Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-23 / 70. szám
"iMídtm 1978. MÁRCIUS 23., CSÜTÖRTÖK KIÁLLÍTÁSOK MAGLÓDON, VÁCOTT, GÖDÖLLŐN Szép; emberi otthonok Fábián Dénes festőművész kiállítása március 26-ig tekinthető meg a gödöllői mozi iskola emeleti kiállítótermében, a Magánlakások jelene, jövője című tárlatot szintén márciusban nézhetik meg az érdeklődők a gödöllői járási hivatal Szabadság téri dísztermében. A váci Lőwy Sándor Szakközépiskolában rendezett képző- művészeti tárlat április 5-ig tart nyitva. Bodócsi Béla és Reitz János képei A maglódi nagyközségi KISZ-bizottság kezdeményezésére hívták meg a két festőt közös kiállításra, melyet az MSZMP maglódi tanácstermében rendeztek. Bodócsi Béla, a sülysápi, péceli, mendei táj krónikása, s az ácsai műemlékről is érdekes képi beszámolót készített, nem is beszélve a havas gyömrői háztetőkről, sagyöm- rői temetőről, mely eddigi egyik legjobban sikerült munkája. Nem így az önarckép, melynek rajza, színkezelése nem megoldott. Reitz János ecsetkezelése érdekes, ahogy Patkós József írja a katalógusban: „Festményeinek mondanivalóját égővörösei, ragyogó sárgái, bátor kontrasztjai fokozzák”. Ez igaz, csupán az atomháború rémképe hat túlzottnak. Munkás és diák alkotók művei A maglódi példához hasonlóan helyes a váci kezdeményezés is, ahol a gépészeti szakközépiskola egyik tanára együtt állította ki bőrplasztikáit munkás és diák alkotók műveivel. Társadalmunk köz- művelődési célból, de a festészet utánpótlásának erősítése szándékától is vezéreltetve támogatja az ambíciókat. Toman Gyula, a váci Híradás- technikai Anyagok Gyárának dolgozója, aki egyéni tárlata után most újra bensőséges, tiszta hangvételű akva- rellekkel szerepel, melyek a Dunakanyart és a Börzsönyt örökítik meg. Ifi. Fejér Ferenc munkáit bátor kísérletezőkedv és nagy energia jellemzi, sokra viheti, ha mindvégig ügyelni fog arra, hogy dús képzelőerejét sok rajz biztonságával alapozza. Most elsősorban portréi keltenek figyelmet. Belányi László nagyon tisztes iparművészeti ötleteket és terveket mutat be, és figyelemre méltó a fiaFábián Dénes grafikája tál Sinkó Pál vasból készült tárgyainak ökonómiája, Fábián Dénes bemutatkozása A hagyományos Gödöllői Tavasz keretében ezúttal Fábián Dénes mutatkozik be népes közönségének. Gödöllőn nevelkedett, itt végezte középiskoláit, és Sarkantyú Simon tanítványaként diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán 1976-ban — ez a negyedik kiállítása. Ami biztató; szakmai becsületessége. Megtanult rajzolni, rajzokban gondolkodni, rajzokkal gondolkodásra késztetni. Távol áll tőle minden művészkedés, alapok nélküli csapon- gás, felvértezett eszközökkel kíséri Villon, Déry Tibor, Bulgakov műveit; nem illusztrál, hanem továbbteremti azt, amit a költészet és a próza elkezdett. Kiemelkedő grafikája az Űj Ikarusz. örvendetes, hogy a Remsey- család. Miró Eszter, Szekeres Erzsébet mellett Gödöllőnek új képzőművésze született. A lakás múltja és holnapja Miről van szó tulajdonképpen? Arról, hogy népi építészetünk gazdag hagyományokkal rendelkezik, melyet nem használunk fel kellőképpen, bartóki intenzitással. Arról, hogy az utóbbi évtizedben hatalmas arányú lakásépítkezés indult hazánkban. Csak Gödöllőn és környékién több mint ötezer új lakács épült; tekintélyes szám. Országos kezdeményezésnek számít ez a jól sikerült eszmecsere, ahol fotókkal vonultatták fel a kifogásolható és követendő példákat. Elhatározták; javasolni fogják a megyei szerveknek, hogy a tiszta, rendes porta mintájára Szép ház- mozgalmat indítanak, s a város, község legszebb otthonai oklevélben részesülnek. A gödöllői járás és Gödöllő összefogása országos kezdeményezés egy olyan pillanatban, amikor házak, nyaralók épülnek nagy számban, s ha késtünk is, még nincs késő ahhoz, hogy emberi otthonaink a giccses megoldások helyett oz építőművészet színvonalán épüljenek a típus- és egyedi tervek számtalan változatával, mely helyhez, egyéniséghez és a holnaphoz kapcsolja az építész fantáziáját. Ügy, hogy bátrabban használja fel a népi építészet forrásait. Losonci Miklós Kollégium és extemátus * Államigazgatást; ügyvitelt tanulnak Pilisvörösváron A pi lisvörösvári gimnáziumban és közgazdasági szakközépiskolában először 1973-ban tanítottak szabadon választható tantárgyként igazgatási és ügyviteli ismereteket. Az iskola falai között tavaly végzett az első 37 tanuló, aki ezt a tárgyat választotta, s közülük 18-an máris az őket iskolára küldő és patronáló községi tanácsoknál dolgoznak. Hármukkal a Pest megyei Tanács kötött gyakornoki szerződést, ismét hárman pedig felsőfokú iskolákba jelentkeztek. A többiek az Államigazgatási Főiskolán szeretnének levelező tagozaton továbbtanulni. A gimnázium és a közgazdasági szakközépiskola igazgatási, illetve ügyviteli képzése között vannak eltérések: a gimnázium tanulói — akik az államigazgatási ismereteket választják fakultatív tantárgyként — több elméleti tudnivalóról hallanak, s megfelelő alapot szerezhetnek, hogy sikerrel felvételizhessenek az egyetemek jogi karára, vagy az Államigazgatási Főiskolára. A pilisvörösvári iskolában a következő tanévben az első osztályos gimnazisták változatlanul szabadon választhatják tantárgyul az állam- igazgatási ismereteket, s a közgazdasági szakközépiskola első osztálya ismét igazgatási-ügyviteli képzést ad majd. Megyénkben ez az egyetlen iskola, amelyben államigazgatási ismereteket oktatnak, s a jelentkezők közül a lányok többségének kollégiumot, a többieknek, s a fiúknak extemátusi elhelyezést — albérleti szobát — is biztosít az iskola. Régi hévízgyörki parasztház Szép példa a népi hagyományok modern alkalmazására HETI FILMJEGYZET Vadember Catherine Deneuve és Yves Montand a Vadember című francia filmben Nagy nevek nem elegendőek önmagukban egy jó filmhez. Vagy: ahol egyéb érték nem fedezhető fel egy filmben, mint a plakátokon és a főcímeken olvasható jeles színészek, ott a néző enyhén becsapottnak érzi magát. Ilyen és hasonló bölcs (?) mondások jutnak a borongós- sá változott kedvű jegyzetíró eszébe, miközben elhagyja a Vadember című francia filmvígjáték sajtóvetítése után a mozit S még arra is gondol, hogy az utóbbi időben túlságosan is gyakran találkozott ezzel a jelenséggel. Mintha a világ filmtermésében egyre inkább elhatalmasodóban lenne az a tendencia, vagy szokás, vagy gyakorlat, hogy ha az égvilágon semmiről nem szól egy forgatókönyv, akkor ehhez neves színészeket kell szerződtetni, akiknek a híre biztosítja a kasszasikert. A kasszáid kert olyan értelemben is, hogy aki egyszer megvette a jegyét, azaz leszurkolta a megfelelő obulusokat, az már teljesítette fogyasztói kötelességét a filmipar termékével szemben, az akár be se üljön a moziba, fő, hogy növelte a jegyeladást, s ezzel a film bevételét. Azzal már senki nem törődik, hogy mit kap a kedves néző a pénzéért — vagy hogy kap-e egyáltalán valamit, a bosszúságon kívül. Persze az is lehet, hogy nagyon sok néző nem is olyan nagyon bosszankodik, ha egy filmben Yves Montand-t és Catherine Deneuve-et látja a főszerepekben, s még a mellék- szereplők között is olyan mutatós egyedek találhatók, mint Dana Winters. Hogy a törtéT net a maga mesterségesen bonyolított bonyodalmaival, gyermeteg kalandjaivad és bágyadt humorával mennyire harmatgyenge, az talán sokaknak fel sem tűnik. Elvégre van itt minden: kaland, utazás, egzotikum, lopás, verekedés, hajó, repülőgép, sziget, tenger és a többi. Nos, épp itt a baj. Ezek a filmek pontosan erre alapoznak, ezzel „etetik meg” a gyanútlan nézőt, aki a másfél óra után úgy jön ki a moziból, hogy úgy érzi, jól szórakozott, holott valójában a szórakoztató célzatú nyugati filmipar egy harmadosztályú termékének ravasz módon manipulált fogyasztójává vált. Gulliver Sajátos keveréke ez az angol—belga koprodukcióban készült film a játékfilmnek és a rajzfilmnek. Talán sokan emlékeznek még a kitűnő táncos, rendező és színész Gene Kelly azon filmjeire, melyekben ő maga táncolt, de a partnerek rajzolt figurák voltak. Nos, a mindenki által ismert Gulliver-történet megfilmesítésénél ez a módszer különösen gyümölcsöző, hiszen KÖNYVHÉT ELŐTT — A VERSEK BARÁTAINAK „Segítse az embert majd a tökélyre... “ Az idén lesz ötven éve, hogy fordulatot vett századunk egyik legnagyobb német költőjének élete. Olyan fordulatot, amely mindenképpen irodalomtörténeti is, hiszen ettől a fordulattól, s az ezzel vállalt elvektől és magatartástól lett Johannes R. Becher az aki: ezzel a szellemiséggel lett nagy költő és forradalmár — vagy még pontosabban és okozatibban forradalmár költő és nagy. Lyra Mundi Bizonyára ezért is most jelentette meg — immár a könyvhétre készülő könyvek sorában — az Európa Könyvkiadó a müncheni születésű Becher verseit, aki 27 éves korában, 1918-ban csatlakozott a német munkásmozgalom legforradalmibb, legkövetkezetesebb élcsapatához, a Spar, tacus mozgalomhoz. Németországban 1918. forradalmasodé, forradalmi év volt. Ez a forradalmi erjedés nem akkor kezdődött. A német szociáldemokráciának már korábban kialakult egv csoportja, amely önállósult, mert megalkuvónak érezte a háború ellen nem küzdő pártot. S e párton belül kikristályo- sult a német munkásmozalomban már apja. a mozgalomalapító Wilhelm Liebknecht okán is jó nevű Karl Liebknecht és elvbarátai körül tömörülő háborúellenes, internacionalista, majd az oroszországi szocialista forradalommal és a szovjet munkáshatalommal szolidáris mag. 1918 a porosz militaristák, junkerek, német nagykapitalisták szövetsége és a császárság elleni, a dolgozók hatalmáért való politikai küzdelem éve. S hogy egyre inkább nemcsak a politikai küzdelemmé, hanem a fegyverbíró erőé is, ez nem a baloldalon, hanem a militarizmuson és a szociáldemokrácia vele szövetkező vezető politikusain múlott. De ez már 1919 története ... Tanulságos év volt osztálynak és egyénnek, munkásnak, politikusnak és költőnek egyaránt. Pedig Becher származása szerint a másik oldalon állhatott volna. Apja főügyész volt. Vele s a családdal szembeni lázadás vezetett a szakításhoz, így jutott el a Spartacusbundig, a Kommunista Pártig. A hitlerizmus elől emigrált. Ausztriát, Svájcot, Csehszlovákiát, Franciaországot megjárva talált otthonra 1935-ben a Szovjetunióban, ahonnan tíz év múlva térhetett haza — elsők között. Haláláig 1958-ig élénk része volt az NDK irodalmi, szellemi életében, kultúrpolitikájában. A most megjelent szép kis kötet mintegy kétszáz versét tartalmazza. Hajnal Gábor válogatta össze a könyv anyagát. Sokoldalú a válogatás minden szempontból. Nem búcsúzhatna az olvasótól szebben a kötet, mint a négysoros ars poeticával, a költészeten túlmutató vallomással: Tökélyt álmodva a tökélyre törtem, ha művem nem is lesz tökély mögöttem. Mert az volt művemnek szent küldetése: segítse az embert majd a tökélyre. Így válik eggyé a forma és a tartalom, az esztétikai és az etikai tökély törekvése. Más fény nem kell nekem A Magyar Helikon szép kiadványai, nak sorában jelent meg Benyhe Sándor válogatása huszonnégy költő, illetve műfordító tolmácsolásában a spanyol szerelmes versekből. A vékony kötet hét évszázad költészetéből ad ízelítőt. A spanyol szerel, mi költészet része. Talán a hegedűhöz hasonlítható. Belopódzik a fülbe — onnan a szívbe. Érzelmekre hat, akkor is, ha humora van. Furcsa, játékos humor. Friss, befejezetlen, valóságízű. Mint a lányé, aki a plébánossal írat szerelmes levelet távol levő kedvesének, s úgy fejezi be, hogy ha az nem tér vissza, ő belépusztul. No de ezt nem akarja leírni a pap, hisz belépusztulni — az már vétek az ő szemében, ha a többi fölött szemet is huny. Egy példa persze nem példa, már csak azért sem, mert hét évszázadból ötvenegynéhány verset kiválasztva aligha lehet találni két egyformát. Caspar, a csínyek mestere Milyen Is ez a költő, akinek így szól az egyik verse: Caspar Képes arra hogy tulipánnal egy gázlámpást szétverjen — a leghihetetlenebb csínyek mestere. A költő, akinek a verseit Hajnal Gábor, Kalász Márton, Kálnoky László és Mezey Katalin fordította, mint Hajnal utószavából értesülünk róla, ezer álarc mögé rejtezik, állandóan szerepet cserél, s így ő maga Caspar is. Különben Hans Carl Artmann is 57 éves. Abban is rendhagyó, hogy már korántsem volt fiatal, mikor az első kötete megjelent 1959- ben. A háború után indult osztrák irodalmi csoportosulás, a Wiener Gruppe tagja volt. Ez a csoport felelevenítette a hitleri időkben elfojtott avantgárdot, mintegy folytatta a megszakított fejlődést. A költő maga az egyetemen összehasonlító nyelvészetet tanult. Csak az irodalommal foglalkozik és salzburgi lakos. Központozatlan versei azt a fajta szöveget képviselik, amelyik tagolatlanul engedi a felbukkanó gondolatok fonalát, s ez az előző és követő fedőnevekhez is kötődő igék hatására egyfajta többszólamú vagy inkább többhangzatú, polifon költészetet eredményez. Persze ez is csak részben igaz. Irtuk: Artmann folyton változtatja szerepét. Éppen ezért újabb verseiben megjelenik a központozás is és a kép kontúrosabb, sőt színfoltjai is élesen elválnak, mint a rekeszzománc vagy az üvegablak színei. S a képek középkori vagy középkorit képzelő élményt idéznek. Csak érdekességként említjük, hogy Magyarország neve is felbukkan a verssorokban. Hogyan is? alma színében a nap kél a messzi Magyarországban .., — írja a fehér kendő, ban ja luka című versben. Érdekes költő. Németh Ferenc Swift halhatatlan hősének kalandjaihoz nagyon is szükségesek a trükkök. A rendező, Peter Hunt, éppen ezért a színész által játszott Gulliver köré rajzi világot sorakoztat fel. A terjedelmes regényből ezúttal csak a Lilliput-epizódot dolgozza fel a film. A nagyon szellemes, csipkelődő stílusú rajzok, meg a jó magyar fordításban elhangzó szöveg kellemes szórakozássá teszik a filmet, melyből még a swifti gúny és irónia sem hiányzik. Gullivert egyébként a számos filmjéből ismert Richard Harris alakítja. Majakovszkij nevet Ha a Gulliverben erényként említettem a színész és a rajzfilmfigurák együttes szerepeltetését, akkor erről a szovjet filmről — rendezői és írói Szergej Jutkevics és Anatoli) Karanovics — még több jó mondható el ezen az alapon, mivel nemcsak a rajzfilmet használja a színészek mellett, hanem a bábfilmet, sót az animációs filmet is, és a zenés film vagy filromusical éppúgy jelen van néhány jelenet erejéig, mint mondjuk a természetfilm vagy a már-már idegenforgalmi látványosságokat felvonultató filmbetétek. Aki ezek után azt gondolja, hogy ez a film valamiféle ösz- szevissza vegyes felvágott, az téved. Az alkotók nagyon tudatosan arra törekedtek, hogy felidézzék a mai nézőnek az 1920-as évek szovjet némafilmjeinek futurista stílusát, mégpedig azért, mert ez illett a témához. A film ugyanis tulajdonképpen egy híres Maja- kovszkij-darab, az élesen szatirikus . Poloska filmváltozata, de beleapplikálták a Felejtsd el a kandallót című szkeccset is. A szatíra éle a NÉP korszak élősdijei ellen irányul, de a tanulságok ma sem érdektelenek. Így hát a cím nem egészen pontos, mert nem maga Majakovszkij nevet a filmen, hanem ő a’ aki meg. nevetteti műveivel a nézőt. Takács István
