Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-15 / 165. szám

2 1978. jtLITJS 15., SZOMBAT Chandra: Veszélyes időszakot élünk A BVT felhívása Kuba Castro a VlT-előkészületekró'l Carter megkezdte bonni tárgya Ítélet ScsaranszMj és Filatov bűnügyében szítésének eredményeiről és az előkészületek jelenlegi ál­lásáról. Az ülésen rövid beszédet mondott Fidel Castro is. Meg­elégedéssel állapította meg, hogy a felkészülési szakasz mind ez ideig sikeresen folyt és felvázolta a megnyitásig még megoldásra váró felada­tokat. eleget az energia-pazarlás megfékezésére az Egyesült Államokban és hogy túlságo­san tétlen volt a dollár árfo­lyamának zuhanásakor. Scheel arról is beszélt, hogy a nyugati világ előtt számos súlyos gaz­dasági és szociális probléma megoldásában a szövetségesek egymásra vannak utalva. Több értelmű javaslat Bármely afrikai országnak joga van arra, hogy segítsé­gért forduljon a világ bármely államához, amennyiben biz­tonsága és függetlensége ve­szélyben förog — szögezte le csütörtökön Khartoumban az Afrikai Egységszervezet mi_ niszteri tanácsa ülésszakán résztvevő küldöttségek. • A többféleképpen értelmez­hető határozati javaslatterve­zet az Afrika-közi biztonsági erő megteremtésével kapcso­latban úgy rendelkezik, hogy „e katonai erő létrehozásának lehetőségét az Afrikát veszé­lyeztető tényezők és a konti­nens utolsó gyarmatainak fel­számolására tett erőfeszítések fényében kell megvizsgálni”. Egy kellemetlen megjegyzés margójára 1 Mennydörgésektől hangos, villámokban sem szűkölködő vihar robbant ki a napokban egyik pillanatról a másikra az amerikai kormánykörökben. A politikai légkör hirtelen felka­varodásának okozója egy jó­képű, még a harmincas éveit taposó fekete fiatalember, Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete. Posztja és gyakori nyilvános­ság előtti szereplése révén egyike a legmagasabbrangú amerikai kormányhivatalno­koknak, s ekként érthetően bombaként robbant Washing­tonban a Le Matin című fran­cia lapnak adott interjújában tett egyik megjegyzése. Rövi­den csak annyit mondott, hogy véleménye szerint az Egyesült Államokban száznál, talán ezernél is többen vannak olyan bebörtönzöttek, akiket politikai foglyoknak lehet mi­nősíteni. Nosza a fejéhez ka­pott erre az amerikai főváros­ban az elnöktől lefelé, a ve­zető kormánytisztviselőkön át, a szenátorokig és képviselőkig a prominens politikusok java része. Majd rögtön sokan kö­zülük Young „fejéhez próbál­tak kapni”, s vadul követelik Carter elnöktől, hogy azonnal menessze a szentségsértő dip­lomatát. Sőt közvetlen főnöke, a Genf ben tárgyaló Vance külügyminiszter olyan módon reagált nagykövete megállapí­tására, hogy azt az edzett nyugati sajtótudósítók füle ugyan elviselte, de lapjaik ha­sábjai már nem. Képzelhetjük mit is mondhatott a veterán diplomataként mindig is hi­degvéréről ismert külügymi­niszter. S azt is könnyű belát­ni ezután, hogy milyen kelle­metlenül érintette Young megjegyzése az amerikai ve­zető köröket. Hát hogyne, amikor az Egyesült Államok jó másfél esztendeje vezetgeti — kisebb- nagyobb hévvel, de- kitartóan — az emberi jogokkal kapcso­latos kereszteshadjáratát. S ebben természetesen a legfőbb célpontot a szocialista orszá­gok belső élete jelenti, hiszen az elnökkel az élen az ame­rikai vezetés újra és újra vi­lággá kiáltja, hogy szerintük ideát sértik meg ezeket a jo­gokat. És akkor előáll egy te­kintélyes és fontos személyi­ség,. aki megjegyzi, hogy oda­haza is van mit seperni a portán. Bizony ez nagyon kel­lemetlen, hiszen hogyan pré­dikáljon vizet másoknak az, aki maga bort iszik? Persze ilyenkor mindenki elhatárolja magát, így vagy ügy igyekszik valótlannak mi­nősíteni Young állítását, s nyílván az elnöknek is fő a feje, hogy miként oldja meg ezt a kellemetlen helyzetet. Leválthatná ENSZ-nagyköve- ttét, de ez több okból nem túl jó. Egyrészt azért, mert Young fekete bőrű, s nyilvánvaló, hogy elsősorban azokra a fe­kete polgárjogi harcosokra (wilmingtoni tizek stb.) gon­dolt elsősorban, akik különbö­ző amerikai börtönökben ül­nek, s ügyük amúgyis komoly kételyeket váltott ki az ame­rikai közvéleményben. Márpe­dig jól ismert, hogy Carter főleg a fekete bőrű lakosság szavazatai segítségével került a Fehér Házba, s manapság pedig népszerűsége — a köz­véleménykutatók szerint — amúgyis a mélyponton van. Másrészt az elbocsátással min­denképpen abban a színben tűnnék fel, hogy találva érzi magát. Az amerikai jobboldal vezető politikai körei persze nem törődnek az elnök aggá­lyaival: a „héják” hevesen követelik Young leléptetését. Csakhogy ezzel semmi nem változik. Amit eddig is hallott, olvasott az amerikai polgár, azt most megerősítette a kor­mányzat egyik vezetője. Ez pedig visszavonhatatlan, meg •nem történtté nem tehető. Ép­pen ezért is oly dühösek sokan Washingtonban. A. K. Az enyhülés vívmányai­nak megvédésére, a hideghá­ború visszatérésének megaka­dályozására felszólító felhívás elfogadásával ért véget pénte­ken Moszkvában a Béke-világ- tanács elnökségének négyna­pos ülésszaka. Az ülésszak zárónapján el­fogadott felhívásban az el­nökség aggodalmát fejezi ki az enyhülés jövőjét illetően. Rámutatott, arra, hogy az ag­resszív erők a hidegháború irányába próbálják vissza­téríteni a nemzetközi kap­csolatokat. A Béke-világta- nács elnöksége éppen ezért minden haladó békeszerető erőt felhív az enyhülés vív­mányainak megvédésére. A BVT elnöksége felszólítja a nemzeti békemozgalmakat, hogy tevékenységük aktivizá­lásával akadályozzák meg a hidegháborúhoz történő visz- szatérést. A leszerelés elenged­hetetlen feltétele a nukleáris Az Emberi Jogok Bolíviai Állandó Bizottsága La Pazban nyilvánosságra hozott közlemé­nyében bejelentette: megkér­dőjelezi a vasárnapi válasz­tások eredményeinek törvé­nyességét. A közlemény felszólította a kormányt, hogy tartsa tiszte­letben a népnek a választá­sokon kifejezett akaratát, s azonnal vessen véget a válasz­tási urnák lefoglalásának és kicserélésének. A választások törvényességé­nek ellenőrzésére az ország­ban tartózkodó nemzetközi megfigyelő bizottság sajtóérte­kezletén számos választási szabálytalanságot leplezett le. Az ellenőrző csoport szerint a bolíviai hatóságok nyíltan akadályozták a választásokat, egyes szavazóhelyiségekben nem helyezték el az ellenzék jelöltjeinek szavazócéduláit, máshol pedig eltüntették az ellenzékre leadott szavazatok­kal telt urnákat. A Banzer-kormány vissza­világháború elkerülésének — mutat rá a felhívás, kiemelve, hogy a fegyverkezés beszünte­tése nem utolsósorban a né­pek társadalmi és gazdasági problémái nagy részének meg­oldását eredményezhetné. A BVT elnökségének ülés­szakát követően Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke elmondta, hogy jelen­leg veszélyes időszakot élünk át nemzetközi téren. Amikora NATO miniszteri tanácsának washingtoni ülésszakán el­uralkodott hidegháborús hang­nemé» az ott elfogadott hosz- szútávú fegyverkezési program az imperializmus és a reakció erőinek világméretű aktivizá­lása következtében az eny­hülés lelassult, most van iga­zán szükség a nemzetközi bé­kemozgalom egységének erősí­tésére — mutatott rá a BVT elnöke, hangsúlyozva az elnök­ség moszkvai ülésszakán elfo­gadott szolidaritási nyilatkoza­tok jelentőségét. utasította a bizottság észrevé­teleit. Jóllehet a kormány maga hívta meg Bolíviába a nemzetközi megfigyelő csopor­tot a választások „tisztaságá­nak” ellenőrzésére, most — miután a bizottság valóban fi­gyelemmel kísérte a választá­si eseményeket — működését „Bolívia belügyeibe történő beavatkozásnak” minősíti. Közel-Kelet Újabb tárgyalás Weizman izraeli "hadügymi­niszter Szadat egyiptomi elnök­kel és al-Gamazi hadügymi­niszterrel folytatott tárgyalá­sai után megerősítette, hogy rövidesen sor kerül az egyipto­mi—izraeli tárgyalások felújí­tására. Szadat elnök szóvivője ugyancsak közölte: Weizman tábornok újabb tárgyalásra rö­videsen Alexandriába utazik. Varsó lengyel-szovjet jegyzőkönyv Varsóban befejeződött a lengyel—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi ve­gyesbizottság 20. ülésszaka. A bizottság megállapította, hogy a feladatok végrehajtása a tervezett ütemben folyik. A bizottság számos olyan meg­állapodást fogadott el, ame­lyek elősegítik a KGST leg­utóbbi, bukaresti ülésszakán meghatározott irányok gyakor­lati érvényesítését. Az ülésszak végeztével a két delegáció vezetője: Konsz- tantyin Katusev, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettese és Tadeusz Wrzaszczyk lengyel minisz­terelnök-helyettes jegyző­könyvet írt alá. Konsztantyin Katusevet pén­teken fogadta Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. Eromiko hazaérkezett Moszkvába Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter pénteken Genfből hazaérkezett Moszkvába. A Vnukovói re­pülőtéren Jurij Andropov7 az SZKP KB PB tagja és más hivatalos személyiségek fogad­ták. Jelen volt Svájc szovjet­unióbeli nagykövete is. Baszkföld Viszonylagos nyugalom A csütörtökön délután a karhatalmi erőknek a Guipuz. coa tartománybeli Renteria városában véghezvitt vandál rombolásai ellenére a baszk­földi városokban viszonylag nyugodt a helyzet. Ebben nagy része van a hatóságok erélyes és gyors intézkedéseinek. Guipuzcoa tartomány kor­mányzójának nyilatkozata után este a televízióban Rodolfo Martin Villa belügyminiszter is határozottan elítélte a kar­hatalmi egységek megengedhe­tetlen eljárását. Fidel Castro állam- és kor­mányfőnek, a Kubai KP KB első titkárának, a kubai or­szágos VIT-előkészítő bizott­ság elnökének vezetésével, csü­törtökön megtartotta harma­dik ülését az országos szintű testület. Az ülésen Orlando Dominguez, a Kubai KP KB tagja, a kubai KISZ Országos Bizottságának első titkára szá­molt be a XI. fesztivál előké­A hangsúlyozott szívélyes­ség és a tompított várakozás légkörében kezdődött meg James Carter amerikai elnök NSZK-beli látogatása. Carter látogatást tett Wal­ter Scheel köztársasági elnök­nél, majd megkezdte tárgya­lásait Helmut Schmidt kan­cellárral. A két államférfi a kérdések rendkívül széles körét tekin­tette át. Külpolitikai téren megerősítették, hogy folytat­ni kell az erőfeszítéseket az enyhülési folyamat biztosítá­sára. Jelentős szerepet kapott az afrikai kontinens problémái­nak megvitatása. A tárgyalá­sokon a legtöbb vita a hét vé­gén Bonnban megrendezésre kerülő nyugati világgazdasági csúcstalálkozóval kapcsolatos kérdésekről folyt. Este Walter Scheel köztár­sasági elnök az augustusfourgi kastélyban vacsorát adott az amerikai elnök tiszteletére. A kétoldalú gazdásági nézetkü­lönbségek visszhangot kaptak Scheel esti pohárköszöntőjé­ben. A nyugatnémet államfő udvarias formában vendégé­nek értésére adta: az NSZK rossz szemmel-nézi, hogy a Carter-kormány nem tesz Az oroszországi föderáció legfelsőbb bíróságának kollé­giuma pénteken befejezte Alekszandr Scsaranszklj bűn­ügyének tárgyalását. A bizo­nyítási eljárás lefolytatása so­rán a bíróság a vádlottat az összes vádpontban bűnösnek találta. Az ítélet kimondja, hogy a bíróság Scsaranszkijt kémke­dés útján elkövetett hazaáru­lásban, a Szovjetunió elleni külföldi ellenséges tevékeny­ség segítésében, valamint szovjetellenes agitáció és pro­paganda kifejtésében: vagyis az oroszországi föderáció bün­tetőtörvénykönyve 64. cikkelyé­nek a) pontjába, illetve 70. cikkelyének első bekezdésébe ütköző bűncselekmények el­követésében találta bűnösnek. Az ítélet indoklása szerint Scsaranszkij, aki társadalmi­lag különösen veszedelmes bűncselekményeket követett el, megérdemelné a legszigorúbb büntetést. Büntetlen előéletére való tekintettel azonban a bíróság 13 évi szabadságvesz­tésre ítélte. A szabadságvesz­tés időtartamának első három évét börtönben, a fennmaradó időt javító-nevelő munkatá­borban kell letöltenie. A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának katonai kollégiu­ma pénteken folytatta Fila­tov bűnügyének tárgyalását. Filatov ellen az a vád, hogy a külföldi hírszerzés ügynöke volt. A bíróság Filatovot kémke­dés útján elkövetett hazaáru­lásban és csempészésben, vagyis az oroszországi föderá­ció büntetőtörvénykönyve 64. cikkelyének a) pontja, illet­ve 78. cikkelyébe ütköző bűn- cselekmények elkövetésében találta bűnösnek. Tekintettel a bűncselekmé­nyek különös veszélyességére és súlyosságára, valamint arra a jelentős kárra, amelyet a vádlott tevékenységével a Szovjetunió katonai erejének, állami biztonságának és terü­leti sérthetetlenségének oko­zott, a bíróság Filatóvot golyó általi halálra ítélte. Három Lenin-kötet Ma is időszerű gondolatok Lenin ma is időszerű. Könyvei nél­külözhetetlenek azok számára, akik el akarnak igazodni a társadalom folyto­nosan változó jelenségei közt, a külön­böző elvi é3 gyakorlati kérdésekben, a mindennapi politikában. Ezt az érdek­lődést elégíti ki a Kossuth Könyvkiadó, amikor A Marxizmus—Leninizmus Klasszikusainak Kiskönyvtára népszerű sorozatában megjelenteti Lenin legfon­tosabb munkáit. Ezekből mutatunk be hármat. Egy lépés előre, két lépés hátra E klasszikus mű éppen 75 évvel ez­előtt jelent meg abból a célból, hogy összegezze a bolsevik párt megalakulá­sának körülményeit, a munkásmozga­lom új korszakának kezdetét. Abban az időben a szociáldemokrata ideológusok között az Iszkra hasábjain vita alakult ki arról, hogy milyen lehet, milyen le­gyen a munkásosztály pártja. Lenin fő­leg Martovval vitázva foglalta össze né­zeteit a kérdésről s leplezte le az oppor­tunistákat, védte meg a bolsevikok iga­zát a mensevikekkel szemben. Lenin könyvében kifejtette a kong­resszusok jelentőségét, majd a párt szer­vezeti szabályzatának szerepéről írt. Martovval ellentétben hangsúlyozta fontosságát, hiszen ha a párt szervezet­ien, nem is nevezheti magát pártnak. Lenin ebben a művében megalapozta a proletár párt maxista—leninista elmé­letét, részletesen kidolgozta a bolsevik típusú párt szervezeti elveit, körülhatá­rolta a párttagság, a párttagok aktivi­tása, az élcsapat, a szervezettség, a de­mokratikus centralizmus problémakörét. Ezek az elvek ma is helytállóak. Csakis szervezett, szorosan összeforrott párt lehet a munkásosztály élcsapata, s tud eredményesen küzdeni a forradalom győzelméért, majd annak kivívása után, irányítani a szocialista építőmurikát. A pártnak csak az lehet tagja, aki ma­gáévá teszi a marxista—leninista esz­méket, elfogadja a párt irányvonalát, szervezeti szabályzatát és önzetlenül küzd a párt politikájának valóra váltá­sáért, rendszeresen részt vesz a párt va­lamelyik alapszervezetének munkájá­ban, fizeti a tagsági dijat Éppen e két utóbbi kérdésben volt vita Lenin és Martov között. Martov szerint nem szükséges, hogy valamelyik alapszerve­zethez tartozzon valaki és tagsági dí­jat fizessen. Lenin viszont ezt elenged­hetetlenül fontosnak tartotta, mert az egyén csak akkor tud igazán egy forra­dalmi párt céljáért küzdeni, ha részt vesz annak munkájában és anyagilag is hozzájárul fenntariásanoz. A könyvet bő jegyzetanyag egészíti ki és az eligazodást névmutató köny- nyíti meg. A nacionalizmus elleni harcról Lenin egész tevékenységén végigvo­nul a burzsoá nacionalizmus elleni harc. A kiadó éppen ezért kötetbe gyűjtötte Leninnek azokat az írásait, beszédeit, amelyek a nacionalizmusról szóltak. A kötetben szereplő művek és részletek megmutatják, miként küzdött Lenin a nacionalizmus különböző válfajai el­len, így például a Bund, az ukránok na­cionalizmusa, a kulturális-nemzeti auto­nómia jelszava, a II. Iinternacionálé op­portunizmusa, a nagyorosz sovinizmus ellen. A kötetben található a Kik azok a „népbarátok” és hogyan hadakoznak a szociáldemokraták ellen? című műnek az a részlete is, amelyben Lenin meg­fogalmazta a párt nemzeti-nemzetiségi programját. Lenin állást foglal a nem­zetek egyenjogúsága és a nemzeti ki­sebbség jogai mellett. Számos írás a soknemzetiségű szovjet állam kialakulásáról szól. Ilyenek azok a feljegyzések, amelyeket Lenin L. B. Kamenyevnek küldött a nagyhatalmi sovinizmus elleni harcról. Ebben ki­fejti nézeteit a nacionalizmusról és in­ternacionalizmusról, valamint a nemze­tiségi kérdésről. A gyűjteményt jegyzetekkel és tárgy­mutatóval egészítették ki A párt vezető szerepe a szocialista építésben A kötet időrendben tartalmazza a té­mával kapcsolatos legfontosabb Lenin- írásokat és szemelvényeket. Lenin már a forradalom előtti művében is sokat foglalkozott az új típusú proletár párt feladataival a politikai hatalom meghó­dításában, és a szocialista társadalom megszervezésében. De legtöbbet az 1917 utáni műveiből meríthetünk a párt ve­zető szerepéről, mint a szocializmus és kommunizmus építésének általános tör­vényszerűségéről. A könyv túlnyomó részét éppen ezekből az írásokból, be­szédekből állította össze a szerkesztő. A kérdés egyébként azóta is a leni- nizmus elméletének és gyakorlatának egyik alaptétele. A szocializmus sikeres építése ugyanis a párt vezető szerepé­nek érvényesülésétől függ. A történe­lem (az 1956-as magyar ellenforradalmi kísérlet is) arról tanúskodik, hogy a régi rend visszaállítására tett vala­mennyi próbálkozás a munkásosztály pártjának vezető szerepére mért táma­dással kezdődött. Napjainkban is rengeteg támadás éri a kommunista párt vezető szerepét a burzsoá ideológusok és a propaganda részéről. A tények, a szocialista orszá­gok gyakorlata azonban bebizonyította, hogy a komunista párt vezető szerepé­nek jelentősége elvitathatatlan. Lenin művei elméletileg támasztják alá a gya­korlatot, s nagy segítséget nyújtanak ma is a polgári ideológusokkal folyta­tott harchoz, a párt vezető szerepének helyes értelmezéséhez. Gáli Sándor La Plaz Szabályiak!1 válasziás

Next

/
Thumbnails
Contents