Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
Gyermek- és ifjúságvédelem A felnőtté válás gondjai A szülők és a pedagógusok összefogásával A jövő nemzedékének nevelése, testi és szellemi táplálékának biztosítása különös gondoskodást igényel a családitól, a társadalomtól is. Sajnos, nagy szükség van a közösség, a társadalom segítségére, esetenként közbelépésére, mert néha tragédiák is bizonyítják, hogy a családok különböző okok miatt nem mindig tudják a gyermek, vagy az ifjú zavartalan fejlődéséhez, felnőtté válásához nélkülözhetetlen feltételeket megteremteni. A településeken tevékenykedő gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságokra hárul a feladat, hogy felkutassák a területükön hátrányos vagy veszélyeztetett környezetben élő gyermekeket, fiatalokat, sorsuk alakulását jó irányba befolyásolják. A gödöllői járásban a járási hivatal gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottsága fogja össze e tevékenységet. Jósvai Lajos, a járási hivatal elnökhelyettese, a munkabizottság vezetője elmondta, hogy kétévenként áttekintik, értékelik a községek, iskolák munkáját, s észrevételeikkel, javaslataikkal segítik azt. Évenként három alkalommal tartják üléseiket, melyeken három-három község és iskola számol be a munkabizottság tagjainak. A községi és a járási bizottságban mindazokat megtalálhatjuk,, akik munkájukból vagy társadalmi* tevékenységükből következően sokat tehetnek a veszélyeztetett kiskorúakért. Így a gyámhatóságok, a művelődés- ügyi osztályok, a KlSZ-szer- vezetek, az iskolák, a rendőrség, a bíróság, a Vöröskereszt képviselőit éppúgy bevonják a munkába, miként az orvosokat, védőnőket. Letelepedés A gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottság tevékenységét alapvetően meghatározza a főváros közelsége. Az agglomerációs övezetbe tartozó községekbe nagy a bevándorlás. A letelepedők viszont nehezen illeszkednek be az új közösségbe, a munka- és lakóhelyen egyaránt. Gyakran átélik a bizonytalanság, a ta- lajtalanság, a senkihez sem kötődés érzését. Az ingázás is hozzájárul, hogy vigaszként az alkohólTxoz forduljanak, s az anyagi nehézségek is elősegítik a családi élet megromlását. A letelepedés viszontagságai a legtöbb felnőttet is megviselik, sokszorosan a gyermekeket. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben nagyon fontos a község és az iskola közösségének támogatása. A munkabizottság legutóbbi ülésén a csömöri, a kistarcsai és a nagytarcsai tanácsok és általános iskolák adtak számot arról, milyen módszerekkel segítik a családokat, a gyermekeket. A tevékenységüket meghatározó tényezők azonban általánosíthatók más községekre is, az okok csaknem mindenütt azonosak, miként a tennivalók is. A beszámolók alapján a munkabizottság megállapította, hogy Csömörön és Nagytarcsán jól végzik ezt a munkát, Kistarcsán még akad javítanivaló. Általános tapasztalat, hogy az említett községekben nőtt a veszélyeztetett gyermekek száma. A. múlt évben Csömörön huszonnyolc, Kistarcsán és a társult Kerepesen 63, Nagytarcsán tizennégy veszélyeztetett környezetben élő kiskorút tartottak nyilván. Az általános iskoláikban különösen érzékletesen jelentkezik a gyermekek hátrányos helyzete. Kerepesen például az utóbbi években 160 család vásárolt telket. Közülük sokan felvonulási épületben húzzák meg magukat, míg a családi ház el nem készül, s ez azt jelenti, hogy a gyerekek akár évekig is rossz körülmények között, petróleumlámpa fénye mellett kénytelenek tanulná. Korrepetálás Sok múlik tehát az iskolákon, hogy segítenek a gyermekeknek e hátrányok leküzdésében. A pedagógusok a csoportmunka módszerével, differenciált házi feladatokkal igyekeznek javítani a helyzeten. A kötelező korrepetálásokat kötetlenebb formában, kevésbé iskolásán tartják, a napközi otthonokban szaktanárok is korrepetálnak. Még azt is vállalják, hogy korrekciós osztályokban foglalkoznának a gyengébb képességű, de nem kisegítő iskolába irányított gyermekekkel. A legfontosabb számukra is a szülőkkel való kapcsolatteremtés és ápolás. Természetesen nagyon nehéz együttműködni az alkoholista, a gyermekükkel nem törődő szülőkkel, az ilyen esetekben már kevés az iskola ráhatása. Mégis, az iskolák igyekeznek lehetőségeiktől függően javítani a helyzeten. Fontos, hogy anyagilag is támogatják a rászorulókat a közösségek. Sajnos, mind a rendkívüli, mind a rendszeresen juttatott nevelési segélykeret kisebb a szükségesnél, pedig előfordul, hogy ideiglenesen ugyan, de támogatni kellene egy-egy családot. Törvény A munkabizottság legutóbbi ülésén felvetődött az is, hogy a községek illetékesei nem élnek eléggé a törvényadta lehetőségekkel a szülőkkel szemben. Érthető viszont, hogy az érdekfelt családokban nem mindig nézik jó szemmel az életükbe beleavatkozó közösség képviselőjét, néhányan ezért visszalépnek ettől a tevékenységtől. A még szorosabb összefogás azonban megteremthetné, hogy a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságok munkája még eredményesebb legyen. Az általános iskolákból kikerülő veszélyeztetett fiatalok támogatásában a munkahelyek, a községi és munkahelyi KISZ-szervezetek is többet tehetnének. A községekben ugyanis az a tapasztalat, hogy e kortól kezdve nagyon nehéz figyelemmel kísérni a fiatalokat, jó irányba befolyásolni életüket, csökkenteni a család káros hatását. A jövőben a községekben, de a járási munkabizottságban is azon munkálkodnak majd, hogy tevékenységük feltételeit méginikább biztosítsák, a szerteágazó feladatokat összehangolják. Gáspár Mária Veresegyházi klubialálkozó Nyolc hónap - három vezető A hévizgyörkiek új jelszava Vasárnap este kevés boldogabb fiatal volt a járásban a hévízgyörki művelődési ház ifjúsági klubja hét tagjánál, akik a Pest megyei ifjúsági klubok veresegyházi találkozójáról egyenesen a művelődési házba siettek, ahol már megkezdődött a szokásos zenés összejövetel, de kevesen járták a táncot, hiszen a szereplés mindenkit érdekelt. A művelődési ház előtti téren Gábor Miklós beszélt élményeiről. Pásztor nélkül — A zsűri dicséretben részesített bennünket, s ötezer forint jutalmat is kaptunk, pedig kezdetben úgy éreztük, labdába sem rúghatunk a nagy múltú, több éve működő ifjúsági klubok versengésében. A múlt év végén alakult nálunk az ifjúsági klub, de Bankó Jánost, a vezetőt behívták katonának. Csak két hónapig csinálhatta a dolgát. Nagyszerűen indult minden. Aztán, ahogy ő bevonult, egy darabig csellengtünk, óssze- összejöttünk, s úgy festett, ha tapasztalt vezetőnk nem akad, hát feloszlunk. Ekkor segített a TIT járási elnöksége. Az Agrártudományi Egyetem egyik fiatal tanársegéde. Ángyán János került a klub élére. Üj munkatervet készítettünk, komoly feladatokat jelöltünk ki, hogy jól szerepeljünk A mi világunk című megyei vetélkedőn. Két hónapig semmi baj nem volt. Aztán kezdett elmaradozni a vezetőnk. Kiderült, az egyetemen olyan megbízatást kapott, amiért a klubvezetéstől el kellett búcsúznia. — Újra itt maradtunk hát pásztor nélkül. Nekigyűrkőz- tünk magunk, de valahogyan akadozott a gépezet, nem sikerültek a dolgok. Sorra- rendre elmaradtak a betervezett programok. Igaz, voltunk kirándulni Mezőkövesden, Egerben. Szerveztünk VIT- estet, meg egy ifjúsági politikai ankétot is, de a folytonosság, az állandóság hiányzott. — Ekkor jött Sipos Ágnes tanárnő. Már-már minden jóra fordult, de őt tanulmányi kötelezettségei zavarták a rendszeres munkában. Lipcsei Zoltán közbevág. — Nyolc hónap alatt három vezetőnk volt, és így ért bennünket a hír, mehetünk a veresegyházi megyei klubtalálkozóra. Most mi legyen — kérdezgettük egymástól. Menjünk, ne menjünk? Töprengtünk. Okosan szólt Deme Feri nevetve mondja: — Ugye, hogy okosan szóltam, pedig nevettetek, amikor azt állítottam, hogy ott a helyünk. Igaz, nagyobb eredményre én sem számítottam, de abban bíztam, ha mást nem, hát tapasztalatokat szerzünk. Találkozunk a* megye többi klubjával, tőlük megtudhatjuk, hogyan csinálják, s amit látunk, hallunk, megpróbáljuk itthon hasznosítani. — Az volt az egyik feladat, hogy kiállításon mutassuk be, mivel foglalkozunk a klubban — veszi át a szót Sápi Béla. — Mini néprajzi kiállítást rendeztünk. Az az igazság, valamennyien közel állunk a népi hagyományokhoz, többségünk gyűjti is a néprajzi tárgyakat, hát ezt mutattuk be. Egy kicsit szégyenkeztünk egy-egy klub hatalmas tablóját látva, amelyen az eltelt évek közös emlékeit őrizték a fényképek, dehát csak adott a miénk is. önmagunkból valamit a látogatónak. Ezt a feladatot a hévíz- györkiek megoldották, de a neheze még ezután jött. A bemutatkozáson már kevesebb volt a siker. Már úgy látszott, kiesnek a versenyből, de ösz- szeszedték az erejüket. — A veresegyházi ÁBC előtti szabadtéri színpadon Kuba fővárosát s magát az országot kellett bemutatnunk — emlékezik a történtekre Gyügyei Miklós. Hasonló feladatot kaptak a többiek is. A világ ifjúságát vendégül látó országokról állítottak össze műsort. Prágáról, Budapestről, Berlinről. Moszkváról s a többiről. Drukkoltunk, izgultunk, idegesek voltunk. Amikor elkezdtük a műsort, Fidel Castro és társai felszabadító harcát idézve, mindenki velünk énekelt. Téglából, nem is tudom, hol szedtük össze, épíAki netán ezekben a napokban lép be a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárába, valamit még láthat a rekonstrukció okozta rendkívüli helyzetből, ámde, hogy milyenek voltak a kicserélt gépek, mennyivel tudtak kevesebbet a mostaniaknál, azt csak a régi dolgozók elbeszéléseiből tudhatja meg. Ha érdekli. Ebben a hónapban megindultak a kártológépek is, a július közepén lezárul a gyár életének egy fontos szakasza, ezentúl rnegújhodott gépparkon készülnek a fonalak, befejeződik a sok fejtörést okozó, fizikai és szellemi erőt próbára tevő rekonstrukció. Dicséretükre legyen mondva a kistar- csaiäknak, hogy a tervezettnél előbb készültek el a nagy munkával, a vártnál kisebb zökkenőkkel járt a gépcsere, az átköltöztetés, átcsoportosítás: Két dátum Amikor az irodában Takács Éva igazgatótól és Laczonyi László főmérnöktől a kezdés időpontja felől érdeklődtem, hirtelen mindketten más időpontot mondtak. Egyikük szeptembert, másikuk decembert. Rövid tanakodás után kiderült, nem emlékezetkihagyásról van szó. A kétféle dátum egyik nyomatékos magyarázat arra, miként is sikerült hat hónap alatt áttelepíteni a régi gépeket, lebetonozni, összeszerelni, beállítani az újakat, s legrövitettük meg a VIT-feliratot. Éreztük, túljutottunk a nehezén. Nevezetes ember — Sikerünk volt a klubvetélkedőn is — folytatja Eösöly József. — Azt a feladatot kaptuk, készítsünk riportot Veresegyház egyik nevezetes emberével. Autóval voltam. Száguldottak a híres faragóért, az országszerte ismert népi bútorok készítőjéért. Nem volt otthon. Mit csináljak? Fölpakoltam a kisvendéglő zenekarát. A fafaragónak biztosan nagyobb sikere lett volna. Az akadályt így is jól vettük. Kustra Gábor arra panaszkodik, hogy a VIT-totószel- vény kitöltésével csak négy pontot szereztek. Ha ez jobb ... sóhajtoznak valamennyien. — A sportvetélkedőre maradt mit pótolni — szakítja félbe a sóhaj tozást Lipcsei Zoltán. — A jelenlevő 14 klub között elsők lettünk. Nem azért, mert erre koncentráltunk, hanem azért, mert valamennyien rendszeresen sportolunk. A sportvetélkedőn nyertük el a többi klub szimpátiáját végérvényesen. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy közben megismerték gondjainkat, nehézségeinket. — És most hogyan tovább? Egyszerre beszélnek. Segíteni fognak a kőbányai és 'a ceglédi ifjúsági klubok. Gábor Miklós elmegy klubvezetői tanfolyamra. Jövőre megpályázzák a Kiváló ifjúsági klub címet, s mondják jelszavukat, amit hazafelé a vonaton szerkesztettek: Klubtagok, ha összefogunk, megvalósul minden célunk. Fercsik Mihály i debb időn belül megkezdeni rajtuk á munkát. Okos ember nemcsak a kárán tanul. Hasznosítja eredményes munkája tanulságait is. A kistarcsai. gyárban a IV. ötéves tervben is volt rekonstrukció, azt is határidőre fejezték be. Okulva áz akkor szerzett tapasztalatokon, a mostanit még alaposabban megszervezték. A múlt év szeptemberében, ez az egyik dátum, minden dolgozót beavattak az elképzelésekbe, megnyerték az ügynek. Szak- és betanított munkás, tecnikus és mérnök, vezető és beosztott egységes volt az elhatározásban és a végrehajtásban. Ötletek csibolója A szokásosnál elviselhető mértékben nagyobb feladat sok ötletet kicsihol az emberből. Leleménnyel a kistarcsaiak sem fukarkodtak, különösen a műszakiak tettek ki magukért. Jó néhány újítás született az átállás meggyorsítására. Nem estek kétségbe, amikor arról volt szú, hogy az üzem egyik részében viszonylag zavartalanul kell termelni, a másikban minél kevesebb kihagyással alapozni, szerelni az új gépeket, parkettázni. És akkor sem, amikor másfajta fonal gyártására kellett átállítani néhány gépet. Törték a fejüket a szakmunkások is. Egyik eredménye: a monstrumokat szállítás előtt nem szerelték szét, ügyes szerkezettel vitték át egyik csarnokból a másikba. A külföldi szerelők mellett sem vallottak szégyent. Miközben összeállították az új fonó- és kártológépeket, megismerték szerkezetüket, ami kamatozik a majdani javításnál. Az egyik, a szeptemberi dátumról szóltunk. A másik az idei év januárja. Ekkor kezdték el szerelni a gépeket. Első lépésben a régiek közül néhányat, az ésszerűbb technológiai sorrend kialakítása végett, másik épületbe telepítettek. A többi a textilipari múzeum gyűjteményét gyarapítja, ötven-hatvan éves, szakszóval 0-ra leírt masinákról van szó. Az eddigiekből talán már fölsejlik, a kistarcsai rekonstrukció lényegében új gépek beszerzését és beállítását jelenti a — régi épületekbe. Egyidejűleg elvégezték a szükséges átalakításokat, kicserélték, a világító- berendezéseket, néhány helyen parkettáztak. Ami ennél is fontosabb: kiímaberen- dezéseket is fölszerelnek. A klímák, a gyárban röviden így nevezik őket, a hőmérsékletet és a páratartalmat szabályozzák. Ha valamennyit üzembe helyezik, a gyár csarnokainak kilencven százalékában lesz hő- és légszabályozás. Eddig az arány ötvenszázalékos volt. Kiváló cég A gyors munka néhány előfeltételéről már volt szó. Ne feledkezzünk meg egy továbbiról sem. A 150 millióért vásárolt gépeket két cég szállította. A nagyobbik részét francia, kisebbik hányadát belga. Ennél is fontosabb azonban, hogy az előző ötéves tervben vett gépeket is ezek szállították. A kistarcsaiak tudták,- megbízható, világszínvonalon dolgozó gyárakkal van dolguk, s azt is, ha tőlük vásárolnak, nem lesz fennakadás az alkatrész-utánpótlással sem. Mindeddig semmi jele, hogy csalódniuk kellene. S végül válaszoljunk a kérdésre: mivégre mindez? A kistarcsai gyár mostani rekonstrukciójának teljes költsége 200 millió forint. Az új géppark termelékenyebb, vannak darabjai, amelyek a régieknél kétszer, sőt háromszor többet termelnek. Könnyebb rajtuk dolgozni. Azelőtt például kézzel továbbították az anyagot, most görgetik. Ha minden elkészül, napi egy tonnával több fonalat állítanak elő Kistarcsán a korábbinál. Ez egyebek között azt jelenti, hogy a népgazdaságnak kevesebbet kell .importálni: A rekonstrukciónak két járulékos eleme is van. Ezért volt föntebb a megszorítás, lényegében fejeződik be ebben a hónapban. A gyár teljes csatornázása és a százszemélyes óvoda jövőre készül el. K. P. Hazánkkal ismerkednek Amerikai fiatalok tartózkodnak az Agrártudományi Egyetemen. A nemzetközi ifjúsági csere résztvevői öt hónapot töltenek hazánkban, termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban fognak dolgozni, ahol megismerkedhetnek a magyar- országi modern nagyüzemi módszerekkel. Felvételünkön: Kemény György nyelvtanár magyarórát tart a fiataloknak. Winkler Csaba felvétele I Kisfarcsa Rekonstrukció - határidő előtt Múzeumban a régi gépek
