Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-12 / 85. szám
t^rrr V Kslimm 1978. Április 12., szerda Jubileumi ülésszak Alapításának 30. évfordulója alkalmából háromnapos jubileumi tudományos ülésszak kezdődött kedden a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, az egyetem és a Magyar Közgazdasági Társaság rendezésében. Berend T. Iván rektor köszöntője után Polinszky Károly oktatási miniszter mondott üdvözlő beszédet. Csikós Nagy Béla államtitkár, a Magyar Közgazdasági Társaság einöke üdvözölte ezután a jubiláló intézményt. Az ünnepi tanácsülésen kitüntetéseket nyújtottak át a kiemelkedő munkát végzőknek. Az idén első ízben ítélték oda az egyetemi tanács által alapított Rudas László-díjat, Högye Mihály, Kulcsár Dezső és Mészáros Tamás tanársegédeknek. Vonzásköre Dél-Pest megye A KISDUNA GALÉRIA PROGRAMJÁBÓL | Else Hasselriis dán grafikusit művész kiállítása május ele- = jéig tekinthető meg Budapes- 5 ten, a XX. kerületi Kisduna 5 Galériában (Marx Károly u. 5 108.), Barabás Márton festő- j§ művész tárlata április l€-ig E tart nyitva a Csepel Galériá- = ban. (Bp. XXI. Rákóczi u. = 142.) Sziluettmesék A Kisduna Galéria, mely eddig is több Pest megyei festőművészt hívott meg kamarakiállításra, és évek óta vonzza a ráckevei Duna-ág községeinek tárlatlátogatóit. Ezúttal Else Hasselriis dán grafikus születésének 100. évfordulóján rendezett bemutatót, Váradi Hédi Kossuth-díjas színművész megnyitó szavaival, aki egy TANÚ: A KORTEREM Az alkotás ad erőt * Mint a lapok közölték: a kö- § zelmúltban Franyó Zoltán ro- | mániái magyar írót, 90. sztila- 5 tésnapján kitüntették a Magyar 5 Népköztársaság babérkoszorú- £ val ékesített Zászlórendjével. Minden múló nappal egyre inkább dolgozószobává alakul a temesvári klinika egyik kis kórterme, Franyó Zoltán átmeneti kényszerű otthona ... Szaporodik a széken, a fiókban, néha még az asztalon is a könyv, az újság, a Mester kezevonására váró fehér papír. Es a ceruzák! A fekvő helyzetben író kéznek nem engedelmeskedő tollak helyébe most már jól kihegyezett ceruzák kerülnek, hiszen a gondos írás grafitironnal is pontosan olvasható. Franyó Zoltán dolgozik ... Egy-kettő félreparancsolja a vérátömlesztés kellékeit, a kiürült üvegcsék is lekerülnek az asztalról, hogy a délután viszonylagos nyugalmában helyet adjanak az ! alkotónak. Az időlegesen elárvult Bogdánestilor úti hatalmas dolgozószoba helyett a parányi kórházi helyiség alakul-formá- lódik, alkalmazkodik a művet szorgosan munkáló Mesterhez. Fordít és korrigál, leveleket diktál, elkészülnek a román költők antológiájába bekerülő utolsó fordítások. Ez lesz az egybegyűjtött életmű negyedik kötete. Még a legfrissebb irodalmi folyóiratok is vallatóra kerülnek. Hasábjaikon kutatja, keresi az új tehetségeket, a fordításra érdemes verseket. Éber szemmel, hibavadászó gyakorlattal böngészi soronlévő antológiájának, a nyugat-európai költők Atlanti szél című gyűjteményének oldalba tördelt korrektúráját. Ellenőrzi a technikai szerkesztést, kiigazítja a nyomda csámpásságait. eltör- deléseket ho.z helyre, mégegy- szer mérlegeli önmaga munkáját is. Hogv szép könyvet tegyen az olvasó asztalára! És ezzel párhuzamosan, az éjszaka óráiból is ellopva, szerDöry Katalin felvétele keszti a magyarországi költők német nyelvű antológiáját, kiegészíti legfrissebb fordításaival, értékeli az egyes költők verseit, ízlelgeti a legjobb kifejezéseket, s ha elfárad, Adyt olvas, napilapok és folyóiratok özönét nézi át, mert nem akar lemaradni... Nem betegnek, nem1 tizedik évtizedét taposó embernek való ez a program. És Franyó Zoltánnak, mint a hozzá hasonló alkotóknak mégis az. Másképp el sem képzelhető. S már-már rábólintanak értő orvosai is, hiszen az alkotás ad erőt, a születő-kiteljesedő művek iránti figyelem, felelősség lobogtatja az élet lángját. És leveleket diktál... Megköszöni a feléje áradó féltő sorúkat, az aggódó barátok leveleit, az érdeklődést. írnak az ország minden tájáról. Jönnek a levelek, táviratok Buka- j restből, Budapestről, Bécsből, ' Berlinből... Gondolatban fogja a kezét mindenki, aki átér- zi a köréje tornyosult fájdalmat, felesége, a szeretett segítő elvesztése okozta gyötrelmeit. S aggódik a pályatárs,, aggódik az olvasó, hogy adjon a természet elég erőt tovább vinni egyedül a terhet, elviselni a magáramaradottságot. Nincs többé kinek megmutatni, bíráló-érdeklődő tekintete elé tenni a szépen csengő sorokat! A feléje áradó érdeklődés, baráti együttérzés meleg ölelése is ezt akarja megköny- nyíteni. Mert Franyó Zoltán nincs egyedül. Nemcsak a távíró- és telefondrót közvetít, hanem ideiglenes otthonává lett kórházi szobájában életre kelnek szellemi társai, verseiken át ott állnak mellette idős és fiatal kortársai, s a Mester tolmácsolja üzenetüket a máról, sajátos művészetével tovább mondja, megörökíti a holnapnak. Dőry Jolán Ügy látszik, néha a jó hír is szárnyakon jár. Mire ugyanis a fenti írás Temesvárról szerkesztőségünkbe megérkezett, éppen egy nappal hamarabb megelőzte egy telefonhívás. A vonalban a megszokott energikus hang jelentkezett: Franyó Zoltán hangja. Immár ismét a lakásáról. Egészségéről csak úgy odavetve beszélt, inkább az volt számára a fontos, azért hívott, hogy mi van a Corvina Kiadónál tervezett német nyelvű Ady-kötettel. Ehhez ugyanis már csaknem egy éve az ő versfordításait kérték. Joggal, hiszen nemcsak Ady egyik legközelebbi barátja volt, hanem gondolatainak leghívebb tolmácsolója is németül és románul. Nyugtalankodik a kötet miatt, de ha kell, még küldhet újabb verseket is. Mert ir, dolgozik, alkot. S még nagyon sok újabb terve van... közkedvelt Andersen-mese mondott el a gyermekhallgató' Ságnak. Ebben az esetben ez lényeges, hiszen a dán mesemondó serkentő energiákat szállít a gyermeki fantáziának, s ezt a földrészre átterjedt álomvilágot Else Hasselriis szolgálta a' sziluett-technika magas fokú sorozatával, melyet az odensei Andersen emlékházban őriznek. E lapok úgy váltak időtlenné, hogy a mesék halhatatlanságát kísérték egy életmű szabatosságával, mely lemondott ezzel sok más egyéni érték létrehozásáról. Vizuális műfordításra vállalkozott, hogy növelje a gyerekek örömét. Tehetségét e fontos ' részfeladat ügyének szentelte, s hogy milyen sikerrel, azt a soroksári, sziget- szentmiklósi, makádi gyerekek nyitva felejtett száján, tágra nyílt tekintetén mérhetjük le. Bakallár József, a Kisduna Galéria festőművész szervezője minden műfajt és lehetőséget számba vesz a világ adott keretei között, s már Else Hasselriis kiállítása közben leveleit a Csendes-óceán partvidékére küldi. Oka van erre, ugyanis Kiuchi Aya japán iparművész, a Hokkaido Szövetség vezetője — aki az V. szombathelyi biennálé egyik külföldi résztvevője volt —, augusztusban a Kisduna Galériában szerepel. A tervek szerint előadást tart a ráckevei gimnáziumban, találkozik Gödöllőn Szekeres Erzsébet és Remsey Flóra textilművészekkel, hogy átadhassa az ainu ! művészet yukara-ori ágának általa fejlesztett sajátos technikáját, melynek tónusfinomsága rendkívüli. Képasszociációk Érdemes megtekinteni Barabás Márton tárlatát a Csepel Galériában. A huszonéves festő, Kokas Ignác tanítványa, 1977-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Képi nyelvjárása eredeti, határozott hangvételű, mégis érzékeny és árnyalt. Nem akarnokság, hanem bátor szemlélet, tehetség kormányozza szabad képzet- társítással formált motívumait E rendezett képasszociációk a néző számára is élményt jelentenek. Még nem kész; készülődik, még nem érkezett sehová; indul, de határozott céllal jelölte ki önmagának a képzeletéhez és a sajátos karakteréhez mért irányt Kisplasztikák tárlata Budaörsön, a Jókai művelődési házban Várnagy Ildikó kisszobraival mutatkozik be, s itt nyílik Pécsi József fotóművész emlékkiállítása is. Várnagy Ildikó a képzőművészeti kör vendégeként április 13-án 18 órakor tárlatvezetést is tart a fiataloknak. Reméljük, hogy sokan élnek az alkalommal,1 s nem mulasztják el a megjelenést ezen a- hasznos foglalkozáson. Losonci Miklós MATINÉ ES KIRÁNDULÁS Vakáció a napköziben A tavaszi szünet április 14- én fejeződik be az általános és középiskolákban. A gyerekek ezekben a napokban pihennek, szórakoznak, kirándulnak, vagy segítenek otthon szüleiknek. Az iskolák azonban nem zárták be kapuikat. A napközi otthonokban kisdiákok százai töltik szabad idejüket. Milyen programokat szerveznek a gyerekeknek, szívesen tartózkodnak-e az iskolában? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a budakalászi napközi otthonban. Esőben: teremben zsibong az élet — Az időjárás ma nem kedvez a szabadtéri programoknak — kezdi a beszélgetést dr. Gál Sándorné napközi otthonos munkacsoportvezető. — Jelenleg a 230 napközis közül hetvenen járnak egész napos foglalkozásokra. Azonban tízen vannak olyanok, kiket szüleik befizetnek ebédelni és csak a déli órákban érkeznek. Az osztályteremből kihal- latszik a gyermekzsivaj, félbeszakítja a beszélgetést. A televízióban a szünidei matinét nézik, s az egy nekik tetsző jelenetnél kacag a társaság. — A teremjátékokat éppen úgy szeretik a gyerekek, mint a szabadtériket. Nagyon kedvelik a meséket, könyvekből olvasunk fel, gyakran ők találnak ki társaik kedvtelésére apró történeteket. — Te hogy fejeznéd be? Mondd el, miként folytatnád? — ezt kérdezzük a TV-matiné után, s egymás szavába vágva mondják az ötletes válaszokat. Bár ilyen esőben beszorulunk a tanterembe, mégis próbálunk a zártságon a lehetőségekhez mérten enyhíteni a különböző színes programokkal. Rajzolni nagyon szeretnek a diákok. Meseillusztrációkat készítenek. Szüleiket örvendeztetik meg ezúttal. Az iskolai könyvtárból kikölcsönzött olvasmányokkal bővíthetik ismereteiket, és az itt megszerzett tudásukat majd a szünet utálj a tanórákon hasznosíthatják. Napsütésben: dombon, hintón, vidáman A reggel fél nyolckor kezdődő foglalkozások délután öt óráig tartanak. Két pedagógus felügyel a gyerekekre. Mi a program jó időben? Akkor futás ki a kertbe, ahol má- szókák, lengő és mérleghinták várják, hogy birtokba vegyék azokat az alsó tagozatosok. A Kálvária-dombot, gyakran felkeresik, de elmennek a távolabbi kirándulóhelyekre is. A pedagógusok a budakalászi moziba — ifjúsági filmvetítésekre — is elviszik a gyerekeket. Az úttörőőrsök ilyenkor gyalogtúrákat tesznek, múzeumokat látogatnak. A szervezett csoportos életet így tudják biztosítani a szünetben. K. É. A komplex művelődési intézmények építészeti kérdéseiről tanácskoznak a szocialista országok könyvtárépítészeti szakemberei Budapesten, a Könyvtártudományi és Módszertani Központban. Kedden a megnyitó után bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli és szovjet szakemberek tartottak előadásokat a könyvtárak szerepéről a művelődési otthon, a klub, az iskola épületegyüttesében, valamint technikai fejlesztésük lehetőségeiről. A következő négy napon a magyar szakemberek számolnak be tapasztalataikról. Bemutatják Kőbányán a Pa- taky István, Szentendrén a Pest megyei és Dunaújvárosban a munkás művelődési központot és könyvtárt, az első magyarországi komplex jellegű művelődési intézményeket, ahol művelődési otthon, klub, könyvtár, színházterem, kiállítási csarnok működik egy épületben. Érdekes kísérletre vállalkozott operatörténetileg a Népszínház utazó operatársulata. Muszorgszkij befejezetlenül maradt alkotását, a Szorocsin- ci vásárt tűzték műsorukra. De nem a Cserepnyin által 1923- ban befejezett művet, hanem egy eddig szinte alig ismert feldolgozást. E megoldás szerint Muszorgszkij egy korábbi szimfonikus költeményének, az Egy éj a kopár hegyen-nek a kórusos változata szervesen be. épül az operába. A legújabb szovjet kutatások szerint a két mű ötvözése ebben a formában még Muszorgszkijtól származik, tehát ez tekinthető eredetinek. A Szorocsinci vásár ezzel együtt .sem befejezett alkotás, ezért a mindenképpen eredetiségre törekvő előadásban a zeneileg hiányzó részeket csak prózában halljuk. Ha ezt a variációt tekintjük az eredetinek, akkor indokolásra szorul, hogy miért érezzük mégis kísérletinek a bemutatót? Mert viszonylag sok a prózai betét, s ez a teljes zenei élményt korlátozza. Ráadásul Cserepnyin muzsikája híven követi Muszorgszkij stílusát, dallamvilágát: egységesebb műnek hat, mint a most bemutatott változat. Muszorgszkijt több mint másfél évtizeden keresztül foglalkoztatta az Egy éj a kopár hegyen, több változatban is megkomponálta. S amellett, hogy a kórusos formát beépítette az operába, a két művet több helyen is tudatosan ro- konitotta. Így például a Szorocsinci vásár kezdetén álló tenorária főtómája már a tizenöt évvel korábban született szimfonikus költemény zárórészében is megjelenik, ugyanígy a második felvonás ördögjelenetei, valamint a híres gopaktáncnak is közvetlen a téma- és dallampárhuzama. A zeneszerző három felvoná. sósra tervezte az operát, amelyhez saját maga írt szövegkönyvet Gogol novellája alapján. Korai halála miatt (1881) azonban csak az első két felvonással készült.el, sőt ezzel sem teljes egészében. A vázlatok nyomán többen is befejezték az operát, köztük Rimszkij-Korszakov és Kjui. Az eredeti zene stílusa erősen hasonlít a szerző két korábbi és méltán híres operájához, a Borisz Godunovhoz és a Hovanscsinához. De a Szorocsinci vásárban a drámát groteszk elemekkel elegyítette, s így vígoperai jelleget kapott a mű. Mindezek mellett ez az opera is jellegzetesen népi ihletésű, mint szinte valamennyi Mu- szorgszkij-alkotás. Ez a népzene iránti érdeklődés és szeretet kötötte a szerzőt az orosz ötök néven ismert csoporthoz, amelyet Balakirevvel, Rimsz- kij-Korszakovval, Borogyin. nai és Kjuival hozott létre. Muszorgszkij újszerű dallamossága, merész harmonizálása mindvégig a népzenei hagyományokra támaszkodott, époen ez az oka, hogy bár a XIX. század nagy romantikus szerzői közé tartozik, mégis jelentős hatást gyakorolt a modern zene kialakulására. A szereplők a Szorocsinci vásárban kivétel nélkül népi figurák és a cselekmény is sok népmeséi motívumot vonultat fel. Gricskó, a kozák legény első látásra beleszeret a szépséges Párászjába, s azon melegében meg is kéri a kezét még a vásáron. Az apa előbb adná a lányt, de a felesége tilalmára visszavonja szavát. A fiú szomorúan alszik el a kopár hegy tövében, s álmában megelevenedni látja a boszorkányszombatot. Hivria. a feleség légyottra készül a pó- pafival. de az ördögök megjelenésétől riadt szomszédok és a férj váratlan megjelenése mindent megzavar és nagy botrány kerekedik. Ebben á helyzetben, már Hivria nem állhat a fiatalok boldogságának útjába. A Népszínház vezetői, köztük Kertész László rendező minden bizonnyal a Szorocsinci vásár új verzióját kívánták hangsúlyozni, s ezért választották a bemutató címének az Egy éj a kopár hegyent, ugyanakkor a közismert változatra csak az alcímmel utalnak. E koncepció alapján a rendezés érdekes és figyelemre méltó előadást hozott létre. Jól oldotta meg a mű kamaraszín{ i Barabás Márton: Darázs Komplex intézmények Például a szentendrei művelődési központ... Egy éj a kopár hegyen f »“«-opera J P bemutatója a Népszínházban padi átdolgozását Csemer Géza és Kertész László: lényegét tekintve nem csorbult az eredeti alkotás. Zeneileg igényes munkát végzett a két karnagy: László Endre és Dömötör Zsuzsa. S ez annak ellenére igaz, hogy kétségtelenül hangzásbeli megalkuvásokra kényszerültek. Ehhez a zenéhez időnként kevésnek éreztük a mindössze tizenhét tagú zenekart. Hiányérzetet keltettek a kórusbetétek is. A leszűkített színpadot betöltik ugyan a szomszédok és a vásározók, de hangzásban ez nem hoz teljes megoldást. A főszerepeket _ két kivétellel — kettős szereposztásban játssza a társulat, Grics- kót, a kozák legényt Mor- bér Ferenc énekelte a bemutatón, ragyogóan tiszta tenorja méltán aratott sikert. Párász- ja szerepében Zöld Ildikót hallhattuk, aki hangjának gazdag árnyalataival és színészi játékával ismét bizonyította tehetségét. Ugyancsak elismerést érdemel az apa szerepét éneklő Vajda Dezső. A Hivriát alakító Bihari Tóth Zsuzsa alt. ja ezúttal kissé fátyolos volt, s neki jelentettek legnagyobb gondot a prózai részek. Bordás Dezső jól oldotta meg a Koma figuráját, de a bassz- bariton szerephez képest időnként hangmódosításokra kényszerült. Kevéssé sikeres a Pó- pafit éneklő Iván József teljesítménye is. A további népes szereplőgárdából feltétlenül meg kell említeni Nagy Jánost a Cigány és Virágh Rezsőt, a Sátánisten alakítóját. Kriszt György f
