Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

IfJSt. >T7 1978. JÚNIUS 4., VASÁRNAP Nemzetközi kerekeasztai T anácskozás a Társadalomtudományi Intézetben Az MSZMP KB Társada­lomtudományi Intézetében május 30. és június 3. között nemzetközi kerekasztal tanács­kozást tartottak; a szocialista országok testvérpártjainak ideológiai együttműködése ke­retében, a szocialista demok­rácia fejlesztésének témaköré­ben az állampolgári jogok kérdéseiről a szocializmusban és a kapitalizmusban. A ta­nácskozást Lakos Sándor, az MSZMP KB Társadalomtudo­mányi Intézetének igazgatója vezette; részt vettek a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlová­kia Kommunista Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkás­párt, a Német Szocialista Egy­ségpárt, a Román Kommunis­ta Párt, a Szovjetunió Kom­munista Pártja pártintézmé­nyeinek vezető munkatársai. Az agrároktatásban Jeleskedtek Átadták a Nagyváthy János-emlékérmeket és -plaketteket - Két Pest megyei az elismertek sorában A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter a pedagógus­nap alkalmából az agrárokta­tásban, a gyakorlati eredmé­nyekben kiemelkedő tevékeny­ségért Nagyváthy János-em- lékéremrhel tüntette ki Bosz- vai Lászlót, a MÉM kutatási és szakoktatási főosztályának csoportvezetőjét; Dóra Bélát, az ócsai Vörös Október Tsz elnökét; Kemenessy Ernő Kos- suth-díjast, a Keszthelyi Ag­rártudományi Egyfetem nyu­galmazott egyetemi tanárát; Sándor Józsefet, a Jásíapáti Mezőgazdasági Szakmunkás­képző Intézet igazgatóját és Udvari Lászlót, á Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem tan­székvezető tanárát, intézeti igazgatót. A gyakorlati oktatásért, a tanulók eredményes foglalkoz­tatásáért, Nagyváthy János- emlékplakettet kapott: az Élel­miszeripari Gépgyár és Szere­lő Vállalat, a Szarvasi Állami Tangazdaság és a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. A díjakat Romány Pál mi­niszter szombaton adta át a MÉM-ben. Ünnepélyes Határátkelő-nyitás Faluvégi Lajos vezette a magyar küldöttséget Szombaton új közúti határ- átkelőhelyet nyitottak meg a magyar—jugoszláv államhatá­ron, Tompa és Kelebia között. Ez a 9. kapu hazánk és Jugo­szlávia között jó példája a Magyarország és Jugoszlávia között kialakult jószomszédi viszony továbbfejlődésének, megkönnyíti a két ország kö­zötti forgalom lebonyolítását és egyben a nemzetközi ide­genforgalom, valamint a ke­reskedelmi kapcsolatok fejlő­dését is szolgálja. 'Az ünnepélyes megnyitás al­kalmából megjelent küldöttsé­geket magyar részről Falu­végi Lajos pénzügyminiszter, jugoszláv részről Petar Kosz- tics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) tagja, pénz­ügyminiszter vezette. Start előtt az óriás konyhán Szezonra készül a Nagykőrösi Konzervgyár Aki ezekben a napokban fordul meg a Nagykőrösi Kon­zervgyár hatalmas udvarán, aligha sejti, micsoda sürgés­forgás kezdődik itt a jövő hé­ten. Szezon előtti a hangulat mindenfelé, itt-ott serénykedik csak fehér köpenyes konzerv­gyártó szakmunkás, annál több a szerelő, a nagy értékű gépek körül. A szezon kezdete előtti kötelező szemlét még a múlt héten megtartották a gyár ve­zető szakemberei, s mindent rendben találtak. A karbantar­tók mégis sorra nézik a már többször meghúzott csavaro­kat, ellenőrzik a kipróbált au- tomatikákat, munkavédelmi be­rendezéseket. A borsó napot várt — A hűvös április miatt csaknem két hetet késik a bor­só érése, így az első szállít­mányt csak tizediké körül vár­juk — mondja Ábrahám Ti­bor, a gyár üzemviteli főosz­tályának vezetője. Mondhatni, ő volt a hónapokig tartó, szé­les körű felkészülés közvetlen irányítója, s így igazán meg­bízható forrásból szerezhetünk tudomást e nagy munka rész­leteiről. / — Aprólékos, pontos tervet dolgoztunk ki az alig több mint egy hónapig tartó borsófeldol­gozás műszaki, szervezési elő­készületeire — mondja a fiatal szakember, miközben a kibő­vített, pontosabban korszerűsí­tett átvevőhely felé tartunk. Ez a felkészülés része annak a nagy munkának, mutat a gyár egyik legnagyobb csarnokára, melyet a konzerv I. üzem re­konstrukciója jelent. Itt mű­ködik ugyanis az egyes gyár­telep, mind a hat borsófeldol­gozó vonala, melyeken június közepétől július közepéig a gyár évi termelési értékének csaknem egyharmadát állítjuk elő. Később, amikor már a szó- banforgó konzerv. I. üzem felé tartunk, messziről látni, hogy a lebontandó épületrészek he­lyett épül az új, modern szárny, otthont adva a nagy értékű, okos gépeknek. A foga­dó állomáson minden berende­zés, mosó- és osztályozó gép, rendbehozva várja a gazdasá­gokból érkező első borsószál­lítmányt. Négyórás határidővel — Az eddigi, rutinjellegű felkészülési teendőkön kívül új feladat is szerepelt a tervünk­ben — vezet egy rámpához a főosztályvezető. Ide állnak fel majd a billenőplatós tehergép­kocsik. amelyek a továbbítóbe­rendezésbe öntik rakományu­kat. Innét csöveken át víz so­dorja a borsószemeket a mosó­hengerekbe, majd az osztályo- zókba. — Az idén először alkalmaz­zuk az úgynevezett billenőpla­tós szállítást, elhárítva az ed­dig használt tartályládák okoz­ta kényelmetlen és időrabló ra­kodást, tárolást. Igaz, ezzel a módszerrel gyorsabban hala­dunk, de gondosabban, a ko­rábbinál sokkal tervszerűbben kellett megszerveznünk a be­szállítást, hiszen a borsósze­mek feldolgozását a csépléstől számított négy órán belül meg kell kezdenünk. A minimálisra kell csökkentenünk a gépkocsik állásidejét, elegendő nyers­anyagról kell gondoskodnunk, a folyamatos, három műszakos üzemeléshez. A borsófajtákat úgy vetik, hogy szakaszosan érjenek, megkönnyítendő a tar_ tósítást. Minthogy azonban az idén késik az érés, egyszerre több fajtát kell aratni a gazda­ságokban, két héttel lerövidül a betakarítás és a feldolgozás is. Árra törekszünk tehát, hogy a beérkező nagy mennyiségű borsót zavartalanul, gyorsan, fennakadás nélkül fogadhassuk és tartósíthassuk. A mosó, szállító víz Naponta több mint három­száz embernek ad majd éjjel­nappali elfoglaltságot a borsó­szezon, s hogy munkájuk köny_ nyebb, gyorsabb legyen, a sze­relők új tisztítóberendezést, úgynevezett síkszelektort állí­tottak üzembe. Ügyes gépek emelik le a rakodólapokról és hordják a töltők keze alá a do­bozokat, üvegeket is. Ezzel per­ceket, órákat takaríthatnak meg. A borsó feldolgozása rend_ kívül vízigényes műveletekből áll, hisz állandóan mossák a szemeket, melyeket vízzel to­vábbítanak a hosszú cső­rendszereken egészen a töltő­gépekig. Sok vízre van szükség, ám a felhasanáltat nem enge­dik elfolyni, hanem tisztítják, frissítik és újra felhasználják. Ez is az idei felkészülés egyik újdonsága a gyárban. Nagy át­mérőjű, bő hozamú csőkutat is fúrnak, mely június közepé­től ad vizet buzgó forrásából. Az utca felett 13 méter ma­gasan átívelő csőrendszeren naponta összesen mintegy 50 vagonnyi borsószem érkezik az átépítés alatt álló konzerv I. üzem második emeletére, ahon­nét az előfőzőkbe kerül a nyérsanyag. — A feldolgozóvonalak első állomásai ezek, mutat a hosz- szú hengerekre a szakember, 90 Celsius-fokos vízben főzzük meg bennük a borsószemeket. Ezért olvasható a konzervdo­bozokon a figyelmeztetés: a háziasszonyok ne főzzék meg mégegyszer a borsót. A bonyolult és nagy telje­sítményű töltőgépek már egy emelettel lejjebb sorakoznak. Továbbító szalagjaik most még mozdulatlanok, óm rövid idő múlva asszonykezek százainak adnak gyors, figyelmet igénylő munkát Még pihennek a kíávok — Három új autoklávot he­lyeztünk üzembe — mondja az osztályvezető, amikor a feldol­gozóvonal túlsó helyiségébe érünk. Így most összesen 42 hőkezelő berendezés csírátla- nítja, sterilizálja a kpnzerve-; két 2 atmoszféra nyomás alatt, 120 Celsius-fokon egy órányi idő alatt. Jól felkészültünk, mi­relit borsóval főpróbát is tar­tottunk, minden rendben ment. A többi már a raktárak és a szállítók dolga... Az előzetes felmérések sze­rint az idén mintegy 11 ezer tonna zöldborsószemet várnak a nagykőrösi konzervgyárba a környező, szerződésben levő partnergazdasógoktól, s a nyersanyagból kétezer vagon- nyi készárut' gyártanak. A je­lek szerint korszerűen és zök­kenőmentesen. Khhn Antal Kuíatóképzés Másnál kíváncsibbak Az elsők mosf kapnak diplomái Gödöllőn csapva leírja a tudományt; for­radalmasító képletet — mely szerint az energia egyenlő a tömeg és a gyorsulás szorzatá­nak négyzetével — nos, ha akad ilyen, hát — úgy kell ne­ki... Olyannyira legalább, mint kutatóintézetnek az ifjú, tehet­séges futató, aki sajnos nem terem minden bokorban. S aki­nek a készsége, rátermettsége, a vizsgálódás iránti érdeklődé­se is csak idő elteltével mérhe­tő, s ez megint nehézség ezen a pályán. Hosszú ideig, néha egy-két esztendőn át várakozó állásponton van az intézet, a szűkebb kollektíva, s maga az ifjú kutató is: megfelel-e va­jon az alig ismert, inkább sej­tett — jó esetben vágyott-re­mélt — követelményeknek? Tudósjelölt szakmérnök Nos, ezt a követelmény- rendszert összegzi, foglalja egységbe és adja ót módszere­sen kétéves oktatási időszak alatt a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem a kutató szakmér­nökképzés során. Segítve ez­zel a kezdő tudósjelölteknek a tájékozódásban, s az immár ne­ves kutatóknak abban, hogy az őket köVető generáció az alapvető ismeretek birtokában lépjen a tudományos élet leg­alsó grádicsára. Jelenlétével és igyekezetével nem lassítva-aka- dályozva, hanem tevékenyen asszisztálva, előrevíve a kollek­tív munkát. Dr. Míkecz István az egye­tem tudományos rektorhelyet­tese így vélekedik a kutató- képzésről : — Ezidén immár kutatói dip­lomával felvértezve lép ki az első, ilyen jellegű stúdiumot végzett csoport az egyetem ka púin. A kutatóintézetek küszö­bét persze zömükben már jóval korábban átlépték, legtöbbjük a tudományos intézmények valamelyikében dolgozik. Hiá. nyát érezve azonban a kutatás módszertani ismereteinek, a la­boratóriumi eszközök, műsze­rek használatában való jártas­ságnak, élt azzal a lehetőség­gel, hogy az egyetemi szintű kutatóképzésben részt vegyen. Ügy vélem nemcsak hiányt pót­ló, hanem szerencsés kezdemé­nyezés is volt a gépészmérnö­ki kar és a mezőgazdaságtudo­1977-ben már 170 ezer tonna árut ilyen módon vittek ren­deltetési helyére. Szemléletbeli változást kell elérni azon a téren, hogy a kereskedelmi dolgozók a nyitott konténeres szállítást, vagy népszerű elne­vezésén rolikocsis szállítást konténeresnek tekintsék. Ez újabb lehetőséget teremt ar­ra, hogy a különböző jellegű, méretű és csomagolású árucik­kekből egységrakományt képez­zenek. mányi kar részéről ennek a képzési formának a szorgalma­zása. Bizonyíték erre az is, hogy amint ez a lehetőség ismertté vált, számos jelentkezési lap érkezett hozzánk. — Úgy hírlik, hogy a kuta­tóképző felvételi vizsgája — vizsga nélküli. Így igaz? — Részben, de nem ponto­san. A jelentkezés alapvető kri­tériuma természetesen az egye_ térni diploma, a jelentkezési lap megválaszolt kérdései, a részletes életrajz és a mellékelt munkahelyi minősítés-ajánlás, tételes elemzést ad a pályakez­dő fiatal eddigi munkájáról, érdeklődési köréről, törekvései­ről, szándékairól. A bíráló bi­zottságnak tehát összegeznie kell mindezt, s ezek alapján dönteni. Nem egy igyekvő ku­tatójelölt ekkorra már szemé­lyes eredményt is fel tud mu­tatni, munkaterületének vala­mely részfeladatából, meg­könnyítve ezzel a bíráló bizott­ság munkáját is, a saját start­ját is. Lapozgatom a terjedelmes Tantervi irányelvek című ki­adványt, mely a kutató szak- mérnökképzés céljait, módjait rögzíti. A feladatát a legkevés­bé, dehát az nyilvánvaló. Te­hát: lehetőség nyílik itt két év alatt elsajátítani a korszerű kutatómunka tervezése és szer­vezése mellett annak ökonó­miai hátterét, ismerkedve a közgazdasági tényezőkkel, me­lyek ugyancsak nem jelenték­telen össztevői egy kísérletso­rozatnak! Megtanulhatják a fiatalok, kutatási eredményeik értékeléséhez megfelelően al­kalmazni a számítástechnikai ismereteket is, megkönnyítve és larövidítve ezzel az adatfel­dolgozás nehéz és aprólékos munkáját. Az általános kép­zést követőeü, a harmadik és negyedik félévben szabadon választott tárgyak segítségével szakosodhatnak aszerint, hogy a növénytermesztés, az állat- tenyésztés, a műszaki vagy az ökonómiai tudományok terü­letén kívánnak-e majd elmé­lyülni munkájuk során. ; A holnap művészete Nem marad ki a képzésből a' filozófia és a jogtudomány sem, hiszen a bölcsesség szeretete — így fordíthatnánk a filozó­fia szót magyarra — és az igaz-’ ság ismerete, a kiművelt em­berfők számára kötelező. Kö­telező még legalább egy világ­nyelv ismerete is, s ,ez szintén csak helyeselhető. A nyelvtudás a gyakorlati életben lehet hasznos, a tudományos életben azonban elengedhetetlen. Nem­csak a szinkron kutatások, át­fedések kiküszöbölésére, sok­kal inkább a lépéstartás okán. Aki fordíttatások útján, másod­kézből informálódik az köny- nyen lemarad a mától, s nem művelheti igazán a tudományt, mely a holnap művészete. Hogy ellentétpár lenne tudomány és művészet? Régi korok tudói szerint hajdan nem volt éles a határvonal a két forgalom között. S napjainkban újra kö­zelít, nemcsak a képzőművé­szet piros betűs ünnepnapjai ré­vén — amikor például tér­formában, azt ne mondjam szoborként ábrázolják a har­madfokú egyenletrendszert, s az szép, mert harmonikus —, hanem szürkének jelzett min­dennapjainkban is. Akár ak­kor, amikor egy fiatal tudósje­lölt fantáziája előbbre röppen, semmint azt meglevő ismeret- anyagával követni tudná. Milyen is hát egy kezdő ku­tató, leendő tudományos mun­katárs? Selye szerint pontosan olyan, mint a többi ember. Csak az átlagosnál sokkal kí­váncsibb ... Bedő Ildikó Kutatóintézetekben gyakori a panasz: szerény a kutató­utánpótlás számszerűen is, mi­nőségben is. A fiatal diplomá­sok legrátermettebbjei szíve­sebben mennek a termelőüze­mekbe dolgozni, hamarább kap­va ott zöld utat tehetségük ki­bontakoztatásához, no meg a financiális alapok megterem­téséhez, a családalapításhoz is. Mi már csak azokból válo­gathatunk— sóhajtott egy idős tapasztalt tudós —, akik a vá­rosi életformához, meglevő lakáshoz, családi kötelékekhez kapcsolódva választják ezt a pályát, a helyben — vagy a kö- zelbenmaradás okán. Nem mi választunk, minket választa­nak. A tudományos pálya nem tar­tozik a jól fizetett állások kö­zé, s nem tűri a részteljesítmé_ nyékét. Egész embert kíván, önmagába térne vissza tehát a klasszikus kör, s e ponton be­zárulna? /gazságok és közhelyek Semmiképp. Keresni kell és találni lehet megoldásokat,,me_ lyek-lehetővé teszik a szellemi szelekciót, az ifjú kutatópalán- ták kiválasztását, majdan megőrzését-megtartását a tudo­mány szolgálatában. Olyan nagy nevek biztatnak erre mint Szent-Györgyi, vagy Selye — hogy csak biológusokat em­lítsek —, akiknek a kísérlete­zésre, kutatásra serkentő pub­likációit, - nyilatkozatait szíve, sen szelídíti sztereotípiává a közönyös közszemléiét, s adja tovább immár közhelyként, ha­misan. A tudomány felezési ideje tíz év. Minden, amit ko_ rábban fedettek fel egyre évül, s mindarra, Jenire* ma- henne szükség a tudományos mun-! kában, még néhány évet várni kell... Vagy: A lexikális tu­dás a könyvtárban van. Az ada­tokat a könyvespolcokon és nem az agyunkban kell tárol­ni. Akik ezekre a példákra hi­vatkozva húzódoznak az elmé. lyült szellemi munkától, a kí­sérletezéstől, azok az újabb, magasabb rendű szellemi pro. duktumok létrehozásának lehe­tőségét tagadják. Az ellenbizo. nyitás pedig e ponton már szükségtelen. Ha akad, aki úgy képzeli el Einsteint, amint leveszi a polc­ról a lexikont, felüti a tömeg, a gyorsulás és az energia címsza­vaknál, ' majd a homlokára Már nem a létjogosultságát kell bizonyítani: az egységra­kományos konténeres szállítási mód kétségtelenül bevált. Je­lenleg Magyarországon csak­nem egymillió ember foglal­kozik anyagmozgatással. A jobbító szándék egyik fő útvo­nala a konténerizáció és az egységrakományos áruszállítás elterjesztése. A módszerek elő­nye nemcsak a könnyebb, gyorsabb és élőmunkát kímélő árumozgatás, hanem a termé­kek fokozott védelme, illetve biztonságosabb tárolásuk le­hetősége. Jó példa — ebben az esztendőben több mint 82 ezer tonna borsószemet szállítanak konténerekben a gyárakba. A korszerű szállítással elérik hogy a szürettől számított 2,5 —3 órán belül már üvegben van a borsó. A paradicsom feldolgozását 44 lényerő állo­más gyorsítja. A paradicsom­zúzalékot tarikkocsikban és tehergépkocsikra szerelt tar­tályokban viszik a gyárakba. A készáru-szállításnál pedig "egy­re nagyobb teret kap a zsu­gorfólia. Az áruszállításban az egység- rakomány képzés a kereskedel­mi konténerizációval párhuza­mosan 1972-ben kezdődött. Egységrakomány és konténer A csepeli szabadkikötő konténerállomására vasúton, közúton és hajón, a világ minden tájáról érkeznek a zárt szállítmányok. Az ex­port- és importáru szállításához is innen biztosítanak konténereket. Az állomáson évente tizenkét-tizenháromezer konténert mozgatnak meg gépekkel.

Next

/
Thumbnails
Contents