lett a felszabadulás után, amikor a történelem- és irodalomtudomány marxista fejlődésére, a felnövekvő értelmiségi nemzedékek gondolkodására rendkívül mély befolyást gyakoroltak. A felszabadulás után Révai az MKP egyik vezetőjeként a hatalomért vívott harc számos területén töltött be irányító funkciót. Kezdettől a kommunista párt vezető ideológusa, a Szabad Nép főszerkesztője, 1949-től népművelési miniszter. Neve elválaszthatatlan a kulturális forradalom nagy eredményeitől, a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megtörésétől. A feszült nemzetközi helyzet és a párt politikai irányvonalának torzulásai azonban egyre inkább beárnyékolták az ő tevékenységét is. Sőt, személye valóban különös figyelmet érdemel, hiszen az MDP vezetői közül ő volt az, aki a dogmatizmus eluralkodásának következményeit — korabeli megnyilatkozásai tanúsítják — előre érzékelte. Ugyanakkor különleges képességei révén mégis a szemléleti torzulásokkal terhes ideológia nagy erejű propagandistája, s egyben a kor áldozata, akinek pozitív törekvései — a sematizmus elleni harc megindítása —, az adott viszonyok között szükségszerűen kudarcot vallottak. A Központi Vezetőség 1953 júniusi ülésén mélyreható önkritikát gyakorolt. A Politikai Bizottságból kihagyták, s bár magas funkciókat ruháztak rá, a következő években valójában mellőzött politikusnak számított. 1956 márciusában sürgette a XX. kongresszus tanulságainak levonását és síkraszállt a törvényesség biztosítása mellett. 1956 júliusában ismét beválasztották a Politikai Bizottságba, de leromlott egészségi állapota miatt nem tudott teljes értékű tagja lenni a párt szűkebb vezetőségének. Az ellenforradalom után mintegy fél évet a Szovjetunióban töltött, majd ismét bekapcsolódott a politikai életbe. A belső helyzetet azonban több kérdésben tévesen ítélte meg. Egyoldalú — a dogmatizmus veszélyét lebecsülő — álláspontja az 1957 júniusi pártértekezleten jogos bírálatot váltott ki. Különvéleménye ellenére beválasztották a Központi Bizottságba, melynek haláláig tagja maradt. Élete utolsó éveiben értékes irodalmi munkásságot fejtett ki. Szemléleti fejlődése mindenekelőtt József A ííila-tanulmányain mérhető. E tanulmányok — Pándi Pált idézzük — „nemcsak a politikus önkritikái megnyilatkozásai voltak, hanem József Attila re- habilitásának fejezetei és a Petőfi-példa megtisztulásának aktusai is, amelyek méltóan zárják le egy jelentős marxista gondolkodó és mozgalmi vezető ember szellemi pályáját”.- ; w, | U. K. Jól szolgálta a gyógyítómunkát az egészségügy egységesítése A Pest megyei Tanács vb-ü/ésérői Pest megyében 1976-ban kezdődött a szakrendelés és kórházi betegellátás, valamint az egészségügy irányításának, ellenőrzésének egységesítési folyamata. A helyi sajátossá- gojcat figyelembe véve, a feltételek megteremtésével azóta több városban, illetve községben oldották meg az egészségügy integrációját, fejlesztették magasabb szintre a gyógyító-, a betegségmegelőző munkát. Javult a lakosság egészségügyi ellátása: a betegeknek kevesebbet kell utazniuk, kRincselniük, ha szakorvosra van szükségük. Kevesebb munka- és szabad idő vész így kárba. Javult az orvosi ellátás színvonala, a tanács vb szervezettebbnek, hasznosabbnak ítélte az orvosi ellátás ilyen formáját. Régebben sok gondot okozott az orvosok egymást helyettesítése. Ez megoldódott. Az integráció jobban érvényesíti az orvosok tudását, s a körzeti orvosok könnyebben válhatnak szakorvossá. A járó- és fekvőbetegellátás összpontosítása révén eredményesebben kísérhetik szemmel a lakosok egészségvédelmét: a betegség megelőzésétől a gyógyulásig. Az egységesítés következtében megszervezték a megyei táppénzes szakfelügyeletet. Csökkent a táppénzes betegek száma, s eredményesen harcolnák a táppénzcsalók ellen. Eredmény az is, hogy megyei szinten kialakult a belgyógyászati szakfelügyeleti rendszer. Az ötödik ötéves tervben számos új egészségügyi intézmény építése szerepel. Így a többi között Százhalombattán, Monoron, Gyomron, Szentendrén, Aszódon épültek rendelőintézetek, s Vác kórháza 93 ágyas belgyógyászati pavilonnal bővült. Ezt a sort egészíti ki, hogy Vácott 1980-ra elkészül az új rendelőintézet, Dabason is várható, hogy átadják rendeltetésének az új intézményt. A budai járás nagy problémája enyhül, ha a következő években megépítik Érden a régóta szükséges egészségügyi intézményt. Természetesen — állapította meg a végrehajtó bizottság — az integráció nem pótolja a még hiányzó intézményeket, az objektív és a szubjektív feltételek megteremtését. Annak ellenére, - hogy még mindig van fehér folt az ellátás területén, alapvetően jó irányú a fejlődés. Erősödött a megyei szakfőorvosa hálózaton keresztül az általános, valamint a megyei szakkórházak vezető, irányító szerepe. A városi és a járási szakfelügyeletek megszervezésével könnyebben irányítanak, ellenőriznek egy-egy területet. Eredményként értékelte a megyei tanács végrehajtó bizottsága azt is, hogy az átszervezés miatt nem nőtt a fluktuáció az egészségügyi dolgozók között. Ha nem is egyszerre és nem is mindig gyors ütemben, de helyes szemlélet alakult ki az integrációt illetően. Ennek köszönhető például a többi között, hogy jó kapcsolat alakult ki a ceglédi és a nagykőrösi szak- igazgatási szervek között, s a két egészségügyi intézmény együttműködési szerződés alapján dolgozik. Ugyancsak jó a kapcsolat a megyei Semmelweis kórház és a szentendrei, a gödöllői, s a mono- ri rendelőintézetek között. Említésre érdemes Sziaetha- lom és a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem szoros kapcsolata. Várható, hogy Vác és Dunakeszi egészségügyi intézményei a közeljövőben megkötik az együttműködési szerződésüket. A megyei tanács végrehajtó bizottsága értékelve az eredményeket, rámutatott arra. hogy az integrációs folyamat nem gond nélküli. A nagy távolságok miatt nehézkes Szob és környéke orvosi ellátása Vácról; vagy Nagykáta és környéke Ceglédről. Ezek a tapasztalatok ösztönöztek arra, hogy ne egységesítsék a gödöllői és az aszódi rendelőintézetek munkáját. Változtatásra vár a budai járás széttagolt és körülményes egészségügyi ellátása is. Ha szükséges, új hálózati rendszert kell kialakítani, mert a többi között például Törökbálint lakossága joggal kifogásolja, hogy a rossz utazási viszonyok ellenére még mindig Albertfalvára járnak szakrendelésre. Egy év óta folynak tárgyalások a fővárossal eredmény nélkül. Joggal hangsúlyozta a megyei tanács Vb: kevesebb tárgyalást és gyorsabb eredményt minden nagyobb gond megoldásánál. Nem közömbös, hogy sok ezer beteg embernek miként biztosítják a vizsgálatát, a gyógyulását. Ugyancsak a betegek érdeke az orvosok szakmai képzése, továbbképzése, folyamatos és eredményes megszervezése. Az egészségügy egységesítése bevált, a jó tapasztalatok alapján folyamatosan tovább fejlesztik a szakrendelés és fekvőbeteg-ellátás, az irányítás és az ellenőrzés egységesítését. Megelégedetten él a megye nemzetiségi lakossága Pest megyében jelentős számú német, szerb, horvát és szlovák nemzetisiégű lakosság él. Elsősorban a budai, a ráckevei, a szentendrei és a váci járásban telepedtek le. A nemzetiségi lakosság jól illeszkedett be a megye életébe, a magyar lakossággal közösen és eredményesen dolgozik a fejlett szocializmus megvalósításáért. Jó munkájuk alapján beválasztották képviselőiket a különböző tanácsi és társadalmi testületekbe. A magyar lakosság támogatásával közösen őrzik hagyományaikat, ápolják nyelvüket. A megyei tanács vb megállapította: számos tény bizonyítja, hogy o nemzetiségi lakosság megbecsülésben él s dolgozik. Részt vesznek a közéletben, a társadalmi munkában, jól élnek állampolgári jogaikkal. A nemzetiségi élet kulcskérdése a nyelvoktatás. A helyi szervek nagy gondot fordítanak erre, s az eredmények figyelemreméltók. 1968-ban 6 óvodában 182 gyermek tanult valamilyen nemzetiségi nyelvet, 1978-ban 35 óvoda 66 csoportjában 62 óvónő vezetésé- j vei 1880 gyermek tanulja anyanyelvét. A tanítást megfelelő eszközök segítik, legfeljebb a speciális felszerelésekből kellene több. Az óvodákban jól alapozzák meg az iskolai tanulást. Tíz éve egy nemzetiségi tannyelvű és 25 nyelvoktató általános iskola volt a megyében. Azóta az ilyen jellegű iskolák száma negyvennégyre emelke-< dett. Akadnak azonban községek (Csömör, Nagytarcsa, Tárnok), ahol még nem sikerült megszervezni a nemzetiségi nyelvoktatást. Pedig mind nagyobb az igény a két nyelvet tudó emberek iránt, vannak olyan szakmák, amelyekben nélkülözhetetlen a két nyelv tudása. A nemzetiségi lakosság nyelvtudását ily módon is hasznosítani lehet. Nagy gondot fordítanak a pedagógusok nyári hazai és külföldi továbbképzésére. Csupán idén 23 pedagógusnak nyílt alkalma külföldön fejleszteni tudását. A nemzetiségi közművelődési munka jól illeszkedik az összmegyei sokrétű közművelődésbe. Jó hírnevet szereztek a nemzetiségi művészeti együttesek: 58 művészeti együttes 1348 tagja vesz részt énekkarokban, népi táncegyüttesekben, zenekarokban. Kevés viszont a színjátszó csoport és az irodalmi színpad. Tavaly Pest megyében rendezték meg a XV. országos nemzetiségi fesztivált Szentendrén. Ezen 11 nemzetiségi együttes szerepelt. Pest megyét a tököli délszláv nemzetiségi együttes képviselte.' 1982-ben ismét Pest megye ad otthont az országos rendezvénynek. A megye lakossága rendszer rés találkozókon is megismerkedhet a nemzetiségek dalaival, táncaival. A budai járás- , ban a Pilisvölgye napok, a gö-f döllői járásban a Nagytarcsai 1 nemzetiségi napok, a ráckevei' járásban a Dunaharaszti má-t jus rendezvények, a váci já- ] rásban az Ácsa és környéke . nemzetiségi és népművészeti, hetek programjai emlékezetesek. Színvonalasak a nemzetiségi olvasótáborok, a nyelvművelő táborok is. összehangolt, tervszerű munka jellemzi a megyében a nemzetiségiekkel való fog-’ lalkozást. Az anyaországokkal ápolt kapcsolat, a kishatár-* menti forgalom, a nemzetiségi szövetségek, a Hazafias Nép-* front Pest megyei Bizottságé-’ nak rendezvényei is hozzájá-J rulnak ahhoz, hogy a tanács, vb tegnap egyértelműen ered-J ményesnek, sokszínűnek, kö-’ vetendőnek ítélte, ahogyan a nemzetiségiekkel törődnek, foglalkoznak megyeszerte. .j s. A. Újjáalakult a népfront cigánypolitikai albizottsága A társadalmi beilleszkedés segítésére, s a beilleszkedést akadályozó, a tudatban meglevő falak „ledöntésére” szerdán újjáalakult a Hazafias Népfrontban a cigánypolitikai albizottság. Az alakuló ülésen — amelyen részt vett Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára — körvonalazták a közeli hónapok terveit, összegyűjtik például a tanácsok mellett működő, a cigányság helyzetével foglalkozó koordinációs bizottságok tevékenységének tanulságait. Elemzik, véleményezik a gyakorlati módszereket, s aztán — a HNF Országos Elnökségének tanácsadó testületéként — javaslatokat dolgoznak ki. Bojtár László, az albizottság elnöke elmondotta, hogy mindenekelőtt a cigánygyerekek indulását szeretnék a társadalmi összefogás további erősítésével segíteni. : 1 Az albizottság tanulmányozza majd az ország különböző vidékein indult kezdeményezéseket, s ezeket fórumokon vitatják meg. A javaslatok kidolgozásakor felhasználják a tudományos kutatások eredményeit, s állandó kapcsolatot építenek ki a szociológus és művelődési szakemberekkel. A cigányság beilleszkedésének segítése össz-társadalmi feladat, s ezt az albizottság összetétele is bizonyítja. A közösségben helyet kaptak a társadalmi szervezetek, a KISZ, a SZOT, a Vöröskereszt és a megyei népfrontbizottságok képviselői. Előrevivő javaslatokat várnak az albizottság egészségügyi, jogi és gyógypedagógiai szakembereitől. A munkában részt vesz hat cigányszármazású aktíva is, akik jól ismerik a cigányság életkörülményeit, s akik a társadalmi élet más területén, már tettek valanUt» * | A Pest megyei Tanacs végrehajtó bizottsága tegnap | délelőtti ülésén az egészségügyi integráció tapasztalatai- i ról, valamint a nemzetiségi politika megvalósításáról = tárgyalt.
