Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
Eljutni a többesszámig Magasság és mélység; legyintenek iá, s könyveket írnak róla. Pártós kormányhatározatok részletezik fontosságát, s a művezető azt mondja, hagyják őt békén az ilyesmivel. Lényeges fejezete munkaterveknek, s egy pillanat alatt félresodorhatja a rosszkor kiejtett hatalmi szó. Magasság és mélység, fekete és fehér örök társulása? Vagy inkább az élet maga, sokarcúságá- val, végleteivel, s a végletektől megtisztított valóságával? Akarni és megtenni valamit semmiben, semmikor nem esik automatikusan egybe. Különösen nem akkor, ha az •» valami a munkahelyi, az üzemi lemokrácia. Akkor nem jönnének Több minit hétszáz dolgozója él i) Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnak munkásszállásokon. Legtöbbjüknél életforma ez: szállás és családi otthon között ingáznak érzelmeikkel naponta, s ténylegesen hetente, kéthetente. Hegedűs Kálmán néhány hete kerekítette tucatra azoknak az esztendőknek a számát, melyek ügy teltek, hogy ideiglenes hajléka a vállalat valamelyik munkásszállása volt, a legutóbbi években történetesen a váci, állandó hajléka, türelmetlenül kívánt otthona pedig a Szabolcs- Szatmár megyei Fábiánházán állt és áll. Miért nem költözött közelebb? Ott él az egész családom — feleli —, szüleim, testvéreim, másutt idegen lennék másoknak, s azok nekem ismeretlenek, ott meg mindenkinek én vagyok a Hegedűs Kálmi, az öreg Hegedűs, tudod, a Lajos bácsi fia. Jó érzés ez? Nem értem, mire gondol. Arra, hogy hiányozna ez, ha nem lenne? Persze. Az embernek szüksége van arra, hogy valahol ő az legyen, aki. Ne egy a többi között, hanem az, aki. Miért, másutt csak egy a sokak csoportjában? Talán nem? Ha kimegyek a szállásról, gondolhatják, öreg váci lakos vagyok, de éppen lehetek penci, vagy szobi is, kit érdekel? Hegedűs Kálmánban erős igény van a kötődésre. Itt, a cégnél kezdte segédmunkásként, most már hatodik esztendeje betanított munkás, vasbetonszerelő, munkahelye a megyében sokféle volt, de vállalata csak ez az egy. Feleségül azt a lányt vette el, akivel tíz- esztendős koruk óta pajtások, barátja! ugyanazok, akikkel a betűvetést tanulta. Ha tizenkét esztendőt nem moccant, akkor szeret itt lenni a vállalatnál? Szeretek, megbecsülnek. tisztességgel megfizetnek. Mondják, nem tesz lakatot a szájára. Már miért tennék? Ha azért jártatnám, hogy magamnak kacsmarjak valamit, akkor a többiek nem jönnének, nem mondanák, te idehallgass, már megint... S ez a , már megint takarhat azután vélt és valódi zavarokat, értetlenséget, miért kell ripsz-ropsz átmenniük embereknek Kistarcsára, a kórházhoz, kíváncsiságot, ha más vállalatnál élnek a lehetőséggel, hogy a kubikosokat is befogják vasbetonszerelésre, náluk miért nem? Hiszen kevés az ember, a munka rengeteg. Választ kapnak a kérdéseikre? Legtöbbször igen, bár volt itt olyan főnök, aki azt hitte, csak neki van esze, kedvenc szava az volt, ugyan- már... Gyorsan kitelt az ideje, el- pöccentették a szélbe. Azt mondta, legtöbbször választ kapnak. S mire, mikor nem? Izmos, jól megtermett ember, ezért mosolyogtató a mozdulat, ahogy, mint a kölykök, a fejebúbját vakarja: Hogyan mondjam? A főnökök sem tudnak mindent. Nekik is parancsolnak Pestről. S ha olyasmit, ami balul üt ki, nekik védeni kell a mundért, nem mondhatják azt, mossák a kezüket, nekik semmi közük hozzá, inkább azt felelik, megérdeklödik. Nekik se könnyű. Se? Azaz önöknek, munkásoknak se? Nézze, az az igazság, hogy bármi történt bárhol, a tervezőnél, az anyagrendelésnél, a szállításnál, az ostornak mindig a vége csattan, csíp, ott meg mi állunk. Csakhogy mi nem tudunk utánamenni, ki balkezeskedett, nem marad más hátra, mint a főnökséget piszkálni. S ha sok a baj, a gond, akkor mindenki ideges. Türelmetlen? Igen, igen, így a helyesebb. Az ember beszorul két fal közé. Egyrészt tudja, ezt vagy azt mikorra kellene megcsinálnia, s ugyanakkor látja, nem megy. Ilyenkor azután vagy mindenkibe beleakad, mint bogáncs a puliba, birgébe, pásztorba, vagy legyint egyet, s elmegy sörért... Sörért? Munkahelyen, munkaidőben? Megbocsátó mosollyal néz rám, mint óvó néni Pistikére, s nem felel. Hegedűs Kálmán érdeklődő típus, előfizetője a vállalat lapjának, szobaberendezéséhez a rádió éppúgy hozzátartozik, mint g könyv. Olvasott, hallott az üzemi demokráciáról, mint véleményt mondó kézmozdulattal kísért szavai tudatják, sokat is, különlegességet azonban nem tulajdonít annak, mert ő kezdettől, s ösztönösen gyakorolta ilyesfajta jogait, s teljesítette munkakötelességeit. Ügy illeszkedett be egy közegbe, hogy ezt a közeget, s ezt a beilleszkedést észre sem vette. Ilyen a természete? Meglehet. Hajlok azonban arra, hogy a katonaidejét letöltött fiatalember igényekkel, természetes tartással érkezett a vállalathoz, s ha valami sértette ezeket az igényeket, akkor szólt, kifogásolt, s mert mögötte ott állt a munkája, senki sem inthette le, dolgozzon inkább a szövegelés helyett. Hiba lenne persze a leírtakból arra következtetni, hogy Hegedűs Kálmánt rögvest besorolhatnók az igazgató tanácsadód, vagy a pártbizottság gazdaságpolitikai bizottságának tagjai közé. Látóhatára ugyanis közvetlen környezetét fogja át, arra a kérdésire, vajon mi a vállalat éves feladata, termelési terve, őszintén azt felelte, nem tudja, bár hallott valamit, nem jegyezte meg, mert az már távol van tőle. Távol? Nézőpont kérdése, hogy ez a távolság mekkora, s miért létezhet, ám Hegedűs Kálmán pontosan attól alakulna át furcsává, ha úgy tenne, mint aki vállalati méretekben gondolkozik. Erre nincs igénye, s képzettsége sem, mert az általános iskolának hat osztályát járta ki csupán, azóta — katonaidejét leszámítva — dolgozik. S úgy dolgozik, hogy közben mind többet gondolkozik. E kettős vezette azután följebb, tudatossága magasabb fokára, s az, hogy e fok kicsiny-e, nagy-e, pusztán a megítélés mércéjétől függ. Légkört tud teremteni Gyereklányként kezdte a pályát, ma a tapasztalt műszerészek egyike Berta Istvánná. Közben eltelt tizenhét esztendő, férjhez ment, két gyermeket szült, ám mozgástere úgy tágult, hogy a kiindulópontok * azonosak maradtak; a kartali ház, sa gödöllői munkahely, a Ganz Műszer Művek Árammérőgyára. A házat elölről rózsatövek ölelik, mögötte gondosain félásott konyhákért, ő is, férje is szívesen foglalatoskodnak ilyesfajta munkával; szalag mellett van, feszített a tempó ott, s a kert, a növény kínál pihenést. Nemcsak ebben, minden másban is keresi az egyensúlyt, társai szerint Marikának — mert ő már az marad a régieknek, csupán az újak hívják Bertánénak —, nincsenek idegei. Tényleg nincsenek? Lehet, hogy annak jobb,' köny- nyebb, aki dühöng, kiBőgi magát, én úgy vagyok vele, hogy rögtön az jut eszembe, miként lehetne mielőbb túllenni a dolgon. Veszekedéssel sem otthon, sem a munkahelyen nem jut az ember előbbre, annyit ér el, hogy ő haragszik a többiekre, azok meg reá. Filozófia, köznapokhoz kötve? Inkább tapasztalatokból leszűrt fölismerés, sahhoz igazított gyakorlat. Tény, hogy Berta Istvánnét társai szeretik, főnökei gyakran példaként állítjk, s nem alaptalanul, hiszen fegyelme a tudatossággal társul, igényei magával és másokkal szemben azonosak. Az a típus, aki légkört tud teremteni, s akitől, ha kérdeznek valamit. úgy felel, hogy először elmosolyodik. Véleménye ezért nélkülözi a végletességet, pontos, szabatos mondatai mindig a lényeget tárják a többiek elé. Fontos-e, hogy valaki a munkahelyén jól érezze magát? A kérdésre habozás nélkül felel, határozott igennel, sőt, a nyomaték kedvéért még azt is hozzáteszi, nagyon. Utálattal vagy közönyösen dolgozni lehet, de annak értéke semmi — mondja. — Volt itt például egy kislány, belépett, dolgozgatott, s amikor megjött a tél, egyszeriben hiányozni kezdett. Egy napot, hármat, mikor hogyan. Tudja, mi derült ki? Amikor hidegnek tartotta az időjárást, otthon maradt... Próbáltunk beszélni a fejével, megértetni vele, kislányom, ez így nem megy. Húzott egyet a vállán, s folytatta. Végül elküldtük. Küldtük?! Ha a formát nézi, akkor persze nem, valóságosan azonban igen, mert azt tartjuk, akinek a sokszori szép sző nem használ, annak keményebb intelem kell. Egy üzemben nem lehet úgy dolgozni, hogyha kedvem van, akkor bejövök, ha nincsen, akkor nem. Ha itt hiányzó van, annak a munkáját a többieknek kell megcsinálni, ezért inkább kevesebben legyünk, de azokra biztonságosan számítani lehessen. Mert van itt, akinek fontosabb a fóliás paprikája, mint az egész gyár. Szólnék, de egy kézmozdulattal megállít, mintha kitalálta volna a kérdést. Ami meg a másik oldalt illeti: ott is van mit csinálni. Csak egy példát mondok. Amikor látjuk, lépcsőházban, előtérben, műhelyátjárókban, minden talpalatnyi helyen áru van, de kiszállítani nem lehet, akkor tudjuk, megint nem érkezett meg a mágnes... Az anyag- ellátásnál semmi sem idegesíti jobban az embereket. Lesz, nem lesz, mikor lesz... s az ilyesfajta találgatások akarva, akaratlanul befolyásolják a fegyelmet, hiszen könnyen gondolhatja valaki, ha másoknak nem fontos a pontos munka, akkor nekem sem. Márpedig itt a pontosság az első, műszereket csinálunk. Szólnak erről? Sokat. Van is változás, de, mert a vállalatnál több a gyár, már azt sem könnyű egyeztetni, hogy mindenki időben adja a másiknak azt, ami kell, s tény, nincs mit a szemükre hánynunk, Gödöllőről sem úgy indul útnak olykor az alkatrész, hogy időben náluk lehessen. S akkor a Műveken kívül- levő cégek! Néha az embernek az az érzése, hogy több árut akarunk készíteni a népgazdaságban, mint amennyihez anyag van, mert mi másra vezethető vissza, hogy amióta én dolgozom, azóta újra meg újra az anyagellátás okozza a legtöbb zavart?! A gyár most már hosszú ideje úgy termel — s nem is rosszul —, hogy közben jelentős technikai, technológiai rekonstrukciót és fejlesztést valósít meg az exportbővítési hitel nyújtotta lehetőséget is hasznosítva. Ez önmagában akadály, hiszen bizonyos berendezéseket vándoraltatni kell, s az sem egyszerű dolog, hogy gyakoriak az átállások, a más típusra történő felszerszámozások, mert a kivitel gyors, rugalmas szállításokat követéi. Csakhogy ezt automatikusan nem látja be a közvetlen termelés- irányító, a munkás, s győzködésre, bizonyításra nincs mindig idő. A demokratikus fórumok működésével — a városi pártbizottság is ezt állapíthatta meg tevékenységük értékelésekor —, nincs különösebb baj, csakhogy az üzemi demokrácia nem pusztán fórumok kérdése! A jog a beleszólásra akkor kapja meg igazi értelmét — akkor válik tényleges joggá —, ha a beleszólásnak következményei vannak, hatása mérhetővé lesz. Az Árammérőgyárban sokat változott a vezetés stílusa, jobban ötvöződik a humánum és a szigorúság, mint korábban, ám sok minden, ami hatással van a demokratizmus légkörére, nem demokratizmus kérdése. A gyár idegsejtje a népgazdaságnak, s tervezési, szervezési betegségek általános tüneteitől éppúgy nehezen tud szabadulni, mint bármelyik más munkahely. Berta Istvánná érti, s érzi is ezt, s ezért türelmetlensége nem személyeknek, hanem módszereknek szól, amik nemcsak az Erzsébet parki üzemben, hanem szinte mindenütt honosak. Itt törődnek az emberekkel Ma még a kisebbséghez tartoznak azok a gyárak, vállalatok, ahol a foglalkoztatottak nagyobb hányada szakképzett, ahol a munkás, és műszaki arány majdnem fele-fele alapon alakul. Ahol így van,, ott a technikai fejlődés magas fokát megtestesítő munkakörnyezetet találhatunk, s ez igaz a Dunai Kőolajipari Vállalatra is. Rang-e Százhalombattán dolgozni? Én annak érzem — feleli Stiak Márton, aki a komáromi finomítót hagyta ott a sízázhalombattaiért, s nem tagadja, pusztán a lakás miatt. Itt azt ígérték neki, megkapta. Csakhogy közben új világban találta magát, olyan technológiai környezetben, ahol korábbi ismereteivel nem sokra ment, tanulni kezdett tehát, s ma, negyvennégy éves korára két szakma birtokosa. Ennek persze nemcsak önérzete magasabb fokát köszönheti — no, meg a magasabb bérbe- sorölást —, hanem azt is, hogy, mint tréfásan mondja, sokat lök- dösik, mivel nyomasztó a munkaerőhiány, helyettesíteni, beugrálni kell ide és oda. Jól ismeri a vá- rosnyi kiterjedésű vállalat topográfiáját, ám belső szerkezetének feszültségeiről már nincs, mert nem lehet pontos képe. Miért nem lehet? Nagy cég ez — hangzik a válasz —, s (tzt hiszem, nincs is olyan valaki, aki 13mindent tudna. Itt ugyanis önállóan dolgoznák a termelőüzemek vezetői, néha úgy is nevezzük őket, hogy kisigazgatók. Jó ez az önállóság? Igen, én úgy érzem. Nem kell szaladgálni, majd itt mit mondanak, majd ott jóváhagyják. Érzik ezt a beosztottakis? Igen. Itt a főnök főnök, tőle függ minden lényeges. Munkakiadás, jutalom, büntetés, bérjavítás, pót- szabadság. Véletlenül vagy tudatosan jött ez a forma létre? Azt nem tudom, nem ismerem. Csak azt mondhatom, hogy itt törődnek az emberekkel, a pártbizottság is, a nagyépületben levő vezetés is (ti., a vállalatvezetés van a nagyépületben), meg azok is, akik közvetlenül irányítanak, a kénmentesítő blokkot, az Av-sort, s így tovább. Törődnek, mit ért ezen? Nem is tudom, csak úgy érzem. Talán például azt, hogy amikor lakásosztás van, akkor azok, akik eldöntötték, legalább úgy örülnek, mint azok. akik kapták. A legtöbb vezető itt helyben nevelkedett ki, tuája, ez más, mintha valakit megfognak, s ide lendítik, csinálj valamit, s ha nem sikerül, majd viszünk tovább. Stiák Márt'on folyamatos munkarendben dolgozik, azaz itt nincs vasárnap, ünnep, karácsony, ha műszakba kell menni. Okoz ez gondot? Ezt vállaltam, mások is tudják, mivel jár. A pótlék tisztességes, s az utóbbi években rendes volt a bérjavítás, mert korábban bizony eléggé elmaradtunk, az építőknél egy segédmunkás másfélszer annyit megkapott, mint nálunk egy szakmunkás. Bírálták ezt a helyzetet? Igen. Sokat. Nem volt nélküle gyűlés, termelési értekezlet. Emiatt változott? Nem hiszem, de meglehet. Nem a vállalaton múlt, itt megvolt az akarat, csakhogy a bérkeret vagy mi a fene, nem engedte. Az átlagbér — jut eszébe a megfelelő kifejezés. Tud a szakszervezeti bizalmiak megnövekedett jogköréről, tanácskozásuk fórumként való működéséről, a kollektív szerződést ismeri, annak idején gyűlésen tárgyalták meg, ő is hozzászólt, kifogásolta, a munkaruháknak rövid a kihordási ideje a valóságban, mert olyan silányak. Érdemes szólni valamiért? Érdemes. Előszöris, az ember kiadja a mérgét, másrészt itt az a szokás, hogy vagy rögtön válaszolnak az illetőnek, ha ott nem tudnak, akkor pedig írást kap, mi a helyzet. És szólnak az emberek? Ha jaj, attól nem kell félni, hogy lenyelik a mondandójukat. Szeretjük ezt a helyet, hát akkor az sem mindegy, miként mennek a dolgok. Sok az apró bosszúság. Szerszámhiány, lassú némely műszer javítása, s azután a fegyelemmel sincs minden rendben, van ám, aki köp a rendre, a dolgára. Csakhogy lassan kevesebb lesz ezekből, nem tudom, megváltoznak-e, vagy nem veszik föl nálunk őket, de az a fontos, fogynak. . n . I . Hatásukat kezdik éreztetni A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978. április 19 —20-i ülésén megvitatta és elfogadta a Politikai Bizottság jelentését a XI. kongresszus óta végzett munkáról és a párt előtt álló feladatokról. Az ülésen elfogadott határozat II. fejezete 3. pontjának második bekezdése így hangzik: „Az üzemi demokrácia továbbfejlesztése érdekében jelentős lépésekre került sor, amelyek mar kezdik éreztetni hatásukat. A kongresszus határozatának megfelelően intézkedések születtek az üzemi demokrácia erősítésére és szélesítésére, a szakszervezeti bizalmiak, főbizalmiak testületének létrehozására. A bizalmiak testületének általánossá tétele és helyi jogkörének, működésének rendezése meghatározott ütemben folyik”. MÉSZÁROS OTTÓ t *
