Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-02 / 180. szám
'ZTrrr 4$? W Kfíiriap 1918. AUGUSZTUS 2., SZERDA Francia távirat Brezsnyevhez Valéry Giscard d’Eslaing francia köztársasági elnök táviratot küldött L eonyid Brezsnyevnek, s ebben a francia nép és a maga nevében köszönetét mondott a Franciaország nemzeti ünnepe — a Bastille lerombolásának évfordulója — alkalmából . kifejezett jókívánságokért. Önhöz hasonlóan — hangzik a távirat —, én is meg vagyok győződve róla, hogy Franciaország és a Szov- jetnió kapcsolatai a két ország népeinek kölcsönös érdekeit szolgálva fejlődnek tovább. Helsinki Szovjet-USA tárgyalás A Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége július 13. és 28. között Helsinkiben tárgyalásokat tartott a hagyományos fegyverekkel folytatott kereskedelem korlátozásáról. A Szovjetunió küldöttségét Lev Mengyelejevics rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Egyesült Államok delegációját pedig Leslie Gelb, az amerikai külügyminisztérium katonapolitikai főosztályának főnöke vezette. Dollérkrízis? Az arany ára, amely a világpiacon hetek óta emelkedik, kedden a londoni aranypiacon unciánként 207,50 dollár volt, 7 dollárral több, mint hétfőn. Megváltozott az izraeli álláspont? A libanoni jobboldal támadja a kormánycsapatokat A Dél-Libanonba irányított kormánycsapatok útközben nehézségbe ütköztek. A jobboldali Liberális Párt szóvivőjénél!: nyilatkozata szerint ez az izraeli álláspontban bekövetkezett hirtelen változásnak tudható be. A reguláris libanoni hadsereg jelképes, mindössze néhány száz főnyi alakulatát hétfőn a jobboldal milicistái tűz alá vették és ezért nem jutott el Tebninbe. A délre küldött erők egy tisztje közölte, hogy a felfejlődést most szüneteltetik, de 48 órán belül tovább vonulnak Tebnin felé. Camille Chamoun pártjának szóvivője — anélkül, hogy cáfolta volna, hogy a reguláris erőket a jobboldal fegyveresei támadták meg — kijelentette: az izraelieknek korábban nem bolt ellenvetésük a hadsereg déli irányú mozgása ellen, de hirtelen megváltoztatták véleményüket. A szóvivő ugyanakkor azt mondta, hogy semmit nem tud az izraeli álláspont módosulásának okáról. Szárkisz elnök az Egyesült Államok, Norvégia és Franciaország segítségét kérte. A libanoni államfő arra kérte Washingtont, támogassa az izraeli csapatok Dél-Libanon- ból való kivonulásáról szóló ENSZ-határozatot. Norvégia és Franciaország közbenjárását Szárkisz azzal a megfontolással kérte, hogy a két ország adja az UNIFIL-erők létszámának zömét — mint emlékezetes, az ENSZ-csapaNapi kommentár Kötélhúzás a rózsaszínű házban Érdekes hírt röpítettek világgá a hírügynökségek: Jorge Videla tábornok, Argentína „erős embere” lemondott két egymással összefüggő fontos funkciójáról, o hadsereg-főparancsnokságról és — ami ebből automatikusan következik — juntalagságáról. A döntés kétségtelen kompromisz- szum eredménye. A köztársaság elnökének funkcióit Videla ez év május eleje óta gyakorolja hivatalosan is, tehát a Casa Rosada, az államfői rezidencia, a rózsaszínű ház lakójaként. Gyakorlatilag persze már azelőtt is olyan hatalom összpontosult a kezében, amelyet kizárólag két juntatársával, Emilió Massera tengernaggyal, a flotta vezetőjével és Orlando Agosti tábornokkal, a légierő irányítójával kellett megosztania. Velük viszont alaposan. Buenos Airesben nyílt titok volt már akkor is, hogy , a triumvirátuson belül személyi- hatalmi harc folyik és ezt motiválja a haderőnemek közötti, Argentínában hagyományos villongás. Ez a kötélhúzás kapott afféle „ideológiai körítést” a juntán belül már régen folyó vitához, amelynek az a lényege, visszatérjenek-e és mikor, milyen mértékben a polgári kormányzás, valamilyen formájához, vagy maradjon változatlan a tisztán katonai jelleg. Mindig is Videla tábornok képviselte azt az álláspontot, amely szerint „lazítani kellene a tisztán katonai kereteken”. Ellenfelei szerint ezt azért tette, mert neki volt a legnagyobb esélye arra, hogy megszerezze a köztársasági elnök tisztségét. Juntatársai tavaszig ellenálltak. Akkor azonban nehéz volt megcáfolni ViSelának azt az érvét, hogy a labdarúgóvilágbajnokság idején Argentína a nemzetközi érdeklődés reflektorfényébe kerül, és már csak azért is ajánlatos lenne legalább valami látszatlépés a polgári kormányzat felé. így és ezért nevezte ki a junta májusban köztársasági elnöké Videlát — de már akkor azzal a feltétellel, hogy „majd” — nyilván a labdarúgó VB után — a tábornok cserébe lemond katonai tisztségeiről. Ez most megtörtént. Maga az a tény/hogy megtörtént, azt bizonyig, hogy 1. a két juntatárs kényszeríteni tudta ígérete betartására, Videlál, 2. a juntán belüli törésvonal immár protokollárisán is jól látható és 3. komoly esély van arra, hogy miközben Videla helyzete központilag megerősödött, gyakorlatilag sebezhetőbbé vált. Harmat Endre tok arra kaptak megbízást, hogy, az izraeli visszavonulás után átvegyék a térség ellenőrzését. A területet uraló keresztény milicisták azonban megakadályozták feladatú« végrehajtását. A dél-libanoni feszültség éleződésével egyidejűleg Bejrút keleti szektorában is kiújultak a harcok, de a kormányt most a déli. fejlemények oly mértékben lefoglalják, hogy a főváros biztonságának kérdésével végképp nem képes foglalkozni. Elnöki kormányzás? A Portugál KP ellenzi az államié aktivizálását Mario Soares, a lemondott portugál miniszterelnök, elhalasztotta a választ Diego Freitas do Amaralnak, a De- moicrata Szociális Centrum Párt vezetőjének arra az indítványára, hogy kezdjenek azonnali tárgyalást a kormánykoalíció felújításáról. Mario Soares, az Eanes köztársasági elnökkel folytatott tárgyalása után megbeszélést tartott pártjának többi vezetőivel, köztük a hivatali ügyeket továbbra is ellátó miniszterekkel. Freitas do Amaral, a CDS vezetője, időközben ismételten kijelentette, hogy ha nem sikerül helyreállítani a két párt kormánykoalícióját, akkor a közvetlen elnöki kormányzás gondolatát részesíti előnyben. Elismerve a köztársasági elnök meghatározó szerepét a válság leküzdésében és az új kormány megalakításában, a Portugál Kommunista Párt úgy véli, hogy ez idő szerint nem kívánatos az államfő bevonása a leendő kormány munkájába. A kommunisták ellenzik az elhamarkodott lépéseket, amelyek azzal fenyegetnek, hogy a kormányválság az államhatalmi szervek és a demokratikus intézmények válságává terebélyese dik. Diplomáciai bonyodalmait Kérdőjelek a párizsi merénylet kerül Diplomáciai bonyodalmak vannak kibontakozóban az Irak párizsi nagykövetségén hétfőn' ’'történt túszszedés! ak-‘ ció és az azt követő, mostanáig is tisztázatlan körülmények között kirobbant' lövöldözés körül, amelyben egy francia rendőrfelügyelő és a nagykövetség biztonsági szolgálatának egyik tagja életét vesztette. A francia rendőrség által őrizetbe vett három iraki állampolgárról, a nagykövetség biztonsági szolgálatának embereiről kiderült, hogy diplomáciai státussal rendelkeznek és így diplomáciai mentességet élveznek. Ezért a rendőrségnek minden bizonnyal fel kell hagynia a velük kapcsolatos eljárással, noha a lövöldözésnél jelen volt magas rangú francia rendőrtisztviselők és más francia hatósági személvek változatlanul és egvha.igú^n •állítják, hogy látták a bizton sági szolgálat tagmit. amint pisztollyal lövéseket, adtak le a magát már megadott támadóra. Letartóztatásuk pillanatában viszont már nem volt kezükben fegyver. Az iraki nagykövet salát vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutott, hooy a támadót az utcáról érték a lövések. A támadó változatlanul azt állítja, hogy testvére Szaid Hammáninak, akit janu árban Londonban gyilkoltak meg ismeretlen tettesek. Semmilyen igazoló iratot sem ta láltak nála, ezért személyazonosságát nem lehet hitelt érdemlően megállapítani. Tíz és iái millió négyzetkilométer... Szovjet vélemény Kína területi igényeiről A Kuangming Zsipao című pekingi lap a napokban tette közzé soronkövetkező cikkét azokról az új régészeti leletekről, amelyeket a Szovjetunió területéhez csatlakozó körzetekben találtak. Ez a cikk — csakúgy, mint az előző ilyesfajta írások — szerzőjének elképzelése szerint arra hivatott, hogy alátámassza azt a maoista verziót, amely szerint a Szovjetunió nagy térségei kínai területek — írja Mihail Jakovlev, a TASZSZ politikai hírmagyarázója. A kínai propagandisták az utóbbi időben tudományos csomagolásban próbálják tálalni területi igényeiket. Óriási apparátus foglalkozik ezzel. Az elmúlt két hónapban került ki a nyomdából annak a négykötetes műnek az első két kötete, amely a cári Oroszország kínai agresszióinak története sokatmondó címet viseli és amely koholmányokon alapszik. A szóbanforgó anyagok jellemző vonása: a szovjetellene sség és a történelemhamisítás. Ezek az anyagok arra hivatottak. hogy mind belföldön, mind külföldön megtévesszék a közvéleményt, megindokolják azt a hazug maoista tételt, amely szerint a cári Oroszország kínai területeket foglalt el, a Szovjetunió pedig ennek' a hódító politikának védelmezője és folytatója. A kínai vezetők — mutat rá Jakovlev — nemcsak a Szovjetunióval szemben támasztanak területi igényeket. A maoisták szóhasználata szerint elvesztett jöldek területe 10,5 millió négyzetkilométer, csaknem egymillió négyzetkilométerrel több, mint Kína egész területe, amely 9,6 millió négyzetkilométer. Ebben több mint másfél millió négyzetkilométernyi szovjet terület foglaltatik benne, továbbá Afganisztán és India egy része. valamint egész államok: Korea, Mongólia, Nepál, Burma, Thaiföld, Malaysia. Kambodzsa. Laosz, Vietnam és a kelet-kínai és dél-kínai tenger számos szigete is. Peking csupán ennyire tart igényt, A pekingi vezetők területi igényeinek legfőbb alapja az a tézis, amely szerint minden föld, amelyre valamikor a történelem során több mint kétezer év alatt egyetlen kínai is betette a lábát, kínai földnek kell, hogy számítson. Az ilyesfajta érvelés képtelenségét valamikor Kínában is elismerték. Csou En-laj 1960- ban Edgar Snow amerikai pub. licistával folytatott beszélgetése során kijelentette: ameny nyiben valamennyien visszamennénk a távoli történelmi időkhöz, a világban zűrzavar keletkezne. Peking területi igényeinek megvalósítása céljából nem egyszer próbált erőszakhoz folyamodni. így járt el Burma, India, a Szovjetunió, Vietnam és Japán esetében. Teng Hsziao-pingnek, a kínai államtanács elnökhelyettesének, a hadsereg vezérkari főnökének nemrégiben elhangzott beszéde és Hszü Hsziang- csien honvédelmi miniszternek a Hungcsi című folyóirat augusztusi számában megjelent cikke elutasítja az enyhülésnek még az eszméjét is. Sürgetik a háborúra való felkészülést. A háború normális jelenség. A harmadik világháború bármely nap kirobbanhat. A kínai vezetők őszintesége világosan megmutatja, honnan indul ki — nem a mesebeli, hanem — a teljesen reális; komoly veszély, amely nemcsak Kína legközelebbi szomszédjai hanem az egész emberiség számára rendkívüli szerencsétlenséget vonhat maga után — mutat rá végezetül TASZSZ hírmagyarázója. , Hanoi nagygyűlés Hoang Minh Diám a Szovjetunió segítségéről Nagygyűlésen emlékeztek meg Hanoiban a Szovjet— Vietnami Baráti Társaság megalakulásának 20. évfordulójáról. A rendezvényen részt vett Le Guang Dao, a Vietnami Kommunista Párt KB-titkára. Ünnepi beszédében Hoang Minh Diám, a külföldi országok népeivel való barátság bizottsága elnökségének elnöke méltatta az SZKP, a szovjet kormány és a szovjet nép hatalmas, sokoldalú és hatékony támogatását, amely nagymértékben hozzájárult a vietnami népnek az amerikai imperialista agresszorok feletti győzelméhez. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok a háború utáni szakaszban, a békés építőmunka szakaszában is felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak Vietnamnak. Hoang Minh Diám leszögezte: a háború harminc éve után a vietnami népnek nincs más vágya, mint hogy békében, függetlenül és szabadon éljen, baráti és együttműködési kapcsolatokat fejlesszen ki minden országgal. Hangsúlyozta, hogy a VSZK a Kambodzsával és Kínával fennálló ellentétek tárgyalásos úton történő megoldására törekszik, egymás függetlenségének, szuverenitásának, területi épségének kölcsönös tiszteletben tartása, s az egymás beiügyeibe való be nem avatkozás elve alapján. Az évforduló alkalmából magas kitüntetéssel, a barátság érdemrenddel tüntették ki a Szovjet—Vietnami Baráti Társaságot. Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára az évforduló alkalmából üdvözölte á Szovjet—Vietnami Baráti (Társaságot. ENSZ-megbízolt Namíbiában Pretoria rugaszkodik Wulvis Bajhoz Hatórás ülésén a dél-afrikai kormány úgy döntött, hogy — ha fenntartásokkal és álláspontja felülbírálásának jogával is — de eleget tesz a Biztonsági Tanács által szentesített namíbiai rendezési javaslatnak. Pretoria döntéséről Roelof Botha külügyminiszter levélben tájékoztatta Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt. A levél szerint a dél-afrikai kormány beleegyezett abba, hogy az ENSZ-főtitkár namí- bíai különmegbízottja — Martti Ahtisaari finn diplomata — Délnyugat-Afrikába látogasson és Elkészítse jelentését a BT öt nyugati államának elképzelései szerint fogant javaslatok végrehajtásának módjairól. Pretoria azonban látni kívánja a jelentést, hogy döntsön arról, vajon a különmegbízott gyakorlati javaslatai megfelelnek-e az elképzelések szellemének és kitételeinek. Végső soron tehát arról határozzon, hogy a jelentés fényében hajlandó-e végrehajtani a rendezési javaslatokat? A dél-afrikai kormány elutasította a BT-nek a rendezési csomagtervhez fűzött határozatát, amely kimondja Walvis- Bay mélytengeri kikötőnek a független Namíbiához való tartozását és a külügyminiszter levelében utalt arra, hogy Pretoria nem tartja magára kötelezőnek a határozatot. A Biztonsági Tanács öt nyugati tagállamának Namíbia függetlenségéért kidolgozott terve szerint, az ott tartózkodó 20 ezer dél-afrikai ka-, tona létszámát lecsökkentették ezerötszázra. A nemzetgyűlési választások szabályos lebonyolítását pedig odavezényelt ENSZ-békefenntartó erők biztosítanák. Ezzel megnyílt az út. a namíbiai rendezés felé. A SWAPO, a Délnyugat-aírikai Felszabad! tási Szervezet elfogadta a Biztonsági Tanács határozatát, de követelte; Walvis Baynek a függetlenség után Namíbiához kell tartoznia. Ugyanis az ötök azt javasolták, hogy a mélytengeri kikötő hovatartozásáról csak a majdan függetlenné váló Namíbia és a pretoriai kormány döntsön. A BT végül is határozattervezetet dolgozott ki, amely kimondta: Walvis Bay Namíbia szerves része. A mélytengeri kikötő és közvetlen környéke Namíbia tengerparti vonalának közepén mintegy ezer négyzetkilométeren terül el. A várost 1878-ban annektálták az angolok. nem sokkal azelőtt, hogy német gyarmatosítók elfoglalták Délnyugat-Afrika többi részét. Hat évvel később a térség második legnagyobb városát a Dél-Afrikai Unióhoz csatolták. Erre a „történelmi örökségre” hivatkozik most Vorster miniszterelnök. A valódi ok. hogy Walvis Bay az egyetlen mélyvízi kikötő az angolai Lobito és a dél-afrikai Fokváros között. Jól védett öbölben fekszik, ahol évente több száz európai, amerikai és japán kereskedelmi hajót raknak meg a közeli nyersanyag-lelőhelyek kincseivel : urániummal, rézzel, ólommal, cinkkel, vanádium- mal és sok egyéb stratégiai fontosságú nyersanyaggal Az állandó fejlesztés alatt álló dél-afrikai haditengerészetnek Walvis Ba.yben fontos flottabázisa van. A támaszpont Pretoria számára politikai, gazdasági és katonai ütőkártyát jelentene a függetlenné váló Namíbia ellen. L. L. Amerikai közvetítés Az egyiptomi kormány tovább ing Cyrus Vance amerikai külügyminiszter augusztus 7-én, hétfőn érkezik Egyiptomba — jelentette be Mohamed Ibrahim Kamel egyiptomi külügyminiszter Alfred Atherton amerikai utazó nagykövettel tartott harmadik megbeszélése után. Az egyiptomi diplomácia vezetője az előző este elhangzott amerikai állásfoglalásra válaszul — és mintegy magyarázatképpen — fontosnak tartotta leszögezni: Egyiptom sohasem mondta. hogy visszalép, vagy felhagy a béke megteremtését célzó erőfeszítéseivel. Alfred Atherton amerikai utazó nagykövet, aki az Egyesült Államokat kényelmetlenül érintő egyiptomi döntés miatt meghosszabbította kairói tartózkodását, Kamel külügyminiszterrel kedden megtartott kétórás eszmecseréje után csalódottan közölte az újságírókkal, hogy Szadat vasárnapi bejelentése óta semmit nem változott az egyiptomi álláspont. Az amerikai diplomata az eredeti tervekkel ellentétben egy nappal később, szerdán utazik tovább Izraelbe. <