Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-26 / 174. szám

"■ZMttait 1978. JÚLIUS 26.. SZERDA Az embargó még érvényes A Rhodesia ellen hozott gaz­dasági szankciókra vonatkozó ENSZ határozatok teljesítését ellenőrző 15 tagú ENSZ-bizott- ság elítélte az Egyesült Álla­mok szenátusa elé terjesztett javaslatot, amely a belső ren­dezés eredményeire hivatkoz­va a Biztonsági Tanács szank­cióival összhangban hozott amerikai gazdasági embargó megszüntetését indítványozza. — A Biztonsági Tanács által elrendelt szankciókat csak a Biztonsági Tanács oldhatja fel, ezert minden tagállam tovább­ra is köteles a Biztonsági Ta­nács Rhodesiára vonatkozó ha­tározatainak rendelkezéseit tiszteletben tartani és azokat szigorúan alkalmazni — hang­súlyozták egy közleményben. A bizottság úgy döntött, hogy a nyilatkozat másolatát And­rew Young amerikai ENSZ nagyköveten keresztül eljut­tatják az amerikai kormány­hoz. Abel Muzorewa püspök, á rhodesiai belső rendezés fe­ketebőrű képviselője Washing­tonban tartózkodik, hogy rá­vegye az amerikai törvényho­zókat az amerikai embargó xnegszün tetésére. Berlinguer-heszéd visszhangja Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága kedden délelőtt folytatta tanácskozá­sát Enrico Berlinguernek, az OKP főtitkárának a politikai helyzet legutóbbi fejleményei és a párt feladatai címmel hét­főn délután elhangzott beszá­molója feletti vitával. A Köz­ponti Bizottság ülése várha­tóan szerdán fejeződik be. Az OKP KB tanácskozása az olasz politikai élet homlokterében áll. A lapok kedden kivétel nélkül ismertetik Berlinguer beszámolóját és rövid kom­mentárokat is fűznek már hoz­zá. Új ciprusi javaslat A ciprusi kormány hajlandó felújítani a tárgyalásokat a szigetország török közösségé­nek képviselőivel, ha azok be­leegyeznek abba, hogy Fama­gusta görög lakossága vissza­térjen a városba — ajánlotta föl a nicasiai kormány hétfői hivatalos nyilatkozata. Araiyilatkozat szövegét hiva­talosan megküldték Kurt Waldheim ENSZ-főtitkámak és a Biztonsági Tanács öt ál­landó tagjának. Az ENSZ sze­repe annál is fontosabb lenne a javaslat elfogadása szempont­jából, mivel az a jelenleg tö­rök megszállás alatt lévő vá­rost a világszervezet felügyele­te alá helyezné. A két ciprusi közösség tárgyalásai ugyan­csak az ENSZ égisze alatt folynának. Máltai kiutasítás A máltai kormány kiutasí­tott egy angol újságírót, aki kereskedelmi utazóként érke­zett a szigetországba. Hama­rosan kiderült azonban róla, hogy a NATO egyik hivatalos lapjának tudósítója. Ezzel kap­csolatban Dominic' Mintojf máltai kormányfő kijelentette, megtiltották az angol újság­írók beutazását, mivel nem a valóságnak megfelelően írnak az ország helyzetéről. A mál­tai kormány az ország terüle­tén állomásozó brit katonai tá­maszpontok rádióadóinak mű­ködési engedélyét is vissza­vonta. Eltűntek sersa Francia jogászok egy cso­portja 1977—78-ban Chilében járt, hogy a nyomtalanul el­tűnt politikai foglyok után ku­tason. A jogászok most kije­lentették, a Pinochet-junta. minden ígérete ellenére to­vábbra is hallgatásba bur­kolózik az eltűntek helyzetével kapcsolatban. Az amerikai kongresszusban rendezett konferencián, ame­lyet Edward Kennedy szenátor kezdeményezésére tartottak, a részvevők követelték, hogy ha­ladéktalanul szüntessék be a Pinochet-rendszemek nyújtott pénzügyi, gazdasági támoga­tást. Brezsnye v-Honecker találkozó Leonyid Brezsnyev, azSZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke a Krímben ba­ráti megbeszélést folytatott Erich Honeckerrel. az NSZEP KB főtitkárával, a Német De­mokratikus Köztársaság Ál­lamtanácsának elnökével, aki szabadságát tölti a Szovjet­unióban. A két testvérpárt és állam vezetői tájékoztatták egymást azokról az elsőrendű fontosságú feladatokról, ame­lyek az SZKP-t és az NSZEP-t foglalkoztatják a szocialista és kommunista építőmunka < terveinek valóraváltásában. Megállapodtak abban, hogy fokozni kell a Szovjetuniói és az NDK közötti, 1990-ig szóló termelésszakosítási és együtt­működési megállapodás kidol­gozásának ütemét a KGST XXXII. ülésszakán elfogadott hosszú távú célprogrammal összhangban. A felek véle­ményt cseréltek az olyan főbb nemzetközi kérdésekről, mint a leszerelés, az enyhülési politika megszilárdítása, az államoknak és népeknek füg­getlenségük és szabadságuk megvédéséért folyó harca. Belgrádi konferencia Tito elnök íelszólalt a mozgalom egységéélt A jugoszláv fővárosban megnyúlt az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek értekezlete. A tanácskozás mé­reteit tekintve a legnagyobb, aipit valaha is tartottak Belg- rádban: a nyolcvanhat tagor­szág általában miniszteri szin­ten képviselteti magát, a meg­figyelőkkel és a meghívott vendégekkel együtt körülbelül száztíz ország delegációja van jelen. A Sri Lamka Köztársaság külügyminisztere, az el nem kötelezettek koordinációs bi­zottságának soros elnöke nyi­totta meg az értekezletet, amelynek első fontos és nagy tapssal fogadott eseménye Ti­to elnök üdvözlő beszéde volt. A 86 éves jugoszláv párt- és államfő a szónoki emelvény­ről kifejezte reményét, hogy az értekezlet sikerrel vitatja meg az előtte álló problémá­kat. Mint mondotta, ehhez a részvevőket hozzásegítheti az a tény is, hogy az el nem kö­telezettek mozgalma 17 évvel ezelőtt éppen Bélgrádból in­dult el történelmileg nem is oly* hosszú megtett útjára. Tito nagyra értékelte az el nem kötelezettek első, belgrá­di csúcstalálkozója óta elért eredményeket: hangsúlyozta továbbá, hogy a mozgalom­mal ma már minden világpo­litikai tényező számol, az el nem kötelezettek törekvéseit napjainkban már senki sem hagyhatja figyelmen kívül. Tito végezetül hangoztat­ta, hogy az el nem kötelezet­tek mostam, belgrádi értekez­letének legfontosabb felada­ta a mozgalom egységének megszilárdítása. Kedden délután a külügy­miniszteri értekezlet zárt aj­tók mögött bizottságokban, a sajtó képviselőinek kizárásá­val folytatta munkáját. Amerikai nyomás Szíriára Az Egyesült Államok *- kuvaiti források szerint — figyelmeztette Szíriát, hogy a libanoni belső helyzet nor­malizálása érdekében vonja vissza csapatait Libanon te­rületéről. A hírrel kapcsolat­ban Abdel Aziz Husszein ku­vaiti kabinetügyi állammi­niszter azonnal reagált és mélységes csodálkozásának adott kifejezést, hogy az Egyesült Államok diplomá­ciai vonalon ilyen lépésre szánta magát. A miniszter le­szögezte: a Libanonban állo­másozó szíriai egységek ré­szei az arabközi biztonsági erőknek. Ezek a csapatok az Arab Liga döntése alapján, a libanoni törvényes hatóságok hozzájárulásával tartózkod­nak az országban. Az Egye­sült Államoknak nincs joga szíriai csapatokról beszélni, mert nem szíriai, hanem arab erők NEW YORKBAN megkezd­te munkáját a faji megkü lönböztetés felszámolására ala­kult ENSZ-bizottság 18. ülés­szaka. A bizottságban 18 or­szág képviselteti magát. Az ülésszakon megvitatják, ho­gyan sikerült megvalósítani a faji megkülönböztetés min­den formájának megszünte­téséről szóló nemzetközi egyez­ményt. Aralat-nyilatkozat Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítást Szervezet Vég­rehajtó Bizottságának elnöke, útban Havanna felé, ahol részt vesz a Világifjúsági Találko­zón, rövid látogatást tett Moszkvában és ott jelen volt a PFSZ képviselete új épüle­tének ünnepélyes felavatásán. Arafat a TASZSZ szovjet és a WAFA Palesztinád hírügy­nökség tudósítójával folytatott beszélgetése során a Paleszti­nái arab nép mély köszönetét, fejezte ki a szovjet népnek, az SZKP-nak, a szovjet kor­mánynak és személy szerint Leonyid Brezsnyevnek, a nagyarányú támogatásért. Arafat rámutatott, hogy az Egyesült Államok és a mögöt­te álló imperialista és cionista erők minden eszközzel igye­keznek támogatni az arab vi­lágban tevékenykedő ügynö­keiket. Szadat egyiptomi el­nök — aki nyíltan kereskedik a Jordán folyó nyugati partján fekvő területekkel — nemrégi­ben újabb engedményt aján­lott fel Izraelnek. Egyebek között indítványozta, hogy a nyugati partot helyezzék Jor­dánia, a Gazai-övezetet pedig Egyiptom ellenőrzése alá. Közvetlen csapás ez a Pa­lesztinái arab nép törvényes jogaira, nyílt megsértése azok­nak a határozatoknak, amelye­ket az arab országok állam- és kormányfői fogadtak el az Al­gírban és Rabatban rendezett értekezleten. A libanoni helyzetről szólva Jasszer Arafat kijelentette, hogy az országban a polgárhá­borút Egyiptom szeparatis­ta irányvonala idézte elő. A Moncada elleni támadás 25. évfordulójára Magyar vezetők üdvözlő távirata Kedves Fidel Castro elvtárs! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a Moncada lak­tanya elleni támadás 25. évfordulója, a nemzeti felkelés napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Mi­niszter tnácsa, a magyar dolgozó nép nevében elvtársi üdvöz­letünket és jókívánságainkat küldjük Önnek, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és az egész kubai népnek. Negyedszázaddal ezelőtt új szakasz kezdődött, a kubai népnek a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a haladásért vívott évszázados harcában. A kubai forradalmi hagyományok és Jósé Marti eszméinek nyomdokain járó forradalmár nem­zedék elévülhetetlen érdeme, hogy győzelemre vitte a nép nemzeti és társadalmi felszabadulásának ügyét, megnyitot­ta az utat az amerikai földrész első szocialista államánák lét­rehozásához. Kuba ma a szocialista közösség tagjaként a tár­sadalmi haladás élvonalában halad és a kommunista párt veze­tésével nagy eredményeket ért el a társadalom, a népgazda­ság, az államigazgatás szocialista átalakításában, a nép jólé­tének emelésében, kultúrájának gazdagításában. A magyar nép, a haladó emberek világszerte elismeréssel tekintenek a kubai népnek a szocializmus építésében elért kiemelkedő eredményeire, a Kubai Köztársaság internacio­nalista külpolitikájára, amely példaként szolgál a gyarmato­sítás, a neokolonializmus, az imperialista beavatkozás ellen küzdő népek számára, és jelentősen hozzájárul a szocialista közösség nemzetközi tekintélyének, a békéért, a független­ségért és a társadalmi haladásért küzdő erők befolyásának növekedéséhez. örömünkre szolgál, hogy pártjainknak és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus el­vein nyugvó testvéri barátsága egyre mélyüL A politikai, gaz­dasági, kulturális és társadalmi élet minden területét átfogó, sokoldalú együttműködésünk napról-napra erősödik, ered­ményesen szolgálva a két nép és az egész szocialista közösség érdekeit. A forradalmi folyamat e történelmi jelentőségű ese­ményének évfordulóján kívánjuk Önnek és a testvéri Kubai Köztársaság népének, hogy további kimagasló eredménye­ket érjenek el a Kubai Kommunista Párt I. kongresszusa ha­tározatainak végrehajtásában, hazájuk felvirágoztatását, a szocializmus és a béke ügyét odaadóan szolgáló munkájukban, a társadalmi haladásért vívott közös harcban. Elvtársi üdvözlettel: KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LAZAR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. ★ Az évforduló alkalmából Apró Antal, az Országgyűlés el­nöke táviratban fejezte ki jókívánságait Bias Rocának, a Ku­bai Köztársaság Népi Hatalmi Nemzetgyűlése elnökének. Táv­iratban köszöntötte kubai partnerszervezeteit a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, a SZOT és a KISZ. Ha a Santiago de Cuba-i Hotel Versailles-ből végigtekint az ember a városon, azonnal szembetűnő a különbség Havanna és Santiago kö­zött. Havannában a Miamival ve­tekedő pompás épületek a jellem­zőek, Santiagóban a lágy dombo­kon a pompás trópusi növényzet és a pálmák csendes villákat takar­nak. Végtelen nyugalom árad el a tájon. Amikor az ember így élgyö­nyörködik a látványban, önkénte­lenül arra gondol: a város és Oriente tartomány Kuba történelme során mégis mennyi nyugtalanság szín­helye volt. Végtére is Orientéből indul ki Kuba egész gyarmatosítók elleni történelme. Nem véletlenül választották tehát Fidel Castro és fiatal társai a forradalmi hagyo­mányokban gazdag Orientét a dik­tatúra elleni támadásuk első szín­helyéül. ★ 1953. július 25-ével megkezdődött Santiago de Cübában a háromna­pos Fiesta, a karnevál. Délután és este mintegy 130 fiatal forradalmár érkezett a nyugati országrészből a városba, de ez a karneváli hangu­lat közepette nem tűnt fel senki­nek. A városba érkezőket azonnal a gyülekezőhelyre, a Siboney farmra szállították. A várostól 17 km-re állt a farm­épület. Nem a szó igazi értelmében vett farm, inkább amolyan vidéki lakóház nagyobb kerttel. Abel San- tamaria magas deszkakerítéssel vet­te körül a házat, hogy majdan el­leplezze a szomszédok elől a gyüle­kező embereket és gépkocsikat. Fidel 25-én este 10-kor érkezett. Kiosztották a kútba rejtett fegyve­reket, valamint az egyenruhákat, amelyek pontosan megegyeztek a Batista katonák egyenruhájával. Minden egyenruhán őrmesteri rend­fokozat volt. Amikor Fidel bejelentette, hogy a Moncadát, Kuba második legnagyobb katonai erődjét kell megtámadni, egy pillanatra mindenki meglepő­Kuba ünnepén A nemzeti felkelés napja dött. A taktika a váratlan megle­petésre és a gyorsaságra épült. A támadás a bayamói figyelemeltere­lő művelettel kezdődött és öt óra tizenötre- tűzték ki. Fidel elinduláskor mondott rö­vid beszédét így fejezte be: „Ha győzünk, valóra váltottuk Jósé Mar­ti álmait. Ha legyőznek bennünket, amit tettünk, példa lesz Kuba népe számára, és lesznek, akik követni fogják”. ★ A fajimról pontosan ugyanazon az útvonalon érkeztem a Moncadához, mint huszonöt esztendővel ezelőtt Fidel és társai. Valami másra szá­mítottam. Csodálkoztam is, amikor kísérőm szólt, hogy szálljak ki a gépkocsiból, hiszen egy frissen fes­tett, szép iskola előtt álltunk meg, rajta a felirattal: Július 26. iskola. Ott álltam tehát azon a helyen, ahol két és fél évtizede az előre­tolt ék parancsnoka a gépkocsiból kiszállva 'elkiáltotta magát: „Nyis­sanak utat a tábornoknak!” Miköz­ben az őrök sápadtan vigyázzba kapták magukat, a gépkocsiból ki- 'szálló harcosok kivették a géppisz­tolyt a meglepett zsoldosok kezéből. A cél az volt, hogy az akciót lehe­tőleg harc nélkül hajtsák végre. Az előzetes számításba azonban bele­szólt a véletlen. A karneváli han­gulat nyilván a laktanya fegyelmé­re is kihatott, és az őrjárat nem a megszokott időben, hanem később érkezett. A kavarodásban az őrség­nek még volt ideje arra, hogy meg­szólaltassa a riasztócsengőt, s né­hány másodperc múlva a Moncada laktanya folyosói és kapui megtel­tek félig felöltözött, géppisztolyukat szorongató Batista zsoldosokkal. Idő­közben a gépkocsik egymásba csúsz­tak és Fidel gépkocsija használha­tatlanná vált Mindehhez még az is hozzájárult, hogy a fegyveresek na­gyobb részét szállító gépkocsik — tekintve, hogy nem ismerték a vá­rost — eltéveStek, és nem érkeztek meg időben. A meglepetésszerű támadás adta lehetőség elveszett, a revolverekkel és karabélyokkal küzdő forradal­mároknak semmi esélyük nem volt a géppisztolyokkal, géppuskákkal felszerelt zsoldosokkal szemben. A harc elszigetelt akciókra morzsoló­dott. Nem volt mit tenni, vissza kel­lett vonulni. A laktanyánál a harc során a for­radalmároknak mindössze három halottjuk volt. A laktanyaudvaron mégis 40 forradalmár holtteste ma­radt, legtöbbjük szétzúzott- kopo­nyával, összeroncsolt körmökkel és kivert fogakkal. A visszavonuláskor és menekülés közben 68 forradal­márt gyilkoltak meg Eatista zsol­dosai. Fidel társaival visszavergődött a Siboney farmra, majd bevetették magukat a Gran Piedra hegységbe. ★ Gran Piedrát látva magam is meggyőződtem arról, hogy a hegy­ség túl kicsi és kopár ahhoz, hogy hosszabb időre menedéket adjon a bujkálóknak. A forradalmárok ép­pen ezért más megoldást kerestek. Fidelt és társait — nyilván besú- gásra — néhány nappal később a Soteló tanyán fogta el Sarria had­nagy egysége. A zsoldosokkal szem­ben a hadnagy megvédte a forra­dalmárok életét. Fidelt egy kórházi szobában hall­gatja ki Chaviano ezredes, a Monca­da parancsnoka. Castro kifejti a Mo­rimiento, a mozgalom céljait, és vá­dolja a rendszert. Az ezredes ideo­lógiailag felkészületlen, nem méltó partnere Castrónak, így jobbnak látja véget vetni a kihallgatásnak. Fidel perét elkülönítették társaié­tól, azt állítván, hogy egészségi ál­lapota nem teszi lehetővé a részvé­telt a tárgyaláson. Az ő perét a pol­gári kórház egy ki? termében tar­tották, a nyilvánosság kizárásával. Fidel Castro, a fiatal ügyvéd, ön­maga látta el védelmét. Az ügyész 25 évi börtönbüntetés kiszabását kérte. Fidel négyórás vé­dőbeszédet mondott, kegyetlenül le­leplezve a korrupt Batista-diktatúra kegyetlenségeit. A tárgyalás alatt nagy hőség volt, a terem ablakát ki kellett nyitni, s így Fidel hangja betöltötte a kórházat. Védőbeszédét sokan hallották. Egy, a mozgalom­mal szimpatizáló újságirónő jegy­zeteket készített, ami néhány nap múlva megjelent a Bohémia című, Havannában megjelenő újságban. Fidel beszédében kifejtette mozgal­mának célkitűzését, programját. Itt hangzik el híressé lett mondása: „A történelem fel fog menteni!” A bíró szemlesütve olvasta fel az ítéletet, amelyben Fidelt 15 évi börtönre ítélik. Castro az Isla de Pinos bör­tönében a 4914-es fogoly lett, ahon­nan két év múlva amnesztiával sza­badult. ★ Ha a Moncada laktanya megtá­madása, tapasztalatok híján, a vé­letlenek összejátszása folytán, ka­tonailag kudarccal is végződött, Fi­del pere politikai győzelemmé vált. Július 26. sok emberrel megértette, ha egyszerre fognak fegyvert, meg lehet dönteni a Batista-diktatúrát. Fidel Castro neve igazán a Monca­da megtámadása után lett Havan­nán túl is közismert Kubában. A Mofrcada elleni támadás fordulat a kubai nép történetében, amely el­vezetett az 1959-ben bekövetkezett győzelemhez. Boros Béla 4 é 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents