Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

MFcra Tg x/tinap 1078. ÁPRILIS 23., VASARNAP A nemzetközi szakszervezeti mozgalom fontos eseménye Véget ért a prágai világkongresszus Felhívás a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért A IX. szakszervezeti világ- kongresszus szombati ülésén megválasztották a Szakszerve­zeti Világszövetség új főtaná­csát. Az SZVSZ e lesfőbb ve­zető testületébe 75 ország és 11 nemzetközi szervezet képvise­letében 86 tag és 88 póttag ke­rült. A főtanács tagja lett Gás­pár Sándor, a SZOT főtitkára és Timmer József, a SZOT tit­kára. Az új összetételű, megnöve­kedett létszámú főtanács meg­tartotta első ülését, és ezen megválasztotta az SZVSZ ve­zetőit, illetve végrehajtó szer­veit. Gáspár Sándort az SZVSZ elnökévé választották. A továbbiakban a kongresz- szus résztvevői — a küldötte­ken kívüli a vendégek is — szavaztak a kongresszus alap- dokumentumairól. Egyhangúlag elfogadták az SZVSZ irányvonaláról szóló okmányt, amelyben egyben hosszútávú programot ad az egész szakszervezeti világmoz- galomnak a dolgozók kulcs- fontosságú érdekeiért, a tár­sadalmi haladásért és a bé'-’e megőrzéséért vívott harcához. A szakszervezeti jogokról szó­ló egyetemes nyilatkozatot a kongresszus szintén egyhangú­an fogadta el. A kongresszus végül felhí­vást intézett a világ dolgozói­hoz és szakszervezeteikhez, hogy lépjenek fel egységesen a fegyverkezési hajsza megszün­tetéséért, az emberiségnek a tömegpusztító fegyverek lől — köztük a neutronfegyverről — való megóvásáért és általában a béke megszilárdításának nagyfontosságú céljaiért. A határozatok megszavazása után hangzott el Gáspár Sán­dornak, a Szakszervezeti Világ­szövetség újonnan megválasz­tott elnökének zárszava. iMentúmnk lényege: a nemzetközi mankásssztály iránti elkötelezettség Gáspár Sándornak, az SZVSZ új elnökének zárszava Gáspár Sándor megköszönte a kongresszuson megválasztott vezető szervek nevében a meg­tisztelő bizalmat, továbbá a küldötteknek, a vendégeknek, és a megfigyelői minőségben jelenlévőknek azt az eleven, építő szellemű vitakészséget és aktivitást, amellyel lehetővé tették e nagyjelentőségű vUág- . fórum eredményes munkáját. Ezután többek Között kifej­tette: — Mi a maradandó érté­ke a mostani kongresszusunk­nak? A választ aoban látjuk, ami már az előkészítés hónap­jaiban foglalkoztatott ben­nünket, nevezetesen, hogy olyan dokumentummal szol- . gáljunk, amely orienitáció- . jávail a világ minden tá­ján hasznára lesz a dolgozó amely a világ mai realitásai, ból kiindulva félreérthetetle­nül megfogalmazta azokat a lehetőségeket és eszközöket, amelyekkel élnünk kell. ha a munkásemberek érdekeinek szolgálatát tekintjük hivatá­sunknak. A világméretekben zajló vitához mi a nemzetközi munkásosztály elkötelezettsé­géből fakadó orientációnkkal szólunk hozzá. A mi orientációnk lényege: a nemzetközi munkásosztály iránti elkötelezettség, mert jól tudjuk, hogy szerte a vi­lágban a dolgozó százmilliók olyan utat keresnek, ame.yen haladva munkájuk, személyes sorsuk biztatóbb, valóban em­beribb távlatokat kap. Még egyszer hangsúlyozom: hi­szünk orientációnk helyességé­ben és igazságában, de nem tartjuk magunkat csalhatatla­noknak. A mi célunk elérhető, biztos és megmásíthatatlan, de a cél elérésének útjai, eszkö­zei, módszerei változtak és ez­után is változnak. — A kongresszusi teremben ülők is jól tudják, hogy az em­beriség története során sok igaz ügy bukott el azért, mert azoknak, akik képviselték, nem volt erejük, amellyel megvéd- hették volna igaz ügyüket. Mindannyian tudjuk, hogy cso­dák nincsenek, a Szakszervezeti Világszövetség sem tehet cso­dát, de arra törekedett, hogy helyes, egyértelmű irányt mu­tasson. Most véget ért kong­resszusunk vitája igazolta el­képzelésünk, orientáció ik he­lyességét. A továbbiakban Gáspár Sándor hangsúlyozta: Nagy számban szól ak itt a fejlődő világból érkezett ba­rátaink közül. Szavaiitból ki­derült, hogy sok gonddal, baj­jal küszködnek, de az is, hogy fölemelték már a fejüicet cs azt is elmondták: soha többé nem akarnak szolgaként élni. És azt mi is tudjuk, saját ta­pasztalatainkból, hogy aki egy­szer már az elnyomatás földjé­ről fölemelte a fejét, s körül­néz a világban, az — előbb- utóbb — minden megtévesztő szándék, manipuláció ellenére is felismeri: harcában, küzdel­mében nincsen egyedül! — A mi összetartó erőnk — ezt évszázados tapasztalatok bizonyítják — az internacio­nalizmus. Fontos a nemzeti ér­dek, erről egyetlen nép sem mondhat le.’’Ott, ahol a'mun­kások kerültek hatalomra, fel­virágzók a nemzet, mert az összetartozás nemzetközisége segíti mindenütt a nemzeti értékek kiterebélyesedését.. De an.'kor mi felemeljük a nem­zet' lobogót, melle tesszük a nemzetköziség zászlaját. s még határozottabban: mi so­hasem eresztjük félárbocra a munkás nemzetköziség vi.rös zászlaját — mondotta végül Gáspár Sándor. Leonyid Brezsnyev fogadta az amerikai külügyminisztert Leonyid Brezsnyev és Cyrus Vance Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke szombaton a moszkvai Kremlben fogadta Cyrus Vance-ot, az Egyesült Államok külügyminiszterét. A megbeszélésen részt vett And­rej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisz­tere. A megbeszélésen a fő figyel­met a hadászati támadó fegy­verzetek korlátozásáról meg­kötendő megállapodás előké­szítésének helyzetére fordítot­ták. Leonyid Brezsnyev ki emelte, hogy a moszkvai szov- jeta—merikai tárgyalások fon­tosak voltak és nangsúlyozta annak fontosságát, hogy mind­kétfél energikus erőfeszüése- ket tegyen kölcsönösein ello- gadható megállapodás eléré- j sóért azokban a kérdésekben, ! amelyekben még nem, vagy ' nem teljesen állapodtak meg. Mindkét fél határozott szán­dékát fejezte ki, hogy mielőbb megállapodást érjenek el. Ez teljes mértékben megfelelne a Szovjetunió és az Egyesült Államok, az egyetemes béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása érdekében. A megbeszélésen jelen volt Anatolij Dobrinyin, a Szov- i jetunió washingtoni, Malcolm Toon, az Egyesült Államok moszkvai naigykövete és A. Alekszandrov, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója. Befejezte munkáját ez SEP kongresszusa A Spanyol Kommunista Párt IX. kongresszusa szombati zárt ülésén megválasztotta a párt vezető szerveit: a 138 tagról 160-ira kibővített köz­ponti bizottságot, a központi ellenőrző -bizottságot és a számvizsgáló bizottságot. A kongresszus délutáni nyílt ülésén jóváhagyta a központi bizottság beszámolóját. Szombaton összeült az újon­nan megválasztott központi bizottság, hogy megválassza a párt elnökét, főtitkárát és végrehajtó bizottságát A párt elnökévé ismét Dolores Ibar- rurit, főtitkárrá Santiago Carrillot választották meg. A kongresszus szombaton ké­' ső este Santiago Carrillo fő­titkár zárszavával ért véget. Szevjet—guyanai közös közlemény Szovjet—guyanal közös köz­leményt hoztak nyilvánosság­ra szombaton Moszkvában Forbes Burnham guyanai mi­niszterelnök szovjetunióbeli hivatalos látogatásáról. A közös közlemény rámutat, hogy a Szovjetunió és a Guyanai Szövetkezeti Köztár­saság külpolitikai tevékenysé­ge fő irányának az egyetemes béke és a népek biztonságá­nak megszilárdításáért, az ál­talános és teljes leszerelésért, a nemzetközi enyhülésért és a veszélyes feszültségforrások felszámolásáért folyó harcot tekinti. Kiemelték az ENSZ-közgyű- lés idén összeülő rendkívüli, leszerelési ülésszakának jelen­tőségét. A felek megállapították, hogy az el nem kötelezett mozgalom, amelynek Guyana kiemelkedő részvevője, fontos tényező a békéért és a nem­zetközi biztonságért, a népek f ü-ggstlens égén ek, szabaóságá­nak és gazdasági haladásának védelméért folyó harcban. VI, Pál levele a Mera-ünyben A római La Repubblica szombati számában közzétette Mórának azt az április 19-i keltezésű sajátkezűleg írott levelét, amelyet Zaccagnini ke­reszténydemokrata főtitkárhoz írt, kiszabadítását kérve és „fogolycserét” sürgetve. Fel­szólítja Zaccagninit és a töb­bieket, hogy szakítsanak azok­kal az erőkkel, amelyek nem hajlandók tárgyalni a terroris­tákkal (a legkövetkezetesebben az OKP utasította el a paktá- lás gondolatát.) VI. Pál pápa szombaton sa­játkezűleg írt, nyílt levélben fordult Moro elrablóihoz. Ar­ra kérte őket, kíméljék meg túszuk életét és feltétel nélkül engedjék szabadon. Rendkívüli ENSZ-ülésszak Bél-Hhumn Az ENSZ-közgyűlés Dél- Libanon ügyében összehívott rendkívüli ülésszaka szombat­ra virradóra jóváhagyta az ENSZ költségvetését. Maga a kétnapos vita a TASZSZ hírügynökség beszá­molója szerint azt igazolta, hogy a tagállamok határozot­tan elítélik a Libanon ellen végrehajtott izraeli támadást. A felszólalók közül többen utaltak arra, hogy Izrael je­lenleg is szabotálja a Bizton­sági Tanács határozatait, azo­kat, amelyek követelik csapa­tainak teljes kivonását a szomszédos arab ország terü­letéről. Ä ¥Í!á|fpsliiiMi]bcm törlésit Középpontban a SALT-msgáilapodás Moszkvai eszmecsere - Szakszervezeti világkongresszus HÉTFŐ: Megkezdte munkáját Prágában a szakszervezeti világkongresszus. — Waldheim ENSZ-fötitkár Bejrutban talál­kozott Jasszer Arafattal. — Hua Kuo-feng fogadta Pekingben Sziad Barré Szomáliái elnököt. KEDD: Brezsnyev Moszkvában eszmecserét folytatott Ed­ward Gierekkel, akit az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntettek ki. Szovjet—kubai külügyminiszteri tárgyalás Moszkvában. — A ..vörös brigádok” bejelentették Aldo Moro kivégzését. — Gáspár Sándor felszólalása a szakszervezeti világ­kon eresszuson. SZFTIDA: Brezsnyev fogadta Agostinho Neto angolai elnö­köt. — lemét eleijeit adott magáról Aldo Moro. CSÜTÖRTÖK: Lemondott a libanoni kormány. — Moszkvá­ban megkezdődtek Gromiko és Vance tárgyalásai. — Walter Schee’ befelezte tokiói hivatalos látogatását. PÉNTEK: Najrviryü'cs Moszkvában Lenin születésének 108. évfordulóján. — Men^ísztu etióp államfő Kubába utazott. — Clv'*ben közkegyelmet hirdetett az új belügyminiszter. SZOMBAT: A oá’ mro^ram és a szervezeti szabá’yzat vitája a S >~nyol Komm^nis^a P*rt kongresszusán. — Atherton ameri­kai utazó nagykövet Kairóban a miniszterelnökkel tárgyal. TÖT' MTNT EGY ESTTTN- DNJE. HOGY VANCE AME­RIKÁI KÜLÜGYMTíISZTER ELÖSZÍR JÁRT MOSZKVÁ­BAN. AKKOR? ÚTJA NTM- 'CS * S EREDMÉNYT '.LEM­NEK BIZONYULT. DE NE­GATÍV KÖ;'Tr'"EZ'H'tN',rSX- KEL IS JÁRT. MI A JELEN­TŐSÉGE Mr'TANI LÁTO­GATÁS ÁM AK ? Vance funkciójával kapcso­latban hadd emlékeztessünk a tényre, hogy a külügyminisz­ter az USA vezetőinek a rang­sorában a második ember, ő „az államnak a titkára”, s mint ilyen, az elnök után kö­vetkezik. (Az aiélnök csak amolyan tartalékember...) Ha - Vance nem is „Kissinger kali­berű” politikus és diplomata, annyi bizonyos, hogy Carter elképzel éei nek hiteles tolmá­csolására képes, ugyanakkor pedig az elnöktől felhatalma­zása lehet a tárgyalási taktika megválasztására. Nem kellett jósnak lenni ahhoz, hogy elő­re lássa bárki: a moszkvai tárgyalások középpontjába a fegyverkezési (illetve leszere­lési) kérdések kerültek, ugyan­akkor, amikor nem hagyják f:gyeimen kívül a két ország együttműködésének problé­máit. például az árucsere, a koooeráe'ó dolgában. Aligha jöhetett volna létre Vance moszkvai látogatása, ha előzőleg Carter elnök nem hozza meg döntését a neutron- fegyver gyártásának elhalasz­tásáról Az új nukleáris fegy­ver kérdése így lesalábbis függőben maradt, lehetővé té­ve az új tárgyalást. Az már aztán a következő probléma, hogv az amerikai ko~mány a neijtroibombáról való lemon­dást más szovjet engedmények kicsikarására akarta felhasz­nálni. A szovjet álláspont világos és logikus volt: mind a két félnek egyszerre kell lemon­dani erői az új tömegpusztító fegyverről! Az amerikai diplomácia szo­kása szerint egybekapcsolt más nemzetközi kérdéseket is, a Közel-Kelettől Afrikáig, a szovjet—amerikai viszony tu­lajdonképpeni elemeivel. A moszkvai tárgyalásokat rendkívüli figyelemmel kísér­te a világ, amely nagy vára­kozással tekint az elé, hogy sikerül-e még az idén nyélbe ütni az új SALT-megálIapo- dást. Egyes amerikai körök­ben azzal mentegetik a SALT elhúzódását, hogy november­ben szenátusi és képviselőházi választások lesznek az USA- ban. a belpolitikai megfonto­lások miatt késlekedik a kor­mány a Szovjetunióval aláír­ni a hadászati fegyverek kor­látozásáról szóló újabb egyez­ményt PRÁGÁBAN VILÁGKONG­RESSZUST RENDEZTEK A HALADÓ SZAKSZERVEZE­TEK. TEVÉKENYSÉGÜKRE ÖSSZPONTOSULT A VILÁG­KÖZVÉLEMÉNY FIGYELME. MILYEN A SZAKSZERVE­ZETI VILÁGSZÖVETSÉG HELYZETE MA? ___________ El őbb beszéljenek a számok: kevés híján 260 millió szerve­zett dolgozó világszövetsége az SZVSZ. A prágai kongresz- szuson 140 országból érkeztek küldöttek, hogy áttekintsék az elmúlt öt év haladó szak- szervezeti mozgalmának ered­ményeit, gondjait, s hogy meg­szabják a következő esztendők teendőit. Éppen ez az öt év a kapitalista világban kirobbant gazdasági, társadalmi, erkölcsi válság időszaka: míg azelőtt 2—3 százalék volt a munka- nélküliek aránya a tőkés or­szágokban, mai szomorú átla­guk már a 6 százalék fölé emelkedett. 1976-ban 60 miliő dolgozó vett részt a tőkés vi­lág különböző sztrájkjaiban, ami jól mutatja, hogy a válság ellenére vagy éppen a válság miatt növekedett a dolgozók harci kedve. A tőkés országok dolgozói ma sokkal inkább figyelnek arra, ami a szocialista világ­ban történik. (Persze, a tőkés propaganda éppen ezért is al­kalmaz figyelemelterelő eszkö­zöket, ezért is hangoztat vá­dakat, talál ki rágalmakat a szocialista valóság hatásának ellensúlyozására.) Észre lehetett venni, hogy a nemzetközi munkásmozgal - mon belül is próbálkozott az ellenséges propaganda. Megkí­sérelte szembeállítani a szo­cialista országok szakszerve­zeti mozgalmával a tőkés vi­lágban küzdő szakszervezete­ket. A prágai kongresszuson a magyar delegáció vezetője. Gáspár Sándor rámutatott ar­ra: minden szakszervezet kö­zös problémája, hogy új uta­kat kell keresnie, mivel a szo­cialista országokban a szak- szervezetek még nem jutottak el történelmi feladataik ma­gaslatára, a tőkés országok szakszervezeti mozgalma pe­dig még nem birkózott meg a modern, nemzetközi kapita • lizmus új jelenségeivel. Az együttműködés éppen abban alakulhat ki, hogy a világ egész szakszervezeti mozgal­ma a munka célravezetőbb módszereit keresse. A mun­kásosztály szolgálata nem bír­ja el a nemzeti korlátoltságot és az önzést. A magyar dele­gáció vezetője szólt a szocia­lista országok szakszervezetei­nek már kialakult szerepéről, arról, hogy a kormányzati fe­lelősség részvállalása mellett a dolgozók érdekeit képvise­lik. A prágai kongresszuson a portugál küldöttek a fasizmus alól felszabadult országok szakszervezeti harcairól szá­molhattak be, az angolai vagy az etióp szakszervezetek kép­viselői pedig az új úton elin­dult afrikai országok küzdel­mes, de sikereket ígérő életé­ről szólhattak. ETIÓPIA ÁLLAMFŐJE KU­BÁBA UTAZOTT, A KUBAI KÜLÜGYMINISZTER A HÉ­TEN MOSZKVÁBAN JÁRT. ADDÍSZ ABEBÁBAN MEG­EMLÉKEZTEK ARRÓL, HOGY A HÉTEN VOLT AZ ÉVFORDULÓJA A SZOVJET —ETIÓP DIPLOMÁCIÁI KAP­CSOLATOK FELVÉTELÉ­NEK. HOGYAN ALAKUL A SZOVJETUNIÓ, KUBA ÉS AZ AFRIKAI ORSZÁGOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE ? Több jelentős diplomáciai tárgyalás, több úgynevezett munkalátogatás ismét felhívta a figyelmet a Szovjetunió, Kuba és az afrikai országok együttműködésére. Az etióp államfő, Mengisztu alezredes kubai útja alkalmat adott ar­ra, hogy a szocialista célokat kitűző új etióp vezetés köszö­netét fejezze ki a latin-ame­rikai szocialista országnak a hatékony segítségért, egyben pedig a helyszínen tanulmá­nyozza a szocializmus építésé­nek kubai tapasztalatait. A héten Moszkvában járt a kubai külügyminiszter. Mal- mierca Peoli és szovjet ven­déglátója, Gromiko hangsú­lyozta, hogy Afrikában épp­úgy, mint a világ bármely más körzetében az internacionalis­ta segítséget nyújtó szocialis­ta országok az igazságos har­cot folytató népek oldalán áll­nak. A moszkvai találkozó so­rán egyeztették a Szovjetunió és Kuba diplomáciai lépéseit. A Szovjetunióban töltötte szabadságát Agostinho Neto angolai elnök. Természetesen élt a lehetőséggel, hogy a pihenés napjai közben eszme­cseréket folytasson szovjet ve­zető személyiségekkel. A Kremlben Leonyid Brezsnyev is fogadta az angolai államfőt. A találkozó után kiadott köz­lemény tanúsága szerint a Szovjetunió és Angola támo­gatásáról biztosítja a Dél-afri­kai Köztársaság, Namíbia és Zimbabwe (Rhodesia) népei­nek a fajgyűlölő, gyarmati rendszerek ellen vívott har­cát. A Brezsnyev—Neto esz­mecsere során szó volt az Af­rika szarván kialakult hely­zetről. Egyaránt hangsúlyoz­ták mindketten, hogy a terü­leti igényekről való lemondás alapján a térségben minél előbb helyre kell állítani a békét és Etiónia meg Szomá­lia jószomszédi kapcsolatait. Pálfy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents