Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-31 / 205. szám

Hullámzó terhelés Nehéz szerep az energiaháztartásban Csúcsok és völgyek között — nyereség A százhalombattai Duna- menti Hőerőmű Vállalat ha­zánk legkorszerűbb, teljesen automatizált, jelenleg legna­gyobb villamos erőműve. Ka­zánjai, turbinái, generátorai olajból, illetve földgázból ál­lítják elő a villamos áramot. Tavaly csak mintegy 61 szá­zalékos kihasználtsággal üze­melhettek, mert a százhalom- battaiaktól csak a hiányzó árammennyiséget kéri a nép­gazdaság, azt, amit a széntü­zelésű hőerőművek nem ké­pesek megtermelni és ami im­portból sem érkezik be. Teljes terheléssel, miután továbbra is takarékoskodni kell az olajjal, idén sem dol­gozhat a DHV: tőlük ismét „tüzelőanyag-termelést” vár az ország gazdasága. Ponto­sabban ez annyit jelent, hogy az Országos Villamos Teher­elosztó a teljes hazai villa- mosenergia-rendszer szabá­lyozását a' dunamenti hőerő­művel végezteti el. Nem kevés fejtörést okoz a vezetésnek és a munkások­nak, hogy az eltelt időszak­ban. gyakori volt a terhelés- változás: szükség szerint hol túlterheltem hol meg csak a legkisebb hatásfo­kon járathatták a beren­dezéseket. Hétvégeken — az úgynevezett terhelési völgyekben — gya­korta kellett több blokkot le­állítani, majd újra beindítani. Indokoltnak tűnnek tehát a kérdések: ilyen rendkívüli nehéz üzemviteli körülmé­nyek közepette, vajon miként teljesítette a hőerőmű a ter­vét? Az év első hat hónapjában négymillió 341 ezer mega­wattóra villamos energiát jut­tattak az országos hálózatba. Alig kevesebbet a tervezett­nél, de az igényeknek megfe­lelően. Kedvezően alakult a kihasználtsági mutató: meg­közelítette a 62 százalékot. Az idei év egyik legfonto­sabb feladata: a gazdaságos­ság növelése. Különösen ért­hető ez, ha arra gondolunk, hogy idén mintegy 50 milliárd forintra becsülhető a nép­Kálvária R észletekbe menő, kü­lönféle vizsgálatok egyöntetűen azt bizo­nyították, hogy az iparban a gépek, berendezések kö­rülbelül egyharmadán nem végeznek rendszeres kar­bantartást, javítást. Kizá­rólag akkor foglalkoznak ezekkel az eszközökkel, ha felmondják a szolgálatot. Magyarázat sokféle van. Nem futja az időből — vagy a karbantartókéból vagy a termelési terv által megszabottból —, hiányzik a szükséges alkatrész, rész­egység, nincs kellő képzett­ségű ember s így tovább. Ennek ismeretében megle­pőnek ítélhetjük azt a tényt, hogy bizonyos szak­mák — általános lakatos, villanyszerelő, műszerész stb. — művelőinek többsé­gét a karbantartó szervezet köti le, annak ellenére, hogy e szakmák értőiből is hiány van. Töprenghetünk tehát, sok vagy kevés az ember, miért nincs idő a gSpek egy ré­szének rendszeres karban­tartására, amikor más esz­közöknél éppen az időpo- csékolás tűnik szembe? A kérdésben benne a felelet. A létszám azért rémlik kisebbnek a szükségesnél, mert munkájuk alacsony hatékonyságú, szervezetlen, gyakran a legkezdetlege­sebb feltételek is hiányoz­nak a feladatok megfelelő végrehajtásához. Ugyanez magyarázza a berendezések egy részének elhanyagolt­ságát, más részének csiga­tempójú — s költséges! — javítgatását, felújítását. Az állóeszköz-állomány gyara­podása és a karbantartás fejlődése között egyre szembetűnőbb a távolság növekedése, s mert a rés tágul, a karbantartás kál­váriája mind fájdalmasabb tapasztalatokkal — veszte­ségekkel — egészül ki, ám­de hiába, mert a munkahe­lyek egy tekintélyes része ilyen értelemben megra­gadt a tizenöt, húsz eszten­dővel ezelőtti állapotoknál. A minisztériumi iparban minden száz foglalkozta­tottból 15,3 dolga a javító­karbantartó feladatok ellá­tása. Ágazatonként ugyan eltérő ez az arány — a vegyiparban például 20,6, a kohászatban 28,2 száza­lék de összességében 135 ezer ember munkájáról van szó, hatalmas seregről te­hát, akik sokra lennének képesek. Akkor, ha a dolo­gi szervezeti, irányítási feltételek és körülmények s sokra való képességet maradéktalanul a felszínre segítenék. Folyamatosan növekszik a tervszerű javítás és kar­bantartás szerepe, mert gyarapodik az ipar eszköz­állománya. Amíg 1971 és 1975 között az összes ilyen célú népgazdasági kiadás­ból az ipari beruházások 37,2 százalékkal részesed­tek, addig 1976 és 1977-ben ez az arány 40,3 százalékra emelkedett. I lyesfajta súlyozás alap­ján már megérthetjük, miért növekszik folya­matosan a gondozás iránti igény, s miért kap elsődle­ges fontosságot, hogy ezzel párhuzamosan ne emelked­jenek a ma megtűrt, olykor kényszerűen viselt, más­kor tehetetlenségből fakadó veszteségek. Érthető az is, hogy — más tények mel­lett — a Kohó- és Gépipari Minisztérium területén az ötödik ötéves tervben 8,9 milliárd forintot adnak ki az ún. háttéripar fejleszté­sére. Olyan áruk előállítá­sának bővítésére — így kábelek, vezetékek, csap­ágyak, elektronikus alkat­részek, kovácsolással ké­szült elemek stb. —, ame­lyek fontos szerepet kap­nak a karbantartásban, felújításban, javításban. Ez azonban, az elkoptatott ha­sonlattal élve, csepp a ten­gerben. Cseppnek bizonyul, s azért, mert e tevékenység egész szervezete, működte­tésének érdekeltségi felté­telei hiányosak. Ismét ki­ragadott, mással szinte tet­szés szerint helyettesíthető példával élve: nincs orszá­gos hálózata az anyagmoz­gató gépek javításának, karbantartásának, közöttük húszezer elektromos tar­goncának, melyeket külön- külön babrálgatnak, büty- kölgetnek a munkahelye­ken, elképzelhető idő- és költségtöbblettel. Nemzet­közi tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a szakosodott vállalatoknál végeztetett javítások, fel­újítások költsége mindössze fele annak, mint amit a sa­ját javításra az üzemeltető kiadni kényszerül, s a mun­ka minőségében is tekinté­lyes az eltérés. O kok és okozatok szöve­vénye eredményezi te­hát, hogy seregnyi ember jórészt kézzel kínló­dik, szétszórt műhelyekben, a célszerű kisgépeket hal­lomásból ismerve csupán, ugyanakkor bérezésében az időt ismerik el, s nem a teljesítményt, azaz ha töb­bet akarna, akkor sem lenne érdemes igyekeznie. Így azután a megoldást is hiba lenne egyetlen vala­miben vélni, felfedezni. A kálvária egészét szükséges szemügyre venni, s lépésről lépésre enyhíteni e kálvá­riajárás valamennyiünket sújtó terhein, vállalati és ágazati körben egyaránt. V. T. gazdaság összes energia­igénye. Nem kell különösebb számí­tás ahhoz sem, hogy felmér­jük: mit jelent az országnak, ha a tervezettnél akárcsak ti­zednyivel, századnyival ol­csóbban termelik a villamos energiát. Sikerült-e ez a százhalom- battaiaknak? A válasz kedve­ző. A vártnál gazdaságosab­ban állították elő a villamos energiát: javult a hatékony- sági mutatójuk. Miként ér­ték ezt el? Az előirányzott hőnél ke­vesebbet használtak fel a tervezett egységnyi elekt­romos áramhoz. Idén egy kilowattóra elektro­mos energia előállítására 2366 kalória hőt szántak. Nagy erő­feszítések árán azonban sike­rült csökkenteni a hőfelhasz­nálást Ez egyúttal természe­tesen üzemanyag-megtakarí­tást eredményezett Nem is keveset: mintegy hárommillió forint értékű, 2234 tonna fű­tőanyagot. Az a körülmény, hogy az erőmű a nem folyamatos, me- netrendtartó üzemvitel mel­lett is teljesítette feladatait, elért eredményükben kifeje­zésre jut Féléves mérlegük­ben a tervezett 44 millió 630 ezer forint helyett több mint 70 millió forint nye­reséget könyvelhettek el. A harmadik negyedév végé­hez közeledvén pedig a foly­tatás sem sikerült rosszul. D. Gy. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXII. ÉVFOLYAM, 305. SZAMARA 80 FELLÉK W78- AUGUSZTUS 31, CSÜTÖRTÖK Fa- és szénfelepeken Érdtől Dömsödig Körkép a fűtési idény eSitt A hűvös nyár miatt nem volt holtszezon A hivatalos fűtési idény ugyan még csak másfél hónap múlva kezdődik, de már nap­ról napra élénkebb a tüzelő­anyagtelepek forgalma. A hűvös nyár miatt nem is volt igazi holtszezon. Júliusban például az országban 12 szá­zalékkal több tüzelőanyagot adtak el, mint 1977. júliusá­ban. — Szeptember 30-ig, de legkésőbb a fűtési idény • kezdetéig minden megren­delt tüzelőnek a pincében kell lennie — hangsúlyozta a Belkeres­kedelmi Minisztérium, a téli áruellátással kapcsolatos ál­lásfoglalásában. A minisztérium tájékoztatá­sa szerint hazai és import szénből, brikettből az idén 5,4 millió tonna áll a lakosság és a közületek rendelkezésére. A tavalyival egyenlő a koksz és a tűzifa mennyisége. Kevés viszont a kiváló minőségű szén. Megyénk több tüzelőanyag­telepén arról győződhettünk meg, hogy az országoshoz ha­sonló a helyzet. Biatorbágyon Kun Lászióné, a budai járási Áfész tüzelőanyag-telepének vezetője a választék hiányára panaszkodott. — Tegnap csak dorogi brikett és koksz volt — mondta. Német brikettet a múlt héten kaptunk, de két nap alatt elfogyott. A vásárlók kifogásolják a mi­nőséget. Rosszabb lett a doro­gi brikett minősége is. Tűzifa nincs, de már várjuk az újabb szállítmányt. ígéretet kaptunk a folyamatos ellátásra. Érden, ahol a helybeliek mellett a sóskútiak és a rác­keresztúriak is vásárolnak, Hradeczky Béla, a TÜZÉP- telep vezetője elmondta, hogy a tavaly novemberben össze­állított éves szállítási, értéke­sítési tervük szerint alakul a forgalmuk. Szerdán 6800 má­zsa dorogi brikett, 1200 mázsa kazánszén, 1800 mázsa dara­bos szén, kisebb mennyiségű tatai darabos és diószén, va­lamint 2600 mázsa tűzifa volt a készletük. Érden nőtt a tüzelőfa iránti igény, feltehetően mert egyre többen fűtő­nek cserépkályhával. Százhalombattán a TÜZÉP- telepen 2000 mázsa berentei szenet és 500 mázsa dorogi brikettet tároltak. Import sze­nük néhány napja fogyott el. Egész nyáron volt, de akkor még nem vásárolták. Igaz, a minőségére itt is sokan panaszkodnak; a tavalyi­hoz, különösen a két év­vel ezelőttihez képest so­kat romlott. Százhalombattán — tájékoz­tatott Piros Mártonná telep­vezető — a mennyiséggel nincs gondjuk, hiszen a vá­rosban kevés az olyan lakás, ahol még a hagyományos mó­don fűtenek. Tüzelőfából ha­sábfát árusítanak, de nem nagy az érdeklődés. Idősza­konként, ha bérfűrészelőt tud­nak fogadni, adnak fűrészelt fát is. Silóban áll a drága cement Vasúti kocsit kér a PCM Lassan halad a portalanítás ötszáznegyvenezer tonna ce­mentet gyártott az első fél esztendőben a DCM, s ez a mennyiség 1,8 százalékkal ke­vesebb volt a tervezettnél. Koltai Imre igazgató azonban a napokban örömmel jelenthet­te: a harmadik negyedév első két hónapjában a lemaradást behozták, sőt két-három ezer tonnányi többletre tettek szert. Csakhogy az örömre üröm következett. A cementsilók csaknem teljesen megteltek, mert baj van a szállítással. Ami az üzemet illeti, szállí­tási tervét túlteljesítette. De a MÁV segítsége, több vasúti kocsi nélkül nem tudnak se­gíteni masukon. így a dilem­ma megoldhatatlan: itt áll náluk, nem tudják elvinni a másutt nélkü­lözhetetlen építőanyagot. Az is gond, hogy eddig lé­nyegesen kevesebb égetett meszet termeltek, mint amennyit a tervek szerint kellett volna. Ennek az az oka,' hogy a Nógrádkövesdi Kőbányák keszegi üzeméből nem kapnak elegendő meny- nyiségű és megfelelő szem­Dömsödön, a Ráckeve és Vidéke Áfész tüzelő- és építő­anyagtelepén bőven van több­féle hazai szén, de nincs né­met brikett és lengyel kazán­szén. Sok házban már központi fűtéses kazánt használ­nak, s ezek legjobban a lengyel borsó kazánszén­nel működnek. A korábbi gyakorlat szerint, ahogy szerte az országban: a lengyel kazánszenet magyar diószénnel keverve árusítják; illetve árusítanák, mert most csak magyar diószenük van raktáron. Sz. P. Ünnepre készül Bogorodcsány Magyar munkásak dicsérete Iskolát, óvodát, lakóházat avatnak Ma Bogorodcsányban fel­avatják az első szociális és kommunális létesítményt. Az elkövetkező hetekben, hóna­pokban egymást követő üzem­be helyezések és kulcsátadások négy esztendő jó munkájára tesznek pecsétet, és összesen mintegy 4000 magyar szakem­ber erőfeszítését, kezemunká- ját dicsérik. Tegnap a négyezer lakosú járási székhely 1100 magyar lakta ideiglenes munkásszállá­sán mindenki a közelgő ün­nepségre készült. Ma népes közönség előtt avat­ják fel a 960 diáknak épí­tett 24 tantermes, tízosztá­lyos iskolát, amelyet házgyári elemekből Magágy az őszieknek Az Ipolyvölgyc Tsz dolgozói Letkés határában megkezdték a vetöszántást. A negyven- nyolc hektáros terület művelését rövidesen befejezik. Halmágyi Péter felvétele alakítottak ki. Az emeletes, korszerű előadótermekkel és sportudvarral felszerelt épület H-betűt formál. Az átadás névadóünnepséggel fonódik össze: az Iskola ünnepélyesen fel­veszi Kun Béla nevét. A bogorodcsányi művelődési házban a járás vezetői ünne­pélyesen átveszik a 21. számú Állami Építőipari Vállalat dol­gozói által emelt 145 lakást. A két- és háromszobás kényel­mes otthonok két épületben kaplak helyet. KÖZELET Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke búcsúlátogatáson fogadta Boubacar Kasse-1, a Mali Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tét, aki végleg elutazott Bu­dapestről. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke Ma­laysia nemzeti ünnepe al­kalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Tuanku Ja- hja Petra államfőnek, illetve Datuk Husszein Onn minisz­terelnöknek. Hoang Minh Giam-nak, a Vietnami Szocialista Köztár­saság nemzetgyűlése külügyi bizottságé elnökének vezeté­sével, a Magyar Szolidaritási Bizottság meghívására teg­nap Budapestre érkezett a Vietnami Szolidaritási és Ba­rátsági Bizottság küldöttsége. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bi­zottság elnöke fogadta. Ott volt Nguyen Phu Soai, a VSZK budapesti nagykövete. szerkezetű mészkövet. Ha ezen a következő hetekben sem tudnak segíteni, akkor a DCM mészüzeme alaposan elmarad tervétől. A DCM-ben továbbra is napirenden van a portalanítás, de a program a kelleténél las­sabban halad. A budapesti Szellőző Művek­kel kötött szerződésben az áll: 1979. március 31-ig felsze­relik a tizennégy új portalaní- tó berendezést. Már legalább hétnek kellene működnie, de augusztus végéig csupán egy készült el. Mindez azt jelenti, hogy késve, tehát egy évvel később fejezik be a munkát. Pedig az emberek egészségének és a környék flórájának védelme már nem tűr ha­lasztást. Pillanatnyilag a kürtőkön tá­vozó füstgáz egy köbmétere kétezer milligramm port tar­talmaz. A portalanítók teljes I felépítésével ez a mennyiség ötven milligramm alá süly- lyedne. I H. I.

Next

/
Thumbnails
Contents