Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

1978. JŰVIÜS 18., VASARNAP "xMHan A falu pénztárosai Húszéves az Örkényi takarékszövetkezet A takarékosság előrelátásra vall. Gyerkőcök rakosgatják félre zsebpénzük forintjait, ka­maszok, bakfisok ejtik a tízese­ket a malacperselybe. A szokás belénk ivódik, s felnőttként őrizzük: kocsira, lakásra, bú­torra, külföldi útra spórolunk. Ki így — ki úgy. Van, aki szek­rénye polcán az ágynemű közé rejti, van, aki régi szivarosdo- bozba teszi pénzét, s van, aki úgy véli: jobb, ha kamato­zik... Napi negyedmillió Viskovics Lászióné, az Ör­kényi Takarékszövetkezet pénztárosa: — Napi kétszázöt­venezer forint forog a keze­men, nagy a felelősség. Negye­dik éve dolgozom itt, s úgy ta­pasztalom: türelmesebbek az emberek ,amikor kölcsönért jönnek, vagy a betétet kivenni, és sietősebb a dolguk, ha hoz­zák a pénzt. — Szeretem a szakmámat. Hogy miért? Amikor este zá­rom a pénztárat, és minden fillér a helyén van, nyugodtan alhatok. Naponta mérhető az eredmény... Meggyőződés Egyik nagyközségünkben ülé­sezik a cigánylakosság hely­zetével foglalkozó Pest megyei koordinációs bizottság. A ta­nácskozás előtt meglátogat­ják, a cigánylakta területeket, pontosabban azoknak egy tö­redékét, mert tudják, jó azt közelről is megnézni, amivel foglalkozik az ember. Részt vesznek a „be járáson”, a helyi cigánylakosság helyzetével foglalkozó koordinációs bi­zottság tagjai is, férfiak, nők vegyest. Amit látunk, le­hangoló. A látogatócsoport tag­jai párokra szakadva tárgyal- £L menet közben is a látotta­Egy pár halad előttem, egy férfi meg egy nő. A férfi a koordinációs bizottság egyik cigányszármazású tagja, okos, komoly ember, egy a beillesz­kedettek, fölemelkedettek kö­zül. A nő a helyi bizottság tag­ja, egy társadalmi szervezet vezetője. Beszélgetnek. Hogy a párbeszéd mivel kezdődhetett, arra csak következtetni lehet, a nő azonban válaszának hang­erejével is felhívja magára a figyelmet: — Reménytelen! — mondja. — Hogy érti ezt, elvtársnő? — kérdezi a férfi. Még gya­nútlan és tele van bizalommal. — Ügy, hogy soha nem fog­nak megváltozni — nyilatkozik a hölgy. A férfi nem fortyan fel, hal­lott ő már ilyesmit, de nem a cigányok helyzetével foglal­kozó koordinációs bizottság egy tagjától. Fájdalma és pillanat­nyi csalódottsága csak abban fejeződik ki, hogy barna arc­bőre mélybarnára vált. De talán nem hisz a fülének, vagy úgy gondolja, rossz vicc az egész, mert tesz még egy kí­sérletet: — Az a véleménye asszonyom, hogy nem lehet őket nevelni? — Ügy, ahogy mondja. Nem lehet őket nevelni — jelenti ki a hölgy mély meggyőződés­sel. A beszélgetés abbamarad. El­sodródunk egymás közeiéi»“*', de később újra mellé vet a bal, sors. Az egyik újonnan épült ház előtt a ház új gazdája, egy ötgyerekes, cigányasszony kö­rül csoportosulunk. Odakí­váncsiskodik a csoporthoz egy kisiskolás korú cigánygyerek. Ismerős hangot hallok, a bi­zottsági hölgy beszél: — Hát te? Miért nem vagy iskolában? — Voltam, de már hazajöt­tem — mondja a fiú. — Melyik iskolába jársz? A gyerek megmondja. — Oda nem jársz! — jelenti ki hangját felemelve a bizott­sági hölgy. — De, oda járok! — válaszol a gyerek megszeppentem és le­hajtja a fejét. Valaki bekapcsolódik a vi­tába:' — Miből gondolod, hogy nem oda jár? — Abból — feleli a kérdezett,. — hogy jól tudom, kT!T járnak oda. Szó szót követ, míg tisztázó­dik, hogy a gyerek valóban a megnevezett iskolába jár. De a fiú ezt már nem hp.lüa, e’^ zódik tőlünk, messziről nézi a jólöltözött társaságot és nyil­ván nem ért semmit. Azt hit­te, olyan emberek jötte k ide, akik segíteni akarnak. Mi a kérdés? Az. hogy mire hoznak létre egy bizottságot, és kik lehetnek a tagjai? Valamilyen, okvetle­nül nemes, hasznos cél érdeké­ben szokás ez nálunk, olyan emberekből, akik magukénak vallják ezt a nemes és hasznos célt, meggyőződésből vállalják ezért a célért a munkát és nem utolsó sorban értenek is ah­hoz. A magabiztosan megnyi­latkozó hölgy nem felel meg ezeknek a feltételeknek. Hatos Erisébet Paizs Éva könyvelő, a szö­vetkezet legfiatalabb dolgozó­ja: — Korábban kézzel köny­veltek itt, a mostani elnöknö még így dolgozott, én már könyvelőgépen. Amikor egyszer elromlott a gép, és mindent papíron kellett kiszámolni, azt hittem, sohasem végzek. — Nem is tudnám megmon­dani pontosan, körülbelül napi 2—300 tételt kell elkönyvel­nem a bevételek és kiadások között. Akad 17 forintos lottó­nyeremény és milliós postabe­tét is. — Igen, fontosnak tartom a munkámat. Minden emberrel előfordul, hogy a lakásépítés­hez, a háztájihoz kölcsönre van szüksége, és ilyenkor a szövet­kezet segít a gondon. Velem is megeshet. Egyelőre azonban takarékoskodom, Pusztavacson lakunk a szüleimmel, és sze­retnénk ide költözni Örkénybe, a társasházhoz pedig kell a pénz. Az egyik alapító Marosi Elemér, az itteni me­zőgazdasági szakmunkásképző iskola nyugalmazott igazgató- helyettese: — Tudja, élt itt egy házaspár, dr. Egri Miklós és felesége, ők karolták fel a fel- szabadulás után a takarékos­kodás ügyét. Ök kezdeményez­ték a takarékszövetkezet létre­hozását is: Alig 20 ezer forint tőkével indult a szövetkezet, s a betétek legtöbbje a 200 fo­rintot sem érte el. — Kezdetben egyetlen író­asztal volt az iroda, húsz esz­tendeje. Három hónap után egy üzlethelyiséget béreltünk, hat négyzetméterest. 1964-re odáig jutottunk, hogy saját erőnkből építettünk üzletházat, ma az öregek napközi otthona van benne. Tíz évig laktunk ott. Most Örkény egyik legmoder­nebb épülete az üzletházunk, az emeleten még tanácsterem is van ... A szövetkezet megalakulá­sának percétől kezdve a kis­embereket szolgálta. A lakás építéséhez, tatarozásához, be­rendezéséhez, a mezőgazdálko­dáshoz, a háztájihoz, adott köl­csönt. Ami ma a falunkban van, annak nyolctizede a taka­rékszövetkezet közreműködésé­vel, segítségével valósult meg. Jómagam is így építettem a la­kásomat, a négy gyerekem, fe­leségem szintén szövetkezeti tag, s nem egyszer vettük már igénybe szolgáltatásait. — Ma ott tartunk, hogy az országos gazdasági feladatok megvalósításából vállal részt a takarékszövetkezetünk: a kör­nyék termelőszövetkezetei pél­dául takarékba teszik dolgozóik év végi nyereségrészesedését, a hernádiaknak a háztáji barom- fitartaáshoz ad kölcsönt a szö­vetkezet, s a magántermelők és tsz-ek pénzügyeit bonyolítja le — mindenki megelégedésére. Hatvannégyszeres Birinszki Pálné, az Örkényi Takarékszövetkezet elnöke: — 1958 tavaszán az alakuló köz­gyűlésen 146-an írták alá a be­lépési nyilatkozatot. Ma 64-szer annyi tagot számlálunk: 9400 embert. Az alakuláskor 16 ezer forintot tett ki a részjegyek összege, ma egymillió-hétszáz­ezret. A betétállományunk 1958 végén 100 ezer forint volt, ez év májusának végén 94 millió, a kölcsönállományunk pedig 50 ezerről csaknem 22 millióra nőtt. — Jól mutatja a fejlődést, hogy 20 esztendeje három dol­gozónk volt, ma harmincötén vagyunk. Kezdetben csak négy községre, Örkényre, Tatárszent- Qyörgyre, Hernádra és Tábor- falvára terjedt ki a működési körzetünk. 1976-ban egyesül­tünk az inárcsi szövetkezettel, s azóta 11 település lakóinak pénzügyeit intézzük. Nyolc községben van saját üzlethá­zunk, s most épül az ócsai és kakucsi kirendeltség, jövő év végéig pedig szeretnénk, ha tető alá kerülne az utolsó, a pusztavacsi is. — Tevékenységünk köre is tágult. A megalakulás után a betétek gyűjtésére, a kölcsönök folyósítására szorítkoztúnk, ezek ma is alapvető felada­taink. Ahogy növekedett a köl- csönalap, bevezettük az építé­si, áruvásárlási s ma már a kisipari kölcsönt is. Árusítunk totó- és lottószelvényeket, az Állami Biztosító megbízásából szerződéseket kötünk, s be- gyűjtjük a biztosítási díjakat, a Merkur számára felvesszük a gépkocsi-megrendeléseket, az Allatfofgalíril.Vállá 1 át által fel­vásárolt állatok vételárát, akár­csak a tsz-ek háztájiból vett terményének árait mi fizetjük ki. A kamatozó takarékbetéte­ken kívül foglalkozunk autó- nyeremény-betéttel, takarékle­véllel is. — A falu pénztárosai szeret­nénk lenni — mondta búcsú­zóul Birinszki Pálné. S még hozzátette: — Mindenkinek az a jó, ha forog a pénz. A szö­vetkezet betétállománya nő, több kölcsönt adhat, a betéttu­lajdonosok pénze pedig nem a komódban hever, hanem ka­matozik ... Vasvári G. Pál Piros lévonalon fotoce Ha válogat Paradicsom, cirok, csincsilla és galamb A megye paradicsomcentru­mába érkezik, aki az ócsai Vörös Október Tsz-be látogat. Az SPR, a Soroksári Paradi­csom Rendszer ismert a megye­határokon túl is; tizennyolc partnergazdaságot fog össze, s ez évben már 3200 hektárnyi földön termel. A mezőgazdasá­gi rendszerek ismert ötvöző ereje a gép és a fajta: ez vonz­za és tartja össze az érdekelte­ket. — Évente 80 millió forint értékű gépet, gépsort vásáro­lunk a taggazdaságokkal közö­sen — mondja Dóra Béla, a gesztorgazdaság elnöke. — Ta­lajművelő, betakarító és fel­dolgozó gépeket, konténeres szállítókocsikkal, partnergaz­daságonként eigy-egy előfeldol­gozó, úgynevezett lévonallal. Ez utóbbi a termés héját és magvát választja külön a levő­től —. s mindeddig csak az utóbbit értékesítettük. Most készülünk hosszú távú vető­magtermelési kooperációra az amerikai Petoseed-céggel, mi­vel a tavaly 4 millió forint, ér­tékben termélt vetőmagunkat jó minőségűnek, exportképes­nek ítélték. így a lévonal ré­vén nyert naradicsommag, mint vetőmag is hasznosítható- vá válik. Jövőre mintegy 10 ezer kilónyi vetőmagot állít elő a rendszer. 12 millió forint értékben. Koptatják, drazsírozzák — A fajtakérdés eddig is el­sődleges volt. Most milyen ve. tőmaaot kívánnak nyerni? — Az új fajtákat többnyire Kaliforniából, vagy az olasz Párma városából vesszük. Min_ den év augusztusában ez utób­bi helyen rendezik meg az európai paradicsomnapokat, ahol megismerkedhetünk a ter­melésbe vonható legújabb faj­tákkal. Kiválasztunk ötöt_ha_ tot, majd a magját itthon el­ültetve, először csak kis téte-i lekben, kipróbáljuk az akkli- matizációs,, honosodó készsé­gét. Amelyik beválik, s ter­mesztésre érdemes, azt megtart­juk, bővítve az új fajta tulaj­donságaival a terményskálát. A Mezőgép Fejlesztő intézet­tel kezdettől fogva együtt dől. gozunk; most a vetőmag-fel­dolgozásnak témakörében se­gítenek technológiákkal. A lé­vonalból nyert, vetésre alkal­mas paradicsommagot ugyan­is dfeárítani, koptatni majd drazsírozni kell. E két utóbbi művelet egyike a magon levő bolyhok eltávolítását, másika pedig annak műtrágyával és vegyi anyaggal való bevonását jelenti. így védelmet is kap a vetőmag, és a csírázáshoz se­gítséget, indíttatást a rátapadt műtrágyától. — Ez évi terveik, túl a vető­magtermesztésen? & oná nem ei/ózazacla dei Régi stílusú, de egészen új verandás falusi épület Wul- mann Antalék tápió- szecsői háza. Szép nagy kert, vetemé- nyekkel, virágokkal. Hátul a baromfiud­varban takaros kis gazdaság. A ház leg­idősebb lakóját, Se­bők Istvánnét, Hor­váth Borbálát keres­tük, aki most tölti be 100 életévét, de Boris néni tempera­mentumát, humorát, a fiatalok is megiri­gyelhetnék. — Egész életemben dolgoztam, öt eszten­dős koromban kiküld­tek a libákkal a le­gelőre, ezt nem tar­tottam még igazi munkának. Több volt ebben a játék, a szórakozás. A korom­beli gyerekekkel ker- getőztünk. közben azért vigyáztunk, ne­hogy szétszéledjenek a ludak. vagy beté­vedjenek a vete- ményföldre. Aztán kezdődött az igazi r' ' a. Már március­ban az erdőben ültet­tük a fát, a szántón kapáltuk a földet napszámban. Szüleim kései gyereke vol­tam. Mondták is ne­kem: öreg vérből születtél, sokáig fogsz élni. Akkor még csak azt tudtam, hogy jól bírom a munkát. Na­gyon szerettem dol­gozni. — A minap á mű­velődési házban volt egy lagzi. Fölkértek táncolni, mint tavaly ilyenkor. A kedvem rávitt volna a táncra, de a lábam már nem bírta. — Megálljon Boris néni, majd kimuzsi­káljuk a lakodalom­ból — fenyegetett tréfásan a hoppon maradt fölkérő. Így később tettem vele egy-két lépést. Bez­zeg a saját lakodal­mamban, 1900-ban jártam á menyasz- szonytáncot harmad­nap reggelig. A la­kodalmas nép már el­ment, de az ablak alatt elmenőket még körbekínáltam egy tál rétessel. Meg is em­legettek. — Boldogok vol­tunk, de nagyon so­kat kellett ám dol­gozni. Az uram el­szegődött summásnak a Dunántúlra, télen meg Pesten, a gyá­rakban vállalt mun­kát. Muszáj volt so­kat sokfelé dolgozni, minden idénymunkát elvállalni, amíg ál­landó helyünk nem alakult. Itt lettünk Tápiószecsön később aratók. A világért sem mentünk volna el sehova innen, a szü­lőfalunkból. Az uram az idénymunkákról is nagyon vágyott haza. Hosszabb ideig csak az első világháború alatt voltunk távol egymástól. Nehéz idő volt, féltettem nagyon az uramat — Hat gyereket hoztam a világra, ketten meghaltak pi­ci korukban, négyet fölneveltem. De men- helyi gyerekeket is rámbíztak. A minap számoltuk össze: ki­lenc nevelt gyerme­kem volt. Szerettem is őket, meg muszáj is volt pénzt keresni, amellett, hogy a ház körül mindent elvé­geztem. Egy hété volt itt Ilonka, Szélén Istvánná az egyik kis neveltlányom. Az idén töltötte be a 72. életévét. Boris néninek négy gyermeke, hat uno­kája, tizenegy déd­unokája s három ük­unokája van. A szü­letésnapi ünnepségen mind ott lesznek. Ilyenkor Boris néni a mulatságban is élen jár, három-négy óra hosszáig egyfolytában mesél az életéről. — A mama korán fekszik, korán kel, mint ahogy egész éle­tében megszokta. Már reggel négykor talpon van, körülnéz a kert­ben, sétálgat, tesz- vesz a ház körül. So­ha nem fekszik le délután, itt a karos­székben szundit — mondta Boris néni lá­nya. amikor kikísért a kertkapuhoz. Fosa Zoltán — Száztizenkétezer tonná­nyi paradicsomtermés, mely az ország konzervgyári kapa­citásának több mint negyedét — pontosan 30 százalékát —, leköti. Alkatrészraktár, hogy a gépsoraink zökkenőmentesen dolgozhassanak; ezt a taggaz­daságok földrajzi központjába, Szolnokon adtuk át nemrég. Elektronikus válogatósor, mely a kézimunka-igényes művele­tet gépesíti; fotocella reagál a piros színváltozásaira, s így az érettség szerint szelektál. — Tavaly a rendszer 2000 hektáron 352 mázsás átlagter­mést , mondhatott magáénak, s az egy hektárnyi paradicsomra jutó tiszta nyereség 12 ezer 400 forint volt. Seprű?Nem, takarmány! — A cirokhoz ma még majd mindenki seprűt, kaján keve­sek pedig ciánt gondolattársí­tanak. Mit tart erről. dr. Bács Barna, a tsz ciroktermelési rendszerének vezetője? — Gyenge homoktalajokon, ahol alig egy százalék a hu* musztartalom, sem a kukorica, sem a rozs nem hoz számotte­vő termést. Kerestük hát azt a növényt, , amely jól tűri a szűkös talajviszonyokat, a szá­razságot, s ugyanakkor az ál­lattenyésztés számára kedveő takarmányforrás is lehet. 1974— 75-ben próbálkoztunk először cirokkal, melynek itt és így a seprűhöz semmi köze sincs. Ez ugyanis olyan fajta, pontosab­ban olyan fajták változata, melyet nem a lágy részei, ha­nem a szemtermése miatt ter­mesztünk. Ciánt pedig csak zöld állapotban, nagyon rövid növekedési fázisában tartalmaz a növény —, így csak elbitan- golt állatnál okozhat cianózist, ha' az éppen arra kószál, s be- lelegel. Komolyra fordítva a szót: a rendkívül igénytelen, szárazságtűrő növény az első esztendőkben szépen termett: 30—35 mázsás hektáronkénti mennyiséget is adott. A kezdeti tíz partnergazda­ságunk helyett immár hatvan­nyolcat számlálunk, s az ország tíz megyéjére, tízezer hektár­nyi szántóföldre terjed ki a ci­rokrendszer. ötvenezer hektár­nyi ciróktermő területre tö­rekszünk, mintegy 35—40 má­zsás hektáronkénti termésát­laggal. Így a kedvező fehérje- tartalommal hozzájárulhat­nánk a szójaimport csökkenté­séhez, az állattenyésztés takar­mánymérlegének egyensúlyba billentéséhez. King és Autosex-texán — Más kérdés! Ha a népi szólás igaz, úgy a galamb a tiszta búzát kedveli, önöknél mégis hulladékból, törtmag- vakból készül a speciális ga­lamb táp. Miért? — Mert a folklór és a kisál­lattenyésztés merőben külön­böznek egymástól — veszi vissza a szót Dóra Béla. — Kisárulermesztés szakcsopor­tunk tagjai a nyugdíjasok, ipa­ri munkások, tsz-tagok, csak akkor tartanak szívesen ga­lambot, ha az indulás nem ke­rül sokba. Meg kellett találni tehát az olcsó tápon kívül a megfelelő állatháztípust is, a ketrecek megfelelő formáját, a tartási technológiát is, hogy mindez megérje. — Végül is: megéri? — Az érdeklődés azt mutat­ja: igen. Szinte nulláról in­dulhat a kistenyésztő, ötven­ezer forintnyi OTP-hitelt kap, ha igazoljuk, hogy tagja a szakcsoportnak. Ebből építheti a galambházat, megveheti a szülőpárokat, ötvenet vagy kétszázat tetszése szerint. A tsz 10 ezer pár nagyszülő tar­tására rendezkedik be hosszú távon, ezekből már 500 pár Au­tosex-texán és 500 pár King fajtát importáltunk is az USÁ- ból, illetve Olaszországból. Évente 35 ezer pár galambot helyezünk el kistenyésztőknél, így négy év alatt 140 ezer pár­ra telítődik fel a tenyészet. Az előállítandó végtermék a pe­csenyegalamb, melynek igen­csak jó ára van a tőkés piaco­kon, különösen Olaszországban. Egy kilónyi galambhúsért ' 3 dollár 80 centet kapunk. — A nagyszülők a tsz' tu­lajdonában maradva biztosít­ják a fajtatiszta vérvonalat. Így ezek a tenyésztés alapjai, tehát őket tartjuk számon. Az említett Autosex-texán fajta érdekessége, egyébként, hogy a hímjei mindig szürkék, a to­jók mindig barnák —, így könnyű a szelekció. Számítá­saink szerint egy-egy kihelye­zett szülőpár után 7 kilónyi pe­csenyehúst kapunk vissza. Ezüstös, drapp, fekete — Tiszteletre méltó summa. De az sem kevésbé tekintélyes, amit a csincsilláktól remélnek. — Valóban nem, hiszen a hörcsöghöz, mókushoz hasonló rágcsáló, a csincsilla gereznája a nemzetközi prémpiacon elő­kelő helyen áll. Szürke-ezüstös színe, fajtájától függően hajlik a feketéből a drapp minden ár­nyalatába. Még épülőfélben levő csincsillatelepünkre a kö­zelmúltban kétezer tenyészál­latot hoztunk nyugatnémet partnereinktől, akikkel 10 év­re szóló együttműködési szerző­dést kötünk. Ennek lényege, hogy az ide érkezett — s itt to­vább tenyésztett — csincsillák egy része a tsz tulajdona, má­sik része a partneré, aki addig is, míg az állatok értéke meg­térül, tehát hét esztendeig, 120 ezer márkát fizet évente bér­tartásként a tsz-nek. A nyers­bőrt azután visszaszállítjuk ki- készítetlenül, illetve eladjuk. Ha a telep beáll, feltöltődik, a csincsilláktól éppen úgy elvár­juk az évi két és fél millió dollárnyi hasznot, mint a ga­lamboktól. Nézegetem az értékes pré­meseket. Egy bundánakvalóhoz vagy másfél száz csincsilla szükségeltetik. Értéke mintegy 750 ezer forint... Megborzon­gok a júniusi verőfényben. Döntöttem. Marad a télikab'át. Bedő Ildikó Értesítjük t. vevőinket, hogy a kis mennyiségű fémtermékek szaküzletében (Budapest XIII., Jász u. 5. Telefon: 201-830.) június 19-től július 3-ig icíffároxunk A leltározás idején az áruátvétel és az árukiadás szünetel. A többi telepünkön a kiszolgálás zavartalan. Fémipari és Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat Vevőszolgálata Telefon: 401—321. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents