Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

1978. JÚNIUS 18., VASÄRNAP Faragott álmok Gödöllőn REMSEY ILMA MŰTERMÉBEN Gödöllőn, a századforduló a szecesszió jegyében érte el ki­bontakozását, és a továbbiak­ban a líra és a bábozás irá­nyába is terjeszkedett. Ebben a körben lelte meg szárnyait Remsey Ilma tehetsége. Ki ő tulajdonképpen? A kérdés­re életrajzi adatok és művek válaszolnak. A külső héj; Remsey Flóra, a kitűnő ipar­művész édesanyja. A lényeg; verseit az Édenkeresők kötet­be gyűjtötte, ír novellákat, álomszerű képeket fest, s fá­ból farag jelentős értékű marionettfigurákat, melyeket sikerrel mutatott be a Petőfi Irodalmi Múzeumban, több munkája a ^Magyar Színházi Intézet gyűjteményében talál­ható. Most Madárlátta világ című életrajzi regényén dol­gozik, és színes grafikákat ké­szít rongybabákról, bábtervek­ről, madarakról. Eredeti tehetségre vallanak festményei, amelyek Károlyi Mihályné érdeklődését is fel­keltették, így lett vence-i ösz­töndíjas. Gulácsyhoz hasonló sej telmess éggel örökíti meg az Ernyős hölgyet, a Bábkészítő asszonyt és Don Quijote alak­ját. A bizarr hangvétel embe­ri mélységet takar, a lelkűiét érzékenysége groteszk for­mákban rejtőzik. A fában arcokat lát Remsey Urna, így készülnek hosszú ál­modozás közben bábfigurái. 1947-ben Gödöllőn bábszínház működött egy ideig, azóta mintázza, színezi, öltözteti ke­leti hercegnőit, bohócait, er­dei manóit, melyeknek erede­tisége, megjelenítő ereje elvi­tathatatlan. Prózában is eredményt ért el a Kezek leírásában: Ke­zem, — lelkem cselédje. Min­dent megtesz, hogy boldoggá tegyen. Most csendesen nyug­szom, és farlcasszemet nézek kézarcommal. A körülöttem settenkedő vén idő hajszóló orkánja most el nem ér hoz­zám, mert a nyugalom bás­tyája falat font körém. Don Quijote Költeményei bábjaival és képeivel azonos gondolati körben mozognak, bronzfala­Kaschnur a Gólyakalifából kon fürdőznek, lidérces fé­nyek között tartózkodnak. Remsey Urna végérvényesen bábjai közé feledkezett. Nyu­godtan nevezhetjük faragott álmoknak, az élet legszebb valóságának, mesevámak, képzelettel szőtt tündérkert­nek, ahol minden könnyű, ami nehéz. Befejezésül abból idézünk, ami életének képeket, bábo­kat, verseket termő ars poeti­cája: Esernyős hölgy Mozdultak a holtnak vélt tárgyak. Körülfogtak és magyaráztak. Belém kötöttek libbent árnyak, sejtettem én, hogy rám vadásznak. Elcsábultam észrevétlenül, Mint ki varázshintára kerül. Azt hiszem, beléjük szerettem. Fenemód nyüzsögtek előttem, Bebábozódtam gyors irammal. Pirossal, ezüsttel, arannyal. „Belém szédültek pajkos formák, Színes rongyok, fura figurák. Losonci Miklós ­TV-FIG YELO Váci váltás. Az Ipari kalei­doszkóp —i ez a mindinkább a nézők kedvében járó sorozat — újabban tematikus számokkal rukkol elő; azaz nem ölelésé­nek szélességével, hanem elem­zéseinek mélységével hoz hírt a gyárak, üzemek világából, Így volt ez a legutóbbi, csü­törtök esti jelentkezésekor is, amikor a lépcsőn járók módjá­ra vette sorra, hogy ki mit ta­nul — kényszerül tanulni — kis-, közép- és nagyiskolás, az­az felnőtt korában. Ez utóbbiak között örömmel fedeztük fel a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységé­nek dolgozóit, akik bizony nem ok nélkül kerültek kamera elé e most emlegetett negyven percben. Nem, mert — így mondja a közkeletű divatszó — profilváltás,, mégpedig igen alapos profilváltás következett be a hajógyáriaknál. Elannyira, hogy aki eddig kárpitos volt, abból hegesztőpisztollyal ügyes­kedő konténerkészítő lett. Az lett bizony, mégpedig a legteljesebb önkéntesség alap­ján, a legszemélyesebb indíté­koktól vezérelve, amely ösztön­zőforrások egyrészt az amúgy is meglevő tanulási vágyból táplálkoztak, másrészt meg a munkahelyhez való ragaszko­dás nem engedte eltépni az év­tizedek óta erősödő barátság­szálakat. Inkább a sziszegő gáz­láng adjon bajlódnivalót a kár­pitosszögek helyett, mintsem hogy meg kelljen válni onnan, ahol igazi családként vesz kö­rül a munkahely. Ügy nagyjá­ból ezt a vélekedést érezhettük ki a Vácott rögzített hang- és képanyagból. Mindez pedig azok számára is ösztönző példaként szolgál­hat, akik csak most tapogatják, hova, merre induljanak. Amint azt Puch Tamás műsorvezető elmondta, épp 116 ezren kerül­tek ki az általános iskolákból, és e bő tizedmilliónyi ifjúnak a fele keresgéli most, hogy — hol az a szerszám, és hol az a gyár... Mi itt, Pest megyében, őszin­tén örvendezhetünk, hogy egy olyan munkahely tetszetős ké­pével állhattunk be az után­pótlásra éhes cégek sorába, mint az említett váci, ahova kötődni nemcsak lehet, de leg­alább annyira érdemes is. Lorca. A Színházi Album af­féle különkiadásaként láthat­juk időről időre azokat a röp­ke megnyilatkozásokat, ame­lyek Az előadásról jutott eszembe ... címmel kapnak helyet a képernyőn. Legutóbb Szokolay Sándor neves zeneszerzőnk — amúgy A dabasi Casino SZÉCHENYI szólította életre Buda­pesttől alig ötven kilométernyire az or­szág egyik legrégibb művelődési házát, a dabasi Casinót. Azzal a céllal emelték, hogy a kor igényeinek megfelelően haj­léka legyen, otthont nyújtson a magyar szónak, a magyar táncnak, a magyar kul­túrának. Megnyitásáról így tudósított 1837. februárjában a Honművész (Szer­keszti Rothkrepf Gábor (Mátrai Gábor), halpiaczon alul a’ Duna partján, 114 szám alatt) riportere: Dabason tél-más 5-dik napjára a’ rö­vid életű’ s haldokló farsang utolsó tisz­tességére az úján épült casinóban tartan., dó táncz-áldozat kihirdettetett. Elszár­nyalt a' hír. ’s a’ farsang gyermekei a' környékből és méa Pestről is siettek a hódolásra. Két ezüst húszasért megnyíl­tak az ajtók. A bál kezdetét, közepét és végét ügyes nemzeti táncz fűszeresé; to­vábbá, hogy ezen egész kiterjedésében még el sem készült, de helyes elrendező sű és jó ízlésű casino Dahasnak dicsére- téré. a czé'.t kivívó köz birtokosoknak, és nem csak czímmel. de tettel is ne­mes uraknak, méltó becsületökre szolgál. A ház az éledező magyar kultúra haj­léka lett. Találkozóhelye mindazoknak, akik magyarul akartak szót váltani egy­mással. A politizálás és az újságolvasás mellett a tánc volt a fő szórakozás. A bálok középpontjába a magyar táncok kerültek. Ha ez nem így történt, azonnal szóvátették. Bizonyítja ezt a Garay János szerkesztésében megjelenő Regélő Pesti Divatlap 1842, december 27-én kelt tudó­sítása is. A tegnapi est ismét szép számmal gyűj­tő össze a’ dabasi casino teremben a’ vi­dék szépeit ’s ifjait. A’ mennyire kelleti örülnünk, hogy a’ rózsaajkakról csak nemzeti ’s mindig csak az édes nemzeti nyelv zengett le: annyira kellemetlenül lepett meg az, hogy a szép körtáncz csak kétszer lejtetett el. A SZABADSÄGHARC UTÁN egy időre bezárták a ház kocsibehajtójának vaskos tölgyíakapuját. A kaszinó he­lyett a temetőbe zarándokoltak a dabasi emberek, Kossuth édesapjának, Kossuth Lászlónak sírjához, ahol esztendőről esz­tendőre egy helyi poéta, Mády Ferenc szavalta el verseit. Németül vezénylik a magyar sereget, No, nekünk megadtak, mindent, ami kellett, Nem panaszkodhatunk, elég nagy az adó, Hogyha nem fizetünk, jön a végrehajtó. A KIEGYEZÉS idején egyre inkább a köz birtokosság váltotta fel a nemessé­get. Az övék voltak az erdők, a legelők, ezek jövedelméből tartották fenn a ka­szinót. A korábbi politizáló, nyelvápoló cél azonban egyre inkább háttérbe szo­rult. S ezen a századforduló sem sokat segített, pedig akkor már önálló újságja is volt ennek a tájnak: a Dabas és Vi­déke. Szerkesztője: Achim Géza, azaz: Gyóni Géza, a neves költő. Mint szer­kesztő, gyakran volt vendége a kaszinó­nak, s költőként is többször dobogóra lépett. A magyar szó, a magyar tánc, a ma­gyar kultúra terjesztésének nemes törek­vése azonban egyre nehezebb lett. A szervezők nem egyszer a közömbösség falába ütköztek. így történt ez akkor is, amikor 1908. április 28-ára a kecskemé­ti közönség két népszerű kedvencének, Heltai Jenőnek és Vidor Ferikének est­jét hirdették meg ... De erről szóljon maga Gyóni Géza, a krónikás. Gyönyörű áprilisi este volt. A bucka­beli békák orchestronja teljes hangszere, léssel ontotta a melódiát, mely csakha­mar élénk versenyzőre talált a Casinó előtt táborozó ökrök egészséges hortyo. gásában. A falu aludt. Huszonöt ember jött csak el, Dinnyés Lajossal az élen. Ennyien gyönyörködtek Dabason Vidor Ferike elragadó bájú művészetében és Heltai Jenő megrázó erejű drámai sza­valatában és tréfás kupiéiban... Annál többen voltak kíváncsiak az Al. sódabasi Űri Fiatalság Táncpróba báljá­ra. Hogy milyen táncok jártak akkori­ban? Íme néhány, a báli meghívón sze­replő tizenhét közül: polka, mazur, bos- ton-walzer, boston-edelweiss, boston- amerikain, boston-Luigi XV. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ alatt a németek tankjavító műhelyt rendeztek be az épületben. A táncpadlót felszaggat.. ták a szöges csizmák. S akkor sem for­dult sokkal jobbra a ház helyzete, ami­kor a háború után Letki Ferenc kocsmát nyitott, falai között A várt változást csak az 1951-es esztendő hozta meg. A kocsma cégtábláját új felirat váltotta fel: járási művelődési ház lett az épület. Táncosok, színjátszók vették birtokukba, paraszt­fiatalok találtak otthonra termeiben. Igazi színházi előadásokért teltek meg a széksorok. A vigalmak is új tartal­mat kaptak: a könyvbálon például a belépőjegyért könyvet kaptak cserébe a bálozók. A hajdani casinót a közelmúltban megfiatalították, kicsinosították az épí­tők, hogy fennállásának másfél százados évfordulóját is a kultúra szolgálatában tölthesse az öreg épület. P. P. Lorca nagy híve és a most nyolcvan éve született spanyol klasszikus Vémász című drá­májának operaköltője — szólalt meg dr. Váradi György mikro­fonja előtt a tőle megszokott rokonszenves fűtöttséggel, a lorcai életmű maradandóságát, annak leginkább jellemző je­gyeit — a zártság nyomorú­ságát, a szenvedélyek lobogásá- nak szépségét — hirdetve. Idő­tartama szerint nem sokat be­szélt a muzsikus, ám lelkes sza­vai annál hosszabban vissz­hangoznak mindazokban, akik meghallgatták a két felvonás között. Akácz László Nyelvoktatók továbbképzővé A Magyarországon működő nemzetiségi pedagógusok kö­zül évről évre többen vesznek részt, hazai és külföldi nyári nyelvi továbbképzésen. Az idén több mint 350 nemzetiségi óvodában, iskolában és kollé­giumban tevékenykedő nevelő gazdagíthatja ily módon nyel­vi, valamint szakmai módszer­tani ismereteit. Június 19-én, hétfőn Székes­fehérvárott kezdődik meg — az Országos Pedagógiai Inté­zet szervezésében — 25 dél­szláv 40, német, 35 szlovák és 30 román nyelvet, illetve nyel­ven oktató pedagógus kéthetes központi kurzusa. Fordulópont A MENNYISÉGI fejlődésnek nagyjából elértük a határát: közművelődési intézményeink túlnyomó része közös fenntar­tásban működik. Szó szerint érthetjük, hogy a fenntartás közös — még akkor is, ha itt- ott akadnak ebben is zökke­nők —, de az elképzelés már első pillanatban sem csupán egyfajta anyagi támogatásra korlátozódott. Hogy még mire terjed ki? A válasz csak elvi keretek között tisztázódott: a művelődési intézmények és a gazdálkodó egységek harmoni­kus együttműködésével növelni a dolgozók, a munkások mű­veltségét és jobb lehetőségeket teremteni a szabad idő hasznos eltöltéséhez. A meghatározás szükségkép­pen általános. De a népműve­lők, valamint a fenntartásban résztvevő intézmények politi­kai és gazdasági vezetői egyre inkább hiányát érzik a közös fenntartás gyakorlatát érintő módszerek kidolgozatlanságá­nak. Lényegében az együttmű­ködés tartalmi síkjait kellene egyértelműen tisztázni. Ugyan­erre a végkövetkeztetésre ju­tott a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége, amikor a közelmúltban megtárgyalta „A. közös fenntartású szakszer­vezeti működtetésű művelődé­si intézmények helyzetét és munkájuk tapasztalatait” ösz- szegező jelentést. PEST MEGYÉBEN a közös fenntartásnak mindössze egy vékony szeletkéjét érintetted vizsgálat: négy művelődési há­zat, két klubkönyvtárat és a Pest megyei Állami Építőipa­ri Vállalat kultúrbizottságát. Igaz a hét intézmény gyakor­latilag 60 ezer ember közmű­velődését hivatott szolgálni, hi­szen nemcsak a munkahelyi, hanem a lakóterületi kulturális élet szervezése is tevékenységi körükbe tartozik. Már az SZMT-elnökség által megtár­gyalt jelentés is magán hord­ja a bevezetőben érintett el­lentmondást: lényegét tekintve gazdasági mutatókból kellett levonni a következtetéseket. A tartalmi munkáról, s ennek fel­tételeiről kissé tértől és időtől független megállapításokban, általánosan érvényes tapaszta­latoknak megfelelő képet kap­tunk. „Tevékenységünkben nagy gondot fordítanak a rétegpoli­tikai munkára, a bejárók és a munkásszállókon lakók bevo­nására a közművelődésbe... Jelentős eredmények születtek a felnőttoktatásban, a dolgozók szakképzettségének emelésé­ben, az ismeretterjesztésben, a politikai tudatformálásban, a közművelődésben.” És így to­vább. A megállapítások igaz­ságtartalmát nem lehet vitatni, azért sem, mert mióta az MSZMP a politikai munka egyik kiemelt területévé tette a közművelődést; a számotte­vő előrelépés szinte mindenütt tapasztalható. Nem lehet vitat­ni a megállapítások megalapo­zottságát azért sem, mert a je­lentésben nincsenek megfelelő viszonyításra lehetőséget adó számok. Pedig jó lett volna látni, hogy a közös fenntartás­ba vétel előtt és azóta meny­ből nehezen megválaszolható, de nagyon fontos kérdések fo­galmazódnak meg. Elhangzot­tak ezek az érdeklődések az elnökségi ülésen is, de konkrét válasz hiányában, csak való­színűsíthető következtetések születtek. Például: a hét köz- művelődési intézményben ösz- szesen 116 (!) fő- és részfoglal­kozású alkalmazott dolgozik. Indokolt-e az ilyen mértékű „foglalkoztatottság”? Mert nem számolhatunk a 17-es átlaggal sem, hiszen akad olyan intéz­mény, ahol mindössze egyetlen dolgozó van (ceglédi vasutas klubkönyvtár). Ide kívánkozik még egy döbbenetesnek ható adat: az intézmények összes költségéből (könyvbeszerzés, ismeretterjesztés, szakkörök, művészeti csoportok, tanfolya­mok, szórakoztató rendezvé­nyek, mozi, módszertani mun­ka stb.) 55 százalékot az igaz­gatási költségek tesznek ki. TOVÁBBGONDOLÁSRA ér­dekes számot találhatunk a tar­talmi munkával összefüggő ro­vatokban is: az ismeretterjesztő előadások tavaly 580-ról 441-re csökkentek, ugyanakkor ezek­nek látogatottsága jelentősen növekedett. Mi, van az össze­függés mögött? A szórakoztató rendezvények aránya 30 száza­lékkal emelkedett. A családi és társadalmi rendezvények szá­ma ugyanakkor (két év alatt) (81-ről 64-re csökkent, miköz­ben e rendezvények költségei megháromszorozódtak. Tegyük hozzá: meglehet, hogy az igé­nyesség, a színvonalnövekedés és némi árváltozás indokolja az emelkedés egy részét. De az adatok szerint az intézmények­nek átlagosan 5 ezer forintba kerül egy esküvő, névadó vagy temetés... Látszólag talán a kelleténél hosszabban időztünk a számok körül, de ennek jogát a szóban forgó intézmények igazolják. A Csepel Autógyár művelődési központja a munkahelyi és a községi közművelődés mellett járási feladatokat is ellát, a Dunakeszi József Attila Műve­lődési Központ a város és tíz üzem közművelődési intézmé­nye, és Százhalombattán — sa­játos körülmények között — a két nagyvállalat művelődési hálózata szolgálja a várost is. Ezek a települések, mint mun­kásbázisok is kiemelkedően je­lentősek. JOGOS KÉRDÉS: Hogyan függenek össze a számok az együttműködés tartalmi síkjai­val? Mindenek előtt úgy, hogy o közös fenntartású intézmé­nyekben bonyolultabbá vált az irányítás a közművelődési munka megszervezése és a gya­korlata. A működtető szakszer­vezeti bizottság mellett más fenntartók részéről is jelentke­zik az operatív irányítás igé­nye. Ez megnehezíti a művelő­dési intézményekben a tartal­mi arányok, az új közművelő­dési formák munkahelyi és la­kóterületi igények szerinti ki­alakítását. Helyenként a szak- szervezeti bizottságok irányító munkáiéból is hiányzik a köz- művelődés előrelátó tervezése” — állapítja meg az írásos je­lentés. A közös fenntartású nyivel több ember végezte el művelődési intézmények tartal­a nyolc általánost: hánnyal több betanított munkás szer­zett szakképzettséget; a politi­kai tudat fejlődése hogyan je­lentkezett az ideológiai elköte­lezettségben; hány százalékkal növekedett a munkásolvasók aránya? És így tovább. Mindezzel párhuzamo­san a külön mellékletben közreadott gazdasági mutatók­mi és gyakorlati munkája a módszertani tevékenység új te­rületének kialakítását igényli. Érett a helyzet arra, hogy fel­mérve a közös fenntartásban és együttes irányításban működő intézmények munkáját és mű­ködési tanasztaiatait: kidolgoz­zák a fejlettebb közművelődé­si munka módszertanát. Kr. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents