Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-15 / 165. szám
Prüm 1978. JÜLirS 15., SZOMBAT Vendégek Rigából A lett folklór tükre A Daile Népi Együttes műsora- A napokban mutatkozott be | megérdemelt forró sikerrel a = Lett Szovjet Szocialista Köztár- | saság „Érdemes együttese” a = Szovjet Tudomány és Kultúra * Házában. Pergő ritmusok, színek 1 A Daile, magyarul Szépség — folkióregyüttes 1968- ban alakult Rigában, és nyolcvan tagjával évente mintegy százötven előadást tart otthon és külföldön. Hazánkban finn, görög, francia turné után most járnak először. Az együttes művészeti vezetője Vldisz Zságátá, a Szovjetunió népművésze. Joggal kérdezhetjük: teljesítményük miért rendkívüli? Talán az a legfontosabb, hogy a lett zeneszerzők Bartók példája nyomán feldolgozták a forrásként ott is rejtőző népdalkincset. Ez a kezdet, ez az alap, melyre a táncok valóban sziporkázó koreográfiája épül, s a ruhák; népviseletek. Dalban, táncban, színben a lett folklór teljességét üdvözölhetjük — kétórás sűrítésben az élmény szintjén ismerkedhetünk meg egy nép százados álmaival, és munkára, derűre hangszerelt életével. A duhaj táncok erőteljes ritmusával szelíd ellentétként a népviselet diszkrét tónusai az északi környezet fényviszonyaira utalnak. Ehhez a rendezői alapossághoz járul a táncosok, az énekkar, és a zenészek magas fokú fegyelme és komolysága, ezért érezzük azt, hogy minden a helyén van. Egyszóval; nincs lazítás, s maga a műsor is sodró lendülettel halad a jó számoktól, a felejthetetlenekig. Halászok ünnepe és csárdás Lett népi hangszerek szólaltatták meg a lett népi melódiákat, pásztor polka elementáris dobogása töltötte be a színpadot, lakodalmas játék idézte groteszk elemekkel a lett nép történelmi derűjét, s Ordelovszki dallamaival valóban „dübörgőit a föld” a vőlegények érkezésekor. A fenyők táncát Klingenberg avatott zenéje kísérte, s az orosz táncok fergetege után a halászok, ünnepének megejtő varázsa következett, ahol tánc, kórus és a hangszerek irama tökéletes egységgé kovácsoló- dott. Ha lehet, a hőfok még tovább emelkedett, amikor a rigai táncosok csárdást jártak, amikor a lett énekkar Farkas Ferenc népdalfeldolgozásait énekelte illő udvariassággal magyar nyelven. Közös forrásvidék A lett, litván, orosz dallamok oly ismerősnek tűntek, nyilvánvaló, hogy eddig nem teljesen feldolgozott kapcsolatuk van a mi népdalainkkal. Vajon nincs itt az ideje annak, hogy számba vegyük és véglegesítsük ezt a közös forrásvidéket, és emellett a finnugor zenei örökség Bartók és Kodály kezdeményezte nagy munkáját befejezzük? Mindenütt pusztul a dallamkincs, s ez a zenei összegezés, összehasonlítás minden bizonnyal még rokonságunk további tárgyi bizonyítékait is bővítené, s az új magyar zene határait is árnyalhatná. L. M. Az Országos Oktatási Tanács ülése Polinszky Károly oktatási miniszter elnökletével pénteken kihelyezett ülést tartott az Országos Oktatási Tanács, első alkalommal a magyar néphadsereg egy — a szabadszállási — helyőrségében. A tanácskozás Pacsek József vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes előterjesztésében megtárgyalta a néphadseregben folyó katonai kollégiumi nevelésről, valamint a hátrányos helyzetű tehetséges fiatalok továbbtanulásának segítéséről szóló tájékoztatót. Művelődéspolitikai céljainknak megfelelően az 1974—75- ös tanévtől katonai középiskolai és szakmunkásképző kollégiumok létesültek, hogy segítsék a fiatalok továbbtanulási lehetőségeit, tervszerű nevelőmunkával szolgálják az indulási hátrány leküzdését. A tanácskozás megállapította: a katonai kollégiumok eredményesen látják el feladatukat, s egyidejűleg jól szolgálják a katonai hivatás megszerettetését. Mindez indokolja az intézményhálózat további folyamatos bővítését. A tanácsülés megtárgyalta és elfogadta a felsőfokú oktatási intézményekbe felvett katonai szolgálatot teljesítő hallgatók nevelésének tapasztalatairól szóló tájékoztatót is. Megvitatta és elfogadta továbbá a közoktatást korszerűsítő munkálatok részeként a szakmai tankönyvkiadás rövid távú tervét, valamint az oktatási miniszter utasítás- tervezetét az 1978. évi ifjúsági parlamentekről. Befejeződött a tanácskozás Pénteken befejeződött a magyar—szovjet írószövetségi tanácskozás. A záró napi ülés hozzászólói megerősítették: a budapesti eszmecserén is kifejeződött, hogy a két szervezetet őszinte baráti szálak fűzik egymáshoz. A két ország íróinak alkotásait egyre gyakrabban fordítják le egymás nyelvére, de megsokszorozódtak a baráti találkozások, elmélyültek az írók közötti személyi kapcsolatok, és jól ismerik egymás életét. IFJÚ ZENEBARÁTOK VERŐCEMAROSON Muzsikáról — szakmunkástanulóknak — Honnan jöttél? Mondj egy népdalt 1 A kérdést egyvalaki teszi fel, de a felszólításra felcsendülő választ már százötvenen éneklik. Mondja is Vona Tamás Egerből — a 212. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet elektroműszerész tanulója. —, hogy a megismerkedésnek itt ez a módija. Mindenesetre így megtudják, hányadán állnak egymással, mert végtére is zenei táborba jöttek Verőcemarosra. A zene és a mesterségek Másfél évtizede rpég fehér hellónak számított, ha egy szakmunkásképző intézetben énekeltek. Ma már közügy lett Zúgjon dalunk! elnevezésű mozgalmuk. Fesztiváljuk két évenként ad hírt a dalosokról, s a közös énekelések szüneteiben már a hangszeresek is megjelennek. Az Ifjú Zenebarátok szervezete nem véletlenül szervezett hát számukra tábort. Balázs Pál — a budapesti Komját Aladár Kollégium tanára lelkes zenebarát — szerint egy leendő szakmunkásnak alapfokon értenie kell a muzsikához. Legalábbis illik megkülönböztetnie Mozartot Bachtól, Debussyt Csajkovszkijtól. De mennyivel lesz jobb szakember egy leendő elektroműszerész, vasútgépész, épületasztalos vagy esztergályos, ha ért a zenéhez? A kérdés így talán túlságosan is költői. Azzal valamennyien tisztában vannak, hogy a Beethoven-szimfóniák ismerete még nem ösztökéli kezüket gyorsabb munkatempóra. S azzal is, hogy Bartók Concertoj ától még nem lesz mívesebb egy ablakkeret. A zenei műveltség elsajátításának azonban nem is ez a lényege. Mindenekelőtt az — fogalmazza meg a soproni Kiss József —, hogy egy társaságban, baráti közösségben — ha éppenséggel elektronikus zenéről vagy a popmuzsika kialakulásáról és fejlődésének főbb irányairól esik szó — ne legyünk tájékozatlanok. A soproni épületasztalos — szakmunkásbizonyítványát az idén kapta meg — egyben a 403. sz. intézet Ifjú Zenebarát csoportjának a titkára is. — Ez a tábor nemcsak azért hasznos, mert egy hetet együtt tölthetek az ország különböző részeiről ideérkezett tárI hrner Ferenc tanár vezetésével (képttnlt jobb oldalán) az óbudai fúvósok is hangversenyt adtak Halmágyi Péter felvétele saimmal, hanem azért is, mert eddig olyan zenével illusztrált előadásokat hallottunk, amelyekről álmodni sem mertünk. Ugyan ki gondolt volna arra közülünk, hogy a könnyű műfajként emlegetett popról komolyan is lehet beszélni? Ezt a zenét eddig csak szórakozásként kezeltük, s most már az értékeire is felfigyelünk. „Csapkodó” zene — És talán tudtál valamit az elektronikus zenéről? — szól közbe Major Irén, a leendő váci fonónő. — Azt nem állítom, hogy megkedveltem, de mindenesetre érdemes volt megismerkedni vele. — S az ellentétes nézetek vitát robbantottak ki közöttünk — folytatja az egri Kiss István. — Most már nemcsak egymás farmerjait hasonlít- gatjuk, hanem a véleményünket is. És ez önállóságunkat növeli — senki nem bújhat el az Express-táborbeli bun- galowjába. Dimény Judit szerkesztő egy októberben adásra kerülő rádióműsorból (Fiataloknak — kortárs zenéről) — mutatott be szemelvényeket. A visszhangra, a fogadtatásra volt kíváncsi. — Első hallásra furcsa volt ez a „csapkodó” zene — mondja Vona Tamás —, hiszen a hangszereket kézzel ütögették. De októberig még feldolgozhatjuk magunkban a találkozás élményét, s már más füllel fogjuk a sorozatot hallgatni. — Látja, számunkra ez a legfontosabb — állapítja meg Balázs Pál -j-: mindenkinek van valamilyen zenei élménye. S ha mellette a Gorka Múzeum és Vác nevezetességeinek megtekintését is megemlítem, akkor olyan összkép alakul ki. amit ma korszerű közművelődési programnak nevezünk. Élmények és igények — Az újszerűség mindig megragadja az embert, de nem biztos, hogy azt el is fogadja. Ezért jók a viták és a találkozások, mert ezzel a gyerekek és mi magunk is csiszolódunk. És ha minél több zenéről hallanak, akkor majd jobban is igénylik: nemcsak bennük mélyül el a zene sze- retete, hanem a környezetükben is. A budapesti tanárral egyetértenek a szakmunkástanulók is. S velük együtt bólogatnak a tábor muzsikus lakói: az óbudai zeneiskola fúvós- és vonószenekarának tagjai. Számukra is a közösséget formáló. ez az egy hét. akárcsak a Bem József Óvónőképző Intézet tanulóinak. S ha ez az élmény igénnyé is alakul bennük, akkor az Ifjú Zenebarát csoportok még szebb, tartalmasabb jövő elé tekintenek. Mert már nemcsak elvárják, hogy budapesti központjuk előadókról, programokról gondoskodjon, hanem öntevékenyen is képesek lesznek arra, hogy saját maguk szervezzék mindennapi életüket. Csoportosan és egyénileg is: a muzsika emberformáló eredével. M. Zs. Hagyományt őrző fonalak fi i artonné Homoki Erzsébet vérségi íróasszony neve már régen = túlnőtt Pest megyén. Munkásságát, fáradhatatlan alkotó| készségét jelzi a Móra Ferenc Könyvkiadónál most megjelent | újabb kötete is, A faluban szól a nóta címmel. S évtizedek múlá- = sa után is minőig megújulni kész, újat kereső, újat tanuló egyé- | niségét, tükrözi az alábbi írás, amelyet a Pest megyei Hírlap szer- = kesztöségének küldött. I A hímző-díszítő szakkör kétéves-------------------------- tanfolyama ez ev el ején a gödöllői járásban is elkezdődött. A tanfolyam anyaga, az eredeti népi hímzések megőrzése, népdalok, és népi szokások, játékok. Mivel gyermekkorom óta megszerettem a varrást, hímezni is megtanultam, jelentkeztem én is az induló tanfolyam megbeszélésén. Alig tizenkét fős csoport jött össze. Az előadó, azaz a tanfolyamot vezető néprajzos Tóth Béláné ismertette a részleteket, de kevesellte a jelentkezőket. A második összejövetelen már 20 főnél is többen érkeztünk a gödöllői művelődési házba és örültem, hogy hozzám hasonló idős parasztasszonyok is jöttek. Az isaszegi Bözsi néni és Hévízről a drukkoló asszony, Tóth tanárnőnk. Petrik Anna is örült a fel- szaporodó csoport láttán. Megindulhatott az első tanítási nap. Megbeszéltük azt is, melyik nap lesz a legalkalmasabb a hallgatók részére az összejövetelekhez. A vasárnapot választottuk, hiszen a hallgatók többsége dolgozó. Tanárnők, kultűrvezetők, tsz-tagok ... Hát így kezdődött, és egyre jobban megszerettem. I rknnpL* erdélyi néni hímzések- I Liauiica. kel ismerkedtünk, mezőségi motívumokkal és megkaptuk a vászonra drukkolt varrnivaló- kat is. Egyszín varrás gyapjú fonállal. Választani három színből lehetett. Piros, kék és fehér fonálból. Jaj, de nagyon meghökkentem, amikor az öltés módját magyarázta Tóth tanárnő, (életemben sem láttam ezt a hímzésformát), mert a Galgamente és a Kalocsa is, amiket eddig hímeztem lapos sima öltéssel történik. Láttam a körülöttem ülők arcát, nemcsak számomra szokatlan ez a Me- zőség-hímzés. A tanárnő is észrevette és biztatóan szólt: — Azért indult ez a tanfolyam, hogy több tájegység hímzésgazdagságával is megismerkedjünk. Többek között Erdély és a Matyóföld motívumaival Mindenki figyeljen, kérdezzen is, ha nincs tisztában a dolgokkal. Valóban azt kellett csinálni: nagyon odafigyelni az előadó szavaira és a gyakorlati órán tűvel és anyaggal a kezünkben már nem is volt olyan rettenetesen nehéz. (Anna nagyon jó előadó, ezt azóta is tapasztalom. Az ő útmutatása mellett — akibe egy kicsi hajlandóság is van — megtanulja a legnehezebb hímzés technikáját is.) | A következő összejövetelen: To1-------------------- rockó csodalatosán sz ép és gazdag hímzésével ismerkedtünk és egy szín varrásával hímeztünk akárcsak a Mezőség anyagát Itt ezen az összejövetelen más népi hagyományokról, és szokásokról, mint a farsangolás is szó esett és csúfolódó népdalokról is. A ta-- nárnőnk férje Tóth Béla karnagy ismertette a más vidékek szokásait .és dalait. k Majd Kalotaszeg hímzése következett: szabadrajzos, nagyon nehéz varrású motívumokkal. Már nem ijedeztem tőle, hogy sohse varrtam, nem is láttam, hogyan varrják. Mindent meg lehet tanulni, ha nagyon akarjuk — gondolattal próbálkoztam az első öltésekkel az anyagon. i Székelyudvarhely. Népi forrás anyaga. Szintén Erdélyből való, csodálatosan szép és gazdag motívumait már az első látásra megszerettem. A sokféle öltésforma, a szép rajzú virágok, levelek, az átívelő koszorúk rácsozott öltésekkel díszítve bizony csak mozgatta az ember fantáziáját hímzés közben. Erdély után a híres Matyóföld következett a júniusi találkozón. Az öreg Matyó, Kiss Jankó Bori tervezése szerint a színek és a motívumok összeállításában. Az erdélyi egyszín-varrás után, szinte szokatlan lett számomra a több színű fonal használata. A Kiss Jankó Bori tervezte mintához négy szín gyapjúfonált kaptunk. Piros, kék, zöld és sárga. Részemre a színösszeállítás volt a szokatlan, főleg a piros levélvarrás, és a zöld a virágszirmokba, s fejtenem kellett többször is. Akaratlan megszokásból is kevertem a színeket és Anna a tanárnő, ezen a téren szigorú volt, nem engedte meg a figyelmetlenséget. még akkor se, ha -nem volt szándékos. I Egyhetes tanf°lyam°n vették részt ™ _____ június 26-tól a gödöllői já rás hímző tanfolyamának hallgatói (ami menet közben 30-ra felszaporodott). összevonva Pest megyéből a budai és a monori járásbeiie- ket, úgy 60 fő körül érkeztünk Zsám- békra, a tanítóképző iskolába, ahol szállást, ellátást is kaptunk. Az öt nap alatt több neves néprajzos is ellátogatott Zsámbékra és előadásokat tartottak a tanfolyam hallgatói részére. Mennyire igaz a régi közmondás: A jó pap is holtig tanul. Én, és a különböző korú hallgatóság — 20-tól a 60 évesig — sokat tanultunk a különböző tájegységek népi kultúrájából. Az első előadást a Szentendréről érkező néprajzostól kaptuk, arról, hogy a vezetők számára mennyire fontos a kapcsolat megteremtése a beosztottakkal. Másnap dr. Baloai Erzsébet, az Iparművészeti Főiskola docense tartott előadást. A téma Az őskorból inőuló, a ma népművészete. Délután a tanfolyamot vezető tanárnőnk diavetítéssel ismertette a Matyóföld ősi hímzésanyagát. Hát, nem is hittem, óriási a különbség az ipari és a népi hímzés között! Június 29-én dr. Varga Marian Pest megyei néprajzkutató volt a vendégünk. A Galgamente népviseletén őrzött hímzéseket mutatta' be diavetítéssel. Mennyire gazdag Túra és Boldog község hímzése! Mennyire gazdag a Galgamente népművészete ma is még! Az ember akkor látja, ha közelebbről is ismerkedik vele. | Versein £ ^rt Varga Marian. Kenderfeldolgozás, szohiányos. Egy-két halotti lepedő, fejkendő, és ágy elé való lepedőt hímeztek. Ám a motívumok Boldogról származtak. A felszabadulás után bekerülő színes hímzést pedig semmiként nem lehet vérségi hagyománynak nevezni. Kalocsa keveredését Matyóval Mivel gyermekkorom óta szeretek hímezni, évek óta kínlódom emiatt, sőt az újabb minták behozásával még jobban keveredtek a formák. Polonyi Péter és Szekeres Erzsi iparművész tanácsára, a Galgamente, a túrái hímzésmotívum anyagát kezdtem el a vásznakra rajzolni, és -nagyon kevés színt használni fonálból. Közben mégis elvitt a fantáziám és baj lett a kiállításra adott anyaggal. Igazat kellett adnom a szakembernek, aki azt mondta nekem: — Bözsi néni, nem tervezőkre, hanem a hagyományőrzőkre van nagyobb szükség most. Igaza volt, de höl a határ? Erre nekem senki sem adott tanácsot, mert Versegnek hímzésből nincs hagyománya. Mindenki a színes Kalocsát igényelte. A sok kínlódás után persze, hogy örültem a Gödöllőn indított hímzőszakkör-tanfolyam- nak. És a zsámbéki találkozáskor Varga Mariantól azt kérdeztem: — Ki talál ja,-e miért vagyok itt? _ — Tudom Bözsi néni és nagyon örülök, hogy itt találkozunk. | A tiszta forrásnál, 65 évesen sem restellek tavés — Versegnek régi hagyománya, de népi hímzésanyaga nincs, azaz nulni, hogy tisztán, anyagi érdé! nélkül maradhasson fenn szüléink nagyszüleink népi művészete. Ami nagyon nehéz életkörülmények kö zött a maguk örömére, de a mindennapi szükségletükre teremtette! meg. Marton Pálné
