Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
ao 1978. Április 9., vasarnap Grafika — osztályzatra A kétszáz éves fennállását finneplő Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola bőrműves, bútorműves, dekoratív festő, dekoratív szobrász, fotóillusztrátor, alkalmazott grafikus, játékkészítő grafikus, kerámiakészítő, könyvmfives, ötvös, textiltechnikai-rajzoló szakosztályában jelenleg há- romszázharminckét fiatal tanul. Képűnk Csohány Kálmán grafikusművész óráján készült. Szemléletet formáló, termékenyítő plasztikák Gondolatok Olcsai-Kiss Zoltán pilisvörösvári tárlatáról Művész és közönség egymás- ratalálásón>ak jegyében rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria, a Pilisvörösvári Gimnázium és Közgazdasági Szak- középiskola KISZ-szervezete és igazgatósága Olcsai-Kiss Zoltán kamarakiállítását a tanintézetben. A szobrász, aki nemcsak műveivel agitál, hanem élete is személyes példa az elkötele. zettségre, a forradalmi ifjúsági napokat választotta tárlata időpontjául, mintegy ezzel is dokumentálva, hogy a vállalt témák drámád megformálása mindig eszmei igényességgel párosul munkásságában. Harminchat kisplasztika, tizenhárom plakett és négy grafikai vázlat volt a kiállítás anyaga — az elmúlt harminc esztendő termésének legjava. Köztük olyan munkák, mint a két Olvasó lány 1950-ből, a bu_ dapestd Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjának háromalakos Mártíremlék- műve 1958-ból, az egy esztendővel korábban alkotott Vak Bottyán, vagy az évtizede évről évre visszatérő Cervantes- figurák: Don Quijote és San- cho Pauza. Olcsai-Kiss Zoltán szobrai már-már lakonikusan tömörek. Formái egyszerűségük ellenére is képesek megmutatni azt a szándékot, amellyel kékészül tek. Lányalakjai (Olvasó, öntöző) és idestova három évtizedes Vödrös fiúja még klasz- szicista, egyfajta megszépítő stilizáltságot mutat. A Mártíremlékmű már a teljes azonosulás jegyében fogant, TV-FIGYELO Hubay. a hatvanadik születésnapját most ünneplő Hubay Miklóst köszöntötte a tv csütörtökön este két egyfelvo- násosának bemutatásával. Lévén a szerző egyetlen főhivatású — szinte csak a párbeszédes szépirodalmi műfajban tevékenykedő — drámaírónk, a fordulatos cselekmény, a feszes szerkezet, a míves hangzású mondatok felől nem lehetett kétségünk. Az viszont, hogy a tehetséggel és biztos szakmai . tudással papírra vetett matéria ilyen kellemesen élvezhető változatban került a képernyőre — a tv egyik legrégebben tevékenykedő, ám mindmáig az egyik legtehetségesebb tv-rendezőnknek, Zsurzs Évának köszönhető. Igaz, újabban igen-igen ritkán tűnik fel a neve a stáblisták végén, ám ez a (kényszerű?, véletlen?) kihagyássorozat teljességgel észrevehetetlennek tűnt mind a Mennyből egy angyal című háromszögdrámában, mind pedig az Antipygmalion szobrászkonfliktusában a művészi megújulásnak ebben a furcsán sikertelen kísérletében. Bizonyára sok néző gondolt arra, amíg e jó játékok hatásosan eljátszott tv-változatait nézte, hogy bizony hasznos lenne, ha kedves dobozunk gazdái nemcsak az efféle, ün ■ népi alkalmakkor, de amúgy, általában is fölvállalnák a legmostohább színpadi műfaj, az egyfelvonásosok istápolá- sát. Mert tudvalevő — sajnos —, hogy színházainknak e harminc, ötven percek nemigen kellenek: évad fut évad után, míg két, három ilyen külön darab színpadot kap valahol. A stúdiókban viszont ott a használható tér és tehetség — miért ne láthatnánk hát sokkalta többet ezekből a dramaturgiáról dramaturgiára vetődő mostohagyerekekből. Családi kör. Néhány Pest megyei nézőtársunk is ott ült a Családi kör péntek esti adásának helyszínén, ahol e familiáris sorozat együttélési vetélkedőjének a legjobbjai gyűltek össze részben bemutatkozni, részben tovább versenyezni abból, hogy mit mondjon az apa, ha azt kérdi a fia; s mit az anya, ha rápirít a lány ... Aki figyelemmel kíséri Kelemen Endrének ezt a jól kitalált, ám hullámzó színvonalú műsorát, az joggal dicsérheti, hogy újabban — immár három egymást követő adásában — ott szerepelt ez az óbécés vetélkedő. Joggal mondhatni: megújult, f öldob ódat t ettől a sorozat: míg korábban csak magunkban duruzsoltuk a té- .ova nevelési igeneket és nemeket, most már a szabatosan megfogalmazott faggatózásokat mérlegelhetjük. E mérlegeléshez — persze elsősorban a már említett Pest megyeieknek — további jó érveket kívánunk! Akácz László Természetesen vállalt következetesség ez Olcsai-Kiss Zoltán számára. Hiszen tanulmányait az első világháború szakította félbe; hadifogoly, majd vöröskatona Oroszországban. A bécsi és párizsi emigráció évei nemcsak a művésszé érés és válás folyamatát jelentették, hanem a rádöbbenést is a vi. lág ellentmondásaira. Olcsai- Kiss Zoltán soha nem szemellenzősen szemlélte a kor vajúdó problémáit. Cselekvőén kereste helyét és mondott véleményt. Ennek az eszmei vállalásnak szemléltető erejű megvalósítása tükröződik a Mártír- emlékműben: a helytállás és a vállalás felelőssége, a világot továbbvivő gondolatok sokrétűsége. A nyolcvanhárom esztendős művész plasztikái nap mint nap újrafogalmazzák ezt a többszólamúságot. Mindenekelőtt a mintázófára és a lelki rezdülésekre érzékenyen reagáló plasztika alakíthatóságá- val. Azzal a gondolati gazdagsággal, amelyre az utóbbi másfél évtizedben termékenyítő- leg hatott az építészet, a színház és az irodalom művészete. Nemcsak programszerűen, hanem átérezve a Shakespeare és Cervantes-alakok lényegét: kortársainkká téve őket el- esettségükben és nagyszerűségükben egyaránt, önmaga teremtette, mesebélien míves figuráiban — Sírva vigad a magyar, Koldus-muzsika, Bohóc I. és II-, Basszista — ez az igényesség folytatódik és válik összetett értékűvé a színházi plaketteken. A múlt értékei válnak így szemléletessé, fel. híva a figyelmet az egyetemes kultúra kisugárzó hatására. Ol. csad-Kiss Zoltánnak ezek a tárgyiasuló gondolatfüzérei és groteszkbe hajló puttói egyben azt is mutatják, hogy az expresszív ábrázolással új vonás jelent meg művészetében. S ez nemcsak a művek intimitásából fakad, hanem abból az érdeklődésből is, amely megtermékenyíti fantáziáját. Végtére is Olcsai-Kiss az érzelmek szobrászt költője, olyan felvérte- zettséggel és biztonsággal, amely egyszerre avatja őt ihletett művésszé. Találkozása a pilisvörösvári fiatalokkal az elmondottak miatt volt fontos esemény. Szemet tágító és szemléletet formáló, mint amilyenek a szobrai. M. Zs. Mi akarsz lenni? FELELNEK A SZIGETSZENTMÁRTONI ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOK Elismerten jó tanintézet a szigetszentmártoni általános iskola. Nincs is baj a pedagógus-utánpótlással, jó a légkör az iskolában, s mert mindig elegendő a jó tanár, kiváló eredményeket tudnak elérni. Az utóbbi tizenöt évben mindössze két tanuló nem fejezte be az általános iskolát a községben, s a végzetteknek kilencvennyolc százaléka tanul tovább szakmunkásképzőben vagy középiskolában. Vagyis, ahogy mondani szokták: ló az iskola statisztikája. Már az ötödikben A nyolcadikosok az idén már pályát választottak. — Az én osztályom már döntött — mondja Pop Jánosné, a nyolcadikosok osztályfőnöke. — Nem ebben a tanévben beszéltünk először a pályaválasztásról, ez ötödikes koruktól foglalkoztatja őket. Azóta tudják, hogy valamire készülniük kell. Természetesen, van olyan tanítványom, aki csak az idén tudott választani, s még az is meglehet, hogy némelyikük döntése nem életre szóló. De azoknak, akik nem gimnáziumban folytatják tanulmányaikat — s a többség ilyen — valamilyen irányba el kell indulniuk. — Milyen segítséget kapnak a pedagógusok a pályaválasztási munkához? — Egyre többet. Az írott tájékoztatók egyre részletesebbek és jobbak, a munkahelyekkel és a középfokú oktatási intézményekkel pedig régi és erősödő kapcsolataink vannak. Az osztálynaplót lapozgatjuk. Az idei nyolcadikosok valamennyien tovább tanulnak. Többségük szakmát választott, a gimnáziumot csak a legjobb tanulóknak javasolják. A tanárnő minden tanítványát jól ismeri. Ismeri a szüleiket is, többségüket is tanította. Ismeri a gyerekek szociális helyzetét, képességeiket, jellemüket. Azt mondja, a fiataloknak nagyon reális elképzeléseik vannak az életről, a munkáról és ez megnyilvánul a pályaválasztásban is. Az érettségi fontos Szűcs Erika rózsás arcú, szőke kislány, nagyoa öntudatos. — A szüleid mivel foglalkoznak? — Édesapám munkavezető a gyárban, édesanyám adminisztrátor. — És te? Döntöttél már? — Már ötödikes korom óta tudom, hogy egészségügyi szakközépbe megyek — mondja határozottan. — Hol akarsz dolgozni? — Bölcsődében. — Jártál már bölcsődében? — Még nem. — Akkor honnan tudod, hogy azt szeretnéd? — Elsős voltam, amikor született egy kishu- gom és ismerek más kisgyerekeket is. Nagyon szeretek velük foglalkozni, nagyon szép munka. — De ott tisztába kell tenni a gyerekeket... — Nem baj — feleli —, én attól nem irtózom. — Magad határoztál? — Anyukám is biztatott, hogy menjek erre a pályára. Ö is egészségügyis szeretett volna lenni, de meggondolta, gépírónő lett. — Arra soha nem gondoltál, hogy szüleid foglalkozását folytasd? — Nem, a mi osztályunkban mindenki más lesz, mint a szülei... — Szerinted mi határozza meg, hogy ki, mit választ? — A tanulmányi eredmény. Aki nem jó tanuló, nem tanul tovább. Én hármas vagyok, nem valami jó... — És ha ötös lennél? — Törekedtem, de nem vagyok elég szorgalmas. A hármas az én pályámon még éppen elmegy. — De ha mégis ötös lennél? — Akkor se választottam volna mást. — És ha nem vesznek fel? — Akkor varrónő leszek. Van olyan ipariskola. — Leérettségizel? — Mindenképpen szeretnék. Az érettségi fontos. — Miért? — Ügy hallottam, érettségivel könnyebb állást kapni... Nem lesz furcsa? Fekete Teréz édesapja tehenész, édesanyja otthon van, sokan vannak testvérek. — Melyik tárgyból állsz jól? — Testnevelés, ének. — Elméletiek közül? — Jobb vagyok a gyakorlatikban. — Mi leszel? — Fodrász. — Ez már végleges? — Ha fölvesznek'.' Akkor Tökölön tanulok és Kiskunlacházán járok iskolába. Először kereskedő akartam lenni, a nővérem is az, de a fodrászat jobban tetszett. — Van hozzá tehetséged? — Szeretek hajjal bánni, az anyukámét is én szoktam berakni, a nővéremét meg vágni. — Jó dolguk van a fodrászoknak? — Az nem jó, hogy sokat kell ugrálni, de amúgy szép, tiszta munka. — Te jársz fodrászhoz? — Ügy havonta egyszer. — Nem hallottad, Allegro molto I A kórházban ™?den egyszerűbb. \ ________________ A tárgyak es az embe rek is. A formák természetesebbek, az emberi lélek tárulkozóbb. Talán azért van így, mert minden kórháznak két kijárata van. Az egyik a napfényes, zajos utcára vezet. Vissza, az emberek közé. A másik ... Itt minden őszintébb és mindennek célja van. A vastag szőnyeg azért kerül ide, hogy elnyelje a lépések zaját A folyosóra helyezett szék egy percnyi pihenés a kórterem és a mosdó között. Az örökzöld virágok az émelyítő szagokat enyhítik. A kép a falon megnyugvást, feloldódást kínál. A kórházban betegek vannak, orvosok és nővérek. A betegek körül ott ólálkodik a halál. Az orvosok, a nővérek a halálra leselkednek. Ez az, ami összekapcsolja őket és ez az, ami különbözik közöttük. A beteg az orvosban bízik, az orvos az emberi szervezet erejében. I Az orvos gyógyít- Szikével, műsze! ___________ rekkel, gyógyszerekkel. Sz óval. És gyógyít — újabban — a művészetekkel is. Amikor három esztendővel ezelőtt először csendült fel muzsikaszó a váci Szőnyi Tibor kórház tágas aulájában, megilletődve ülték körül a zenészeket betegek, orvosok, nővérek. A gyakran fájdalomba torzult arcok kisimultak, s a szemek sem a láz tüzétől ragyogtak. Bach és Mozart muzsikája feledtette a szenvedést, s gyújtott új hitet: élni kell, élni... Aznap este kevesebbet törődtek önmaguk bajával a betegek. Lámpaoltásig a hangversenyt idézte vissza mindenki. Nemcsak azok, akik részesei voltak. Akiket az ágyukhoz kötött a betegség, szerencsésebb társaik szavából hallották vissza az élményt. Aznap este kevesebb fájdalomcsilla, pító és altató fogyott. Mégis nyugod- tabb, pihentetőbb volt a betegek álma. Abban az esztendőben még két hangversenyt adott a kórházban a váci Musi- ca Humana kamarazenekar. A hatás mindkétszer megismétlődött. Azóta rendszeresek itt a hangversenyek. A Musica Humana mellett fellépett a ma már országos hírű: váci KISZ- kórus is. Az idén januárban pedig a Magyar Rádió könnyűzenei osztálya rendezett hangversenyt, amelyről felvétel is készült. A hangversenynek négyszáz hallgatója volt Az idén a Musica Humana és a KISZ- kórus mellett hangversenyt ad itt a váci zeneiskola és a budapesti XVI. kerületi zeneiskola is. S várják újra a Magyar Rádiót, ezúttal komolyzenei programmal. természetrajzához tartozik: ha nem tudja elfoglalni önmagát, nincs más gondolata, csak a saját baja. Ez pedig semmiképpen sem segíti gyógyulását. Képzelődik, a legrosszabbra gondol. Sej. téseit, félelmeit továbbadja betegtár. sainak, de azokat vissza is kapja azoktól. Mit tehet az orvos, a nővér? A gyógyszer ilyen esetben nem segít. Es egyikük sem ülhet egész nap a beteg ágya mellett, hogy elterelje figyelmét bajáról. De segíthet az irodalom, a könyv. Ma már hét osztályon kölcsönözhetnek könyveket ebben a kórházban a betegek. S az idén még újabb három osztályon vezetik be a könyvkölcsönzést. A választék jelenleg kétezerötszáz kötet, 6 most kaptak az Egészségügyi Minisz| A beteg ember tériumtól további harmincötezer forintot könyvtárfejlesztésre. S akinek ez sem elegendő: könyvet is vásárolhat a kórház aulájában. A szép- irodalom mellett elsősorban egészség- ügyi ismeretterjesztő köteteket. Tavaly már több, mint kétszázezer forint értékű talált gazdára. Ebben a kórházban a zene mellett az irodalom is a gyógyulást segíti. Akárcsak a képzőművészet. Tavaly — kísérletképpen — két kiállítást rendeztek, szintén a kórház aulájában. Uhrig Zsigmond festőművész tárlatát, több mint kétezer ember tekintette meg. Három nap alatt! Igaz, nem csupán a betegek gyönyörködhettek a festményekben: úgy szervezték a kiállítást, hogy a beteglátogatóknak is módjuk nyíljon a képek megtekintésére. S hasonló sikere volt a Vácott élő képzőművészek nyári tárlatának is. I Részlet Párkányi Bertalanná 1978. 1 __________ január 27-én kelt véleménylapjából: (Ilyen véleménylapot mi nden beteg kap a kórháztávozás előtt, amelyen leírhatja észrevételeit, panaszait, javaslatait.) Nemcsak azt szeretnénk megköszönni a kórház orvosainak, nővéreinek, hogy meggyógyítottak. Azt is, hogy muzsikával igyekeztek elfeledtetni velünk, hogy betegek vagyunk. Bár senki sem szokott kellemes emlékekkel visszagondolni a kórházban eltöltött napokra-he- tekre, ez a hangverseny mégis olyan emléket adott mindannyiunknak, amit nem akarunk elfelejteni. A véleménylapot Párkányi Bertalan- nén kívül még öt, azóta már gyógyultan távozott beteg írta alá. A kórházban minden természetes. A vér nem kelt iszonyatot. A vér: élet. A vér azt jelenti, hogy a szív dobog. S hogy a szív a megszokott ritmusban do. bogjon, a szike, a gyógyszerek, s a gyógyító szó mellett segít a muzsika, az irodalom, a képzőművészet is. P. P. mennyit keresnek? — Kérdeztem a fodrászt, de nem mondta meg. — Ez sokat számít neked? — Hát... mondjuk, számít, mert sokan vagyunk testvérek. Nekem az ösztöndíj is számít... Mondták az osztálytársaim, hogy ha fodrász leszek, hozzám jönnek. — Tudod, hogy a fodrászoknak borravalót szokás adni? — Tudom. — És mit kell ezért csinálni? — Hát, ha kedves az ember, akkor jobban szeretik. .. — Mennyit szoktak adni? — Nem is tudom... Öt forintot...? Vagy kettőt...? Ezt nem tudom pontosan. — Nem lesz majd furcsa, ha te is kapsz? — Először biztos szégyellem majd, amikor a zsebembe dugják. — Tudsz jobb foglalkozást, mint a fodrászat? — Tudok, de az elérhetetlen. — Mi az? — A tanári. Nem vagyok olyan jó tanuló. De leérettségizem. Mit figyelsz? Tizennégy éves fiú, korához képest tekintélyes bajusz- szal. Azt mondja, a bajusz nem nagy eset az ő korában, már egy hetedikesnek is van. Ugratják is őket a lányok. A bajuszos fiú neve Nyéki Károly, az édesapja mozgalmi ember, anyja adminisztrátor. Ö tanár lesz, eldöntötte. — Mennyi az átlagod? — Négy egész öt. — Elsők közé tartozol? — Harmadik vagy negyedik vagyok. — Mi befolyásolja szerinted a pályaválasztást? — A szülők foglalkozása is befolyásolhatja, mert otthon beszélnek róla, így meg lehet ismerni a munkájukat. És befolyásolja a tanulmányi eredmény is. — Otthon mikor kérdezték meg tőled először, hogy mi szeretnél lenni? — Hatodikos koromban. Mondtam, hogy szeretnék tovább tanulni. — Tanár leszek. — Milyen szakos? — Testnevelő és még egy szákot választok mellé. Léhetőleg fizikát. — Szoktad figyelni a tanárokat? — Igen, és elképzelem, hogy én majd hogy csinálom. — Mit figyelsz ilyenkor? — Azt, hogy a testnevelő tanár, hogy vezeti le az órát, a gyakorlatok vagy a játékok, hogy következnek egymás után. Az is tetszik, ahogy a fizikatanár tanít. — Mi tetszik benne? — Az, hogy megköveteli a szabályok .ismeretét. Ez nagyon fontos. Mindennek a törvény az alapja, a gépek és a műszerek működésének is. Nyolcvan százalék Busch Ildikó komoly kislány. Pap tanárnő azt mondta róla, hogy vele olyan jól el lehet csevegni. Valóban, bámulatosan gazdag a szókincse, szabatosan, választékosán fejezi ki magát. — Szüleid? — Édesapám köszörűs, édesanyám raktáros. — És te? — Én táncos szeretnék lenni. Vagy óvónő... — Még nem döntöttél? —Én döntöttem, de az előbbire kevés az esélyem. — Miért? — Mert egyrészt az országban kevés ilyen intézet van. Én vegyestáncot akarok tanulni és ezt csak két helyen tanítanak. — Egyrészt. De másrészt? — Másrészt sok gyerek van, aki nálam tehetségesebb. Én csak tizenkét éves koromban kezdtem a táncot, két évet kihagytam, mindjárt a harmadikba vettek fel. — Korodnál vagy képességeidnél fogva? — Isis. — Te vagy a legjobb a gyártelepi csoportban? — Nem, de a legjobb csoportban vagyok. — Szüleid? — Nem szóltak bele. Nem ők döntöttek. De örültek, hogy ezt választottam. Ök is azt mondják: szép pálya, próbáljam meg. ★ A pályaválasztáshoz még gyerekek, de már felnöttes komolysággal mérlegelik a lehetőségeket. Meglehet, hogy mostani elhatározásuk nem végleges. A lényég azonban az, hogy nem félnek a jövőtől így vagy úgy, dolgozó emberek akarnak lenni. Mint a szüleik, a tanítóik. Hatos Erzsébet
