Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
1978. MÁRCIUS 5., VASARNAP %%űhw Vietnami vendégek Százhalombattán Látogatás a rendelőintézetben az iskolában és a DKV-ban A Vietnami Kommunista Párt hazánkban tartózkodó küldöttsége, Nguyen Vinh, a Központi Bizottság tagja vezetésével, tegnap délelőtt Százhalombattát, fiatal szocialista városunkat kereste fel. A vendégeket — akiket Balogh László, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, is elkísért — az MSZMP városi bizottságán Balázs Gézáné első titkár fogadta, tolmácsolva a városi pártbizottság üdvözletét. Büszkén szólt az ifjú város születéséről, fejlődéséről, s arról a sok-sok, forintban nem mérhető társadalmi munkáról, amellyel a város apraja- nagyja szépíti, gazdagítja lakóhelyét. önmaguk helyett beszéltek azonban a házak, a terek, az utcák, melyeket sétálgatva megtekintettek a vendégek. Első útjuk a város 2-es számú általános iskolájába vezetett, ahol Dávid László igazgató és Károlyi József, a pártalap- szervezet titkára vezetésével, az iskola úttörői köszöntötték a messzi országból érkezeiteket. A kisdiákok — a város valamennyi tanulója nevében — maguk készítette ajándékkal kedveskedtek a látogatóknak. A tavaly avatott korszerű szakorvosi rendelőintézetben — a séta második állomásaként — dr. Vajda Péter, az intézmény igazgató főorvosa, és dr. Körösi László, a város egészségügyi pártalapszerve- zetének titkára kalauzolta a küldöttséget. Miközben Fe- renczi Illés, a városi tanács elnökhelyettese rövid kis tájékoztatást adott SzázhalomA delegáció a DKV-ban. A képen baloldalt Balogh László, mellette jobbra a harmadik Nguyen Vinh. Halmágyi Péter felvétele batta egyre fejlődő egészség- ügyi és szociális ellátottságáról. A vendégeket különösen az érdekelte, amit a gyermekgondozási segélyről hallottak. Ezzel kapcsolatban több kérdést is feltettek kísérőiknek — Hány év alatt sikerült felépíteni a kombinátot?.. Közvélemény a törvénytervezetről A közvéleményt, munkásokat, mezőgazdasági dolgozókat és értelmiségieket kérdeztek meg az országos társadalmi vita során: mi a véleményük a belkereskedelmi törvénytervezetről? A 19 megyében, valamint a fővárosban megtartott 28 területi fórum tanulságait a Hazafias Népfront Országos Tanácsában összegezték, ahol az MTI munkatársának elmondották; a vitában részt vevők túlnyomó többsége helyesnek és szükségesnek tartotta a belkereskedelemről szóló törvény megalkotását. A törvénytervezet ugyanis deklarálja az ellátási kötelezettséget, tehát biztosítja a vásárlók alapvető érdekvédelmét. Ugyanakkor többen szóvá tették, hogy az egyébként helyes célok megvalósítását akadályozhatja a kereskedelem munkaerőhiánya, s az, hogy az árucikkeket gyártó vállalatokra már csak részben érvényes az ellátási kötelezettség. Eltértek a vélemények abban, hogy az ellátásért általánosan a belkereskedelmi tárca, avagy a Minisztertanács „tartsa a hátát”. Többen úgy vélték, hogy a törvénytervezetnek kellene szabályozni a népgazdaságban ma már oly fontos szerepet játszó idegenforgalmi kérdéseket is. Figyelemre méltóak azok a vélemények is, amelyek a törvénytervezetnek az alkoholizmus elleni harcot támogató intézkedései kapcsán hangzottak el. Természetes, hogy a viták során a részvevők nemcsak a törvénytervezetet vették górcső alá, hanem nagyon sok vélemény hangzott el kereskedelmünk mai általános hely- zeréről. Általánosítható kérésként hangoztatták a társadalmi vitában részt vevők, hogy az árakról rendszeresen és pontosan tájékoztassák a vásárlókat és erősítsék a kereskedelem társadalmi ellenőrzését. A törvénytervezethez érkezett egyik módosító javaslat például kimondja: lehetővé kell tenni, hogy az adott terű'öten működő szakszervizetek és népfrontbizottságok is részt vegyenek a társadalmi ellenőrzésben. A módosító javaslatokat — a jogalkotók után — az országgyűlési bizottságok veszik számba, majd a Parlament plenáris ülésszaka elé terjesztik a belkereskedelemről szóló törvényt. Mennyi nyersanyagot dolgoznak fel?.. Miként kerülik el a Duna vízének szennyezését? — ezek és hasonló kérdések pedig már az óriási kőolajfeldolgozóban járva-kelve foglalkoztatták a látogatókat. So- korai István, a DKV igazgató- helyettese és Kovács Gyula, a vállalati pártbizottság megbízott titkára, készségesen fe- lelgettek, magyarázták a desztillálók működését, s a vendégek közelről is megismerkedhettek az AV—III. jelű üzem munkájával. A sétát követő baráti beszélgetésen a vietnami vendégek őszinte elismerésüket fejezték ki a látottakról és Nguyen Vinh elmondta, hogy talán már a közeljövőben ők is üzembe helyezik hazájuk első kőolajfeldolgozóját ... D. Gy. Ä társadalomtudományok segítik gyakorlati feladataink megoldását Beszélgetés Korcsog Andrással, az MS1MP KB osztályvezető-helyettesével A közelmúltban vezető pártós állami szervek megtárgyalták a tudománypolitika időszerű kérdéseit. Hogyan értékelték a társadalomtudományok fejlődését és milyen igényeket fogalmaztak meg velük szemben? — erről beszélgetett a Központi Sajtószolgálat munkatársa Korcsog Andrással, az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának vezetőjével. O Mi tette szükségessé, hogy napirendre kerüljenek a tudománypolitika kérdései, s hogy vezető testületek átfogóan elemezzék a tudományos élet fejlődésének tapasztalatait? — Ügy gondolom, a legfőbb ok abban jelölhető meg, hogy napjainkban — s ez világjelenség —, erőteljesen megnövekedtek a tudományos kutatással szemben támasztott társadalmi igények. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalmi élet legkülönbözőbb szféráinak dinamikus, kiegyensúlyozott fejlődése nem nélkülözheti a tudományok aktív részvételét és közreműködését. A tudományok növekvő társadalmi jelentősége és szerepe szükségessé teszi, hogy vezető párt- és állami szervek időről időre áttekintsék a tudománypolitika végrehajtását, elemezzék a megvalósítás tapasztalatait, s kijelöljék azokat a tennivalókat, amelyek hatékonyabban szolgálják a szocialista társadalom fejlődésével összefüggő politikai, gazdasági, kulturális és ideológiái feladatok megvalósítását. Mindez nagyon konkrét formákban tükröződött pártunk XI. kongresszusán, a dokumentumokban és hozzászólásokban egyaránt. A tudománypolitika végrehajtásának és a tudományos élet fejlődésének átfogó elemzése közvetlenül összefügg a fejlett szocialista társadalom felépítéséből fakadó — a párt XI. kongresszusán megfogalmazott — feladatok megvalósításával.- László Jenő születésének 100. évfordulója al- = kaiméból koszorúzás! ünnepséget rendeztek = szombaton a Mező Imre úti temető Munkás- i mozgalmi Pantheonjában. Az MSZMP Központi I Bizottsága nevében Bugár Jánosné és Korom = Mihály igazságügyi miniszter, a Központi Bi- 5 zottság tagjai, a Magyar Jogászok Szövetsége = képviseletében Antalfíy György, a szövetség | elnöke és Jókai Loránd, a szövetség főtitkára- koszorúzott. A Magyar Tanácsköztársaság és a magyar kommunista mozgalom kiemelkedő egyénisége volt László Jenő. 1878. március 5-én született Szatmárnémetiben. Apja könyvkereskedő volt, így már diák korában kezébe kerültek a szocialista eszmeiségű könyvek, amelyek nagy hatással voltak későbbi szocialista, kommunista világnézetének kialakulására. Mély nyomot hagyott benne egy 1894-es május 1-i felvonulás, amelyet szülővárosában látott. A rendezett sorokban énekelve menetelő, jelszavakat hangoztató felvonulókat látva érlelődött meg benne végleg, hogy a munkások, kubikosok, szegény emberek ügye mellé áll. Nagy érdeklődéssel kísérte ezentúl a napi politikai eseményeket. A hódmezővásárhelyi parasztmegmozdulás résztvevőinek perét lezáró igazságtalan ítélet hatására fogadta meg, hogy ügyvéd lesz. Elhatározása mellett kitartott s lett a forradalmárok ügyvédje. Kolozsvárott szigorlatozott 1900-ban és Marosvásárhelyen tett ügyvédi vizsgát 1906- ban. Végleg Budapestre költözött s lett a Vases Fémmunkások Országos Szövetségének és a Fuvarosok Szakszervezetének ügyvédje. Irodájában állandóan nagy volt az ügyfélforgalom, kora reggeltől késő estig. Igen szűkös anyagi körülmények között élt, mert kizárólag a munkások peres ügyeit vállalta. Védte jogaikat a hatóságokkal és a munkaadókkal szemben. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagjaként 1907-től a párt ügyvédje volt. Az Alpári Gyula vezette baloldalhoz tartozott. Hosszú évekig látta el a védelmet a munkás- mozgalmi tevékenységük miatt bíróság elé állított munkások ügyében. Az 1912. május 23-i nagy politikai tüntetés után a letartóztatott munkások védelmét László Jenő és Landler Jenő vállalta. Az osztálybíróság ítéleteit nem sikerült ugyan minden vádlott esetében befolyásolniuk, de a találó érvekkel alátámasztott, nagyszerű logikával szerkesztett védőbeszédek mély benyomást tettek a hallgatóságra. Igen sok munkás felkereste később László Jenőt és mondta el neki, hogy az ő beszédének hatására vált tudatos szocialistává. A polgári demokratikus forradalmat előkészítő baloldali ellenzéki csoportok tevékenységében jelentős feladatokat vállalt. Csatlakozott az osztályharcos munkáspárt megteremtéséért küzdő forradalmi maghoz. Részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja alakuló ülésén. A Központi Bizottság tagjává választották, s megbízták a párt ügyvédi munkájának ellátásával. A párt jogi tanácsadója lett. Ezt a megtisztelő feladatot élete legnagyobb kitüntetésének, addigi munkásmozgalmi tevékenysége elismerésének tekintette. Pozsonyba utazott 1918 decemberében, hogy tanácsaival segítséget nyújtson a szlovák kommunista párt létrehozásához. A Tanács- köztársaság kikiáltása után a Budapesti Forradalmi Törvényszék politikai megbízottjává nevezte ki a Forradalmi Kormányzótanács. Ebben a tisztségében számára az egyetlen mérce a forradalom törvénye, ügye, a proletárdiktatúra érdeke volt. Ennek szellemében végezte munkáját. A Tanácsköztársaság leverése után őt is elfogták. Hetekig kínozták a Margit körúti katonai fogház pincéjében. Megkínozva, betegen, de emelt fővel állt a statá- riális bíróság előtt. Itt is azt hangoztatta, hogy életének értelmet az a 25 év adott, amely alatt részt vehetett a munkásosztály harcában, segíthette a proletárok ügyét. Minden cselekedetét a munkások ügyébe vetett töretlen hit vezérelte. Halálra ítélték és 1919. december 29-én kivégezték. Vida Sándor O A iudómánypolitikai irányelvek elfogadása óta megközelítően egy évtized telt el. Miben foglalhatók össze a társadalomtudományok ez időszakban elért eredményei? — A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a társadalomtudományok a gyakorlat felé fordultak. Nemcsak abban az értelemben, hogy hozzájárultak a társadalmi- politikai gyakorlat elméleti megalapozásához, s jobban szolgálták a szocializmus építéséből fakadó gazdasági, kulturális stb. feladatok megoldását, hanem abban az értelemben is, hogy a marxizmus —leninizmus elméletének gazdagításával hozzájárultak a tudatformáláshoz, az általános ideológiai tevékenységhez. Ez annál is fontosabb eredmény, mert a hatvanas években erőteljesen érződtek annak hátrányai, hogy a tudományos kutatás túlságosan önmagába zárkózott, befeléfordult, s nem volt kellő kapcsolata a társadalmi élet egyéb területeivel. A társadalomtudományok valójában a .hetvenes évektől kezdtek érzékenyebbé válni a társadalmi gyakorlat igényei iránt. Megmutatkozik ez abban, hogy erőteljesen nőtt a szocializmus építésének mai aktuális kérdéseivel foglalkozó kutatások száma. A tudománypolitikai irányelvek hatására — e kutatások társadalmi presztízsének növekedésével egyidőben — a társadalomtudósok sokkal bátrabban és felelősségteljesebben nyúltak korábban „kényesnek” tartott kérdések vizsgálatához. Mind a központi, mind a helyi párt- és állami szervek a döntések előkészítésébe, a javaslatok kidolgozásába egyre jobban bevonják a társadalomtudományok művelőit, s a gyakorlati megvalósítás konkrét feltételeinek kimunkálásában, a döntések hatásainak elemzésében, ellenőrzésében egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a társadalomtudományokra. Kedvező tapasztalat, hogy a legújabb társadalomtudományi kutatások eredményei egyre jobban beépülnek mind a marxizmus— leninizmus oktatásába, mind a pártpropagandába. A társadalomtudományi kutatások eredményei konkrét művekben, alkotásokban is kifejeződtek. Számos, az eddigi eredményekre épülő, nagyobb igényű szintetizáló munka jelent meg vagy készülőben van. Elkezdődött például Magyarország történetének tízkötetes kiadása; vagy készülnek a magyar irodalom történetének kötetei; a Nyelvatlasz; a Néprajzi lexikon stb. O Ehhez kapcsolódik következő kérdésünk: milyen lényeges változások mutatkoznak az elmúlt években a vidéki társadalomtudományi kutatóhelyek fejlődésében, s ezek miképpen kapcsolódtak be az országosan előtérben álló témák kutatásába? — Mint említettem, a társadalomtudományi kutatások eredményeit nem lehet a „főváros—vidék” viszonyban szemlélni és értékelni. A vidék kutatóbázisa szerves része a hazai tudományos élet egészének és igy eredményei is elválaszthatatlanok a hazai kutatóbázis egészének alkotásaitól. A vidéki kutatóbázis mind volumenében, mind pedig minőségben erőteljesen fejlődött, bár az 1969. és 1975 évi statisztikai adatok összehasonlítása alapján a főváros és a vidék aránya nem változott. A vidéki tudományos élet fejlődésében nagy szerepet játszottak a regionális akadémiai bizottságok. Eddig négy városban — Szeged, Pécs. Veszprém és Debrecen — jött létre ilyen bizottság, s kialakulóban van az ötödik, a miskolci is. Mint ismeretes, a bizottságok több megyére kiterjedő hatókörrel működne1-- s jelentős szerepet játszan-d a helyi tudományos erők te vékenységének összefogása ban, szervezésében. A helyi társadalomtudományi kutatásokban fontos szerepet játszották — és a jövőben is játszanak — a tudományos társaságok és szervezetek — a TIT, a Közgazdasági Társaság stb — vidéki szervezetei. örvendetesnek tartom, hogy a megyei pártbizottságok oktatási igazgatóságai egyre inkább bekapcsolódnak a központi témák kutatásába, és mindinkább a megyékben folyó társadalom- tudományi kutatómunka bázisává, centrumává válnak. Az eredmények ellenére is gond azonban, hogy a főváros és vidék, az országos és a helyi intézmények között még nem kielégítő az információs és a kapcsolatrendszer. A társadalomtudomány vidéki bázisait még nem vonják be megfelelően az országosan központi helyen álló kérdések kutatásába. O A fejlett szocialista tár- sadaiom építésével járó feladatok, az új társadalmi összefüggések és folyamatok elmélyültebb feltárása a társadalomtudományokkal szemben is fokozottabb tartalmi, minőségi követelményeket támaszt. Melyek a legfontosabb teendők a társadalomtudományok további fejlesztésében és mia lyen szerepet játszhatnak a feladatok megoldásában a vidéki bázishelyek? — Alapvető feladatunk, hogy a társadalomtudományok alkotó módon járuljanak hozzá a fejlett szocialista társadalom építéséhez, sokirányú, bonyolult feladatainak megoldásához. A társadalom- tudományoktól azt várjuk, hogy a szocialista építés hazai és nemzetközi tapasztalatainak általánosításával segítsék elő a gyakorlati feladatok megoldását, s a marxizmus—leninizmus elméletének gazdagításával biztosítsák a marxizmus pozícióinak erősítését a társadalomtudományi kutatásokban és a köz- gondolkodásban is. Elmondhatjuk, hogy a fejlett szocialista társadalom építése jó néhány fontos elméleti és gyakorlati kérdést vet fel, amelyeknek megoldása a társadalomtudományok feladata és egyben a társadalom- tudósok megtisztelő kötelessége is. Ezek a nagy jelentőségű feladatok megjelennek az országos távlati tudományos kutatási tervben, illetve az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága által ajánlott középtávú társadalomtudományi kutatási témákban. E tervekben megfogalmazott, kiemelt kutatási feladatok megoldására kell koncentrálni erőnket. A követelmények tehát nagyok, ugyanakkor a társadalomtudományokról is elmondhatjuk, hogy a fejlesztés ex- tenzív szakasza — egy-két területet kivéve —, fokozatosan lezárul. A növekvő feladatokkal tehát nem nő arányban a kutatóbázis terjedelme, kapacitása. Ez azt jelenti, hogy a társadalomtudományokkal szemben támasztott növekvő igényeket csak a kutatóbázis strukturális átalakításával, a jobb témakoncentrálással és a hatékonyság fejlesztésével tudjuk kielégíteni. A vidéki kutatóbázis rendelkezik ilyen jellegű tartalékokkal. Ezért a tudományirányításnak, a tervezésnek, az anyagi-pénzügyi alapok elosztásának olyan irányban kell hatnia, hogy ezeket a potenciális tartalékokat minél jobban kihasználhassuk. Az országos állami irányító szervek erre fokozott figyelmet fordítanak a jövőben, s ezt várjuk, kérjük a megyei szervektől is. A megyei párt- és állami szervek nagy segítséget nyújthatnak abban, hogy a vidéken dolgozó társadalomtudományi kutatók, az ilyen tevékenységgel is foglalkozó oktatási és más intézmények az eddiginél erőteljesebben le- yvenek részesei a társadalom-? tudományokra háruló új feladatok megoldásának, a tudomány és a tá-sadalmí gyakorlat további közelítésének. A párt ügyvédje Száz éve született László Jenő
