Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-30 / 204. szám

1978. AUGUSZTUS 30., SZERDA SZABADISKOLAI TÁRLAT Adalékok az útkereséshez Különös kiállítás nyílt Nagymaroson. Előbb barátkoz­ni kell a mindent átfogni aka­rásával. A művelődési ház színháztermében egyetlen lát­ványba olvad a képzőművészet legkülönbözőbb ágazatát rep­rezentáló alkotástömeg. Az aj­tóval szemben kerámiák és térplasztikák; egyik oldalon festmények, a másikon szob­rok; a terem utolsó harmadá­ban díszítőelemek, s a végé­ben fehér-fekete foltok ritmu- sos kavalkádja. A Zebegényi Szabadiskola idei alkotásait vonultatja fel a tárlat; hozzá­vetőlegesen százhúsz művet. * Vj időszak A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a nagyma­rosi községi tanács és a Szőnyi István Emlékmúzeum közösen vállalta a mecénás szerepét. S a kiállítást vasárnap nyitotta meg Tóth Albert, az MSZMP váci járási bizottságának első titkára. Az érdeklődők mellett sokan eljöttek az érintettek, az alkotók közül, s természe­tesen ott voltak a szabadisko­la tanárai is. Bokor József, a Zebegényi Szabadiskola művészeti igaz­gatója vállalkozott a szaksze­rű tárlatvezetésre. — A szabadiskola működése alatt minden szombaton a ta­nári kar kollektiven megtekin­tette a már elkészült és a még csak formálódó alkotásokat — mondta. — A hallgatókkal kötött megállapodásunk alap­ján egy-egy művet átveszünk az archívumunk számára, 6 ezekből rendezzük meg a tárlatokat. Ez a kiállí­tás az egy éve kezdődött új időszak eredménye. Hogy mit érthetünk újdonság alatt? Sikerült végre elkerülnünk a természetelvü és az abszt­rakt-nonfiguratív ábrázolá­si mód merev szem beállítá­sát és különválasztását: a két stílusnak megfelelően párhu­zamos rajz, festő és szobrász osztályokat alakítottunk ki. de a hallgatók bármikor változ­tathatnak eredeti elképzelésü­kön és új osztályt választhat­nak. Végül is nem művészkép­zés a célunk, hanem a vizuá­lis kultúra gyarapítása. Névtelenül Talán ezért maradtak in­kognitóban az alkotók, csupán a tanárok nevét láthatjuk az egyes képzőművészeti osztá- iyokban született művek alatt. Pedig gyakran sajnálhatjuk ezt a személytelenséget, akár­csak azt, hogy a tárlathoz semmilyen katalógus nem készült. A művészeti produk­tum az ember legszubjektí- vebb alkotása, ezért nehéz tudomásul venni a személyte­lenséget. Jó példa erre a tűz­zománcokat bemutató para­ván, amelyen esztétikai érté­kében meglehetősen különbö­ző műveket láthatunk és érté­kelésünket jelentősen befolyá­solja, ha tudjuk: az egyiket egy teljesen kezdő kislány, a másikat pedig gazdag techni­kai ismeretekkel és művészet­elméleti információkkal ren­delkező hallgató készítette. A tűzzománcokat egyébként etű­döknek tekinthetjük: termé­szeti motívumokból kiindulva kellett a hallgatóknak a nonfi­guratív felé absztrahálni. S több alkotás egészen kitűnően sikerült, például a lepkeszárny ornamentikájára épülő. A kerámiák között néhány érdekes térforma tanulmány mellett nagy figyelmet érde­melnek az edényégetési kísér­letek. A szabadiskolások a gyakorlatban idézték fel az őskor égetési technológiáját: rekonstruálták, hogyan éget­hette ki szabad tűz mellett edényeit az ősember. A kísér­let sikeres eredményeit láthat­ja az érdeklődő. Sajnos keve­• ' • ' .. v. Gödöllő környékeitek kincsei Hobhikiállítás a Csepel Autógyárban Az aszódi Petőfi Sándor Mú­zeumban szeptember 20-ig lát­ható a gödöllői járá’S népi műemlékeit bemutató kiállítás. A Csepel Autógyár Művelődé­si Házában bemutatott hímzé­sek, faragások szeptember elejéig várják vendégeiket. A népi építkezés emlékei Polónyi Péter és munkatár­sai szívügye a Gödöllő kör­nyéki népi műemlékeik óvása, és az, hogy e példák nyomán szerveződjenek az új magán­lakások. Ennek érdekében tartottak nemrégen tanácsko­zást Gödöllőin, s összefogott tevékenységgel valósították meg ezt a tablókiállítást, mely felidézi a környék sajátos né­pi építészeti hagyományait. Ebben a közös munkában Barcza Zsolt, Katona Ervin, Filep Antal, Tóth László és Polónyi Péter jeleskedett. A múlt e nemes feltárása racio­nális felméréssel történik, be­mutatja azt, hogy milyen esz­tétikusán alkalmazkodnak a dombkörnyezethez a mogyo­ródi présházak, s milyen vá­lasztékosán szépek a héviz- györki előtornácok, domonyi parasztházak, zsámboki hom­lokzati faragások, ikladi szo- babélsők. Végső soron azt igazolja e kiállítás, hogy né­pűink tehetsége milyen remek árnyalásokat hozott létre az építészetben is, melyről még Lechner Ödön is elfeledke­zett, s minden energiát a dí­szítésre összpontosított. Aki Gödöllő környékét végigjárja, meglepetésben részesül, ugyanis a lendületes galgamá- csfti és a virágmintás bagi homlokzatok olyan forrást je­lentenek, melytől a mai kor­szerű épületek is szebbek, mint a Pest megyei és orszá­gos átlag. Ahol jó a hagyo­mány, annak az új hajtása sem lehet silány. Mégis az előzményekre tudatosan fel­hívni a figyelmet, s töreked­ni helyes építészeti közízlésre időszerűen; fontos lett. Gödöl­lőn ezt felismerték, s példá­juk nyomán minden bizony­nyal hazai gyakorlattá válik a népi építészet tartozékai­nak alkalmazása, hiszen ez a „tiszta forrás”. Hímzések, faragások Máir maga az dicséretes, hogy 180 nő és férfi, a Csepel Autógyár szocialista brigád­jainak tagjai olyan odaadással óhajtják elérni önmaguk és környezetük boldogítására a népművészet alapfokát. Dicsé­retes a tömeges jelleg, hogy ilyen sokan vannak, akik to rockói futót, buzsáki, kalocsai, matyó minták alapján hímez­nek párnát és térítőt, subát. Szépek a festett eiterák is, a plexiből csiszolt vár- és a szé­pen faragott, összeállított ha jómódéi!. ReméLjük, hogy < népes tábor kellő szakmai irányítással kíván fejlődni, dolgozni a jövőben is, s erről a tömeges belső gyarapodás ról adhat majd számot a kö­vetkező tárlat egy vagy két év múlva ugyanitt, a Csepel Autógyár Művelődési Házá­ban, Szigetszentmiklóson. Nagykátáról Egerbe Bodrogi Sándor mesteri szinten műveli a népművé­szetet nagykátai otthonában Amit csinál; egyedi érték. Fa­ragásai számottevőek, s külö­nösen lószőrből készült ék­szerei rendkívüliek. Sok em­bert gyönyörködtettek e nagy kézügyességgel és ízléssel ké­szült tárgyak Nagy ká tán, Szentendrén és Budapesten. Most az Egri Kisgalériában nyílt önálló kiállítása, mely méltó módon reprezentálja, hogy az igazi tehetség előbb utóbb eljut közönségéhez. Losonci Miklós set állítottak ki a szobrászok alkotásaiból: néhány térplasz­tikát, egy portrét és egy teljes alakot. Ezek csupán ízelítőt adnak a szobrászosztály mun­kájából. Annál figyelemre­méltóbbak a sokszorosító grafi­kai művek: amellett, hogy ki­vétel nélkül mindegyik fejlett rajztechnikáról árulkodik, többségük mély érzelmi és gondolati gazdagságot tükröz. Egyéni látásmód A vizuális kutatási és nevelési osztály alkotásait tekinthetjük az egész kiállítás legizgalma­sabb részének, mert az alko­tási folyamatot is megfigyel­hetjük. A képek egy-egy fo­galomból kiindulva jutnak el a filozófiai gondolat fejlődé­séig. Kiemelkedően érdekes egy technikailag nagyon egy­szerű képsor: a különös hatá­sát ábrázolja apró piros pa­pírnégyzetekkel. A szabályos négyzetek' alkotta egységben akad egy szabálytalan, amely a második képen már moz­gásba hozza környezetét, majd teljesen felbontja, s a szabály­talan idom vezéregyéniségként kiválik és új egységet, rend­szert, konstrukciót hoz létre. Néhány figyelemre méltó al­kotást fedezhetünk fel az al­kalmazott grafikák között is, de stílusuk annyira egységes, hogy láthatóan magukon hord­ják a művész-tanár határozott egyéniségét. Ennek ellenkező­jét mondhatjuk el a festőosz­tály munkáiról: a művek egyéni látásmódot és technikát tükröznek még akkor is, ha valamennyi kép elszakad a határozott vonalvezetéstől. A férfi- és női aktok, a tájképek — kivehetően azonos modell­ről készültek — belső konst­rukciója, forma- és színhatása szabad asszociációkról tanús­kodnak. Értékes képzőművé­szeti tanulmányoknak tekint­hetjük a térplasztikai osztály munkáit is. A kiállított alko­tások a mozgás és a ezen be­lüli dialektikus ellentétpárok fejlődésének útját vetítik a térbe az egyes fázisok plasz­tikai konstrukcióival. Ugyan­ezt figyelhetjük meg a termé­szetes és a mesterséges tár­gyak együtteséből készült kompozíciókon. Kalauz a brigádoknak A Zebegényi Szabadiskola nagymarosi kiállítása adalékul szolgálhat a képzőművészeti útkereséshez — s ez nem is akármilyen elismerés —, a vi lág képi befogadásának mo­dern feldolgozásához. A tárlat létrehozóinak közművelődési szándékát igazolja, hogy szocialista brigádok részére tárlatvezetéseket rendeznek, s ezek mellett több munkás- művész találkozóhoz is alkal mat teremtenek. Kriszt György Negyedszázados évforduló Gyógypedagógusok tanácskozása A munkára neveléssel az értelmi fogyatékos gyerekek életét tartalmassá lehet ten­ni. Mit tegyenek ennek érde­kében a foglalkoztató iskolák­ban, milyen kapcsolat alakul­jon ki a szülők és gyerekek között? Ez a témája annak a kétnapos szakmai tanácsko­zásnak, amely tegnap jubileu­mi megemlékezéssel kezdő­dött Kömlődön, ahol 25 évvel ezelőtt országosan az elsők kö­zött alakult meg a gyógypeda­gógiai iskola. Az intéz en, ahol 6—16 éves, szellemileg fogyatékos gyerekekkel foglalkoznak, már a legkisebbeknél megkez­dik a beszédkészség fejleszté­sével együtt a játékra neve­lést. Ilyen módon folytatják az írás-olvasás tanítást, majd az egész képzésben a legna­gyobb szerepet játszó munkára nevelést. Többek között pa­pír-, textil- és fémmegmunká­ló műhely működik az inté zetben. A 25 év alatt a vég­zős gyerekek 60 százalékát si­került munkaképessé tenni. Készülődés a Tolsztoj-évfordulóra Hazánkba érkezik Mojszejev és Obrazcov együttese Készülődés Tolsztoj születé­sének 150. évfordulójára, a Komszomol 60. születésnapjá­ra, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évfordulójá­nak hazai megünneplésére, szovjet vendégművészek foga­dására, s országos vetélkedők végső erőpróbáira — vagyis a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saságnál nincs nyári szünet. A mintegy másfélezer tagcsoport feladatairól a baráti társaság országos elnökségén tájékoz­tatják az MTI munkatársát. — A klasszikus orosz és a mai szovjet irodalom megis­merésére ösztönző pályázat iránt oly nagy érdeklődés nyil­vánult meg, hogy a rendező szervek úgy döntöttek: au­gusztus 31-e helyett december 31-ig meghosszabbítják a be­küldési határidőt. Szeptember közepén kezdődnek a megyei versenyek, amelyeket egy hó­nap múlva a területi döntők követnek. A televízió képer­nyője előtt novemberben küz­denek majd a legjobbak. — Nagy várakozással tekin­tünk a Mojszejev együttes újabb vendégszereplése elé. A 130 tagú művészgárdát októ­berben öt alkalommal köszönt­hetjük Budapest színpadain, s az együttes ellátogat Pécsre, Kaposvárra, Szombathelyre is. Az idén hazánkba látogat az Obrazcov Bábszínház társu­lat. November elején az észt akadémia férfi kórusa találko­zik a magyar közönséggel. Ne­ves festőművészt üdvözölhe­tünk a közeljövőben Budapes­ten: a Csepeli Papírgyár kul- túrotthonában Vlagyimir Alek- szandrovics Igosev mintegy félszáz alkotásából nyílik tár­lat. Az MFI Vadas Ernő ter­mében novemberben. Leu Usz- tyinov, az APN szovjet hír- ügynökség fotóművésze mutat­kozik be. Fiatalok lesznek a főszereplői az Auróra szovjet vers- és prózamondó fesztivál­nak. — Tagcsoportjaink változa­tos programot állítottak ösz- sze Lev Tolsztoj születésének 150. évfordulójára. Az MSZBT ötezer példányban Tolsztoj éle­tét, munkásságát bemutató képsorozatot bocsátott közre. Az üzemi, a termelőszövetke­zeti, az intézményi és az is­kolai kollektívákat elláttuk a Komszomol történetének főbb korszakairól, mai munkájáról, s a magyar—szovjet ifjúsági kapcsolatokról szóló képsoro­zattal. Pályakorrekció, érdekegyeztetéssel TÖBB LÁNY TANUL SZAKMÁT AZ ÚJ TANÉVBEN A látvány olyan, akár egy építkezésen járnánk: a folyo­sókon friss festékszag, s többnyire meszesvödröket és létrákat kerülgetve juthatunk el az igazgatói irodáig. Az sem meglepő, hogy ezekben a napokban nem panaszkodik senki sem a váci 204. számú Kilián György Ipari Szak­munkásképző Intézetben, hi­szen tudják az érdekeltek: a tanévkezdésre minden rend­ben lesz, s szeptember első hétfőjén már nyoma sem lesz a mostani felfordulásnak. A jövő útja A váci szakmunkásképző in­tézet igazgatóhelyettese, Sze­keres Sándor szívesen kalau­zolja az idegent az intézmény­ben: érzékelhető, hogy már az utolsó simításoknál tartanak. — Belső átalakítás nyomán a tanévkezdésre két új tante­rem várja diákjainkat — mondta érdeklődésünkre az igazgatóhelyettes. — Belső át­alakítással oldottuk meg így a helyzetet annak érdekében, hogy ne kelljen áttérnünk a kétműszakos oktatásra. Szá­munkra ez lesz a jövő útja: átcsoportosítással a továb­A színházakból jelentjük i Ki hol játszik az ilj évadban? A Nemzeti Színház színpa- | dán szerepel majd Pogány Ju­dit, Molnár Piroska, Lázár Ka-1 ti. Csomós Mari, Helyey Lász­ló, Koltai Róbert, Papp Zoltán, Piróth Gyula, Vajda László, Pauer Gyula, Litvai Nelli: a szolnoki és a kaposvári szín­háztól került a Nemzeti Szín­ház új rendezőivel: Székely Gáborral, Zsámbéki Gáborral, Ascher Tamással együtt Bu­dapestre. A Népszínház új főrende­zője Ruszt József, aki a kecs­keméti színháztól szerződött át, akárcsak Gábor Miklós, Vas Éva, Andorai Péter, He- tényi Pál, Kézdi György, Fa- rádi István, Trokán Péter, Sá­ra Bernadett. Gyulai Károly a Nemzeti Színháztól, Kőhal­mi Attila a Gyermekszínház­tól ment át. Bordán Irén a Nemzeti Színháztól, Geréb Attila a Népszínháztól a József Attila Színházhoz szerződött. Az an­gyalföldi társulatnál kezdi pá­lyáját Józsa Imre és Tahi Jó­zsef. Elköszönt a színháztól Margittay Ági, s a szolnoki színházhoz szerződött, továb­bá Seregi László rendező, aki a Fővárosi Operettszínház tag­ja lett. A következő évadtól itt dolgozik Orosz István kar­mester, aki a Színművészeti Főiskoláról került a társulat­hoz. Levente Péter az Ope rettszínháztól átment a Mik­roszkóp Színpadhoz. A Vígszínház társulatát a főiskolán idén végzett Hernádi Judit, Kovács Nóra és Pere martoni Krisztina fiatalítja. Schubert Éva elbúcsúzott a Vígszínháztól és visszatért a Vidám Színpadra. Itt játszik majd Mányai Zsuzsa, Csorba István és Faragó József is, akik megelőzőleg a Nemzeti, a Gyermek-, illetve a veszp­rémi színházban szerepeltek. Maday Emőke Békéscsabá­ról, Miklósy Judit és Harká­nyi János Pécsről, Bohák György rendező Veszprémből, Piros Sándor díszlet- és jel­meztervező a Madách Színház­tól vállalkozott a Gyermek­színházba. A Madách Színház és < Radnóti Miklós Színpad tár sulatához nem szerződtek új tagok. biakban is űjabb tantermeket szeretnénk létrehozni. S amíg a váci szakmunkás- képző folyosóin szorgalmasan dolgoznak a festők, az igaz­gatóhelyettes íróasztalán tor­nyosuló dossziék egyértel­műen bizonyítják: ezen a helyszínen is már jóval ko­rábban megkezdődtek az elő­készületek az új tanévre. Va­jon milyen tapasztalatokkal szolgált az idei felvételi? Sze­keres Sándor válasza így hangzott: Ahová csak várnak — Iskolánkban tizenhat szakmában nyolcszázötven ta­nulót oktatunk. Az elkövetke­zendő napokban ötven első­éves kezdi meg nálunk tanul­mányait. Ontó és vasszerke­zeti lakatos szakmában ép­pen úgy szívesen várnánk még most is jelentkezőket, mint hegesztőnek és ács-áll­ványozónak. Persze közismert, nogy ez a helyzet nemcsak a mi iskolánkra jellemző az or­szágban. Ami viszont feltétle­nül örvendetes változás a ta­valyi évhez képest: több lány tanul szakmát, mint korábban. Mindenképpen ezt a megálla­pítást bizonyítja az, hogy — többnyire a környező közsé­gekből — szép számmal je­lentkeztek kötő, hurkoló, kon- fekciós szakmákba. Akik az előbbi osztályba kerülnek, varrónők lesznek, az utóbbiak pedig a Váci Kötöttárugyár síkkötőgépen dolgozó szak­munkásaiként keresik kenye­rüket az oktatás befejezése után. A kétségkívül kedvező vál­tozások ellenére nem tudták — mert nem lehetett — min­den jelentkező kérését teljesí­teni. Szekeres Sándor sok­éves tapasztalata alapján ki­fejtette: a divatos szakmák iránt nem csökkent az érdek lődés. Az idén is például jóval többen jelentkeztek a nyolca dik osztályból kikerülők közül autószerelőnek és szobafestő- mázolónak, mint ahány diákot fel tudnak venni. A helyzeten az sem változtat, hogy amíg két évvel ezelőtt tizenöt gye­rek kezdhette meg tanulmá­nyait az autószerelő-osztály­ban, addig most ez a szám harminckettőre emelkedett. Nem hálás dolog — Az elkövetkezendő időben a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt jobban meg kell ér­teniük a népgazdaság érde­keit: sajnos nem lehet minden fiúból autószerelő vagy szoba­festő — hangzott a továb­biakban Szeres Sándor okfej­tése. — Olyan érdekegyezte­tésre van szükség, amelynek során az egyén se érezzen csalódást. Tudom, nem hálás dolog ezt így kijelenteni, de az mindenképpen irreális vágy, ha egy általános isko­la nyolcadik osztályában csaknem minden fiú autósze­relő akar lenni. E példa ko­rántsem egyedülálló... Az ipari szakmunkásképző­ben a beérkezet jelentkezési lapok alapján, á tanulmányi átlag messzemenő figyelembe­vételével döntötték el, kiknek teljesülhet eredeti terve. Akik­nek nem sikerült bejutniuk az autószerelő-, illetve a szoba­festő-osztályba, azokat átirá­nyították más pályára: az előbbieket karosszérialakatos­nak és esztergályosnak, az utóbbiakat pedig kőművesnek képezik ki. — Azt persze a jövő dönti el, hogy az így pályakorrek­cióra szorult fiatalok megálla­podnak-e új szakmájukban — folytatta Szekeres Sándor. — Egy dolog viszont tény: az el­múlt évek statisztikája azt mutatja, hogy a divatos szak­mákból más pályákra átirá­nyítottak nyolcvan százaléka a későbbiek során, az életbe kikerülve megkedveli hivatá­sát, s a kezdeti idegenkedést többnyire legyőzi a józan ész. S ahhoz, hogy a jövőben to­vább csökkentsük a lemor­zsolódók létszámát, nem ele­gendő csupán a pedagógusok erőfeszítése: a szülőknek is fo­kozottabban segíteniük kell a gyerek elképzeléseinek átfor­málásában. Enélkül egysze­rűen elképzelhetetlen a javu­lás! Azonos szintre A váci szakmunkásképzőben tanító pedagógusok, szakokta­tók jelszava egyértelmű: aki egyszer bekerült, az szakmun­kás-bizonyítvánnyal távozzon tanulmányai befejeztével az intézményből. Mit jelent ez a gyakorlatban? Mindenekelőtt azt: akiben egy kis szorgalom van a tananyag elsajátítására, azt maximálisan támogatják. Az isko’ában rendszeres az úgynevezett szintrehozó korre- oetálás. amelynek lényege: a különböző általános iskolákból a szakmunkáskénzőbe érkező diákok felkészültsége eltérő színvonalú, s a tanításon kí­vüli oktatáson a gyengébb elő- menetelűeket igyekeznek jobb eredmények elérésére serken­teni. S teszik mindezt annak ér­dekében. hogy a váci szak- munkáskénzőből kikérő1 ő fia­talok ló! fe!ké”íi1t, értő mes­terei legyenek Hva^á'nknak. Falus Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents