Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-25 / 121. szám

SSrer W K/untm 1978. MÄJÜS 25., CSÜTÖRTÖK ^4 közösség formáló ereje FELKÉSZÍTÉS AZ ISKOLÁRA PEST MEGYÉBEN fiveklkel ezelőtt vezették be — kísérleti jelleggel — az is­kolaelőkészítő tanfolyamokat. Ma már általánossá vált, sőt kötelezővé tették. A tanfolya­mokra azok a gyerekek kerül­nek, akik óvodába nem jár­tak. Tehát nem sajátíthatták el azokat a tulajdonságokat a családban, amelyeket szakkép­j zett óvónő irányítása alatt az 1 óvodások megtanulhatnak, be­gyakorolhatnak a közösségben. A pszichológiai szakiroda­lomban gyakran használt kife­jezés a tanulási folyamatra, il­letve magatartási normák el- sajátítására a kondicionálás. Ez a szó azt jelenti, hogy valakit, ; vagy valakiket képessé tesznek bizonyos dolgok megtanulásá- 1 ra, a szokásrendszerekben tör­ténő eligazodásra. A kisgyer- : meknek például megtanítják, [hogyan kell a gyermekközösség_ • ben „tájékozódnia”, milyen sza­bályokat tartson be, hogy a : többiek elfogadják őt, s a ' felnőttek irányítását minden j nagyobb tehertétel nélkül elvi- i selje. Azokat, akik születésük I óta — egészen iskolás korukig — kizárólag családi körben töl­tik napjaikat, érthető módon sokkal kevesebb, illetve más jellegű inger ér, mint az óvo­dásokat. 1 Az óvodában kötött foglalko­záson készítik fel a kicsiket az iskola alsó tagozatában tanított tárgyak minél könnyebb befo­gadására. Óriási előnyt jelent, hogy idejüket közösségben töl­tik. A foglalkozások meghatá- i rozott időtartamúak. Mire sor \ kerül a tanórákra, képesekké , válnak a gyermekek arra, hogy huzamosabb ideig üljenek a : padban, tartósan egy adott té- : mára figyeljenek. A pedagógus már az első na- ; pókban — anélkül, hogy a kis- í diák úgynevezett fejlődési lap­ját látta volna — felismeri az ’ óvodába nem járt gyermeke­ket. Beilleszkedésük lényege­sen nehezebb. Sokkal több buktatóval jár, mint az egykori óvodásoknak. Ezért is született az az intézkedés, hogy minden gyereknek — aki a szülői ház­ban nevelkedett — kötelező az iskolai előkészítő. Az elneve­zésben már benne Van a cél: előkészíteni az iskolára. Pest megyében az 1977—78-as tanévben több mint 14 ezer gyermek kezdett tanulni az el­ső osztályban. Közülük 2 ezer 496-an jártak előkészítőre. A foglalkozásokat településenként — a helyi adottságokat figye­lembe véve — iskolában, óvo­dában, vagy a művelődési házban tartották. Ezeken — ugyanúgy, mint az óvodások­nak, csak lényegesen rövidebb idő alatt — matematika-mér- tan, környezetismereti, iroda­lom, ének, testnevelés és áb­rázolás-kézimunka órákat tar­tanak. Fél év, vagy egy év alatt szoktatják a kicsiket a 30—40 perces figyeléshez, egy­helyben üléshez. A pedagógu­sok megtanítják őket azokra az elemi ismeretekre, amelyek nélkül ma már egyáltalán nem boldogulnának az első osztály­ban. Hiába a legjobb nevelés, a szülői törődés, az előírt, ki­dolgozott nevelési programo­kat nem lehet pótolni. Báb a sok gyerekkel kevesebbet lehet egy embernek foglalkoz­nia, mint a szülőnek egy vagy két gyermekével, mégis a szakszerű nevelés, az óvodai közösség az, ami az egyént formálja. ' Krasznai Éva Munkáról, feladatokról Fiatal művészek aktívája A KISZ Központi Bizottsága szerdán Budapesten, a Fiatal Művészek Klubjában aktíva­ülést rendezett a művészeti főiskolák KlSZ-bizottsági tit­kárainak, a fiatal művészek közösségei, klubjai, valamint a művészeti intézmények KISZ-szervezetei képviselői­nek részvételével. Az aktíva­ülésen Maróthy László a Ma­gyar Szocialisita Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára konzultációval egy­bekötött tájékoztatót, tartott az MSZMP KB április 19—20-i üléséről, a XI. kongresszus óta végzett munkáról és a felada­tokról. OCSAI KULTURÁLIS NAPOK A színek regisztereiben: a Kis-Duna § Az őesal kulturális napok ke­li rétében Bakallár József fest- = ményeit az Egressy Gábor E Művelődési Házban állították E ki. A művek május 31-ig na- § ponta 19 és 18 óra között te- = klnthetők meg. EZ A NEGYVENEGYEDIK önálló kiállítása Bakallár Jó­zsefnek, aki 1940-ben szüle­tett. Bemutatkozott Szentend­rén, Budapesten, Ráckevén, Tokióban, Itáliában. Vitte festészetünk emberi üzenetét, hozza a képi híreket a Csen­des-óceán partjairól. Friss és gyors, alkotó és cselekvő. Az ócsai kiállításon is új műve­ket mutat be. Képes a meg­újulásra, telített tisztelettel is, számára Ócsa ugyanúgy életközpont, mint Párizs. Ál­mok, belső forrongások, a képzelet robbanásai között lé­legzik, ezzel a termő lükte­téssel készített mozaikot Bu­dapestre, Tokajba, Hajdúszo­boszlóra. Eddigi pályáját ma-, gyár és japán díjak kísérik. Jelentős közművelődési tevé­kenysége is. Mozgatója, szel­lemi motorb a Kisduna Ga­léria kiállításainak, s a nyári zebégényi szabadiskola taná­ra. A főváros és Pest megyei határterületén alkot, számta­lan festői motívumot kölcsö­nöz dunaharaszti, szigethalmi, Bakallár József: Ősz ráckevei, váci részletekből is, s nem marad a XX. kerület határai között.-u MI JELLEMZI ócsai tárla- .. [Hát, miben erősödött, újított, s mit fejezett be, mi motoz a szí­nek nyílt és rejtett regiszte­reiben? Régi élménye a Kis-Duna a négy évszak kóróival, nap- tűzben égő nádasával, csigái­val, rozzant kerítésekkel, holdkorongjával. Az ősi látomásokhoz ham­EGY TÖRTÉNELMI KRIMI A visegrádi koronarablás Ki volt Kottanner Jánosné? Leánykori nevén Wofram Ilo­na, előbb Székeles Péter sop­roni polgármesternek, majd özvegységre jutván egy bécsi patríciusnak a felesége. Férje az udvari kíséret tagja, ő maga pedig a királynénak, Er­zsébetnek, a komornája, bizal­masa. Mindez azonban ér­dektelen lenne a távoli utó­kornak, ha nem hagy hátra egy emlékiratot a magyar ko­rona elrablásának történetével, amelyben ő játszotta a fő sze­repet. A korona elrablása címmel a könyvhétre jelentet­te meg a Magyar Helikon (Eu­rópa) ezt az emlékiratot, ame­lyet Molly Károly fordított le, tett közzé és kísért jegyzetek­kel. Megtudjuk belőle, hogyan jutott el a korona a visegrádi fellegvár ötszögletű tornyának sokszorosan lezárt, lepecsételt és keményen őrzött kincses- kamrájából a komáromi várba, egy-két órával a leendő király, László születése előtt. Ki legyen a király? Mátyás mellett bizonyára elődje, Zsigmond a legtöbbet szereplő király a magyar nép. mesékben. Nem is csoda, hi­szen fél évszázadig viselte a magyar koronát — s , közben több másikat is, nem utolsó­sorban a német-római csá­szárit is. S talán azért is. mert Hunyadi János kapcsán bekerülhetett a balladákba, hi­szen Mátyás király apját — mai kifejezéssel — ő „fedezte föl.” (Román népmesékben a természetes apja volt Hunyadi Jánosnak.! Zsigmond azonban fiúutód ■nélkül halt el Leánya, Erzsé­bet már Habsburg Albert herceg felesége volt. így ami­kor Zsigmond haldokolt, nem­csak arról rendelkezett, hogy j Nagyváradon 'temessék el, ha- j nem utódot is ajánlott a ma- , gyár trónra. S a főurak meg a | városok meg is választották Albertet. De nem sokáig ural- 1 kodhatott. A délvidéki kato- I nai táborokat járva vérhasban megbetegedett, s meghalt. A királyné négyéves lányával és méhében magzatával Visegrá- don nagy gondba jutott. Ab­ban reménykedett, hogy fiút szül, s annak szerette volna biztosítani a koronát, de a nemesurak jó része a lengyel Ulászló királlyá választását szorgalmazta, s azt kívánta: Erzsébet menjen hozzá felesé, gül. Mellesleg Erzsébet ekkor 31, Ulászló pedig 16 éves volt. Vánkosban az ékszer Hogy haladékot nyerjen, Erzsébet feltételekkel elfogad­ta az urak ajánlatát. A felté­telek ugyan nem is teljesül­hettek volna, de a küldöttség elindult Krakkóba. Erzsébet pedig Kottannernéhoz fordult, s kitervelték a korona elrab­lását. Így írja le a résztvevő: „Amikor elérkezett az ideje, az, aki velem volt, a kápolnán keresztül szorongva jött az ajtóhoz és kopogtatott. Kinyi­tottam neki, majd mögötte is­mét bezártam ... Akkor ő a la. kairól levette á rápecsételt kendőcskét, amelyet a várnagy tett oda, kinyitotta az ajtót, szolgájával együtt bement, és keményen dolgozott a többi lakaton.” A terv sike­rült. A koronát azután be­varrták a várkápolnából „köl­csönzött” vörös bársonyván­kosba, s kicsempészték. „Mi­kor aztán az udvarhölgyek és az udvarnép készen voltak, hogy útra kelhessünk, az, aki velem volt, aggódott, fogta a vánkost, amelybe a sz^nt ko­rona be volt varrva, szolgájá­nak gondjaira bízta. A derék fickó akkor a vállára vette a vánkost, ócska tehénbőrt bo­rított rá, ennek hosszú farka voít, amely hátul lelógott, úgy­hogy mindenki utána nézett, és elkezdett nevetni.” A megkoronázott csecsemő így jutott a korona Komá­romba, s aztán nem kevés bonyodalom árán, az időközben megszületett Lászlóval, anyjá­val, nővérével, legfőbb gondo­zójával, Kottannernéval és a sok udvari néppel Székesfe­hérvárra, ahol a tizenkéthetes csecsemőt Kottannerné karján Szent István oltára előtt a szent koronával királlyá ko­ronázták. V. László azonban még sokáig nem uralkodhatott, s nemcsak azért, mert csecse­mő volt. Az ellenpárt időköz­ben behívta Ulászlót, királlyá választotta, megkoronázta — korona nélkül, de a többi ko­ronázási jelvények (palást, jo. gar, országaimé, apostoli ke­reszt, alba, stóla, vállkendő, öv, kesztyűk, mellkapocs, or­szágzászló) birtokában. Ulászló a várnai csatában, 1444-ben, a török ellen harcolva esett el. Hunyadi János később — 1452-ben — a csallóközi Kis­falud birtokával jutalmazta meg Kottannernét bátor tet­téért. Egyébként ebben az év­ben foglalta el a trónt tényle­gesen V. László, aki mindad. dig nagybátyjánál, Frigyes német királynál nevelkedett, mialatt Magyarországot Hu­nyadi János kormányozta. N. F. vas újdonságok csatlakoznak; rozsdás őszi falevelek. Egyik izgalmasan megoldott műve a mezőn látott elpusztult gólya. Anakronisztikus látvány, az élet jelképes madarának el­múlását jegyzi fel úgy, hogy ,a környezet nyári színpompá­jával feledteti a drámát. Új­szerűén egészséges érzékiség jellemzi szőlőscsendéletének ragyogását, ahol a duzzadt szemek októberi bősége szin­te elgurul, akár a briliáns. Egyáltalán' — most érte el ízlésének, tudásának ezt a mértékét, mely a néző szá­mára is kedvező. Kedvező, mert Bakallár megtalálta a probléma képi megoldásának optimumát. Azzal találta meg, hogy kellemes és mély a vi­zuális jegyek előadásmódja, s a szerkezeti kombináció le­írást, rejtvényt is tartalmaz, iránytűt a gondolkodáshoz és gyönyörködéshez. Egyeztetett, ötvözött látomásai felnagyíta­nak egy követ, asszonyt, csil­lagot, rokonítják a Dunát és az óceánt, mindent művészet­té gyűjtenek a természet bő ajánlataiból. E mindig újra- termő raktár Bakallár tiszta forrása, gazdagsága, jelene és holnapja. AMI ÖCSÄT ILLETI; Ró­nay György arról ír, két kin­cse van; a valóban páratlan román stílusú műemlék temp­lom és Falu Tamás költésze­te. S a kopj áfás temető, a se­hol másutt nem látható pin­cesor, a természetvédelmi te­rület, s az, hogy Ócsát hosz- szú csönd után felfedezi a film, a zene, a képzőművé­szet. Itt forgatják Sütő And­rás drámájának filmesített változatát, Ócsán vették le­mezre Kodály műveit, s a templom körüli faluszerkezet is a maga körkörös rendjé­vel; védett. Felfedezték a fes­tők is — az utóbbi években Bodnár Ede, Túri-Tóth Tibor, Kéri Mihály, Bodócsi Béla készített több vázlatot, grafi­kát, festményt. Ócsának gaz­dag a kulturális múltja, élén­kül' jelene is, melyet tények igazolnak; maga az ócsai kul­turális napok évenként ismét­lődő rendezvényei. Tavaly Klimó Károly illusztrációival, az idén Bakallár József fest­ményeivel ismerkedett az ócsai közönség. A nagyközsé­gi tanács tavaly is, idén is képzőművészeti alkotást vásá­rolt a leendő ócsai képtár számára, az idén Bakallár Jó­zsef őszi leveleit Jól válasz­tottak. Losonci Miklós HETI FILMJEGYZET Tappancsok, mancsok, állkapcsok Két kocka a Tappancsok, mancsok, állkapcsok című filmből. Balról: Chaplin. A filmművészet még javában élte néma kobzaikét, amikor már felfedezte az áílatsztáro- kat. Farkaskutyák, foxik, öl­ebek, korcs ebek, agárok, bull­dogok, bernáth egyik jelentek meg a filmeken, néha mint a színészek hű társai, kísérői mindenféle kalandokban, néha mint főszereplők, akik köré naiv meséket kanyarítottak, de néha még izgalmas bűnügyi fil­mek detektívjeként is „szere­peltek”. No és a lovak! A vadnyugati hősök csodálatos, mindent tu­dó, gazdájukat minden bajból kimentő lovai! A szélvész gyors csődörök és kancák, a pejek, az almásdeíesek, az éjfeketék, a csillagos homlokúak! Tom Mix legendás hófehér paripája! És hát még sok-sok más ál­lat. Fókák, majmok, delfinek, csacsik, elefántok — ki tudja, hányféle és hány állatból lett filmcsillag. A nézők meg együtt izgultak a film hőséért és lo­váért vagy kutyájáért — s né­ha talán jobban rokonszenvez­tek az okos állatokkal, mint a gyakran meglehetősen szerény elmebeli képességű filmbálvá­nyokkal. Messzire vezetne an­nak elemzése, miért ez a ro- konszenv. Most elégedjünk meg annyival, hogy nemcsak a nemzetközi filmművészetben követhető nyomon az állatsztá­rok foglalkoztatása: több ma­gyar filmben is láthattunk ál­lathősöket, legutóbb például (bár nem épp tegnap, és nem is némafilmben) Fekete István fe­lejthetetlen Bogáncsa volt ilyen főszereplő. Akit érdekelnek az effajta fil­mek, az most egy nem ötlette- lenül összeállított, úgynevezett snitt-filmet láthat a mozikban. Közel ezer játékfilm és több­száz híradó- és dokumentum, film anyagából válogatták ki azokat az állathősöket és azo­kat a jeleneteket, melyek a legérdekesebbek, legszórakoz- tatóbbak. A módszer hasonló a nemrég bemutatott Hollywood, Hollywood című filméhez, de bevallom, én ezen a nosztal­giákkal teli örökzöld sztárpa­rádén sokkal kevésbé jól szóra­koztam, mint az állatparádén. Rin Tin Tin, a legendává nőtt farkaskutya, „akinek” Holly­woodban szobra van, vagy a csodálatos paripa, Trigger nem váltak avíttá. „Stílusuk” ma is friss és üde. Az állatokon kívül persze ta­lálkozunk egy sor híres színész­szel is, akik vagy az állatok partnerei, vagy azok az ő part­nereik. ChapliUi Bob Hope, Tora Mix, Cary Grant vagy Liz Tay­lor — ez sem olyan rossz név­sor azért... Már ez is probléma? A most látható színes fran­cia film bizonyos rokonságot tart a múlt héten bemutatott Fogat fogért című ugyancsak francia filmmel. Legfőként ab­ban, hogy ez is humorosra „veszi” témáját, a bűnügyet. Georges Lauther rendezése azonban túl is megy kollégája, Hubert Cornfield munkájának szándékain, mert ő már az első percekben teljesen világossá teszi, hogy amit most a néző látni fog, az komolytalan, az vígjáték, az előre megfontolt szándékkal elkövetett szórakoz. tatás, precízen kiadagolt ötle­tekkel, szabályos időközökre bemért poénokkal, jóelőre ki­számított módon csattanó gé­gékkel. Lauther például elin­dítja a filmet egy olyan autós üldözéssel, amely csak arra jó, hogy produkálja azt a hullát, amelyet aztán a film többi ré­szében annyi viszontagságon keresztül szállítanak ide-oda, temérdek bonyodalmat okozva. Ám ez az autós üldözés egyben a hasonló — már-már kötelező bűnügyi filmbetétnek számító — jelenetek persziflázsa is, mert a kocsik teljesen abszurd bravúrokat visznek végbe, az­tán többször ki is cserélődnék: ugyanaz a márka „menet közben” ripityára törik, majd a következő kanyarban már teljesen ép, és nem is egészen olyan a színe, mint előbb, de a hajsza azért zavartalanul foly­tatódik. A film kesernyés humoráról külön lehetne szólni, de elég annyi is: végre egy vígjáték amelyen lehet nevetni, és amelynek a humora nem fá­radt, bágyadt, hervadt vicce­lődés, hanem filmhumor, azaz képekben, képsorokban, váratlan és szellemes vágások­ban nyilvánul meg. Félreértés ne essék: a Már ez is probléma? nem felülmúlha­tatlan, korszakalkotó remek­mű a filmvígjáték műfajában — de olyan rendező munkája, aki nagyon érti, hogyan kell film vígjátékot csinálni. És manapság, annyi (bel- és külhoni) gyengén vagy alig si­került, félórányi anyagból más­fél órásra feltupírozott, vagy az utolsó húsz percben teljesen kifulladó filmvígjáték után egy ilyen, jó értelemben vett profi munka igazi felüdülés. Marci az Antarktiszon Itt a gyereknap, illő, hogy valamilyen mesefilmmel — ha ez nincs kéznél (mint aho­gyan jelenleg nincs kéznél), egy mesefim-összeállítással üdvö­zölje a MOKÉP a gyerekeket. Dupla vagy semmi: két ilyen összeállítás is látható. Az egyik a kisebbeknek, a másik a na­gyobbaknak. A kicsinyeknek készült a Marci az Antarkti­szon. Négy rajzfilmből áll: két magyar és két szovjet rajzfil­met vetítenek. A Marci az An­tarktiszon és az Erdei sport- verseny magyar, a No, megállj csak\ és az A Vau nevű cica szovjet. A magyar filmek fel­újítások, az első 1965-ből, a második pedig 1952-ből (!) va­ló. Naiv ez az Erdei sportver­seny. Persze nem igazi mese­naivitás ez. Inkább az állatok, ról szólónak álcázott agitatfv- didaktikus tanmeséi álnaivitá' Ma már megmosolyogtatja i nézőt, az antikollektiv róka és a ragadozó imperialista far­kas, meg a rajtuk győzedel­meskedő erdei állatkollektíva, s a többi. Ha illene ilyet mon­dani egy rajzos mesefilmre; akár a sematizmus példájaként is nézhetnénk az Erdei sport- versenyt. De maradjunk in­kább annyiban: ez mesefilm, a legifjabb nézőkben talán nem ugyanazt a kesernyés szájízt hagyja majd, mint a felnőttek­ben. Takács István 1 »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents