Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
miiiiiiiüli? Az út végen a Paradicsom Csapások, ösvények, utcácskák és széles utak egyaránt fölrajzolhatók arra a térképre, amely hazánk népességének térbeli mozgását — vándorlását — ábrázolja. A legutóbbi évek átlagát tekintve, egy-egy esztendőben 220—230 ezer ember változtatta meg állandó lakóhelyét. Az ideiglenesen költözők tábora ennél jóval nagyobb, az előbbi számnak majdnem a kétszerese. Erős túlzással, de az igazságra fényt villantva azt mondhatjuk, a költözés indoka annyiféle, ahány az útnak induló család. Azaz a lakóhely föladásába éppúgy. belejátszanak egyéni indokok — a szülők elhalálozása, a nősülés, a férjhez menés, a harag a rokonokkal, a szomszédokkal, s így tovább —, mint társadalmiak, gazdaságiak. A népesség térbeli mozgása — egészséges határokon belül — a gazdasági fejlődés természetes kísérője, Egy bizonyos határon túl azonban jelentős és kedvezőtlen társadalmi gazdasági hatásokat von maga után. Az ország tizenkilenc megyéje közül a népesség mozgása Pest megyében a legnagyobb. Az a másik ember ■ Megakadunk már az első kérdésnél, holott egyszerűnek tűnik a válasz. Azt tudakoltam Strasszer Kálmántól, hányadik lakóhelye ez a mostani véglegesnek látszó, a kartall családi ház? A Gödöllői Gépgyár motorszerelője vakarja a fejét, s legyint, mondván, kellene ahhoz fél nap, hogy összeszámolja. Igaz, ma már öreg kariaknak számítja magát, hiszen hat esztendeje, hogy megvolt az esküvő, s akkor költözött a községbe. A házasság hozta tehát ide. S máshová mi vitte? Gyerekként szüleivel rótta az utakat; édesapja katonatiszt, s egy időben szokás volt az ide-oda helyez- getés. Ezt tehát áthúzhatjuk, ezekhez a lakóhely-változtatásokhoz a gyermeknek semmi köze. S később? A ma harmincesztendős férfi nehezen tudja magyarázatát adni, mi vitte, hajtotta egyik helyről a másikra, bár némi nosztalgiával emlékszik vissza arra az időre, amikor hátán a < háza; gondolt egyet, s ment tovább. Főnökei kiváló szakembernek tartják, azaz minden bizonnyal szerepe volt a gyakori munka- és lakóhely-változtatásban annak — annak is —, hogy tudta, bármilyen helyzetben megáll a lábán. Így fordult meg a Szekszárd környéki Sárpilissn, ahová egy katonacimborája hívta, s Győrben, mert keresni akart, sokat. Sikerült, igaz úgy, hogy a Rábában lehúzott műszak után ment a maszekhez; másfél év alatt összehozta a kocsiravalót. Igényei vannak, s azokból nem enged, persze, nagyot tévednénk, ha puszta anyagiakra gondolnánk. Volt helye, amit azért hagyott ott, mert javasolt két dolgot, s annyit sem mondtak rá, hogy meglátjuk. Ahol így van, ott én sem vagyok fontos — mondja nyílt tekintettel, s kérdezetlenül fűzi hozzá, hogyha a gépgyárban a pénze mellé nem kapná meg azt, amit emberként igényel, sőt megkövetel, akkor ott sem állna sokáig a neve a bérlistán. Büszke lenne? Sokkal jobb kifejezés, hogy önérzetes, a fiatal munkásoknak abból a nemzedékéből, akik nem azért munkások, mert mások fürgébben telepedtek le az íróasztalokhoz, hanem, mert nekik ez a pálya, mesterség a vonzó. Teljesítik azt, amit a társadalom követel tőlük, ám joggal hiszik, hogy ennek fejében a társadalom képviseletében föllépő személyeknek is meg kell mindazt tenniük, amire a szocialista munka- megosztás kötelezi őket. Célhoz ért tehát? Saját házban laknak, egy esztendeje lett készen, s most már a két gyereknek is megfelelő helye van, mert anyósáéknál igencsak szűkösen voltak. Első hallásra furcsán fogalmaz: Elégedett nem vagyok, mert elégedetlen sem voltam, mindig tudtam, mire futja tőlem. S az bejött, ha a fene-fenét evett is, mert első volt a munka, s minden más csak azután következett. A munka vezette tehát abban. hogy a sok szoba sarkait megszámolhatta az ott töltött első éjszaka bevezetőjeként, ahogy a gabona sugallja? Én bizony nem számolgattam soha, az az igazság, hogy a lakással keveset törődtem, csak tisztaság legyen. Nem maga a munka döfködött, hiszen ha úgy nézem, végül is a motor mindenütt motor, azonos szerkesztési elveken alapul. Az vitt inkább, hogy kerestem valamit, amiről magam sem tudtam, mi az, csak amikor megleltem. Olyasfajta közösséget, ahol nincs azzal elintézve a kapcsolat, hogy szevasz, jó napot, kezét csókolom, meg néhány, teljesen érdektelen mondattal. Őszintén szólva a legtöbb helyen azt láttam, hogy az emberek közül solcan vígan beérik ennyivel, hát én nem. Hiszen ez olyan, mintha a családban csak any- nyit beszélne az ember, hogy mi lesz vacsorára, s holnap ki kell fizetni a villanyszámlát. Én a motorokat nagyon szeretem, érdekel mindenfajta újdonság, változtatás, főként a robbanómotoroknál, ám annál is jobban érdekel a másik ember, az miről mit gondol, hogyan látja azt, amit én látok? A feleségemmel sokszor annyit beszélgetünk, hogy már nevetünk rajta, eldumáljuk az életünlcet, azt szoktuk mondani. Amikor megesküdtünk, akkor Aszódon dolgoztam, a feleségem csalt el onnét, mert a bátyja itt dolgozik a gépgyárban, s az asz- szony egyre erősítgette, hogy jókat mond. Üsse kő, gondoltam, eggyel több vagy kevesebb hely, megpróbálom. Azután megragadtam, s amíg így lesz, ahogy most van, addig maradok. Ennek negyedik éve. Vége a vándorúinak? Azt nem állítom. Miért nem? Nem olyan nagy dolog manapság mozdulni, mindenhol van munka, ember meg, aki tisztességgel megcsinálja azt, amit vállalt, kevés. Nekem csak az első héten szokták azt mondani az új helyett, hogy idefigyeljen maga izé, hogy is hívják... a következő héten már tudták a nevem. Ebből nem engedek. S ha ezt nem veszik tudomásul, akkor indíts! Igenóm, de most már fogja a ház?! Annyira nem, hogy más legyek, mint voltam. S nemcsak ennyi az, ami megadja a szabadság tudatát. Innét Kartalrúl én ötven vagy száz munlcahelyet is találok. magamnak, ha kell. De most nem kell. Határozat, húsz esztendeje Mi a fő vonzerő a mozgásban? Az ipari kenyérkereset, a város, a napi élet kényelmeiből többet ígérő — de ezt az ígéretet nem mindig beváltó — nagyobb település, a jobb közlekedés, a lakáshoz jutás reménye. Az iparnak döntő része van az egyes területrészek, települések közötti életszínvonal-különbségek csökkentésében folyamatos mérséklésében, mivel az életszínvonal elválaszthatatlan a foglalkoztatástól. . Húsz -esztendeje, 1958 őszén hozott határozatot az MSZMP Politikai Bizottsága az ipartelepítésről. az ipar területi fejlesztésének irányelveiről. Ez az útmutatás nemcsak ideig-óráig bizonyult helyesnek, hiszen alapelveit éppúgy megleljük a XI. kongresszus határozatának területfejlesztési szakaszában, mint az ugyancsak a XI. kongresszuson elfogadott programnyilatkozatban. A kérdés azonban még mindig sokak számára tisztázatlannak látszik, vajon az ipart kell-e a munkaerőhöz, vagy a munkaerőt kell-e az iparhoz közelebb vinni? A gyakorlat mindkettőre sokféle példával szolgál — sikerekkel és kudarcokkal —, a jellemző azonban a hatvanas években a megyén belül a kettő keveredése, az ipartelepítéssel egyidőben az agglomerációs övezet mértéktelen felduzzasztásának kezdete. A tipikusan agglomerációs jellegű településekkel telehintett budai járásban — nem akartam elhinni, amikor először közölték az aaa- tot, visszakérdeztem rá, de így igaz — egyetlen esztendő alatt 21 715 főt tett ki az állandó- illetve ideiglenes jelleggel lakóhelyet változtatók száma! Ennyien jöttek, mentek, g ha csupán három napot veszünk veszteségnek — mert különféle vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a keresők lakóhelyváltoztatása legkevesebb három napnyi munkamegszakítással jár —, az akkor is 32 572 műszak, ha csak minden második költöző kereső! Holott ennél nagyobb a keresők aránya, s a három nap is a minimális szám. Modern kori Míjenség? Az irodán ajánlották Lipták Ferencet, mondván, ő is, felesége is tőzs- gyökeres ceglédiek, négy gyermekük közül azonban egy sem maradt a városban. A Lenin Termelőszövetkezet tagja ő is, felesége szintén, s munkahelyükhöz fűződő hűségüknél csak a Csokonai utcai házhoz kötődő a nagyobb, Liptákné negyvenhét esztendeje él itt, azaz születése óta, férje meg az esküvő napjától kezdve huszonkilenc éve. A vendégfogadásnak megadják a módját, úgy öltöztek, hogy röstellem nyárias könnyedségem, de- hát már nem változtathatok rajta. Megbeszéltük a találkozót, s azt is, mi a célja, mégsem kezdjük könnyen a kérdések és a feleletek váltogatását, s azért, mert hamar kiderül, a négy gyermek távolra röppentse máig megemészthetetlen a Lipták házaspár számára, bár a legkisebb utód is három esztendeje már, hogy elment. Szó sincs arról, hogy a családi légkör hessentette el őket, szinte hetente, kéthetente hazajárnak, szabadságuk javát itt töltik, most már az unokák egyre népesebb csapatával egyetemben. Akkor minek tudható be a modern kori hűtlenség a nép- vándorlás folyamához történt csatlakozás? A férfi: Benne van ebben a mai világban a nyughatatlanság. Én a legénykoromban hetekig készültem rá, amikor útnak indultam a nővéremmel az édesapám öccséhez, pedig csak ide mentünk — most így mondanák; ide — Mezőtúrra. Most ez olyan, mint a semmi, gondolnak egyet, s mennek, látogatóba, véglegesen, egy időre. Az asszony; Most többre vágynak a fiatalok, s a több inkább máshol van, mert nincs türelmük kivárni, hogy ott igyekezzenek, ahol egyszer már megálltak. Látom én a magam gyerekeinél. Volt, amelyik a szép szövetkezeti lakást eladta itt Cegléden, s úgy mentek el Kazincbarcikára, hogy nem tudták, mikor lesz megint saját otthonuk. Mégis elmentek, a vöm azt mondta, mama, itt én várhatok arra, hogy valaki meghaljon a gyárban, akkor kapok majd valami nagyobb feladatot. Mérnök, a lányom tanítónő. Kérdeztem, ott hogyan lesz? Nevettek, amiatt ne fájjon a fejem. S igaz, lett állás rögtön mindkettőnek, a lakást pedig erre az évre mondták nekik. A tanítónő leányt két fiú követi a Lipták családban, ikrek, kisebb korukban sóhajtani is egyszerre sóhajtottak, most viszont már csak a szülői háznál futnak össze, egyikük Eger- szalókon él, a szíve vitte oda, felesége odavalósi, ám úgy néz ki, nem maradnak véglegesen, városba akarnak jutni, annak ellenére, hogy a fiú végzettsége mezőgazdasági, itt Cegléden járta ki a szakközépiskolát. Ikertestvére Budapesten van, s ha külsőre oiyanok is, mint a tojás meg a tojás, szándékaik, terveik már egészen eltérőek. A jó szakma — elektroműszerész —, jó munkahely sem tudja feledtetni e fiúval a mostoha lakás- körülményeket, s ha sikerül, mint a mama mondja, talán hazacsalogathatják őket Ceglédre. A legkisebb megint leány, férjhez ment, azért intett búcsút a szülői háznak. Az apa: Mennek, terveznek, nincs bennük semmi félsz, riadalom, bíznak magukban, s ez nem baj, sőt, ez a jó. Én úgy látom, ott a hiba, hogy azt hiszik, minden út végén ott a Paradicsom, pedig az csak a bibliában létezik máskülönben mm. A mama: Elégedetlenek, ámenem tudják, mivel, miért. A keserűség, az elhagyatott- ság, szólalna meg bennük, az a fojtogató érzés, hogy fölneveltek négy gyermeket, s lám, mégis maguk vannak? Talán ez jaj dúl fel — tudat alattról jőve — szavaikban, de még inkább egy másfajta gondolkodásmód és életrend szabályainak összemérése a most tapasztaltakkal. Csakhát igaz, lehet-e mérce, hogy ők ketten egész életüket ebben az egy városban töltötték? S az vajon jóféle új mérce-e, amit gyermekeik sorsa testesít meg? Vagy ahogy az előbbiben akadnak kétségre okot adó elemek úgy azok az utóbbiból sem hiányoznak?! Gyökér nélkül Gazdaságföldrajzi gazdaságtörténelmi örökség hazánk településszerkezetének hosszú időn át tartó merevsége, a fővárosnak az a túlsúlya, mely lényegében az agglomerációs övezet kialakulásának közvetlen oka volt. A főváros meghatározó szerepét egyetlen, meghökkentő adattal igazolhatjuk: tizenkét hónap alatt Budapestről 19 040 személy költözött végleges vagy ideiglenes jelleggel a megyébe! Ez az összes beköltözők 45,1 százaléka! Olyanokról van szó tehát — ritka kivételtől eltekintve —, akik a fővárosban reméltek letelepedni, ám mert .ott nem sikerült megoldani az otthonteremtést, következett az újabb vándorút, nem távol a fővárostól, tehát a megyébe, az agglomerációba. Oda, ahol amúgyis fojtogatóak az ellátási gondok azaz a gyors népesség- növekedés miatt még inkább fojtogatóak lesznek. Elgondolkoztató jellemzők sorát rejti magában az a tény, hogy a megyében az ideiglenes jelleggel bejelentkezettek közül azok, huszonkét százaléka, akik újabb költözést határoznak el, ismét ideiglenes lakóhelyet választ. A szakember szerint létezik a gyökértelen, a társadalmi intézmények legtöbbjéhez semmiféle módon nem kötődő emberek számszerűen is jelentős, erkölcsi hatásában még inkább nyomós csoportja. Fényt vet erre az a tény hogy a költözők 14—15 százaléka még formális papírértékű magyarázatát sem tudja adni mozgásáHonker esők Mohácsi Regős Ferenc tollrajza nak, de vizsgálatok szerint a lakóhelyet változtatóknak több mint egyhar- mada nem rendelkezik j elfogadható, társadalmilag összeilleszthető indokokkal. Süt a sáp mindenütt Fölös hivatalos szemérmességgel ,CS”, azaz csökkentett értékű laká- ■ soknak nevezik azokat az otthonokat, melyeket Törökbálinton, az Üj- ligeti lakótelepen emeltek. A szemérmeskedés azért fölös, mert az itt élők, ide költözők olyan helyekről jöttek, melyek a legfinomabban fogalmazva sem alkalmasak emberi lakóhelynek. Nekik az államtól kapott önálló otthon az egyetlen lehetőség, hogy most már kötődjenek valahová, minden te" kintetben beilleszkedjenek a társadalmi szabályok Kijelölte rendbe. Kíváncsi tekintetek kísérnek az utcán, s mikor látják, F.-éknél állok meg, megnyugodva eltűnnek az érdeklődők. Nem szeretik errefelé a hivatalos kinézetű embereket, mert hiszen ki tudja, mi van a táskában, jót vagy rosszat Ígérő papír?! F.-né gyermekgondozási segélyen van, a pici a hetedik gyerek. Az első kél'* dés is ez, nem véletlenül, mert a tanácsnál már eligazítottak:. hányán laknak most a házban? Az asszony nézi a szemem, mintha onnét akarná kiolvasni, mit feleljen: Az uram ugye, meg a hét gyerek, s én, kilenc, kilenc. Nem szólalok meg. Csönd van közöttünk. Es ugye a húgom. Csönd. A húgom, meg az ura. Csönd. És a gyerekek. Az ő gyerekeik. Három. Csönd. Az uram bátyja. Elvált. Nem volt neki hová lennie, idejött kis időre. Mikor? Két éve. Más. Még mindig a szememet nézi F.né. Egy albérlő. Ágyrajáró. Ismerős. Fülünkben. Míg nem talál mást, addig. Mielőtt itt házat kaptak, hány helyen laktak? Ö, nem tudom én azt megmondani, vitt bennünket a muszáj, a kenyér, meg a sok gyerekkel se igen tűrtek bennünket. Törökbálintra honnét jöttek? Kajászóról. Milyen megyében .van az? Nem tudom. (Fejérben.) Rögtön ebbe a házba költözhettek? A, ugyan, hogyan tetszik ilyesmit gondolni. Vártunk mi arra vagy öt esztendőt! ötöt? Hát nem tudom. Sokat. Az uramat meg beszerezték a Mechanikába, a gyárba. Kicsoda? A bátyja. Az ott dolgozik. A hét gyerekből hány született itt ,Törökbáiinton ? Kettő■ Azaz három, mert most a pici is. S a többi? Ki hol. Amerre voltunk. A legnagyobb gyerek hány esztendős? Tizenhárom. F.-né harmincegy éves, sem neki, sem férjének nincs tanult szakmája, de szavai szerint értenek ők mindenhez, amihez, kell, csak. mutassák meg, mi a dolog, elvégzik ők; ránk panasz még nem volt sehol, elhiheti. F.-nének öt testvére van. Él valaki a szülőfalujukoan? Senki. Eljöttek még édesapámék is. Hová? Most'qz egyik öcséméknél vannak. Hol? Nem tudom. Most nem tudom, éppen hol vannak az öcsémék. Ritkán írnak lei'elet, nehezen megy. Találkozni nem szoktak? Ö, hiszen annyifelé vagyunk, fútt bennünket a szél, mint a pévát viszi. Mi a fontos az életben? Legyen kenyér meg egészség. Mit szeretne? Ha jaj — egész beszélgetésünk alatt most először mosolyo- dik el — reggelig sorolhatnám. Megszoktak itt Üjligeten? Jóba vagyunk mindenkivel, megkérdheti. Azt mondták árulták a lakást? A, nem igaz az- Megmondták, amikor az ünnepség volt, az átadás, tetszik tudni, amikor beköltöztünk, hogy nem lehet eladni. Ha lehetne? Húzza a vállát, sokára felel: Süt a nap mindenütt, igaz? S most nagyot, tiszta szívből nevet. Papíroptimizmus Egy év alatt Pest megyében 113 299 ember változtatta meg állandó vagy ideiglenes lakhelyét, költözött a megyébe, távozott innét, vándorolt a megyén bélül. A lakóhelyűidet változtatók 36,3 százaléka a húsz és huszonkilenc év közöttiek korcsóportjá- be tartozik, övéké a legjelentősebb tábor. Az állandó jelleggel lakóhelyet változtatók között a fizikai foglalkozásúak aránya 43 százalék, ugyanakkor az ideiglenes lakóhely- változtatóknál ez az arány már 54,6 százalékra emlkedik. A lakóhelyváltoztatások mérlege hosszú évek óta pozitív, a hetvenes évtizedben a megye népességét ez a forrás esztendőnként 4400—5900 fővel gyarapította, ennyivel volt több a be-, mint a kiköltözők száma. S még egy adat arra, mekkora terhek teremtődnek a települések többségén a népesség- gyarapodás egészséges mértéken felüli alakulása következtében: a tizenkilenc megye közül egyedül Pest megyében növekszik folyamatosan a községekben élők .zárna, mindenütt másutt csökken. Korábbi számítások készítői úgy vélték, 1976. és 1980. között jelentősebben mérséklődik a megye népességének növekedése. Az élet nem igazolta ezt az optimizmust. MÉSZÁROS OTTÖ