Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-18 / 115. szám

1978. MÁJUS 18.. CSÜTÖRTÖK TMían Környezettanulmány — Érden A Mély utcától a Rózsadombig Buktató kövekkel kirakott, meredek úton baktatunk föl Erd-Öfaluba. Csak a lábunk elé nézünk, sehova máshova, nehogy az előttünk haladó sorsára jussunk: egy vigyá­zatlan lépés, és térdre esett a bakáig érő sárban. A cigá­nyok, akik erre laknak és el­járnak innen dolgozni, min­dennap legalább kétszer meg­teszik ezt az utat. A látogató­csoport: a cigány lakosság helyzetével foglalkozó Pest megyei koordinációs bizottság tagjai. Saját keresetből Érden 181 családban 788 ci­gány él. Körülbelül kéthar­madukra már nincs gondja a tanácsnak: lakásuk van, a sa­ját keresetükből élnek, a szomszédok befogadták őket. A községben csak négy éve foglalkoznak tervszerűen a cigányok életkörülményeinek javításával. Egyik legnehe­zebb feladat a mumkába- állítás. Az is baj, hogy Érden kevés a munkahely, tehát az amúgy is nehéz körülmények között élő cigányak ingáz­ni kényszerülnek. Többségük szakképzetlen, sokan nem is bírják a nehéz fizikai mun­kát. A munkaerő-vándorlás oka az, hogy nem látnak ma­guk előtt távlatot és nem is mindenütt élvezik a vezetők és a munkatársak bizalmát. Bár Érden csak lassú hala­dást sikerült elérni, a jelen­legi ötéves terv első két évé­ben a cigányok közül mégis többen jutottak lakáshoz, mint az előző öt év alatt. Nem tudnak spórolni Ofaluban legalább száz ci­gány él. Többségük életveszé­lyesen csúszós hegyoldalban. A buktató utcán, ahol most fölfelé kapaszkodunk, hegyi pincék és a hegyoldalba vá­gott barlangok láthatók. Bi­zonyára nem egy család húzta meg magát ezekben a barlan­gokban, amíg a földbe vájt üregekhez képest jobb lakás­hoz jutottak. Az egyik rozzant tetejű ház előtt két fiatalasszony áll, in­tenek a vendégeknek: tessék csak bejönni! A ház belül lehangoló. A hegyoldalon lefolyó víz alá­mossa az épületet, a ned­vesség a plafonig húzódik. — Nincs is kedvünk semmit csinálni! — mondja Németh- né, aki a sógornőjével együtt gyes-en van otthon. — Ezt a házat már nem lehet rendbe­hozni, szeretnénk minél előbb elköltözni. — Van valami spórolt pén­zük? — Hogy lenne? Nyolcán vagyunk, három keresetből élünk, de most ketten is gyes-en vagyunk. A férjem hat hónapot volt kórháziban, a gyerekem is. — Téged hogy hívnak? — Németh Lajosnak — fe­leli a kisfiú. — Nem jársz óvodába? Az anyja felel helyette: — Nem veszik be, mert gyes-en vagyok... Nagyjából hasonlóan élnek a többiek is a Mély utcában, ahonnan nem is megyünk to­vább, mert járhatatlan az út. Innen az idén egy család köl­tözik el Érdligetre, a község Rózsadombjára. Oláhnéf kicserélték Erd-Parkvárosban, ahová tartunk, 106 család 400 tagja él. A felnőttek sátorban, a gyerekek sárkunyhóban alsza­nak. A putrikba tíz-tizenöten zsúfolódnak be. Oláhnét ke­ressük, akiről legendákat me­sélnek. Az asszonytól a lakás- körülményei miatt állami gondozásba vették az öt gye­reket. A legkisebb egyéves, a legnagyobb hét. A család, ro­konság összefogott, tanácsi se­gítséggel építettek neki egy házat. Oláhné három hónap­ja dolgozik, Pestre jár, a bér­letét a buszon büszkén mu­tatja a kalauznak. Azóta két szobát rendezett be. Tiszta a lakás, öt magát is mintha ki­cserélték volna, most ad ma­gára. Várja haza a gyerekeit, akik óvodába, iskolába jár­nak majd. Példája talán követőkre ta­lál. Nekünk? Soha! Az újtelepre és a központi kerületibe nem megyünk. Ott már a beilleszkedett és beil­leszkedőben levők laknak. A szegény rokonokkal nem szí­vesen állnak szóba. Innen már rendesen járnak a gye­rekek iskolába. — Érd-Parfcváros, Avar ut­ca. Két kis kőház és négy fó­liasátor vesz körbe egy kis teret. Itt Rostás István a pa­rancsnok. Negyvenkét éves, százszázalékos rokkant. Tizen­hét évet dolgozott, építőbri­gád-vezető volt. Társadalmi munkája: cigánybizottsági összekötő. Hogy valójában hány csa­lád lakik itt egykupacban, ne­héz lenne kibogozni, de össze­sen tizennyolcán vannak. Most nagy a fölfordulás. Min­den holmijuk a szabadban, asztalok, edények, tűzhelyek, az egyiken gusztusos ebéd fő. Két hónapja lebontották a parancsnok agyagkunyhóját, új, nagyobb téglaház épül a helyébe, tanácsi segítséggel. Már alapozzák. Amikor a házat lebontották, felhúztak négy fóliasátrat, azok csak egy-egy ágyat fed­nek. De ez csupán az esőtől véd, semmi mástól. A sátrak­ban számos gyerek, egyik szebb, mint a másik. A kö­rülményekhez képest nagy a tisztaság. Tiszta az ágynemű, a felnőttek ruhája is, a gye­rekek a homokdombon ját­szanak, attól piszkolódnak össze. Rostás István felnőtt gyere­kei már dolgoznak. Az egyik fia építette az idén az apró, egy helyiségből álló házat. A második gyereket várják, az már kicsi, de tiszta otthonba érkezik. A fiatal apa ágyiban van, sajnáljuk, hogy feléb­resztettük, éjszaka dolgozott. — Mennyibe került a ház? — Huszonötezerbe. — Kapott valami segítsé­get? — Nem, semmit. Mindent a két kezemmel hordtam ösz- sze. A fóliasátor előtt négy-öt év körüli kisfiú áll. Érett arcú, okos gyerek. Lakatos Zolinak hívják, mutatja, hogy valódi ágy van a sátorban, negyed- ; magával alszik rajta. — Jársz óvodába, Zoli? —r Igen — mondja bizonyta- i lanul. — Szeretsz ott lenni? — Szeretek. — Mi szeretnél lenni? — Autós. — Apukád sokat keres? — Sokat. — Nektek mikor lesz háza­tok? — Nekünk? Soha... Vannak példák Érden nehezíti a cigányság építkezéseit, hogy drágák a telkek. Kölcsönt kaphat, aki dolgozik, többen kaphatnának, mint amennyien kérnek, sok­szor az is kap, akinek nincs megtakarított pénze. De ez a ! pénz legfeljebb csak telekre j lenne elég. | A látogatást követő megbe- ! szélésen a megyei vezetők j sejtetni engedték, hogy 1980- j tói Érdnek nagyobb lehető- I sége lesz arra, hogy — leg- alább részben — pótolja ne- I gyedszázados lemaradását, s j valamelyest enyhüljenek szo- I ciális, kommunális gondjaik, j Több kell, hogy jusson tehát a cigányoknak is. A tanácstól azonban addig is, máris na­gyobb öntevékenységet vár- nak. Érdemes az Örkényi vagy: a nagykőrösi példával alapo-1 sabban megismerkedni. Hatos Erzsébet Körséta a tavaszi vásárén Párt- és állami vezetők tekintették meg a BNV-t Körséta a vásáron... Az rlsö sorban Földes László, a Hungexpo vezérigazgatója, Havasi Fcrenej Borbély Sándor, Bíró József és Borbándi János. A BNV megnyitója után — melyről lapunk első oldalán számolunk be — a párt- és az állami vezetők körsétára indul­tak a vásár területén. Első­ként az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság pavilonját ke­resték fel, ahol Sebestyén Já­nos, az OMFB elnökhelyettese számolt be arról, hogy a mű­szaki fejlesztés újdonságai megfelelően segítik a hazai ipa. ri vállalatok gyártmányfejlesz­tését. A beruházási programokat segítve A séta következő állomásán, az Oktatási Minisztérium pa­vilonjában, Polinszky Károly miniszter tájékoztatta a látoga­tókat. Elmondta, hogy a felső- oktatási intézményekben kifej­lesztett számítógépes rendszer nagymértékben meggyorsíthat­ja a beruházási programok tel­jesítését, mert segít kiválaszta­ni a műszakilag alkalmazható legjobb módszereket. A kohászat kiállítási pavi- •íónbaii is'á hazái- technikai új-' donságokra hívta fel a’figyel-! met a vendégeket fogadó, Gá- csi Miklós államtitkár. A Csepel Autó kiállításán: Növik Béla vezérigazgató —. baloldalt —t tájékoztatja Havasi Ferencet és Borbély Sándort Bozsán Péter felvételei A KISZ Központi Bizottságának oklevelét kapták Mindenki egyenlő résit... Ezüstszínű csőkígyók ka­nyarognak a százhalombattai olajvárosban: az időt pergeti vissza az emlékezet. Tizenhat év alatt hatalmas gyáróriás nőtt ki a földből: 1962-ben pontosan megjelölték a fino­mító helyét, 1965-ben pedig már működött az évi egymil­lió tonna kőolaj feldolgozásá­ra alkalmas atmoszférikus és vákuumdesztillációs üzem. Két évvel ezelőtt már csak­nem nyolcmillió tonna feldol­gozott kőolaj hagyta el Száz­halombattát. Adandó készenlét A Dunai Kőolajipari Válla­lat szüntelenül fejlődő gyár­óriás. A gépmonstrumok kö­zött emberi sorsok formálód­nak. Itt csak egyetlen dolog számít: a munlza. S akik az élenjárók közé tartoznak: a Halász László ifjúsági szocia­lista brigád. S ha tagjairól, a tizenhat szerkezeti lakatosról elmondjuk azt is, hogy leg­fontosabb feladatuk a DKV rendkívül értékes berendezé­seinek rendszeres karbantar­tása, a desztillációs tornyok belső szerkezetének tüzetes vizsgálata, teljesen nyilvánva­ló: a vegyiparban — s külö­nösen ezen a munkaterüle­ten — univerzálisan képzett mesteremberekre van szük­ség. Százhalombattán minden- |ki egyöntetűen vallja: a Ha­dász László ifjúsági szocialis­ta brigád tagjai pontosan ilyen emberek. A brigádveze­tő, Izsó József látogatásunk idején szabadságát töltötte, így távollétében Németh Mi­hállyal beszélgettünk a kö­zösség hétköznapjairól. — Munkánk állandó ké­szenlétet igényel: fel kell ké­szülnünk a váratlan üzemza­varok gyors elhárítására. — mondta a rokonszenves, 35 éves szerkezeti lakatos, aki 1969 óta dolgozik a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál. — Ilyen esetben nincs mellébeszélés, hazamenetel, bármikor jelent­kezik a hiba, gyorsan kell cse­lekedni. Szerencséire a mi kollektívánkban ez így ter­mészetes : mindegyikünk egyenlő részt vállal a munká­ból... A brigád 1968-ban alakult meg: a hegesztőműhelyből ki­vált szerkezeti lakatosokból. Tizenhatan dolgoznak együtt: a legfiatalabb a 21 esztendős Kovács József, a rangidős a rövidesen nyugdíjba vonuló 6o éves Plozner Aurél: az if­jabb korosztályhoz tartozók, s az idősebbek mindig remekül megértették és kiegészítették egymást. Névadójuk Halász László lett: az a fiatalember, aki 1968-ban — a Budapesti Kőolajipari Vállalat szerelőié­ként — az ÁV—Il-es üzem indulásánál robbanás követ­keztében életét vesztette, ár­ván hagyva akkor négyéves kisfiát. Az újonnan alakult brigád pedig lelkiismeretesen és önzetlenül patronálta — természetesen a DKV egész kollektívájával együtt — az apa nélkül maradt családot. Megértik egymást S a brigád szorgalmas, hi­bátlan munkájával fokozato­san kivívta az elismerést. Az elmúlt években több alkalom­mal is elnyerték az aranyko­szorús jelvényt, s a vállalat kiváló brigádja címet. Ez per­sze nem csoda, hiszen egy ta­valyi példa jól érzékelteti helytállásukat: a fenolos üzem 102-es tornyának halasztha­tatlan átalakításával három hét alatt végeztek, úgy, hogy körültekintő szervezéssel — miközben napi teendőiket is ellátták — vállalták a három műszakot. S persze nem hagy­hatjuk figyelmen kívül egyéb vállalásaikat. Társadalmi munkában napozóstéget épí­tettek a balatonakarattyai vállalati üdülőben, aktívan kivették részüket a Duna-par- ti csónakház felújításában, s a brigád tagjai letették név­jegyüket a városi sportpályá­nál is: a kerítést — csaknem teljes egészében — maguk készítették el. Megtalált közösség S a csőkígyók között — em­beri sorsok. Németh Mihály Kiskunfélegyházáról érkezett az olajvárosba: lakást kapott, feleségével nyugodt körülmé­nyek között nevelheti két kis­lányát. Korábbi munkahelyé­ről csak hét végén járhatott haza. — Nemcsak a fárasztó uta­zás ért végett százhalombattai letelepedésemmel. A munka­helyemen és a városban ösz- szetartó, egymást segítő kö­zösségre leltem. Ma már úgy tűnik, mintha mindig itt él­teim volna... S a kép csak akkor lesz tel­jes, ha leírjuk: a Halász László ifjúsági szocialista bri­gád elnyerte a KISZ KB In­téző Bizottsága által alapított — a Nagy Október tiszteletére indult munkaversenyben ki­tűnt, s ifjúsági brigádok ré­szére alapított — jubileumi oklevelet. F. G. A külföldi cégek áruválasz­tékát tekintették meg ezután: az Amerikai Egyesült Államok standján ruházát! .cikkek gyár­tásáról és raktározásáról kap­tak ízelítőt, a svájci kiállítók pedig automatikus vezérlésű szerszámgépeket mutattak be. A szovjet pavilon okos gépe Számos látnivaló kínálkozott a BNV legnagyobb csarnoká­ban, az A-pavilonban is. Itt kaptak ugyanis helyet a mű­szeripar és híradástechnika új termékei. Csupán a magyar vállalatok mintegy 1800 féle cikket sorakoztattak fel. A pavilon szovjet kiállításán sok egyéb technikai újdonság mellett, külön felhívták a fi­gyelmet egy új típusú számító­gépre. Ennek külön érdekessé­ge, hogy kifejlesztésében öt szocialista ország mérnökei működtek közre. A Szovjet­unió budapesti kereskedelmi képviselője és a kiállítás igaz­gatója vezetésével a vendégek megtekintették azt a gazdag dokumentációs bemutatót is, amelyet a magyar—szovjet ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerző­dés aláírásának 30. évfordulója alkalmából állítottak össze. Gazdag termékválasztékról kaptak képet a román és cseh­szlovák kiállításokon, az NDK bemutatóján pedig két újdon­ság is felkeltette az érdeklő­dést. Egyik ezek közül az egy­beépített automatikus számlá­zó- és írógép, amelyhez kész programokat is szállít a gyártó cég. Másik pedig az öt-tíz kilo­méteres körzetben használható korszerű adó-vevő készülék. Megtekintették a séta során a lengyel és a bolgár műszaki cikkeket is, utóbbiak közt kü­lönös figyelmet szenteltek a magyar vállalatoknak ajánlott komplett fúrógép családnak. Kooperációban magyar vállalatokkal A tőkésországok külkereske­delmi cégeiknek kiállításai kö­vetkeztek ezután. Korszerű franc.i, olasz, angol műszerek, berendezések kínálták magu­kat. Nagy-Britannia standján például számítástechnikai és adatelőkészítő- és -feldolgozó eszközöket állított ki 'bárom angol cég. Az NSZK kiállításán arról tájékoztatták az első vá­sárlátogatókat, hogy a kiállí­tásra érkezett kétszáz vállalat többsége eredményes kooperá­ciót folytat hazai gyárakkal. Először vesz részt a tavaszi BNV-n Brazília. Különféle jár­műalkatrészeket hoztak a szak- bemutatóra. A svéd Datasaab Electronic társaság pedig szá­mító- és adatfeldolgozó gép; rendszert kínált megtekintés, re. Képet kaptak a párt- és ál­lami vezetők a magyar műsza­ki cikkek fejlődéséről is. A hagyományoknak megfej lelően idén is berendezték az A-pavilon előtti vitrinsort. Ez­úttal tizenkét hazai vállalat KGST integrációban elért eredményeit ismerteti a kiállí. tási anyag. Pest megye sokrétű kínálata Űtbaejtették sétájuk során a vendégek a vásár leglátványo­sabb kiállítását is: a szabadtéri járműbemutatót. Itt nagy fi­gyelmet szenteltek a Csepel Autógyár korszerű tereoiárói- nak és speciális tehergépkocsi­jainak is. A D-pavilonban rendezték meg az erősáramú berendezé­sek kiállítását: ide is ellátogat­tak a vendégek. Nem kerülte el figyelmüket a Mechanikai Müvek úi. svájci licenc alap­ján. szovjet—magyar kooperá­cióban gyártott, festékszóró be­rendezése sem. Nagy érdeklő­dés kísérte a magyar Chemi- mas Külkereskedelmi Vállalat működés közben bemutatott alumíniumtubust gyártó gép­sorát. A B-navilonban megáll­tak a százhalombattai DKV nagydíjas benzol termékénél is. Délután kettőkor nyitotta meg kapuit a BNV a nagykö­zönségnek. Ezzel egyidőben megteltek a tárgyalótermek, s megkezdődtek az első üzleti tárgyalások. Ma. délután Rét órától tekinthető meg ismét a kiállítás. D. Gy. I 4

Next

/
Thumbnails
Contents