Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-19 / 168. szám

1978. JtLÍUS 19., SZERDA

MŰVELŐDÉSI BIZOTTSÁG A PÁÉV-NÉL

Tanfolyamok, könyvtárak, sport

SZERVEZETTEN, PONTOS MUNKATERV SZERINT

■ Szép faintarzia a falon: gulyás terelgeti állatait.

— Egyik kollégánk, Giczi Csaba munkája — mondja dr. Kaponya Endre, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat személyzeti és szociális főosztályának vezetője. — Szerepelt azon a kiállításon, melyet a vállalat dolgozóinak alkotásaiból, festményeiből, szobrokból, hímzésekből állítottunk össze. A kiállítás is része annak a nagy, nehéz munkának, melyet házon belül végzünk a közművelődésért. A házon belül természetesen a 3000_es létszámú vállalatot jelenti.

Sajátos feladatok

Beszéljünk egy kicsit ezekről a körülményekről...

— Hasonlókkal szinte minden építőipari vállalatnál találkozhat A termelés változó munkahelyeken folyik, a munkások többsége lakóhelyétől távol dolgozik, az utazásra fordított órák és az idényjellegű nyújtott műszakból adódó hosz- szabb munkaidő szűkítik a művelődési lehetőségeket. Nehézséget jelent a nagy fluktuáció, és az is, hogy vállalatunknál a munkaerő többsége faluról származik, munkássá válása hosszabb időt vesz igénybe. A nehéz fizikai munkából következik, hogy a munkások bizony a nap végére elfáradnak, nehezen vehetők rá továbbtanulásra, kul- turálódásra.

— Ilyen körülmények között mi a legfontosabb teendőjük?

— Mindenekelőtt a nyolc általános elvégzését szorgalmazzuk. Munkaerőhiánnyal küzdünk, gépesítenünk kell ezért, a gépeket pedig kezelni kell valakinek. Képzésükre a lehetőségek megvannak, de csak azok .vehetnek részt a különböző tanfolyamokon, akiknek mégVán'áz általános iskolai végzettségük. Vállalatunknál a dolgozók mintegy negyede ezzel nem rendelkezik. Azok számára, akik elvégezték az alapiskolát, számos lehetőség nyílik a továbbtanulásra. Lánghegesztő, ívhegesztő, gépkocsivezető, nehéz- gépkezelő, kőműves, burkoló továbbképző tanfolyamokat szervezünk. Ezeken jelenleg több százan tanulnak.

— Az oktatással csak a személyzeti osztály foglalkozik?

— Ha így lenne, előfordulnának. mint korábban, átfedések. Az. hogy egy-egy embert esetleg véletlenül több oktatási formába kényszerítünk. Többek között az ilyen esetek elkerülésére alakult meg vállalatunk művelődési bizottsága. Tagjai között ott vannak a vállalat pártbizottságának, a szakszervezetnek képviselői, a KISZ-bizottság küldötte, a különböző tömegszervezetek és természetej sen a vállalat gazdasági vezetése.

— Ha, mint említette a személyzeti főosztály egyedül nem tudta az esetleges átfedéseket elkerülni, egy ilyen soktagú szervezet, mint a művelődési bizottság, nem bonyolít- ja-e még jobban a dolgokat?

— Semmi esetre sem, hiszen azáltal, hogy egyezteti a különböző szervek különböző káderfejlesztési elképzeléseit, a végrehajtó testület, vagyis a személyzeti' főosztály elé már tisztázott álláspont kerül.

— Az egyeztetésen kívül miből áll a vállalati művelődési bizottság munkája?

A munkásszállókban

— Felméri és értékeli a dolgozók általános szakmai, valamint politikai képzettségét. Javaslatot tesz a közművelődési feladatok fejlesztésének irányaira és arányaira. Vizsgálja és véleményezi a vállalati szakmai tanfolyamok tematikáját .és színvonalát. Figyelemmel kíséri és elősegíti. hogy a nők létszámarányukkal összhangban vegyenek részt a továbbképzésben, oktatásban. Foglalkozik a vállalat kulturális és sportintézményeinek munkájával, azok látogatottságával. Segíti a munkásszállásokon folyó közművelődési tevékenységet.

— Mutassunk be egy_egy konkrét példát!

— Már említettem oktatási munkánkat, folytatom ezzel.

Kezdeményezésünkre iskolai végzettség szerint csoportosította a vállalat számítógépe dolgozóinkat. Így viszonylag könnyen, tudjuk- meghatározni, ha például művezetői tanfolyamra kívánunk valakit beiskolázni a fizikai állományúak közül, kinek van ehhez megfelelő előképzettsége. Megemlíthetem a vezetőállásúak fakultatív önképzését is.

— Mit takar ez a furcsa fogalom ?

— Szervezési osztályunk legutóbb például a számítás- technikával kapcsolatos információkat, könyvajánló jegyzékeket, ilyen irányú kérdéseket gyűjtött össze. Csoportvezetők és annál magasabb beosztású munkatársaink megkapták ezt az anyagot. Az abban foglaltak alapján, amennyiben kedvük volt, saját időbeosztásuk szerint felkészülhettek kis beszámolóra a számítástechnikai alapismeretekből. A jól kidolgozott forgatókönyv olyan szakmai tudást nyújtott számukra, amely ma már a korszerű építőiparban nélkülözhetetlen.

— Eddig főleg az oktatásról beszéltünk. A közművelődésnek azonban más oldala is van.

— A vállalati művelődési bizottság kulturális munkatervet is kidolgozott. Segítette ebben az, hogy lehetőségünk volt főállású közművelődési előadó alkalmazására is. Pontosabban átminősítésről van szó, hiszen Macsári István kőművesként kezdte nálunk, majd továbbtanult, és reméljük, rövidesen a tanárképző főiskola hallgatója lesz. Munkánk kezdeteként elsősorban munkásszállásaink lakóival’ igyekszünk minél jobb kapcsolatot teremteni. A csepeli szálláson jól működő kul- túrbizottság segíti munkánkat. Gödöllőn is létesítettünk letéti könyvtárat. Ezekben, éppúgy, minti váci. szentendrei szállóinkban olyan programokat stervezünk, amelyek a politikai, világnézeti, erkölcsi nevelésen túl, kulturált,

aktiv pihenést adnak. Tavaly az ismeretterjesztő előadásokon, filmvetítéseken, vitákon, vetélkedőkön, filmklubokban százhatvan alkalommal összesen hétezren vettek részt. Tavaly 1500 színházjegyet adtunk el. a szállók könyvtárainak 400 beiratkozott olvasójuk van. Sakkbajnokságot, asztalitenisz versenyt rendeztünk, népszerű a kispályás foci. A szocialista brigádok művelődési vállalásainak segítésére szoros kapcsolatot építettünk ki a különböző művelődési intézményekkel. Budapesten a Fővárosi Művelődési Ház, a Radnóti Miklós Művelődési Ház, Vácott a Ságvári Klub, Szentendrén a Megyei Művelődési Központ mindenkor készségesen áll rendelkezésünkre. Havonta megjelenő üzemi lapunkban rendszeresen adunk tájékoztatást a különböző kulturális és sporteseményekről.

Az út még hosszú

— Nem kevés, amit végeztek.

— Nem frázis, ha azt mondom, távolról sem vagyunk elégedettek. Tavaly tavasszal a Pest megyei Közművelődési Tanács értékelte vállalatunk munkáját és azt a korábban ismertetett nehézségek ellenére, vagy éppen azért, jónak találta. Az objektív akadályok mellett nekünk is folyamatosabbá, rendszeresebbé kell tennünk munkánkat. A vállalati művelődési bizottság tevékenysége nem merülhet ki bevált receptek szerinti, sablonos munkában. Meg kell találnunk azokat az új. vonzó formákat, amelyekkel elérhetjük, hogy dolgozóink érezzék, a vállalatnál egyáltalán működik egy művelődési bizottság. Azt ugyanis, hogy ez létezik, nem papír bizonyítja, nem jegyzőkönyvek, határozatok-, hanem a résztvevők. Ne*. kik pedig változatos, színes programokra, érdekes kulturális, sporteseményekre, jól szervezet oktatáspolitikára van szükségük. Eredményeinket egyik napról a másikra nem láthatjuk. Ügy érezzük, jó úton vagyunk, de ez az út még hosszú, és évekig eltarthat, míg elmondhatjuk, elképzeléseink megvalósultak.

Andai György

Szentendrei Nyár

A gazdag eseménysorozat a jövő hét végéig tart; jóformán minden napra esik valami érdekes program. Ma, szerdán 7 órakor a Tinódi együttes ad zenei estet a Barcsay-gyüjtemény udvarán, holnap este 8 órai kezdettel a Teátrum előadása (Shakespeare: Tévedések vígjátéka), pénteken, szombaton és vasárnap este ugyancsak teátrumi előadás, de ezen a három napon már délután is megkezdődik a sokszínű móka, mulatság a Templom téren. Itt délután 5 órától az egykor messzelöldön híres szentendrei szerb és görög kézművesek, kereskedők piacának mintájára vásári látványosságokat mutatnak be a képzőművészeti, valamint a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói, a Bakfark Lant együttes, a Vujicsics együttes és sok más szereplő, közreműködő. Képünk a Templom téri játékokból mutat be részletet.

KÖNYVPREMIER

Piros szeßk és cédrusok

A szerző „elfogult riportok füzérének” tartja szociográfiáját. Mint írja, beszélgetéseiben nem kevésbé időszerű kérdések foglalkoztatták: hogyan is él ma falujának népe, ahol ő maga is felnőtt, hogyan kötődik az óhazához, hogyan látja önnön forradalmi múltját; mennyire formálta át a mai magyar társadalom, mivé válik az emigráció. Mintha egy élő történelemkönyv lapjain olvasnánk napjaink valóságát, úgy elevenednek meg a múlt emlékei—Az elmúlt harminc év eseményei kísérik

a Beloiannisz községben élők mindennapjait: hagyományőrzésüket és kapcsolódásukat mutatja be Caruha Vangelio. S közben megismertet bennünket a görög irodalommal is. Beilleszkedésüket talán éppen egyik legnagyobb költőjük, Jannisz Ritszosz soraival fémjelzi:

„Munkában nőttünk fel, munkában tanultuk meg, mi a munka, munkában tanultunk / gondokat elűzni, önfeledt lenni s mindent újrakezdeni”.

M.

Két klasszikus költő

A Lyra Mundi sorozat legújabb köteteként jelent meg az Európa Könyvkiadónál Heinrich Heine verseinek válogatott gyűjteménye, a gyoHOZHATTA A TÁRSADALMI TUDAT fejlődése, hogy a kultúra szférájában rendre visszatérő fogalmainkról felismertük: időszerű kiterjeszteni azoknak nómenklatúráit, valami általánosabb, kollektivebb tartalmú meghatározottságig, így emelte anyanyelvűnk szinte legyezőszerűen a gondolkodás fogalmi kategóriáját a köz- gondolkodáséba, a szellemét a közszellembe, így válhatott — lassacskán a (köz)napi szóhasználatban is már — a művelődésből közművelődés, az oktatásból közoktatás stb.

Jórészt hasonló fogalomtágulás eredménye, ha adott művészeti teljesítmények mérlegelésekor közérthetőségről beszélünk. Legtöbbször, sajnos, csak elvétve, hiszen az esztétikai megközelítés általában rangon alul kezeli, a hétköznapi pedig szemérmesen eltitkolja, hogy valamely alkotás közérthető, vagy sem, azaz érthető-e a nagyközönség számára, avagy birtokbavételéhez nehezen adja meg magát.

A műelemzés rendszerint nem érzi föladatának, hogy az átlagolvasó (néző, hallgató) kapacitására, legalább, mint részleges szempontra is, hagyatkozzék — az átlagolvasó (néző, hallgató) pedig szégyenérzetből vagymázos sznobizmussal félretolja, odahagyja, amit nem ért, szívesebben letagadja, semmint szembe nézne vele, s a tanácstalanságát megvalla- ná. Egyszerűen nem sikkes, valamit nem érteni; így hát csillogó ruhát láttat a parvenü káprázat akkor is, ha a király meztelen.

NINCS ABBAN SEMMI rös- tellni való, ha bevalljuk, igen sok igényes, iskolázott, érdeklődő olvasó kínlódik ma is,

Talányok a művészetben

érthetőségével, realisztikus hagyománytisztelete okán fölülbecsülni — miként alábecsülni is az, holmi korszerűtlen jelenségként, realizmusát. De számos példa bizonyítja: a befogadásnak azt a természetét, hogy szégyelli, elhallgatja az ember, amit nem ért, kihasználhatja, meglovagolhatja művészi koncepció gyengesége is. így születnek különféle esztétikai maszlagok, amivel nem tud mit kezdeni a közönség; hogy göncnek érzi magán, rös- telli, inkább hallgat róla, s messzi ívben elkerüli. Ilyesmit tapasztalni a zenés népdráma színpadán, ahol a politizáló szándék kisajátítja, helyenként pedig üres bombasztokkal félreérti a szerzőt, vagy klasszikus tragédiában a lisztporral befestett színészarcok látványa, mely netán egy zűrzavaros forduló történelmi kor indulatainak időtlenségét példázná, miközben erőszakot tesz a drámán, aholis nagyon határozott szereparcok villannak elő. Félreértés ne essék, az interpretáció szabadsága több mint lehetőség, /t teremtő és újjáteremtő művészet legbecsesebb igénye és adománya, ám ha a produktumnak csekély a művészi hitele, mitsem ér a célzatos belemagyarázás.

A KIRAGADOTT PÉLDÁK

persze esetlegesek. Tetszés szerint vitathatóak, vagy szaporíthattak. Maga a közérthetőség sem holmi steril esztétikai kategória; társadalmi szinten mindig egy adott közösség értelmi-érzelmi állapotának függvénye. Ehhez szabad tehát igazítani az elvárások szempontjait is, mindkét oldalról, a közlőéről és a befogadóéról egyaránt.

Nikolényi István

mai Kner Nyomda megszokott

ízléses, bibliofil munkájaként. Harminchét költő műfordításában szólnak a halhatatlan sorok, melyek egyben így szinte a magyar költészet évszázadát is reprezentálják. Kezdve Petőfitől, folytatva Babitsosai, Kosztolányival, s Franyó Zoltánon át Vas Istvánig, Csanádi Imréig kapnak hangot a német líra e klasszikus egyéniségének gondolatai. Kétszeresen is érdekes és kedves tehát ez a kis kötet, amely igen gazdag anyagot nyújt át a Dalok könyvéből, az Űj versek bői, a Romanzero költeményeiből és az 1853—54-ben születettekből, éppúgy, mint a hagyatékban maradt költői alkotásokból.

Eino Leino válogatott verseit is az Európa Könyvkiadó adta most közre, a finn nép első, valóban nagy költője születésének 100. évfordulója tiszteletére.

Himnusz a tűzhöz címmel jelent meg — ugyancsak a Kner Nyomdában — a kötet Képes Géza válogatásában, fordításában és tartalmas utószavával.

A magyar olvasóközönség különös szeretettel veheti

kézbe e könyvet, amelyből némi rokonságot is megérthet a mi Petőfink költészetével. Nem csupán azért, mert az ő verseinek egyike-másika is szinte népdallá lett. hanem gondolatisága, érzelemvilága folytán is. Balladáit egyébként napjainkban is a finnek ezrei tudják könyv nélkül — mi sem bizonyítja jobban

változatlan népszerűségét.

Eino Leino korán húnyt el — 48 éves korában —. de teljes és nagy életművet hagyott maga után, amelyet szépen

tükröz ez az ihletett fordítású, magyar válogatás is.

Portugáliában piros szegfűt tűztek puskáikba a katonák, amikor megdöntötték a fasiszta rendszert. Hellászban a hősiesség jelképe és a mártí- romságé. Egy-egy friss szálát tartotta kezében Beloiannisz, amikor a hadbírósági tárgyaláson naponta nézett szembe bíráival. A Fejér megyei Beloiannisz község főterén, a névadó mártír szobránál is piros szegfűt helyeznek el a helybeliek és a látogatók. Mindezt Caruha Vangelio könyvéből tudjuk, . amelynek tegnap tartották premierjét Budapesten, a Vörösmarty téri Kossuth könyvesboltban. A VIT-hét rendezvényeként mutatták be a Kossuth Könyvkiadónál megjelent Piros szegfűk és cédrusok című riportkötetet, amely az emberi sorsok révén a hazánkban élő görög emigránsok legnépesebb települését ábrázolja.

szembekerülve Thomas Mann Doktor Faustusával, Joyce, Proust műveivel, vagy sok múltbeli érték befogadása problematikus, ám mennyivel inkább az igen sok kortárs műé, s hogy gyakorta hallani, nem értem Juhász Ferenc, Pilinszky több versét, Mándy Iván szépprózáját, Páskándi Géza drámáját és így tovább. Frappánsak a példák, célratartóak, hiszen az irodalom első vonalából kiragadottak. A tudatosított talány ugyanis nem talány többé, amennyiben lehet rágódni, töprengeni a megoldáson, még akkor is, ha az nem olyan gyors és kézenfekvő. Ha tudom, hogy mások se értenek valamit, amelynek pedig az értéke evidens, majd csak tesz azért a kollektív bölcsesség, hogy közeledjenek a mű és a befogadás ollószárai.

Régi bölcsesség: előbb fölismerni, kivállani kell az ellentmondásokat, hogy tompíthatnak, megszüntethetők legyenek. És még nincs is szó a képzőművészeti, sőt a zenei köz- érthetőségről, noha benne gyanítom, itt keményebb fába vágna a fejsze. Laikus közelítéssel tudniillik a szépirodalom érthetősége természetesnek látszik. Aki ismeri az ábécét, tud olvasni, előbb-utóbb (magyarázó szövegekkel, segítséggel) majd csak megért egy verset vagy regényt. Hanem a képzőművészet és a zene ábécéjét mennyivel kevesebben ismerik; ezen alkotásoknak jószerivel nincsenek

olyan fogódzói, mint a betűk, szavak, mondatok, illetve ezeknek a fogódzói, a muzsika és a képzőművészet ábécéi, kevésbé közismertek. Mai irodalmi művek elemzése az esztétikával vasba öltözött tudós analizátoroknak is rázós: értékük az idővel alakul ki, s egy-egy adott mű elhelyezéséhez tudvalévőén o kortársi vonulat minél teljesebb fölszaporodása sem árt. Hát még a mai festészetben (szobrászatban, iparművészetben) vagy a kor zeneművészetében, ahol tetten érni a megszüntetve megőrzés dialektikáját, s ezáltal elhelyezni valamely alkotást az esztétika mérlegén, éppoly kockázatos vállalkozás, mint lemérni pusztán a közönség hatását, közérthetőségét.

A HELYZETET BONYOLÍTJA, hogy az alkotás, a produktum is visszaélhet a közérthetőséggel. Ilyen folyamat tetszik föl a giccsben, amely szirupos felszínességével kelleti magát, a látvánv mákonyával siet gyorsan meghódítani a befogadót. Ez a visszaélés elrettentő példája. Vannak azonban manipulációs módszerek is. amikor például a realizmusnál vonják meg a közérthetőség szélső határait, azt privilegizálva, egyszersmind szembeállítva a modem művészeti törekvésekkel — mint érthetetlen, Zűrzavaros képződményekkel. Ezért illékony igyekezet mondjuk a vásárhelyi festészetet pusztán köz-