Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-30 / 75. szám

2 1978. MÁRCIUS 30., CSÜTÖRTÖK Tel Aviv merev álláspontja ellenére Egyiptomi—izraeli közeledés Az izraeli kormány közel- keleti politikájával kapcsola­tos parlamenti vitát megnyitó va Begin miniszterelnök be­számolt Carter amerikai el­nökkel folytatott tárgyalá­sairól, valamint a Kairóhoz legutóbb intézett, a tárgya­lások felújítására felszólító ötpontos javaslatról. A kor­mányfő közölte, hogy Wa­shingtonban a közte és ven­déglátója közötti legheve­sebb vitát az az amerikai ja­vaslat robbantotta ki, hogy a Jordán-folyó nyugati part­ján, valamint a Gaza-övezet- ben .élő palesztinek tartsa­nak népszavazást arról, auto­nóm közigazgatást kíván­nak-e izraeli protektorátus alatt^ vagy pedig a Jordániá­val, illetve Izraellel való fö­deratív viszonyt választják. „Az izraeli kormány hatá­rozottan visszautasítja ezt az indítványt — hangoztatta Be­gin —, mivel ez lépés lenne egy palesztin állam megala­pítása felé, ami alapvetően szemben áll Izrael érdekeivel.” Begin ismertetett két pon­tot a Szadat elnökhöz ked­den megküldött ötpontos ja­vaslatából: az egyik leszö­gezi, hogy a Biztonsági Ta­nács 242-es határozata izrae­li visszavonulásra szólít fel „1967-ben megszállt terüle­tekről” —, vagyis izraeli ér­telmezés szerint nem az ösz- szes területekről s nem mind a három fronton —, s kimond­ja, hogy a térség valameny­nyi államának joga van biz­tos határokra Az izraeli rádió bejelen­tette, hogy Weizman hadügy­miniszter rövidesen Kairóba utazik a tárgyalások újra- felvételének sürgetése ügyé­ben. ★ Az Arab Liga tanácsa úgy határozott, hogy összehívja az arab csúcstalálkozót — közöl­te kedden Mahmud Riad, a liga főtitkára. A csúcskonfe­rencia célja az arabközi el­lentétek áthidalása, hogy egy­ségesen léphessenek fel az iz­raeli agresszorral szemben. A liga megerősítette pozíció­jában a PFSZ-t, mint a pa­lesztin nép egyetlen törvén nyes képviselőjét. Carter látogatása Venezuelában A Panama-szerződések kong­resszusi ratifikálása és a ni- saraguai helyzet határozza meg az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok vi­szonyát — hangoztatta Carter elnökkel folytatott tárgyalása során Perez venezuelai állam­fő. A venezuelai elnök figyel­meztette Cartert, hogy a Pa­nama-szerződések olyan meg­változtatása, amely sértheti a közép-amerikai ország mél­tóságát és szuverenitását, ked­vezőtlenül befolyásolhatja a latin-amerikai államok és az Egyesült Államok kapcsolata­it. Carter befejezve egynapos venezuelai látogatását, szer­dán elutazott Caracasból Bra­zíliába. Eiscard a kormánytöbbség és az ellenzék viszonyáról „A kormánytöbbség számá­ra létfontosságú egység és szolidaritás veszélyeztetése nélkül kell keresni a többség és az ellenzék ésszerű együtt­élésének módját” — jelentet­te ki Giscard d’Estaing a francia kormány szerdai ülé­sén. A UPI szerint a köztársasági elnök ezzel egyrészt válaszolt azoknak, akik bírálták „nyi­tását” a baloldali ellenzék irányában, másrészt figyel­meztetett rá, hogy e „nyitás­nak” nem szabad veszélyez­tetnie a jobbközép kormány- koalíció egységét. A DPA ér­tékelése szerint az államfőnél „szemlátomást megértésre ta­láltak” Mitterrandnak az el­lenzék számára több jogot szorgalmazó követelései. „Franciaországban az ellenzék liatározottan kevesebb joggal rendelkezik a parlamentben, mint például az NSZK-ban” — állapította meg a nyugat­német hírügynökség. „Fran­ciaországban a kormány egy­szerűen félbeszakíttathat vi­tákat és a szavazásnál kiik­tathatja az ellenzék módosító indítványait. A napirenden mindenkor elsőbbséget kap­nak a kormány törvényterve­zetei, s az államfő bejelenté­sei a nemzetgyűlésben nem képezhetik vita tárgyát. Az ellenzék eddig még sohasem delegálhatott elnököt nemzet- gyűlési bizottság élére, s kor­látozottak a lehetőségei vizs­gálóbizottságok létrehozására is. Egyelőre nyitott kérdés, hogy Giscard d’Estaing e visszásságok megszüntetése végett hajlandó lesz-e módosí­tani az alkotmányt, vagy pá­dig úgy dönt, hogy csak „elő­zékeny gesztusokat” tesz a baloldali ellenzék irányába. Keresztcnydemokrala nyilaikozaí: Az olasz parlamenti többség nem politikai szövetség A Kereszténydemokrata Párt nem tartja politikai szövetség­nek az Olasz KP-val és más pártokkal kialakított parla­menti többségét, s korlátozott horderejűnek tekinti az ötpárti programmegállapodást — je. lentette ki Zaccagnini, az Olaszországot kormányzó Ke­reszténydemokrata Párt főtit­kára a párt tartományi és me­gyei titkárainak római érte­kezletén. Zaccagnini hangoz­tatta, hogy pártjának szerveze­tei sem tartományi, sem me­gyei szinten nem bocsátkoz­hatnak politikai megállapodás­ba a kommunistákkal. Remé­nyét fejezte ki, hogy hasonló magatartást tanúsítanak^ majd a programmegállapodásban érintett többi pártok is. Továbbra is döcög a nyomo­zás Moro elrablói után. A nyo­mozást irányító főügyészhe­lyettes kedden elrendelte, hogy film- és igazságügyi szakértők tüzetesen vizsgálják meg azt a fényképfelvételt, amelyen Moro látható a terrorista „Vörös Bri­gádok” zászlaja előtt. A fő­ügyészhelyettes arra gyanak­szik, hogy a felvétel fotómon­tázs. a rhodesiai kormánycsapatok közötti legutóbbi összecsapá­sok az öt éve tartó gerilla­háború eddigi leghevesebb akciói voltak. A nyilatkozat szerint hatszáz szabadsághar­cos 64 kilométeres mélység­ben hatolt be Rhodesia dél­keleti területére, s a Hazafias Front fegyveresei Rhodesia északkeleti határán „újabb frontot nyitottak". A harcok­ban felszabadító erők meg­semmisítették a rhodesiai had­sereg 400 katonáját és tiszt­jét, leromboltak három tá maszpontot, lelőttek 4 Dako­ta típusú repülőgépet és négy katonai helikoptert. Kisiklat­tak 8 vasúti szerelvényt, amely hadifelszerelést és lőszert szál lított. A front támadásának eredményeként felszabadult 750 ezer földműves — az úgy­nevezett megerősített falvak lakosai. Jelenleg már mint­egy kétmillió rhodesiai él front által felszabadított öve­zetekben. Leonyid Brezsnyev szibériai körúton Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szibériai és távol-keleti körútja során szerdán rövid időre megállt Kirovban, az Udmurt Auto­nóm SZSZK-ban és Permben. Valamennyi szovjet lap szerdán első oldalán ad hírt arról, hogy Leonyid Brezs­nyev több napos utazást tesz Szibériában és a Szovjetunió távol-keleti vidékein. Szibéria és a távol-keleti országrészek mind nagyobb súlyt kapnak a Szovjetunió gazdasági életé­ben. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXV. kong­resszusán Leonyid Brezsnyev előadói beszédében külön is foglalkozott a szibériai terü­letek fejlesztésének távlatai­val. AZ ÉSZAK-INDIAI Bha- tindában szerdán megkezdő­dött az Indiai Kommunista Párt országos tanácsának ülé­se. A párt vezető testületé­nek tanácskozásán az utolsó előkészületeket végzik az IKP pénteken kezdődő XI. kong­resszusára. Minies hazautazott Moszkvából A belgrádi lapok a szovjei-jugoszláv viszonyról Rövid hivatalos látogatásának befejeztével szerdán hazauta­zott Moszkvából Milos Minies, a JKSZ KB elnökségének tag­ja, a jugoszláv szövetségi vég­rehajtó tanács alelnöke, kül­ügyminiszter. A szerdai belgrádi lapok vezető helyen számoltak be Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke és Milos Minies Moszkvában tartott megbe­széléséről. Tito elnök Leonyid Brezs­nyevhez intézett levele — amit Minies nyújtott át — ér­tékeli a jelenlegi nemzet­közi helyzetet, s kifejezésre juttatja azt az óhajt, hogy kö­zös erőfeszítésekkel leküzd­jék az enyhülés útjában álló akadályokat, fejlesszék az együttműködést és a bizal­mat. Brezsnyev és Tito üze­netváltásai az utóbbi években rendszeressé váltak —, muta­tott rá a Politika —, s ez a Szovjetunió és Jugoszlávia kap­csolatai magas fejlettségi szint­jének kifejezője és bizonyí­téka. „Ésszerű és sürgető felhívás” Arbatov cikkének visszhangja A külföldi sajtó részletesen kommentálja Arbatov akadé­mikusnak a szovjet—amerikai kapcsolatokkal foglalkozó cik­két, amely kedden jelent meg a Pravdában. A hírmagyará­zók hangsúlyozva a cikk elvi jelentőségét, megállapítják, A mezőgazdaság feladatairól tárgyalt a lengyel Szerdán megnyílt a len­gyel parlament tavaszi ülés­szakának első ülése. Az ün­nepélyes megnyitón részt vett Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Jarosze- wicz, a minisztertanács elnö­ke. A kormány beszámolóját Jaroszewicz miniszterelnök terjesztette a ház elé, átfogó képet adva a mezőgazdaság fejlődéséről és problémáirói. Elrnond.otta, . hogy a LEMP KB 15. plénumának határo­zata alapján megkezdett fej­lesztési program jelentős ered­ményeket hozott és az ütemet tokozza a jelen ötéves terv, amely 602 milliárd zlotyt szán a mezőgazdaság beruházá­saira. Nagy erőfeszítéseket tett a kormány az élelmiszer- ipar fejlesztésére. A beruhá­zások eredményeként az el­múlt három évben ezen ága­zat termelési értéke mintegy .30 milliárd zlotyval nőtt és a tervek szerint idén további 32 mil'liárddal emelkedik. A hozzászólások után a Szejm határozatot fogadott el a népélelmezéé' további javí­tásáról és a mezőgazdaság fej­lesztéséről, valamint a LEMP Központi Bizottsága 11. plé­numán hozott határozat vég­rehajtásának kormányprog­ramjáról. hogy a szovjet—amerikai kap­csolatokban valóban beköszönt a felelősségteljes döntések időszaka. Az amerikai sajtó rámutat: a Pravda kétértelműséget lát az amerikai kormányzat poli­tikájában, hogy a fegyverzetek korlátozásáról folytatott tár­gyalásokat megpróbálja össze­kapcsolni új veszélyes fegy- verfaj'ták létrehozásával. A Le Figaro című, általában jobbol­dalinak ismert francia lap „ésszerű és sürgető felhívás­ként” jellemzi a Pravda cik­két. A párizsi sajtó véleménye szerint a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítása to­vábbra is a szovjet külpolitika alkotó célkitűzése marad. A külföldi kommentátorok szerint a legközelebbi jövőnek kell megmutatnia, hogy Wa­shington valóban tartja-e ma­gát azokhoz az elvekhez, ame­lyeket az amerikai vezetők az utóbbi időben’ nem. egy ízben meghirdettek: a béke megszi­lárdításának, a fegyverzet kor­látozásának és csökkentésének, a Szovjetunióval vaió együtt­működés fejlesztésének elvei­hez. A Moro-ügy kérdőjelei A BANGKOKI rádió szer­dán közölte, hogy kambodzsai alakulatok súlyos támadást intéztek Buriram tartomány Lahangxay' járása ellen. A lakosság egy részét megölték, s mintegy 160 embert maguk­kal hurcoltak. Az elmúlt két hónapban ez a sorrendben ne­gyedik véres kambodzsai ak­ció thaiföldi területek ellen. MARCOS, a Fülöp-szigetek elnöke újságírók előtt azzal vádolta, az Egyesült Államo­kat, hogy az ideiglenes nem­zetgyűlési választások küszö­bén beavatkozik országa bel- ügyeibe, s az ellenzéknek nyúj­tott támogatással aláássa az or- , szág vezetésének tekintélyét. Két hete tartja fogságában Aldo Mórát, az olasz Keresz­ténydemokrata Párt elnökét, az önmagát „Vörös Brigádok­nak" nevező szélsőséges szer­vezet. Az eltelt idő alkalmat . adott arra, hogy az elemi fel­háborodáson és az aggodalmán túlmenően olyan politikai kér­dések is felmerüljenek, ame­lyekre, ha pillanatnyilag vég­leges válasz nem is adható, a feleletadás kísérlete is már érdekes következtetésekre ve­zethet. Mindenekelőtt az izgatja Olaszország és a világ közvé­leményét, hogy ici, vagy kik állnak a „Vörös Brigádok” mögött. S ezzel szoros ösz- szefüggésben: kiknek állha­tott érdekében egyrészt a ke­reszténydemokrata politikus eltávolítása, másrészt pedig az elrablásával keletkezett po­litikai nyugtalanság szitása? Aldo Moro neve elválasztha-, tatlan a háborút követő olasz belpolitikától. Kétszer is be­töltötte a miniszterelnöki tiszt­séget a most 62 éves politi­kus, s szinte valamennyi mi­nisztérium élén is megfordult. Ám Olaszországnak a mosta­ni válságos periódusában nem is annyira múltbeli tényke­dése fémjelzi elsősorban Aldo Morót. A kereszténydemokra­ta politikus érettségét azzal bizonyította, hogy ö is arra a felismerésre jutott, hogy Itá­liában a hagyományos keresz­ténydemokrata egyeduralom korszakának vége, a régi mó­don már nem lehet kormá­nyozni, s a politikai döntések során az Olasz Kommunista Párt véleményét is figyelem­be kell venni. Ebben az ér­telemben szorgalmazta Moro, hogy az OKP-t be kell von­ni a kereszténydemokrata kor­mány támaszaként kiépített parlamenti többségbe: Termé­szetesen részéről ez semmi­féle ideológiai „nyitást” nem jelent a kommunisták felé, hanem a realitások józan fel­mérését. Hasonlóképpen az olasz kommunistáknak a par­lamenti többségbe való tar­tozása nem jelent megalku­vást, hanem annak az útnak a keresését, amely kivezethe­ti Olaszországot a mostani gaz­dasági és politikai válságból. A kommunisták megnöveke­dett tömegbefolyásuka>t éppen erre kívánják jelenleg össz­pontosítani. Aldo Moro „éllovas” szere­pe mindenképpen haladónak értékelhető még akkor is, ha a kereszténydemokraták ha­talmi helyzetének pillanatnyi megerősítéséről is van szó. Mindenesetre ez a szerep tet­te Aldo Morót szálkává a „Vörös Brigádok” szemében. A sajtónak eljuttatott üzene­teikben efelől pillanatnyi két­séget sem hagytak. De való­jában mely politikai erők el­lenzik a leghevesebben a „kommunistákkal kötött pak­tumot”? A „Vörös Brigádok” véres tette után érdekes módon az első megnyilatkozó politikus az újfasiszta vezér, Giorgio Al- mirante volt, aki a tévé kép­ernyőjén kész program alap­ján követelte a rendkívüli ál­lapot bevezetését, a hadsereg­nek a hatalomba való azon­nali bevonását. Felhívása nem talált teljesen süket fülekre, sőt, bizonyos — nem fasiszta — hatalmi körök is azonnal hajlottak volna az erős kezű rendcsinálásra. Nyilván olya­nokról van szó, akiknek egy cseppet sincs ínyükre a kom­munistáknak a hatalomba va­ló akármilyen formájú és mér­tékű bpvonása. S ezek a körök gyűlölettel tekintenek Aldo Moróra. Rögtön hozzá kell tenni, hogy nemzétközi segítségre is szá­míthatnak az ekképpen véle­kedők. Ezzel összefüggésben figye­lemre méltó feltételezések lát­tak napvilágot az olasz saj­tóban. Az egyik lap odáig is elment, hogy az amerikai hír­szerzést, a CIA-t hozta ösz- szefüggésbe Moro elrablásá­val. Hasonlóképpen erre utal — kimondatlanul — Manci­mnek, az Olasz Szocialista Párt egyik vezetőjének a Pa­noráma című hetilapban köz­zétett nyilatkozata, amelyben azt fejtegette, hogy „az Egye­sült Államokból a keresztény­demokrata párt nyílt felszó­lítást kapott, hogy ne hozzon létre parlamenti többséget a kommunistákkal... A keresz­ténydemokrata párt nem en­gedelmeskedett.' Ez a képesség gz ellenállásra az erős nem­zetközi nyomással szemben éppen Moro személyében tes­tesült meg, és ez fontos tény." Természetesen, bizonyítékok nincsenek, de a feltételezésnek egyéb alapjai is vannak. Pél­dául az a bizonyos január 14-i nyilatkozat, amelyben az Egye­sült Államok — már-már a beavatkozással felérően — ki­nyilvánította nézetét; nem kí­vánatosnak tartja a kommu­nisták befolyásának növeke­dését Nyugat-Európában. S ebbéli elkötelezettsége mel­lett Gardner, az USA olasz- országi nagykövete több íz­ben is nyíltan hitet tett. A megválaszolatlan kérdé­sek sorába tartozik, hogy a „Vörös Brigádok” vajon hon­nan szerezték igen kitűnőnek bizonyuló értesüléseiket, ame­lyeknek alapján a terrorak­ciót eredményesen megszer­vezték és kivitelezték. Ez a kérdés már csak azért is lé- nveges. mert Moro elrablása előtt Olaszországban minden­ki úgy vélte, hogy a „Vörös Brigádok” vezetőségének le­tartóztatásával és bíróság elé állításával „lefejezettnek” le­het tekinteni ezt a szélsőséges, ultraforradalmi téveszméket hirdető szervezetet. És lám, miközben Torinóban a bíróság az egyébként számottevő tö­megbázissal nem rendelkező „Vörös Brigádok” vezetőinek ügyét tárgyalja, a legjobb ká­dereitől megfosztott szervezet mily életképesnek bizonyul: végrehajt egy igen nagy gon­dosságot és komoly anyagi hátteret feltételező merényle­tet, s a rendőrség két hót el­teltével még mindig csak ta­pogatózik Moro fogvatartásá- nak hatásos megszervezése folytán! Kétségtelen: erre — önmagában! — e néhány tu­cat ultraforradalmárt tömő. rítő szervezet képtelen len­ne. Ha választ nem is lelte: egyelőre adni a fenti kérdé­sekre. az viszont ismeretes, hogy kik a „Vörös Brigádok”. A csoportnál nagyobbnak nem tekinthető szervezet kilenc éve alakult meg. Alapítója és ve­zetője egy bizonyos Renata Curcio, aki mielőtt forradal­márrá „fejlődött” volna, in­kább a fasiszta eszmékkel szimpatizált. A „Vörös Bri­gádok” lajstromozott tettei ki­sebb rablásokkal, merényle­tekkel kezdődtek. 1972-hen vállalkoztak először ember­rablásra, rá két évre már az államapparátusból választót ták elrabolt áldozatukat En­nek tulajdonítható a rendőr­ség aktivizálódása, ami Curoin elfogásában csúcsosodott ki Néhány hónappal később tár­sai azonban kiszabadították Curciót, s csak 1976-ban ke­rült rendőrkézre ismét. Le­hetséges, hogy ennyi idő ele­gendő volt a „Vörös Brigádok” vezetőségének (mivel Curci ér kívül több társát is sikerük elfogni) az újraszerveződésre' Üjabb megválaszolatlan kér­dés. Kapunk-e kézzelfogható­an bebizonyított magyaráza­tot egyáltalán? Hanh Péter / \ A geriliaháború eddigi legnagyobb összecsapása A rhodesiai hazafiak heves akciója a Smith-rezsim ellen A rhodesiai hadsereg va- J dászgépek bevetésével egy he­te heves harcot vív a tényle­ges többségi kormányzásért küzdő Hazafias Front geril­láival — tűnik ki az erősen cenzúrázott és szűk szavú sa- lisbury-i jelentésekből. Az or­szág keleti, Mozambikkal ha­táros vidékein dúló harcokról érkezett jelentéseket erősíti meg a Hazafias Front szerdán Maputóban közzétett nyilat­kozata. A nyilatkozat bejelentette, hogy a szabadságharcosok és

Next

/
Thumbnails
Contents