Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-08 / 82. szám

I PEST MEGYEI VtlÁfi PROLETÁRJA]. EGYESÜLI ETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A ME GYEI TANÁCS LAPJA xxu. évfolyam, 82. szám ÁRA 00 FILLÉR 1978- Április 8., szombat P est megye szocialista iparában 3,5 milliárd forintot fizetnek ki a foglalkoztatottak kezéhez, munkabérként. Ennek a forinthalomnak a magassá­ga természetesen évről év­re növekszik, hiszen míg az előbbi összeg a jelent kép­viseli, addig a 2,2 milliárd az 1970-es esztendőt Hét év alatt az 1,3 milliárd forin­tos gyarapodás tekintélyes­nek tartható, s valóban, a ; munkabérekként kifizetett j pénzek teljes mennyisége i egyetlen korábbi idősszak- ! ban sem duzzadt olyan iramban, mint a hetvenes években. A kifejezésben benne a magyarázat, a munka béréről van szó, olyan forintokról tehát, amik mögött teljesítmény­nek kell állnia. A szakem­berek ezért fogalmaznak úgy, hogy a bérezés a tel­jesítményelvre alapozódik. Közelebb lépve az igaz­sághoz: a teljesítményelvre kellene hogy alapozódjék. A gond éppen abban van, hogy a bér- és a teljesít­ménynövekedés összhangja gyakran hiányzik, a bér bi­zonyos esetekben már — furcsán hangzik — a pusz­ta munkaviszonyért kapott fizetség formáját ölti fel, olyasfajta járandóságét te­hát, amiért különösebb el­lenszolgáltatást nem vár­hatnak el. A jelenléti fej­pénz — ahogy a kereset fix részét az üzemi szó- használat, bár tréfásan, de jelöli — némelyek számá­ra már valóban nem hord magában ösztönző erőt. Ki­vívott joguknak tartják ugyanis az élért alapbér- szintet, ami független tel- I jesítmónyük értékétől. Et­től azután már csak egyet­len lépés az a következte­tés, hogy ha a munkahely kíván, mi.több, követel va­lamit, akkor fizessen érte az alapbéren felül. Ezek szerint az alapbérért nem kell fenni semmit. Mert ténylegesen ehhez a képte­lenséghez vezet el az előbb vázolt okoskodás, s nyo­mában a mindennapi ma­gatartás, amit aligha tart­hatunk tapasztalataink sze­rint csupán néhány ember jellemzőj énein K eressük az ösztönző bérezés új módszereit — mondja a Lenfo­nó és Szövőipari Vállalat vezérigazgató-helyettese, s ugyanerről szól a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának igazgatója is. Mindkét termelőhelyre a jelenlegi időszakban a tech­nikai, technológiai meg­újulás a jellemző, a kor­szerű berendezések, a ter­melékeny technológiák ért­hetően előtérbe állítják a célszerűbb bérezés hogyan­jának kutatását. Nem mint­ha eddig a két gyárban hiányzott volna a mennyi­séget és a minőséget össze­kapcsoló bérezés. A politi­kai és a gazdasági vezetés azonban fölismerte, hogy a körülmények változásával a bérezés gyakorlatának is módosulnia kell, mert az ösztönzés nem statikus fo­galom. összhangban az MSZMP Központi Bizottsá­ga 1977. október 20-i ülésé­nek határozatával — ami a termelési szerkezet és a külgazdasági politika hosz- szú távú fejlesztésének irányelveit szabta meg —, a bér és az érte nyúitott tel­jesítmény viszonyát vették vizsgálat alá. Egyszerűbben fogalmaz­va: rájöttek, hogy a kere­setek túl nagy része — alapbérként — csak lazán kapcsolódik a teljesítmény­hez, s ez azoknak kedvez, akik nagyon is átlagosan dolgoznak. Fontos összete­vőre bukkantak mindkét helyen! Nemzetközi össze­hasonlító elemzések ugyan­is azt mutatják, hogy amig például Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaság­ban a munkabér jellegű kereseteknek mindössze 50—60 százalékát teszi ki az alapbér, hazánkban ez az arány 85—90 százalék között van. Amíg tehát az említett szocialista orszá­gokban a kereset 40—50 százaléka közvetlenül a tel­jesítményhez — az adott időszakban mért, azaz min­denkor változó teljesítmény­hez — kapcsolódik, Ma­gyarországon csupán 10—15 százalék ez a pénzhányad, ami nagyon kevés. Ha va­lakinek ugyanis háromezer forintos keresetéből pusztán háromszáz forint a bizony­talan tényező, aligha kép­zelhető el, hogy különöseb­ben — ennyiért?! — törné magát. F olytatva az összetevők ugyan felületes, mégis elgondolkoztató követ­keztetéseket sugalló átte­kintését: a teljestménytől függő keresetrész is jó­részt csak a fizikai foglal­koztatottaknál található meg, a műszaki és admi­nisztratív, valamint egyéb alkalmazottaknál alig, vagy egyáltalán nem. Ko­rántsem véletlen, hanem a célszerű vizsgálódás tör­vényszerű következménye tehát, hogy az említett két gyárban e jellemzőre ugyancsak fölfigyeltek, s kezdeti lépésként éltek a létszám-átcsoportosítás le­hetőségével, termelőmun­kára, mérhető teljesítmé­nyű munkakörökbe helyez­tek át olyanokat, akik ad­dig dolgozgattak valamit mindenfajta teljesítmény­szint nélkül. Ez is_ lehető­ség az élőmunka ' célsze­rűbb hasznosítására, s mellette tucatnyi más talál­ható. Hiszen külföldön szé­les körben elfogadott gya­korlat az adminisztratív munkakörök normázása, s az ezzel összekötött kereset, ami itthoni viszonyaink között leírva is méltatlan­kodást okoz, nemhogy a gyakorlatban alkalmazva. Az élőmunka pazarló fel- használásából származó gondjaink nem újkeletűek, s hogy a kívánatosnál sok­kal lassúbb a változás, azt jórészt annak kell betud­nunk, hogy mindmáig cse­kély figyelem jutott a bér és a teljesítmény, illetve a bér és a teljes munkake­reset arányaira, összete­vőire. Valójában ezeknek az összetevőknek — s hosszú évek óta felgyülem­lett torzulásaiknak — a következménye: a bérezés a középszert teszi eszmény- nyé, azaz nem honorálja — vagy nem kellő mérték­ben méltányolja — a ki­emelkedő teljesítményt Az így megtakarított forintok­kal pedig azokat jutalmaz­za, akik már amúgy is so­kat kapnak tevékenységük értékéhez képest Ennek az ellentmondásnak a meg­szüntetése hatalmas telje­sítménytartalékokat szaba­díthat feL Mészáros Ottó A be!ga képviselők az Elnöki Tanácsnál Pénteken délelőtt Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke fogadta a hi­vatalos látogatáson hazánk­ban tartózkodó belga parla­menti küldöttséget, amelyet Edmond Leburton, a képvise­lőház elnöke vezet A szívé­lyes légkörű találkozón részt vett Péter János, az ország- gyűlés alelnöke és Constant Clerckx, a Belga Királyság budapesti nagykövete. A fogadás után a belga ven­dégek Mátyásföldre, az Ika- rus-gyárba látogattak. Végig­járták a sajtoló- és a lemez­üzemet, s elismeréssel szóltak a hegesztőautomaták és a töb­bi, a fizikai munkát részben száműző kisgép munkájáról. Több kérdést tettek fel az Ikarus-buszok áráról és a szál­lítási határidőről. Este a Belga Királyság bu­dapesti nagykövetségén foga­dást adott Constant Clerckx. Az eseményen megjelent Ap­ró Antal, az országgyűlés el­nöke, valamint az országgyű­lés számos tisztségviselője. Leonyid Brezsnyev beszéde Vlagyivosztokban A Szovjetunió folytatja erőfeszítéseit a Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke, a Szovjetunió honvédelmi tanácsának elnöke, Dmitrij Usztyinovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének és Szergej Gorskov flottatenger­nagynak, a haditengerészet fő- parancsnokának kíséretében pénteken látogatást tett a Szov. jetunió csendes-óceáni flottá­jánál. A Szenyevin tengernagy cirkáló fedélzetéről megtekin­tette a flotta erőinek kétoldalú hadgyakorlatát. A cirkáló fedélzetén, a flotta tengerészei előtt Leonyid Brezs. nyev beszédet mondott. Ebben hangsúlyozta: — Ma részt vettem a flotta hadgyakorlatán és elégedetten állapíthatom meg, hogy a flot­ta személyi állománya és pa­rancsnoksága jelentős munkát végzett az új technika elsajá­títása, a tengeri hadműveletek végrehajtásának tökéletesíté­se terén. A mai nemzetközi helyzet meghatározó eleme az enyhü­lés irányában történt fordulat. Az ezen a téren elért jelentős eredményekben hatalmas sze­repe volt pártunk következetes lenini békepolitikájának, a Szovjetunió, a testvéri szocia­lista országok, valamennyi bé­keszerető erő és nép céltuda­tos erőfeszítéseinek. A jelenlegi körülmények kö­zött bármilyen fontos legyen is egyik vagy másik kérdés, nincsen fontosabb feladat, mint Hol legyen a virágcsarnok Mediterrán partnerrel * Az Óbuda Tsz dísznövénytermesztési rendszere A dísznövénytermesztő és értékesítő gazdaságok képvi­selői tanácskoztak tegnap az Óbuda Tsz-ben. Ez volt a kertészeti ágazat szakembe­reinek negyedik, országos ta­nácskozása. Bevezetőül Ág István, a Sasad Tsz nyugdíjas elnöke vette számba, mi va­lósult meg az előző ülés ha­tározataiból, majd a házigaz»- da, Varga Ferenc elnök érté­kelte az Óbuda Tsz dísznö­vénytermesztési eredményeit, beszélt az új virágfajták és modern termesztési technoló­gia meghonosításáról. El­mondta, hogy a főváros ter­jeszkedésével évről évre csök­ken a szövetkezet területe, s az így elvesztett termelési ér­téket csak intenzív gazdálko­dással lehet pótolni. Üvegházi ter­mesztéssel zöldségből 300, vi­rágból 600 hektárnak megfe­lelő termelési értéket lehet előállítani egyetlen hektáron. 1969-ben nyolc hónap alatt készült el a tsz pünkösdfür­dői üvegháztelepe, ahol vá­gott szegfűvel kezdték meg a termelést. Öt évvel ezelőtt hívták életre — a Monimpexszel és a külföldi partnerrel — a ciprusi közös vállalatot, amely gyümölcsöző kezdemé­nyezésnek bizonyult, s most hasonló szaporítóanyag-elő­állító közös vállalatot kívánnak létrehozni a Szovjetunió mediterrán éghajlatú ré­szén. Az Óbuda Tsz az iparszerű dísznövénytermesztési rend­szer gesztora, magyarán ösz- szefogója. Eredményeit a társgazdaságok is hasznosít­ják. A rendszer iránti érdek­lődésre jellemző, hogy amíg 1976-ban hét gazdaság csat­lakozott a rendszerhez, s ösz- szesen 2,6 hektáron termeltek virágot, addig ma már 29-re emelkedett a partnergazdasá­gok száma, s az intenzív ter­melésbe vont terület nagysá­ga meghaladja a 16 hektárt. A korábbi években műkö­dött Budapesten egy virág­elosztó központi csarnok, me­lyet egy évtizeddel ezelőtt megszüntetett a fővárosi ta­nács. Akkor ígéretet kaptak a vlrágtermelő gazdasagok arra, hogy hamarosan új, a mai követelményeknek megfelelő kereskedelmi központot építenek szá­mukra. Az évek múltak, de intézke­dés azóta sem történt a vi­rágtermelők gondjainak meg­oldására. Különösen az olyan nagy árutermelőket sújtja ez, mint az Óbuda Tsz. Varga Ferenc, a virágcsar­nok építését sürgetve megje­gyezte, hogy amennyiben ha­marosan nem születik dön­tés, taggazdaságainak a leen­dő Omszki Park területén építenek elosztó központot, de más dísznövénytermesztő gazdaság is társulhat a vál­lalkozóhoz. T. A. L. a leszerelés megvalósítása, amely befolyásolná a Föld va­lamennyi lakójának sorsát. Legfontosabb feladatunk az, hogy megállítsuk a fegyverke­zési hajszát és előrelépjünk a nukleáris katasztrófa veszélyé­nek csökkentése, végül pedig teljes kiküszöbölése irányában. Nem titok, hogy tőlünk mind Nyugatra, mind Keletre van­nak olyan erők, amelyek érdé. keltek a fegyverkezési hajszá­ban, a félelemtől terhes ellen, séges légkör kialakításában. Ezek az erők kétséget keltenek a tekintetben, hogy lehetsé­ges-e gyakorlati intézkedéseket hozni a fegyverzetek korláto­zása, a leszerelés területén és akadályozzák a megegyezést. Ezeknek az erőknek a tevé­kenysége kedvezőtlenül befo­lyásolja az Egyesült Államok­nak és más olyan országok­nak az álláspontját, amelyek tárgyalásokat folytatnak a Szovjetunióval a fegyverkezé­si hajsza feltartóztatásának és megszüntetésének kérdéseiről. Mint ismeretes, 1974 novem­berében itt a Távol-Keleten, Vlagyivosztokban legfelsőbb szintű szovjet—amerikai talál­kozóra került sor. Ezen a talál kozón megállapodás született arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok hosszú tá­vú egyezményt köt a hadásza­ti támadó fegyverrendszerek korlátozásáról. Abban az idő­ben a két fél, átfogóan értékel­ve a helyzetet, arra a követ­keztetésre jutott, hogy az egyezmény kidolgozása már a következő évben, 1975-ben be­fejeződhet. Azóta már csaknem három és fél év telt el, de az egyezmény aláírására még mindig nem került sor. Ennek okairól már volt alkalmam beszélni. Mint a tárgyalásokon szerzett ta­pasztalatok és a korábban ezen a téren létrejött egyezmények tanúsítják, a felek akár a leg­bonyolultabb kérdéseket is képesek eldönteni, ha megfe­lelően felmérik az adott prob­léma hatalmas jelentőségét és valóban arra törekszenek, hogy az egyenjogúság és az egyenlő biztonság alapján megállapo­dásra jussanak. A most készü. lő dokumentumoknak már je­lentős részét egyeztettük és végleges formába öntöttük. (Folytatás a 2. oldalon.) Köszöntünk, VIT - Köszöntünk, Havanna! A vilégiíjásógi találkozóra készülnek Pest megye fiataljai Kezdjük néhány kérdéssel. Van-e a Nemzetközi Diákszö­vetségnek ellenszervezete? Mi az alapelve‘Kuba oktatási, ne­velési rendszerének? Hogy hívták azt a hajót, amelyen Fidel Castro elindult Mexi­kóból hazája felszabadítására? Vitathatatlan: a helyes válasz­adáshoz széles körű tájékozott­ság szükséges. S miért mond­tuk el mindezt? A Köszön­tünk, VIT — Köszöntünk, Ha­vanna! vetélkedő kapcsán: az országos játékba bekapcsolód­tak Pest megyei fiataljai is. Az üzemek, termelőszövetke­zetek, intézmények alapszer- vezeteiból hatszáz csapat ne­vezett: az időközben megren­dezett járási-városi elődöntő­ket több mint négyszáz csapat részvételével bonyolították le. Az eddigi erőpróbák egyértel­műen azt bizonyították, hogy az öttagú csapatok fiataljai alaposan és lelkiismeretesen felkészültek a vetélkedőre. Nem volt könnyű dolguk, hi­szen különböző témakörökből vizsgáztak: a XI. VIT orszá­ga, Kuba politikai, gazdasági és társadalmi helyzetéről, az Körzők, ceruzák Ceruzákból évente mintegy hatvanmillió darabot készíte­nek az ELZETT Művek írószer Gyáregységében. Iskolai és precíziós körzőkből pedig tizenegymillió darabot gyártanak évente belföldre és exportra. ifjúsági mozgalmak történeté­ről, napjaink aktuális kultu­rális és politikai kérdéseiről, valamint hazánk fejlődésérő adtak számot a verseny eddig; szakaszában. S a java még csak ezután következik: április 8-án és 9-én — tehát ma és holnap — az országos döntőt megelőzően •kerül sor a vetélkedő megyei fináléjára. A kétnapos rendez­vény minden bizonnyal ismét próbára teszi a csapatokat, hiszen most már a legjobbak küzdenek a továbbjutásért. Ma három helyszínen — Százha­lombattán, Gödöllőn és Nagy­kőrösön — a járási-városi elő­döntőkből továbbjutott negy­ven csapat méri össze tudását. Mindhárom versenyről az első három helyezett jut tovább — tehát összesen kilenc csapat — a vasárnapi megyei döntőbe, amelynek helyszíne a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem aulája lesz. Az itt legjobbnak bizonyult három csapat vesz részt az országos középdöntő­ben: április 28—30-án Tatán. Az országos döntő június kő» zepén lesz a televízió kamerái előtt: s itt már a szó igazi ér­telmében éles küzdelemre van kilátás. Érdemes jól sze­repelni, mert az első hat he­lyen végzett csapat tagjai ju­talmul a kubai VIT-re utaz­hatnak. F. G. Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese tegnap részt vett Miskolcon az Észak-magyar­országi Intéző Bizottság ülé­sén, amelyen Sárospatak fej­lesztéséről tanácskoztak. Keserű Jánosné könnyűipa­ri miniszter meghívására pén­teken Budapestre érkezett Tran Huu Du, a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság könnyűipari mi­nisztere. Tárgyalásaik napi­rendjén a két ország könnyű­ipara közötti kooperáció bőví­tésének lehetőségei szerepel­nek. Dr. Szénás! Géza, hazánk szófiai nagykövete tegnap a nagykövetség épületében át­adta a 85. születésnapját ün­neplő Vladimir Sztojcsev bol­gár vezérezredesnek, aki részt vett a magyar felszabadító harcokban, Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter ajándékát, egy dísz- j kardot. * m

Next

/
Thumbnails
Contents