Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-25 / 121. szám

1978. MÁJUS 25., CSÜTÖRTÖK l%Miiáit 5 t Erd tanácselnökénél Örökölt gondok, mai örömök A fejlődést meggyorsíthatja az összefogás Bronzveret, mahagóniburkolat Személyvagon-ispotály Dunakeszin születik újjá az úttörővasút is — Érd csodálatos fekvésű község. Csak rajongással szól­hatok róla. Van itt síkság, vízesés, fás és virágos terü­let. Ha ezt a nagyközséget valaki végigsétálja, megsze­reti. Ez persze külső benyo­más, mert ha valaki itt él, hamar látja a nehézségeket is, mert vannak sáros utak, ke­vés a járda, és a villany sem jutott el még mindenhova. Ezzel az ellentmondásos vallomással kezdődött a be­szélgetés Érd nagyközség ta­nácselnökével, dr. Benussi Silvióval. Az alig tizenhat négyzetméter alapterületű emeleti iroda nyitott abla­kán a régi balatoni út for­galmának zaja szűrődött be. Elindultak az első iskolás bu­szok is tanulmányi kirándu­lásra. Megkezdődött a hétvé­gi pihenő, de az elnöknek még dolga van. Az íróaszta­lon térképek és gépelt papír­lapok, akták és íróeszközök. A szikár, szemüveges ember már túl van a harmincon, de még messze a nyugdíjtól. Ta­lán negyvenéves lehet. Négy éve tanácselnök ebben a negyvenötezer lakosú nagy­községben, ahol az aktív ke­resők csaknem nyolcvan szá­zaléka Budapesten dolgozik. Személyesen talán még min­dig kevesen ismerik, de ne­vét már misztikum veszi kö­rül. Az ifjúsági klubok és az anti-diszkók politizáló miszti­kuma. A kocsmában rende­zett kulturális esemény is színtere lehet az érdi fiatalok számára a politizálásnak, ahol elmondják egymásnak véle­ményüket a cigánykérdésről, a lakáshelyzetről, sőt még a falu vezetőiről is. Örök megújulás • — Könnyű helyzetben va­gyok — folytattuk a .beszél­getést — hiszen ezeket a kér­déseket, melyekre most vá­laszt kérek, egy-egy ilyen ren­dezvényen is hallhatná. — Az egyenes kérdésre — ígérem — én is egyenesen fo­gok válaszolni. Műszaki' em­ber vagyok, mérnöki diplomá­val és úgy érzem, hogy még mindig jó szakmai ismere­tekkel rendelkezem. Amíg a szakmámban dolgoztam, rend­szeresen tartottam előadáso­kat külföldön, tanítottam itt­hon. Tanácselnöki feladatom­nak jól eleget tenni nagyon nehéz, sőt sokszor keserves, de végeredményben egy bi­zonyos pont után mégis fel­emelő érzés. Ez az a pont, amikor megvalósul valami a tervekből. Persze, ez egy láncreakció, hiszen újabb fel­adat mindig akad. Ez a vá­lasztott funkció örök, frázi­sok nélküli megújulást kíván. — önnek mint vezetőnek vállalnia kell a „generátor” szerepét is? — Igen. Gyakran mondom a körülöttem élő és dolgozó embereknek és természetesen magamnak is, ahoígyan mi most dolgozunk, a gőzgép hatásfokának felel meg, pe­dig már az elektromotor ha­tásfokánál kellene tartanunk. Tudom, ha nem lennének a legkülönbözőbb akadályok, sokkal könnyebben lehetne előbbre jutni. Gond, hogy nincs bölcsőde, de nagyobb gond, hogy még mindig ke­vés az óvoda. Gond, hogy még sok a járhatatlan út, de legalább akkora gond, hogy nincs minden házban villany. Jogosítvány nélkül ön sem ülhet be egy autóba, hogy azt vezesse. Képesítés nélküli pedagógusok egész sora tanít­ja a gyerekeket — én is tu­dom, hogy lelkesedéssel, oda­adással és nagy ambícióval, de — „jogosítvány nélkül”. Reggel fél hétkor, amikor be­jövök dolgozni, én is látom, hogy parkosítani kellene, vi­rágokat ültetni. De azt is lá­tom, hogy a nemrég ültetett fákat kitörték, a füvet leta­posták, a virágokat leszakí­tották. Hogy miért? Ne kér­dezze. Nem tudom. — Négy évvel ezelőtt ön­nek voltak „örökölt” gondjai, melyek jelentős része ma is létezik. A strand, a Kaszinó­szálló ... — Mindenkinek igaza van, aki ezeket számon kéri, de ez csak az egyik oldal. Például a Kaszinó-szálló, amikor még használható állapotban volt, nem mi rendelkeztünk vele. Mire megkaptuk, már olyan­ná vált, amilyen most. Hasz­nálhatatlan.' A strand állapo­ta azóta rosszabbodott roha­mosan, amióta nincs a me­dencében víz. Ma kutyás őrökkel kell megvédenünk azt, ami végeredményben mindenkié. Annak, aki a kér­dést felveti — igaza van. Jó lenne, ha a kérdezők abban is segíteni tudnának, hogy a rongálásokat megakadályoz­tuk, mert egy-két, vagy egy tucat őrrel csak időlegesen le­het a dolgokat megváltoztatni. Nehezen tudunk új értékeket megteremteni, de ha már meg­teremtettük — becsüljük meg. Nem eléggé látványos — Érden nincs játszótér. Az itt élő emberek is — sa­ját gyerekeik érdekében — biztosan vállalnának ilyen jellegű társadalmi munkát. Ezeknek az akcióknak a megszervezése mégis kudarc­ra van ítélve a tanácstagi be­számolókon, vagy a Hazafias Népfront gyűlésein. A szer­vezési módszereken nem le­hetne változtatni? — Főként a tanácsi appará­tusnak kellene előbbre lépnie, mert a mostani állapot még az esetleges spontán kezde­ményezéseket is meghiúsít­hatja azzal, hogy az egyéb­ként aktivizálható emberek nem tudják, kihez fordulja­nak“ ötleteikké^* kezdeménye­zéseikkel. — Eddig főként a gondok­ról volt szó. Az elmúlt négy évnek mi a legnagyobb ered­ménye? — Talán az, hogy hozzá­kezdhettünk a lakótelep épí­téséhez. Itt ez speciális szere­pet is kap, hiszen erőteljesen kisugárzónak kell lennie, hogy már jellegénél fogva is formálni, befolyásolni tudja a mái Érdet. Ez olyan állapot- változást jelent majd, melyet már mindenki kénytelen lesz tudomásul venni. Mert Érd ma is fejlődik, de szerteágazó gondjaiból adódóan ma még ez a fejlődés talán nem elég látványos. A tanácselnök mindkét ke­zével, mozdulatokkal is is­métli mondatát. Az energia mintha a kézben is feszülne és várna a kitörésre. Ez már így volt akkor is, amikor a csap- ágyüzemet vezette — talán születési adottság. Az alapoknál tartunk — Milyen közösséget érin­tő és személyes gondja van mpst? — A kettőt különválasztani nem tudom és nem is akarom, hiszen a munkám megmarad munkaidő utánra is. Az, ap­parátus legfőbb gondja, hogy a megkezdett és tervezett be­ruházások csaknem minde­nütt késnek. Egy százszemé­lyes óvodát szeptemberben át kellene adni. Most még csak az alapoknál tartunk. Nehe­zíti a dolgot az is, hogy szennyvízcsatornát is kell épí­teni és még ennek a munká­latai sem kezdődtek meg. Az a dinamikus fejlődési ütem, ami megindult az elmúlt év­ben, idén mintha lelassult volna. Az apparátus munká­ját is javítanunk kell, mert jó lenne, ha a tanács és a la­kosság között egészségesebb munkakapcsolat alakulna ki. Ez a tudatformálás talán le­hetővé tenné azt, hogy Érd lakossága, a közvélemény ne csak azt állapítsa meg, hogy mi az, ami nincs, hanem arra is adjapak tippet, hogy mi az, amit közösen meg tudnánk •valósítani. — Természetes, hogy ma­gánjellegű gondjaim is van­nak, hiszen átlagembernek te­kintem magamat. Nekem is van feleségem, családom, ott­honom. Az, hogy az itteni munkámat elvégezhessem, az I otthoni segítség, megértő tü­í relem, tudom, hogy nélkülöz­hetetlen. Állítólag — mond­ják a régebben pályán levő kollégák — a tanácselnökök­nek legnagyobb ^munkahelyi ártalmuk,. hogy sok szidást kell eltűrniük. Én nem sze­retném elfogadni és tudomá­sul venni ezt a megállapí­tást. A mi munkánkat azzal is lehet segíteni, ha nem bán­tanak. Ez persze nagyon ke­vés segítség. Tudom, hogy ön­magam elől kellene megszök­nöm, ha csak ülnék az elnö­ki székben. Az itteni gazdasá­gi egységek, politikai és tár­sadalmi szervek segítik a munkánkat. Ezek tények és nem frázisok. Tények azok is, hogy sok „névtelen” ellensé­gem is van. Ezek a „névtele­nek” a cigányok miatt harag­szanak. Nem baj — vállalom. Itt ez nem divatprobléma. — Kaptam olyan tanácso­kat, hogy „látszólag” foglal­kozzam csak ezzel a kérdés­sel. „Látszólag” ezt nem lehet csinálni. Sokszor a burkolt és kellemetlenkedő megjegyzé­sek olyanoktól is elhangza­nak, akiknek hivatalból egy­értelmű álláspontjuknak kel­lene lennie. Itt nem kedvez­ményekről van szó, hanem arról, hogy az itt élő cigány­ságnak ugyanannyi és minő­ségben ugyanolyan joga van, mint bármelyik érdi lakos­nak. ★ A beszélgetés után sietek haza. Eszembe jut a tanács­elnök egy-egy gondolata, vé­gül egyetlen visszatérő mon­dat ismétlődik. „Látszólag” én nem tudom csinálni... Lát­szólag ezt nem lehet csinál­ni... Útközben bemegyek egy trafikba. Egy ráérő vevő be­szélget a trafikossal. A ma­guk módján megvitatják a községpolitikát. — Ófaluban csak a forrás vize iható, dé intézkedésre hiába várnak... Jó lenne a látószöget tá- gabbra nyitni. Az udvaron elegáns, luxus­vagon áll. Favázas. Étkezőko­csi volt, most étteremnek ren­dezték be. Valamikor az Orient Expresszel közlekedett. [1912- ben építette az egykori Nem­zetközi Hálókocsi Társaság — a Companie Internationale des Vagons-Lits.] Csillognak rajta a magyar feliratú bronzvere­tek, mahagóni faburkolatok. Belül étterem, kényelmes szé­kek, asztalok gondoskodnak a vendégek teljes kényelméről. — Május elsejére ígértük az é.tkezőkocsi elkészültét, s be­tartottuk, amit ígértünk. Most már a Közlekedési Múzeumon múlik, hogy mikor állhat ismét a nagyközönség rendelkezésére a Városligetben. — tudtuk meg Gyepessy Ferenc termelési fő­mérnöktől, akivel a Dunakeszi MÁV Járműjavító negyedévi zárásáról, eredményekről és az év további terveiről beszélget­tünk. Vállalatunk tulajdonképpen egy hatalmas tmk-műhely, ahol két és fél ezer ember dolgozik. Üzemünk a négytengelyes vasr- úti személykocsikat javítja — tehervagonokkal nem foglal­kozunk. — Az üzem neve: járműjaví. tó. Mégis gyártanak új termé­keket, modern vasúti kocsikat is. — Nagyon keveset. Az idén 18 személykocsit gyártottunk a MÁV részére, 354 vagon idő­szakos javítását végeztük el. Negyvenhét felújított kocsit kapott a Posta — poggyász és postakocsit — és a GYSEV, a Győr-Sopron — Ebenfurt RT. Itt születik újjá a hűvösvölgyi úttörővasút négy személykocsi­ja is. — Hányféle szakmát talál­hatunk meg a gyárban, ame­lyek összehangolt munkája szükséges a zavartalan terme­léshez? — Gépjárműlakatos, eszter­gályos, hegesztő, fényező, kár- •pitos, festő, asztalos... szó­val igen különböző területek össz­munkájának eredménye­ként fut ki egy-egy sze­mélykocsi. — Milyen gyakran kell fel­újítani, karbantartani a vago­nokat? — A nemzetközieket — te­hát, amelyek külföldön is köz­lekednek. azokat évente kell felújítani, a belföldieken pedig másfél évente végzünk nagy­javításokat. 10—15 év — fél­időt jelent egy-egy vagon életé­ben. Körülbelül 25—30 éves a kocsi, amikor kiöregszik. A főjavítás, felújítás ideje 2—3 héttől két, két és fél hónapig terjedhet. A MÁV Járműjavító ered­ményesen zárta a negyedévet. A dolgozóik mindent megtesz­nek azért, hogy tudjanak ered­ményeket felmutatni. Az ápri­lisi kommunista szombaton kétezer ember vett részt. Ezzel is hozzájárultak a hazai, vas­úti közlekedés fejlesztésé­hez, hogy minél biztonságosabban, kényelmesebben utazhassunk a magyar vasutakon akár ideha­za, akár külföldi útnál vesszük igénybe a MÁV szolgáltatásait. H. Sz. Gy. Az idén 4500, 1980-ban pedig már tízezer hektáron terme­lik az országban a mákot, amely nemcsak étkezési célo­kat szolgál, hanem fontos alap­anyaga a gyógyszeriparnak is. A mák, rendkívüli kézimunka­igényességénél fogva minded­dig a kiskertek terméke volt, ami a nyersáruellátást bizony­talanná tette. A nagyüzemi termelés felté­teleit a Tiszavasvári Alkaloi­da Gyár máktermesztési rend­szere teremtette meg. A terme­lőgazdaságokat az ipar ingyen vetőmaggal, természtéstechno. lógiával és gépekkel látja el. Az egyenletes növényállomány A haltenyésztés élvonalában Világviszonylatban is élei» járunk az édesvízi haltenyész­tés módszereinek alkalmazásá­ban — állapították meg szer­dán, a harmadik országos ha­lászati tudományos nap alkal­mából, a halbiológiai kutatás fellegvárában, a szarvasi ku­tatóintézetben rendezett kol­légiumi ülésen. Az értekezleten olyan ta­pasztalatokról tartottak tájé­koztatót a haltenyésztő szak­emberek, amelyek a gyakor­latban már kiállták a próbát. A genetikai szétválasztás pél­dául egy-egy törzsállomány­nál igen gyors mennyiségi nö­vekedést jelent. A halegész­ségügyi kutatások , gyakorlati eredménye az édesvízi halak­nál előforduló betegségek meg­előzése és gyógyítása. kialakításához besugárzással csírátlanított mákkeveréket vet­nek. Kémiai eljárással gyom- talanítják a talajt, s kombájn takarítja be a mákot. Az új ágazat a mezőgazda- sági üzemeknek garantált jö­vedelmet ígér, ami még növel­hető a hazai mákfelesleg kül­földi értékesítésével. A mák­termelés melléktermékét, a to­kot korlátlanul fogadja az alka­loida gyár, amely jelenleg im­portra szorul. Az üres gubóból kivont alapanyagból — a mor­finból — fájdalom-, köhögés­csillapítók és egyéb gyógysze­rek készülnek. Ambrus Sándor A mikor én Jávor Pállal filmeztem — csettintett ujjaival Rén Áron bácsi, aztán felkapta a sörösüve­get és nyakig töltötte poharamat. Mosolyogtam. Tudtam: tiltakozásom csak olaj a tűzre. Erzsiké néni, a fele­sége, megértést kérőén pillantott rám. Csippentettem a szememmel. Vártam a történetet, a nagy sztorit. Mintha nem tudnám, hogy az élet a hétköznapok szürke tégláiból épül, csak a mi képze­letünk vakolja esztendők teltével káp­rázatosra, hihetetlen szépségesre. Ilyen élet az Áron bácsié is. Rén Áron 1905. január 10-én született Erdélyben. Nem szívesen emlékezik gyermekkorára. Apját, anyját nem is­merte. Lelencgyerek volt. A lelenc­könyve elsárgult lapjai a mai napig őrzik a nevelőszülők neveit, hajdani címeit és azt is, hogy mikor milyen ru­hadarabot kapott az államtól. A megke­serített gyermekkor rettenetes dokumen­tuma ez a könyvecske, amit * iratai kö­zött őrizget. Hánytál, vetette a sors. Világoson Bo- hus bárónál szobainas, aztán kiscse- lédnek szegődtették, majd kéményseprő inasnak, amikor annyi verést kapott, hogy a szökés minden keserűségével megváltás volt számára. Szeretett volna tanulni, szeretett volna gépeket csinál­ni, szerkeszteni, ahogy mondta, de csak addig jutott, hogy éhbérért a mozigépész mellett segédkezhetett. Kalandos élete Battonyára vetette, őhnan Budapestre, Ekkor már majdnem húsz esztendős. És boldog ember. Boldog, mert a Citroén cég képviseleténél kap munkát. Végre gépek között élhet. Tanul, olvas, igyekszik bepótolni az elmulasztottakat. Autószerelő lesz. Hatszáz hónap E '’ létének nevezetes dátuma: 1927. augusztus 30. Leteszi a sofőrvizs­gát. Aztán egy fél évszázadig ül a volán mellett. — Áron bácsit soha nem csábította más szakma? — Nem. Talán, ha mérnök lehettem volna, otthagyom a volánt. Node nem lehettem. _— Ötven év alatt sok helyen volt so­főr Áron bácsi, sok embert megismert. Mire emlékszik vissza a legszívesebben? — Sofőrködésem legszebb napjaira. Amikor a színészek mellett dolgoztam, mint sofőr. Az Egy asszony visszanéz- ben Jávor Pál ivótársa voltam. De mint sofőr szerepeltem filmen Bilicsi Tiva­darral, Tasnádi Fekete Máriával, Csör- tos Gyulával, Somogyi Nusival és má­sokkal. Nagyon szerettem velük dolgoz­ni. Sokszor éjjel nappal a kocsiban ül­tem, fárasztó volt nagyon, de nem hagy­tam volna ott a munkámat semmi pén­zért. . Az asztalon halomban hevernek a ré­gi iratok, igazolványok. Az egyik igazo­lás arról szól, hogy munkahelyén nél­külözhetetlen. A dátum: 1945. január 22. Egy másik orosz—magyar nyelvű igazolványát Kuzminov ezredes írta alá 1956. november 19-én, hogy a JA 778-as rendszámú kocsival éjjel-nappal közlekedhet. M eggondolt, megfontolt mindent, mielőtt cselekedett volna. Szak­máját sohasem cserélte fel jobb keresetért, pedig megkísértették né- hátT^zor. Negyvenötben és ötvenhat­ban nagyon sokan a gyors meggazdago­dás reményében kereskedtek, üdetel­tek, ő nem. Megmaradt sofőrnek. Min­dig jól érezte magát a volán mellett. Munkáját megbecsülték. S amire büsz­ke: nem volt olyan karambolja az ötvfen esztendő alatt, hogy akárcsak egy napra is bevonták volna jogosít­ványát. — Hatvannyolcban nyugdíjba men­tem, de nem bírtam sokáig otthon tét­lenül — mondja. — Tovább dolgoztam. Tavaly decemberig. — Elég volt 27-től 77-ig — folytatta némi töprengés után. — Most már iga­zán élvezni akarom a nyugdíjamat. Az idén már nem ültem volán mellett egyetlen órát feem. — Es hogy tölti napjait? — Tíz éve önkéntes rendőr vagyok. Szóval most is. Meg bejárok a taxisok nyugdíjasklubjába. Segítek • kirándulá­sokat, klubesteket szervezni. Aztán meg szeretek olvasni. Megszoktam a volán mellett. Ha állt a kocsim, én olvastam. Hát így telnek a napjaim. A hét utolsó napját kivéve. Mert esz. tendők óta már minden szombaton dél­előtt találkozik a régi cimborákkal, s egy-egy korsó sör mellett beszélgetnek. — Elégedett Áron bácsi? — Én? De még mennyire! _ ? — Hiszen ötven évig azt csináltam, amihez kedvem volt. Hány ember mond­hatja el ezt magáról? Hm. Azt hiszem nem sokan. F ürkészem az arcát, közben arra gondolok: valóban kevesen mond­hatják el kortársai közül. Feleme. lem a poharat, köszöntőm Áron bácsit, aki hatszáz hónapig ült a volán mellett, s boldog, elégedett. Bába Mihály Alkatrészek Orenburgba Az Orenburg:! gázvezetékhez készülnek alkatrészek a Telefongyár nagykátai gyáregységében. A szerelde dolgozói a transzformátor­tekercsek alkatrészeit szerelik össze. Bozsán Péter felvétele Alapanyag a gubó NAGYÜZEMI RENDSZERBEN TEREM A MÁK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents