Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-11 / 240. szám

Nyomravezető oklevelek Ä VÁROS KÖZÉPKORI MAGJÁT KERESIK CEGLÉDEN ! Cegléden, a Kossuth téren a 'múzeum ásat. Oklevelek ada­tai szerint itt állt a város kö­zépkori temploma, amelyet a XIV. században a Szent Ke­reszt megtalálásának emlékére (építtetett Erzsébet királyné. (Korábban is volt a városnak (temploma ezen a helyen, va­lószínűleg azt építették át gó­tikus stílusban. Ekkor a korai templomot a fennmaradt raj­zok szerint támpilléres kőfal vette körül. Mellette volt a város korai temetője, s kissé távolabb, a mai tanácsháza felé eső területen település, va­lamint a középkori piac le­hetett. Egy vázlat tanúsága ' Ä mérőszalaggal dolgozó Benkő Zsuzsa régészt, az ása­tás vezetőjét kérem, beszéljen erről a munkáról. — Adataink szerint az 1360- ban Erzsébet királyné által emeltetett gótikus templomba beépítették a már régebben itt állt Szent Anna kápolnát, amely szintén gótikus stílus­ban épült és feltételezhetően Cegléd régebbi plébániatemp­loma volt. Arra is adataink vannak, hogy a most is álló, XIX. századi katolikus temp­lomot a réginek a helyére épí­tették. A XVIII. század végé­ről fennmaradt vázlat együtt ábrázolja a két templom, a régi és a mostani alapraj­zát. Ebből lehet arra következ­tetni. hogy a régi templomot gótikus támpilléres kerítés vette körül, mely valószínűleg benyúlt erre a részre, ahol most állunk. Jelenleg ennek a falnak a maradványait keresik, bár fé­lő, csak alapját találják meg. Általában az Alföld kőben szegény vidékén elhordták a már nem használt kőépületék maradványait és felhasznál­ták új építkezéseknél. — Várhatóan megtaláljuk a város korai temetőjét is, melynek sírleletei sokat mond. hatnak Cegléd betelepítésé­nek idejéről. Ne temesse el a beton A gödör, melynek szélénél beszélgetünk, szakszóval: szel­vény. Már több mint egy mé­ter mély, és még csak a XIX. századi kövek kerültek elő be­lőle. — Milyen mélyre akarnak lejutni? — Egészen a sárga földig, vagyis, addig, ahol a földet még soha, senki nem bolygat­ta. Hogy milyen mélyen van a sárga föld, ez területenként változik. Városokban általában mélyebben. Ezek az első szel­vények, melyeket most ásunk, eldöntik, milyenek a talajvi­szonyok, mire számíthatunk, hol találjuk meg a különböző szinteket. Az eredménytől füg­gően folytatjuk a munkát ku- tatóárkos vagy szelvényes feltárással. — Miért éppen most kutat­nak itt? — Régi szándékunk, hogy elkezdjük Cegléd középkori magjának a kutatását. Most aktuálissá az tette, hogy a városrendezés során, a Kos­suth tér északi részét lebeto­nozzák és autóparkolót létesí­tenek'. Ez előtt feltétlenül meg kell vizsgálnunk a terepet. — A város lakóit körülte­kintően és alaposan tájékoztat­ják a munkálatokról. Ez ha­gyomány? — Azért helyeztük itt el a táblákat és feliratokat, hogy elejét vegyük a szóbeszédnek, egyúttal tájékoztatjuk is az embereket, akik nagy érdeklő­déssel figyelik a fejleménye­ket. Ezenkívül számítunk az idősebb emberekre, hogy el­mondják, mire emlékeznek vissza, mit hallottak erről a területről. Ezzel jelentősen se­gíthetik munkánkat. Az általános tájékoztató mellé minden este megírják és másnap reggel kifüggesztik a napi eredményeket. Természe­tesen e jelentésekben nem azt írják le, hogy milyen lelete­ket találtak, mert ez a tel­jes bizonyítás előtt felelőtlen­ség lenne. Arról adnak hírt, ami a kerítésen belül látható. Közkinccsé lett emlékek A felszínre hozott leletek­ből újabban egy éven belül ki­állítást rendez a múzeum ab­ban a községben, ahol azok előkerültek. Ezzel a kezdemé­nyezéssel próbálnak véget vet­ni a véleményük szerint rossz gyakorlatnak: az anyag csak restaurálása, feldolgozása, szakmai publikációja után vá­lik közkinccsé. A múzeumi hó­nap alkalmából hamarosan ki­állítást rendeznek Abonyban. Tavaly ebben a nagyközség­ben volt leletmentő ásatás, melynek során egy honfogla­láskori lovas sír került elő. A sír ló és lovasa csontvázát rej­tette. valamint egy szablya. markolatú aranyozott kardot. Ezeket mutatjuk be Abony­ban. — Milyen kapcsolataik van­nak az iskolákkal? — Amennyiben értékes lele­tek kerülnek itt elő. akkor ... < A ceglédi Kossuth téren kutatják a régészek a felszín alatti emlé­keket. Barcza Zsolt felvétele múzeumi órákat szándékosaink tartani. A tanulók nemcsak ezzel az ásatással ismerkedhet­nek meg, hanem ízelítőt kap­nak a régészek munkájáról is. — Ez a Kossuth téri ásatás meddig tart? — Amíg nem jönnek a fa­gyok. Jövő tavasszal az ered­ménytől függően újból hoz­zálátunk a feltáráshoz. Kossuth Lajos igazsága Miközben Benkő Zsuzsával, a Kossuth Múzeum régészeti munkájáról beszélgettünk, el­harangozták a delet, elárvult a Szentháromság-szobor kör­nyéke, de csak a kerítésen be­lül. Kívül egymást váltva né­zelődnek a ceglédiek. Van, aki az ebédszünetet használja fel, hogy megtudja, találtak-e már valamit? Kis csoportok alakul­nak, s vitatkoznak múltról, jelenről. Olvassák a tájékoz­tatókat, idézik a történelmet. Kossuth Lajos — kinek ne­ve összeforrt ezzel a várossal — mondta egykor: A nemze­tek, melyeknek jövőjük van, megbecsülik a múltjukat. Koffán Éva MÓDSZEREK CSEREJE Népművelők a szomszéd megyékből A közművelődési módsze­rek, nagyjában-egészében az országos Tapasztalatok figye­lembe vételével alakulnak ki, mégis jelentős különbségek is mutatkoznak, amelyek a he­lyi sajátosságokból következ­nek. Az általánosságok és sa­játosságok figyelembe vételé­vel is rengeteg tapasztalatot ad akárcsak egyetlen rendez­vény megszervezése és lebo­nyolítása. S a sajátosságokon belül számtalan közös vonás figyelhető meg a különböző megyék közművelődési intéz­ményeinek munkájában. Eze­ket a rokonítható tapasztala­tokat kívánják átadni egy­másnak Veszprém, Komárom és Pest megye népművelői. A három napos tapasztalat- cserére tegnap megérkeztek a Veszprém megyei népműve­lők a verőcemarosi Express táborba. A csaknem ötven tagú csoport, délután Vác nevezetességeivel ismerkedett, majd a Madách Imre műve­lődési központban találkoztak a város, illetve a járás közmű­velődési dolgozóival. A konzultációs jellegű meg­beszélésen elsősorban a mun­kásművelődéssel és a műve­lődési központ, valamint az ipari és mezőgazdasági üzemek közötti kapcsolatok rendsze­rével ismerkedtek a vendé­gek. Akadt bőséggel, hasz­nosítható tapasztalat, hiszen Vácott valamennyi jelentős termelőegységben alkalmaztak már főfoglalkozású közműve­lődési felelőst. Ma délelőtt a veresegyházi művelődési központba nivata- losak a vendégek, ahol — az egyre több helyen figyelembe vett és kipróbált — előtér-kí­sérlet eredményeivel ismer­kednek meg. Meglehetősen általános gond, hogy a műve­lődési házak nem rendelkez­nek elegendő helyiséggel, ez adta az ötletet; kíséreljék meg kihasználni az előcsarnokokat. Veresegyházán klubfoglalko­zásokat, jogi tanácsadást és szakmai ismeretterjesztést tar­tottak rendszeresen az előtér­ben. A több hónapos előtér­kísérlet eredményeit most ösz- szegezték a művelődési köz­pont dolgozói. Ezt a programot követően, Szentendrén, a megyei műve­lődési központban tesznek Iá- I togatást, ahol a városok és járások közművelődési-mód­szertani előadóval cserélik ki elképzeléseiket, ötleteiket. A találkozó harmadik nap­ján Esztergomba utaznak a tapasztalatcsere résztvevői. Az ott rendezett beszélgetéseken részt vesznek a Komárom me­gyében dolgozó népművelők is. Kr. Gy. (^ÓUÓZlL a Denc és környéke az öszi- rózsás forradalomban és a Tanácsköztársaság idején cím­mel október 1-én kiállítás nyí­lik a pencí Cserhát Múzeum­ban — olvasható a programfü­zetben. > Október 2., tizenegy óra, Penc, Cserhát Múzeum. Zárva. Múzeumőr pár házzal odébb. Tóth Mátyásné: — Nem, semmi nem nyílt meg. Az igazgató úr azt üzeni, mondjam meg mindenkinek, valamikor tizenötödike után. Jakus Lajos igazgató nincs otthon, kötényes asszony fo­gad: — Nem, nem tudok semmi­ről, valószínűleg ez ügyben ment el. A kiállításról nem hallottak semmit a Rád—Penc közös ta­nács penci kirendeltségén sem. Rádon, a közös tanács elnöke, Csermák József sem tud a do­logról, de mindkét helyen el­mondják: Jakus Lajos hallat­lanul lelkes, ügyszerető, fárad­hatatlan szervező, bizonyára még anyagot gyűjt. Hasonló a vélemény a váci Vak Bottyán Múzeumban is. Tulajdonképpen ennyi az eset, nem is érdemelne szót, csúszás van mindenhol. Sajnos azonban a penci nem egyedüli eset, pedig a múzeumi hónap­nak még csak az elején va- ' gyunfc. Á nagykőrösi Mestersé­gek dicsérete című kiállítás megnyitása, mely egyben a múzeumi hónap megyei nyi­tánya is lett volna szeptember 30-án — szintén elcsúszott. És sorolhatnánk tovább ... Nem felelősöket keresünk. Néhány gondolat erejéig mégis A művészeti hetek hangversenyei A KORUNK ZENEJE SOROZATBAN HALLOTTUK Halálugrás a szakadékon át A cím egy újsághír fölött is állhatna — valójában egy regény címlapján olvashatjuk. A regényt a Móra Ferenc If­júsági Könyvkiadó jelentet­te meg most— az író Balázs Béla. — Rendes borjúraguhoz úri­gomba kell — mondja Kari Meyer, alias Brunner, a pa­rancsnok jelenlétében egy kon­centrációs táborban. A hely­zet kissé bizarr. Ez a bizarr- ság — hátborzongató. Az író kezében volt az irodalom esz­köztára. Tudta, hogy ezzel a valóságot kétszeresen is le­győzi. Egyfelől íróilag úrrá lesz felette, s nem reked meg a nyomorúságos és kegyetlen helyzet visszataszító ábrázo­lásában, hanem figyelmet keit iránta. Másfelől sugallja az emberi ember — írjuk le nyu­godtan — magasabbrendűsé- gét (s talán nem kell kom­mentálni, hogy erkölcsi, em­beri tartásbeli magasabbren- dűségét) a magasabbrendű- ségüket (faji alapon) hirdető fasiszták feiett. S ez a merészség, hogy a fiatalember fogoly létére köz­beszól, ezúttal nem vesztét, hanem némi valószínűséggel kihívott szerencséjét hozza meg: a konyhára kerül... S miközben az ifjúságnak szánt sorait olvassuk. eltű­nődhetünk Balázs Béla pá­lyáján. beillesztve abba ezt az ifjúsági regényt is. A Szege­den született író — emléktáb­lája előtt ott sétálnak el na­ponta a dorozsmai villamos­sal érkezők meg az egyetem­re járók, a szegediek és a vá­rosba látogatók, hiszen a Du­gonics téren található, Dugo­nics szobrának átellenben egy ház oldalán. — S Pesten, azaz Budán is követhetjük a nyomát: a Ménesi úti kollé­giumban — az Eötvösben —, vagy a Múzeum körúti egye­temi épületben... Műveinek színhelyeit vagy — színpadi művekre gondolva — az elő­adási helyeket sorra venni vé­gül is hosszú lenne. Írói ská­lája igen széles s műveinek száma ugyancsak tekintélyes. A novellától, regénytől és yerstől a dialógusig, mesejá­tékig, szövegkönyvig és ta­nulmányokig mi mindent nem írt? A század egyik legérde­kesebb és sokoldalúbb egyé­nisége volt — s manapság va­lahogy úgy vagyunk vele, mint egy műemlék épület­tel: ott járunk el naponta előtte, sőt, be- és kilépünk kapuin, de eszünkbe sem jut. hogy ez mégsem min­dennapi. A kékszakállú her­ceg vára vagy A fából fara­gott királyfi Bartók lenyűgö­ző zenéjével újra és újra hallható — persze. Balázs Bé­la írta a történetet. Filmek­ről beszélünk, fogalmakat használunk — persze, nem gondolunk arra. hogy a film- esztétika első rendszeres ki­dolgozója ő volt. Azért jó né­ha minderre gondolni —akár egy ifjúsági regény kapcsán is. N. F. Mindig vitákat kavaró, de feltétlenül fontos és figyelem­reméltó hagyománya a művé­szeti heteknek a Korunk ze­néje sorozat Már az elneve­zésen elgondolkodik az em­ber, honnan számítsuk a zene- irodalom mai fejezetét? Álta­lában az utolsó ötven év mu­zsikája az, amit figyelembe szoktak venni a kortárs mű­sorok összeállítói. Az idei vá­logatás legidősebb szerzője, Kása György 1897-ben, míg a két legfiatalabb: Király László és ifj. Kurtág György 1954- ben született. A 13 budapesti és 15 vidéki hangversenyen 48 szerző 117 művével ismer­kedhet meg a közönség. Sok ez, vagy kevés? Egyszerre vé­gighallgatni természetesen le­hetetlenség, de ahhoz, hogy mindenki találjon kedvére valót, talán még így is kevés. Még szoknunk kell, gyakorlott fülekkel is, az új meg új hangzásokat, barátkoznunk kell a hangszerek hagyomá­nyostól eltérő csoportosításá­val, megszólaltatásával... Megéri a fáradságot! A zene olyan horizontja tárul itt fel számunkra, amit nem ismer­ni legalább akkora veszteség, mintha valaki századunkban nem ismerné az űrhajózás eredményeit. Világhírű vendég Luigi Nono világhírű olasz zeneszerzőt a magyar hang­versenylátogatók ez ideig még nem hallhatták. Művei olykor elhangzottak a rádióban, mun­kásságáról beszámolt a szak­sajtó, de személyes találkozás­ra most először került sor. A művészeti hetek során, a Ze­neművészeti Főiskola zsúfolá­sig megtelt nézőterén felfoko­zott érdeklődés és izgalom volt érezhető. A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Ze­nekara Andrzej Markowski lengyel karmester vezényleté­vel először az 1955—56-ban készült II canto sospeso című kilenctételes kantátát szólal­tatta meg. A szopránszólót Slavka Taskova, az altot Ta­kács Klára, a tenorszólót pe­dig Keönch Boldizsár énekel­te. A Magyar Rádió és Tele­vízió Énekkara Sapszon Fe­renc karigazgató vezetésével a II., VI., VII. és IX. tétel kó­russzólamát adta elő. A kan­táta szövegét a halálra ítélt ellenállók búcsúleveleiből vett idézetek adják, melyre a ze­ne drámaian, szívbemarkolóan épül. Nem véletlen, hogy ez­zel a művével lett világhírű Nono, s hogy egy negyedszá­zaddal megszületése után épp úgy hat a hallgatóra, mint akkor, amikor a mártírok szenvedése, áldozatvállalása frissen élt a túlélőkben. Az est második részében el­hangzott Como una óla de Fuerza y Luz — szopránszóló­ra, zongorára, zenekarra és elektronikus zenére komponált művét Nono barátja, a chilei forradalmi mozgalom egyik vezetője, Luciano Cruz emlé­kére írta. Az énekszólam szö­vege Julio Huasi argentin köl­tő verse. Az igen nehéz szop­ránszólót Slavka Taskova mély átéléssel énekelte, méltó partnere volt Szelecsényi Nor­bert a zongoraszólam előadá­sában. A zenekar és az elekt­romos manipulátort kezelő szerző élményszerűen segítette a nagyszerű zene megszólalá­sát. Pillantás a műhelybe A Korunk zenéje sorozat­ban minden évben bemutatko­zik szerzői est keretében egy- egy magyar zeneszerző. Idén Láng István műhelyébe pil­lanthatunk be. A sokoldalú szerző ebből az alkalomból úgy válogatta össze műveit, hogy elsősorban olyan hang-, szerek, hangszercsoportok szó­laljanak meg, amelyek egyál­talán nem szerepelnek, vagy ritkán a megszokott hangver­seny-programokban. Az elő­adók ezt a gesztust azzal vi­szonozták, hogy a szerző szán­dékait a leghívebb tolmácso­lásban mutatták be a közön­ségnek. Az Improvizációt Fá­bián Márta cimbalmon, a Mo­nodiát Kovács Béla klarinéton, a Poco a poco dim című trom­bitaszólót Petz Pál, míg az Ütőhangszer-zene bemutatóját Petz Ferenc játszotta. A Rí­mek, a Két előjáték egy utó­játékért, a III. Fúvósötös és a Constellations közreműködői: Elek Tihamér — fuvola. Ko­vács Béla — klarinét, Fias Gábor — brácsa, Devich János — gordonka, Körmendi Klára — zongora, Janota Gábor — fagott, Barta Mihály — hege­dű, Gáblik Zoltán — fuvola. Gombai József — oboa, Pa- raczky Miklós — klarinét, 1 Népszerű sorozat Befejezéséhez érkezett » rádió egyik legnépszerűbb műveltségi vetélkedője, a Bagoly a cégtáblán. A köny­vesbolti dolgozók országos ve­télkedőjének döntőjét októ­ber 18-án rendezik a Kossuth rádió mikrofonjai előtt. A finálében a budapesti Könyváruház Athenaeum, az írók Könyvesboltja Ady End­re és a Népszabadság Köny­vesbolt szocialista brigádjá­nak, valamiint a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Győr megyei könyvüzlete Kisfaludy szocialista brigádjának tagjai mérik össze tudásukat program meg kell állnunk. Nemrégiben egy illetékes minisztériumi ve­zető külön kiemelte Pest me­gye művelődési dolgozóinak fáradhatatlanságát, mellyel a Suhl megyei kulturális hét gazdag programja után ha­sonló nagy munkát'végeztek a múzeumi hónap előkészítésé­ben. Nem felmentésként, de a tel­jesség kedvéért. Tisztában va­gyunk azzal, mennyi munka, feladat hárul a közművelődés munkásaira. Ilyenkor, ősszel, a rengeteg program, gyakran rajtuk kívül álló okok miatt, torlódik. Múzeumi hónap, ze­nei világnap, képzőművészeti hét, egészségnevelési hetek, műszaki könyvnapok, Krúdy- centenárium, politikai könyv­hónap és folytathatnánk, szinte mindez egyszerre. Külön téma a kis- és nagyközségbeli kü­lönböző című kulturális napok ügye. Ezek jó részét ugyancsak most tartják, és valami rosszul értelmezett lokálpatriotizmus miatt (— Ha a szomszéd falu csinálja, nekünk is kell! —) egyre több helyen. Ott is, ahol erre sem megfelelő szervezők, sem tárgyi adottságok nincse­nek. Még mindig nem nyilvánva­ló, hogy egy-egy település köz- művelődése kampányokban nem merülhet ki? És mikor jö­vünk rá végre, hogy többet ár­tunk, ha nem tartjuk meg, amit meghirdettünk, mint amennyit használtunk volna vele a közművelődésnek? Egyszer le kellene vonni véglegesen a tanulságokat; mindenkinek, akit illet. Andai György Ambrus Károly — kürt, Fehér Tibor — fagott, Pongrácz Pé­ter — oboa voltak. A Budapesti Kamaraegyüt­tes Mihály András vezetésevei állandó közreműködője a so­rozatnak. Műsorukon más al­kalommal is mindig szerepei­nek a kortárs szerzők mű­vei. Hangversenyüket Ránki György: Concertino cimbalom­ra írt művének bemutatójával kezdték. Fábián Márta számos cimbalommű születését inspi­rálta már, így készült ez a mű is. A szűnni nem akaró taps egyaránt szólt neki, a zene­karnak és a jelenlevő Ránki Györgynek. A BBC felkérésé­re készült Tumer-illusztráció- kát Durkó Zsolt 1976-ban komponálta szóló hegedűre és tizennégy tagú kamaraegyüt­tesre. A mű valamennyi szép­ségét megmutatta az együttes kidolgozott, fénylő, vibráló játéka és Ligeti András hege­dűművész nagyszerű intonálá- sa. A szünet után Berio: Che- mins II. magyarországi bemu­tatójára került sor Papp Sán­dor brácsaművész közremű­ködésével. Majd Cathy Berbe- rian ugyancsak Berio által feldolgozott 11 népdalt adott elő. Az énekesnő 23 perces műsorát olyan lelkesedés kí­sérte, hogy háromszori rá­adást kellett adnia. Zárókoncert * A Korunk zenéje budapesti zárókoncertjére október 9-én került sor, amikor a közismert lengyel zeneszerző, Witold Lutoslawski mutatkozott be szerzőként és karmesterként egyaránt. Közreműködött a Magyar Állami Hangverseny- zenekar, Halina Lukomska énekművész és Perényi Miklós gordonkaművész. Pintér Emőke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents