Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-31 / 205. szám

2 1978. AUGUSZTUS 31., CSÜTÖRTÖK Szovjet—szíriai külügyminiszteri tárgyalások A közel-keleti helyzetről, az igazságos közel-keleti béke megteremtéséért vívott harc­ról tárgyalt szerdán Andrej Gromiko és Abdel Halim Khaddam moszkvai megbe­szélésén. Khaddam, az Arab Űjjászü­beonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán táviratban üdvözölte I. János- Pál pápát abból az alkalom­ból, hogy római katolikus egyházfővé választották. Brezs­Hanoiban szerdán nemzet­közi sajtóértekezleten ismer­tették a vietnami külügymi­nisztérium szóvivőjének nyi­latkozatát. A nyilatkozat em­lékeztet rá, hogy a kínai ha­tóságok az elmúlt napokban több tízezer olyan személyt gyűjtöttek össze a határ kínai oldalán, akik Vietnamból tá­voztak nemsokkal korábban Kínába. A kínai fél célja az, hogy — követelésének megfe­lelően — visszaküldje ezeket az embereket Vietnamba. A hivatalos pekingi verzió szerint ugyanis a nemrég még „mártíroknak”, „áldozatoknak” tekintett menekültek vietnami állampolgárok. A hanoi nyi­latkozat figyelmeztet rá, hogy a kínai hatóságok egyes sze­mélyeket a határ illegális át­lépésére készítenek fel. A viet­nami külügyminisztérium szó­vivője hangsúlyozta, hogy ezek a tervek további feszült­séget teremtenek, s veszélyez­tetik Vietnam határtérségének biztonságát. A külügyminisztérium sajtó­főosztályának vezetője kifejtet­te, hogy Kína tudatosan rend­kívül bonyolult helyzetbe akarja sodorni Vietnamot. A letés Szocialista Pártja veze­tőségének tagja, a Szíriai Arab Köztársaság miniszterelnök­helyettese és külügyminisztere kedden érkezett hivatalos ba­ráti látogatásra a szovjet fő­városba. / „Szilárd meggyőződésünk, nyev üzenetében sok sikert kívánt az egyházfőnek a bé­ke megszilárdítását, a nem­zetközi enyhülés elmélyítését, a népek barátságát és együtt­működését szolgáló tevékeny­ségében. visszatérő emberek között vannak becsületes, jószándé­kú személyek, de sok a felké­szített ügynök, illetve provo­kátor. A vietnami külügyminiszté­rium képviselője a sajtóérte­kezlet további részében utalt rá, hogy a kínai kormány vál­tozatlan hévvel éleszti a hábo­rús pszichózist a két ország határtérségében. A vietnami politikus hangsúlyozta, hogy Hanoi megtette a szükséges intézkedéseket a határ védel­mére, a kínai fél provokációi­nak elhárítására. Kairói tanácskozás Szerdán este Kairóban ösz- szeüilt Egyiptom legfőbb poli­tikai tanácskozó testületé: a nemzetbiztonsági tanács. Ez­úttal is az egyiptomi—izraeli eszmecsere a téma. Azokat a dokumentumokat és előter­jesztéseket vitatják meg, ame­lyeket Szadat elnök a Camp David-i csúcstalálkozóra ma­gával visz. hogy az egyiptomi—izraeli különutas tárgyalások nem hozzák meg a Közel-Kelet bé­kéjét’’ — jelentette ki And­rej Gromiko azon az ebéden, amelyet Abdel Halim Khad­dam tiszteletére adott. Gro­miko beszédében részletesen elemezte a közel-keleti hely­zetet. Nyomatékosan aláhúzta: a különutas próbálkozások csupán az agresszomak és támogatóinak kedveznek, nem hozzák közelebb a rendezést. „Az ilyen kísérletek mögül egészen más cél bukkan ki: a különutas találkozókat és tárgyalásokat patronáló állam így akarja kiszélesíteni po­zícióit a Közel-Keleten, bele­értve katonai pozícióit is. Ez­zel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a közel-keleti térség a Szovjetunió és a szo­cialista közösség országai ha­tárainak közvetlen közelében van, és így távolról sem kö­zömbös számunkra az, hogy milyen irányban fejlődnek ott az események” — mondotta Gromiko, majd hozzáfűzte: Igazságos rendezést csak kol­lektív úton, valamennyi érde­kelt fél részvételével lehet el­érni. A megfelelő mód erre a genfi konferencia összehívása. Abdel Halim Khaddam ven­déglátójához hasonlóan alá­húzta annak a jelentőségét, hogy a szovjet—szíriai tárgya­lásokon egyetértés mutatkozik a legfontosabb kérdésekben. A nicaraguai légierő repülő­gépei bombázták kedden este a „polgári ellenállás” központ­ját a fővárostól 120 kilométer­re északra fekvő Matagalpa városában — jelentették be Managuában. A felkelők és a hadsereg egységei közti össze­csapások kedden reggel törtek ki több városban, így Mata- gal pában is. A nemzeti gárda egységei — páncélosok és a légierő tá­mogatásával — szerdán dél­után megrohamozták Matagal­pa városát, amelynek jelentős részét kedden diákok szállták­Prágai eszmecsere A csehszlovák külügymi­nisztérium meghívására au­gusztus 29-én és 30-án Prágá­ban konzultatív tanácskozást tartottak a Belorusz SZSZK, Bulgária, Csehszlovákia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, a Laoszi Népi Demokratikus Köztár­saság, Lengyelország, Ma­gyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió, az Ukrán SZSZK és a Vietnami Szocialista Köztársaság kül­ügyminiszter-helyettesei és más vezető külügyminiszté- riumi munkatársai. Véleményt cseréltek az ENSZ tevékenységével és az ENSZ- közgyűlés 33. ülésszakával összefüggő időszerű kérdések­ről ELTÉRÍTETTÉK szerdán a LOT lengyel légitársaság Gdansk és Berlin között köz­lekedő utasszállító repülőgé­pét. A gép a nyugat-berlini tempelhofi repülőtéren szállt le. Az előzetes információk szerint a gépeltérítő nem len­gyel állampolgár. Az elrabolt repülőgép NDK-beli utasai csak a szerda esti órákban térhettek vissza Nyugat-Ber- linből Berlinbe, az NDK fő­városába. Az utasokat az ame­rikai és nyugat-berlini ható­ságok jogellenesen órákon át visszatartották Nyugat-Berlin- ben. Az NDK kormányának képviselőitől és újságíróktól megtagadták azt a lehetőséget, hogy kapcsolatba lépjenek az eltérített gép NDK-beli uta­saival. Ilyen előzmények után néhány NDK állampolgár NyugaJ-Berlinben maradt. meg — jelentették a nicara­guai fővárosból. A kormány- csapatokat a diktátor fia irá­nyítja. Jelentések szerint a harcoknak sok halálos áldo­zata és sebesültje van. A fő­város és az ország harmadik legnagyobb városa között minden összeköttetés megsza­kadt. Washingtoni hivatalos kö­rökből származó értesülés sze­rint Carter elnök „politikai megfigyelőt” küldött Nicara­guába a súlyosbodó belpoliti­kai helyzet tanulmányozására. Leonyid Brezsnyev távirata I. János-Pál pápához Kína változatlanul élezi a feszültséget Vietnami állásfoglalás Felkelőket bombázott a nicaraguai légierő PORTUGÁLIA A bizonytalan kormányfő Újra van kormánya Portu­gáliának — a kérdés csak az, hogy milyen és meddig. Ma­ga a miniszterelnök, Alfredo Nobre da Costa mindkét eset­ben csak bizonytalan választ képes adni. A kabinet minő­ségét illetően a legfontosabb jelzője az, hogy a miniszte­rek úgynevezett „technokra­ták”, vagyis olyan gazdasági és más területen jártas szak­emberek, illetve katonák, akik — legalábbis hivatalosan és láthatóan — nem tartoznak egyik politikai párthoz sem. Ez persze nem zárja ki, hogy vonzódjanak egyik vagy a másik parlamenti erőhöz. Mégpedig elsősorban azokhoz, amelyek a tőkés gazdasági po­zíciók fokozottabb helyreállí­tását szorgalmazzák az 1974- et követően szerintük túlsá­gosan „balra elvitt” Portugá­liában. Másként aligha lehet, hiszen maga a miniszterelnök jelentős portugál tőkés érde­keltségeknek a vezetője volt korábban, majd pedig Mário Soares kormányának az ipar­ügyi minisztereként a „túlzott állami ellenőrzéssel” szemben lépett fel. Kísérletet téve kabinetje jellegének a meghatározásá­ra, Nobre da Costa többféle képpen nyilatkozott. Elejtett olyan félmondatokat, amelyek szerint tulajdonképpen önálló, „teljes jogú” és kezdeményező irányvonalat kíván vinni. Ez az előbb vázolt értelemben a portugál és a nemzetközi tőke érdekeinek a leginkább meg­felelő tendencia lenne. Más­részről azt is kijelentette da Costa, hogy a szó valóságos értelmében az utódja — tehát követője, folytatója — kíván lenni a szocialista párti, le­mondatott Mario Soaresnak. Ha így cselekednék, akkor szükségképpen egy fokkal ke­vésbé tőkebarát politikát kel­lene folytatnia, habár azt nem hagyhatná figyelmen kívül, hogy Portugália minden változás ellenére is kapitalis­ta berendezkedésű ország, a NATO tagja és a gazdaságát egyebek között éppen ezért kelj mielőbb talpra állítania, hogy csatlakozhassák a Közös Piachoz. Megbízatásának az időtarta­máról hasonlóképpen nincs — nem is igen lehet — biztos álláspontja az új miniszterel­nöknek. Könnyen elképzelhe­tő ugyanis, hogy a parlamenti pártok — amelyek közül a kommunisták, a szocialisták és a szociáldemokraták kü­lönféle okokból ellenzik Eanes elnök döntését, vagyis Nobre da Costa kinevezését — rövid időn belül, nyomban a kor­mányprogram előterjesztése után leszavazzák a törvény- hozásban a kabinetet. A bu­kás után pedig nem lenne más kiút, mint a rendkívüli választások kiírása. A jobb­oldal vezető ereje, a Szociál­demokrata Párt — 1974 for­dulata után Demokratikus Néppártként alakult meg, majd nevet váltott — hata­lomra kíván kerülni, s úgy ér­zi, hogy a szavazók ezúttal a korábbiaknál több vokssal tá­mogatnák a törekvéseiket. Ezért a választások mellett vannak — tehát da Costa ku­darcát készítik elő. A baloldal pártjai viszont bizonyosak benne: a portugálok többsége nem óhajt jobboldali fordula­tot, s úgy szavazna, hogy a baloldal továbbra is meg nem kerülhető erő maradjon Portugáliában. Ezért a kommunisták és a szocialisták sem zárkóznak el a rendkívüli választások gon­dolata elől, habár csak végső megoldásként szorgalmaznák azt F. D. Koalíciós kabinet Dániában Anker Jörgensen dán mi­niszterelnök szerdán bemutat­ta Ingrid anyakirálynőnek a szociáldemokraták és a mérsé­kelt liberálisok koalíciójából létrejött kormányát, amely ez­zel hivatalba lépett. (II. Mar­git királynő jelenleg grönlandi látogatáson van.) A szociálde­mokrata kormányfő vezette 21 tagú kabinetben a liberálisok hét miniszterrel képviseltetik magukat. Európa és Ázsia vendégei Belgrádnál kopogtunk be a Balkánra, s pezsgő kóló, szo­borként meredő felhőkarco­lók, vidám vasárnapi nép fo­gadta a Coopturist utasait — csepeli, szigetszentmiklósi, tököli, ráckevei tanárokat, jo­gászokat. Jó hangulatban ro­bogtunk a buszon Nis felé, hi­szen felvillanyozódtunk a sza­badkai szecessziós építészet arányain, melyek a század- forduló eszményeiből, Beeh­rter Ödön nyomán születtek. Belgrad is nyomot hagyott bennünk. Elsősorban az új városrészek, melyek egyedi tervezés és árnyalt színek al­kalmazása révén elkerülték az oly sok helyen nyomasztó lakótelep-betegséget Séta Nisben Egykori hadak útján já­runk, délre zúdultak az achá- jok, északra özönlöttek a tö­rökök, most rengeteg kamion jelzi a kereskedelem intenzív áramlását, jócskán jut belőlük az árkokba is. Felhős az ég, esőre és fényre várnak a gon­dosan művelt földek, mere­dek lejtőkön legelnek a birkák, disznók, tehenek; együtt. Ló nincs, elbúcsúztatta nyeríté­süket a traktor. Röpít a bus-’ filmként vetíti a tájat, déli szomszédaink életét, erőfeszí­téseit; új üzemeket, autópá­lyát, hidakat. Óránk van az indulásig, ad­dig körülnézünk Nisben. A főtéren hagytak maradékot a régi városból, közvetlen kör­nyezetükbe telepitették a kor­szerű építményeket. Ezzel megmaradt és megszépült Nis, a különböző lépték sem za­var, sőt szemléletesen mutat­ja a századokat. Bár Óbudán is hagytunk volna több ilyen ősi emléket, de szerencsére Szekszárdón a nagy átalakí­tás,nál már gondolt erre építő­művészetünk. Ilyen öreg Cse­pel- és Ferencváros-darabokra igenis szükségünk van, hiszen ez a látszólagos és tényleges kopottság fennmaradt időék­szer; megóvása kötelező. Ér­dekes a fallal körülveti török városrész — sok benne a ma­dár és a szentjánoskenyér. Még valami; a csönd, mely szépíti az ódon falakat. Irány: Bulgária Nis és Szófia között fensé­ges a táj — sziklák merednek magasan, gyors folyópatak kanyarog, alagút éri egymást, hó ragyog a csúcsokon és vi­rágzik a völgy. Ha dialektiku­sán fogalmaznánk, akkor az „ellentétek egységének” hiánytalan tökéletességét em­lítenénk. Szófia Európa egyik legtisz­tább városa — sok a virág és a gyerek. Mindenütt érezni e szorgalmas nép százados gya­korlatát; ami van, megbecsü­lik, amire lehetőség kínálko­zik — megszerzik. Jól öltö­zöttek az emberek, szépek az egyenruhák, bátrabban alkal­mazzák mint mi, az éles szí­neket, és sokat adnak bizo­nyos hazafias szertartásokra, melyet a Dimitrov-mauzó­leumnál figyelhettünk meg. Hangulatos a hősöknek szen­telt szoborpark, a nem reklámnak, hanem monumen­tális témáknak teret adó fes­tői tűzfalak és a székesegy­ház, amelynek egy része ikon­múzeum. Ugyanaz a képi vi­lág áramlik itt felénk, melyet a ráckevei görögkeleti temp­lom festményeiben érzéke­lünk. Éles, jó a levegő — a Vito- sa tömbje ott emelkedik ha­vas csúcsával Szófia közvet­len szomszédságában. A má­sik oldal; síkság, szorgos asz- szonyok hajolnak a földre — kapálnak, palántáznak. Szik­lák után most jólesik nézni ezt az őisi mezei szorgalmat, a cirokot és rózsakerteket — egy nép jólétének alapjait. Plovdiv nyitánya szép em­lékmű, mintegy bevezet e hí­res vásárvárosba. Fekvése ép­pen a betüremkedő hegyek, dombok miatt inkább Tirno- vóra, mint a bolgár fővárosra emlékeztet, de Szófiához ha­sonló a lüktetése. Budapest és Miskolc között léptékben, ütemben sokkal nagyobb a különbség — Plovdivban úgy érezzük magunkat, mintha fővárosban járnánk. Pompás a sétánya, korszerűen gondo­zott parkok váltják fel az óváros sikátorait, enyhe lej­tők, emelkedők árnyalják a tagolt teret, melyet az idők során közösen szerkesztett a társadalom és a természet. Antik romok közvetlen köze­lében emelkedik az építészeti­leg is izgalmas postapalota; benne szép mozaik fokozza az esztétikai hatást, Olyan a nyüzsgés a plovdivi - képtár­ban is, mintha egyszerre len­nénk Londonban, Párizsban, Minszikben és Szentendrén — vegyülnek az angol, orosz, francia és magyar szavak. Nincs olyan külföldi város, ahol ne bukkannánk honfitár­sainkra. Szvilengrádban is óvatlan pillanatban válaszol­tak magyarul a magyar meg­szólításra. Érdekes ötvözet ez a határváros is — méterekre vált városra a falu. Kecske legel, szekér indul a határba, s a kertben ültetnek, szom­szédban ötszintes házakból szól a zene. Amikor átgör­dülünk a török határon, Ata- türk sárgára festett szobra fo­gad, mintha aranyozva lenne. Dzsámik Edirnében Az eső sem tudja elrontani várakozásunkat, amikor Dri- nápolyba, a mai Edirnébe ér­kezünk. A Szelim-dzsámi minden képzeletet felülmúl arányainak szépségével, for­magazdagságával. Alkotója Szinán, a XVI. század legna­gyobb török építésze — Ke­let Michelangelója. A belső udvar, a diszkót, a pazar szőnyegek egy egészen más világba 'vezetnek, melyről ed­dig tudomásunk se volt. A bazári forgatag; életforma. Azonnal tudják rólunk, hogy magyarok vagyunk, testvér­nek neveznek, akik felszaba­dítottak minket a Habsbur­goktól. Mosollyal válaszolunk e sajátos gondolkodásra, de akár mondják másutt, akár nem — mindenütt barátságo­sak, szeretnek minket. Szem­mel láthatók az ellentétek. Szűk utcák, sok szemét, sok ődöngő, szervezés nélküli élet — beleértve a Élesebb a fény Luxusvillák sorakoznak a ten­gerparton, s gyerekárusok kí­nálják portékájukat. Hevesen, mint a felnőttek. Csalódottak, ha nemet intünk, pedig azt tesszük. Mégis más az a Tö­rökország, melyről az úti­könyvek írnak. Szól a müez- zin, de hanglemezről, s nem látni hithű mozlimokat, akik szőnyeget terítenek a földre, hogy imádkozzanak Moha­med rendelése szerint. He­lyette Atatürk nyomai min­denütt. Nemcsak szoborban, hiszen minden városka főte­rén ő üdvözöl, hanem új há­zakban, egyenruhás iskolások­ban, falakra írt Ecevit név­jegyben. Isztambul rétegei Évtizedek óta épült ben­nem ez az álmodozást és kép­zeletet is felülmúló Konstan­tinápoly—Bizánc—Isztambul. Most újra felidéződött ben­nem Xerxes hadjárata, Bo- tond tette, Gárdonyi Géza re­génye, s az, hogy Ady is ké­szült ide, Csontváry is képet akart festeni a Boszporuszról. Az isztambuli valóság gazda­gabb minden előzetes fantá­ziánál. Isztambuli évezredek­re telepszik a jelen. Minden varázsával és ellentmondásá­val. A Hotel Keiitben a török udvariasság nemzeti zászlón­kat és sok virágot helyez asz­talunkra, de tanúi vagyunk utcai rablásnak is, mely pilla­nat alatt zajlik le, mielőtt ocsúd nánk. Fergetegesen nagy a választék a bazárban, s a bábeli nyelvzavar üdítő. Ha­vásárolt bőrkabát mellé. Egész sereg árus galambele­delt kínál, s veszik, szórják a madaraknak, szinte vihar tá­mad, ahogy röptéznek fejünk felett. Egyáltalán; más törvények uralkodnak itt. Medvét tán­coltatnak a Kék mecset előtt, alig látni mohamedán nőt az utcán, s ha látunk is; elha­nyagoltak, nem adnak sokat külsejükre, így az európai nőknek valóban nagy a sike­rük. Kávéházban nincs asz- szony. nyilvánvaló a férfikul­tusz — a bazár sok száz bolt­jában alig látni egy-két női eladót. A piszok is hozzátar­tozik Isztambulhoz, napok után nem is zavar, hiszen a város karaktere. Állunk a Héttoronynál — Török Bálint fogságára gondolunk még szá­zadok után is együttérzéssel, s arra, hogy e még ma is tör­hetetlen falakat hogyan tud­ták bevenni? Csak a bizánci széthúzás okozhatta a pusztu­lást, a bástyák győzték a ro­hamot A szultánok kertje A kereszt helyére a félhold került — új bazilikák, kolos­torok helyett megépült a Top- kapi, a szultánok palotája a háremmel és a kincstárral. Inkább a lakályosság jellem­zi. nem a monumentalitás. Kí­vülről keveset mutat, belül érvényesülnek az arányok. Szerkesztett pompa, visszafo­gott méltóság jelzi egy élet­forma torzulásait — nemrég halt meg az utolsó eunuch, vér és halál kísérte itt a csó­kokat — sok szultánfi került kardélre. A kínai, japán por­celánok, indiai aranytrónszék, Szigetvár és Eger ostromát barék-dialektusban megértjük nélkülözést, egymást, s még teát is ka- és árnyék, punk merő figyelmességből a

Next

/
Thumbnails
Contents