Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
2 > %fCniap 1978. JŰNIUS 18., VASÄRNAP Szovjet-amerikai kapcsolatok A szovjet állásfoglalás nagy visszhangja az USA-ban Peking a felelős a kapcsolatok megromlásáért Vietnami jegyzék Kínához Kadhafi Szófiába érkezett Todor Zsivkovnak, a Bolgár KP KB első titkárának, a bolgár államtanács elnökének meghívására szombaton, hivatalos, baráti látogatásra Szófiába érkezett Moamer Kadhafi ezredes, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam általános népi kongresszusa főtitkárságának főtitkára, líbiai államfő. A magasrangú vendéget a két ország nemzeti lobogójával díszített szófiai repülőtéren Zsivkov fogadta. Csak röviden... ALVARO CUNHAL, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára lengyelországi látogatása befjeztével elutazott Varsóból. A SZOVJETUNIÓBAN bűnvádi eljárás indult Francis 1. Crawford, az amerikai International Harvester cég állandó moszkvai képviseletének helyettes vezetője ellen. Crawford rendszeresen, nagy mennyiségben, spekulációs árakon külföldi valutát adott el szovjet állampolgároknak. A SZOVJETUNIÓ és Franciaország fegyveres erői közötti megállapodás értelmében francia hadihajóraj tesz udvariassági látogatást június 19-től 23-ig Szevasztopolban. MCGOVERN amerikai demokratapárti szenátor egy liberális politikai csoport éves közgyűlésén élesen bírálta Carter elnök kormányát. Kijelentette, hogy az amerikai adók nagy részének fő oka az Egyesült Államok katonai kiadásainak magas szintje. McGovern hozzátette, hogy a kormány „túlköltekezése” nem a jóléti programokból fakad, hanem a fölösleges fegyverkezési hajszából és a csak „önző érdekeket” érvényesítő adózási rendszerből. A szenátor végezetül rámutatott, hogy az 1972-ben aláírt yelső SALT- egyezmény 15 milliárd dollárt takarított meg, s a második SALT-megállapodás a következő öt esztendőben 75 milliárd dollárral kevesebb kiadást jelenthetne. A szovjet központi és köztársasági lapokban megjelent szombati cikk, amely a jelenlegi amerikai kormányzat politikájával foglalkozott, rendkívül nagy érdeklődést keltett az Egyesült Államokban. Á ÜPI hírügynökség fontos külpolitikai nyilatkozatnak minősítette, amelyben a Szovjetunió figyelmezteti az Egyesült Államokat, hogy Washingtonnak a szovjet—amerikai kapcsolatok vonatkozásában folytatott újabb kemény irányvonala a hidegháborúhoz való visszatéréssel fenyeget. Az AP hírügynökség szerint a cikk gondosan felépített, mértéktartóan határozott válasz Carter elnök annapolisi beszédére. A Washington Post megállapítja: „A washingtoni külpolitikai szakértőket minden kétséget kizáróan aggasztja a cikkben foglalt figyelmeztetés, hogy nem lehet az amerikai elnök által meghirdetett célokra, nevezetesen a béke szilárdítására, a fegyverzet korlátozására, a Szovjetunióval való rendezett kapcsolatokra törekedni, és ugyanakkor szovjetellenes hajszát szítani, s megkísérelni, hogy a külső, a belső, sőt a személyi problémákat is a Szovjetunió elleni kirohanásokkal oldják meg.” Mathias szenátor, az amerikai kongresszus fegyverkezéskorlátozási szakértője Bostonban kijelentette: „Az amerikai kormányzat semmit sem tett annak érdekében, hogy a SALT-tárgyalások sikeres befejezésének szükségességéről meggyőzze az amerikai közvéleményt. A kormány álláspontja ebben a kérdésben következetlen és ingatag — húzta alá a szenátor —, következésképpen korlátlan szabadságot adunk a megállapodás ellenfeleinek. Sajnos, Carter elnök annapolisi beszéde a tisztázás helyett még jobbam elködösített mindent: nemhogy kijavította volna, hanem igazolta a kormányzat jelenlegi politikájának hibáit.” Clark szenátor, az afrikai ügyekkel foglalkozó szenátusi albizottság elnöke, elítélte a Szovjetunió elleni támadások eszkalációját. Mint