Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-08 / 82. szám
«*«“ 1tfolg xJlinap 1978. ÁPRILIS 8.. SZOMBAT Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Ha a munika befejezése mégis elhúzódik, akikor ez kétségtelenül politikai okoknak tulaj, donítható. A dolog lényege az, hogy az Egyesült Államok kormánya határozatlan, követke. zetlen magatartást tanúsít és állandóan azokra a körökre te- kintget, amelyek kezdettől fogva ellenezték a megállapodást, mindent megtesznek meghiúsítása érdekében és ellenőrzés nélkül nukleáris és rakétafegy. verkezést igyekeznek folytatni. Ez az oka annak, hogy az amerikai fél a tárgyalások során több ízben megpróbálta a saját érdekeinek megfelelően módosítani, sőt kétségbe vonni mindazt, amiről korábban már megállapodás született és igyekezett olyan kérdések felvetésével akadályozni a tárgyszerű vitát, amelyek tulajdonképpen a megegyezésre való készség hiányát takarják. Olyan törekvéseknek is tanúi lehetünk, amelyeknek célja az, hogy a tárgyalásokon való előrehaladást és általában a megállapodás sorsát összekapcsolják és más politikai kérdésekkel, ily módon nyomást gyakorolva a Szovjetunióra. Az Egyesült Államoknak ez a törekvése már röviddel a vla- gyivosztoki találkozó után megnyilvánult. Hatására az egyezmények megkötésé érdekében végzett munka gyakorlatilag elakadt, sőt több kérdésben visszalépés történt. Nagy erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy a megbeszéléseket visszavezessük a vlagyivosztoki megállapodás által kijelölt mederbe. Ezt végül is sikerült elérni. Elvi megállapodásra jutottunk néhány további kérdésiben és jelentősen szűkítettük az egyezmény véglegesen még ki nem dolgozott cikkelyeinek körét. Ez nagyrészt a Szovjetunió türelmes és építőjellegű magatartásának köszönhető. Világos, hogy az Egyesült Államok részéről teendő válaszlépések nélkül nem lehet megoldani a tisztázatlan kérdéseket. Ám őszintén szólva, eddig nem voltunk tanúi ilyen lépéseknek. Ügy tűnik, hogy az Egyesült Államokban egyesek hajlamosak a megállapodás megkötésére irányuló készségünket lehetőségként értelmez, ni arra, hogy egyoldalú előnyöket szerezzenek az Egyesült Államok számára. Csak ezzel magyarázhatók azok a próbálko. zások, hogy a tárgyalásokon figyelmen kívül hagyják a szárnyasrakéták korlátozása tekintetében kialakult egyetértést, vagy szovjet rakétákra vonatkozó indokolatlan korlátozásokat követeljenek, ugyanakkor azonban szabad kezet igyekeznek biztosítani az Egyesült Államoknak a hadászati fegyverrendszerek korszerűsítésére, új típusok létrehozására. Határozottan visszautasítunk minden arra irányuló kísérletet, hogy elfogadhatatlan feltételeket erőszakoljanak ránk. Álláspontunk változatlan: a Szovjetunió a megállapodás mielőbbi megkötésére törekszik, de csak olyan megállapodást A Szovjetunió egyértelmű döntéseket vár Vance Moszkvába utazik Moszkvában hivatalosan be-1 jelentették, hogy a létrejött | megállapodások alapján április második felében a szovjet | fővárosba érkezik Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. A J látogatás során megbeszélése-' két folytat a Szovjetuniót és! az Egyesült Államokat kölcsö-| nősen érintő kérdésekről, be-! leértve a hadászati fegyver- rendszerek korlátozásáról szóló egyezmény előkészítését. A Szovjetunió pozitív és egyértelmű-döntéseket vár az Egyesült Államoktól a két or. szag kapcsolatait és a nemzet • közi helyzet alakulását alapvetően befolyásoló tárgyalásokon egyaránt. Carter döntése: elhalasztják a neutronbomba gyártását Carter amerikai elnök pénteken írásos nyilatkozatban jelentette be: úgy döntött, hogy meghatározatlan időre elhalasztják a neutronbomba gyártását. Az elnök szerint azonban a végső döntést arról, hogy az Egyesült Államok korszerűsített harcászati erőit felszereljék-e neutron-robbanófejekkel, csak később hozzák majd meg. E döntést — hangoztatta Carter nyilatkozata — befolyásolja majd, „hogyan alakul a Szovjetunió hadászati és harcászati erőinek fejlesztése”. Vietnami—kambodzsai konfliktus Hanoi ájabb kezdeményezése Hanoi pénteken újabb diplomáciai erőfeszítést tett elhúzódó vietnami—kambodzsai konfliktus megoldására. Ngo Dien, a vietnami kormány szóvivője ismertette a vietnami kormány pénteken közzétett dokumentumát, amely újból pontosan meghatározta Vietnamnak a két ország között húzódó határvonalról vádlott álláspontját. A tengeri határok kijelöléséről folytatandó tágyaláaok alapjául szolgálhat a VSZK kormányának 1977 májusában közzétett nyilatkozata Vietnam partmenti vizeiről, kontinentális talapzatáról. E nyilatkozatban Hanoi kifejezte szándékát, hogy „a különböző tengeri övezetekkel, s az egyes országok kontinentális talapzatával kapcsolatos problémákat Vietnam az érdekelt országokkal tárgyalások útján, a függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása alapján, a nemzetközi jog és gyakorlat elveivel összhangban akarja rendezni”. Éppígy a tárgyalások alapját képezheti a kambodzsai külügyi szóvivő 1978. január 15-i nyilatkozatának 6. pontja, amely szerint „a demokratikus Kambodzsa kormánya a valóságos helyzetet szem előtt tartva akarja rendezni a problémákat a területi vizeivel kapcsolatban álló országokkal”. „A VSZK kormánya úgy véli — hangoztatja a dokumentum —, hogy e két nyilatkozatból kiindulva a felek megkezdhetik eszmecseréjüket a tengeri határok kijelöléséről. Vietnam kormánya kész arra, hogy szerződésit írjon alá Kambodzsával egymás kölcsönös tiszteletben tartásáról és a két ország közötti határokról, miként az az 1978. február 5-i nyilatkozatban is megfogalmazódott.” IZRAEL dél-libanoni agresz- sziójának felszámolása ismét a távoli jövőbe tolódott. Izrael ugyan bejelentette, hogy április 11. és 14. között részlegesen kivonja csapatait a megszállt déli országrész egyes területeiről. de az izraeli hadsereg egységei továbbra is megszállva tartják majd Mardzsa- jun várost, valamint Dél-Liba- non középső és keleti részének más stratégiai fontosságú pontjait. Izrael egyértelműen elutasítja azt, hogy csapatai elhagyják a nyugati szektort. fogad el, amely teljes egészében összhangban van az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveivel, ténylegesen megtestesíti azokat az alapvető elveket. Nem kívánjuk, hogy a megállapodás bármiféle előnyöket biztosítson számunkra, a másik fél hátrányára, de ugyanezt várjuk el az Egyesült Államoktól is. Számos más olyan leszerelési kérdésről is folynak tárgyalások, amelyeknek megoldása már régóta időszerű. A neutronfegyver létrehozására és Európában történő elhelyezésére vonatkozó tervek elleni tömeges tiltakozó mozgalom láttán az Egyesült Államok és néhány más NATO-tagország megpróbálja félrevezetni a közvéleményt. Olyan látszatot igyekeznek kelteni, mintha haj. landók lennének e kérdésről tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval. Valójában alku tárgyává szeretnék tenni a neut- ranfegyvert, össze akarják kapcsolni egyéb, teljesen más jellegű kérdésekkel. E mögött csak egy törekvés rejtőzhet: az a szándék, hogy megkerüljék a Szovjetunió által a neutronfegyver gyártásáról való kölcsönös lemondásra tett konkrét javaslatot. Itt az ideje, hogy egyes nyugati vezetők komolyan elgondolkozzanak azon, mekkora felelősség terheli őket a béke sor. sáért saját népük, az egész emberiség iránt. A Szovjetunió a maga részéről folytatja erőfeszítéseit, hogy előre lehessen lépni a katonai enyhülésihez, a leszerelésre való áttéréshez vezető úton. Ezt a politikát folytattuk eddig és folytatjuk a jövőben is. Elvtársak! Mi senkit sem fenyegetünk. Az állítólagos „szovjet veszéllyel” kapcsolatos szólamok — csak a nemzetközi enyhülés ellenségeinek koholmányai. Egyetlen célból tökéletesítjük védelmünket: azért, hogy meg-, bízhatóan védelmezhessük a Nagy Október vívmányait, a szovjet emberek, barátaink és szövetségeseink békés munkáját. Ezt a magasztos célt szolgálják a szovjet hadsereg és a haditengerészeti flotta harcoVéget ért az IKP kongresszusa Az Indiai Kommunista Párt XI. kongresszusa pénteken befejezte munkáját. A kongresszus ismételten kifejezésre juttatta az indiai kommunisták eltökéltségét, hogy szövetségben az ország összes haladó erőivel, tovább folytatják a dolgozó nép jogaiért vívott harcot. A kongresszus befejező, plenáris ülésén, utolsó alap- dokumentumként, egyhangúlag elfogadták a szervezeti munkáról szóló beszámolót. A küldöttek ezután megválasztották az országos tanács tagjait. A központi bizottságnak megfelelő vezető szervbe egyhangúlag 125 tagot és 13 póttagot választottak. S. A. Dange, a párt országos tanácsának volt elnöke és Rad- zsesvara Rao, az IKP országos tanácsának főtitkára ismét a párt legfelsőbb szervének tagja. Berlinguer állásfoglalása a Merő-ügyben Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára csütörtök esti televíziós felhívásában határozottságra intett a terrorizmus és Moro elrablói elleni harcban, ugyanakkor a mindenfajta zsarolással szembeni kategorikus visszautasításra szólított fel. „Az állam legyen hajthatatlan — mondta az OKP főtitkára. — Ami annyit jelent, hogy be. tűről, betűre alkalmazzák a törvényt az alkotmány keretében és adják meg a rendőrségnek és a bíráknak a lehetőséget, hogy hivatásukat gyakorolhassák. A terrorizmus elleni harc az ország minden polgárának ügye, mert a terrorizmus az ellensége a dolgozóknak és mindenkinek, aki a demokratikus haladásért harcol” — fejezte be Berlinguer. Moro elrablói, az álfcurradál. mi „Vörös Brigádok” pénteken újabb merényletet követtek el: Genovában pisztollyal többször rálőttek Felice Schiavetti- re, a genovai gyáriparosok sző. vétségének elnökére, amikor az lakásából kijövet gépkocsijába akart szállni. Közlemény Mengisztn moszkvai látogatásáról Tovább szélesednek a szovjet-etiép kapcsolatok Mengisztu Haile Mariam alezredes, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke, miniszterelnök 1978. április 3—5 között munkailátoga- tást tett a Szovjetunióban. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, aki Moszkván kívül tartózkodik, április 5-én telefonon meleg, baráti beszélgetést folytatott Mengisztu Haile Mariammal. Ennek során Brezsnyev elismerését fejezte ki Mengisztu Haile Mariamnak és személyében az egész etióp népnek azokért a jelentős eredményekért, amelyeket az ország forradalmi vívmányainak és szuverenitásának a nemzetközi reakció mesterkedéseivel szembeni védelme során értek el és további sikereket kívánt az új élet építéséhez. Mengisztu Haile Mariam köszönetét mondott Leonyid Brezsnyevnek azért a lankadatlan figyelemért, amelyet az etióp nép harcának szentelt, és azért az Internacionalista segítségért és támogatásért, amelyet a Szovjetunió nyújtott tíz etiópiai forradalomnak. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Mengisztu Haile Mariam megbeszéléseket folytatott egymással. Elégedetten állapították meg hogy a két ország közötti baráti kapcsolatok minden területen gyümölcsözően fejlődnek. A Szovjetunió és Etiópia közötti baráti kapcsolatok és együttműködés alapjairól szóló nyilatkozat továbbfejlesztéseként megállapodás született az államközi, valamint a társadalmi szervezetek és intézmények közötti kapcsolatok kiszélesítéséről, a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés, valamint a kereskedelem kérdéseivel foglalkozó szovjet— etiópiai kormányközi bizottság felállításáról, a nemzetközi kérdésekben folytatandó rendszeres konzultációkról. A felek elítélték az Etiópia ellen Ogadenben indított agressziót, az afrikai államok egységének aláásására, a bel- ügyeikbe történő beavatkozásra, a fejlődés útjára lépett o. szágok helyzetének gyengítési, re törő imperialista és má._ reakciós erők mesterkedéseit. A Szovjetunió és a szocia lista Etiópia síkraszáll azér. hogy az ENSZ alapokmánya é az Afrikai Egységszerveze ide vonatkozó határozatai cél jával és elveivel összhangba. „Afrika szarván” mielőbb lét rejöjjön a terjeszkedési tér vekről való lemondáson, a államok szuverenitásának, te rületi egységének, határai! sérthetetlenségének és az egy más belügyeibe való be nea. avatkozás elvének tiszteletbe: tartásán alapuló tartós béke. Mindkét fél elítélte az im perialista és más reakció erők arra irányuló kísérleté hogy a Vörös-tenger partja mentén fekvő országok, köz tűk Etiópia, törvényes jógáivá! és érdekeivel ellentétben test vérgyi'lkos háborút robbant sanak ki a Vörös-tenger térségében és ellenőrzésük ala vonják a területet A közel-keleti helyzet meg vitatása során élesen elítélté a Libanon elleni izraeli agressziót, amelynek célja Liba non déli területeinek elfogla lása és a Palesztinái Felszabá dítási Szervezet szétzúzása. P. felek véleménye szerint a kü löntárgyalásokkal kapcsolata izraeli és egyiptomi mesterke dések védőpajzsul szolgálna Izraelnek ahhoz, hogy folytassa az arab országok elleni ag- ressziós cselekményeit. A Szovjetunió és Etiópia síkraszáll azért, hogy az er> alkalmazásáról való lemondá elve a nemzetközi élet meg-’ másííthatatlan törvényévé váljék: mindkét fél törekedni fof az erőszakról a nemzetköz kapcsolatokban történő lemondásról szóló nemzetközi szereződés mielőbbi megkötésére. Mindkét fél megelégedését fejezte ki a megbeszélések eredményessége és a tanácskozásokon a feleket érintő kérdésekben megnyilvánult nézetazonosság miatt. Mengisztu Haile Mariam köszönetét mondott azért a szívélyes és meleg fogadtatásért, melyben őt és kíséretének tagjait részesítették. Franciaország, választások után Mit tervez Barre? A francia választások utáni legkiemelkedőbb belpolitikai esemény „Barre után Barre" szalagcímekkel jelent meg a párizsi lapok első oldalain, tudatva, hogy Giscard d'Estaing köztársasági elnök ismét volt miniszterelnökét bízta meg kormányalakítással. Az immár harmadik Barre-kormány csütörtökön megtartotta első ülését, ahol Giscard ismertette az új kabinet előtt álló — nem csekély számú — feladatokat. Régi arcok Az elnök szerint a kormánytöbbségre adott szavazatok azt az óhajt fejezték ki, hogy „felfordulás nélkül is előre lehet lépni”, s a kormánynak most be kell váltania ezt a reményt. Minthogy 1981-ig nem lesznek választások az országban, az erőket a cselekvésre lehet fordítani — jelentette ki. Elsődleges célként — Barre elgondolásaira építve — a francia gazdaság talpraállítását jelölte meg, s nem nélkülözve az ily alkalmakkor szokásos kincstári optimizmust, hozzáfűzte: „A kormány immár napirendre tűzheti a többi nyugat-európai partner gazdaságnövekedési ütemét meghaladó gyorsabb fejlődést, természetesen az ország gazdasági egyensúlyának szempontjait is figyelembe véve”. Mindenesetre figyelmeztette a minisztereket, ne feledkezzenek meg róla, hogy a nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság még korántsem ért véget, és hiú reményeket táplál, aki azt hiszi, hogy Franciaország egymagában kivonhatja magát hatása alól. A kabinet egyébként — eltekintve néhány új arc megjelenésétől, és,, attól, hogy Barre nem tartott fenn magának külön miniszteri tárcát — nem sok változást tükröz. Mint a francia sajtó megállapítja, az új kormány tulajdonképpen egyenlő a régivel ... A L’Europe szerint a kormányt — élén a miniszterelnökkel — „sok folytatólagosság, és nagyón kevés változás jellemzi”. A L’Hu- manité megállapítja, hogy Barre a régi kulcsminisztereket sorra megtartotta, némi átcsoportosítást végzett viszont ugyanazoknak az arcoknak a helycseréjével. Ennek ellenére a Giscard— Barre kettős reformterveket is szellőztetett a minisztertanácson, homályosan utalva arra, hogy szükség van a törvényhozási eljárások egyszerűsítésére, az ellenzékkel való szorosabb párbeszédre. Törékeny egyensúly Ez utóbbi szándék Giscard választások utáni első rádió- és televízióbeszédéből már kitűnt, amikor kijelentette, hogy a „nemzeti közösség egyenlő tagjainak" tekinti azokat is, akik a kommunistákra vagy a szocialistákra adták voksukat. Az elnök beszédében úgv vélte, most már azon kell lenni, hogy „észszerű együttélés” váljék lehetségessé, s hajlandónak mutatkozott az ellenzék vezetőivel folytatott tárgyalásokra is. Giscard ugyanis kitűnően átlátta a választások után kialakult bonyolult belpolitikai helyzet törékeny egyensúlyát. Tudatában volt annak, hogy — mint a vok- sok száma megmutatta — a franciák fele változást követek Így hát az Ötödik Köztársaság históriájában először megtörtént az, hogy Elysée- palotában ellenzéki és szak- szervezeti politikusok — Georges Marchais, Georges Seguy, Francois Mitterrand, Robert Fahre és Force Ouv- riére — még ha külön-külön is, de leültek tárgyalni az államfővel. Az elnök azonban a „történelmi” találkozón Mar- chais, de még Mitterrand részéről is hideg elutasításra talált. A francia belpolitikai palettán korántsem csak két szín — a bal-, illetve a jobboldalt illusztrálva — szerepel. az ennél jóval tarkább képet mutat. Igaz, hogy a választási eredmények alapján a közvélemény megközelítőleg fele-fele arányban oszlik meg a két oldal között, de ezen belül még legalább további két főbb részre osztódik. A paletta egyik felén egymás mellett lobog a gaul- leisták és az egyéb jobboldaliak zászlaja, mint ahogy a másik oldalon a kommunisták és a szocialisták is nagyjából egyenlő erőt képviselnek. Nos, a giscardisták kénytelenek a biztos kormányzáshoz megnyerni az ellenzéki oldal valamelyik szárnyának szimpátiáját, már csak azért is, hogy ne függjenek annyira saját táboruk másik csoportjának — vagyis Chirac gaulleistáinak — támogatásától. Ennek fényében már új megvilágítást kap az oly előszeretettel hangoztatott Giscard-féle „nyitás”. A tőzsde jelzése E „nyitás” taktikai jellege azonnal kiviláglott, mihelyt közzétették az úgyszólván változatlan összetételű Barre- kormány névsorát. Eeltűnő volt ugyanakkor az üzleti élet lelkesedése. A tőzsdei barométer jelezte: a magántőke a folytonosság feltétlen híve; csütörtökön valóságos eufórikus hangulat uralkodott a párizsi tőzsdén. Ezt csak fokozta, hogy a miniszterelnök nem hagyott kétséget afelől, hogy — bár nem tartott meg magának tárcát — a gazdaságpolitikát továbbra is személyesen kívánja kézben- tartani. Az üzleti világ az új gazdaságügyi miniszter, René Monory személyéhez is nagy reményeket fűz. Többek között azt várják tőle, hogy javasolni fogja a jelenlegi szigorú árellenőrzés lazítását, így emelkedhet a vállalati profitszint is. Párizsban nem kevesen azt is felvetették, hogy az új kormány szociális politikája át- vehetné a baloldali program néhány elemét, többek között a legszegényebb rétegek jövedelmének növelését, a nyugdíjkorhatár leszállítását. Barre azonban már első nyilatkozatában szertefoszlottá e reményeket, mondván, hogy szociális politikájának mozgásterét behatárolják a gazdasági lehetőségek. A szak- szervezetek és a baloldali pártok egyelőre a választási eredmények tanulságait elemzik. Ha azonban az új francia kormány nem lép igazán a reformok útjára, a pillanatnyi politikai szélcsendet hamarosan megtörhetik a változásskat követelő hangok. Laczik Zoltán I I É
