Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-30 / 204. szám
1978. AUGUSZTUS 30., SZERDA Továbbképzés rendszergazdáknak A Magyar Agrártudományi Egyesület szervezésében a szeptember 5-én Mezőtúron megrendezésre kerülő konferencián a műszaKi továbbképzés helyzetéről, fejlesztésének lehetőségeiről lesz sző. A tanácskozásról kedden sajtótájékoztatót tartott a szervező bizottság a Technika Házában. Amint elmondták, szó lesz arról is. hogy a műszaki továbbképzésbe az iparszerű termesztési rendszerek gazdáit is bevonják, Új kis ABC Az üdülők és a kereskedelem Üzletek, éttermek Ráckevén Lassan végéhez közeledik a nyár. Idén is százezrek keltek útra, hogy a hétvégeket vagy a szabadságot kedvelt üdülőhelyeken töltsék. Milyen ke. reskedelmi, vendéglátóipari hálózat várta a nyaralókat? Mit tettek a zavartalanabb ellátás érdekében? — ezekre a kérdésekre kerestünk választ Ráckevén, A nagyközségben Q eütött az öröm a családba és vele a gond is: honnan vennénk — így szólt merített papíron, írott betűkkel a meghívó — az alkalomhoz illő sötét ruihát. Nem mintha nem akadna a házi ruhatárban valami tisztesebb viselet, csak hat színében-tarkájában egyik sem felelne meg a ritka esemény követelményének. Szabóra nincs idő; az üzletekre is kevés, s az is hiábavaló: boltjainkból eltűnni látszik minden színek alapja: a fekete és a fehér. Végül dönt á családi tanács: maradunk a baráti kölcsönnél. Gazdaságos és ésszerű döntés ez, mert ki tudja, mikor lesz még egyszer a hagyományos ünneplőre szükség. Pedig valamikor nagy becsülete volt a sötét ruhának. Emlékszem: keresztanyám el sem indult átöltözés nélkül a faluba. (Vagy ki tudja, nem azért ment-e, hogy fölköthesse az alkalomra tartogatott kendőt-kötényt?) Volt ebben rátartiság is: büszkesége nem engedte, hogy ugyanabban az öltözékben lássák a boltban, a községházán vagy éppen a templomiban, amit egyéb időben a földeken viselt. Meg hát ünnep volt, ha a faluba vette az útj^V S még micsoda kitüntetés, ha a városnak. .úndultJ Ilyenkor ropogósább volt a kötény, szorosabb csomójú a kendő. Mater £amilias-i szigora bennünket is nevelt. Keresztapám, ha morogva is, mindig kalapot váltott kocsmába menet, s jómagam innen eredeztetem kötődésemet: ünnepi alkalmakon ma is meleg szívvel veszem elő a sötét ruhát. Egykor-volt egyetemi vizsgáim reggelei hosszas készülődéssel teltek. (Nem mintha a fekete-fehér egyenblúz- szoknya-cipő bármit is jelentett volna. Bár néha joggal tűnt lógj', legföljebb, ha öltözékben igyekezetem kaphatott elismerést.) A színek komolysága, a viselet feszéiye, a cipő szorítása mind azt hangsúlyozta: más ez a nap. Az ünneplő varázsa egyszer tört csak meg. Ma egészséges váltásnak tűnik, a tizenéves fejjel forradalomnak tartott kivetkőzés, amikoris a kényszerrel viselt kötelező matrózblúzt, sötét szoknyát a köpeny' váltotta föl; s mit tagadnám: örülök életünk öltözködésben is kifejezhető változásának. Hogy ünnepiből már nemcsak vasárnapra jut, s hogy vi-seletünk ma a hétköznapokon is gazdagabb, mint valaha a legkiváltságo- saibb időkben volt. S nagyritkán rémlik csak föl bennem a kétség: nem hiányzik-e napjainkból a megkülönböztetés? Hogy a hétköznapok megszépülésével, ünnepi alkalmak felejtésével nem veszítettünk-e valamit? Ezen gondolkodtam a minap, hívott-hívatlan, egyik nagyközségünk tanácsülésén. Fejem fölött beszámolók -hangzottak, bíráló-segítő gondolatok cserélhettek gazdát, én azonban nem egészen illő módon, a messzeségből hallottam mindezt. Agyam és szemem újra meg újra az egyik tanácstagon állapodott meg; elnéztem hosszan, szemem sarkából, szemérmetlenül. Javakorabeli férfi volt, érdeklődő tekintettel, pirospozsgás arccal, ünnepi, sötét ruhában. Ügy gondoltam, nagy családi eseményről jöhetett, vagy éppen oda tart. Szomszédom súgta oda vizsgálódásom láttán, hogy mindig ,így jár tanácsülésre; akkoriban is,..amikor még ő. volt itt .a titkár, s most is, amikor nyugdíjasként választói gondját hozza el a tanácsba. Mondom, az öltözéke tűnt föl, de talán feledtem volna, ha nem hallom a férfit beszélni: okosan érvelni, hittel kiállni, józanul vitatkozni. Szavain látszott: ismeri községe gondjait; mozdulatán: szereti választóközösségét: öltözékén: ünnepnek gondolja a tanácsülést. Figyeltem a többiek szemét, ilyesfélét éreztem magam is: tisztelet- adást láttam benne. A ruha tette volna? Nem ** hinném. Mert hát nem a fekete-fehér viselet a lényeg. Nem arról volt szó keresztanyám városba készülődésénél, sem gyomorgörcsös vizsgáim reggelén. Hanem egyfajta lelki ünneplőről, amivel megszépítjük napjainkat. Az igyekezetről, hogy megadjuk önmagunk, mások, munkánk tiszteletét. Major Árvácska Megér-e Önnek huszonhat fillért egy jó recept? Még ennyibe sem kerül egy-egy ételleírás a augusztusi számában AZ AUGUSZTUSI SZÁM ÉRDEKESSÉGEI: nevető konyhalexikon, szexételek, bájitalok, érdekes cikkek. Ejtse útba megszokott újságospavilonját: ott várja önt a legújabb száma. — és a vele közös tanácsú Szigetbecsén kilenc és félezer ember él. A lakosság a nyári hétvégeken 10—12 ezerrel gyarapodik, nyáron hétköznapokon is 5—6 ezer a nyaraló. Turisták boltjai A turisták boltjának nevezhetnénk a ráckevei HÉV- megállónál levő élelmiszerüzletet. Vezetője, Földi Ferencné szerint a boltnak nincsenek úgynevezett törzsvendégei, itt főleg a nyaralók vásárolnak. Télen a havi forgalom 5—600 ezer forint, nyáron egymillió. Pedig az üzlet kicsi, s az eladó is kevés. — Ráckevét a hatvanas évek második felében érte el a hétvégiház-, üdülőépítés nagy hulláma — tájékoztat Losonczi Béla, a nagyközségi tanács igazgatási főelőadója. — Nagyobb üdülőkörzetek alakultak ki, mint a Duna menti üdülősáv, az újtelepi üdülőövezet, a szigetek. Az utóbbi időben javult a helyzet, de az élelmiszerellátás sok helyen még szegényes. A település központját az ÁFÉSZ 460 négyzetméter alapterületű ABC-áruháza látja el. Újtelepen, ahol 1500 állandó lakos és 2—3 ezer üdülő él, augusztus 24-én kétszáz négyzetméter alapterületű kis ABC-áruházat nyitottak meg. A legmostohább a helyzet a község déli részén, ahol a 2000 ráckeveit és ugyanennyi üdülőt egy huszonöt négyzetméter alapterületű bolt látja el. A nyaralók a szigeteken legfeljebb büfében vásárolhatnak ennivalót, ott is csak cukrászsüteményt. A bolthálózat mindent egybevetve tehát korszerűtlen, az ellátás is gyenge. . . , , Kenyér a gyárból Két éve készült el az új kenyérgyár, termékei szépek, ízletesek. A hét végén azonban 9—11 tonna a napi igény, s annyit csak elősütéssel lehet elkészíteni. A tej Dabas- ról érkezik, a szállítás pontos, a minőség megfelelő. Augusztus 1-től árulják a tartós tejet is, tehát a mennyiségre sem lehet panasz. A húsból viszont gyakorta kevés a szállított mennyiség. Aki zöldséget akar vásárolni, négy élelmiszerboltban talál zöldség-gyünriölcs részleget. Az ellátáson sokat javított, hogy az üzletek egy év óta közvetlenül vásárolhatják fel a termelőktől az árut. Három zöldség-gyümölcs kiskereskedő, s a heti két piac bővíti a választékot. A sör barátai nyaranta nemcsak a nagy választéknak, hanem már annak is örülnek, ha egyáltalán kapnak az italból. Szeszmentes üdi tőből viszont megfelelő a választék. Hiányzó ételbár Azok, akik nyári pihenés közben kellemesebbnek tartották étteremben ebédelni, mint a főzéssel bajlódni, első sorban a Fekete Holló hangulatos helyiségeire gondolhatnak. De könnyen elérhető a Keszegsor kisvendéglő, vagy az újtelepi strandon 1974 óta üzemelő Vadkacsa csárda is 1976-ban. kezdődött a Duna étterem felújítása, a tervek szerint tavaly kellett volna befejeződnie. Az ételbár azon ban műszaki problémák miatt — bár a munka három éve tart — máig nem nyílt meg. A ráckevei vendéglátás akkor tudja majd megfelelően kielégíteni az igényeket, ha a2 ételbár is fogad vendégeket ★ Üj ABC-áruház, zöldséggyümölcs részleg bővítése, étteremrekonstrukció, minősé- gileg-mennyiségileg megfelelő áruk folyamatosabb szállítását célzó intézkedések — ezek ’a nyaralók, turisták és természetesen a helyi lakosok jobb ellátásáért végzett munka konkrét eredményei. De a jelenlegi igények, s az üdülők létszámának további növekedése elengedhetetlenné teszik a kereskedelmi, vendéglátóipari hálózat további fejlesztését. Szabó Ernő A PEMÜ és a fiatalok Erősödő kötelékek Közreműködő: A Pest megyei Műanyag- ipari Vállalat szakszervezeti irodájának ablakaiból, itt. Solymáron, új, szép lakótelepre nyílik kilátás. Baska Györgyné, a vállalati szakszervezeti tanács szervező titkára papírokat lapozgat: Korszerű otthonok — Tulajdonképpen amit az ablakból lát, azt tartom a kezemben. Szemközt ugyanis a PEMÜ lakótelepe, az iratok pedig a házakról és lakóikról tartalmaznak adatokat. — Statisztikai beszámoló? — Az is. A .munkáslakásépítés szervezésével megbízott kollégánk elkészítette beszámoló jelentését. Ezt tanulmányozzák most vállalatunk gazdasági és társadalmi vezetői. — Pillantsunk hát mi is bele. — 1973 augusztusában kezdtük az építkezést, öt évvel később, idén, július végén 18 épületben 258 lakás átadásával elkészült a lakótelep. A házakban 18 egyszobás, 208 két- és 32 háromszobás lakás van. — Valamennyiben a PEMÜ dolgozói laknak? — Nem. Száz lakás fölött a solymári tanács rendelkezik. Százötvennyolc korszerű, szép. modern lakásba költöztek a PEMÜ dolgozói és családjaik. — Hányán? Harmincon alul — Ötszázharminchárman élnek új környezetben. 158 dolgozónkból 94 munkás, 64 alkalmazott. Vállalatunk részükre 4 millió 700 ezer forint. vissza nem térítendő kölA Pest megyei Közútépítő Vállalat dolgozói Budaörs területén megkezdték az autóbuszmegálló-sávok szélesítését és a vízelvezető árkok építését. A munkát novemberre fejezik be. Halmágyi Péter felvétele szakszervezet csönt biztosított és több mint 8 millió forint szociálpolitikai kedvezményben részesítette Őket a lakásvásárláskor. A beköltözők többsége 30 éven alu. li. Az Érdi Építőipari Ktsz volt a kivitelező és sokat köszönhetünk a beruházónak, az OTP megyei igazgatóságának. — Mennyibe került itt egy lakás? — Az egyszobás 320, a kétszobás 380 ezer forintba. A háromszobás lakásokért __ a szobák nagyságától függően 460—540 ezer forintot kell fizetni, természetesen részietekben. — Milyen szerepe volt a lakásépítésben a szakszervezeti bizottságnak? — Kezdettől fogva résztvet- tünk az akcióban. A tervek kidolgozását, a költségek elosztását, valamennyi munkafázist ellenőriztük és véleményeztük. — Ezzel megoldódtak a PEMÜ dolgozóinak lakásgondjai? — Korántsem. Vállalatunknál mintegy 2600-an dolgoznak, Solymáron, Budapesten, Ssámbékon. Cegléden. Most csak az igénylők töredéke juthatott lakáshoz. 1980-ban új munkáslakásépítési akciót indítunk. — Annál is inkább, mert a lakás a munkaerő, különösen a fiatal dolgozók hélyhezköté- sének egyik igen fontos eszköze — kapcsolódik a beszélgetésbe Bognár Lajos vszt- titkár. — Egy most készített felmérés szerint nálunk 650 a 30 éven aluli dolgozók száma. Elégedettek ? — Milyen célból készült a kimutatás? — Rövidesen, még az ősszel megtartjuk vállalatunknál az ifjúsági parlamentet. A szak- szervezeti bizottságok ebből az alkalomból, a KlSZ-szervezet- tel közösen, három oldalas kérdőíveket juttattak el fiatal dolgozóinkhoz. Folyamatosan érkeznek vissza f kitöltött lapok. hozzákezdhetünk értékelésünkhöz is. — Például? — Külön figyelemmel kísérjük azokat, akiknek első munkahelye a PEMÜ. Megkérdeztük őket: elégedettek-e, jó választásnak bizonyult-e vállalatunk. Kíváncsiak vagyunk arra, mennyire tartják kielégítőnek fizetésüket, munka- körülményeiket, beosztásukat. Szeretnénk megtudni, tisztában vannak-e a vállalat egészének feladataival és saját munkaterületükkel. Látnak-e perspektívát maguk előtt, &karnak-e tovább tanulni. milyen segítségre számítanak gondjaik megoldásában a gazdasági és társadalmi vezetéstől. A válaszokból reméljük kiderül, merre kell indulnunk, mit kell cselekednünk. Az ifjúsági parlamenten már a gondok ismeretében tudunk majd, remélhetően bíztató, válaszokat adni a felszólalóknak. A. Gy. Igor Cservjakov: Szomorú történet Amikor négyéves múltam, szüleim elhatározták, hogy óvodába adnak. — Hadd szakja meg a közösséget — mondta apám. — Az életben szüksége lesz rá. — Ott majd fejlesztheti művészi adottságait — hajtogatta anyám mániákusan. — És egykettőre megtanul veszekedni, köpködni, csúzlival lőni — hangzott nagyanyám sötét jóslata. — Én ebbe nem egyezem bele — lamentált hajthatatlanul. Inkább elmegyek dajkának abba az óvodába, hogy a gyerek saját felügyeletem alatt legyen. Dada-nagyanyám védőszár- nyai alatt úgy éltem, mint a hal a vízben. A reggeli és az ebéd a legjobb falatokból állt, s amikor a többiek előírás szerint aludtak, annyit játszhattam az óvoda játékaival, amennyit akartam. Hétéves koromban első osztályos lettem s osztályfőnököm hamarosan hívatta szüléimét. — Meg kell mondanom, a gyerek borzasztóan rakoncátlan, fogalmam sincs, mit csináljak vele... — Ah, szóval így! — for- tyant fel nagyanyám. — A mi aranyvirágunk senkinek sem tetszik? Na, én majd megmutatom! — Nagyapó — hangzott otthon az utasítás — hagyj fel a nyugdijaskodással, menj az iskolába gazdaságvezetönek! Tíz évig tartó iskolás korom, hátam mögött gazdaság- vezető nagyapámmal, rózsaszín álomnak tűnt. Büntetlenül vertem be az ablakokat, szétszedtem a kapcsolókat, késsel vagdostam be a padokat, s végül megkaptam az érettségi bizonyítványt. Felvetődött a kérdés, hogyan tovább? — A gyereknek régésznek kell mennie — szögezte le határozottan nagyapám. — Egy ízben olyan játszi könnyedséggel szedte fel az iskola dísztermének parkettáját, hogy a hozzáértő markos szakember alig tudta helyrerakni. — Higgyétek el, rövid időn belül — elejétől végig — feltárja Karthágó romjait, avagy ráakad az első őstelepülés helyére. Apa! — vitte feljebb a hangját anyám: rajtad a sor! És apám elszegődött labo- ráns-preparátornak az egyetemre, otthagyva felelős beosztását a műszaki főiskola építészeti karán. Laboráns apám közelében könnyű, felelőtlen életem volt: mindig pontosan tudtam, hogy vizsgáztatom asztalán hol fekszik az az egyetlenegy tétel, amire választ adhatok. Az egyetem befejezése után, egy régészcsoport tagjaként, távoli felfedező útra indultam. Most az anyám volt soron. A csoport szakácsnője lett. Indulásunk után másnap, ahogy a felmérhetetlen pusztaság közepére értünk, anyám odajött hozzám és a fülembe súgta: — Éjjel, kiszikkadt, ókori múmiává álcázom magam, megbúvók a láthatár szélén emelkedő dombnál. Holnap te rám találsz, fiam, és tiéd a dicsőség, a világhírnév! Isten veled, gyermekem! Estére rettenetes vihar kerekedett .., Már jó néhány napja keresem az anyám, de semmi eredmény. Kezemben iránytűvel, térképpel állok a kietlen pusztaság közepén és a könnyeimet nyeldssem. Hol vagyok? ... Mit tegyek? ... Vízkészletem fogyófélben. csupán egy kis tintám maradt, hogy megírjam szomorú történetemet. — Oh, mama, most mihez kezdjek? . (Baraté Rozália fordítása) Megálló autóbuszoknak rJUeílziiinneplő
