Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

Kslmap 1978. AUGUSZTUS 13., VASÁRNAP Aláírták a japán-kínai béke- és barátsági szerződést A TASZSZ kommentárja Portugália Szerdára kormánylista? A kínai fővárosban szomba­ton aláírták a japán—kínai béke- és barátsági szerződést, amelynek megkötéséről a két ország diplomáciai kapcsolatai­nak 1972-ben történt rendezése óta folytak tárgyalások. A do­kumentumot Hua Kuo-feng kí­nai államfő és Teng Hsziao- ping miniszterelnök-helyettes jelenlétében Huang Hua kí­nai és Szonoda Szunao japán külügyminiszter írta alá, a kínai népi országos gyűlés nagytermében. A tíz évre szóló szerződés a ratifikációs okmá­nyok kicserélése után lép élet­be, s erre várhatóan egy hó­napon belül Tokióban kerül sor. A japán kormány sokáig vonakodott az aláírással, mert kifogásolta a kínaiak által ja­vasolt szerződés úgynevezett „hegemóniaellenes” tételét, amely az eredeti megfogalma­zás szerint a kínai vezetés be­vallottan szovjetellenes állás­pontjának elfogadását kény­szerítette volna a japán félre. A szombaton aláírt öt cikkely­ből álló szerződés a két fél álláspontjának kompromisszu­mos összehangolását tükrözi. A dokumentum kimondja, hogy a szerződő felek egyike sem törekszik hegemóniára Ázsia csendes-óceáni térségé­ben és a világ más körzeté­ben, s hogy szembehelyezke­dik bármely más ország vagy országcsoport ilyen törekvései­vel, kimondja azonban azt is, hogy a szerződés nem érinti az aláírók egyikének állás­pontját sem harmadik ország­gal való kapcsolataiban. A szerződést ismertető Új Kína hírügynökség hangoztat­ja, hogy Kína és Japán a bé­kés egymás mellett élés öt alapelvének szellemében fogja fejleszteni baráti kapcsolatait, Mihail Gyemcsenko, a TASZSZ kommentátora írja: Az úgynevezett „béke- és barátsági szerződésről” szóló japán—kínai tárgyalások, ame­lyeket hároméves szünet után ez év július 21-én újítottak fel Pekingben, a szerződés aláírásával zárultak. A pe­kingi vezetésnek sikerült rá­bírnia Japánt, hogy a szöveg­be vegyék bele a hírhedt „he­gemóniaellenes” tételt. Ez a cikkely a Szovjetunió ellen irá­nyul, amint ezt maguk a pe­kingi vezetők nemegyszer ki­nyilvánították, sőt a Kínai Kommunista Párt szervezeti szabályzatában és a Kínai Népköztársaság alkotmányá­ban írásos formába is öntöt­ték. Sok japán politikus, köztük a kormányzó Liberális Demok­rata Párthoz tartozók is, a ja­pán közvélemény és a sajtó világosan felismerte, milyen veszélyekkel járhat, ha a szer­ződésbe beveszik ezt a nyíltan szovjetellenes, csak a hegemó­niára törő Peking érdekeit szolgáló cikkelyt, ezért arra intették a kormányt, hogy ta­núsítson óvatosságot a tárgya­lásokon, és ne engedjen a kí­nai nyomásnak. Rámutattak, hogy a japán kormánynak nem kell sietni egy ilyen, ké­tes értékű okmány aláírásával, amely csak Pekingnek lesz hasznos, és károkat okozhat Japán nemzeti érdekeinek a Szovjetunióhoz és más orszá­gokhoz fűződő kapcsolatainak. A japán kormány azonban, noha igyekezett megnyugtat­ni a közvéleményt és a szom­szédos országokat, hogy a tár­gyalásokon végsőkig kitart ön­álló álláspontja mellett, végül is behódolt Pekingnek. Államosítás Mozambikban A Mozambiki Népi Köztár­saság kormánya ellenőrzése alá helyezte az angol tőkével működő Sena Sugar Estates LTD. elnevezésű cukorgyárat, amely a legnagyobb az or­szágban­Az ipari és energetikai mi­nisztérium közleménye szerint a kormány azért hozott ilyen döntést, mert a cukorgyár ve­zetősége nem volt hajlandó együttműködni Mozambik gaz­daságfejlesztési tervének vég­rehajtásában Brezsnyev és Koszig in üdvözlete Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke táviratban üdvözölte Joa­chim Yhombi-Opangát, a Kon­gói Munkapárt katonai bizott­ságának elnökét, az államta­nács elnökét és Louis Sylvain Gomát, a Kongói Népi Köztár­saság miniszterelnökét a kon­gói forradalom 15. évfordulója alkalmából. Cedenbal Moszkvában A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak meghívására szombaton Moszkvába érkezett Jumzsa- gijn Cedenbal, a Mongol Né­pi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnökségének el­nöke. A mongol vendég sza­badságát tölti a Szovjetunió­ban. Szombaton eltemették VI. Pál pápát. A temetési szer­tartás a római Szent Péter- téren délután gyászmisével kezdődött. A bíborosi kollé­gium doyenje, Carlo Confalo- nieri bíboros mondotta a gyászbeszédet. A pápa temetésén tizenhá­rom nem katolikus egyház és több mint száz ország képvi­selői vettek részt, köztük ál­lamfők, miniszterelnökök, kül­ügyminiszterek. Jelen volt a magyar állami és egyházi kül­döttség. Részt vett a gyász- szertartáson Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, a bazilika előtti téren nagy tömeg gyűlt össze. VI. Pál pápa fehér ciprus­fából készült koporsóját este helyezték el a Szent Péter ba­Alfredo Nobre da Costa, az újonnan kinevezett portugál miniszterelnök pénteken be­számolt Eanes elnökneit kor­mányalakítási tárgyalásairól. Nobre da Costa a találkozó után kijelentette: annak elle­nére, hogy a Portugál Szocia­lista Párt nem hajlandó tá­mogatást nyújtani, reméli, mégis kormányt alakíthat és programját huszonhárom na­pon belül elfogadtatja a par­lamentben, A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának pénteki üléséről kiadott közle­mény hangsúlyozza, hogy a párt igen erős fenntartással fogadja Nobre da Costa kine­vezését, mivel annak szoros kapcsolatai vannak volt mo­nopolista csoportosulásokkal. Rámutat arra, hogy a Soares- kormány megbuktatása szer­ves része azon reakciós erők stratégiájának, amelyek a de­mokratikus rendszer felszá­molására és gazdasági hatal­muk visszaszerzésére törek­szenek. A PKP nyilatkozata hangsúlyozza, hogy a párt végső álláspontja a kormány összetételétől és programjától függ majd. A portugál kom­munisták — mutat rá a köz­lemény — a dolgozó nép érde­zilika kriptájában, a Grották- ban. A pápa végrendeletében kérte, hogy egyszerű szertar­tással temessék el és ne emel­jenek neki díszes síremléket. ★ VI. Pál pápa temetése al­kalmából szombaton a buda­pesti Szent István bazilikában dr. Ijjas József kalocsai érsek, pápai trónálló gyászmisét tar­tott. Beszédet mondott dr. Cserháti József pécsi megyés­püspök. A gyászszertartáson a kormány képviseletében Mar­kója Imre igazságügyminisz­ter, Szarka Károly külügymi­niszter-helyettes és Straub Ist­ván, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese vett részt. Ott volt több, Budapest­re akkreditált diplomáciai kép­viselet vezetője. keinek' megfelelő, a demokra­tikus rendszer megvédését és a nemzetközi függetlenséget szolgáló politika mellett fog­lalnak állást. A Portugal Kommunista Párt ismételten aláhúzta annak szükségessé­gét, hogy ennek érdekében az ország összes haladó, antifa­siszta erői, kiváltképpen a kommunisták és a szocialisták, összefogjanak. Nobre da Costa hétfőn foly­tatja kormányalakítási tár­gyalásait és szerdán vagy csütörtökön szeretné megkez­deni az új kabinet összeállí­tását. Szaúd-Arábia támogatásáról biztosította a Camp David-ben szeptember 5-én összeülő ame­rikai—egyiptomi—izraeli csúcs- értekezletet, amelyen az Egye­sült Államok újból megkísérli, hogy a közel-keleti válság ál­talános rendezésével kecsegte­tő. valamiféle részeredményt csiholjon ki a tavaly novem­berben kezdődött egyiptomi— izraeli kapcsolatfelvételből. Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője pénteken kö­zölte, hogy Alfred Atherton utazó nagykövet szaúdi láto­gatása idején Fahd trónörökös, a szaúdi vezetés második em­bere támogatólag nyilatkozott a legújabb amerikai kezdemé­nyezésről. A Közel-Kelet leg­nagyobb anyagi erőforrásaival rendelkező, konzervatív szaúdi rezsim politikai jóváhagyása — amely a „jeruzsálemi látoga­tás” óta először nyilvánul meg ilyen egyértelműen, növeli a Camp David-i találkozó esé­lyeit. Az egyiptomi legfelsőbb ál­lambiztonsági bíróság pénte­ken jóváhagyta a Nemzeti Haladó (baloldali) Párt heti­lapja legutóbbi számának el­kobzását — jelentette szomba­Rakodás az űrben Elektronikus számítógép szabta meg a kirakodás rend­jét a Progressz—3 teherszál­lító űrhajóról. Az eddigi ta­pasztalatok felhasználásával az űrhajóban úgy helyezték el a szállítmányt, hogy a Szal- jut űrállomásra meghatáro­zott rendben kerüjenek át a különböző küldemények. Ez megkönnyíti az átrakodás egyébként meglehetősen bo­nyolult munkáját Kovaljonok és Ivancsenkov, a Szaljut személyzetének tagjai számá­ra. Igaz, hogy a rakománynak a világűrben nincs súlya, de a rakodás meglehetősen körül­ményes, az átszállítást pedig nagy gonddal kell végezni, hogy ne rongálják meg az űr­állomás berendezéseit a sza­badon lebegő csomagok. ton a MENA egyiptomi hír- ügynökség. Az Al Ahali című hetilapot, amelyet bátor poli­tikai állásfoglalásai és tényfel­táró cikkei miatt sűrűn koboz­nak el az egyiptomi hatóságok, ezúttal azért marasztalták el, mert a Szovjetunió Afrika-po- litikáját támogató cikket tett közzé legutóbbi számában. Az egyiptomi Nemzeti Haladó (baloldali) Párt hetilapját né­hány hét leforgása alatt im­már harmadszor kobozzák el. A libanoni rendőrség jelen­tése szerint tizenegyen meg­haltak és huszonketten meg­sebesültek péntek este Bejrút­ban a jobboldali keresztény milicisták és az arabközi bé­kefenntartó erők szíriai egysé­gei között kirobbant újabb összetűzés alkalmával. A tűzpárbaj az esti órák­ban, a libanoni főváros keleti, keresztények lakta negyedé­ben kezdődött, és közel hat órát át tartott. Hírügynökségi jelentések szerint szombat reg­gelre elültek a harcok, és csu­pán a keresztény orvlövészek szórványos lövöldözését lehe­tett hallani. A lakosság elő­jött óvóhelyéről, és a minden­napos élet lassan helyreállt Eltemették VI. Pál pápát Szaúd-Arábia a csúcstalálkozó mellett Lapelkohozás Egyiptomban A hét három kérdése Az érdeklődés középpontiában ismét a közel-keleti események Technokrata kormányfő Portugáliában - Zuhan a dollár árfolyama HÉTFŐ: Szadat egyiptomi elnök és Vance amerikai külügyminisz­ter megbeszélése Alexandriában. — Államcsíny történt Hondurasban. — Turbay Ayala, az új kolumbiai elnök megalakitotta kormányát. KEDD: Leonyid Brezsnyev részvéttáviratot intézett VI. Pál pápa halála miatt Villot vatikáni államtitkárhoz. — Washingtonban beje­lentették, hogy szeptember 5-én amerikai—egyiptomi-izraeli csúcs- találkozó lesz Camp Davidben. — Üjabb incidens a kínai—vietnami határon. SZERDA: Kiújultak a harcok Bejrútban. — Nobre da Costa az új portugál miniszterelnök. — Albán leleplezés Kína balkáni aknamunká­járól. — Riadókészültségbe helyezték az észak-frországi brit alakulato­kat az írek tüntetései miatt. CSÜTÖRTÖK: 120 milliárd dolláros katonai költségvetést hagyott jóvá az amerikai képviselöház. — Genfben ülést tartott az a szovjet, amerikai és angol küldöttség, amely a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról tárgyal. — Kormányellenes tüntetések Iránban. PÉNTEK: Moszkvai figyelmeztetés Japán címére a japán—kfnai szerződés aláírásának veszélyeiről. — Vatikáni bejelentés arról, hogy augusztus 25-én ül össze a pápaválasztó konklávé. SZOMBAT: Ismét túlbuzgósági sztrájkot rendeznek a légiforgalom francia irányítói. — A nyugati pénzpiacokon újból rendkívül ala­csonyra zuhant a dollár értéke, magasba szökött az arany ára. A Közel-Kelet került ismét a világközvélemény érdeklő­désének homlokterébe azzal, hogy bejelentették: szeptem­ber 5-én Camp Davidben amerikai—egyiptomi—iz­raeli csúcstalálkozó lesz. Mit jelent az Egyesült Államok ilyen közvetlen beavatkozása a közel-keleti alkudozásba? — Ez a kérdés foglalkoztatta fel­sősorban a hírmagyarázókat. Üj és félig-meddig isme­retlen politikus került a por­tugál kormány élére. Milyen esélyei vannak Nobre da Cos- tának? A hét végére újabb rekor­dok születtek a nemzetközi valutapiacon: soha még az arany ilyen drága nem volt, soha az amerikai dollár ilyen mélyre nem süllyedt... Mi­re készülhetnek a tőkés világ pénzügyi szakemberei és — spekulánsai? MIT JELENT AZ EGYE­SÜLT ÁLLAMOK KÖZVET­LEN BEAVATKOZÁSA A KÖZEL-KELETI ALKUDO­ZÁSBA? Valóban teljesen új elem az, hogy az USA diplomáciája már nem csupán közvetít, nagykövetek vagy nemzetbiz­tonsági főtanácsadók vagy külügyminiszterek nemcsak ingajáratra vállalkoznak, ha­nem az Egyesült Államok el­nöke magához hívja meg Egyiptom és Izrael vezetőit. Mi több, híre járta, hogy Washingtonban azt fontolgat­ják: a Camp David-i találko­zón Carter felveti majd: ame­rikai csapatokat kész a Kö­zel-Keletre küldeni egy meg­állapodás garantálása vé­gett ... A washingtoni törekvése­ket — legalább húsz év óta, mióta az USA egyáltalán fo­kozott érdeklődést tanúsít a Közel-Kelet iránt — mindig is az jeilemezte, hogy egyfaj­ta pax americana-t, amerikai békét akartak ráerőszakolni a térség népeire és kormányaira. Ez a 70-es évek elejéig azért nem sikerülhetett, mert az USA túlságosan átlátszóan Iz­rael pártját fogta, s mert az arab államok többsége ezért is antiimperialista elveket val­lott, Amerika ellen fordult. Az 1973-as háború után a kissin- geri kis lépések taktikája vál­tozást hozott: Szadat felajánl­kozott partnernak, az ameri­kai dollárok reményében egy- re-másra tett engedményeket Washington és Tel Aviv irá­nyában. Tavaly novemberben a jeruzsálemi látogatással te­tőzte be ezt az új politiká­ját... A szadati engedményekre Begin korántsem válaszolt ha­sonlókkal. Az utolsó félévben egyre csökkentek a közvetlen egyiptomi—izraeli megálla­podás lehetőségei, Szadat ke­serűségére és Carter elégedet­lenségére. Az egyiptomi el­nöknek is, az amerikai elnök nek is belpolitikai okokbó. szüksége lenne mégoly cse kély közel-keleti részmegegyc zésre, hogy ez is, az is el mondhassa: íme, neki kö szönhető, hogy a közel-kele: probléma elmozdult a holt­pontról. Begint belpolitikai érdekei inkább a hajthatatlan, a kemény, a merev álláspont felé tolják: az ő választói, az ő hívei inkább azt várják tő­le, hogy engedmények nélkül tudja elfogadtatni Izrael állás­pontját mind Kairóval, mind Washingtonnal. Carter kétségtelenül a sze­mélyes tekintélyét is latba ve­ti a hármas találkozó meg­rendezésével. Ha Camp Da­vidben kudarcot kellene el­könyvelnie, az súlyosan visz- szahatna már az 1980-as el­nökválasztási esélyeire is! Ép­pen ezért számos hírmagyará­zó azon a véleményen van, hogy legalábbis valami lát­szateredmény megszülethetik Carter, Szadat és Begin al­kudozásainak végén. Ha nem, akkor utolsó lehetőségnek a genfi konferencia felújítása marad. Ahol az USA mát nem lehet egyedül döntőbíró, vagy a megállapodás szorgal­mazója. MILYEN ESÉLYEI VAN­NAK AZ ŰJ PORTUGÁL KORMÁNYFŐNEK? Eanes tábornok, a portugál köztársasági elnök általános meglepetésére egy úgynevezett technokratát nevezett ki mi­niszterelnöknek, az 55 éves Alfredo Nobre da Costát. Hi­vatalosan nem tartozik egyik párthoz sem, de az sokat mond, hogy a baloldali pár­tok elégedetlenségüket fejez­ték ki Eanes döntései miatt, viszont a . jobboldali Freitas do Amaral, a kormányválsá­got kirobbantó Demokrata Szociális Centrum vezetője jó választásnak nevezte Nobre da Costa kormányfővé történt kijelölését. Az Intersindical, a hatalmas szakszervezeti központ szintén bizalmatlan az. új miniszter­elnök személye iránt. A kom­munisták is arra emlékeztet­nek, hogy Nobre da Costa rö­vid ideig volt már egyszer iparügyi miniszter, akkori te­vékenysége az államosítási fo­lyamat megállítását célozta. Az új miniszterelnök első nyilatkozatában a gazdasági helyzet megjavítását említette fő céljaként. Sikerülhet-e ez neki? Ha úgy kezdene hozzá, hogy a tőkések érdekeit te­kinti meghatározóknak, akkor Portugáliát a szociális bizony­talanság és nyugtalanság, te­hát a sztrájkok és a termelés visszaesésének útjára vezetné. Mert a Soares-kormány is csak úgy tudott az utolsó hó­napokban a helyén maradni, hogy 'a Intersindical inkább türelemre intette a tömegeit. Nobre da Costa, aki gépész- mérnöki képzettségű férfiú, a Lusotecna vállalat elnök-ve­zérigazgatója, ezen kívül egy francia cég portugáliai leány- vállalatának igazgatótanácsi tagja. Baráti, családi kapcso­latai a portugál régi rendszer­hez kötnék, kérdés, hogy meg­kockáztatja-e kormányelnök­ként — legalábbis gazdasági téren — a régi módszerek al­kalmazását? MIRE KÉSZÜLHETNEK A TŐKÉS VILÁG PÉNZÜGYI SZAKEMBEREI ÉS SPEKU­LÁNSAI A DOLLÁR ÜJABB ÁRFOLYAMZUHANÁSA NYOMÁN? A hét végére újabb — né­hány éve még hihetetlennek tartott rekord dőlt meg a nyu­gati tőzsdéken: az arany un­ciánkénti ára már a 210 dol­lár közelébe szökött fel, vi­szont az amerikai dollár Frankfurtban már 1 márka 90 pfenninget ért csupán. Az Egyesült Államok pénzének ilyen méretű értékcsökkenése nyilván összefüggésben van azzal, hogy az olajexportáló országok az olaj árának eme­lését tervezik, ha előbb nem, akkor jövő év első felében, s ha nem többel, akkor is 5 szá­zalékkal. Köztudomás szerint az olaj drágulása csak még jobban megnövelné az USA óriási fizetési mérleghiányát. Alapos a gyanú, hogy a ban­kóprés működtetésével, azaz újabb és újabb dollártömegek kibocsátásával fedezhetné ezt a hiányt az amerikai kor­mányzat, így aztán nyilvánva­ló, hogy a híguló dollárba ve­tett bizalom is fogyatkozóban van ... Különösen az lenne végzetes az amerikai valutá­ra, ha az olajexportáló orszá­gok elhatároznák: a fekete és folyékony arany árát ezután nem dollárban számítanák, hanem — hogy értékállandó­ságát biztosíthassák — több ország valutájának értékét alapul vevő új könyvelési va­lutában. Ugyanakkor továbbra is áll az, hogy az olcsó dollár ol­csóvá teszi az amerikai ex­portárukat a világpiacon. Az Egyesült Államok monopóliu­mai növelhetik szállításaikat akár Japánba, akár az NSZK- ba, abba a két országba, amely ma már vetélytársa lett az USA-nak. Spekulánsok jó része szá­mára nagyszerű alkalom a za­varosban halászásra az ame­rikai valuta értékcsökkené­se, az arany árának magasba szökkenése. A kérdés, persze, csak az, hogy ki tudja ponto­san meg jó előre: mikor kell aranyat magas dolláron elad­nia, mikor kell dollárt ala­csony márkaárfolyamon vásá­rolnia, hogy aztán később az újabb árfolyamváltozások nyomán lefölözzék a hasznot A nemzetközi pénzpiac is­merősei még valamit beszá­mítanak a kalkulációkba: au­gusztus közepén tartunk. Szá­mos tőkésországban ez az idő­pont, a nyári szabadságok kel­lős közepe szokott kedvező al­kalomnak kínálkozni a ka­matlábak változására, a valu­ták fel- vagy leértékelésére.

Next

/
Thumbnails
Contents