Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-07 / 56. szám

1978. MÁRCIUS 7., KEDD Beiejezés előtt a belgrádi értekezlet A dón javaslatot már csak Málta ellenzi Hétfőin délután a jugoszláv fővárosban újabb plenáris üléssel folytatódott a 33 euró­pai ország, valamint az Egye­sült Államok és Kanada kép­viselőinek belgrádi találkozó­ja. A résztvevő államok kép­viselői — Málta kivételével — egyetértésüket fejezték ki a dán küldöttség korábban elő­terjesztett, majd szombaton kiegészített záródokumentum- javaslatával. A találkozó mi­előbbi befejezésének biztosí­tása érdekében hétfőn a késő esiti órákban újabb plenáris ülésre került sor. A résztvevő államok döntő többsége által helyeselt dán záródokumentum-j avaslat egyébként egyebek között azt emeli ki, hogy a belgrádi ta­lálkozón ismételten kifejezés­re juttatták a résztvevők el­tökéltségüket az enyhülés po­litikájának folytatására. Hang­súlyozza a dokumentumterve­zet, hogy Belgrádban elmé­lyült véleménycsere volt a helsinki záróokmány ajánlá­sainak végrehajtásáról, amely­nek teljesítését továbbra is elsőrendű fontosságúnak tart­ják. Megállapítja továbbá, hogy a találkozón eltérő véle­mények alakultak ki a Helsin­kiben elfogadott záróokmány végrehajtásáról. A tervezet hangoztatja, hogy a soron kö­vetkező, belgrádihoz hasonló találkozót 1980. november 11- től Madridban rendezik meg, de addig három szakértői ta­lálkozóra is sor kerül. Ezek közül az egyiket, valószínűleg jövőre, Máltán rendezik meg a földközi-tengeri országok együttműködésének témájáról. A dokumentumot, a kiegé­szítésekkel gyakorlatilag vala­mennyi ország elfogadta már, csak Máltának vannak még fenntartásai. Belgrádban ennék ellenére bizonyosra veszik a találkozó közeli befejezését. Sajtótájékoztató a genii leszerelési tanácskozásról Az utóbbi 30 év egyik leg­jelentősebb társadalmi tanács­kozásának ítélte minden részt­vevő a genfi nemzetközi és nemzeti kormányszervezetek leszerelési konferenciáját — mondotta Simái Mihály, aki az ENSZ-társaságok világszö­vetségének elnökeként vett részt a tanácskozáson. Az Or­szágos Béketanács székházában megtartott hétfői sajtótájékoz­tatón a magyar küldöttek be­számoltak a nemzetközi fórum munkájáról. Simái Mihály szólt .arról, hogy a tőkés szervezetek kép­viselői a konferencia elején a neutronbomba kérdését nem tartották fontosnak. A tanács­kozás végén viszont már majd­nem mindenki elfogadta azt az álláspontot, hogy a neutron­fegyver sajátos szerepet játszik a fegyverkezésben. Ha ugyanis a NATO-országok hadiraktá­raiba bekerül az új tömegpusz­tító eszköz, amely elmossa a taktikai és stratégiai fegyverek közötti határt, akkor a Szovjet­uniónak biztonsága érdekében, hasonló eszközzel kell „vála­szolnia”. Straub F. Brúnó akadémikus kiemelte, hogy a zárónyilatko­zatot előkészítő bizottságban mindenki egyetértett azzal, hogy a biztonság csökkentése nélkül kell mielőbb konkrét egyezményeket kötni a lesze­relésről. Jasszer Arafat Moszkvában Jasszer Arafatnak, a PFSZ VB elnökének vezetésével hét­főn Moszkvába érkezett a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet küldöttsége. Tito elnök Washingtonban Tito jugoszláv köztársasági elnök Carter elnök meghívá­sára hétfőn az Egyesült Álla­mokba érkezett. Kétnapos washingtoni tartózkodása ide­jén Tito elnök több alkalom­mal is megbeszélést folytat vendéglátójával, s találkozik más magas rangú amerikai államférfiakkal és politiku­sokkal is. Az Egyesült Álla­mokból úton hazafelé Tito hi­vatalos látogatást tesz Angliá­ban is. ENSZ-alap létesül a chilei politikai üldözötteknek res kampányokat folytainak szakszervezeti aktivisták, eg\ házi személyiségek — a rezsit, valamennyi ellenzője ellen. A részvevők elfogadták Cip­rus, Kuba, Svédország és Ju goszlávia képviselőjének javas latát, s ennek megfelelőéi ENSZ-alapot létesítenek a chi lei politikai foglyok, politika menekültek és családtagjai, megsegítésére. Szódat elveti a genii békeértekezlet gondolatát Szadat egyiptomi elnök egy kairói hetilapnak adott nyi­latkozatában világosan értésre Szovjet-japán kapcsolatok Az Izvesztyija kommentárja a tokiói vádaskodásokról „A Szovjetunió és Japán közötti jószomszédi kapcsola­tok megoontására törekvő kö­rök rosszindulatú találgatások tárgyává tették a szovjet—ja­pán jószomszédsági és együtt­működési szerződés szovjet tervezetét” — írja az Izvesz­tyija hétfői számában a lap tokiói tudósítója. „Az esemé­nyek arra mutatnak, hogy bi­zonyos, rendkívül befolyásos japán körök igyekeznek meg­hamisítani a Szovjetunió szán­dékainak valódi jellegét, a szerződéstervezet tartalmát — Etióp-szomáliai háború Visszafoglalták Jijigát Az etiópiai országos forradal­mi operatív parancsnok­ság vasárnap este rádió­közleményben jelentette be, hogy a reguláris erők és a népi milícia egységei heves harcok után visszafoglalták az ellenségtől a stratégiai elentő- ségű Jijiga városát. Á közle­mény szerint a Szomáliái csa­patok fejveszetten menekül­nek vagy megadják magukat az etiópiai egységeknek. A parancsnokság közölte, hogy az újabb fontos győzelemmel visszaszerezték a Szomáliái alakulatoktól az ogadeni siva­tagra néző, és hadászati szem­pontból rendkívül jelentős fennsíkot. Etiópia nairobi nagykövete hétfőn tartott saj­tóértekezletén elmondta, hogy Jijiga elfoglalása után az etiópiai csapatok déli irány­ban nyomulnak előre. így akarnak bizalmatlanságot, ellenségeskedést szítani a ja­pán népben a Szovjetunióval szemben. A Jomiuri Simbun, a Mainicsi Simbun és a Szán­kéi Simbun csaknem azonos szövegű szerkesztőségi cikké­ben nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a Szovjetunió a szerződéssel valamiféle -ka­tonai szövetségbe« szeretné bevonni Japánt” „Az ilyen és hasonló állítá­soknak az a célja — írja a moszkvai lap —, hogy fordí­tott sovinizmust erőszakolja­nak a japán közvéleményre —, hogy Japánt a -Szovjet­unió rosszindulatú szándékai­nak áldozataként« mutassák be.” , „Ami tokiói--hivatalos sze­mélyiségeknek azt az állítását illeti, amelyek szerint a Szov­jetunió megpróbálja -elszige­telni« Japánt az Egyesült Ál­lamoktól és Kínától, szintén nem felel meg a valóságnak. Japán maga dönti el, milyen kapcsolatokat tart fenn a vi­lág bármely országával, s tel­jesen alaptalan az a vád, hogy a Szovjetunió kétségbe vonná ezt a jogát” — szögezi le vé­gezetül az Izvesztyija tudótí- tója. adta, hogy nem törekszik : genfi közel-keleti békekonít rencia felújítására. Az Octc bér című magazinban megje lent interjúban elvetette & Szovjetunió és Szíria részérő is elhangzott felhívásokat, me­lyek a különtárgyalások he­lyett a genfi tanácskozást je­lölik meg az igazságos és át­fogó közel-keleti rendezésre irányuló tanácskozások egyet­len lehetséges fórumának. A genfi konferenciát lekicsinylő nyilatkozattal kapcsolatban s megfigyelők emlékeztetnek ar­ra, hogy Szadat a múlt év vé­gén még nem győzte hangoz­tatni : az egyiptomi—izraeli közvetlen tárgyalások Egyip­tom számára a Genf felé ve­zető utat jelentik. Kairói kormányforrások szerint Egyiptom most vára­kozó álláspontot foglalt el: ar­ra számít, hogy a hónap köze­pén Washingtonban sorra ke­rülő Carter—Begin találkozó — amerikai kompromisszumos javaslatok révén — lehetővé teszi majd az egyiptomi—iz­raeli közvetlen párbeszéd új­rakezdését. Begin látogatását előkészíten­dő, vasárnap este megérkezett az Egyesült Államokba Weizman izraeli hadügymi­niszter, aki egy napot New Yorkban tölt és kedden utazik tovább Washingtonba. Az amerikai kormány hétfőn hivatalosan is megerősítette: Izrael nem hajlandó kivonulni Ciszjordániából és a Gaza-öve- zetből. A külügyi szóvivő kö­zölte, hogy „véleménykülönb­ségek vannak” az amerikai és az izraeli kormány között az ENSZ Biztonsági Tanácsa 242. számú határozatának értelme­zésében. A kanadai gyújtózsinór Leonyid Brezsnyev fogadta Wiili Stophot Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke hétfőn a Kremlben fo­gadta Willi Stophot, az NSZEP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagját, az NDK Minisztertanácsának elnökét. A felek véleményt cseréltek a két ország között kialakult sokoldalú együttműködés to­vábbi elmélyítésének kérdései­ről. Érintették a nemzetközi élet jelenlegi szakaszának idő­szerű problémáit is. Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió miniszterelnöke a nap folyamán ugyancsak találko­zott az NDK kormányfőjével. Willi Stoph hétfőn befejezte munkalátogatását és hazauta­zott. J2_________________________ A kínai parlament ülése A változás korlátái Pekingben vasárnap véget ért a kínai országos népi gyűlés (a parlament) ötödik ülésszaka, amelyen elfogadták az alkot­mány megváltoztatott szövegét, valamint a következő tíz év gazdasági tervének fő téziseit. Egyben megválasztották az ál­lamtanács (kormány) és a par­lament új elnfckét. A minisz­terelnök Hua Kuo-feng pártel­nök, a népi gyűlés elnöke Je Csien-jing, a KB alelnöke lett. (Az utóbbi tisztség 1976. Júliusa, Csu Te halála óta nem volt betöltve.) Érdekesség, hogy az új kormányban Je Csien- jing nem tartotta meg a had- ügyminiszteri posztot. Utóda Hszü Hsziang-csien lett. A népi gyűlés ülésszaka egyébként is rendkívüli politi­kai esemény Kínában. Hiszen az alkotmány szerint a parla­mentnek évenként kellene ta­nácskoznia, mégis 1975 január­ja óta nem ült össze. Nyilván­való volt hát, hogy a mostani ülésszak feladata az elmúlt évek heves poitikai harcainak következtében kialakult új erőviszonyok intézményesítése volt. De miben tükröződnek a változások, és mi maradt a régi a kétségkívül bonyolult kínai külpolitikában? A leglényegesebb fejlemény nyilvánvalóan az, hogy hosszú idő után az állampolitika szint­jére került a népgazdaság fej­lesztésének szükségessége. A tízéves terv megvitatása so­rán elismerték az ország nagy­fokú tudományos-műszaki el­maradottságának tényét, s le­szögezték: „teljes komolysággá! kell hozzálátni az egész nép­gazdasághoz közvetlenül kap­csolódó problémák megoldá­sához.” Ez — az elmúlt két év­ben lassan érlelődő — célki­tűzés gyökeres és úgy tűnik végleges szakítás a kulturális forradalom óta eltelt évtized gyakorlatával. Ugyanakkor a jelek szerint semmi változás nem várható külpolitikai téren. Hua Kuo- feng pártelnök beszámolójá­ban egyértelműen leszögezte, hogy a kínai vezetés kitart a maoizmus úgynevezett „három világ” koncepciója mellett, s folytatni kívánja a korábbi enyhülés- és leszerelésellenes politikát. Ebből a programnyi­latkozatból sem hiányoztak a már megszokott szovjetellenes kirohanások, amelyeket Peking láthatóan továbbra is külpoli­tikája alapvető fegyverének tekint. A maoista eszmék és gyakorlat melletti makacs ki­tartást jelzi az is, hogy döntő hangsúlyt kapott a hadsereg fejlesztésének jelszava. A „há­borúra való készülődés” régen deklarált elve úgy tűnik a jö­vőben az eddiginél is nagyobb súllyal szerepel a kínai poli­tikában. Végtére is alapvető, döntő változásokat nem hozott, -'em is .hozhatott a parlamenti ülésszak a kínai politikában. Főként az ország fejlesztésének eddigi szemléletét alakították át, de azt is régi, jól ismert célkitűzések és törekvések je­gyében. S míg minden megnyi­latkozásban hangsúlyozták, hogy a régi vezetés, a „négyek bandája” uralkodásának kö­vetkezményeit drasztikusan fel kell számolni, jól látszottak a változtatási törekvések, ugyan­abból a régi tőből fakadó kor­látái. A. K. „Az Egyesült Államok határaitól északra politikai pokolgép ketyeg”. Ezekkel a drámai szavakkal kezdte az egyik legnagyobb amerikai hír­magazin a kanadai helyzetről szóló beszámolóját. Valójában Kanada gazdasági helyzete is okot adhatna az aggodalomra. Február utolsó he­tében az ország fővárosában, Otta­wában, a kormány tagjai és a tar­tományok vezetői rendkívüli érte­kezletet tartanak. A fő kérdés: a rendkívül magas, a dolgozó lakos­ság csaknem 9 százalékát érintő munkanélküliség és a 10 százalékos infláció gondjainak megvitatása. A gazdasági gondok azonban csak má­sodlagos jelentőségűek ahhoz a prob­lémához képest, amely valójában az ország egységét feftyegeti és felveti az Észak-Amerikában kialakult po­litikai és stratégiai viszonyok gyö­keres megváltozásának lehetőségeit is. A szakítópróba időpontja Ez a fenyegetés: az ország terü­letileg legnagyobb tartományának, Quebec-nek elszakadási törekvése. A szakítópróbára 1979 folyamán, egy pontosan még meg nem hatá­rozott időben kerül sor, amikor Quebec jelenlegi tartományi kormá­nya népszavazást rendez. Senki sem tudja természetesen, hogy mi lesz a válasz az 1979-es kérdésre. Csak annyi bizonyos, hogy 1978 eseményei és nem utolsó sor­ban a gazdaság helyzet alakulása döntően befolyásolhatják majd a légkört. Quebec elszakadási törekvései a 60-as évek elején kezdtek erősödni. Elterjedésüket számos gazdasági és politikai-lélektani tényező magya­rázta. Kanadának 23 millió lakosa van. A lakosság négyötödének an­gol az első, vagy egyetlen nyelve, és ráadásul Kanada több ezer kilomé­teres déli határán keresztül szün­telenül ki van téve az Egyesült Ál­lamok északra áradó gazdasági és kulturális hatásoknak. Quebec tartományban 6 millió kö­rül van a lakosság száma. Ebből 4,8 millió a csak, vagy elsősorban franciául beszélő lakos. Ez a hely­zet eleve létrehozott egy politikai- kulturális feszültséget, amelyben a fő ütközési pont a francia nyelv vé­delme volt. Ebben a vonatkozásban a küzdelmet kiélezte, hogy 1987- ben De Gaulle tábornok, akkori francia elnök kanadai látogatása során „Éljen a szabad Quebec” kiál­tással üdvözölte a tartomány la­kóit — ezzel azt a benyomást kelt­ve, mintha Franciaország a nem­zetközi politikai színtéren Quebec Kanadától való elszakadását támo­gatná. A szeparatista Québeci Párt (P. Q.) az 1976-ban tartott válasz­tásokon megszerezte a szavazatok 41 százalékát, ami lehetővé tette, hogy e relatív többség alapján a párt vezetője. René Lévesque ala­kítson tartományi kormányt. A gazdasági alap A politikai-lélektani tényezők mel­lett rendkívül erőteljes gazdasági alapja is volt a québeci szeparatis­ta áramlatok erősödésének. A tar­tomány nagyobb, mint Franciaor­szág és Spanyolország együttesen. Lakóinak 80 százaléka a csaknem 3 milliós Montreal városát körül­vevő 400 kilométeres körben él. Quebec rendkívül gazdag természe­ti kincsekben: a tőkés világ azbeszt­termelésének 80 százalékát adja, egyike a világ legnagyobb alumí­niumtermelőinek. Ezen kívül ha­talmas vasérc-, réz- és horgany­készletei vannak. Emellett bőséges energiaforrásokkal (elsősorban vízi- energia) rendelkezik. A tartomány bruttó terméke évenként 45 mil­liárd dollár körül van, s ez Kana­da teljes nemzeti össztermékének 23 százaléka. Ezzel Quebec még mindig csak a második helyen áll a nála jóval gazdagabb és egyér­telműen angol nyelvű Ontario tar­tomány mögött, amely Kanada alap­vető ipari és üzleti bázisa. Éppen ez a helyzet vezet súlyos gazdasági nézetkülönbségekhez. Quebec gaz­daságának döntő része ugyanis an­gol—kanadai, illetőleg ÚSA-érde- keltségű monopóliumok kezében volt és van ma is. (Quebec 100 leg­nagyobb magánvállalata közül 91- ben nem éri el a francia—kanadai menedzserek száma a 10 százalé­kot.) Emellett természetesen a nagy amerikai monopóliumok, amelyek voltaképpen meghatározó szerepet játszanak Kanada gazdaságában, szívesebben dolgoznak az angol- kanadai cégeken keresztül. Ezt a gazdasági helyzetet kívánta meg­változtatni a P. Q. kormánya által hozott törvény, amely szerint Que- becben a tartományi kormánnyal lebonyolított minden tárgyalást francia nyelven kell folytatni, és francia az üzleti világ nyelve is. Ez a döntés máris azt eredményezte hogy a legnagyobb vállalatok, vala­mint az amerikai multinacionális trösztök kivonták erőiket Quebec- ből, elsősorban Ontario tartomány­ba. USA-nyomás Nyílt kérdés természetesen, hogy a tartomány lakossága mennyiben követi majd Lévesque kormányát a megkezdett úton. Az kétségtelen­nek tűnik, hogy sokoldalú gazdasá­gi és politikai nyomás nehezedik majd Quebecre a szeparatista tö­rekvések féken tartása érdekében. Ennek a nyomásnak a forrása el­sősorban az Egyesült Államok lesz, amelynek kanadai beruházásai kö­rülbelül 30 milliárd dollárt tesz­nek ki. Ráadásul Washington szá­mára katonai szempontból is lénye­ges a jelenlegi kanadai politikai struktúra 'fenntartása. Ugyanis az észak-amerikai légvédelmi rend­szer (NÓRÁD) hálózata Kanadán húzódik keresztül, és ennek egyik legérzékenyebb szektora éppen Quebec tartományban van. Hasonló okok miatt itt állomásozik a kana­dai légierő több mint egyharmada. 1978 ezért döntő esztendő lesz Kanada szempontjából. Ebben az évben kell megoldania azokat a gaz­dasági nehézségeket és megalapoz­ni azokat a politikai kompromisz- szumokat. amelyek hatálytalaníthat­ják a „québeci pokolgépet”. (-Í. —e.) A chilei junta politikáját el­ítélő határozat született hét­főn Genfben, az ENSZ embe­ri jogok bizottságának 34. ülés­szakán. A részvevők az em­beri jogok chilei megsértését vizsgáló munkabizottság be­számolójának meghallgatása után fogadták el a határozatot. A határozat ismételten meg­állapítja, hogy Chilében nem biztosítják az alapvető emberi és szabadságjogokat, reiidsze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents