Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
1978. JŰLIUS 9., VASÄRNAP Könyvek css automatából A Dabasi Nyomda újabb korszerű gépekkel gyarapodott. A múlt hónapban állították munkába az NSZK-ból vásá- tő gépsort. Eddig műszakonként huszonöt ember munkáját igényelte ez a művelet. Az új gépsor mellé mindössze öt munkás szükséges egy műszakban. Koppány György felvétele A Nyugati pályaudvarra érkező nemzetközi gyorsról leszálló utasok döbbenten állnak a szerelvény mellett, s percekig nem értik, mi történik körülöttük. A csarnok épülete ízekre szedve, a sínek helyén gödrök és földkupacok, mozdony helyett pedig dömperek és földmarók kerülgetik egymást... A belföldi utasok mindezt már megszokták, hiszen jó néhány hónapja tart ez a felfordulás. Nem a herék, csákány csattog — Mi is meglepődtünk, hogy amikor megkezdődtek a munkálatok, az utasok milyen gyorsan hozzászoktak a hadiállapothoz — fogad Kijácz József, a Nyugati állomásfőnöke, akinek magának is furcsa lehetett, hogy egyik napról a másikra már nem a mozdonyok megszokott zúgása szűrődik be irodája ablakán, hanem előbb a sínbontók ütemes csákánycsattogása, ma pedig a markológépek zaja, meg a kompresszorok monoton berregése. — Az első hónapokban egyetlen panasz sem érkezett. Pedig most az utasoknak a legnehezebb. Még másfél év, és helyreáll újra a rend, befuthatnak a vonatok a csarnok vágányaira. De vajon valóban másfél év lesz, vagy talán több? — Azt hiszem, az ígért határidőt megtartják a szerelők, építők, hiszen maguk is egv- től egyig vasutasok, pontosabban a MÁV Hídépítő-, a MÁV Magasépítő-, illetve a MÁV Szerelő és Szakipari Vállalat dolgozói. S mert ők is a vasúthoz tartoznak, jobban megértik nehéz helyzetünket. Pénzt számol, pecsétel, jegyet ad A pénztárablakok előtt hosz- szú sorok kígyóznak. Az egyik sor végén két rakoncátlan gyerek, akiket édesanyjuk sehogyan sem tud kordában tartani. Ö maga is ideges, percek múlva indul a vonat, s még jó néhányan vannak előtte. — Kicsit tovább kellett bent maradnom, így már késve értem a gyerekekért az óvodába — pillant idegesen az órájára Nickó Jánosné. — Zebe- génybe megyünk a hétvégére. Jó volna elérni még ezt a vonatot. A pénztárablak mögött Pi- teszki Vincéné keze egyetlen pillanatra sem áll le. Pecsétel, pénzt számol, majd újabb jegyért nyúl, szakadatlan egyhangúsággal. — Az iskolai szünet kezdetétől szeptemberig alig van nap, hogy kevesebben lennének az utasok. Régebben még befolyásolta a sor hosszúságát, hogy sütött-e a nap, vagy sem. Ma azonban már ez sem számít. Sok embernek van hétvégi telke a Dunakanyarban, s • vagy ők utaznak, vagy azok akik látogatóba ruccannak hozzájuk, — néz végig a soron egy pillanatra Piteszkiné, s közben fürge mozdulattal bélyegzi az elé nyújtott katonajegyet. Mikor indul, melyik vágányról? „AZ ÉPÍTÉS MIATTI KELLEMETLENSÉGÉRT SZÍVES ELNÉZÉST KÉRÜNK!" — pi- roslilc messzire a bocsánatáé-' rő tábla, de az utasok talán észre sem veszik. A Pest megyei ingázók, akik naponta fordulnak meg itt, már a szakavatottak biztonságával sietnek a C vagy J vágány felé. Akik viszont csak alkalmanként utaznak, kétségbeesetten silabizál- ják a sínek végében álló táblán az induló vonatokról tájékoztató táblát. S ha már megtalálták a megfelelőt, \ a biztonság kedvéért megkérdezik a tábla mellett álló „Kapus” karszalagos vasutast, hogy valóban Dunakeszire megy-e és valóban a D-vá- gányról az a bizonyos vonat. — Mikor indul Ceglédre, Gödre, Nagymarosra vonat? Át kell-e szállni Szob felé? Megáll Vecsésen is a szolnoki gyors? Tényleg csak Zuglóból indul a lajosmizsei? — záporoznak a kérdések Joó Sándor kapus felé, s ő készségesen válaszol mindenkinek. Tudja, mikor, melyik vágányról hová indul a szerelvény, melyik hol áll meg, s merre lehet át- szállni róla. Nem könnyű a feladata, hiszen naponta 360 pár vonat fordul meg a pályaudvaron. — Nem volt nehéz mindezt megtanulni. Hat hét elegendő volt rá. Azelőtt ugyanis kocsirendező voltam, de betegség miatt leszázalékoltak — mondja Joó Sándor. — Volt-e már kérdés, amire nem tudott választ adni? — Eddig nem! De még lehet! — teszi hozzá nevetve. Sokáig aligha faggathatom, mert az utasok szünet nélkül elárasztják kérdésekkel. (Naponta 60—70 ezer utas fordul meg ezen a pályaudvaron. Iliyenkor hétvégén, van úgy, hogy száz-százhúszezren is utaznak. S bizony sokan attól tartanak, hogy az építkezés miatti felfordulásban talán rossz vonatra szállnak. Inkább megkérdezik hát a kapustól is, hogy valóban arra megy az a bizonyos vonat.) — Megszámolta-e már, hogy hány embernek ad naponta felvilágosítást? — kérdem Joó Sándortól, amikor egy kis lélegzethez jut. — Még sohasem. De, hogy több ezernek, az szent. Kicsiny Iához a sínek közt — Reggel a vonaton maradt a táskám! — ront be az ügyeletes tiszt szobájába egy tizenhat év körüli nyurga fiú. — Csak az igazolványom volt benne, meg a vonatjegyem — hadarja lélegzetvétel nélkül. Bodnár Béla ügyeletes tiszt nagynehezen azt is kiszedi belőle. hogy melyik vonaton is történt a dolog. — Dunakeszi-gyártelepnél szálltam le. A vonat Nagymarosig ment. — Akkor Nagymaroson lesz 'a csomag is — mondja az ügyeletes tiszt és már nyúl is a telefon után. — Minden rendben. A táskádat leadták — nyugtatja a fiút. aki boldogan szalad, hogy megnézze, mikor indul a legközelebbi vonat Nagymaros felé. Az ügyeletes tiszt irodája január óta egy kicsiny faházban van, a vágányok között. Naponta sok százan megfordulnak itt is ügyes-bajos dolgaikkal az utasok. Mégse marad otthon az ügyeletes tiszt — Sok mindent megértem már, de bizony ekkora felfordulás ritkán van — int fejével az építkezés felé az ügyeletes tiszt. — Nekem könnyű, mert én már nyugdíjas vagyok és csak besegítek a többieknek. Ha akarom, hát otthon maradok. De azért még egyetlen egyszer sem maradt ki a szolgálatból. ★ Ma, a 28. vasutasnapon őket ünnepeljük, az ügyeletes tiszteket és váltóőröket, állomásfőnököket és kapusokat, jegykezelőket és pénztárosokat, azt a 145 ezer vasutast, aki naponta helytáll — ha nem is olyan nehéz körülmények között, mint a Nyugati pályaudvaron dolgozók. Wanatka Gabriella Megyei tanácsülés után Arányok, eredmények, támogatók = Szombati számunkban tudósítottunk arról, hogy pén- I teken a Pest megyei Tanács megtárgyalta és elfogadta a 1 helyi tanácstagok tevékenységéről szóló előterjesztést, va_ | lamint a megye 1977. évi költségvetésének és fejlesztési- íj alap-tervének végrehajtásáról készített jelentést.- Anyag- I torlódás miatt e két fontos papirend részletes ismerteté- ! sére nem nyílott lehetőségünk. Lapunk, főmunkatársa, | Mészáros Ottó most az írásbeli anyagok, valamint az ülé_ = sen elhangzottak alapján a főbb jellemzőket foglalja össze. Nőtt az aktivitás, kiegyensúlyozottabb a gazdálkodás Aligha szükséges különösebben bizonygatni, hogy a tanácstagok tevékenysége, meg a gazdálkodás eredményessége ugyanazon cselekvési lánc két szeme, s ez a lánc a terület- és településfejlesztéssel a lakosság szolgálata. Amiben természetesen nemcsak forintok kap. nak helyet mert hiszen veszélyes leegyszerűsítésnek esnénk áldozatul, ha úgy gondolnánk, ott tevékenykedik jól a tanács, ahol bőven jut mindenre pénz, ahol nem kell nemet vagy nin- cset mondani egyetlen ülésen, tagsági beszámolón sem. Nagyon kicsinynek tűnő példával élve: tavaly a megyében összesen 83,6 ezer négyzetméternyi szilárd burkolatú járda készült el a társadalmi segítség sokféle forrására támaszkodva. A tanácstagok - rengeteg munkája van ebben! Kérlelés és szervezés, győzködés és példamutatás, mert hiszen aki csak beszél, annak mások előtt nincs hitele. E következtetést, az ülésen többen is alapelvnek ítélték, s érthetetlennek tartották — pontosan az elvesztegetett lehetőségek miatt — hogy némely település tanácsa, népfrontbizottsága egyszerűen beletörődik abba, akadnak tanácstagok, akik évszámra semmiben sem vesznek részt, s nem tartják meg beszámolóikat választóik előtt. Korántsem véletlen egybeesésnek tartjuk, hogy amint a tanácstagi munka színvonala, úgy a gazdálkodás tervszerűsége is növekedett, a korábbiaknál jobban igazodik mindkét tevékenység a változó követelményekhez. A megyében 6537 helyi tanácstag képviseli a lakosságot, s nagy többségük immár az 1973. évi tanácstagi választások óta. öt esztendő tapasztalatait lehetett tehát Ösz- szefoglalni az ülésen, s ez már távlatokat kínáló nézőpont. A fő jellemzőnek azt tarthatjuk, hogy miközben a tanácstagi munka környezete kedvezőbbé vált — a megye társadalmi, gazdasági fejlődése meggyorsult —, ugyanakkor bonyolultabbá is lett. Megnőtt ugyanis a lakosság közéleti érdeklődé, se, nem éri be annyival, mint korábban, akár az információkat nézzük, akár a részletező válaszokat egy-egy közérdekű észrevételre, javaslatra. Érdemben akarnak tudni a dolgokról, éppen ezért a tanácstagok is, azaz folyamatosan növekszik a testületi munka súlya, szerepe, s módszertanának is így keü tökéletesednie. Az összefogottság, a célratörő aktivitás jelentőségét érzékelteti, hogy míg a ’ negyedik ötéves tervben összesen 696 millió forintot tett ki a megye lakossá, ga által végzett társadalmi munka értéke, addig az ötödik ötéves terv eddig eltelt két esztendejében már 575 milliót! Öt ÉS fél milliárd forint fedezte a kiadásokat öt év tapasztalatai szolgálnak bizonyságul árra, folyamatosan erősödött a tanácsok ön- kormányzati jellege, azaz mind hatásosabban tudnak élni a tanácstörvény teremtette önál_ lósággal. Lemérhetjük ezt azon is hogy fokozódott a részvétel a tanácsüléseken, aktívabbak lettek a tagok, megnőtt az in- terpelláciős kedv. Mérhetjük azonban azon is az önállóság érvényesülését, hogy a hetvenes évek középső harmadához viszonyítva ma már kiegyensúlyozottabb a gazdálkodás, magyarán: megalapozottabbak a helyi tanácsi testületek döntései. Közvetett, de nem mellékesbizonyíték a felelősségérzet növekedésére az is, hogy bár évente hétszáz tanácsülést tartanak a megyében, két esztendő alatt csak négy esetben kellett ismételten összehívni a tanácskozást, mert nem volt meg a határozatképesség. Tavaly költségvetési és fejlesztési kiadásokra összesen 5,5 milliárd forint állt a megye rendelkezésére, s ez 16,3 százalékkal nagyobb az 1976. évi pénzügyi forásoknál. Annak ellenére, hogy rengeteg a gond és a tennivaló, most már egyre gyakoribb eset, elsősorban a pénz elköltése és nem hiánya — természetesen tervszerű, a legfontosabb célokhoz igazodó elköltése — okoz nehézségeket. Ilyen értelemben kedvező irányú a mozgás: a pénzmaradványok kisebbek, azaz a felhasználás nagyobb mint az előző évben volt. Ennek a változásnak a tartóssá tételéhez azonban tovább kell fejleszteni a tanácsok tervezőmunkáját, erősíteni szükséges a lebonyolítással foglalkozó apparátus szakmai hozzáértését. Eljutottak addig a tanácstagok, hogy a gazdálkodásban nem puszta forintösszeget látnak, hanem társadalompoliti1<ai célokat szolgáló feladatokat, amikhez pénz is társul. Igenéin, de némely helyi tanácsnál a fejlesztést a tisztségviselők a maguk külön teendőjének vélik, s ha tárgyalnak is arról testületi ülésen — e jelenséget joggal érte bírálat a megyei tanácstagok részéről —, úgy teszik ezt, hogy mondandójukat a látszat-szakszerűség adathalmaza mögé rejtik. Ez azért is kárhoztatandó módszer, mert ha a döntés nem volt kollektív, akkor a végrehajtás sem lesz az, hiszen a tanácstagok nem ítélik a magukénak az olyasfajta feladatokat, melyek kialakításában nem vettek részt. Márpedig fokozottan szükség van arra hogy a döntés kollektív legyen, mert növekednek a feladatok is, a források is, s egyre nehezebb mind a terület-, mind a településfejlesztésben meglelni az egészséges arányokat. Visszatérő gond, hogy a meghatározott összegű költségvetés, fejlesztési alap miként tagolódjon az egyes tevékenységi területek között, mert hiba lenne elhallgatni: a jogos igények kielégítésére sincs ma még min. denütt mód. Mindig és mindenhová egy keveset adni, vagy egy-egy kiemelt területre koncentrálni, eközött kell választani, s a választás nem könnyű. Példával élve: egyre nagyobb összegeket követel az egészség- ügyi ellátás, tavaly ilyen célokra a költségvetésből 636 millió, a fejlesztési alapból pedig 33 millió forintot különítettek el. Ennek ellenére is még hatalmasak a teehdők annak érdekében, hogy a megye lakosságának egészségügyi ellátása elérje az országos átlagot. folyamatosan korszerűsíteni kel! a munkamódszereket Árok a csatornának Vácott, a Földvári lakótelepen a vízmű dolgozói megkezdték a csatornarendszer kiépítését. A gépek a földmunkákat a héten befejezték. Halmágyi Péter felvétele Dicsérendő az a rugalmasság, amellyel a megyei tanács végrehajtó bizottsága év közben pénzeszközöket csoportosított át olyan tanácsoktól, ahol a felhasználás feltételeit nem teremtették meg időben, olyan településekre, ahol a fejlesztés a tervezettnél is dinamikusabb volt, magáti az okot nem ítélhetjük dicséretesnek. Helyes dolog az is, hogy mind nagyobb szerepe van a gazdálkodásban a megyei kölcsön- alapnak, ám intő jel: akadtak tanácsok, melyektől a kölcsönt vissza kellett venni, mert igényelték, de nem bizonyultak képesnek a célszerű fölhasználásra. Az ilyen és ha. sonló tények egyben azt is sürgetik, a tanácsi testületek következetesebben számoltassák el a végrehajtó bizottságokat, a tisztségviselőket, ne törődjenek bele könnyedén abba, hogy valami nem sikerült, holott a lehetőség megnyílt a cselekvésre. Ügy fogalmazott a megyei tanács pénteki ülésén a felszólalók egyike, hogy a tanácstagok választóiknak egyre több eredményről számolhatnak be, s ez érezhetően megnöveli az érdeklődést a további feladatok iránt. Amit bizonyít, tavaly jóval többén vettek részt a tanácstagi beszámolókon, mint a koráb. bi években bármikor. Nagy kár lenne engedni, hogy lelohadjon a közfigyelem, s ez összehangolt munkát követel a szakigazgatási szervek, a végrehajtó bizottság, s a tanácstagok, illetve a tanács, mint testület között. Ez az összehangoltság olyan értelemben is szükséges, hogy folyamatosan elemezzék a tanácsok — akár a mind népszerűbb tanácstagi csoportok megbeszélésein, akár testületi üléseken — a gazdálkodási tapasztalatokat és tanulságokat, s az elemzést kövessék intézkedések, s ha arra szükség van, akkor felelősségre vonás. Sok még a kihasználatlan tartalék — ez közös gondolati fonala volt mindkét napirend tárgyalásának, s példák serege tanúsítja ezt. Gyakran szomszédos településeken mutat fel meghökkentő különbségeket a tanács tevékenysége, évekig kínlódnak az egyik helyen olyan módszerek keresgélésével, amilyeneket másutt már régóta sikerrel alkalmaznak. Ez éppúgy igaz általában a tanácstagi munkára, mint an. nak a gazdálkodással összefüggő részére. Bebizonyosodott például, hogy szakszerű, következetes munkával jelentősen növelhetők a tanácsi bevételek olyan területeken, ahol — mint a közműfejlesztési hozzájárulásoknál — korábban sok zavar, fennakadás mutatkozott. Ehhez azonban nem elég, ha a tanácstagok „agitálnak”, s az sem, ha pusztán a szakigazgatás buzgólkodik. Az együttes fellépésnek, a luitározottságnak van igazán eredménye, s ez megköveteli a tanácsi tevékenységben az ésszerű és egész, séges munkamegosztás erösíté. sét. Tartalmasabb a tanácstagok részvétele mind a testületi, mind a lakóterületi munkában, s kiegyensúlyozottabb, tervszerűbb, rugalmasabb a tanácsi gazdálkodás. így törvény- szerű! A feladatok meghatározásában tehát a megyei tanács ülé6e aligha választhatott volna más utat, mint amit választott: a legnyomatékosabban arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenütt éljenek jobban az adott lehetőségekkel. Valóban ez a fő forrása a további haladásnak. Ha valahol, akkor a terület- és településfejlesztésben hatalmasak a kamatai a körültekintésnek, a tetteket magyarázó érvelésnek, a terveket megértető eszmecseréknek. Igen, forint is kell. Ám nem jobban, nem elsődlegesebben szükséges, mint a demokratizmus erősödéséről, gazdagodásáról tanúskodó módszerek, stílusjegyek. Őket ünnepeljük Vaspályák mentési, a Nyugatinál Ünnepélyes külsőségek között avattak fgl 309 vasúti tisztet a 28. vasutasnap alkalmából szombaton, a Déli pályaudvar előtti dísztéren. A tisztavatón részt vett Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, Pullai Árpát), közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint Koszorús Ferenc, a Vasutas Szakszervezet főtitkára is. Ugyancsak szombaton adták át rendeltetésének a MÁV Számítástechnikai Üzemének új Déli pályaudvari : épületét és az'ott munkába állított számítógépeket.
