Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-01 / 127. szám

BtKCr ft 4 1978. JÜNIÜS 1., CSÜTÖRTÖK TOVÁBBKÉPZÉS, ÉRDEKVÉDELEM A színvonalasabb oktatás 150 éves intézmény Óvodák M isfélszáz éve, 1828. jú­nius 1-én nyitotta meg kapuit hazánkban az első kisdedóvó. E naptól szá­mítjuk a magyar óvodai in­tézmény történetét, amelynek alapjait a haladó gondolkodá­sú Brunszvik Teréz rakta le. A 150 esztendő alatt volt néhány kiemelkedő periódusa honi óvodáinknak, közülük is legszámottevőbbek azok a si­kerek, amelyek a felszabadu­lás óta eltelt több mint három évtized alatt valósultak meg. Aligha mondunk azzal újat, hogy a második világháború az óvodai intézményeket is megtizedelte. Még 1938-ban 1140 óvoda működött az or­szágban, a felszabadulás évé­nek statisztikái viszont mind­össze 995 óvodáról tudósíta­nak. A fejlődés dinamikáját attól kezdve jól érzékelteti, hogy 1954-ben számuk túlha­ladta a 2400-at, négy eszten­dővel később a 2600-at. Ezek az eredmények, s nemkülönben a további fel­adatok is indokolják, hogy e jelentős évfordulón ne első­sorban a régmúlt felidézésére helyezzük a hangsúlyt, hanem az óvodák mai helyzetére és a jövőben betöltendő szerepé­re. Az óvoda — legalábbis a törvény szövege szerint — nem tartozik az alsófokú ok­tatási intézmény fogalmába, s ez alighanem azzal magya­rázható, hogy nem kötelező. Tudjuk, nem mindenkit tud­nak ma még felvenni. A hiányok, a még mindig kielégítetlen jogos igények mellett sincs okúnk azonban a szégyenkezésre. Jelenleg minden száz óvodáskorú kis­gyermek közül nyolcvanhárom részesül óvodai ellátásban. Ismert tény, hogy a népese­déspolitikai intézkedések hatá­sára ugrásszerűen emelkedett az igény az óvodák iránt. Ér­kezett társadalmi segítség- nyújtás üzemektől, intézmé­nyektől, népünk széles réte­geiből. Szóltunk arról, hogy az óvo­da nem tartozik az alsófokú oktafás fogalmába. E tételt azonban már jócskán túlha­ladta a szemlélet. Különösen az évtized elején bevezetett óvodai nevelési program mindinkább kimutatható ha­tása óta vált világossá, a szü­lők körében is, hogy az óvoda sokkal több egy szociális in­tézménynél. Gyakorlatilag közoktatásunk szerves részé­vé lett, alapoz, felkészít az is­kolára, s ezzel segíti tanköte­lezettségi törvényünk teljesí­tését is. — Olvass nekem mesét! — mondja a lányom esténként, amikor már sikerült eléggé kifáradnia ahhoz, hogy rá le­hessen beszélni a vacsorára azért, hogy fogat lehessen mosni utána, ami ugyebár nélkülözhetetlen a lefekvés­hez ... Hogy mit olvassak, az sze­rencsére nem gond. A Móra Ferenc Könyvkiadó szorgosan gondoskodik az utánpótlásról a kicsiknek, a még kisebbek­nek, meg a kicsit nagyobbak­nak egyaránt... Nyuszimese íme itt van mindjárt egy leporelló a kisebbeknek: há­rom éven felülieknek. Szab- lya István szövege Tomaska Irén rajzaival, a Nyuszimese. A nyuszi a kicsik egyik ked­vence, de az is lehet, hogy „a” kedvencük. Mármost hogyne lenne kedves nékik egy egész nyuszicsalád! Nyúlmama, aki­nek — igen. akinek! — húsvét táján nyuszilánya — naná, majd cicalánya! — született, s az egész népes rokonsága megjelent ennek örömére. Ott láthatjuk őket a leporelló lap­jain. Milyen kedvesek. Hogy szeretik, dédelgetik a kisnyu- szit. Hoznak néki virágot, sár­garépát. Mígnem nyuszimama — habár örül e sok kedves­ségnek — megsokalija a nyüzsgést és lármát, és a nyu­— Munkánk értékelése el­választhatatlan a megye dina­mikus fejlődésétől, mely hat közoktatásunkra, az oktatás­ügyi dolgozók munkájára, életére. — e szavakkal kezdte beszámolóját Kiss Béláné, a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei bizottságának tit­kára, a megyei bizottság teg­nap tartott ülésén, melyen a szakszervezet elmúlt két esz­tendőben végzett tevékeny­ségét értékelték. Növekvő taglétszám Pest megye lakossága csak­nem 23 ezerrel nőtt 1975 de­cembere óta, s emelkedett a gyermekek — ezzel az oktatá­si dolgozók — száma a me­gyében. Két esztendeje 12 ezer 953 tagot számlált sorai kö­zött a Pedagógus Szakszerve­zet, azóta ez a szám 2 ezer 322-vel gyarapodott. Az iskolai pedagógushiány csökkentésére tavaly ősszel megkezdődött az oktatás az esztergomi Tanítóképző Főis­kola zsámbéki tagozatán, ahol most nyolcvan első éves hall­gató készül majdani hivatásá­ra. Februárban a Pedagógus Szakszervezet vette át azokat a MEDOSZ-hoz tartozó szak- szervezeti tagokat is, akik a mezőgazdasági ismereteket ok­tató intézetekben végezték munkájukat A taglétszám erőteljes növe­kedése fokozottabb igényeket támasztott a szakszervezet me­gyei bizottságának munkájával szemben is. A testületi ülése­ken szó esett a közoktatáspo­litika, az ideológia és neve­lés, valamint az érdekvéde­lem számos feladatáról, s ki­emelten foglalkoztak a napkö­zis nevelők a kollégiumi pe­dagógusok, a gyesen lévők és a pályakezdők helyzetével. Változó iskola Változik az iskola, s ezzel a szakszervezet is új teendők sorára vállalkozik. Érdemes a figyelemre a beszámoló egyik gondolata: „a közoktatás tár­sadalmi ügy lett. Ilyen háttér­rel a pedagógiai munka tar­talma is kedvezően fejlődhe­tett .. .*’ Megyeszérte bevezették már az új iskolai rendtartást, köte­lezővé tették az iskolaelőké­szítést, s megszüntették a bu­kásokat az általános iskola első osztályában. Idén az ősz­től életbe lépő új tantervre szihadra feladja — mit is? hát persze! — a nyúlcipőt. No de mindemellett még böl- csőcske is készül a kis nyusz- kónak, friss tejecske is me­legszik a testvérkéi segítségé­vel — s mindez megcsodálha­tó a színes képeken... Derűs, kedves. Gyere velem metrózni! A négy éven felülieknek szól a gyermekolvasók törzs­szerzőjének, a kedvelt Hars Lászlónak, a posztumusz kö­tete: Pipapó, gyere velem metrózni! Kondor Lajos ötle­tes illusztrációival próbálhat­juk ki a metrót Prücsi társa­ságában a pipázó nagyapó. Pipapó kalauzolásával. Félre­értés lenne arra gondolni, hogy egyszerűen holmi neve­lő jellegű használati utasítást nyújt Hárs László a metróhoz a legkisebbeknek. Sokkal in­kább arról van szó. s ez köl­csönzi a könyv játékos báját, hogy Prücsi szemével, érdek­lődésével látjuk a metrót, s az és úgy érdekes, amit és ahogyan ő észrevesz. Hogy mit? Példálózhatnánk. A moz­gólépcső karfájának mozgó gumiszalagjáról például azt mondja: „Ha valaki ráteszi a kezét, akkor a keze vele együtt utazik”. A Holdnak háza van Kiss Anna érdekes költő. Az a mód, ahogyan lát, kü­készülnek a nevelők. A szak- szervezet megyei bizottsága sem tétlenkedett: feladattervet készítettek arról, miként se­gíthetik a pedagógusok „átál­lását”. A továbbképzéseken nevelőtestületi vitákon, igaz­gatói tanácskozásokon a szak- szervezet tisztségviselői is részt vettek: számos előadást, vitaindítót, korreferátumot tartottak, s bemutató órákat vezettek. Talán az ő munká­juknak is köszönhető, hogy a tanév elején pedagógusberkek­ben még tapasztalható feszült­ség — az új tantervvel kap­csolatosan — oldódni látszik. Azért még akad tennivaló ezügyben: az oktatók több se­gítséget várnak a szakfelügye­lőktől, a szaklapoktól, s kézi­könyveket, segédanyagokat kérnek, amelyekkel megköny- nyítik számukra az új felada­tok végrehajtását. Mi mindent tettek még? Csu­pán néhány címszó jelezze itt szervezőmunkájuk irányait: a tankötelezettségi törvény tel­jesítése, a felnőttoktatás for­máinak propagálása, az egy üzem — egy iskola mozgalom kiterjesztése... A megnövekedett feladatok viszont egységesebb pedagógiai szemléletet kívánnak. Vannak ma még Pest megyében olyan iskolák, ahol évekig húzódnak a torzsalkodások, a tantestületi viták, s nemcsak az oktató­munkát akadályozzák, hanem a pedagógusok és az iskola rossz hírét is keltik. Az ilyes­fajta széthúzás aligha használ az oktatás-nevelés eredmé­nyességének. Pedig — s erről a pedagógiai napok rendez­vényein is — sok szó esett a jó munkahelyi légkörről a ne­velőtestületi demokratizmus A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalatnak Pest me­gyében 15 boltja van. A bol­tok a „szabályos” vásárlókon kívül mintegy 150 munkahelyi könyvterjesztőt, társadalmi aktivistát látnak el könyvvel, így a megye számos üzemé­ben, intézményében, hivata­lánál „házhoz megy” a könyv. — Van-e elég áru a köny­vesboltok polcain? lönös, mégis természetesen hat. Éppen ebben közeli a gyermeki látásmódhoz. Ezért aztán nem is kell hangot vál­tania, ha gyermekverset ír, azaz nem is kell külön holmi gyermekeknek valót írnia. Amit egyébként is ír, abban bizonyára nem kevés áll közel a gyerekekhez. S amik egészen közeliek, nyil­ván azokból állt össze A Holdnak háza van című vers­kötet, melyet nyolc éven fe­lülieknek ajánl a kiadó. — Árva Ilona rajzaival. De nem­csak nékik érdekesek. Nékik talán még leginkább az olyan balladát játszó, történetet me­sélő versek, mint Ciprián, a róka, a Pimpó lovag vagy a Terek Kán. No meg az olyan jól mondogathatok, mint a Tudakoló: Hajakóc hegyi móc az a város ott Grabóc? Míg a felnőtt olvasó — nem­csak azért, mert ő is nyolc éven felüli — leginkább ta­lán a Viselt dolgaink ciklus lakonikus, a népmesék, mon- dókák gondolkodásmódját idé­ző kis monológjain és dialóg­jain fog tűnődni, öreganyám meséi, Teri ángyom meséi vagy az Okítanak minden­képpen emlékezetes hangula­tot hagy benne. N. F. fontosságáról. Erre kínálnak példát az olyan iskolák, ahol nemcsak a tanári szobákban, de a pedagógusklubokban is jó a hangulat, képzőművész ne­velők mutatkozhatnak be, s az énekkar lép fel — mint Rác­kevén, vagy Cegléden — vagy akár a sportrendezvényeken járnak diákjaik előtt is jó pél­dával a tanárok, tanárnők. Javuló körülmények Ma még számos iskolánkban nagy a zsúfoltság: s ennek a tanuló, s a pedagógus egyaránt kárát látja. Az iskolák felé­ben kétműszakos a tanítás, s a demográfiai görbe felfelé ível — erre utal, hogy néhol ismét előfordul a harmadik váltás. Bár gyarapszik a tan­termek száma, korántsem eiég- gé. Hasonlóan lassú a változás az oktatók túlterhelésében. Még mindig problémát okoz a gyesen lévők helyettesítése, s magas a képesítés nélküliek aránya. A 11 napos munka­rend az alsótagozatban csak enyhített a gondon, meg nem oldotta azt. Viszont köztudott, hogy ta­valy emelkedtek a pedagógus- bérek. Csupán megyénkben 14 ezer 644 iskolai dolgozó borí­tékja lett vastagabb, s a bér­rendezés összege megközelíti a havi 6 millió forintot, mér­téke pedig a 18 százalékot. Új­donság o különleges munka­helyi pótlék — ezt szeptem­bertől vezetik be, s pénzesz­közökkel támogatják a képesí­tés nélküli nevelőket, segítik a pedagógusok letelepedését megyénkben. V. G. P. — Pest megye boltjai 25 millió forintos készlettel vár­ták a vásárlókat. A megye jellegéből adódóan igen sok közöttük a nemzetiségi, szlo­vák, román, német, szerb nyelvű könyv. A boltok a 125 könyvheti újdonságból kétmillió forint értékben kap­tak. — válaszol Okovicsányi Tamás csoportvezető. — Mint mindig természetesen most is vannak olyan könyvek, me­lyek már az első napokban elfogytak. — Például? — Slágerek lettek a most induló Rakéta Regénytár kö­tetei, a Bibliai kislexikon, Jo­seph Heller új kötete, Nagy László, Weöres Sándor vers- gyűjtemény, Bereményi Géza Legendáriuma, Csurka, Ör­kény drámakötete, a Helyes­írási önképző, valamint a Ri­valda, a Körkép és a Szép versek kötetei, mélyek a könyvhéten féláron kaphatók. ■— Állandó telefon-, telex - és személyes összeköttetésben vagyunk boltjainkkal. Napon­ta beszámolnak forgalmukról, tapasztalataikról. Ennek is­meretében gépkocsijaink azon­nal útnak indulnak, ha úgy érezzük, egy-egy könyvet mozgatnunk, átcsoportosíta­nunk kell. — Ha már forgalomról be­szélt — mekkorára számíta­nak? — Tavaly az ünnepi könyv­héten Pest megyében 1 mil­lió 372 ezer formt volt a be­vétel. Az, hogy idén eggyel több, már az üzletünk (Al- bertirsán nyílt új), önmagá­ban is nagyobb forgalmat je­lenthet. Lényegesen többet adhat azonban az, hogy a könyvhéten eladóink, terjesz­tőink, raktárosaink, gépkocsi- vezetőink, központi dolgo­zóink az ünnephez méltó, fo­kozott szorgalommal, igyeke­zettel, szeretettel tesznek ele­get hivatásuknak. A. Gy. F. GY. Pimpó, Pipapó meg nyúlanyó KÉPZELT NAGYPAPÁK OKÍTÁSAI ÉS EGYEBEK HUSZONÖTMILLIÓS INDULÓ ÁRUKÉSZLET Könyvhéti slágerek HETI FILMfEGYZET Ahová lépek, ott fű nem terem Pierre Richard és Daniele Minazzoli az Ahová lépek, ott fű nem terem című filmben. Balszerencsés Alfréd, aki magas szőke férfiként már vissza is tért, most újra meg­jelent. Ezúttal Pierre a neve, foglalkozására nézve matema­tika tanár egy csinos lányokat nevelő leánygimnáziumban, a papája sebész és másodállás­ban polgármester (vagy fojrdít- va), — no és termeszeteken éppoly balkezes (ha nem még jobban), mint eddigi találko­zásainkkor. Ami nem is cso­da, hiszen ugyanaz a színész — Pierre Richard — alakítja ezt a Pierre-t is, minit az előző filmek hőseit. Ennyivel akár be is fejez­hetnénk az erről a filmről mondandónkat, legfeljebb any- nyival toldva meg, hogy ez­úttal sem hiányoznak a bal­kezes hős mellől a szép lá­nyos, akiket most Jane Birkm (egy világhíres sztár szerepé­ben) és Daniele Minazzoli (Pierre úgyszólván menyasz- szonya) képviselnek. Am van ennek a filmnek még valami vonasa, ami több szót is ér­demel. Nevezetesen az, hogy — az utóbbi hetekben nem először — olyan filmmel van dolgunk, amely vígjátéknak hirdeti ma­gát, és (a magyar nézó számá­ra, egyik-másik honi vígjáték nem mindig ü<Htő tapasztala­tai után) meglepő módón az is: víg játék, amelyen nevet­ni lehet, amely nem fullad ki az első félórában, amelyben öt­letek, poénok, gégék vannak, méghozzá a maguk kellő he­lyén, amelynek lendülete, rit­musa, tempója van, s amely „meg van csinálva” annak rendje és módja szerint. A rendezőn, Claude Zidin múlna mindez? Jórészt igen, hiszen az ő nevéhez fűződnek olyan fergeteges filmek, mint a négy Chariot főszereplésével készült Bolondos újoncok, A négy muskétás, vagy A stadion őrültjei. Zidi vígjátékokat ren­dez tehát, melyek gyakran él­nek a némafilm burleszkjeinek stiláris eszközeivel (néha geg- jeivel is, de soha rosszabb for­rást!) s kifejezetten a szórakoz­tatás igényével készülnek. Ami ezúttal nem egyenlő az ol­csósággal, bár kétségtelen, hogy humort és filmvigjátékot nem csupán olyan módszerek­kel lehet csinálni, mint kuu teszi. Vannak nemesebb esz­közökkel élő filmkomédiák is — de ha valaki ért hozzá, hogy ízléssel bolondozzon, az nem baj. Zidi pedig — úgy is mint a forgatókönyv egyik szerzője, Pierre Richard (a főszereplő) és Michel Fahre társaságában — ért ehhez, összevissza talán negyedórányi fáradtabb részt lehetne kivágni a filmből, és ez. igen nagy szó. Persze maga Pierre Richard is úgyszólván jelenségszámba megy. Filmkomikus, aki csak ilyen filmeket csinál, és aki roppant jól ismeri a műfaj fo­gásait, meg a maga színészi egyénisége sajátosságait, s ezen egyéniség határait, vagy lehe­tőségeit is. Minden filmjében ugyanazt a kicsit habókos, ki­csit balkezes, kicsit szánalom- raméltó, kicsit szeretnivaló fi­gurát játssza, de mégsem ko- pirozza önmagát. Az alapfigü- ra újabb és újabb variánsait állítja elő, aliár csak a film- történet sok más neves ko­mikusa, aki kitalált magának egy Charlie-t, vagy egy Stant, és aztán ezeket a típusíigurá- kat töltötte meg mindig új és új ötletekkel, sőt, a legjobb esetekben, gondolatokkal is — lásd Chaplin halhatatlan kis csavargóját. Ami persze nem azt jeleníti, hogy Pierre Ri­chard chaplini magasságokban járna, haném csak azt, hogy a maga — igen tisztességes — szintjén ő is érti a szakmá­ját. Küzdők A cím — mely egyben a már több filmfesztiválon ér­tékes díjakkal jutalmazott, Jankovich Marcell készítette rajzfilm címe is — egy ma­gyar rajz- és animációs fil­mekből összeállított válogatás címe. összesen tizenkét film látható; köztük a címadó kis remeken kívül olyan kitűnő munkák, mint például Foky Ottó Bábfilmje, Reisenbüchler Sándor Az 1812-es év című műve, vagy Macskássy Kata­lin érdekes filmje, a „Nekem az élet teccik nagyon.. Ritka dolog a moziműsorban egy olyan rövidfilmgyűjte­mény, amely a szabályos nagy mozifilmek terjedelmével egyenlő — talán mert félünk, hogy a rövidfilmek, rajzfil­mek, animációs és bábfilmek nem képesek lekötni a néző érdeklődését. Pedig ezek­ben a csak pár perces fil­mekben néha annyi ötlet, gon­dolat, szellemesség, humor, fintor zsúfolódik, hogy gyak­ran örülnénk, ha egy másfél órás nagyfilmre jutna ennyi. Az összeállítás tehát jó gondo­lat volt — s egyben valami­féle tiszteletadás is a nemzet­közileg nagyon jól jegyzett magyar rajz- és animációs fil­mekkel szemben. A folyó vonala Érdekes módon mintha a nemrég bemutatott francia filmmel, a Klein úrral rímel­ne az olasz rendező, Aldo Scavarda alkotása. Itt is a második világháború esztendei alatt végbement zsidóüldözés a téma, és itt is sokkal in­kább az üldöztetés bizonyos lélektani vonatkozásaira esik a hangsúly És itt is szinte egy kalandfiim izgalmasságába ágyazottan jelennek meg az események. Divattá vált volna ez a megközelítési mód? Két, vagy több film nem nagyon elegen­dő ennek kimondásához, de azért jelent, vagy jelez vala­mit ennyi is. Nevezetesen azt, hogy manapság egyre gyako­ribb, hogy igen magvas mon- danivalójú. gyakran éles po­litikai töltésű filmek a krimi, a kalandfilm eszközeit hasz­nálják fel témájuk, gondola­taik „eladására". Baj ez? Nem. Csupán arról van szó, hogy a néző figyelmének lekö­tésére ez biztosabb útnak lát­szik. Ebben a filmben is egy olasz zsidó kisfiú kalandjait követhetjük nyomon, keresz- tül-kasul a nácik megszállta Európán, s szinte észrevétle­nül ismerkedünk meg Giaco- mino (ez a fiúcska neve) ré­vén azzal az emberséggel, mely a legzivatarosabb idők­ben is élt, hatott. Takács István

Next

/
Thumbnails
Contents