Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
A népesedés — azaz, mennyi gyerek születik, milyen az egyes korosztályok aránya, s végül is hogyan alakul a lélekszám, hogy csak néhány ide tartozó kérdést említsünk a sok közül — általában figyelmet kelt. És mostanában rendszeresen olvasunk, hallunk is ezekről, különösen az 1973. évi határozat óta, amely a magyar népesedéspolitika céljait hosszú távra megszabta. Ezúttal is azért kerestük fel dr. Szabady Egont, a demográfiai tudományok doktorát, a KSH elnökhelyettesét, hogy segítsen áttekinteni népesedési helyzetünket az újabb adatok tükrében. Demográfiai robbanások Szóljunk egy viszonylag ritkábban érintett körülményről, hogy tudniillik, milyen helyet foglal el a magyar népesedés a világban, főként Európában és a szocialista országok körében. Bevezetőül tehát a világ népesedésének mai helyzete, jellemzői felől érdeklődünk. — Ehhez mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a fejlődés hasonló szakaszában levő országokban a népesedés kérdésed is többnyire hasonlóak, bár megvannak, hatnak a nemzeti, kulturális és földrajzi sajátosságok is. Ilyen értelemben a népesedésről szólván is beszélhetünk a fejlődő országokcso- pontjáról, a gazdaságilag fejlett kapitalista országokról és a gazdaságilag fejlett európai szocialista országokról. A fejlődő országok csoportja, amelyben a világ népességének több mint kétharmada él, alapvetően befolyásolja Földünk népesedését, annál is inkább, mert ezek a népek már huzamosan az úgynevezett második demográfiai robbanás idejét élik. Más szóval, rohamosan csökkent a halandóságuk, hagyományos életmódjuk azonban alig változik, ami magas szintű termékenységgel és ugrásszerű népességnövekedéssel, számos országban viszonylagos túlnépesedéssel jár együtt. Az első demográfiai hullám egyébként az iparilag fejlett országokban zajlott le, a múlt században, amikor is a halandóság nem csökkent ilyen gyors ütemben, az erős iparosodás, városiasodás és a tengerentúli területek gazdasági vonzása pedig felszívta a munkaerőt és csökkentette a termékenységet, ami fokozatosan demográfiai egyensúlyhelyzetet teremtett. Nem szabad megfeledkeznünk a kormegoszlásról sem. A fejlődő országokban a népességnek mintegy 40 százaléka 14 évesnél fiatalabb, szemben a fejlett világgal, ahol — akárcsak nálunk — ez csupán 20 százalék körül mozog. Az előbbi maga után vonja a magas termékenységet, emez, éppen ellenkezőleg, úgynevezett demográfiai tehetetlenséggel jár együtt. Kevés gyerek Nyugaton — Mi a helyzet tehát a gazdaságilag fejlett országokban? — Hozzávetőleg tízéves eltérés mutatkozik a tőkés és a szocialista országok népesedési jelenségeiben. Amikor nálunk a legalacsonyabb volt a termékenység — az 1960-as évek elején —, ott születési hullám mutatkozott, most nálunk fokozódott a termékenység, ott viszont erős a visszaesés. Ami az egyes országokat illeti, talán Franciaország érdemel elsősorban figyelmet, hiszen köztudomásúan az elsők között foglalkoztatta erősen a népesedés kérdése. És, noha, magas a családi pótlék, valamint adó- és egyéb kedvezmények is vannak, közeledik ahhoz a mélyponthoz, ahol már kétségessé válik az egyszerű reprodukció,. azaz az adott népességszám megőrzése. A Német Szövetségi Köztársaságban ugyancsak igen alacsony a születési arány. Európában először, évekkel ezelőtt, éppen a két Németország került abba a helyzetbe, hogy a halálozások száma nagyobb az újszülöttekénél, holott az NSZK-ban a vendégmunkások is befolyásolják ezt az arányt. Kedvezőtlenné vált a kormegoszlás is, az elöregedés ugyanis meghaladja az európai átlagot, Megjegyzem, hogy több európai országban okoz aggodalmat a nagyon alacsony termékenység és a bizonytalanság, vajon a népesség mai száma huzamosabb ideig fenntartható-e. Más a helyzet Dél-Európában, ahol a termékenység, mondhatni, hagyományosan jóval magasabb, és ilyen természetű gondok nem merülnek gyakorlati érvényesítését. Az általánossá lett női munkavállalás, a falun élők és a mezőgazdaságban dolgozók számának rohamos csökkenése, a nagy mértékű városiasodás pedig a termékenység csőkké-- nését vonta maga után. Az így kialakult helyzet különböző jellegű népesedéspolitikai intézkedéseket tett szükségessé. Ezek célja egyes országokban az, hogy különböző juttatásokkal és más előnyök nyújtásával javítsák a többgyermekes családok helyzetét Emellett a legtöbb szocialista országban nagy figyelmet fordítanak airra is, hogy mindenki számára biztosítsák a család- tervezést, a szabad döntést elősegítő szolgáltatásokat és a születéssza- bályozáshoz szükséges gyógyszerek, gyógyászati eszközök hozzáférhetőségét. A népesedéspolitika és a társadalompolitika céljai ilyen módion szorosan összefüggnek egymással, egyrészt a gyermeknevelés terheinek részbeni átvállalásával, másrészt a családok szabad döntési jogának biztosításával együttesen segítik elő a kívánt színvonalú népesedést. A szocialista országokban a háború után 1950 és 54 között érte el a születések aránya a maximumot. Ezután előbb lassú, majd gyors csökkenés következett. A jelenlegi adatokat vizsgálva, Lengyelországban, Romániában és Csehszlovákiában 19 ezreléknél nagyobb az élveszürévén szülessenek meg, és aikkor, amikor azt a szülők a legalkalmasabbnak találják. A cél a népesség lassú, természetes szaporodása, a reprodukció — tehát az egyes nemzedékek utánpótlásának — hosszú távú biztosítása és a kiegyenlítettebb korösszetétel kialakítása. Mit tesz a jövedelem? — A gazdasági fejlettség nyilvánvalóan hat a népesedésre. Milyen mértékű ez az összefüggés és hogyan érvényesül a különböző társadalmi rendszerű országokban? — Kétségtelenül van összefüggés a gazdasági fejlettség és a népesedés jelenségei között. Az egy főre jutó évi ezer dollárnál kisebb nemzeti jövedelmű országokban például általában magas, akár 35—40 ezreléket is eléri a születési arány, magasabb nemzeti jövedelem mellett pedig lényegesen alacsonyabb, mindössze 10 és 20 ezrelék között változik. Természetesen akadnak kivételek és ez nemcsak a gazdaságilag elmaradott országok eseté, ben igaz. Az évi négy-ötezer dolláros egy lakosra jutó nemzeti jövedelmű országokban ugyanis nem törvényszerűen kisebb a termékeny, ség, mint ott, ahol csak két-három- ezer dollár a fejenkénti évi nemzeti jövedelem. Azonos népesedési vonások fedezhetők fel a hasonló biológiai háttér — tehát ott, ahol fel. Végül is, olyan természetű népesedéspolitikai rendszer, amilyen más-más módon a szocialista országokban érvényesül, Nyugaton nincs. Vannak természetesen úgynevezett natalista. azaz gyermekszülést ösztönző intézkedések, de ezek nem képeznek egységes, összefüggő gyakorlati népességpolitikát. A jugoszlávok és a bolgárok között — Mi jellemzi az európai szocialista országok népesedéspolitikáját? — Ennek megválaszolásához a társadalompolitikáról kell először szólni. Ez ugyanis nemcsak az egyének és családok gazdasági és társadalmi helyzetének javítására, valamint az egyéni szabadság intézményes biztosítására törekszik — ami Európa-szer- te kihat a népesedési helyzetre és hozzájárul a termékenység csökkenéséhez —. hanem messzemenően bevonta a nőket a gazdasági életbe és lehetővé tette egyenlő jogaik letettek aránya. Ez a viszonylag magasabb arány más-más okokra vezethető vissza: a falusi lakosság magasabb száma, adminisztratív intézkedések és erőteljes állami támogatás egyaránt fellelhetők közöttük. A szovjet és a jugoszláv arányszám 18 ezrelék körül mozog, ezután következik a miénk — miután az 1975. évi 18,4 ezrelékről 18 ezrelék alá esett —, majd a bolgároké 16,5 ezrelékkel és messze ezff után az NDK-é, 11,6 ezrelékkel. Ezzel párhuzamosan a termékenységi arányszámnak — tehát a 15 és 49 év közötti nőkre jutó élveszü- letések számának — vizsgálata ahhoz az általános következtetéshez vezetett, hogy ha a népesség nagyságát és korösszetételét kedvezően kívánjuk befolyásolni, akkor a születésszám bizonyos növekedése és a jelenleginél valamivel nagyobb termékenységi szint mindenképpen kívánatos. A demográfiai helyzet különbözősége következtében azonban a népesedési politika a szocialista országokban is más-más módon valósul meg. Közös jellemzője a család védelme. Tartós vonatkozása továbbá a családtervezés. Ezen nem csupán a születésszabályozást értjük, hanem azt, hogy a gyermekek a házaspárok tudatos magatartása megközelítően azonos a nők aránya —, a rokon jellegű technikai és gazdasági fejlődés következtében is, és ez a tőkés, illetve szocialista országok összehasonlítására is áll. A szocialista országokban érvényesülő céltudatos népesedéspolitika azonban, úgy véljük, képes a többféle — egyéni, családi és társadalmi — érdeket összhangba hozni. Ilyen, a távlati' gazdaság- és társadalompolitikával harmonikus népesedéspolitikai intézkedésekre azonban a tőkés országokban kevesebb a lehetőség. A hódító „egyke” — Milyen tehát a hazai népesedési intézkedések hatása? És milyenek a további kilátások? — A csúcsot, mint említettem, 1975-ben értük el, 194 ezer élveszü- letéssel. 1977-ben ez már csak 178 ezer volt. Mindenesetre, 1974 óta 20 —40 ezerrel magasabb a születések száma, mint korábban. Számításaink szerint e többletnek mintegy a nagyobbik fele tudható be a népesedéspolitikai intézkedéseknek, másik fele pedig annak, hogy ezekben az években léptek a korábbi demográfiai hulláid leányai szülőképes korba. Ez pedig átmeneti hatás, aminek éppen az ellenkezőjével kell számolnunk a továbbiakban. Mert ezután lépnek szülőképes korba az 1958—1973. közötti évek csekély létszámú nemzedékének leányai. A legfontosabb tehát az, hogy a visszaesést, amennyire lehetséges, mérsékeljük és ezzel enyhítsük a húszévenként ismétlődő túl erős demográfiai hullámzást. Annál is inkább, mert ennek következményei, a kórházi szülészeti ágyaktól kezdve az iskolázáson és munkába álláson át egészen a nyugdíjazásig, állandóan változó, hullámzó követelményeket és igényeket hívnak életre, amiket nem könnyű kielégíteni. Mindazonáltal népesedéspolitikánk céljai, mint ismeretes, szerények. De hadd tegyem hozzá, nem csupán az elmúlt néhány évre szóltak, hanem hosszú távra, a következő „szűk esztendőkre” is. Ideálunk továbbra is a két-három gyerekes család. Figyelmet kíván, hogy meglehetősen elterjedt az „egyke”. Hogy a házasságok öt-hat százalékában nincs gyerek, az orvosilag elfogadható arány. Az már kevésbé, hogy a házasságok 28 százalékában csak egy gyermek érkezik, és ez elsősorban a növekvő városi lakosságra jellemző. Holott a második, vagy azon túl a harmadik gyerek azokban a családokban is kívánatos lenne, amelyeknek anyagi és egyéb körülményei a megfelelő neveltetést egyébként lehetővé teszik. Folytatódik az elöregedés — Számításaink szerint egy 18 éven aluli gyermek neveltetése ma 2100 forintba kerül havonta, amiből ezret (400-at készpénzben, 600- at különböző ^juttatások formájában vállal magára. A születő gyerekek 90 százalékát különben ma is a kereső anyák hozzák világra. — A karmegoszlás is nagyobb figyelmet érdemel. Nevezetesen az, hogy 19 százalékra nő a hatvan éven felüliek aránya, a 18 évesnél fia- talabbaké pedig 20 százalék alá süllyed. A születésszám majd a 90- es években emelkedik újból, amikor anyává lesznek az elmúlt termékenyebb években született leányok. És miután a 40—60 éves férfiak halandósága romlott, s általában is folytatódik az elöregedés, az ezer lakosra jutó halálozási arány emelkedésére is számítanunk kell. ■ Mindezek következtében lesznek évek, amikor a halálozások száma meg fogja haladni az újszülöttekét. Mindent összefoglalva: a most kialakuló tendenciák szerint az ezredfordulón mintegy 11 milliós népességgel számolhatunk, ami a jelenlegihez képest 3 százalékos növekedés. — Végül vessünk még egy pillantást az egész emberiség népesedésének jövőjére. — Lényeges változás a már említett irányzatokban nem várható. Tehát, ha lesznek is a családtervezésnek bizonyos világsikerei, a kor- összetétel miatt jelentős szűletési- arány-csökkenésre az emberiség az elkövetkező néhány évtizedben nem számíthat. Így az ezredfordulón körülbelül 6 és fél milliárdnyi lesz a világ népessége. Ez nem csekély gondot okoz. Nincs ugyan akadálya, hogy a termelés, mindenekelőtt élelmiszerekben, hasonló ütemben növekedjék, újabban valamelyest javult is e tekintetben a helyzet. De, hogy ez valóban megvalósul-e, az attól függ milyen lesz az ehhez szükséges gazdasági és társadalmi fejlődés a világban és az elsősorban érintett régiókban, országokban. BALOG JANOS 4 á i