moftdolta, ezek a támadások csak annak a malmára hajtják a vizet, aki ellenzi a hadászati fegyver- rendszerek korlátozásáról szóló megállapodást. A szenátor is azzal vádolta Washingtont, hogy következetlen a Szovjetunió iránti magatartásában, és hajlamos rá, hogy az afrikai eseményeket ne az afrikai érdekek, hanem a Szovjetunióval és Kubával való versengés szemszögéből nézze. Culver szenátor kijelentette, hogy az országban szított szovjetellenes hisztéria semmi esetre sem adhat reális alapot az Egyesült Államok nemzetbiztonsági politikájának kimunkálásához. „Ezt a biztonságot — hangoztatta a szenátor — leginkább a fegyverkezési hajsza beszüntetésével és azzal lehet szavatolni, hogy elejét vesszük az erpberiség létét fenyegető nukleáris katasztrófa felé való sodródás veszedelmes tendenciáinak.” Carter amerikai elnök és Torrijos panamai kormányfő pénteken Panama városban kicserélte a csatornaszerződések megerősítő okiratait. Az ünnepséggel hivatalosan lezárult az amerikai gyarmati uralom 1903 óta tartó korszaka, de Panama csak az ezredfordulón jut véglegesen birtokába a csatornaövezetnek, és Washington katonai beavatkozásának lehetősége a 2000. év után is fennmarad. Az ünnepségen Torrijos tábornok, aki 1968 óta áll Panama élén, arról beszélt, hogy népe áldozatokkal, vérrel váltotta meg győzelmét. Torrijos figyelmeztetett a mindkét oldalon még tapasztalható „bizalmatlanságra” is. A Carter- kormánynak rendkívül nehéz, hosszú harcot kellett vívnia ezért, hogy a washingtoni törvényhozás, végül is csak a legcsekélyebb többséggel, jóváLibanon A PFSZ nyilatkozata A libanoni nemzeti hazafias erők — miután tárgyaltak Al- Hossz miniszterelnökkel — közleményben követelték a kormánytól: tisztázza végre, milyen álláspontra helyezkedik azzal kapcsolatban, hogy Dél-Libanonban nem az ENSZ-haderők, hanem a jobboldali erők egységei vették át az izraeli katonai kivonulás nyomán kiürített körzetek ellenőrzését. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottsága mélységes aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a dél-libanoni körzetek a Szaad Haddad. vezette jobboldali keresztény erők kezébe kerültek. „Ez az állapot az egész Közel- Kelet békéjét fenyegeti” — szögezi le a PFSZ VB nyilatkozata —, „hiszen a Haddad- féle erők jelenléte az izraeli —libanoni határ mentén nem egyéb, mint az izraeli megszállás folytatásának leplezéhagyja a csatornaszerződéseket. A jobboldal összesen 24 módosítást csatolt az egyezményekhez, amelyek kifejezetten biztosítják az amerikai hadiflotta elsőbbségét a vízi úton, csakúgy, mint azt, hogy az Egyesült Államok lényegében belátása szerint bármikor katonailag beavatkozhasson Panamában, a csatorna „védelme” ürügyén. Panamai részről ellenzáradékot fogadtak el arról, hogy Washington katonai lépései nem jelenthetnek beavatkozást az ország belügyeibe — a megfogalmazás azonban végül is lehetővé teszi, hogy mindkét fél a maga szempontjából értelmezhesse az egyezményeket. Carter beszédében éppen ezért szükségesnek tartotta hangsúlyozni: „Amerika nem .kíván többé beavatkozni Panamában”. Hanoiban szombaton nyilvánosságra hozták a Kínai Nép- köztársaság kormányához intézett vietnami jegyzék szövegét. „A kínai kormány az utóbbi időben csaknem teljesen beszüntette a Vietnamnak nyújtott segítségét, hazarendelte a kínai szakemberek nagy részét, és hatályon kívül helyezett egy sor kormányközi megállapodást. A kínai fél egyoldalú döntései rendkívül veszélyesek” — húzza alá a jegyzék —, majd így folytatja: „Az ürügy, amelyet a kínai fél a segély beszüntetésére hoz fel, egyáltalán nem felel meg a valódi helyzetnek. A Vietnami Kommunista Párt, az ország kormánya és népe mindig nagy figyelmet szentelt a vietnami és a kínai nép közötti harci szolidaritás szilárdításának. Jóllehet Vietnam és Kína között éveken keresztül voltak bizonyos ellentétek, 'Vietnam semmi olyat nem tett, ami csorbíthatta volna ezt a barátságot. Vietnam, a két ország érdekeiből kiindulva, ^javasolta, hogy a Vietnamban élő kínaiak kérdésének rendezése céljából minél előbb találkozzanak a két párt és a két kormány képviselői. Kína azonban elutasította ezt a javaslatot. A vietnami fél minden jószándéka ellenére Peking folyamatosan sokoldalú támogatásban részesíti a vietnami nép ellen agresszív határmenti háborúba kezdett kambodzsai hatóságokat. Rágalmazza Vietnamot azt állítva, hogy támadja, üldözi és távozásra készteti a kínai nemzetiségű személyeket, New Yorkban „mérsékelten biztató” ütemben halad a záróokmány szövegezése — közölték az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán alakított ad hoc bizottság hét végi mérlegkészítő üléséről. A bizottság hét végi — szám szerint a tizedik — ülésén néhány delegátus is szót kért. Viktor Iszraeljen a szovjet küldöttség tagja, ismét a leszerelési világértekezletre irányítots bujtogató propagandát folyta annak érdekében, hogy a kína népben ellenséges érzületet éb resszen a vietnami nép ellen állandóan rágalmazó koholmá nyokat terjeszt a Vietnami Szocialista Köztársaság politikájáról.” A jegyzék aláhúzza: „Mindez azt tanúsítja, hogy Kim Vietnam-ellenes politiká folytat, nehézségeket akar elő idézni a Vietnamban folyó bé kés építésben abból a célbó' hogy megbontsa a két orszá közötti hagyományos szolidan tást és barátságot. A kínai fe let terheli minden felelőssé azért, amiért a két ország kö zötti kapcsolatok olyan'állapotba jutottak, amilyenben jelenleg vannak. A vietnami nép je_ lenleg is — a kínai fél álta' előidézett nehézségek ellenér- — nem enged a szűklátókörí nacionalista érzelmeknek, mindent elkövet annak érdekében, hogy megvédelmezze a két ország hagyományos barátságát” — szögezi le a jegyzék. ★ Nyugodt légkörben, incidensek nélkül távoznak azok a kínai származású állampolgárok, akik úgy döntöttek, hogy elhagyják Vietnamot Az MTI tudósítójának a vietnami—kínai határon szerzett tapasztalatai alapján más megfigyelőkkel együtt az a véleménye, hogy a vietnami hatóságok nem állítanak semmiféle akadályt a törvényesen távozni akaró kínai származású állampolgárok útjába. ta rá a bizottság figyelmét. Jelezte, hogy a világértekezlet összehívása a rendkívüli ülésszak egyik fontos feladata. A záróokmányban meg kell határozni a világértekezlet időpontját. Elképzelhető, hogy korlátozott összetételű és specifikus problémák megvitatására hivatott állandó munka- csoportok működtetésével a leszerelési világértekezlet több éven keresztül tart. se. Carter és Torrijos kicserélte az okmányokat Életbe lépett az áj szerződés a Panama-csatornáról Az ENSZ-kozgyülés rendkívüli leszerelési ülésszaka Szövegezik a záróokmányt A hét három kérdése Az enyhülés érdekében Szovjet figyelmeztetés Washingtonnak - Válságos helyzet Dél-Libanonban - Lemondásra kényszerült az olasz államfő HÉTFŐ: Az olasz népszavazás eredményei. — Deszai indiai miniszterelnök Washingtonban tárgyal. — A svéd királyi pár taskenti látogatása. KEDD: Dél-Libanont kiürítik az izraeli csapatok, de állásaikat az ENSZ-erök helyett szövetségeseiknek, a helyi jobboldali miliclstáknak adják át. — A dollár mélypontja a tokiói tőzsdén. — A Bélte-világtanács és más, nem kormányjellegű szervezetek képviselőinek felszólalása a New Yórk-i leszerelési | ülésszakon. — Cedenbal Prágában. SZERDA: A dán külügyminiszter moszkvai megbeszélései, j — Sowetói emlékhetet tartanak Dél-Afrikában a vérengzés második évfordulóján. — A francia elnök sajtóértekezlete. — Brüsszelben Zaire jövőjéről tanácskoznak. CSÜTÖRTÖK: A Lockheed-ügybcn való bűnrészesség vádja miatt leköszön Leone olasz köztársasági elnök. — Két űrhajóssal a fedélzetén felbocsátják a Szojuz—29 szovjet űrhajót. — Az új szocialista javaslatokról tárgyal a bécsi haderőcsökkentési konferencia. — A spanyol uralkodó pekingi útja. PÉNTEK: Carter elnök, valamint több latin-amerikai államfő panamai villámlátogatása, kicserélik a csatornaszerződés ratifikációs okmányait. — Üjabb kormányválság fenyeget Belgiumban. — Feszültség Libanonban. SZOMBAT: A szovjet lapok állásfoglalása az amerikai politikáról. — A mongol külügyminiszter Budapesten tárgyal. — A Szojuz—29 űrhajót összekapcsolták a Szaljut—6 űrállomással. A magasrangú washingtoni tisztségviselőknek van mit tanulmányozniuk a víkenden: a nemzetközi kapcsolatok legfontosabb területével, a szovjet—amerikai viszonnyal foglalkozott az a cikk. amely szombaton reggel valamennyi központi és köztársasági szovjet napilapban megjelent. Oka volt, annák, hogy ezt a határozott állásfoglalást több tízmillió példányban kinyomtassák, megismertessék a hazai olvasód legszélesebb táborával, s a világközvéleménnyel. A cikk ugyanig a-két nagy ország nehezen kialakított kapcsolat- rendszerének szándékos rontását veti jogosan az Egyesült szemére, s ennek folytatása aligha maradhat ' következmények nélkül. MI AZ OKA A SZOVJET- AMERIKAI VISZONYBAN JELENTKEZŐ NEHÉZSÉGEKNEK? A szovjet—amerikai viszony lényegében összefügg a nemzetközi politika minden fontos területével, érthető tehát, ha időnként nehézségek, problémák adódnak. Voltak, vannak és lesznek viták, s nem lehet cél ezek „túldramatizá- lása”. Most azonban mégsem egyszerűen arról van szó, hogy a kapcsolatok egyik vagy másik vonatkozásában súrlódások keletkeztek, hanem e kapcsolatok alapjairól A különböző washingtoni nyilatkozatok — s ebben a tekintetben Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó, ám maga az elnök sem foglalt állást másként —, arról tanúskodnak, hogy a hivatalos Amerikában az enyhülés ellenzői és fékezői váltak hangadóvá. Kétségbevonják azokat az elveket, amelyek eddig lehetővé tették a kapcsolatok viszonylag kiegyensúlyozott alakítását, megpróbálják feleleveníteni az erőpolitika zsaroló manővereit, s a hidegháború, de legalábbis egy „hűvös háború” irányában haladnak. A példákért sajnos nem kell messze menni. Elég utalni a SALT—2 tárgyalások akadozására, a fegyverkezési hajsza fokozására, a NATO csúcs, értekezletén elfogadott katonai korszerűsítési programra. A Közel-Keleten az Egyesült Államok eltér a korábban elfogadott közös rendezési tervektől. ugyanakkor fogd meg- et kiáltó tolvaj módjára a Szovjetuniót, Kubát és más szocialista országokat teszi felelőssé a számára kedvezőtlen afrikai fejleményekért. (A hét egyik „diplomáciai bombája” volt, amikor Fidel Castro bejelentette, hogy Washingtonnal még a zendülés fellángolása előtt konzultációs érintkezést folytatott Zaire ügyéről, de az amerikaiak úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. •.) Fokozza a világpolitikai feszültséget az amerikai vezetés flörtje Pe- kinggel, amelynek szovjetellenes éle nyilvánvaló, s végül, de nem utolsó sorban a bel- ügyekbe történő beavatkozási kísérletek sem szűntek meg Washington részéről, sőt újab. ban a rosszemlékű kémhisztériát is élesztgetik. Ha szabad a meteorológiai hasonlatot említeni, nem elszórt felhősödésről van szó, hanem borultnak tűnik az égbolt. Ilyen körülmények között helytálló a múlt tapasztalatain és a jelen realitásain alapuló egyértelmű szovjet figyelmeztetés: az említett módszerekkel Washington nem jut célhoz. Ugyanakkor Moszkva nem hagyja magát letéríteni a béke útjáról, f oly tani kívánja az erőfeszítéseit az enyhülés folytatása érdekében. Hiszen a kapcsolatokban jelentkező nehézségeknek nem annyira objektív okai vannak, a miért-re adott válasz kulcsa az amerikai vezetés megváltozott magatartásában rejlik. MIÉRT ÉLEZŐDÖTT KI A FESZÜLTSÉG ÜIBANON- BAN? A hét keddjén — a benyomulást követő 94. napon — Izrael formálisan eleget tett a világszervezeti határozatnak és csapatait visszavonta Libanon déli részéből. Mégsem volt benne sok köszönet, az UNI- FIL nevű ENSZ-erők kéksisakosai helyett saját szövetségesei, a Haddad vezette jobboldali milicisták kezébe játszotta át a kialakított katonai állásokat, s.a terület ellenőrzését. Valóságos állam az államban alakult így Dél-Libanonban, s megnövekedett az ország több részre történő szakadásának veszélye. Ezt eavébként erődítették az ország észak-keleti részében végbemenő fejlemények is. Itt a különböző nagyhatalmú családi klánok versehgése folyik és szembekerültek egymással a maronita keresztény-jobboldal különböző pártjai. Feltehetőleg fa'langista rohamosztagok meggyilkolták Toni Frangié képviselőt és családját. (A korábbi elnök fiáról, volt közlekedési miniszterről van szó, aki szorosabb kapcsolatokra törekedett a szomszédos Szíriával, mint más jobboldai politikusok), A hagyományos vendetta, vérbosszú mellett a gyilkosságnak belpolitikai, sőt arabközi vonatkozásai is lehettek, s a folytatás valószínűleg nem marad el. A libanoni feszültség akkor éleződött ki ismét, nyilvánvaló külső segédlettel, amikor láthatólag zátonyra futott Szadat egyiptomi elnök külön- utas politikája, aggasztó hírek érkeznek Kairóból az ellenzékkel szembeni nyomás fokozódásáról, meglehetősen kuszáit képet mutat az arab világ, s a palesztin mozgalom, de nincs egység az izraeli kormánykörökben sem. Minden jel arra mutat, hogy a valódi rendezés helyett újra mellékvágányokra akarják terelni a közel-keleti válságot, s manőverek leplezésére mindig alkalmas egy libanoni „krízis a krízisben”. ( MIT JELENT A „FEHÉR HETEK” ELMARADÁSA OLASZORSZÁGBAN? Olaszországban a politika viharzása még a Mundial izgalmait is elhomályosította. A kétnapos népszavazáson a kormányt támogató pártok biztos többséget kanták, de a bonyolult kérdésfeltevés, valamint a szélsőséges demagógia hatása következtében a voksolók és voksok száma várakozásaik alatt maradt. Ezt követően ismét jelentkeztek a „Vörös Brigádok”: merényletek sorozatát hajtották végre. Robbant „pokolgép” az elnöki palotában is: Leone köztársasági elnök kénytelen volt leköszönni, a Lockheed-veszte- getésben való részesedés gyanúja miatt. Pedig már-már úgy tűnt, hogy a Aíoro-ügy kapcsán megzavarodott Itália némi lélegzetvételhez juthat: Leone megbízása az év végén amúgy is lejárt volna, s ilyenkor következnek az úgynevezett „fe. hér hetek”, amikor nincs mód a parlament feloszlatására. Ez a menetrend most megváltozott: még júniusban megtart, ják az elnökválasztásokat (hét esélyesnek mondott jelöltről szól eddig a fáma, miután az államfői poszt várományosának tartott Aldo Moro már nem indulhat), s a házfeloszlatás, illetve a rendkívüli választások lehetősége nyáron is fennállhat. Az olasz közvélemény természetesen jogosnak tartotta Leone távozását, a ráterelődött alapos gyanú összeférhetetlen volt hivatalával. Ugyanakkor folytatódik az az állapot, hogy a nagy reményekkel létrejött, ötpárti hátteret élvező Andreotti-kormány mindeddig a válsághelyzetekkel volt elfoglalva, képtelen volt pozitív reformokra, ami bizonyos rétegekben máris kiábrándulást okoz. (Ez is belejátszott a népszavazási eredményekbe!) A jobboldal, s ebben atlanti „súgók” is közreműködhetnek, szeretné kihasználni a legújabb alkotmányos válságot: a feltételezések szerint akár rendkívüli választások kiírását is megpróbálhatja előmozdítani. Azzal a nem titkolt várakozással, hogy a baloldal térnyerése megtorpan és felborul a nehezen kialakított, ötpárti együttműködés. Réti Ervin
