Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-23 / 70. szám
1978. MÁRCIUS 23., CSÜTÖRTÖK %/fhiav Minden eddiginél nagyobb hozamok Országos mezőgazdasági tanácskozás a MEM-ben A mezőgazdasági üzemek idei tervei összhangban vannak a népgazdasági előirányzatokkal, ugyanúgy az élelmiszeripari üzemek is reálisan számoltak az adottságokkal és lehetőségeikkel — mondotta Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes szerdán a MÉM-ben megrendezett országos tanácskozáson, amelyen megjelent Romány Pál miniszter is. Az üzemi tervek összesített adatai világosan mutatják: a gazdaságok 1978-ra a mezőgazdaság eddigi legnagyobb teljesítményét irányozták elő; 13 millió tonna gabonát, 4,5 millió tonna cukorrépát, 1,5 millió tonna gyümölcsöt és 2 millió tonna vágóállatot adnak a bel- és külföldi igények kielégítésére. Az üzemi és a népgazdasági tervék összhangja a kukoricatermesztés esetében azonban nem egyértelmű. A termesztés felkarolására a MÉM és a Munkaügyi Minisztérium rendeletben teszi lehetővé a fizikai dolgozók és a vezetők premizálását abban az esetben, ha növelik a kukoricatermelést. Az állattenyésztők elképzelései is összhangban vannak a népgazdasági előirányzattal. Figyelemre méltó azonban, hogy a nagyobb eredményeket általában az állomány számszerű növelésétől várják, a hatékonyság javítását a tervele szerint másodrendű fontosságúnak tartják. Ez mindenképpen helytelen álláspont, és ugyanúgy nem tekinthető reálisnak az olyanfajta tervezés sem, ami szinte tudatosan értékeli a lehetőségeket. Ez derül ki például a tejtermelés egy állatra jutó hozamainak fokozásánál, amikor is az országos előirányzat 300 literes termelésnövekedéssel számol, a gazdaságok viszont csak 40 litert igazoltak vissza, miközben a tejipari értékesítési szerződéseket a valóban Az esztendők tapasztalata szerint, a 14. életévüket betöltő tanulók jelentős része, 60—70 százaléka vállal szünidei, nyári munkát lakóhelyén, Pest megyében. A diákok nyári foglalkoztatása jelentős szerepet tölt be a fiatalok életében. A kereseti lehetőség mellett, elsősorban azért, mert a munkával közvetlen közelről ismerkedhetnek meg, s ez nagymértékben elősegítheti és elő is készítheti pályaválasztásukat. A vállalatoknak is érdekük, hogy foglalkoztassanak diákokat a nyári szünidőben. Nem közömbös ugyanis, hogy a pályaválasztó fiatalok közül kik és hányán választanak majd olyan szakmákat, amelyekben jelenleg munkaerőgondok tapasztalhatók. De nemcsak ilyen hosszú távon fűződik ehhez vállalati érdek is. A diákok nyári foglalkoztatása már most, ebben az időszakban is, csökkentheti a munkaerőhiányt. Gondoljunk a nyári szabadságolásra, az azok miatt kieső munkaidőre. a nyári idényjellegű munkákra. Tavaly Pest megyében 274 vállalat tartott igényt összesen 14 134 diák nyári munkáiéra, de megyeszerte, csak tízezer diák dolgozott: így is összesen 203 ezer napot, azaz egymillió 602 ezer munkaórát. Hogy a vállalatok kielégíthessék nyári diákmunkaigényüket. fel kell készülniük. azzal is. hogy jelezzék bejelentsék. mégoedig időben. ezeket az igényeket. A munkaügvi és az oktatási miniszter 119/1975 /Mü. KJ MüM—OM számú együttes utasítása előírja: A vállalatoknak. ha a sz’i időben fiatalokat kívánnak foglalkozreális 300 literes hozamnövekedés alapján kötötték meg. Beruházásokra az üzemek 5 milliárd forinttal többet akarnak költeni, mint a nép- gazdasági előirányzat. Arra van szükség, hogy az üzemek mégegyszer felülvizsgálják építőipari beruházási elképzeléseiket, annál is inkább, mert az építőipari kapacitás is szűkös, tehát lehetőségeiket ez is behatárolja. Az üzemi tervek összesítésénél jól lemérhető volt az a Megkezdődtek a tavaszi vetések. Bár még pontos adatok nem állnak rendelkezésre, any. nyi már most is bizonyos — mint arról a Pest megyei tanács mezőgazdasági osztályán tájékoztattak —, idén is szépen fejlődő állattenyésztésünk tetemes szemestakarmány-behoza- talra szorul. Kukoricából például körülbelül 77 ezer hektár a vetésterület, pedig 100 ezer hektárnál több termése is elfogy a megye állattenyésztő-telepein. Hozzávetőleges szám a 77 ezer, hiszen eredeti elképzeléseikhez képest több szövetkezet máris növelte a vetésterületet. Például azoknak az őszieknek a kárára, amelyek rosszul teleltek, ritkán keltek, s bizonyos, hogy silány lenne a termésük. Mindez mégis kevés. Mint a televízió vasárnapi HÉT műsorában is elhangzott — s erről keddi TV-figye- lőnkben félreérthető adatokat If tünk’—, a népgazdasági terv szerint i millió 400 ezer hektár az országos kukorica vetésterv. Am — a termelőszövetkezetekből és állami gazdaságokból tatni, ezen munkaerőigényüket — az éves munkaügyi tervek alapján — minden év február 15-ig a területileg illetékes megyei tanács vb munkaügyi feladatokat ellátó szak- igazgatási szervéhez kell benyújtani. Az igénybejelentésnek tartalmaznia kell a szükséges létszámot (nemenkénti megoszlását, és az életkort), a munkavégzés konkrét adatait (munkaidő, munkabér), a munkakezdés várható időpontját, a foglalkoztatás időtartamát. A határidő már elmúlt, az érdekelt Pest megyei vállalatok többsége, úgy látszik, megfeledkezett erről a február 15-i határidőről. Tény, hogy a megyei tanács munkaügyi osztályához mindeddig — és mindössze! — csupán 63 munkáltató nyújtotta be igényét: 4980 diák nyári foglalkoztatására. A Pest megyei Tanács munkaügyi osztálya ezért arra kéri azokat a vállalatokat, amelyek számítanak a diákok munkájára, hogy igény- bejelentésüket március 3 1- i g juttassák el az osztályhoz. A nyár folyamán a területileg illetékes szakigazgatási szervek fokozottan ellenőrzik, hogy a szünidőben a vállalatoknál foglalkoztatott diákok száma nem haladja-e meg az engedélyezett létszámot. Azok ellen a vállalatok és szövetkezetek ellen, ame- lvek engedély nélkül alkalmaznak nyári munkára diákokat. szabálysértési eljárást indítanak és jövőre kizárják a foglalkoztatás lehetőségeiből. . A tanulók foglalkoztatásával kaDcsolatban felvilágosí tást a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet ad (1052 Budapest V.. Városház ,u. 7. Telefon: 176—748). törekvés, hogy a gazdaságok igyekeznek fokozni a termelés hatékonyságát. Ezt szolgálja az újonnan megalakult Mezőgazdasági Szervezési Intézet, amely az agrárgazdasági kutatók új módszereit, eljárásait a gyakorlat számára hozzáférhetővé teszi, ugyanúgy az élelmiszeripari vállalatok is az eddiginél hatékonyabb segítséget kapnak az ágazat kutatóitól üzem- szervezési és -gazdaságossági kérdésekben. származó információk szerint — ennél a gazdaságok összességében kevesebbet terveztek. Még legalább 120—180 ezer hektárnyi kukorica szükséges ahhoz, hogy ebből a nálunk gazdagon termő takarmányból ne szoruljunk importra, illetve, hogy a sertés- és szarvasmar. hatelepek ne maradjanak takarmány nélkül. Azért is fontos a hozamok és a terület növelése, mert a tengerit, most már nem csupán a mezőgazdaság, hanem az ipar is használja, például importot helyettesítő folyékony cukrot nyernek belőle. Nincs arról szó, hogy a termelési hagyományoktól függetlenül, az arra alkalmatlan földekbe is kukoricát kell vetni. A szentendrei járásban már évek óta nem foglalkoznak a növénytermesztésnek ezzel a náluk ráfizetéses ágával, a váci járás több szövetkezetében is jobban teremnek a bogyósok és a zöldségfélék. A nagykátai járásban viszont a tavalyi 5200 hdetár helyett 5500 hektárra vetik a fontos takarmánynövényt. Nem csökken a kukoricaterület a többi alföldi járásban sem, s most már ismerve a megyei és az országos takarmánymérleg-hiányt, egyre többen változtatják meg úgy a terveiket, hogy legalább önellátóak legyenek kukoricából. Az isko&ai és a közösségi élefben Az úttörőszövetség tapasztalatai A több mint egymillió 200 ezer kisdobos és úttörő nagy lelkesedéssel kapcsolódik be az iskola életének minden munkájába, a közösségi élet feltételeinek javításába, szívesen kiveszi részét lakóhelye szépítésében, gyarapításában. A gyermekek önkéntes közhasznú társadalmi munkájának különböző formái alakultak ki —, hangzott el a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának szerdai ülésén, melyen többek között a piros és kék nyakkendősök munkára nevelésének tapasztalatairól tárgyaltak. Az általános iskolások bekapcsolódnak a nyári és az őszi mezőgazdasági munkákba, A különféle szakmák megismerésére és megszerettetésére, a gyermekek munkára nevelésére teremt további alkalmat az Állami Ifjúsági Bizottság által kezdeményezett, 12 napos közhasznú munka fokozatos bevezetése az általános és középiskolákban. A tanácskozáson Szűcs Istvánná, az úttörőszövetség főtitkára tájékoztatást adott a gyermekszervezet tevékenységét érintő időszerű nemzetközi és belpolitikai kérdésekről. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Gál László, a SZOT főtitkár- helyettese, Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes és Nagy Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Gyenge ősziek helyett kukorica Több Pest megyei gazdaság növeli a tengeri vetésterületét Diákok - munkás nyara Még kérhetnek fiatalokat a vállalatok Visszhang Kommunistákról számtalanszor írtam, szóltam már. Azokról, akik példaképei környezetünknek, akiknek eszmei-politikai érettségét, meggyőződését leggyakrabban nem azon mérhetjük le, mit mondanak — jóllehet, azt is fontosnak tartom, —, hanem főként azon, hogy mit tesznek, milyen szerepet játszanak a mindennapi feladatok megoldásában. Írtam riportokat, portrékat vezető tisztséget viselő és tisztséget nem viselő kommunisták áldozatvállalásáról, örömeikről és gondjaikról. Olyan emberekről, akiknek elsősorban nem a munkaidő, hanem a munkabírás szabott — és, ha még közöttünk élnek —, ma is ez szab korlátokat. Közéleti emberekről, akik nem vonják és vonhatják ki magukat az erkölcsi és anyagi ösztönzés hatása alól, de önként és tudatosan szolgálják — szolgálták — a társadalmi érdekeket. Immár harminc éve vallom és hirdetem: mindig is ők, az önként és tudatosan cselekvő kommunisták voltak, vannak és lesznek többségben a sorainkban. De most mégis a kisebbségről, az elenyésző kisebbségről szólnék. Nem azért, mert — divatos szóhasználattal élve — a kérdéseknek most valamiféle különös aktualitása volna. Számomra, valamennyiünk számára mindig a többség volt a mérvadó. A gyakorlati munka során azonban újból és újból szemet szúr, kihívóan felhívja magára a figyelmünket az úgynevezett elenyésző kisebbség. Néhány hete egyik megyei lapunkban pár mondattal megjegyeztem, hogy a szűkebb pátriában találkoztam felelős tisztségviselőkkel, akik rutinból dolgoznak, gépiesen jönnek-mennek a kitaposott ösvényen, így azután üres a kezük, néha talán kicsit üres a szívük is. Ez utóbbit az ügy iránti közömbösségre értettem, arra, hogy rangon alulinak tartják például egyes megyei, járási funkcionáriusok, hogy elmenjenek és türelmesen végighallgassanak alapszervezeti taggyűléseket, végighallgassák a népfront által szervezett falugyűléseket, és ott valami érdemit mondjanak; akadnak állami tisztségviselők, akik nyugodt szívvel eltűrik, hogy az ellenőrzésük területére érve a helybéli vezetők glóriát fonjanak a fejük köré, akár a szenteknek, majd ezzel a glóriával, de üres kézzel visszatérnek hivatalukba. Bár hangsúlyoztam, hogy a felelős tisztséget viselőknek csak egy jelentéktelen kisebbsége ilyen, mégis tucatnyi szemrehányó levelet hozott a postás, plusz a szemrehányások zöme zúdult rám szóáradatban is. Töredelmesen bevallom: nem számítottam ilyen visszhangra... Önzetlenül dolgozó, nemcsak az alapszervezeti taggyűlésekig eljutó, hanem a kisebb közösség, sőt, az egyes ember sorsával is sokat törődő pártmunkásoktól, állami funkcionáriusoktól kaptam a legtöbb szemrehányást. Más szavakkal: nem az elmarasztaltak, a megbíráltak reklamáltak. A többség tette szóvá: elhisszük, tudjuk, látjuk, hogy jogos volt a keserű kifakadás, valóban vannak közöttük is olyanok, akik okot adnak a szóvá tett jelenség feletti töprengésre, de... És a de után sorakoznak az érvek, mondván, hogy párttagságunk, közöttük a tisztségviselők zöme is morális kötelességének érzi feladatának pontos megoldását, az önként vállalt többletteher viselését. Természetesen az igazamat megerősítő leveleket is kaptam. Itt van előttem például az a levél, amelyben szálkás betűkkel azt írja az egyik termelőszövetkezet építőbrigádjának a vezetője: A mi elnökünk a közgyűlésen évről évre elmondja, hogy ő mindent megtesz a munkakörülmények javítása érdekében. A valóság most is rácáfolt az elnök szavaira. Huszonnyolc kilométerre építkezünk a falutól, a tsz központjától. Októberben szinte egyik óráról a másikra nyolc, majd másnap tizenkettő-tizennégy fokkal hidegebb lett az idő. Kértünk melegebb holmit, csak három nap múlva hozta az elnök gépkocsija. Mint később megtudtuk, amíg mi a meieg ruhára vártunk, az autó Budapesten járt, menyasszonyi ruhát hozott a kölcsönzőből az elnök leányának menyegzőjére... A minap meg forró teát vártunk, jött is a kocsi, háromórás késéssel, mert útközben a mi elnökünk az egyik csárdában felöntött a garatra. Számtalan hasonló brigád működik a megyében. Főnökeik mindent megtesznek azért, minél kevesebbet szenvedjenek a rossz időben. Ha jól tudom, rendelet is van rá... Bizony, van ilyen rendelet. Rendelet is van rá, de a gondoskodást a szív is diktálja. Éppen ezért a szóbanforgó elnök — kommunista létére — nemcsak a rendeletet szegte meg, hanem elfelejtette, a legelemibb dolgot, azt, hogy megannyi védőöltözéknél és védőitalnál jobban esik a hóban-fagyban dolgozó munkásoknak az a tudat, hogy a meleg autóban, a fűtött szobában ülők is számon tartják őket... A másik példa személyes emlék. Évtizedek óta ismerem Mária nénit. Az ország távoli szögletében él — egyedül. Hetvenéves. többszörös nagymama, sőt, dédnagymama. Takaros háza fél tucat vendégnek is bensőséges családi találkozók színhelye lehetne. A minap találkoztam vele, kérdezem: hogy van? Azt mondja: öregesen, de hál’istennek tűrhető egészségben. Csak a magányosság fáj neki. És nyomban hozzáteszi, hogy ez az élet rendje, megöregszik, egyedül marad az ember. Várja a fiait, menyeit, várja az unokát, nem jönnek. Várja a levelet, de az övéi nem szeretnek írni. Fontos posztokat töltenek be különböző városokban. (Ismerem őket, egyikük pártfunkcionárius.) Nem szép tőlük, hogy így magára hagyják Mária néni! — csúszik ki a számon. Mária néni tiltakozik: nagyon jó gyerekek, sok a dolguk, mindegyik fut a maga dolga után, ez az élet rendje! Valóban ez az élet rendje? — visszhangzik bennem Mária néni tiltakozása. A mi emberségünk — kommunista lelkiismeretünk — eltűrheti-e az ilyen rendet, az ilyen közönyt, az ilyen futok a magam dolga után állapotot? Ismerek párttagokat, akik mindig elsőnek kémek szót a különféle fórumokon, gazdasági, politikai és kulturális tanácskozásokon, akik — köznapi zsargonnal kifejezve — aktívan részt vesznek a döntések előkészítésében —, bírálnak, javasolnak, kezdeményeznek, de rendszerint az utolsók között vannak a sorban, amikor az általuk is befolyásolt döntéseket, határozatokat végre kell hajtani. Az MSZMP szervezeti szabályzata pártunk minden tagjától megköveteli politikánk ismeretét, hirdetését, képviseletét és védelmét. Ami a politika ismeretét és hirdetését illeti, azzal viszonylag kevesebb gondunk van, jóllehet, demagóg, szektás és revizionista ízű eszmefuttatásokkal, megjegyzésekkel, sanda szándékú értékítélettel, a politika égisze alatt zajló torzsalkodással itt is, ott is találkozhatunk. A levél egy felelős posztot betöltő mérnökasszonytól érkezett. Ebben olvasom: Nálunk elég gyakori, hogy párttagok, akik a legkülönfélébb fórumokon a női egyenjogúság jeles szónokai, otthon egészen más elvek szerint élnek: összkomfortos kiszolgálást kő-' vetelnek feleségeiktől és nyárspolgári indulatokkal bírálják a náluk esetleg többet dolgozó élettársukat, ha véletlenül hiányzik az inggomb, ha valamilyen oknál fogva nem adhatják át magukat a fotelok nyugalmának... Sommás megállapítás, meg is hökkenti az . embert, de-ellene , mondani vajmi keveset lehet, amikor — tegyük a kezünket a szívünkre — ilyen vagy olyan formában kicsit önmagunkat is megpillantjuk valós, a mémökasz- szany által elénk tett tükörben. De ennél jobban elgondolkoztat egy másik visszhang, amelyből az csendül ki, hogy egyik intézményünk kommunista tisztségviselőinek munkásságát, emberi kapcsolatait — idézem az ironikus megjegyzést — „olyan tökéletes harmónia jellemzi, amelyben egymás erényeit nem veszik számításba, egymás hibáiról, emberi gyarlóságairól pedig nem beszélnek az erények miatt...” Ezek után szinte kézenfekvő a végeredmény: a szóbanforgó intézményben lábra kapott az önelégültség, egyre-más- ra jelentkeznek a torz vonások a kommunisták jellemében, munkájában, magatartásában! Elgondolkoztató az egyik építőipari vállalat kommunista brigádvezetőjének néhány sora is: „Amikor azt kérdezik tőlem, hogy hol és hogyan érvényesül a párttagság példamutatása, én rendszerint visszakérdezek: hol és miért nem érvényesül? Csekélységnek tűnik, de mindig kihoz a sodromból például, ha valahová háromméteres palló kell és ezt egy ötméteres szabványpallóból vágják le, amikor néhány lépéssel arrébb megtalálható a háromméteres is. Vagy itt van a pár forintos ácskapcsok dolga. El se hinné az ember, ha nem látná saját szemével, hogy ácskapcsok hiányában néha órákra leáll a munka. És itt van az úgynevezett privát hétfő. Hogy miből áll? Abból, hogy lakodalom, búcsú, névnapi áldomás és más esemény után egyre többen és egyre következetesebben csak kedden, szerdán kezdik el a hetet. Párttagok és pártonkívüliek egyaránt... És ebbe sokan beletörődnek a mi vezetőink! Vajon az ő esetükben beszélhetünk-e kommunista elvszerűségről, következetességről?” Nem: mindaz, amit szóba hoztam a visszhangról, így kiragadva és felsorakoztatva, nem másik oldala az éremnek. Inkább arra bizonyság — és örvendetes bizonyság, bármennyire keservesek legyenek is a példák önmagukban —, hogy a kommunisták döntő többségében nemcsak a példamutatásra, hanem a példaszegők elmarasztalására is megvan a készség. A levelekből és a megjegyzésekből kiviláglik, hogy a közjóért fáradozó önzetlen sereg egészséges türelmetlenséggel szembefordul az elenyésző kisebbség önelégültségével, eltorzult magatartásának minden formájával. A többség szelleme, példaadása, önkéntes és tudatos cselekvőkészsége nem tűri, hogy a szavak és a tettek elkülönüljenek egymástól. Kőszegi Frigyes
