Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-30 / 75. szám

Willy Brandt Visegrádon és Szentendrén Willy Brandt, a Német Szo­ciáldemokrata Párt elnöke és kísérete szerdán kirándulást tett a Dunakanyarban. A ki­rándulás során megismerke­dett Esztergom, Visegrád és Szentendre nevezetességeivel. A vendégeket elkísérte Be- recz János, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osz­tályának vezetője. KOSZORÚZÁSOK, KITÜNTETÉSEK A felszabadulás 33. évfordulója előtt Legnagyobb nemzeti ünne­pünk, április 4-e, felszabadu­lásunk 33. évfordulójának megünneplésére készül az or­szág. Mint lapunkban már je­leztük: Pest megye közpon­ti ünnepsége Vácott lesz, áp­rilis 2-án, délelőtt 10 órakor, ezenkívül minden járásban ki- emeLt ünnepségek lesznek, úgy­M érges ember mond szamárságot is, iga­zat is, most éppen utóbbit, a sok gonddal küz­dő vállalat technológiai osztályvezetője azt, hogy az előirt termékminőség megtartása nem rábeszélés dolga. Tényleg nem, de ak­kor kié, mié? A gyors vá­laszban mindig rejlik ve­szély, mégpedig az, közhe­lyek jutnak eszünkbe. Mert hiszen a termékminőség el­vi és gyakorlati egyezősé­ge utasítások seregéhez kapcsolható, kilátásba he­lyezhető jutalom is, fegyel­mi felelősség is, de kérdés — s naponta kérdez rá er­re a tapasztalat —, mind­ezek automatikusan lehe­tővé teszik a cél elérését? Vagy közrejátszanak más­fajta tényezők is, törté­netesen a rábeszélés, ahogy a türelmetlenebbek mond­ják, az agitálgatás? Válasszunk ki egy olyan terméket, aminél eszünk­be sem jut, hogy a minő­ségnek szigorú szabványai vannak, s ez o kő. Pon­tosabban az építési, vagy más néven zúzott kő, ami­ből növekvő mennyiséget igényel a népgazdaság, a vízügyi ágazat éppúgy, mint az útépítés. A megyében félmillió tonna készül eb­ből a fontos építőanyag­ból, java része az észak­magyarországi kőbányák szobi üzemében. A laikus számára nem sokat mon­danak a depóban, a vas­úti sínek mellett fölhalmo­zott, szállításra váró kőhe­gyek, bár szemnagyságuk más és más, s éppen ezért fölhasználhatóságuk terü­lete is különbözik. Úgy tűn­het a szemlélődőnek, hogy kő-kő, ha erre nem, akkor arra lesz jó. azaz, itt iga­zán nem nehéz a minőség- ellenőrzés dolga. Mielőtt hamari bölcsesség kútjába esnénk, gyorsan, leírjuk a kijózanító tényt: az út- ém'tések. benne az autópá­lyák énítésének egyik is­métlődő akadálya. hogy olykor nincs elegendő meg­felelő minőségű kő. L egyen akkor, vághat­nánk rá a hozzá nem •értő könnyedségével, s tényleg, mi más kellene ehhez, mint Szobon — meg másutt is —, azt monda­ni a kőbányászoknak, ké­rem szépen, tessék ügyel­ni a minőségre. Naponta elhangozhatna ez a kérle- lés, mégsem jutna az ügy ötről .hatra, s azért, mert a rábeszélés valóban füst­ként illanó valami, ha egvéb föltételek nem kapcsolód­nak hozzá. Ahhoz ugyan­is, hogy a szobi kőbánya minden tekintetben telje­sítse a rárótt feladatokat — így a kívánt mennyi­ségben szállítsa a különbö­ző szemnagvságú kőzúza­lékot —, nemcsak figyel­mes munka kell. hanem megfelelő eszköztár úgy­szintén. Csodákat tenni senki sem tud, a győzködő szó nem helyettesíti a zavartala­nul dolgozó előtörőművet, s az agit.á-iő csak akkor ér­heti el cél’át, ha az anya­got ömlesztő robbanástól a szállítóeszközökön át a törőműig, a kanaróVig, min­den ahhoz iznzodik. amit sommásan elbírt rntnő^^o- nek nevezünk Az inf- rostniikbma előtérbe ke­rülése izvorsan változtatta n trőt>ánváe-mt£a! szembe­ni igényeket, ugyanakkor az iparterület fejlesztésé­re fillérek jutottak. Azaz, volt egy követelmény, amit bármikor számon kérhet­tek, s volt egy adott fel­tételrendszer, ami nem tet­te lehetővé a követelmény maradéktalan teljesítését. Évek teltek el e furcsa, el­lentmondásos állapotban, s valóban, sem a politikai, sem a gazdasági vezetés csodákra nem volt képes. Ami kitelt a becsületes igyekezetből, az megvolt, de ami hiányzott —• az igye­kezetét támogató technikai tárház —, az csak nagyon lassan teremtődik meg. Igaz, egyetlen berendezés, a ket­tes számot viselő előtörő­mű harmincmillió forintot emésztett fel, s ez csak egyetlen bánya egyetlen esz­köze, azaz a nagyvállalat sem tudott mindenhová adni annyit, amennyit kellett vol­na. S közben új szervezeti rendbe került a kőbányá­szat, új fejlesztési elképze­lések születnek... T alán riasztani kíván­juk az olvasót az egy­szerűnek látszó hely­zet hátterének megmuta­tásával? Távol áll tőlünk! Pusztán azt kívánjuk hang­súlyozni, hogy a közgon­dolkozásban szándékok függvényévé leegyszerűsö­dő termékminőség valójá­ban szövevényes hatások következménye. Ne tagad­juk: van, ahol ezek a szán­dékok hiányoznak. Még­sem ez a jellemző, sokkal inkább az, hogy a jobb ter­mékminőség feltételei las­san alakulnak ki, a fejlesz­tések elaprózódnak, a min­denhol egy keveset halad­ni felfogás érvényesülése következtében áruink túl­nyomó része — nemzetkö­zi minősítés szerint — kö­zepes, vagy annál gyengébb minőségű. Ezzel a felfogással szállt szembe az MSZMP Köz­ponti Bizottsága 1977. ok­tóber 20-i ülésének határo­zata — a termelési szer­kezet- és külgazdasági po­litikánk hosszú távú fej­lesztésének irányelveiről —, amikor kimondta: a sze­lektíven kiválasztott terü­leteken gyors iramban kell megteremteni a termékmi­nőség lényeges változásá­nak feltételeit. E követel­mény megértése csendült ki például a ceglédi városi pártbizottság ülésén el­hangzottakból, ahol — a cselekvési programról tár­gyalva — a termékminő­ség javításának kiemelke­dő feladatát olyasfajta té­nyezőkkel kapcsolták ösz- sze, mint a gyártáselőkészí­tés korszerűsítése —, s ben­ne a szerszámellátás, a mű­szaki dokumentáció töké­letesítése —, a műveletkö­zi ellenőrzés, a végmeózás megszigorítása, ezek tech­nikai eszközeinek gyarapí­tása stb. Ami Szobon igaz, az nincsen másképpen Ceg­léden sem. Csak szembe­nézni nem könnyű ezzel az igazsággal, ámde elkerül­hetetlen. A rábeszélésnek, pontosabban és helyesebben a meggyőzésnek is van szerepe e folyamatban, de nem az, hogy feledtetni próbálja mindazt, ami nél­külözhetetlen. Meggyőzni arról kell az embereket, hogy a rendelkezésükre álló eszközöket jól forgas­sák. a meal evő feltételeket kihasználják, mert ez az érdekük. Mészáros Ottó szintén a megye városaiban is. Hagyományos ünnepélyes­séggel köszönti a főváros is a felszabadulásunk évforduló­ját.' Az ünnep egyik látvá­nyossága lesz az esti díszki­világítás. Az évforduló alkal­mából április 2-án ünnepi kül­sőségek között, katonai tisz­teletadással vonják fel az ál­lami zászlót az Országház előtt a Kossuth Lajos téren, a Ma­gyar Népköztársaság nemze­ti lobogóját, a munkásmoz­galom vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Az állami zász­lónál 3-án és 4-én délben ze­nés őrségváltás 'lesz. Április elsején adják át a Kossuth-díjakat és az Állami díjakat, valamint a Kiváló és Érdemes művész címeket, továbbá az irodalmi és művé­szeti díjakat. Április 2-án a Parlamentben kitüntetéseket nyújtanak át. Ugyanaznap a rádióban és a televízióban hangzik el Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának, a .SZOT főtit­kárának ünnepi köszöntője. Az ünnepi megemlékezések kegyeletes aktusai: tisztelet- adás a hazánk felszabadulá­sáért életét áldozó 300 ezer szovjet hős emléke előtt, vala­mint a román hősök síremlé­kénél a rákosligeti temető­ben, a solymári angol kato­nai temetőben a felszabadí­tó harcokban elesett angol, ausztrál, lengyel, kanadai és új-zélandi katonák emlékmű­vénél, továbbá a Budaörsi úton, a fasizmus elleni har­cokban hősi halált halt ame­rikai katonák emlékművénél. Koszorúzás! ünnepséget tarta­nak a harkányi bolgár hősi emlékműnél, valamint Bere- menden, a jugoszláv katonai temetőben. Támogatják a vízlépcső építését Az OVH és a szakszervezet közös feladatai A tervezés demokratizmu­sának fejlődése és az üzemi demokrácia új fórumrendsze­rének kialakításában elért si­kerek is jelzik, hogy a víz­ügyi ágazatban eredményes együttműködés alakult ki az állami és a szakszervezeti ve­zetők között — állapította meg az Országos Vízügyi Hi­vatal és a Mezőgazdasági, Er­dészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete vezetőinek kö­zös tanácskozása, amelyen Gergely István államtitkár és Dobi Ferenc főtitkár elnökle­tével áttekintették az V. öt­éves terv időarányos részé­nek teljesítését és a további közös feladatokat. Különösen nagy figyelmet fordítanak a Gabcikovo—nagymarosi víz­lépcsőrendszer építésének tá­mogatására. A megbeszélésen meghatá­rozták a vízgazdálkodási ága­zatban dolgozók életkörülmé­nyeinek javítását szolgáló kö­zös feladatokat. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! /j&MSZAÁP P|ST/mE.GYEl BjZQTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA­XXII. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM Ára 110 fillér 1978. MÁRCIUS 30., CSÜTÖRTÖK Kamatozó kutatási eredmények Takarmány gazdálkodási napok Pest megyében Mezőgazdaságunk időszerű kérdését, a takarmánybe­takarítás és -felhásználás módozatait megvitatni jöttek össze tegnap a megye termelő üzemeinek szakemberei a herceghalmi Állattenyésztési Kutató Intézetben. Az eszmecsere célja volt, hogy a tömegtakarmányok és az állatok etetésére alkalmas melléktermékek minél 'gaz­daságosabb felhasználási módjairól tapasztalatot cserél­jenek, kölcsönösen informálják egymást az elméleti ku­tatással és gyakorlati megvalósítással foglalkozó szak­emberek. Az előadás- és vitasorozatot a Pest megyei Tanács Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya, a Pest me­gyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége, az Állami Gazdaságok Pest—Nógrád ‘ megyei főosztálya, a Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei Szer­vezete, valamint a herceghalmi Állattenyésztési Kutató Intézet és a gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Inté­zet szervezte. A tanácskozás megnyitóján részt vett Balogh László, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára. Több hús; tej — kevesebb abrakkal A bevezető előadásban alap­tételként hangzott éi: a jó ál­lattenyésztésnek szükségsze­rű háttere a megfelelő takar­mánybázis. Dr. Gaál Lajos, a Pest megyei Tanács osztály- vezetője megállapította; a szántóföldön megtermelt ab­raktakarmány egyfelől nem olcsó, másfelől termőterüle­te tovább már nem növelhe­tő. A megye gazdaságai ezen­közben, évi takarmányszük­ségletük ötven százalékát ma még abrakkal fedezik. Keres­ni kell tehát a tömegtakar­mányok — a silókukorica, a lucerna, a fűfélék — és a kü­lönböző melléktermékek újabb felhasználási • lehetőségeit. így változatlan minőségű hús­hoz, tejhez, tojáshoz, gyap­júhoz jutunk, miközben ész­szerűbbé válik a takarmány- mérleg. — Ma már nem az állatállomány növelése a fon­tos, hanem termelőképessé­gének maximális kihaszná­lása — hangsúlyozta az elő­adó. Ha egy kilónyi tej elő­állításához Ócsán 39 deka, Kocséron 41 deka, Koscjon 88 deka, Nagykátán pedig 89 deka abrak kell —, akkor ez a szóródás is mutatja, hogy a drága abrak tejtermelés te­kintetében sem „mindent tu­dó”. Magas rosttartalmú tö­megtakarmánnyal ésszerűen kiegészítve, egy részét helyet­tesítve, hasznosabbá válhat a tejtermelés. Jelenleg 60 ezer hektáron termeszt a megye tömegtakarmányt; e mennyi­ség azonban növelhető, ha az arra alkalmas gyepterülete­ket művelés alá veszik. Mivel a megye kiemelke­dően jó tejtermelési ered­ményeket produkál, immár évek óta, s a tömegtakarmá­nyok és a melléktermékek hasznosítása is zömében a te­henek révén, tehát a tejter­melés útján a leggazdaságo­sabb, dr. Szentmihályi Sán­dor, az ÁKI igazgatóhelyet­tese is a tejtermelés oldalá­ról közelítette a tömegtakar- mány-témát. Véleménye sze­rint, az olcsóbb tejtermelés kulcsa: az állat tényleges ta­karmányigényének pontos is­merete. El kell vetni tehát az elavult takarmányozási re- ceptúrákat, s bátran adni a tejelő teheneknek magas rost- tartalmú tömegtakarmányt. A drága importtakarmány-fe- hérjék — például a szója — helyett pedig az itthon is kap­ható karbamidot. Vámosi Jenő, az ÁKI tudo­mányos csoportvezetője a tö­megtakarmányok közül a szé­nával, közelebbről tartósítási módozataival foglalkozott. Is­mertette a hallgatósággal a legújabb vizsgálati eredmé­nyeket, felhívta a figyelmet a megfelelő géptípusokra, azok szakszerű alkalmazására. Meg­ítélése szerint a használatban lévő rendsodró gépek már el­avultak, nem tudnak az émel- kedő terméshozammal lépést tartani: 80—100 mázsát ter­mő- területeken kevés hasz­nukat lehet venni. Figyelmet keltettek a színes diafilmek, melyeken a modem óriás- bálázók egyes típusait bemu­tatta, munkájukat szemlélte­tés közben értékelte. Jobban hasznosíthatók a melléktermékek Nemcsak szántóföldi, ha­nem ipari melléktermékek is hasznosíthatók a takar­mányozásban, ahogy erről dr. Barabás Endre kutató­intézeti főmunkatárs szólt. A leveles • cukorrépáiéi ma még többnyire a betakarítás során vész el a takarmányo­zás számára, mivel a betaka­rítógépek földbe tapossák azt. Így nemegyszer 50, de né­ha akár 200 mázsányi répa­fej is veszendőbe mehet hek­táronként, a betakarítás mód­szerétől függően. Szomorú tapasztalat az is, hogy ősz­szel, a cukorgyárak udvarán, vagy a pályaudvarokon sok nedves répaszelet megy ve­MEGTAKARITOTT DOLLÁRMILLIÓK KGST-szakosítás, jobb piackutatás A tavalyinál legalább 15 százalékkal több villamosipa­ri gépet és alkatrészt hoz be az idén a Transelektro a szo­cialista országokból. A több­Kapa — kooperációban A KGST munkamegosztás keretében a Mezőgép készíti kooperációban a speciális rotációs kapákat. let nagy része olyan termék, amelyet eddig kizárólag tő­késcégektől vásároltak, de im­portálunk olyan cikkeket is, amelyek hazai gyártása meg­szűnt. Ilyenek például a szer­számgépekhez szükséges úgy­nevezett kenőlészivattyúk; ezeket a KGST-szakosodás alapján ezentúl Csehszlová­kiából szerezzük be. Fokoza­tosan megszűnt itthon a vil­lamos hegesztőgépek gyártá­sa is, így ma már minden igényt importból kell kielégí­teni. Szakosodási szerződés alapján ebben az évben a hegesztők nagy részét szovjet, NDK-beli és csehszlovák üze­mek szállítják. A Transelektro az idén ösz- szesen hárommillió dollárt „takarít meg” azzal, hogy szocialista partnerektől hoz be olyan cikkeket, amelyeket a korábbi tervek szerint tő­késpiacról vásároltak volna. szendőbe a szállítási nehéz­ségek miatt. A cukorgyár! mellékterméknek ez mint­egy kétharmada. Törekedni kellene arra, hogy minél több szárított répaszelet kerüljön az állatok elé s nemcsak azért, mert könnyebben tárolható, jobban szállítható, hanem azért, mivel az ÁKI vizsgála­tai szerint, karbamiddal ke­verve nemcsak marhahizla­lásra és tejtermelésre, de ju­hok takarmányozására is al­kalmas. Egy-egy előadás után és a tanácskozás szüneteiben élénk, szakmai vita bontakozott ki a résztvevők és az előadók között. Az ülésszak végezté­vel Balogh László így össze­gezte az elhangzottakat: — Az ország állattenyész­tési kutatóközpontja — az ÁKI —, Pest megyében van. Ki kell tehát szélesíteni a kapcsolatot a megye termelő üzemei és a tudományos szak­emberek között, hogy az el­méleti eredmények mielőbb megvalósulhassanak. A kuta­tóintézet és a dunavarsányi termelőszövetkezet között már­is szoros, élő munkakapcsolat alakult Segíti mindezt az a ver­senyfelhívás, melyet a silóku­korica és a lucerna jobb ter­mesztésére, valamint a gyep­gazdálkodásban elérhető ma­gasabb eredmények érdeké­ben hirdetett meg a Herceg­halmi Kísérleti Gazdaság és a vácszentlászlói Egyesült Zöldmező Tsz, Pest megye me­zőgazdasági nagyüzemei szá­mára. (A felhívást holnapi lapunkban ismertetjük.) A Pest megyei takarmány­gazdálkodási napok ma. a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet korszerű gépeinek , bemutatójával fejeződnek be. Bedő Ildikó KÖZÉLÉT Szurdi István, az Országos Idegenforgalmi Tanács elnö­ke szerdán a két ország ide­genforgalmi együttműködésé­vel kapcsolatos tárgyalások­ra Moszkvába utazott. A meg­beszéléseken a kölcsönös ide­genforgalom fejlesztésével, többek között az 1980. évi moszkvai olimpiai játékokra irányuló magyar turizmus kér­déseivel foglalkoznak. ( Rábeszélés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents