Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

MOHQPpyiDÉKf! A PEST MKGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I Nem emelnek új csarnokokat Megújuló gyár Gödöllőn Gödöllőn megújul egy gyár. Egy olyan üzem, amely nem számít öregnek, hiszen öt év­vel a felszabadulás után épült, az akkori fogalmak szerint kor­szerűen. Huszonöt év múltán mégis felújításra szorul, csar­nokai is, gépparkjai még in­kább. A megnövekedett igé_ nyéknek másképp aligha felel­hetne meg. Termékei iránt ugyanis az utóbbi években ug­rásszerűen nőtt a kereslet. A külföldi piacokat megtartani, újabbakat meghódítani csak jó és holnap még jobb fogyasztás- mérőkkel, kapcsolóóráikkal le­het. Manapság ez a szó a gazda­sági és műszaki szakemberek egyik leggyakrabban használt kifejezése. Gödöllőn is ezzel van tele az Árammérőgyár. Két éve kezdődött, s az ötödik ötéves terv végére befejeződik. Eredményeképpen vallják a gyár vezetői, elérik a korszerű műszergyárak színvonalát, s várhatóan tíz-tizenöt évig ha­sonló méretű felújításra nem lesz szükség. Rekonstrukció Kívülről a nagy átalakulás­ból mi sem látszik. Nemcsak a gyárat övező terebélyes fák miatt. A rekonstrukció lénye­gében az üzem falain belül zaj­lik. Nem emeltek új csarno­kokat, a régieket sem bővítet­ték. Vásároltak viszont 115 millió forint értékű, közöttük néhány igen nagy termelé­kenységű gépet. Az új terme­lőberendezések nemcsak a gyártás, hanem a gyártmány- fejlesztés feltételeit is jelentik. Mint nem ritkán másutt is, a gödöllői Árammérőgyárban a termelés nagyfokú növelését a termékek műszaki adottságai­nak javításával kellett párosí­tani. Módosították a gyárt- unányösszetételt is, azoknak' a termékeknek a javára, ame­lyek Iránt különösen megnőtt az érdeklődés a külhoni piaco­kon. A gyár műszaki értelmisé­geinek teherpróbáját a kül­földről beszerzett gépek hono­sításán, a leggazdaságosabb technológia kidolgozásán kívül a fogyasztásmérők és a kap­csolóórák jellemzőinek minél gyorsabb javítása jelentette. Ennek a feladatnak nemcsak ők, a gépeket beállító, kezelő és karbantartó szakmunkások is példásan megfeleltek. Ezért elsősorban a tmk-részleg dol­gozóit illeti dicséret, akik egy­idejűleg két technológiai ága­zatot Vajszlóra telepítettek. Megszolgálták az árukat Az Árammérőgyár rekonst­rukciója és ötéves beruházási programja jól halad, időará­nyosan sok tekintetben túl is teljesítették. Beállították a kor. szerű, nagy termelékenységű gépeket, berendezéseket, ám­de mellettük még jócskán ta­lálhatók elavult masinák, szaknyelven szólva nullára le­írt gépek, vagyis olyanok, amelyek már rég megszolgál­ták árukat. Az ilyen felemás helyzet nehezíti az ideális tech­nológia sorrend kialakítását, s hátráltatja az újak teljes ki­használását. Ebben az eszten­dőben éppen ezért minél több elavult gépet akarnak kivon­ni a termelésből. Jól haladnak a rekonstruk­ciónak az idei évre esedékes részével. Korszerűsítik a te- kercsigyártást, a beállított au­tomata gépek már üzemszerűen működnek. Egyéves nehéz munkával megteremtették a magas színvonalú présöntés műszaki feltételeit. A gialvani- zálóüzemben felállították a ta­valy beszerzett automata gé­pet, május vége felé üzemel­„Szeressétek a könyveket..." Az olvasás, a tudás hirdetői VI ikor a jelen és jövő köz- művelődési feladatait számbavesszük, számos ten­nivaló jut eszünkbe, s ezek közül talán a legfontosabb az olvasási kultúra fejlesztése. Reprezentatív felmérések iga­zolják: a könyv, a nyomta­tott betű, az újabb és újabb ! tudás megszerzésének legér­tékesebb eszköze. Nemes és fontos feladatra vállalkoznak azok, akik népszerűsítésén munkálkodnak. „Szeressétek a könyvet, a tudás forrását, mert csak a tudás válthat meg. Csak a tudás segítségé­vel válhatik belőlünk erős lelkű, becsületes, okos ember, aki igazán szereti embertár­sait, tiszteletben tartja mun­káját és szívből tud gyönyör­ködni szünet nélküli alkotó munkásságának pompás gyü­mölcseiben...” — írta Gorkij, s aligha akad valaki, aki ké­telkednék szavai igazságá­ban. Mindezt persze nem elég csupán vallani, hirdetni, tenni is, kgf] azért, hogy e meg­győződés napi gyakorlattá vál­jék. Ebben töltenek be nagy szerepet a könyvbarátbizott- ságok, melyek az olvasóneve­lés nemes feladatát vállal­ták. A könyvbarátmozgalom még a hatvanas évek elején szer­veződött. s kisebb-nagyobb nehézségek ellenére is fenn­maradt, hiszen társadalmi szükségletet elégített ki. Szer­vezett formát adott ahhoz, hogy a tömegszervezetek, kik mindinkább gazdái lettek a mozgalomnak, megfelelő se­gítséget nyújtsanak, az olva­sás népszerűsítéséhez. Több mint 10 esztendeje, hogy Nagykőrösön is akadtak vál­lalkozók, s létrehozták a he­lyi könyvbarátbizottságot. 'Tagjai fontos feladatuk- nak tekintették, hogy mind több dolgozót nyerje­nek meg az olvasás ügyé­nek, új könyvtári tagokat to­borozzanak szakkörökben, klubokban különféle mun­kahelyi közösségekben, s egy­általán, mindenütt, ahol meg­fordulnak. Az anyagi felté­telek javításán túl arra is kiterjedt a figyelmük, s így van ez.most is, hogy a könyv­tárnak adtak lehetőségeket, felhasználják a felnőttokta­tásban is. Számos, emlékezetes ren­dezvény, sikeres akció ennek a bizonysága. Mezőgazdasá­gi könyvhónapot rendeztek, megszervezték az ifjúsági ol­vasószolgálatot, irodalmi ve­télkedőket tartottak, könyv- kiállításokon ajánlották az új kiadványokat. Tíz éve. ami­kor Nagykőrös, városalapítá­sának 600. évfordulójára em­lékezett, az ünnepségek jóré­szét éppen a könyvbarátbi- zottság rendezte. Kortárs szer­zőknek a városról íródott műveit mutatták be, segítet­tek az Arany János-társaság megalakításában, s Nagykőrö­sön útjára indították az az­óta nagyszerű eredményeket elért Olvasó népért mozgal­mat. Nem teltek tétlenül a to­vábbi esztendők sem, hiszen az olvasók, a könyvbarátok mindinkább növekvő tábo­rára számíthattak. Űjabb si­keres rendezvények követ­keztek például a költészet napján, az ünnepi könyvhe­teken. Rendszeresen tartottak irodalmi esteket, s méltó mó­don ünnepelték meg a me­gyei könyvtárrhozgalom 20. évfordulóját. A bizottság ma is vállalja: ^ céljuk elérése folyama­tos munkát igényel, csak így segíthetik, serkenthetik az állandó képzés és önképzés rendszerében az anyanyelvi műveltség gyarapítását, az olvasási kultúra terjedését, a folyamatos művelődés lehe­tőségeinek gyarapítását. Csak ily módon tehetnek eleget eredeti feladatuknak, mely­nek ellátására több mint másfél évtizede életre hív­ták. Khim Antal ni fog. Az alkatrészraktárban már az utolsó simításoknál tartanak, májusban azt is át­adják. Egyformán fontos A termelés korszerűsítésével egyidejűleg folytatják a szo­ciális létesítmények felújítását. Rendbehozzák az óvoda kerí­tését, a sportpályát, az üdülőt. Mindez ugyanolyan szerves része a gyár komplex tervé, nek, mint az új technológia és a jó gépek. Az Árammérőgyár­ban a termelés feltételeinek és a termelő szociális és munka- körülményeinek javítását egy­formán fontosnak tartják. K. P. Szülők, tanáiok, diákok segítenek Jó ütemben épül Monoron a Munkásőr utcai iskola A monori Munkásőr utcai általános iskolában hosszú évek óta nagy a zsúfoltság. A 424 diák 16 osztályban tanul, de tanterem csak nyolc van. Reggeltől estig foglalt minden négyzetméter. ★ Az 1905-ben épült iskola igazgatója, Lelkes Béla már 15 éve szorgalmazza az intézmény bővítését, tornaterem építését. A helyi pártszervezet és nagy­községi tanács támogatásával az iskola most megkapta a nyolc tanterem építésére az in­duló tőkét. Így kezdhette el a munkálatokat március elején a Monori Építők Ipari Szövetke­zete. A szövetkezet legfonto­sabb feladatai között tartja számon ezt a beruházást; me­lyet a szülők, tanárok és diá­kok társadalmi munkája is segít. Szeptember 1-ig, az új tanév kezdetére akarják át­adni a gyerekeknek és a pe­dagógusoknak. Amikor ott jártunk, már állt a betonlábazat, húzták a fa­lakat, illesztették az ablakke­reteket. Nyolc száz hektár csonthéjas Gyümölcsös lesz a domboldalon Kutatók alakítják a váza koronát Az Alföldről a főváros felé haladva, Ceglédbercel közelé­ben váratlan emelkedőn fut a kocsi a 4-es út keskeny sza­lagján. A szelíd dombhát jobb oldalán néhány év múl­va összefüggő, nagy gyümöl­csöskert húzódik majd, meg­változtatva a táj arculatát. Az ottani terület gazdái évszá­zados tapasztalat alapján tud­ják, hogy amíg a mélyebben fekvő részeken hívatlanul je­lentkező tavaszi fagyok gyak­ran kárt tesznek a gyümölcs­fák pattanó rügyeiben, nyíló virágaiban, addig a partos részen sokkal kisebb a fagy­veszély. Ez a felismerés volt az alapja annak a nagyszabá­sú elgondolásnak, amely az ötödik ötévéá terv éveiben va­lósul meg. Ceglédbercel, Al- bertirsa és Pilis dombvonula- tám 800 hektáros csonthéjas ültetvényt telepítenek. Hat környékbeli termelő- szövetkezet egyszerű gazdasági együttműködés keretében fo­gott munkához a dánszeni- miklósi Micsurin Termelőszö­vetkezet gesztorságával A gondos telepítési program ap­rólékosan kiválogatta a külön­böző fajtáik számára legalkal­masabb területeket. A legma­gasabb részekre kerül a leg­érzékenyebb növény, a kajszi, utána az őszibarack követke­zik a sorban. Tűrőképességben a meggy, a cseresznye köve­ti, s a mélyebb fekvésű föld­darabokon honosodnak majd meg a szilvafák. 1977 őszén a ceglédberceli Egyetértés Termelőszövetke­zet határában — a felada­toknak megfelelően — 23 hek­táron meggyet, 36 hektáron kajszibarackot telepítettek. A gondos munkát jelzi, hogy a facsemeték megeredtek, amint elmúlt a tél, megkezdődött a vegetáció. Ezen a tavaszon Albertirsa és Pilis térségében 67 hektáron meggyfacsemeték kerültek a talajba. Bár a ha­lasztást nem tűrő munka kü­lönösen nagy erőfeszítést kö­vetelt a Micsurin Tsz-ben dol­gozóktól, sikerült időarányo­san teljesíteni, amit a hat kö­zös gazdaság együtt vállalt, . A további tevékenységhez időben ki kell dolgozni az együttműködés módjait, hiszen ez év őszén 260 hektáron foly­tatódik a telepítés, majd jö­vő tavaszra vár újabb 54 hektár. Figyelembe véve, hogy a szakembereik szerint az őszi telepítés az igazi, jó lenne elő­re hozmii a jövő évit is erre az őszire. A jövendő gyümölcsös ter­mésének felét várhatóan kéz­zel szedik majd le. Ez min­denképp fontos, hiszen az így betakarított gyümölcs fontos exportcikk, jelentős valutát hoz, továbbá nagy mértékben hozzájárul a hazai — ezen belül a budapesti — ellátás­hoz. A többi gyümölcsöt nagy­üzemi módon, rázógépekkel szedik le, és konzervipari cé­lokra használják. Ennek meg­felelően úgynevezett váza ko­ronát kell kialakítani, amely alkalmas a gépi betakarítás­ra. Ez az eljárás még nem terjedt el széles körben ha­zánkban, így a budapesti Gyü­mölcs- és Dísznövénytermesz­tési Kutatóintézet tudomá­nyos munkatársai vállalták: ők alakítják ki a facsemeték megfelelő koronáját. Ezen a tavaszon már az albertirsai határban a tudós munkatársak kezében csattogott a metsző­olló, s így lesz ez egészen 1981-ig, amíg befejeződik az ültetés. A,telepítés folytatásával pár­huzamosán végre kell hajta­ni a járulékos beruházásokat is. Üzemi utakra, az öntözést ellátó kutakra, víz- és vil­lanyhálózatra, üzemépületekre van szükség. Az is fontos, hogy minden gazdaságban ki­alakuljon a hozzáértő kis csa­pat azokból a traktorosokból, szak- és betanított munkások­ból, akik ápolni, gondozni fogják a fákat Már ebben az évben rendelkezésre állnak az Albertirsán felépítendő mi- relitüzem kiviteli tervei és tárgyalások folynak egy KISZ- építőtábor létesítéséről is, amelynek lakói a gyümölcs­szedésben segítkeznének. Tamasi Tamás Az építkezés előkészítésének meggyorsítása érdekében az is­kola szülői munkaközössége társadalmi munkát szervezett. Serfőző Antal megbízott igaz­gatóhelyettest áprilisban csak ritkán lehetett az irodájában találni. Többnyire az építkezé­sen irányított, s fogott szerszá­mot maga, például április 22-én, ottjártunkkor. Amikor a sok­ezer tégla felhordásával, a lá­bazat betonozásával végeztek, örömmel adott számot arról, hogy milyen nagy visszhangja volt a szülők között a kérés­nek. Olyan apuka is akadt, aki üzembeli brigádtagjait is magával hozta. A hetedik­nyolcadikos fiútanulókkal együtt, körülbelül százan dol­goztak ez alkalommal. A mun­ka szakszerű irányításáról az építőipari szövetkezet öt szak­munkása, szabad idejét felál­dozva gondoskodott. Igen jó a kapcsolat az is­kola vezetősége és a kivitelező szövetkezet között. Az építke­zési ütemterv alapján mindig jó előre megbeszélik, hogy mi­kor van szükség ismét a tár­sadalmi munkások segítségére. Hiszen ez a segítség az egyik garancia rá, hogy határidőre elkészül a munka. Szeptember 1-re elkészül hat tanterem, egy előadói terem és az úttörőszoba. A bővítés lehetővé teszi, hogy a felső tagozatosok ezután egy mű­szakban mindig délelőtt járja­nak iskolába. Bevezetik a szaktaotermi oktatást is. Az eddiginél lényegesen jobb kö­rülmények és a legújabb mód­szerek alkalmazása bizonyára még inkább emeli az oktatás eredményességét. A délelőtti tanítás azt is lehetővé teszi, hogy délután a tantermekben szakköröket, úttörő-foglalkozó., sokat tartsanak. A terveik szerint, ha a tan­termek elkészülnek, a munkát tornateremmel folytatják. Ez­után még egy mozitermet is kialakítanak. Tervezi az iskola, hogy átmeneti megoldásként valamelyik felszabaduló ter­mét napközi otthon céljára ala­kítják át. így a nagy távolság­ról bejáró gyerekek foglalkoz­tatását is biztosítani tudják. F. J. — Ha az erdészetről, a mun­kánkról akar írni, hadd áb­rándítsuk ki: ma már csak a kívülállókban él a nosztalgia az erdei emberek dolga iránt, a valóság sokkal hétköznapibb. •k A dzsip a kóspallagi ország­úton kerülgeti a gödröket. Ko­ra délelőtt vám, a köd sűrűn permetez, a szélvédőn alig le­het kilátná. Sipos Ferenc, a nagymarosi erdészet vezetője a sofőr, gyakran törölgefci a pá­rát az üvegen. Másik beszélge­tő partnerünk helyettese, Héjj Szabolcs. — Mit is mondjak a szocia­lista brigádmozgalomról — kérdez vissza Sipos Ferenc. — Egyelőre még kevés tapaszta­lattal rendelkezünk, hiszen tu­lajdonképpen ebben az esz­tendőben fogalmaztuk újra a kollektívákkal szembeni köve­telményeket. Az elmúlt évek során ugyanis elsősorban a munkateljesítményt vették fi­gyelembe az értékelésnél. idén már szigorúan számon kérjük a közösségektől a gaz­daságin kívül a kulturális és egyéb felajánlásokat is. Közben átbukdácsolunk Kós- pallag zötyögős főútján. El­hagyva a kisinóci turistaházat, az erdészet saját útjára kanya­rodunk. — Kóspallagról való a leg­több munkásunk — magyaráz­za az erdészetvezető-helyettes. — Ebben a községben hagyo­mányai vannak az erdei mun­Az erdő — nosztalgia nélkül S végül marad az ember kának. Ha egy kóspallagi beáll közénk, mozgásán, viselkedé­sén látszik: erdőben nőtt fel. De szorgalmas emberek a nagybörzsönyiek és a noszt- raiak is. # A nagyirtási üdülő mellett egy földútra kanyarodunk. Már látszik: a jó darabnyi be­kerített kertben asszonyok dolgoznak, apró fenyőfa cse­metéket ültetnek. Papp Antal, és Dallos István kerületvezető erdészek hosszú dróttal a so­rokat jelölik ki. Egy szusszanásnyi szünetre abbamarad a munka. Gazdik Jánosné, a Hámán Kató brigád vezetője mondja: — Három éve alakultunk, s a tavalyi munkánkért bronz­koszorús fokozatot kaptunk. Legfontosabb idei vállalásunk, hogy az átlagos 30 százalék he­lyett csupán a csemeték egy­ötöde nem köt meg. ★ A párás, ködös idő megvise­li az embert. Egész nap a sza­bad ég alatt dolgozni nem nagy öröm. A víz szinte a csontig hatol, s nemcsak képletesen,' hiszen az erdőben dolgozók nagy részét előbb-utóbb utoléri a reuma. A csemeteültetésnek viszont kedvez a nedves idő. Galambosi Vincéné lassan negyedszázada jár az erdészet­be. — Minden reggel kisvasút- tal hoznak minkét Nagybör­zsönyből — magyarázza. — A huszonnégy esztendő alatt annyira megszoktam ezt a munkát, hogy hiányozna, ha abba kellene hagynom. Arrébb a fakitermelőknél éppen ebéd­idő van, a forró parázs felett sül a szalonna. Sorecz József, a Kittenberger szocialista bri­gád vezetője mutatja be mun­katársait : — Burik Károly a csuklós traktor vezetője. Sok fáradsá­gunkat takarítja meg ez a hasznos gép. Lichner József motorfűrészkezelő ügyességén sok múlik; ha jól dolgozik, ke­vesebb tennivaló marad a töb­biekre. Ahol már a gép sem boldogul, ott Váci János foga- tos lovai segítenek. A legfia­talabb brigádtag Kramár Vin­ce 24 éves, de már boldogul önállóan is köztünk. Fuchs János választékoló. Régebben ő is fakitermelő volt, de egy baleset után leszázalékolták. Na és ne feledkezzenek meg Fekete Jánosról, a kollektíva patrónusáról és Kiss Gáborról, a kerületvezető erdészről, aki ugyan nem tagja a közösség­nek, de mostanában nap mint nap találkozunk, így egy kicsit magunkhoz soroljuk. A Kittenberger brigád mel­lett tölti gyakorlati idejét be­osztott erdészként Krichen- baum Antal is, aki tavaly végzett a szakközépiskolában, s most technikusi vizsgájára készül. Ö is tanúja annak, amint naponta a kollektíva megbirkózik a közel negyven köbméternyi fával. Most arány­lag könnyen boldogulnak, mert sudár fenyőfákat vágnak. A motorfűrész süvítő hangja mellett rendre dőlnek a fa- óriások, aztán jön a csuklós traktor, s drótkötélre fogva, el­vonszolja a letisztított törzse­ket. Lenn a tisztáson a válasz, tékoló iránymutatása alapján tovább darabolják a fenyőt. A szállításnál csak az erős Prága teherautók boldogul­nak. 4r Délután van. Az eső is rá­kezdett. így hát visszaindulunk Nagymarosra. Ütközben még Sipos Ferenc megjegyzi: — A fakitermelők ugyan szeretik a gépeket, de gyakori, hogy a masina már nem bol­dogul. Akkor jön a ló, s ha már az sem bírja, nem marad más — csak az ember F. Z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents