Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-02 / 180. szám

'ZTrrr 4$? W Kfíiriap 1918. AUGUSZTUS 2., SZERDA Francia távirat Brezsnyevhez Valéry Giscard d’Eslaing francia köztársasági elnök táviratot küldött L eonyid Brezsnyevnek, s ebben a francia nép és a maga nevé­ben köszönetét mondott a Franciaország nemzeti ünne­pe — a Bastille lerombolásá­nak évfordulója — alkalmá­ból . kifejezett jókívánságo­kért. Önhöz hasonlóan — hangzik a távirat —, én is meg vagyok győződve róla, hogy Franciaország és a Szov- jetnió kapcsolatai a két or­szág népeinek kölcsönös érde­keit szolgálva fejlődnek to­vább. Helsinki Szovjet-USA tárgyalás A Szovjetunió és az Egye­sült Államok küldöttsége jú­lius 13. és 28. között Helsin­kiben tárgyalásokat tartott a hagyományos fegyverekkel folytatott kereskedelem kor­látozásáról. A Szovjetunió küldöttségét Lev Mengyelejevics rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követ, az Egyesült Államok delegációját pedig Leslie Gelb, az amerikai külügymi­nisztérium katonapolitikai fő­osztályának főnöke vezette. Dollérkrízis? Az arany ára, amely a vi­lágpiacon hetek óta emelke­dik, kedden a londoni arany­piacon unciánként 207,50 dol­lár volt, 7 dollárral több, mint hétfőn. Megváltozott az izraeli álláspont? A libanoni jobboldal támadja a kormánycsapatokat A Dél-Libanonba irányított kormánycsapatok útközben ne­hézségbe ütköztek. A jobbol­dali Liberális Párt szóvivőjé­nél!: nyilatkozata szerint ez az izraeli álláspontban bekö­vetkezett hirtelen változásnak tudható be. A reguláris libanoni hadse­reg jelképes, mindössze né­hány száz főnyi alakulatát hét­főn a jobboldal milicistái tűz alá vették és ezért nem ju­tott el Tebninbe. A délre küldött erők egy tisztje közöl­te, hogy a felfejlődést most szüneteltetik, de 48 órán belül tovább vonulnak Tebnin felé. Camille Chamoun pártjának szóvivője — anélkül, hogy cá­folta volna, hogy a regulá­ris erőket a jobboldal fegy­veresei támadták meg — ki­jelentette: az izraelieknek korábban nem bolt ellenveté­sük a hadsereg déli irányú mozgása ellen, de hirtelen megváltoztatták véleményü­ket. A szóvivő ugyanakkor azt mondta, hogy semmit nem tud az izraeli álláspont módo­sulásának okáról. Szárkisz elnök az Egyesült Államok, Norvégia és Fran­ciaország segítségét kérte. A libanoni államfő arra kérte Washingtont, támogassa az izraeli csapatok Dél-Libanon- ból való kivonulásáról szóló ENSZ-határozatot. Norvégia és Franciaország közbenjárá­sát Szárkisz azzal a megfon­tolással kérte, hogy a két or­szág adja az UNIFIL-erők létszámának zömét — mint emlékezetes, az ENSZ-csapa­Napi kommentár Kötélhúzás a rózsaszínű házban Érdekes hírt röpítettek vi­lággá a hírügynökségek: Jorge Videla tábornok, Argentína „erős embere” lemondott két egymással összefüggő fontos funkciójáról, o hadsereg-főpa­rancsnokságról és — ami eb­ből automatikusan követke­zik — juntalagságáról. A dön­tés kétségtelen kompromisz- szum eredménye. A köztársaság elnökének funkcióit Videla ez év május eleje óta gyakorolja hivatalo­san is, tehát a Casa Rosada, az államfői rezidencia, a rózsaszí­nű ház lakójaként. Gyakorlati­lag persze már azelőtt is olyan hatalom összpontosult a kezé­ben, amelyet kizárólag két jun­tatársával, Emilió Massera tengernaggyal, a flotta vezető­jével és Orlando Agosti tá­bornokkal, a légierő irányító­jával kellett megosztania. Ve­lük viszont alaposan. Buenos Airesben nyílt titok volt már akkor is, hogy , a triumvirátuson belül személyi- hatalmi harc folyik és ezt mo­tiválja a haderőnemek közöt­ti, Argentínában hagyományos villongás. Ez a kötélhúzás kapott afféle „ideológiai körí­tést” a juntán belül már ré­gen folyó vitához, amelynek az a lényege, visszatérjenek-e és mikor, milyen mértékben a polgári kormányzás, valami­lyen formájához, vagy marad­jon változatlan a tisztán kato­nai jelleg. Mindig is Videla tábornok képviselte azt az álláspontot, amely szerint „lazítani kellene a tisztán katonai kereteken”. Ellenfelei szerint ezt azért tette, mert neki volt a legna­gyobb esélye arra, hogy meg­szerezze a köztársasági elnök tisztségét. Juntatársai tavaszig ellenálltak. Akkor azonban ne­héz volt megcáfolni ViSelának azt az érvét, hogy a labdarúgó­világbajnokság idején Argentí­na a nemzetközi érdeklődés reflektorfényébe kerül, és már csak azért is ajánlatos lenne legalább valami látszatlépés a polgári kormányzat felé. így és ezért nevezte ki a junta májusban köztársasági elnöké Videlát — de már ak­kor azzal a feltétellel, hogy „majd” — nyilván a labdarú­gó VB után — a tábornok cse­rébe lemond katonai tisztségei­ről. Ez most megtörtént. Ma­ga az a tény/hogy megtörtént, azt bizonyig, hogy 1. a két juntatárs kényszeríteni tudta ígérete betartására, Videlál, 2. a juntán belüli törésvonal im­már protokollárisán is jól lát­ható és 3. komoly esély van arra, hogy miközben Videla helyzete központilag megerősö­dött, gyakorlatilag sebezhetőb­bé vált. Harmat Endre tok arra kaptak megbízást, hogy, az izraeli visszavonulás után átvegyék a térség ellen­őrzését. A területet uraló ke­resztény milicisták azonban megakadályozták feladatú« végrehajtását. A dél-libanoni feszültség éleződésével egyidejűleg Bej­rút keleti szektorában is ki­újultak a harcok, de a kor­mányt most a déli. fejlemé­nyek oly mértékben lefoglal­ják, hogy a főváros biztonsá­gának kérdésével végképp nem képes foglalkozni. Elnöki kormányzás? A Portugál KP ellenzi az államié aktivizálását Mario Soares, a lemondott portugál miniszterelnök, el­halasztotta a választ Diego Freitas do Amaralnak, a De- moicrata Szociális Centrum Párt vezetőjének arra az in­dítványára, hogy kezdjenek azonnali tárgyalást a kor­mánykoalíció felújításáról. Mario Soares, az Eanes köztársasági elnökkel folyta­tott tárgyalása után megbe­szélést tartott pártjának töb­bi vezetőivel, köztük a hiva­tali ügyeket továbbra is ellá­tó miniszterekkel. Freitas do Amaral, a CDS vezetője, idő­közben ismételten kijelentet­te, hogy ha nem sikerül hely­reállítani a két párt kor­mánykoalícióját, akkor a közvetlen elnöki kormányzás gondolatát részesíti előnyben. Elismerve a köztársasági el­nök meghatározó szerepét a válság leküzdésében és az új kormány megalakításában, a Portugál Kommunista Párt úgy véli, hogy ez idő szerint nem kívánatos az államfő be­vonása a leendő kormány munkájába. A kommunisták ellenzik az elhamarkodott lé­péseket, amelyek azzal fenye­getnek, hogy a kormányvál­ság az államhatalmi szervek és a demokratikus intézmé­nyek válságává terebélyese dik. Diplomáciai bonyodalmait Kérdőjelek a párizsi merénylet kerül Diplomáciai bonyodalmak vannak kibontakozóban az Irak párizsi nagykövetségén hétfőn' ’'történt túszszedés! ak-‘ ció és az azt követő, mostaná­ig is tisztázatlan körülmények között kirobbant' lövöldözés körül, amelyben egy francia rendőrfelügyelő és a nagy­követség biztonsági szolgálatá­nak egyik tagja életét vesz­tette. A francia rendőrség által őrizetbe vett három iraki ál­lampolgárról, a nagykövetség biztonsági szolgálatának em­bereiről kiderült, hogy diplo­máciai státussal rendelkeznek és így diplomáciai mentességet élveznek. Ezért a rendőrség­nek minden bizonnyal fel kell hagynia a velük kapcsolatos eljárással, noha a lövöldözésnél jelen volt magas rangú fran­cia rendőrtisztviselők és más francia hatósági személvek változatlanul és egvha.igú^n •állítják, hogy látták a bizton sági szolgálat tagmit. amint pisztollyal lövéseket, adtak le a magát már megadott táma­dóra. Letartóztatásuk pillana­tában viszont már nem volt kezükben fegyver. Az iraki nagykövet salát vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutott, hooy a támadót az utcáról érték a lövések. A támadó változatla­nul azt állítja, hogy testvére Szaid Hammáninak, akit janu árban Londonban gyilkoltak meg ismeretlen tettesek. Sem­milyen igazoló iratot sem ta láltak nála, ezért személyazo­nosságát nem lehet hitelt ér­demlően megállapítani. Tíz és iái millió négyzetkilométer... Szovjet vélemény Kína területi igényeiről A Kuangming Zsipao című pekingi lap a napokban tette közzé soronkövetkező cikkét azokról az új régészeti lele­tekről, amelyeket a Szovjet­unió területéhez csatlakozó körzetekben találtak. Ez a cikk — csakúgy, mint az elő­ző ilyesfajta írások — szerzőjé­nek elképzelése szerint arra hivatott, hogy alátámassza azt a maoista verziót, amely sze­rint a Szovjetunió nagy térsé­gei kínai területek — írja Mi­hail Jakovlev, a TASZSZ po­litikai hírmagyarázója. A kínai propagandisták az utóbbi időben tudományos csomagolásban próbálják tálal­ni területi igényeiket. Óriási apparátus foglalkozik ezzel. Az elmúlt két hónapban került ki a nyomdából annak a négykö­tetes műnek az első két köte­te, amely a cári Oroszor­szág kínai agresszióinak törté­nete sokatmondó címet viseli és amely koholmányokon alap­szik. A szóbanforgó anyagok jel­lemző vonása: a szovjetelle­ne sség és a történelemhamisí­tás. Ezek az anyagok arra hi­vatottak. hogy mind belföldön, mind külföldön megtévesszék a közvéleményt, megindokolják azt a hazug maoista tételt, amely szerint a cári Oroszor­szág kínai területeket foglalt el, a Szovjetunió pedig ennek' a hódító politikának védelme­zője és folytatója. A kínai vezetők — mutat rá Jakovlev — nemcsak a Szovjetunióval szemben tá­masztanak területi igényeket. A maoisták szóhasználata sze­rint elvesztett jöldek területe 10,5 millió négyzetkilométer, csaknem egymillió négyzetki­lométerrel több, mint Kína egész területe, amely 9,6 mil­lió négyzetkilométer. Ebben több mint másfél millió négy­zetkilométernyi szovjet terület foglaltatik benne, továbbá Afganisztán és India egy ré­sze. valamint egész államok: Korea, Mongólia, Nepál, Bur­ma, Thaiföld, Malaysia. Kam­bodzsa. Laosz, Vietnam és a kelet-kínai és dél-kínai ten­ger számos szigete is. Peking csupán ennyire tart igényt, A pekingi vezetők területi igényeinek legfőbb alapja az a tézis, amely szerint minden föld, amelyre valamikor a tör­ténelem során több mint két­ezer év alatt egyetlen kínai is betette a lábát, kínai földnek kell, hogy számítson. Az ilyesfajta érvelés képte­lenségét valamikor Kínában is elismerték. Csou En-laj 1960- ban Edgar Snow amerikai pub. licistával folytatott beszélge­tése során kijelentette: ameny nyiben valamennyien vissza­mennénk a távoli történelmi időkhöz, a világban zűrzavar keletkezne. Peking területi igényeinek megvalósítása céljából nem egyszer próbált erőszakhoz fo­lyamodni. így járt el Burma, India, a Szovjetunió, Vietnam és Japán esetében. Teng Hsziao-pingnek, a kí­nai államtanács elnökhelyette­sének, a hadsereg vezérkari főnökének nemrégiben elhang­zott beszéde és Hszü Hsziang- csien honvédelmi miniszternek a Hungcsi című folyóirat augusztusi számában megje­lent cikke elutasítja az eny­hülésnek még az eszméjét is. Sürgetik a háborúra való fel­készülést. A háború normális jelenség. A harmadik világhá­ború bármely nap kirobban­hat. A kínai vezetők őszintesége világosan megmutatja, honnan indul ki — nem a mesebeli, hanem — a teljesen reális; ko­moly veszély, amely nemcsak Kína legközelebbi szomszédjai hanem az egész emberiség számára rendkívüli szeren­csétlenséget vonhat maga után — mutat rá végezetül TASZSZ hírmagyarázója. , Hanoi nagygyűlés Hoang Minh Diám a Szovjetunió segítségéről Nagygyűlésen emlékeztek meg Hanoiban a Szovjet— Vietnami Baráti Társaság megalakulásának 20. évfor­dulójáról. A rendezvényen részt vett Le Guang Dao, a Vietnami Kommunista Párt KB-titkára. Ünnepi beszédében Hoang Minh Diám, a külföldi orszá­gok népeivel való barátság bizottsága elnökségének elnö­ke méltatta az SZKP, a szov­jet kormány és a szovjet nép hatalmas, sokoldalú és haté­kony támogatását, amely nagymértékben hozzájárult a vietnami népnek az amerikai imperialista agresszorok felet­ti győzelméhez. Hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok a háború utáni szakaszban, a békés építőmunka szakaszában is felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak Vietnamnak. Hoang Minh Diám leszö­gezte: a háború harminc éve után a vietnami népnek nincs más vágya, mint hogy béké­ben, függetlenül és szabadon éljen, baráti és együttműködé­si kapcsolatokat fejlesszen ki minden országgal. Hangsú­lyozta, hogy a VSZK a Kam­bodzsával és Kínával fenn­álló ellentétek tárgyalásos úton történő megoldására tö­rekszik, egymás függetlensé­gének, szuverenitásának, te­rületi épségének kölcsönös tiszteletben tartása, s az egy­más beiügyeibe való be nem avatkozás elve alapján. Az évforduló alkalmából magas kitüntetéssel, a barát­ság érdemrenddel tüntették ki a Szovjet—Vietnami Baráti Társaságot. Le Duan, a Viet­nami Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára az évforduló alkalmából üd­vözölte á Szovjet—Vietnami Baráti (Társaságot. ENSZ-megbízolt Namíbiában Pretoria rugaszkodik Wulvis Bajhoz Hatórás ülésén a dél-afrikai kormány úgy döntött, hogy — ha fenntartásokkal és állás­pontja felülbírálásának jogával is — de eleget tesz a Biz­tonsági Tanács által szentesített namíbiai rendezési javaslatnak. Pretoria döntéséről Roelof Botha külügyminiszter levél­ben tájékoztatta Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkárt. A levél szerint a dél-afrikai kormány beleegyezett abba, hogy az ENSZ-főtitkár namí- bíai különmegbízottja — Martti Ahtisaari finn diploma­ta — Délnyugat-Afrikába láto­gasson és Elkészítse jelentését a BT öt nyugati államának el­képzelései szerint fogant ja­vaslatok végrehajtásának mód­jairól. Pretoria azonban látni kívánja a jelentést, hogy dönt­sön arról, vajon a különmegbí­zott gyakorlati javaslatai meg­felelnek-e az elképzelések szel­lemének és kitételeinek. Végső soron tehát arról határozzon, hogy a jelentés fényében haj­landó-e végrehajtani a rende­zési javaslatokat? A dél-afrikai kormány eluta­sította a BT-nek a rendezési csomagtervhez fűzött határo­zatát, amely kimondja Walvis- Bay mélytengeri kikötőnek a független Namíbiához való tar­tozását és a külügyminiszter le­velében utalt arra, hogy Pre­toria nem tartja magára kö­telezőnek a határozatot. A Biztonsági Tanács öt nyugati tagállamának Namí­bia függetlenségéért kidolgo­zott terve szerint, az ott tar­tózkodó 20 ezer dél-afrikai ka-, tona létszámát lecsökkentették ezerötszázra. A nemzetgyűlési választások szabályos lebo­nyolítását pedig odavezényelt ENSZ-békefenntartó erők biz­tosítanák. Ezzel megnyílt az út. a namíbiai rendezés felé. A SWAPO, a Délnyugat-aí­rikai Felszabad! tási Szervezet elfogadta a Biztonsági Tanács határozatát, de követelte; Walvis Baynek a függetlenség után Namíbiához kell tartoz­nia. Ugyanis az ötök azt java­solták, hogy a mélytengeri ki­kötő hovatartozásáról csak a majdan függetlenné váló Na­míbia és a pretoriai kormány döntsön. A BT végül is hatá­rozattervezetet dolgozott ki, amely kimondta: Walvis Bay Namíbia szerves része. A mélytengeri kikötő és közvetlen környéke Namíbia tengerparti vonalának köze­pén mintegy ezer négyzetkilo­méteren terül el. A várost 1878-ban annektálták az an­golok. nem sokkal azelőtt, hogy német gyarmatosítók el­foglalták Délnyugat-Afrika többi részét. Hat évvel ké­sőbb a térség második legna­gyobb városát a Dél-Afrikai Unióhoz csatolták. Erre a „történelmi örökségre” hivat­kozik most Vorster miniszter­elnök. A valódi ok. hogy Walvis Bay az egyetlen mélyvízi ki­kötő az angolai Lobito és a dél-afrikai Fokváros között. Jól védett öbölben fekszik, ahol évente több száz európai, amerikai és japán kereskedel­mi hajót raknak meg a köze­li nyersanyag-lelőhelyek kin­cseivel : urániummal, rézzel, ólommal, cinkkel, vanádium- mal és sok egyéb stratégiai fontosságú nyersanyaggal Az állandó fejlesztés alatt álló dél-afrikai haditengeré­szetnek Walvis Ba.yben fon­tos flottabázisa van. A tá­maszpont Pretoria számára po­litikai, gazdasági és katonai ütőkártyát jelentene a függet­lenné váló Namíbia ellen. L. L. Amerikai közvetítés Az egyiptomi kormány tovább ing Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter augusztus 7-én, hétfőn érkezik Egyiptomba — jelentette be Mohamed Ibra­him Kamel egyiptomi külügy­miniszter Alfred Atherton ame­rikai utazó nagykövettel tar­tott harmadik megbeszélése után. Az egyiptomi diplomá­cia vezetője az előző este el­hangzott amerikai állásfogla­lásra válaszul — és mintegy magyarázatképpen — fontos­nak tartotta leszögezni: Egyip­tom sohasem mondta. hogy visszalép, vagy felhagy a bé­ke megteremtését célzó erőfe­szítéseivel. Alfred Atherton amerikai utazó nagykövet, aki az Egye­sült Államokat kényelmetlenül érintő egyiptomi döntés miatt meghosszabbította kairói tar­tózkodását, Kamel külügymi­niszterrel kedden megtartott kétórás eszmecseréje után csalódottan közölte az újság­írókkal, hogy Szadat vasárna­pi bejelentése óta semmit nem változott az egyiptomi állás­pont. Az amerikai diplomata az eredeti tervekkel ellentét­ben egy nappal később, szer­dán utazik tovább Izraelbe. <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents