Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

1978. ÁPRILIS 16., VASÁRNAP as, 5 Befonbunkerben, Budakalószon Felrázni a tehetetlenségből | A község sáros utcáin ban­dukolunk, a B. családot láto­gatjuk még a budakalászi ta­nács igazgatási csoportjának vezetőjével, akikhez gyám- jgyek is tartóznak. A gyám­ügyek közül a legtöbbet a B. családdal foglalkozik, amely Lét év óta „ügy” a tanácsnál. Bár mindent megtesznek ér- t ik, amit csak tehetnek, a 'sorsúkat mégsem tudják jobb- iá fordítani. Ebben a községben is jó pár segítségre szoruló, pincé­ben lakó, lakásra áhítozó csa­lád él, de a tanácsot éppen a B. család sorsa aggasztja a legjobban. Rejtély számukra, amelyet képtelenek megolda­ni. A kérdés az: miért olya­nok, amilyenek. Két gyermekkel A csoportvezető elmeséli azt, amit tud róluk. A férfi hetvenkilenc, az asszony har­minchat éves; 43 év korkü­lönbség. Élettársak, kapcsola­tukból két gyerek származik: egy hat- és egy hétéves kis­lány. Az asszonynak még hat másik gyereke van előző há­zasságából, valamennyi álla­mi gondozott. De miért lett a családból „ügy”? Az életkörülményeik miatt. Földbe ásott betonbunkerben laknak, amely nélkülözi az elemi tisztaságot, piszkosak maguk is, a gyerekekre a gyakori ellenőrzés miatt vala­mivel jobban ügyelnek. Ami­kor hét évvel ezelőtt meg­született a nagyobb lány, a csecsemőt meglátogató védő­nő hívta fel a tanács figyel­mét a családra. Azóta rendre látogatják, segítik őket. A se­gélyért minden alkalommal az apa megy be a tanácsházára. Miért ő? , Mert az apa a szónak min­den értelmében családfő. Az asszony gyámoltalan, tehetet­len, akarattalan. Pénzt nem kap a kezébe. A jövedelmük csekély. Az ásszony nem dol­gozik, a férfi nyugdíjas és né­hány órás állásáért kap pár száz forintot. A boltban is azt vásárolja, amit az apa mond, a pénzt ő számolja ki rá. Mindezt nem zsarnoki hajla­moknak engedve teszi, egysze­rűen a család védelme érde­kében. Ez a maximális véde­lem, amit a családjának még nyújtani tud. A csekély jöve­delemnek felét elviszi a fűtés, a viszonylag >ragy kertben ter­melt zöldségfélékből egészítik ki a pénzt. Az apa állítólag azt is diktálja az asszonynak, hogy mit főzzön, s az állító­lag meg is főzi. Az „állítólag” ismételgetésének oka: ott jár­tunkkor, ebédidőben, ebédnek nyomát sem láttuk. Az ág is húzza Szerencséje sincs ennek a családnak. Az öreg valaha jobb körülmények között élt, jártas a hajós és még sok mesterségben, érettségi után egyetemre is járt néhány évig. Elszegényedett és többé már nem tudott talpra állni. Az elmúlt években egy ideig fűtő volt, de ez sem hozott sze­rencsét, mert tavaly felrob­bant a kazán a munkahelyén, gázmérgezést kapott. Ez már csak ráadás volt egy másik szerencsétlenségre: az árvíz elmosta a termését. Egyikbe testileg, a másikba lelkileg be­tegedett bele. A földbe épített betonbun­ker, a lakásuk önmagában is egészségtelen, hát még így, takarítatlanul! S mindennek ellenére, talán a legnagyobb rejtély a rejtélyek közül: á gyerekek egészségesek. Töké­letesen egészségesek. Ezt nem magyarázza az iskolás kislány osztályfőnökének nagy tiszte­letet érdemlő igyekezete sem: annyira gondját viseli a gye­reknek, amennyire csak egy tanárnőtől telik, szappant vesz neki, megmosdatja, segíti. A gyerek különben jóképességű. Ezekről beszélgetünk a hosszú úton. A csoportvezető igyekszik előkészíteni a lát­ványra. — Itt forduljunk be — mondja. — s elindulunk a süppedő talajú, fölázott ker­ten át a ház felé. A kertben vegyes, meghatározhatatlan és meghatározható rendeltetésű tárgyak hevernek szerteszét. A ház talán méternyire emel­kedik ki a földből, közeled- tünkre egy asszony dugja ki a fejét az ajtón, a nyíláson sűrű, kékes, petróleumszagú füst tódul ki. Visszahőkölünk. A házban levők mintha csak tudomást se vennének arról, hogy amit szívnak, az már nem is levegő, hanem maga a betegség. Minden fekete A bunker két helyiségből áll. Az első a konyha, amely­ben szemétté, hulladékká foszlott, elfeketedett tárgyak sokasága hever szanaszét. Az egyikben egy hajdani kony­haszekrényt vélünk felismer­ni, mellette valaha sárga, ma már feketére füstölt szék, a sarokban petróleumfőző okád­ja a füstöt, amely a lakásból semerre sem talál kiutat, csak most tódul ki, hogy kitámasz­tottuk az ajtót. Rendcsinálást felesleges len- Q£.^aián.lani, az összképen az mit .sem .változtatna, tisztoga­tást még' kevésbé, mert a bú­torzatot már csak a fekete szutyok tartja össze. A falak, a mennyezet — feketék. A férfi a másik helyiségben, a szobában fekszik, a nagyob­bik ágyban. Alszik. A rongyos takaróból csak a szürke, pisz­kos hajcsomó látszik ki. Ágy­neműnek semmi jele. Az asz- szony költögeti. Fölül az ágyon, püffedt lábát papucs­ba bujtatja, meghatározatlan színű pizsamanadrágját eliga­zítja magán a vendégek tisz­teletére. Az ablak nem szel­lőztetés céljára készült. Erő- sítgeti, hogy az ajtón elegen­dő levegő jön be, holott tud­nia kell, hogy a halálát szív­ja be ezzel a petróleumgőzös levegővel. Beszéde alapján értelmes embernek tűnik. Karakteres, érdekes arca ezúttal majd­nem frissen borotvált, de piszkos. Betegségekről, étke­zésről, a hús albumintartal- máról értekezik, kulturáltan, szabatosan, amennyire a hely­zete engedi — méltósággal. Szemmel láthatóan közömbös az őt és családját körülvevő szenny iránt, bár maga is ál­lítja, hogy sehol a községben nincs még ilyen piszok. Indu­latai csak akkor törnek föl, amikor a munkahelyén őt gú­nyoló fiatal suhancokról be­,.Á $$$&> ike* *4 ■ ■ 9 XI., Tétényi út 63. XVI., Rákosi út 112. XIX., Vörös Hadsereg út 103-105. ízéi, akik néha meg is dobál­ják. Ingerült védekezésére ilyenkor harsány röhögés a válasz — mondja. Maguk imn hiszik Á tanács csoportvezetőjé­nek, mint hivatalos látogató­nak nem az a dolga, hogy összebékítse őt a körülmé­nyeivel. Ellenkezőleg: hogy fellázítsa, e rajta keresztül élettársát is a megkövesedett piszok ellen. Az öreg fogad- kozik: őszre szobát húz a ház fölé Az asszony megerősíti: ősszel szoba lesz ott, de ezt maga sem hiheti igazán. Az öreg mindenét fájlalja, de az orvostudományban nem bí­zik. A táppénzt kevesli, dol­gozni akar. Ereje fogytán, ülő munkáját is egyre nehezebben látja el. Odafelé menet több­ször is meg kell kapaszkod­nia az úton, fába, villanyosz­lopba, hogy egy kicsit pihen­jen. A látogatót azzal biztatják, hogy hamarosan kimeszelnek, s valóban, egy néhai vájdling- ban mész szürkéllik. Az asz- szony talán maga 3em hisz a meszelésben, jóindulatú, nagy barna szemével ártatlanul néz a világba, amelyből — meg­lehet — maga sem ért sem­mit. S mi azt szeretnénk tud­ni, mi lenne vele, ha magá­ra maradna? Amikor a gyerekekre kerül a szó, az apa fölemeli maga elé ejtett tekintetét, vissza­tér belé a pár éve még fiatal embereket Is megszégyenítő élet. Egyvalamitől tart igazán, attól, hogy a gyerekeit elve­szik, állami gondozásba vi­szik. Nem győzi ismételgetni: a gyerekek tökéletesen egész­ségesek, tehetségesek, szereti őket, ők pedig ragaszkodnak a szüleikhez. És ez így is váh. Hang nélkül a jövőjüket, a gyerekek jövőjét latolgatjuk- Meddig akarja taníttatni őket? — kérdezzük az apát, de érre már összeesik büszke arca, vénemberesen elsírja magát, s azt mondja; ameddig élek... Reménytelenül? Nem, senki se akarja el­vinni a gyerekeket az emberi gyengeségeknek ebből a te­nyészetéből. S megmagyaráz­hatatlan, miért nem. A cso­portvezető segíteni akar, amit tehet, megtenni, többet ten­ni nem tud. Már csak azért sem, mert a család sem se­gít magán. Talán ha a község­ben, a járásban akadna egy szocialista brigád, vagy bár­milyen közösség, esetleg szom­szédság, amely a gyerekek ér­dekében néha kimosná a szu- tyokból a tehetetlen Családot. Megpróbálná felrázni a tehe­tetlenségből, elesettségből. Nem lenne szégyellni való cselekedet. Hatos Erzsébet Négy tsz építi Úttörőknek, vakációra Táborhelye van a ráckevei járás úttörőinek a magyar ten­ger partján, Balatonakaliban. Csakhogy még semmiféle épü­let nem áll azon. A napokban azután a járási úttörőelnökség ős négy termelőszövetkezet kö­zött megállapodás jött létre. A dunavaJ-sányi Petőfi, a rácke­vei Aranykalász; a szigetcsépi Csepel-szigeti Lenin és a döm- södi Dózsa tsz egyenként 540 ezer, tehát összesen 2 millió 160 ezer forintot adnak össze a legszükségesebb építmények mielőbbi elkészítéséhez. Kony. ha, fedett étkező és egyéb, a táborozáshoz nélkülözhetetlen épületeket emelnek. A kivitelező a dömsödi Dózsa Tsz építőbrigádja. Gyors, de azért jó munkával szeretnék elérni, hogy az épületeket már ezen a nyáron használatba is vehessék a járás úttörői. Az épületek elkészültük után a beruházásban részt vevő négy termelőszövetkezet közös va­gyonát képezi. Salátafejek ezrei Szedik a salátát Tahitótfalun, a Kék-Duna Szakszö­vetkezet fóliasátraiban. A kéiezerhétszáz négyzetmé­teres területről naponta mintegy háromezer fej kerül az üzletekbe. Boisán Péter íelvéteie Ahogy a DHV-ban látják... Bizalmiak az üzemi demokráciáról — Megyünk megnézni a burgonyát — nyit be az ajtón egy magas, bőrkabátos férfi, s már fordulna is kifelé, de Ké­kesi István, a Dunamentl Hő­erőmű szb-titkáxa visszatartja. A férfi Mikulásik László tur- binablokkgépész, folyamatos műszakban dolgozik. A héten éjszakás, de hát a kötelesség most délelőtt is beszólította. — Lehet, hogy furcsán hang­zik — mondja —, de én csak négy éve kapcsolódtam a szak- szervezeti munkába. Akkor alakult meg nálunk a főbizal­mi rendszer, s magam is meg­lepődtem, amikor munkatár­saim kértek: legyek én a főbi­zalmijuk. Nálunk, a C-kalóri- kus üzemben, jószerével csak férfiak dolgozunk, körülbelül százan. f ! . Megismerni a Jogokat ■'SU Amikor a szakszervezeti bizottságnak is tagja lettem, testhez álló feladatot bíztak rám: a munkásellátási ügyek intézését. Ez azután alaposan megsokszorozta a tennivalói­mat. Sorolják példákat is? Itt van ez a burgonyavásár. Meg­keresett bennünket a Pest me­gyei Zöldért helyi kirendeltsé­gének vezetője és korlátlan mennyiségben felkínált krump­lit. Kilónként három forintos áron, vagyis olcsón. Megbe­széltük á bizalmiakkal — már­mint az egész erőműben — s úgy láttuk, érdekli az embere­ket, szívesen vásárolnának. A zsákbamacskát, akarom mon­dani a zsákba krumplit nem szeretjük, nekünk a saját ér­dekünk fontos most, s nem az, hogy ne maradjon a kereske­delem nyakán az áru. Gyakorta jönnek hozzám az emberek különféle munkaru- hapanaszokkal is. Utánajár­tam, s megtudtam: országos ellátási gondok vannak. Ilyen esetben természetesen nem se­gíthetünk, ám az emberek ér­zik a törődést. Hozzám tarto­zik az üzemi étkeztetés is. Mármint a szakszervezeti ol­dalról. Mostanában e tértá- ban gyakorta összeülünk ta­nácskozni. Emelkedtek ugyan­is az ételanyagnorma-árak, s emiatt a dolgozói hozzájárulás mértékének is változnia kell. Azt kell eldöntenünk, a mun­kások fízessenek-e egy forint­tal többet az ebédjegyekért, vagy pedig a részesedési alap. ból vonjuk el a többletköltsé­get. Ami persze a kifizethető nyereségrészesedést csökkente­né. A szakszervezeti munka kö­telességek sorát jelenti. S a jo­gok? Mikulásik Lászlóhoz öt szakszervezeti bizalmi tarto­zik. Milyen jogokkal élhetnek? — Sok új szabályzatot kel­leti, kell megismerniük. Az új hatáskörök nem jelentenek könnyű leckét számukra. Mi hagyjuk jóvá, ki, mennyi bér­emelést kaphat. Mi osztjuk fel a bérkeretet. Kérik és meghallgatják — Amikor én 1972-ben ide­kerültem — azelőtt huszonkét évig dolgoztam a Borsodi Hő­Ha dobolna még a kisbíró Nagykátán Kertbarátklub a parlagon Ha dobolnának még a falu­si kisbirók, ha hirdetnék még utcáról utcára, miként rendel, kezett az elöljáróság, ha ter­jesztenék még a népnek, hogy mi minden eladó, s vehető a községben — ha tehát az év­százados szokás még élne — akkor a nagykátai kisbíró ma­napság alighanem így óbégat- na: „potom árért földet vegye­tek, négyszögöle — négy forint, s 2028-ig tietek!" Ügy lehet, gyűlnének az emberek a kiáltozásra. Jöwne a hivatalnok, jönne a kőműves, a nyugdíjas, a fűszeres, a ra­kodó, a katonatiszt — s jön­ne a spekuláns, nyilván nem is egy... De mindez termesze, tesen lehetetlen, hiszen kisbí- rók már rég nincsenek. És spekulánsok? A hír azonban mégsem kitaláció. Nagykátán, a nagy múltú szőlő- és gyümölcstermelő köz­ségben valóban földet oszta­nak csaknem Ingyen. Az alföl­di járásszékhely határának egyre növekvő parlagtérületén márciusban 22 katasztrális holdat mértek ki 400 négyszög­ölenként az igénylőknek. A senki földjén, ahol elvadult fák és kiszáradt tőkék őrizték még az egykori művelés emlé­két és bizonyították, hogy nem hitvány a föld, a napokban új életre kelt a gazdálkodás. A városiasodé településen első „dobolásra” nyolcvanan gyűltek Öasae, s bérelték ki a községtől kertészkedésre, vala­mint szőlő- és gyümölcster. mesztésre a parcellákat. E csa­ládok törpe gazdaságok, a sza­bad idő szempontjain kívül népgazda sági lag is fontos sze­repet, töltenek be, hiszen az önellátással bizonyos mérték­ben tehermentesítik az ország mezőgazdaságát. A helyi nép- frontblzottaág a parcellázáshoz egyszersmind kertbarátkört is szervezett, az első olyan klubot az országban, ahol a kertba- ritsighoz kertet is adnak — jelképes összegért — a belé­pőknek. A bérlők pedig az ala. pitó okmányban a mezőgazda­sági Ismeretterjesztést, a gaz­dálkodáshoz szükséges anya­gok és eszközök beszerzését, valamint a piacra termelt áruk értékesítését jelölték meg a klub legfontosabb feladatául. A termelőszövetkezet segít­ségével befejeződött közös ta­lajelőkészítés után néhány he­te meg is kezdődött a tavaszi munka a zártkertekben, ahol egyébként kisméretű gazdasá­gi épületeket Is emelhetnek a bérlők. Az áfész pedig piacot és felvásárlóhelyet remélve ha­marosan gazdaboltot rendez be a telkek közelében, ahol vető­magon és kéziszerszámon kívül kisgépeket is kölcsönözhetnek majd a kerttulajdonosok. A nagykátai klub megalaku­lása valósággal divatot terem­tett a Tápió vidékén. Tápió- bicskén, Tápiószecsőn, Tápló- györgyén és Tápiószőlősön egymás után alakultak meg a kertbarátkörök, ha hem is a nagykátai modell alapján — hiszen jelentős műveletlen te­rületekkel csak a székhely­község rendelkezik. A kátai parlag azonban az első osztás után még mindig oly hatalmas, hogy hamarosan újra dobolni kezdenek a nagyközségben. B. E. erőműben. — A régi helyemen pártbizalmi voltam ugyan, de sok szakszervezeti munkával is megbíztak. Itt valahogy lány. , hának találtam a mozgalmi életet, alacsonyfokúnak a szer­vezettséget. Azóta megválto­zott a helyzet. Függetlenített szb-titkárt és pártbizottság! tit­kárt választottund!, s az embe­rek is megérezték: vannak, akik védik az érdekeiket. Só­kat javult a tájékoztatás szín­vonala is, s az már igen jól­esett nekünk, bizalmiaknak, hogy a jutalmakat sem a há­tunk mögött osztották szét. Most új fórummal gazdagod­tunk, a vállalati szakszervezeti tanács, s á bizalmiak közös ta­nácskozó testületével. ~ A höirányitás-laborban dol- gozó lgnácz Imre a korábbi évek mozgalmi munkájának elmarasztálásábam nem ért egyet Jámbor Istvánnal. — Mi, akik már az erőmű születésénél bábáskodtunk, azért nem egészen így látjuk a helyzetet — mondja indulato­san. — Gyakran tapasztaljuk, hogy éppen azok az emberek lépnek fel ilyen-olyan követe­lésekkel, akik a készbe jöttek. Mi szerencsés helyzetben va­gyunk, bizalmitársaim, vélem együtt, régi törzsgárdatagok. Bevallom, számunkra szinte újat sem hozott a megnöveke- dett hatás- és jogkörről szóló rendelkezés. Talán hihetet­len, de a laborban legalább tíz éve mindenben kikérik a véleményünket és hallgatnak is a javaslatainkra. Más kér­dés, hogy a DHV-ban kissé el vannak kényeztetve az embe­rek. Könnyen lakáshoz jut­nak ..., nincsenek óvodai el­helyezési gondjaink ..., van remek munkásszállásunk. Ezért aztán akadnak, akik még többet követelnének. Alap: a tájékoztatás Minél kisebb az egység, an­nál könnyebb az egyetértés megteremtése a gazdasági és a mozgalmi szervek irányítói kö­zött. Hunor Károly vallja ezt, aki a villamoslaborban negy­ven ember főbizalmija. — A nagy szavakat nem sze­retem, de nem túlzás már, hogy a szocialista emberré vá­lás hosszú útján megtettünk néhány jelentős lépést. Ezt csak azért mondom, mert ma az em­berekkel könnyebb megértet­ni mindent. Hogy most miért ennyi pénz jutott a labor­nak ..., hogy miért X-et és nem Y-t javasoltuk a lakáskiutalás­ra..., hogy miért nem lehet nagyobb a segélykeretünk és így tovább. Bármilyen felada­tot Is kapunk, a laborvezetőnk szól nekem. Ezután összedug­juk fejünket a bizalmiakkal, s csak ha közös az álláspontunk, adjuk egyetértésünket. Meg­győződésem, hogy a demokrá­cia alapja az őszinteség, a meg­felelő, időbeni tájékoztatás. Csakis akkor mondhatunk vé­leményt bármiről, ha tudjuk, mit várnak tőlünk ... Dodó Györgyi > 6 é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents