Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

1978. JÚLIUS 23 , VASÄRNAP "iMüao Visszaváró élelmiszerboltok Gyes-mamák a kereskedelemben Nem szakadnak el munkahelyüktől A Nyugat-Pest megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat 1300 dolgozójából több mint 900 a nő. Jelenleg közü­lük 225-en vannak gyermek- gondozási segélyen, illetve ter­hességi-szülési állományban. Tizenkét év alatt, tehát amióta a gyest bevezették, 915-en vet­ték igénybe. Mintha a válla­lat valamennyi nődolgozója lett volna gyesen. Persze ez nem így történt, hanem vol­tak, illetve vannak, akik már második, harmadik alkalom­mal maradnak otthon, s a volt „gyeses dolgozók” közül többen már máshol dolgoznak. Csörsz Péterné könyvelőnek a Nyugat-Pest megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat az első munkahelye, már 10. éve. Az érettségi utált Szentendrén lett bolti eladó, majd férjhez ment, s mivel a férj fővárosi, őt áthelyezték a vállalat központjába. Ha iskolás lesz Hajnalka Csörszné egy évvel ezelőtt ment vissza a gyesről dolgozni. Kislányuk, Hajnalka 1974. jú­lius 31-én született — Második vagy harmadik gyermeket már nem is szeret, nének? — kérdeztem tőle. — Másodikat igen. Majd egy vagy két év múlva, s ha aztán Hajnalka iskolás lesz, az első időben éppen otthon le­hetek. Többet segíthetek majd neki. — Nem okoz a munkahelyén nagy kiesést a hat év? — Be lehet azt pótolni. De egyébként is az anyának el­sődleges a gyereke érdeke. — Mit csinált a gyes éhei alatt? — Gondoztam, neveltem a gyermekünket Ezért marad­tam otthon. Nem vállaltam mellékmunkát és nem tanul­tam. A gyest, bár ma már nem sokat jelent a nyolcszáz fo­rint, a gyermekgondozásra és nevelésre intézményesítették. Vagy nem ? — De igen. Akadnak viszont, akik tudnak például tanulni mellette...- — Én nem tudtam. Ha az ember komolyan veszi az anyai feladatokat akkor szerintem másra nemigen marad ideje. Amióta újra dolgozom, az egy év alatt elvégeztem az ügyvi­teltechnikai tanfolyamot, és most már ügyviteltechnikus vagyok. — A gyes alatt nem szakadt meg a kapcsolata a munkahe­lyével? — Egyáltalán nem. A koEé- ganőim, még a főnöknőm is gyakran meglátogattak. És Hajnalkával együtt én is több­ször bejöttem. Meghívtak a vállalati rendezvényekre, a nők napján engem, Mikuláskor Hajnalkát lepték meg aján­dékkal. Nem marad el a bér — Hogyan alakult a fizeté­se? — Mielőtt szültem, 2100 volt, s amikor tavaly visszajöttem, 2600 forint lett, mintha csak dolgoztam volna Igazán nem panaszkod hatom. Varga Lászlóné személyzeti vezető elmondta, hogy a gyes­ről visszatérő nők fizetéseme­lését igazságosan megoldot­ták. A kollektív szerződésben is rögzítették, hogy az időközben végrehajtott béremelést kell megkapniuk. Ha pedig a bolti fizetésemelési átlag magasabb a vállalatinál, akkor természe­tesen a boltit'kapják. Az egye­dülálló anyákat, természetesen a gyesen levőket is, évente egy­szer a szociális körülményeik­től függően 600-tól 3000 forin­tig terjedő összeggel jutalmaz­za meg a vállalat és a szak- szervezet Próbálkoztunk már találkozók rendezésével, de leg­utóbb száznyolcvan meghívott­ból mindössze öten jöttek el. Az utazás sok időbe telt vol­na és a gyereket sem tudták addig hová tenni. Most a terü­leti, városonkénti találkozók­kal fogunk kísérletezni. — A munkahelyi előbbreju- tá.sban, például a vezetői kine­vezések elbírálásánál hát­rányt jelent-e, hogy az egyéb­ként alkalmas nő éppen gye­sen volt, kisgyermeke van? — Általában nézve ez elke­rülhetetlenül hátránnyal jár ilyen esetben. Két-három gye­rek mellett például maguk a nők nem nagyon vállalják a vezetői munkakört. De néz­zünk inkább néhány példát... Nagy Istvánná, a budakalá­szi 5-ös bolt pénztárosi nem­régiben fejezte be a gyes alatt elkezdett kétéves boltvezetői tanfolyamot. Mivel az óvodá­ban 7. órától 16 óráig foglalkoz­nak a gyermekével, olyan bolt felelne meg számára, amelyik ez alatt tart nyitva. Van ilyen kisbolt. De azt azért nem vál­lalhatja, mert mi történik, ha netán megbetegszik a gyer­meke? A napi tej, kenyér ott lenne a bolt előtt, ő pedig ott­hon a kis beteggel... — Majd néhány év múlva, ha már nagy obb lesz a gyerme­ke, akkor kinevezzük helyet­tesnek — szögezte le a személy­zeti vezető.. Pulton Innen, tanfolyamon Szentendrén Maczó Imrénét viszont a szülési állományban töltött hónapok után állították a nagy bolt élére. — Ö szerencsés helyzetben van. A közelében lakó nagy­nénje vigyáz a gyermekére. Ezt így igen kevesen tudják megoldani. A két-három vagy több évi kiesés a kereskedelemben nem okoz pótolhatatlan elmaradást. A bolti eladók például a ta­pasztalatok szerint két-három hét alatt tökéletesen beillesz­kednek. (A gyes alatt sem sza­kadtak el a munkahelyüktől. Ha máskor nem, a napi vásár­lásaik alkalmával követhetik az esetleges változásokat.) A Nyugat-Pest megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat­nál a kismamáknak most egy rövidített — 50 órás, heti egy­szeri — szakmai tanfolyamot indítanak, s aztán ezt szükség szerint megismétlik. De ezek­től függetlenül a gyermeket szülő és gyesen maradó nők hátrányba kerülnek kolléga­nőikkel, különösképpen a fér­fiakkal szemben. S már az utóbbi miatt is megérdemlik a rendszeres tö­rődést. Valahogy úgy, ahogy a Nyugat-Pest megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat­nál teszik. Szenté Pál FÜGGÖNYBŐL Számtalan variáció Pontos állomásához érkezett a fejlesztés a győri Gardénia Csipkefüggönygyárban. Mun­kába állították a jacquard lánckötő gépeket, amelyek a legújabb divatigényeknek is megfelelő függönyöket gyárt­ják, mindent „tudnak” ezek a gépek, ami egy függönygyár- tó berendezéstől elvárható: mintaskálájuk kimeríthetetlen, a függönyök könnyen kezelhe­tők. A gyár öt évre szóló koope­rációs szerződést kötött egy NSZK-bel'i céggel. Ennek ke­retében vásárolta meg a kor­szerű függönygyártási techno­lógiát, amely a már üzeme­lő jacquard gépeken kívül felöleli a kikészítő és a cso­magoló berendezéseket is. Híd az Adria- vezeték fölött Eredményes a magyar—ju­goszláv közös munka a Drá­ván, amely a szeszélyes határ­folyó medrének szabályozásá­ra, az árvizek zavartalan levo­nulására, újabban pedig a ha­józási feltételek kedvezőbbé tételére irányul — állapította meg a magyar—jugoszláv víz­gazdálkodási bizottság kereté­ben működő drávai albizottság, amely az elmúlt négy napon a helyszínen ellenőrizte a me­der és a partvédelmi munká­kat. Az eszéki zárótanácskozás és a jegyzőkönyv aláírása után a bizottság magyar, illetve ju­goszláv vezetői tájékoztatást adtak az MTI munkatársának A jugoszláv vízügyi szak­emberek egyebek között be­mutatták a Répásnál épült új Dráva-hidat amely közúti híd ugyan, de fő rendeltetése az Adria-olajvezeték átíveltetése a folyón. A közös munka eredménye­ként eddig harminc kilomé­ter hosszan készült el a me­derszabályozás. Faház — vasvázon A szegedi ipari vásáron mutatja be a ráckevei Aranykalász Tsz konténer faházát, amely többszöri felhasználásra alkal­mas — szétszerelés nélkül. Teherautón könnyen szállítható a vasváz keretre épített faház, előnye, hogy üvegezve, védőrá­csokkal fölszerelve, külső-belső festéssel, háromrétegű padló­val, elektromos vezetékekkel hozzák forgalomba. Bcruházók- nak-kivitelezőknek egyaránt csökkenti a felvonulási költsé­geket. Clap-boxok és kerékpárnyereg Előrelátó gyárt mányié]!eszi és a PEMÜ-ben A jelen biztató. Féléves ár­bevételi tervüket 11 százalék­kal túlteljesítették, nem pusz­ta reménység, hogy az eszten­dőt 1 milliárd 350 millió fo­rint — vagy ettől magasabb — árbevétellel zárhatják. Ál­nak már, közel a portához, egy hatalmas új gépészeti «sarnok vasvázai. Ez segíti hozzá a vállalatot ahhoz, hogy a mű­anyagipar fejlődéséhez elen­gedhetetlen szerszámellátásuk is magas színvonalú legyen. Közösen az Ikarusszal — Jelenleg mintegy félezer fajta terméket állítunk elő — mondja Marlak Gyula, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese — Őseinkről mesélnek a tárgyak Egy pomázi gyűjtő vallomása NEM ÖSLAKO itt. Mondják is, Nyári Károly benősült Po- mázra. Így igaz. Kecskeméten születtem, onnét hamar elke­rültem, Aradon neveltek a nagyszüleim. Ok szerbek vol­tak. Ott találkoztam először a délszlávok használati tárgyai­val. Például az étkezés? Minden edényből két készlet kellett, egy zsíros, mindennapi hasz­nálatra, és egy olajos, a pra­voszláv vallás szigorú, hosszú böjtjéhez. Az a rengeteg réz­tál, rézedény, cserép, korsó! Egyszerűek voltak, ezért szé­pek, ezt már gyerekfejjel érez­tem. Szegedre kerültem hat­éves koromban, gyakran visz- szajártam Aradra. Ügy tizen­hét lehettem, amikor elkezd­tem összeszedni nagyanyámék fölösleges kacatjait. Kacatok, mondták az edényekre, textí­liákra, törlőkre, abroszokra. Nekem tetszettek nagyon. De­hogy voltam akkor én még tu­datos gyűjtő! Csak megkaptak a tiszta formák, hát összesze­degettem őket Azután jött a háború, behív­tak, hadifogság, mire negyven­hétben hazaértem, • szétlőtték, széthordták a kacatjaimat. Egyéb gondom volt. Gatyát és zsebkendőt kellett gyűjtenem magamnak, nem cserepeket A Csepel Autógyárban dol­goztam. Szigethalmon, onnét kezdtem néha el-eljárogatni Pomázra. Az akkori szerb es­peres régi családi barát volt. Addig járogattam. míg csak­nem huszonöt esztendeje ott­ragadtam. megnősültem. A fe­leségemnek naav rokonsága volt. Körbejártam őket. kér­dezgettem, van-e valami a oadláson, ócskaság ez-az. Föl­mentem. körülnéztem, talál­tam. Ekkor kezdtem óira a !?vű.itést. most már tudatosan. Ha kezembe került egv tánvér. korsó, ievekeztem megtudni róla mindent. A GYŰJTEMÉNY jellegét meghatározták a gyerekkori emlékek, meg a pomázi lehe­tőségek. Hogy úgy mondjam, a délszláv tárgyakra szakosod­tam, bár vannak szlovák, né­met, magyar dolgaim is. Hogy mi minden? ötven-hatvan tá­nyér, még az 1600-as évekből is. Köcsögeim, fazekaim, a másfél literestől a húszlite­resig, százával. Rézedényeim, szőtteseim. Tudja, az arany­szőttes tipikusan délszláv. Voltak asszonyok, akik meste­rekként tudták, hogyan kell a különleges, hosszú lyukú tűvel, lazán, aramyfonállal kihímezni a térítőt. Ahogy a rokonságot végig­jártam, jöttek a szomszédok, ismerősök, Te, Károly, van itt egy pár dolog, nézd meg, ha kell, tiéd. Nem volt akkor még sznob divat a népi, adták in­gyen a szépet. Lettek ikon­jaim, gyönyörű pravoszláv triptichonom. Azután terjedt a hír szájról-szájra, jöttek gyűj­tők más helyekről. Mid van, komám? Cseréljünk! Épp mostanában egy szép sváb tá­nyérért szereztem egy piróti csilimet, hogy az mi? Jugo­szlávia és Bulgária határán különleges festékkel színezett szálakból szövik, fali- és pad­lószőnyeg. No, elég az hozzá, hogy lassan kiszorulok a ház­ból, mindent elfoglalnak a tár­gyaim. Ahogy mondják, ahol nagy az ínség, közel a segítség. A pomázi tanács elhatározta, lét­rehoz egy igazi szerb tájházat. A ház már meg is volna, át­alakításához kellene egy kis pénz, mert például nyitott tűz­hely nélkül nem igazi. A be­rendezéshez mindenem meg­van. Bútorok, az ólba trágya­hordó, szánkó az istállóba, el­hozhatom végre anyósom ud­varából a fiákért. Van az is, persze. A ház csodálatosan szép, ősrégi, még az 1816-os térképen rajta van. Ha sike­rülne ezt megcsinálni...! Nem, nem lenne befejezése a munkámnak, de minden­esetre egy állomása. Nagy ál­lomása. A gyűjtést nem lehet abbahagyni, ez nekem már több, mint hobbi, ez életforma. Ismerik is szenvedélyemet, ha látogatót kapok, gyakran hoz valamit. Van vendégkönyvem, sok bejegyzéssel. Járt nálam Jugoszláviából a Szerb Köz­társaság aleln öke, angolok, vietnamiak. Meglátogatott a Jugoszláv Hazafias Népfront elnökhelyettese, a gyűjtemé­nyért, és talán azért is, mert tagja vagyok a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának, természetesen a magyarnak. Amúgy műszaki dolgokkal foglalkozom, szeretem a szak­mámat. Jövőre megyek nyug­díjba a Mezőgéptől. Kérdezem néha magamtól, miért csinálom? Egyszerűen azért, mert szeretek mindent, ami szép. Legyen az réztál, vagy festmény, könyv vagy asztalterítő. A pénz nem érde­kelt soha, bár nagy értéket gyűjtőiem össze. Ha csak egy részét eladnám, új házam le­hetne. De az nem lenne az igazi. A FIAM ALAPÍTÓ tagja a Vujicsics együttesnek. Játszik kismillió hangszeren, gyerek­kora óta zenerajongó. Azt hi­szem, tőlem örökölte. Nekem ma is az a legcsodálatosabb, ha vasárnap, elvégezve a ház kö­rüli apró-cseprőt, megebéde­lek, lezuhanyozom és beülök a fotelbe. A lemezjátszóra felte­szem a Faustot vagy a Car­ment, nézegetem a legújabb tálamat. Elégedett sose lehet az ember, de azt hiszem, ilyen­kor boldog vagyok. Andai György a folyamatos gyártmányfej­lesztéssel kettős a célunk. Egy­részt nagyobb hatékonyság­gal, gazdaságosabban termel­hetünk, másrészt igazodunk a cipőipari, az építőipari, a járműipari kereslethez. — Napjainkra a hazai szak­emberek is belátják, hogy egy­re inkább rákényszerülnek számos területein a műanyag alkalmazására. Nemrégen kezdtük meg az autóbuszokhoz nélkülözhetetlen BARIX dü- börgésgátló-lemezek gyártását. Velük nagy mennyiségű tőkés importot takaríthat meg a népgazdaság. Jelenleg — ater_ melés kezdeti szakaszán — nem is tudunk annyit készíteni bel lőlük, amennyit várnak tőlünk. Gondjaink egyik oka, hogy a BARIX előállításához férfi­munkaerő szükséges, s ennek szűkében vagyunk. A megol­dás: olyan mértékű gépesítés, amely lehetővé teszi nők fog­lalkoztatását. Nemcsak á mára. a holnap­ra is gondolnak a PEMÜ-ben. Ez derül ki a műszaki igazga­tóhelyettes szavaiból. Az Ika­russzal közösen 1980—81-ig olyan program kidolgozásán munkálkodnak, melynek nyo­mán megvalósulhat az amit lehet műanyagból jelszó. Terv­be vették például, hogy az autóbuszok fűtőcsőrendszerét, a levegőfékvezetéket, a cso­magtartókat és egyes belső- és külső burkolati részeket is műanyagból állítanak élő. Sőt esetleg a városi forgalomban részt vevő járműveknek az üléseit is. A szállítás korszerűsítéséhez — Ennek