Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-26 / 174. szám
1978. JÚLIUS 26., SZERDA %ffMaa Út épül a gyárban A Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói a diósdi csapágygyár területén megkezdték az út- és csatornahálózat építését. Halmágyi Péter felvétele Konténerházak Turistaház, motel, üzlet és felvonulási épület egyaránt kialakítható azokból a konténerházakból, amelyeknek a sorozatgyártását az idén kezdte meg a kiskunlacházi ÉGSZV. A 16 négyzetméter alapterületű, acélvázas konténeregységeket lángmentesített favázra szerelt, hőszigetelt azbesztcement lemezekkel burkolják, s a megrendelő igénye szerint egy vagy két szintes épületeket állítanak össze belőlük. A helyszínen mindössze az alapozást és a közművek fővezetékeinek lefektetését kell elvégezni. Az egységek szállítása sem okoz gondot, tíz tonnás teherautón eljuttathatók a rendeltetési helyre, fel- és lerakásuk öt tonna teherbírású autódaruval megoldható. Önkéntes ápolónők lesznek Mindig kamatozó ismeretek Ma szerdán délután 3 órakor huszonhét Pest megyei lány és asszony — akik a Magyar Vöröskereszt Pest megyei vezetősége által szervezett önkéntes ápolónői tanfolyam hallgatói voltak — segédápolónői oklevelet kap. A négyhónapos kurzus színhelyén, a Magyar Néphadsereg 1. számú Katonai Kórházában kerül sor a tanfolyam ünnepélyes zárására, az oklevelek átadására. Vizsgadrukk — Izgulok, persze... A 21-as tételtől tartok, nem szeretném az infúziós oldatokat húzni — kezdi a beszélgetést Biehl Jánosné, aki Pilisvörös- várról érkezett. Az ölében kékfedeles könyv: az Önkéntes ápolónők tankönyve. Kétszázhatvankét oldal. — A legnehezebb? Az elméleti tudnivalók belgyógyászatból, sebészetből, közegészségtanból, elsősegélynyújtásból, ápolástanból. A gyakorlattal könnyebben boldogultam, szakképzetlen ápolónőként dolgoztam a körzeti orvos mellett. Most a tanfolyamon láttam be mindannak az értelmét, amit korábban ösztönösen csináltam... Zimmer Emőné Gödöllőről jött, a Gyógyszeráru Értékesítő Vállalattól: — Gyógyszerészasszisztens vagyok és vállalati Vöröskereszt-titkár. A munkámban is hasznát látom majd az itt tanultaknak, de vöroske- resztesként még inkább: eddig csak szerveztem az elsősegély- nyújtó tanfolyamokat, ezután magam is tarthatok előadást. Vagy egy másik példa: Most tanulok autót vezetni, s a tanfolyamon engem kértek meg, hogy ismertessem az elsősegélynyújtási teendőket, módszereket. Hortobágyi Pálné mosolyogva lép ki a vizsgateremből, s már mondja is a tétel címét, hogy a várakozók kipipálhassák a listáról. — Nem, nem volt nehéz. Most? Először is rágyújtok — s már húzza elő zsebéből a cigarettát. Azután így folytatja: — Volt kabaláin is, a kislányom levele. A nagymamánál üdül Kőszegen, és azt írta, hogy jól érzi magát, sokat fürdik. A DKV-ban dolgozom adminisztrátorként, és szeretném hasznosítani, amit itt tanultam. Talán a vállalati egészségügyi szolgálatnál.., Fásliban Különös vizsgaterem: a szokványos kellékek, a vizsga- bizottság asztala, az ilyenkor illendően virággal díszített padok mellett vagy 200 féle kötszer, orvosi műszer, gyógyszer egy asztalon. Ezekből kell ösz- szeválogatni a vizsgázóknak a gyakorlati feladathoz szükségeseket. Fehér ágyon a beteg, Kesztyűs Katalin, a kórház ápolónője, mosolyogva sorolja: próbareggelit kaptam, infúziót, oldalra fektettek, beágyaztak, négyféle injekciót nyomtak belém, befásliztak tetőtől-tal- pig. Például bekötötték a térdemet, könyökömet, kezemet, orromat. Természetesen mindez csak imitációként történt meg. — Hogy drukkolok-e a vizsgázóknak? Persze, sőt súgok is, hiszen még diák vagyok: most járok az Egészségügyi Főiskolára... Szabó Istvánná most vizsgázik, rövidesen kollégája lesz Kesztyűs Katalinnak. Sorolja, mi mindent kell tudni a beteg ágyáról, a kényelmét szolgáló eszközökről, azután a tálcára készített kötszerekkel az ágyhoz megy, s a „seb” fertőtlenítése után takaros legyezőkötést készít a „beteg” könyökére. Ötöst kap. — Eddig budapesti bedolgozó voltam: munkakesztyűket készítettem, Csemőn lakom. A körzeti orvos tanácsára jöttem a tanfolyamra, és úgy döntöttem, hogy ápolónő leszek. Két gyerekem van, négy és fél éves az idősebb, a másik 12 hónapos, mind a kettő kislány. De megpróbálom mellettük és munka közben is. Három évig tart az alapképzés, és tíz hónapig a szakosító. A segédápolónői oklevelet nem hagyom kihasználatlanul. A kistarcsai kórházban szeretnék jövő évtől dolgozni... Az agglomerációból Járdi Terézia a kórház vezető főnővére, tanfolyamvezető: — Jól vizsgáztak az önkéntes ápolónők. Négy hónap alatt, napi nyolc órán át tanulták az elméleti tudnivalókét, gyakorlati teendőket. Méghozzá nagy érdeklődéssel, lelkesedéssel. Látszik is az eredményen: a vizsgaátlag a csoportban jobb a négyesnél... Aranyosi László, a Vöröskereszt Pest megyei vezetőségének titkára: — Az önkéntes ápolónők képzése a Genfi Egyezmény alapján a Vöröskereszt feladata. Az elmúlt esztendőkben Cegléden és Vácott 120-an végeztek hasonló tanfolyamot, s a többségük e két "város környékéről érkezett, így éppen az agglomerációs övezet — ahol pedig a sok nagyüzem és népes település indokolná — lányai, asszonyai kimaradtak a képzésből. Most a 27 hallgató többsége innen jelentkezett, s visszatérve munkahelyükre, lakóterületükre, a Vöröskereszt legképzettebb aktivistáiként vesznek majd részt az egészségnevelésben, az idősek, házibetegek gondozásában, az elsősegélynyújtó tanfolyamokon. Számítunk rájuk a családvédelmi munkában is. Dr. Simon Pál orvosezredes, a Magyar Néphadsereg 1. számú Katonai Kórházának parancsnoka: — A 20. század a tömeges mechanizálódás korszaka. Nő a háztartási, üzemi, országúti balesetek száma. Nem ritkák a tömeges vasúti, autóbuszos katasztrófák sem. Ráadásul az embereknek egyre nagyobb az igénye, hogy egészségükkel, betegségükkel kapcsolatban tájékoztassák őket. így tehát — bár a, honvédelmi törvény alapján az önkéntes ápolónők honvédelmi kötelezettséget is vállalnak — széleskörű társadalmi igényeknek kell eleget tenniük. A tanfolyamon megismerhették a gyógyító munkát, s e hivatás minden szépségét, nehézségét. Né- hányan közülük továbbtanulnak, s ápolónők lesznek... A többiek pedig eredeti munkájukhoz visszatérve kamatoztathatják mindazt, amit itt tanultaik. V. G. P. Nem hulladék: takarmány! Hogy ne kallódjék el a zöld energia Nem csekély energiaráfordítással termeljük meg azokat a szántóföldi növényeket, melyeket gazdasági állataink takarmányozására felhasználunk. Csakhogy: az invesztált energia jó része kárba- vész, mivel a növénynek csak egy-egy részét — a lucernának a levelét, a takarmány- gabonának, kukoricának csak a szemtermését —, használhatják takarmányozásra. A a szárrészek — feleslegesek, járulékos részek — többnyire mivel táplálóértélkük csekély, jelenlétük többnyire gondot okoz a gazdaságoknak ahelyett, hogy hasznot hajtana. A mérleg meg-megbillen De vajon csakugyan olyan haszontalanok, ezek a mezőgazdasági melléktermékek? Az elméleti kutatókkal együtt immár a gyakorlati szakemberek is egyre inkább érzik, tudják, hogy megfelelő módokat keresve és találva, fel- használhatók ezek a növényi részek is a takarmányozásban. Közreműködésükkel egyre inkább egyensúlyba kerülhet a takarmánymérleg, mely az importált fehérjetakarmányok és a nagy tömegű takarmánytermő területek további növelésének korlátái miatt — mivel egyszerűen nincs feltörendő szűz- föld nemcsak a megyében, de széles e hazában sem —, időnként és tájegységenként megmegbillen. Az agrárszakmát értő biológusok, vegyészek és közgazdászok úgy vélik: a szántóföldi növények megtermeléséhez, a művelés költségein, a vegyszerek és hatóanyagok árán, a betakarítás financiális vonzatain és az értékesülés hagyományos lehetőségein kívül, van egy eddig kevéssé figyelemre méltatott út, hasznosítási forma is, mely feldolgozza, vagy legalábbis valamely mértékben kezelve lehetővé teszi, hogy az értéktelennek vélt mellékTájékoztató a KNEB munkájáról Kevesebb, de alaposabb vizsgálat Mi változóit az ellenőrzés után? A népi ellenőrzésnek is fontos feladata a hatékonyság fokozása, ezért inkább kevesebb, de jobban előkészített vizsgálatokat végeznek — mondotta Szakali József államtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke a testület első féléves munkájáról és további tennivalóiról kedden tartott sajtótájékoztatón. A vizsgálatok számának csökkentése lehetővé teszi, hogy több időt és energiát fordítsanak az ellenőrzést követő változások, intézkedések figyelemmel kísérésére, a közérdekű bejelentések mélyreható elemzésére. Az év első felében a tavalyi 120-ról 136-ra növekedett a társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozó vizsgálatok száma. Ezek közül a legjelentősebbek, a lakosság életkörülményeit közvetlenül is érintők: a vállalatok jóléti és kulturális, béren kívüli juttatásaival, a fogászati ellátás helyzetével, a gyógyvizek idegenforgalmi hasznosításával, a lakótelepek járulékos beruházásaival foglalkozó elemzések. A KNEB- eknek törvényben biztosított joguk a gazdálkodó szervezetek beszámoltatása, az elmúlt években azonban kevés esetben éltek ezzel. Az idén már a KNEB is alkalmazta az ellenőrzésnek ezt a formáját; júniusi ülésén az Országos Takarékpénztár vezérigazgatója adott tájékoztatást a lakosság hitelellátásáról. A beszámoló és az ehhez készült helyzet- elemzés, valamint az elhangzót! javaslatok alapján megállapították: lehetőség van a lakosság hitelellátásának továbbfejlesztésére. A közeljövőben tárgyalja a KNEB előterjesztése alapján a Minisztertanácsa tejtermelés, feldolgozás és forgalmazás helyzetéről készült összefoglaló jelentést Az eddigi tapasztala tokát öszegezve javaslatot dolgoztak ki a termelési eredmények megtartásával kapcsolatban, valamint a termelés, a feldolgozás, a forgalmazás technikai feltételeinek fejlesztésére. A KNEB elnöke kedvezőnek értékelte, hogy a megyei bizottságok javaslatai alapján máris számos helyi intézkedés született a tejtermékek minőségének, választékának javítására. A Minisztertanács elé terjeszti a KNEB az újítómozgalom helyzetének vizsgálatáról készült jelentését is. Hét tárca felügyelete alá tartozó 270 egységnél jártak a népi ellenőrök. Az összefoglaló jelentésben 3500 újító — kérdőívre írt — válaszait is figyelembe veszik. Az elkövetkező hónapokban több új vizsgálathoz látnak hozzá. Az egyik legjelentősebb a közérdekű bejelentésekkel, javaslatokkal és panaszokkal foglalkozó, 1977-ben alkotott törvény végrehajtásának ellenőrzése. Hat évvel ezelőtt foglalkozott a KNEB a lakosság bútorellátásával. A közeljövőben kezdődő utóvizsgálattal választ keresnek arra, mit tettek azóta az illetékesek. I termék értékesüljön. Hússá, tejjé, tojássá vagy gyapjúvá váljék — az üzemenkénti adottság, az ésszerű gazdálkodás határain belül. Silózzák a borsószárat Jó példa erre a Nagykőrösi Konzervgyár hatósugarában termelt étkezési borsónak a szára, mely — tekintettel a bő kapacitással működő tartósítóüzemre — tekintélyes mennyiségben áll rendelkezésére a környező gazdaságoknak. A tápiószentmárto- ni Aranyszarvas Tsz egyik bázisgazdasága a nagykőrösi gyárnak; a Ceglédi Állami Tangazdaság borsóföldjei ugyancsak a közelben teremnek. Érthető tehát, hogy mindkét gazdaság igyekszik hasznosítani a borsószárat: silózzák, s miint fehérjetartalmú tömegtakarmányt ősztől-ta- vaszig etetik tehenekkel is, húsmarhákkal is. Jelentős fő- takarmánytermő területet szabadítanak fel ily módon, mivel állatonként 10—15 kg- os napi mennyiségben fogy ez az ízletes tömegtakarmány. A Ceglédi Állami Tangazdaság igazgatóhelyettese, Nicso- vics György úgy véli, hogy a borsószár, egyszázaléknyi száraz répaszelet és valamelyes konyhasó hozzáadásával eredményesen tartósítható: fajtiszta hereford húsmarháik fehérjeellátását zömmel ez a borsószilázs szolgálja. Foglalkoznak a gondolattal, hogy tejtermelő állományuknál is kipróbálják, rövidesen a tejelő holstein-friz tehenek takarmányozására is bevetik a borsószárszilázst, itt természetesen lucemaszéná- val egészítve ki azt. Sokéves szakmai viták tárgya a búzatarló, pontosabban a learatott búzaszár, vagyis a szalma. A növénynek ez a nagy tömegű, vegetatív része a mai üzemi körülmények között szinte egyáltalán nem hasznosítható: az iparszerű állattartás istállói nem tartanak rá alomként igényt —_ s azok az idők is rég elmúltak, amikor ballaszttakarmányként a kisüzemekben szalmát, kukoricaszárat is etettek telente. Drazsé a szalmából A külföldi példák azonban itthon is egyre inkább hatnak: Pest megyében a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet szakemberei foglalkoznak a szalma takarmányként való értékesítésével, az úgynevezett pelletálással. Mely utóbbi nem egyéb, mint szecskázás, kémiai úton való feltárása a szalmaszárban rejtőző cellulóznak, majd csekély mennyiségű erőtakarmánnyal — abrakkal — kiegészítve és drazsé formába préselve jó hatásfokú takarmánya lehet a gazdasági állatoknak — elsősorban a kérődzőknek. A pelletálás technikája persze, speciális gépsort igényel — ami nem olcsó —, speciális technológiát is, ami viszont nem könnyen hozzáférhető —, épp emiatt jártak Franciaországban nemrég a dabasi tsz szakemberei —, mégis úgy vélik, hogy a bőven termő búzaföldek, a sok szalmajú kalászos növények művelésére, betakarítására fordított energia úgy térülne meg a legjobban, ha ezt az eladdig elhanyagolt növényi részt is hasznosíthatnak. A püspökhatvani Gal- gamente Tsz ugyanezt a szalmaértékesítési gondot, nagyüzemi kereteinek és lehetőségeinek megfelelően, a legkézenfekvőbben oldja meg. Hagyományos , istállórendszerük kimondottan igényli az alomszalmát. Kukoricaszárból gyapjú Több mint 45 ezer anyajuhot számlálhatunk Pest megyében ez idén, s a juhállomány örvendetes, számszerű emelkedése a takarmányozás, közelebbről a legelők gondjait is adja. A hagyományos legeltetési mód mellett, különösen Dömsöd és Vác térségében próbálkoznak a tenyésztők a betakarítás után földön maradt kukoricaszár legeltetésével. A birka igénytelen, az a négy-öt kilónyi gyapjú, amit egy állattól elvárhatunk, legolcsóbban úgy térül meg, ha értékes és szántóföldön termesztett takarmány helyett, minél több mellékterméket — esetenként éppen kukoricaszárat — fogyaszt el a jószág. Az Állattenyésztési Kutató Intézet kísérletei is egyre inkább orientálódnak a mellékterméktéma irányába. Termelés, termékelőállítás energiafelhasználással jár, ez köztudott. Kevésbé ismert azonban, hogy egyedül a mezőgazdaság az,' amely termeli is az energiát: merthogy növényeivel az egyetemes energiaforrás, a Nap sugarait köti meg, s fotoszintézis révén hasznosítja, felhasználhatóvá teszi. Nem mindegy tehát, hogy ez a napfényből lett zöld energia elkallódik-e, vagy értékesül. Bedő Ildikó Készülnek a tűzoltók A magyar tűzoltó válogatott tagjai tűzoltási és ügyességi gyakorlatokkal készülnek a rigai nemzetközi tűzoltóversenyre. 1 ,N i.