a kerékpárnyereg­nek a gyártását már a ne­gyedik negyedévben megkezd­jük — mutat egy prototípust Mariok Gyula. — A Csepeli Kerékpárgyártól egyelőre 50 ezerre kaptunk megrendelést. Poliuretánt habosítunk az általuk küldött fémvázakra. A későbbiekben szó lehet arról is, hogy fém helyett a váz is valamiféle kemény műanyag legyen. A tőkés export növelése az V. ötéves tervidőszakban egyike a legfontosabb célkitű­zéseknek. Nem feledkeztek meg erről a PEMÜ-ben sem. Nem kevés erőfeszítéssel ugyan, de még az első félévben fel­készültek és megszervezték egy új termék, a Clap-box gyártá­sát. Nyugatnémet licencet és gyártási eljárást vásároltak, s az összecsukható zöldség-gyü­mölcs szállítására alkalmas re­keszekből a partnercég 55 ezer darab átvételére kötött egyezséget. Ez a rekesz tagja egy nemzetközileg szabvá­nyosított szállítóeszköz csa­ládnak, s valószínűleg maid más méretek készítésére is sor kerülhet. Az évekre szóló szerződés szavatolja a tőkés piacot. A vállalat egyébként a hazai szállítás egyszerűsíté­séhez, korszerűsítéséhez is sze­retne hozzájárulni. S ha meg­kezdődik a nagyüzemi gyár­tás, évente. százezernél is többet képesek készíteni. Eljárásért alapanyag — Ugyancsak tőkéspiac bő­vítési lehetőség kínálkozik szá­munkra, ha elkezdjük az ISO rendszerű szabványosított szi­vattyúk előállítását — foly­tatja a tájékoztatást. — Szin­tén nyugatnémet kooperáció­ról van szó. Szivattyúink és szelepeink hat helyett tíz at­moszféra üzemi nyomást is el­bírnak. Már készítjük a szer­számokat, s valószínűleg még idén megkezdjük a termelést. És még mindig a tőkés kooperációnál maradva. szó kerül egy másik közelebbi fel­adatról is. A nyugatnémet BRAAS cég, amely komplett, világszerte ismert tetőszigete­lő rendszerrel rendelkezik, hajlandó együttműködni a PEMÜ-vel. Ö adja a gyártási eljárást, a berendezéseket, a szerszámokat, és Solymáron készül egy sor tetőkiegészítő elem. Az együttműködésben két lényeges szempont is fellelhe­tő: hazai PVC-porból állítha­tók elő az elemek, s a part­nercég is hazai műanyagpórt kér ellenértékként. — Már az eddig elmondot­tak alapján is jól érzékelhe­tő fő törekvésük: csökkenteni az import alapanyag felhasz­nálást ... Partner mindig kerestetik — Csökkentjük, vagyis ha­zaival helyettesítjük, ahol csak lehet. Jó példa erre, hogy kí­sérletezünk három milliméter­nél vastagabb polietilén és polipropilén lemezek előállí­tásával is. Ezek ma még hiány­cikkek, pedig környezetvédel­mi és légtechnikai berendezé­sekhez igencsak szükségesek. Gyártásukhoz előreláthatólag szintén tőkés partnert kere­sünk. És, ha már a hiány­cikk szóba került! Jelenleg fémből készített rácsot hasz­nálnak a sertésnevelők pado­zatánál. Ügy gondoltuk nem­csak korszerűbb és higiéniku- sabb, olcsóbb is a műanyag sertéstaposó-rács. Meg is kezd­tük a bemintázást. s azután megnézzük kelendők-e a me­zőgazdasági üzemekben. A solymáriak újabb part­nerek után kutatnak, keresik, mivel bővíthetik, hogyan kor­szerűsíthetik termékszerkeze­tüket. Elkészült már és pró­baüzembe helyezték azt a két­száz vízóra-aknát, amelyet a Csongrádi Vízművekkel közö­sen terveztek-szerkesztettek. A partnercég komolett szerel­vényként vásárolja meg a szerkezeteket, amelyeknek fő előnyük, hogy mínusz húsz fok hidegben sem fagynak be. s elmaradhat felszerelésüknél a hagyományos betonozás is. Már csak a próbadaraboknak kell sikeresen vizsgázniuk... Dodő Györgyi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents